Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)

1974-05-19 / 135. szám

ueteves politikai és szakközépiskola az Oktatási Igazgatóságon Képes számvetés Munkásból­A KB 1973 novemberi ülésén nagyfontosságú kérdéssel, a párt mai és jövőbeni káderpo­litikai feladataival foglalokzott. A szocialista építés egyre bo­nyolultabb és egyre nagyobb hozzáértést, ügyszeretetét kívánó feladatai szükségessé teszik, hogy a kádermunkát az előt­tünk álló követelményekhez igazítsuk és fejlesszük. Ismétel­ten rámutatott a kádermunka szerepére, arra, hogy a felada­tok jó ellátása a pártpolitika ér­vényesítését lényegében a párt vezető, irányító szerepét jelenti. Különösen olyan körülmények között, amikor a párt vezető, irányító szerepe nem direkt esz­közökkel, hanem elvi és közve­tett módon, nagymértékben ká­derein keresztül érvényesül. Ezek olyan alapvető elvi, poli­tikai tényezők, amelyeket a párt és állami szervek kádermunká­jában érvényesíteni kell a szo­cialista építés mai és még in­kább holnapi feladataival össz­hangban, a káderutánpótlás te­rületén is. Az elkövetkező évek­ben területenként változóan, de jelentős számban érik el a ve­zetők a nyugdíjkorhatárt. Ez azt jelenti, hogy sürgető feladat a káderutánpótlás kiválasztása, és gondos, felelősségteljes, a kö­vetelményekhez igazodó felké­szítése. Kádertartalékokkal bő­ven rendelkezünk, csak számba­vételük késik, és ezzel együtt alkalmassá tételük sem kapott elég konkrét figyelmet Politikai, hatalmi kérdés Az említett párthatározat egy­értelműen állást foglal a fel­adatokat illetően, amikor ki­mondja, hogy viszonyaink kö­zött a káderutánpótlás egyik legfontosabb forrását ma már az egyetemet és főiskolát vég­zett, rendszerünk által neveltek képezik. Ugyanakkor szól arról is, hogy emellett a káderután­pótlásban- — szinte minden te­rületen — nem számoltunk megfelelően a munkásokkal. Pedig a legtehetségesebbek megfelelő képzéssel, tovább­képzéssel alkalmasak fontos po­zíciók betöltésére. A helyzet megváltoztatására történtek kezdeményezések, de ezek még nem elégségesek. Céltudatosab­ban kell elősegíteni a munká- ban, társadalmi életben ki­tűnt, szervező-, vezetőkészség­gel rendelkező, tehetséges fizi­kai munkások vezetővé válását. Ezt a lépést az osztálypolitika részét képező politikai, hatalmi kérdésnek kell tekinteni. A párt és tömeg szervezeti munka, a gazdaság és közigazgatás ve­zető posztjaira az eddiginél nagyobb számban kell bevonni olyan munkásokat, akik képzés után vezető beosztásra alkal­masak. A felszabadulást követő idő­szakban a társadalmi szükség- szerűség volt, hogy közvetlenül a termelésből tömegesen kerül­jenek vezető beosztásokba 0 munkások és parasztok. A szo­cialista fejlődés mai útján er­re nincsen már szükség. A ve­zetői munka színvonala ma mást igényel. E követelmények­ből kiindulva kell a lépéseket tehát megtenni arra, hogy a munkás is legyen ott ma és hol­nap is a különböző vezető posztokon. Ennek megvalósítása érdeké­ben indul be 1974 szeptemberé­ben az MSZMP Baranya me­gyei Bizottságának állásfogla­lása alapján az Oktatási Igaz­gatóság 2 éves, bentlakásos, egésznapos, speciális „politikai- és szakközépiskola". Olyan is­kola, ahol a hallgatók állami­szakközépiskolai és 1 éves párt- iskolái képesítést nyernek. Olyan iskolatípus létrehozá­sán dolgoznak a megyei, váro­si művelődési szervek, vala­mint az Oktatási Igazgatóság tanszékei, amely a lehető leg­optimálisabban szolgálja me­gyénk üzemeiben dolgozó te­hetséges szakmunkások köré­ből a kádertartalékként szóm- bajövők egy részének közép­szintű állami és politikai kép­zését. A speciális iskola létrehozá­sával az a törekvésünk, hogy az itt tanuló, arra alkalmas munkások 2 év után középszin­ten jól feleljenek meg a párt által a káderekkel szemben fel­állított hármas követelménynek. Az illetékes szaktanárok, pