Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)
1974-05-21 / 137. szám
1974. május 21. 3 DUNÁNTÚLI NAPLÓ Megkezdődtek a szakmai napok Ikarus, Rába, Volvo A járműipar parádéia a BHV-n HUNGEXPO BUDAPEST 1974 A Budapesti Nemzetközi Vásár 3. napja egyben a szakmai programok kezdetét is jelentette. Egymást érték a különböző rendezvények. A Szovjetunió magyarországi kereskedelmi ki- rendeltsége árubemutatóval egybekötött tanácskozást rendezett. A nap folyamán meglátogatták a Kőbányai Vásárvárost o megyei pártbizottságok eiső titkárai, sajtófogadást rendezett o járműipar, amelyen Kelemen Pál, az Ikarus főkonstruktőre mutatta be a világszerte híres gyár legújabb autóbusztípusát. A MEGYÉRT szakembereinek tárgyalásai ugyan még nem fejeződtek be a csehszlovák Ko- vo céggel, de a tájékoztatás szerint több típusú sokszorosító gépet vásárolunk az északi partnerünktől. A Videoton és a Metoronek képviselői számítógépperifériák vásárlásáról tárgyalnak. A Telefongyár 968 csatornás átviteltechnikai gyártmánycsaládja után igen nagy az érdeklődés főként a szocialista országok külkereskedelmi vállalatainál. A VBKM egymillió dolláros üzletet kötött, miszerint 1975 első negyedévében különböző sport eredményjelző berendezéseket szállít Algériába. Ennyit röviden a tegnap eseményeiről, s ezek után lássuk, mit is vonultatott fel, a hazai és külföldi járműipar. Kezdjük a hazaiakkal: az Ikarusszal. A mátyásföldi központú gyár dinamikus fejlődése természetesen elválaszthatatlan a közúti járműfejlesztési programtól, melynek második szakasza három éve kezdődött. Az elért eredmények alapján méltán mondhatjuk, hogy Magyar- ország előkelő helyet vívott ki magának az európai autóbusz- gyártás ranglistáján. A közúti járműgyártásban hazánkban 6 nagyvállalat vesz részt. Egy-egy autóbusz előállításán azonban csaknem 150 — Hat öregek napközi otthonának munkáit bemutató kiállítás nyílik holnap, május 22- én délelőtt tíz órakor Siklóson, a művelődési központ emeleti helyiségében. Mintegy hatvan idős asszony és férfi munkáit: festményeket, rajzokat, kézimunkákat és fafaragásokat — mutatja be a tárlat. A kiállító hat napközi otthon: a felsőszent- mártoni, harkányi, magyarbolyi, máriagyűdi, sellyei és a siklósi. vállalat mintegy 20 ezer dolgozója működik közre. Az elkövetkező évek továbbra is biztos piacot jelentenek a járműiparban és az Ikarusban dolgozóknak is. Csak példaként említem, hogy a Szovjetunió 1980- ig 35 ezer autóbuszt igényel hazánktól; s további 150 ezer hátsóhíd vásárlását helyezte kilátásba, arról nem is szólva, hogy a következő évtizedben a szovjet járműipar és az Ikarus szakembereinek együttműködésével új autóbuszcsaládot konstruálnak. De egyelőre maradjunk a jelennél. Az Ikarus ismét több új konstrukcióval jelentkezett a BNV-n. A kiállított 211. és 212. típusú nyolc és fél méter hosszú autóbusz — régóta nélkülözött járművek a mezőgazdaság és a munkásszállítás gondjain enyhítenek — ugyanezen típus luxuskivitelben 26 utas részére nyújt kényelmes utazási lehetőséget. Egyébként az Ikarus a világ legjelentősebb gépjárműszállítóit megelőzve betört az iraki piacra. Kooperációban szállít autóbuszokat Bagdadba, amelyek a városközi és a városi forgalmat bonyolítják le. Az említett típusokba SCANIA motort építenek be. Az Ikarus 280. típusú autóbuszba Rába-MAN motort szereltek, s az igényektől függően azokat automata sebességváltóval látják el. A vásár főterén az Ikarus szomszédságában láthatók a Rába teherautói és speciális járművei. A narancssárga, piros és zöld autók sok ezer látogatót vonzanak, s legalább any- nyit, o győri gyár által kooperációban előállított betonszivattyú is, amely több emelet magasságba juttatja fel a betont. Szélvédőjére már kis is tették, hogy azt megvásárolta a Győri Állami Építőipari Vállalat. A sajtóközpont mellett kiállított City-busz előtt sorban álltak a vásárlátogatók, s az jutott eszembe, hogy a pécsi levegőt szennyező járművek helyett ugyancsak elkelne a mi városközpontunkban is egy ilyen 10 személyes, folyékony gázzal hajtott autóbusz, amelyet a Steier cég gyárt. Természetesen nemcsak a Steier jelenléte példázza a tavaszi BNV rangját. A Mercedes cég elhozta korszerű minibuszait, a Volvo speciális teherautóit, az osztrák Berger cég 75 tonna teljesítményű autódaruját, a csehszlovák Motokov Külkereskedelmi Vállalat 3 tonnás Renault—Saviem licensz alapján készült teherautóját. Az első tavaszi szakvásár szabadtéri kiállítási területére tucatnyi tűzoltóautói érkezett. Sokan állták körül az olqsz Sil- vani cég tűzágyúját, az osztrák Rosenbauer cég berendezéseit, valamint a Klöckner—Humbolt Teutz AG. korszerű vonalvezetésű tűzoltóautóit. Végül még egy közérdeklődésre számottartó információ. Ügy tűnik, nemcsak az Ikarus ismerte fel, hogy megoldatlan a kulturált munkásszállítás, a MEZŐGÉP kecskeméti gyára legyártotta az első több hasznosítású 35 fős autóbuszt, A Csepel alvázra épített ízléses kivitelű jármű kényelmes utazást biztosít, ezt 1975-től <ét típusban gyártják. Az egyik akár mozgó étteremként is üzemelhet, az ülések háttámlájába lecsapható asztalkát építettek. Míg a másik típusban a belső ülések felhajthatok, ezáltal a legszükségesebb anyagok szállítására is alkalmas. S. Gy. * Több kiállító hétfőn tájékoztatta a sajtót a vásáron bemutatott termékeiről és üzleti kilátásairól. Az ELZETT Fémlemezipari Művek kereskedelmi igazgatója, dr. Szlavkovszky Imre például elmondta, hogy kiállításuk egyik slágere az At- wood-márkájú autózár, amelyet amerikai licenc alapján gyártanak. E hosszú élettartamú zárakat bármilyen járműtípusra fel lehet szerelni. A vállalat továbbra is intenzíven részt vesz a Zsiguli-kooperációban, az idén háromszázezer garnitúra járműzárat szállít tartozékaival együtt a Szovjetunióba a Zsiguli gépkocsikhoz. A Gép- és Műszeripari Kl- SZÖV 30 tagszövetkezetének kiállítási anyagát ismertette az újságírókkal, köztük a Híradás- technikai Szövetkezet újdonságát, a zsebszámoló-gépet. Új Ifjúsági Áruház Mohácson Tegnap délelőtt Mohácson megnyílt Baranya megye legkorszerűbb Ifjúsági Áruháza. Gárdosi Aladár, a MERUKER Vállalat igazgatóhelyettese ünnepélyes keretek között adta át Pál Já- nosné üzletvezetőnek c működési engedélyt és az új bolt kulcsát. Jelen volt Borsos János, a Városi Párt- bizottság első titkára, Fischer János, a Városi Tanács elnöke, valamint a helyi társadalmi és kereskedelmi szervek vezetői. A mohácsi járás közel 80 ezer fős lélekszámú. Végre akad egy üzlet, ahol külön bébi-osztály van, nem beszélve a gyermekcipő-részlegről, amit ezen a napon szinte kifosztottak. A sok vevő között karjain tartja gyermekét Kisching Jánosné. Egy napozót vásárolt, ő volt az első vevő. A fehér pety- tyes, kék köpenyes bolti dolgozók rózsával köszöntötték. Most, a nyitáskor igazuk volt a vállalat vezetőinek. Mohácson, a Vörösmarty út 2. szám alatt megnyílt Ifjúsági Ruházati Áruházban úgymond a „születéstől számítva egészen 16 éves korig” minden kapható. És ha valóban így lesz a jövőben is, akkor a havonta előzetesen tervezett egymillió forintos forgalom kevésnek bizonyul. Miklósvári Tibor Csak szervezés kérdése? Menzát kérnek a szakmunkástanulók Körülbelül 6 ezer szakmunkástanuló étkezik Pécsett és Baranyában a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat — mondjuk így: munkahelyi éttermeiben. Az étkeztetés módja persze változó, mert a kollégiumban lakók regqelit-ebédet-vacsorát kapnak, a többiek csupán ebédet. Ez érthető is, hiszen a tanulók zöme naponta hazajár — értve ezalatt a családi otthont, ahol az esti étkezés természetesen megoldott. Viszont mindenképpen hátrányos helyzetben vannak azok, akik albérletben laknak, vagy éppen az esti órákban indulnak haza autóbuszokon, vonaton. Igaz. számuk nem naqy, legalábbis viszonylagosan. Itt egy példa. Pécsett. az 500-as Szakmunkásképző Intézetnek 2600 hallqatója van, ezek közül 145- en élvezik a kollégiumi ellátást, 143 fiatal viszont már 40 kilométernél távolabbra utazik naponta haza, 102 tanuló pedig albérletben él. Ez utóbbiak előtt két lehetőség áll: vagy hidegélelmet vásárolnak vacsorára — hónapokon, éveken át — vagy beülnek eqy nyilvános étterembe, vendéglőbe. Mondani sem kell, mindkettő költséges megoldás, úgyannyira, hogy a vendéglői vacsorákat egyszerűen meg sem engedhetik maguknak, sőt néha még a „kiadó- sabb” — de szintén drága — hideq étkezést sem. Annál is inkább nem, mert a tanuló keresete — természetszerűen — eléggé alacsony. A Sopiana Világraszóló fettek nélkül... Becsületes, szorgalmas, odaadó munka Egy kitüntetett munkósember A munkahelyén hiába kerestem. Lányától tudtam meg, hogy szabadnapos. Amikor az első járókelőtől a Wernerék háza után érdeklődtem, az idős asszony visszakérdezett: ,,a Werner Józsefé? Hát csak forduljon balra a templomnál, aztán megint balra, az a Petőfi Sándor utca." Félretolja az újságot, a szemüveget a tokba rakja, s a szobába invitál. Modern világos bútor, élénk színű kárpittal bevont fotelek, a sarokban olaj- kályha, az ablak alatt a legújabb televíziós készülék. Tekintetem az utcára téved, bármelyik pillanatban megeredhet.. . Elkapja pillantásomat. — Napok óta esik. Ilyenkora kertünkben feljön a talajvíz. De a földnek most kell a nedvesség. Csak ha így jön ki a szabadnap, mint most, nem tudok mit kezdeni magammal. A kényszerpihenő helyett inkább a szőlőben dolgoznék — kezdi a beszélgetést Werner József. — Ilyenkor ellátom az állatokat, aztán olvasgatok, délután meg az unokámmal játszom. Ha vasárnapra esik a pihenő, kocsiba ülök és autózunk egyet a lányom családjával meg a feleségemmel. Tudja, ők is itt laknak, a ház másik fele az övéké. Széttárja karját, ezzel mintegy még jobban hangsúlyozva, hogy így természetes, hogy együtt a család . . Csendes kitartás. így jellemezhetném, ha kétszavas port rét kellene róla mondanom. A szerénység és a szorgalom végigkísérte egész eddigi életút- ján. A volt Keszler-féle tejüzemet először csak kívülről nézegette, de aztán belülről is megismerte, amikor a vízvezetéket építették az üzemben 1948-ban. A munkálatokból ő is kivette részét, aztán úgy alakult, hogy ott is maradt és ma is a bólyi sajt üzemben dolgozik. — Több mint negyedszázad egy helyen. Mennyire változtak a körülmények? — Nagyon sokat. Eleinte igen csak nehéz volt. Akkor még kézzel mostuk a kannákat, nem voltak tartálykocsik. Az államosítás évében napi tizennégyezer liter tejet hoztak az üzembe, ma nem egyszer harmincnyolcezret. Az akkori technológia már egyáltalán nem hasonlítható a jelenlegihez. Valamikor kézzel vágtuk fel a sajt- alvadékot, az anyagot meg kézi lapáttal kevertük. A sajtnyom- tatást kövekkel végeztük el, most már jó ideje présekkel dolgozunk. Akkor vállon, deszkákon hordtuk fel és le a sajtokat. Azóta megszűnt a szűk sajtpince, 1967 óta itt gyártjuk a sajtféleségeket, és a villányi pincében érleljük. Ám a rokfort- pincében töltött tíz esztendő mindig emlékezetes marad. Huszonegy lépcső — de sokszor megjártam ... Werner József egész életét a tejes szakma határozza meg. De szinte ugyanígy van ezzel az egész család: lánya és felesége is a sajtüzemben dolgozik. Azt vallják, hogy más munkahelyet el sem tudnak képzelni, minta sajtüzemet. Werner József csak amiatt kesereg, mert szintedig akad utánpótlás a szakmában. A bólyi fiatalok nemigen mentnek az üzembe. Akik mégis idekerülnek, azok szinte kivétel nélkül a környező falvakból jelentkeznek. Hiába, a vasárnapi munka nem szimpatikus. — Pedig lehet ám szeretni ezt a szakmát. Tiszta és higiénikus. Annál nagyobb boldogságom nincs, mint amikor jó sajtokat csinálunk. Amikor munkája felől érdeklődöm, megélénkül. Részletesen elmagyarázza a sajtkészítés minden egyes mozzanatát. Azt, hogy a kádakba harminc fokos tejet engednek, majd beállítják a savfokot, utána pediq hozzáadják a tejhez a kultúrát. Huszonnégy órás olvadás után a formázott és préselt sajt a só lóba kerül, majd az érlelő pincébe szállítják. Közben azt is megtudom, hogy szereti a tejet és a sajtokat. Werner József nem vitt végbe világra szóló dolgokat Csak pontosan végezte azt, amit vártak tőle. Amikor arra kérték, hogy szerezze meg a szakmunkás bizonyítványt, nem tiltakozott, nem húzódozott, mint a többiek: kitűnő eredménnyel vizsgázott. De ha már neki megvolt az oklevele, miért ne beszélte volna rá feleségét is arra, hogy tanuljon. Felesége nevetve jegyezte meg, hogy sokszor munkavégzés közben vezette rá a férje az addig ismeretlen dolgokra. Októberig még együtt megy műszakra feleségével, a megszokott útvonalon. Hogy aztán több mint huszonhat éves szolgálat után több ideje jusson a szőlőre, a kertre, a sétára, az unokára, a meccsre, az utcai pádon a diskurzusra. Ugyanis ősztől kezdve nyugdíjban lesz. Ám amennyire a Werner rév elválaszthatatlan a sajtüzemtől, könnyen elképzelhető, hogy Werner József aztán is be-be- néz majd az üzembe Annus néni kávéval kínál. S míg szürcsölöm a tejszínes feketét, a fiók mélyéről előkerülnek Werner József sztahanovista oklevelei, kiváló dolgozó kitüntetései, s a legértékesebb, amit a napokban vett át a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban a becsületes munka jutalmául: a Munka Érdemrend arany fokozata. Salamon Gyula I Gépgyár II., illetve 111, éves ta1 nulóinak havi fizetése — a ta- - nulmányi előmeneteltől függően — 130 forinttól 650 forintiq terjed s ha ebből leszámítjuk o magas albérleti bért, méq az í otthonról esetleg érkező anyagi támogatás ellenére sem marad sok pénzük. Igaz persze, hogy a szakmunkás tanuló mindössze 1 forintot fizet az ebédért, a többit a vállalat, o I munkaadó fedezi, hozzájárulás I címén. Az egyetemi menzák előnye ismeretes, A Zsolnay út elején lévő diákbisztróbon a jogászhallgatók kapnak kedvezményes | áron ebédet és vacsorát, az ételt a Kazinczy étteremből szállítja át a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat. De nincs menzájuk a munkásfiataloknak. Semmi sem indokolja hátrányos helyzetüket. Éppen az ifjúságpolitikai meggondolások alapján igénylik az üzemek fiataljai az egyetemistákhoz hasonló kedvezményeket. Az esti étkeztetést egyébként a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat erőteljesen szorgalmazza. Nem csak ott, ahol tanulók részére egyébként is fönntartanak konyhát, de bármelyik — kereskedelmi jellegű — nyilvános egységeikben is biztosítanak vacsorát a fiataloknak, amennyiben a munkaadók vállalják a hozzájárulást, A tanuló fizessen a vacsoráért is " 1 forintot, ugyanúgy, mint napi ebédjéért Sőt! a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat az előfizetéses esti étkezést bevezeti már keresettel rendelkező albérletben lakó szakmunkásfiataloknak, de akár házaspárok számára is s ehhez 10 százalék árengedményt ad. Ez azt jelenti, hogy az előfizetéses esti menü — amely mondjuk 8—10 forint — már eleve 10 százalékkal olcsóbb. Csupán szóim' kell. A vendéglátó rendelkezésre áll, amennyiben az üzemek szak- szervezeti bizottságai, de — fiatalokról lévén Szó — főként KISZ szervezetei — elvégzik a szervezést. A fiatal szakmunkások esti étkezési költségeihez természetesen nem kell hozzájárulni a munkaadónak, végül is önálló keresettel bírnak. De a szakmunkástanulóknak viszont nyújthatnának kedvezményt, az ebédhozzájárulással azonos módon. Igaz, ez mindenképpen többletköltséget jelent, de a rászorulók (albérletesek, ingázók) száma mégsem olyan magas egy-egy üzemben, vagy kisipari szövetkezetben, hogy ezt az anyagi terhet ne tudnák elviselni. Rab Ferenc Villányi tanuló nyerte a szőlészek országos versenyét Ebben a hónapban zajlanak a Szakma Kiváló Tanulója országos versenyek, amelyek megrendezésébe az idén Baranya megye is bekapcsolódik. A Villányi Mezőgazdasági Szak- i munkásképző Intézet fiataljai a ; napokban érkeztek haza Sop- I ronból, ahol ismét remekül szerepeltek, megnyerték a szőlő- termesztő szakma 1974. évi országos versenyét. A soproni döntőben főként fiúk indultak, az orszáq minden részéből, mégis a két napos egyéni versenyt Wirth Mária, a villányi iskola tanulója nyerte, s ő kapta meq a KISZ KB arany plakettjét, s kiemelkedő teljesítményéért két hét külföldi üdüléssel jutalmazták. Hasonló jó szereplést várunk a ma Szentlőrincen kezdődő országos döntőn a pécsváradi Mezőgazdasáqi Szakmunkás- képző Intézet fimtaIiáitól, ahol az orszáq legkiválóbb szarvasmarhatenyésztő és baromfitenyésztő szakmunkás tanulóinak vetélkedőjét két napon át k'séri figyelemmel a zsűri. s a Televízió jóvoltából a nagy nyilvánosság.
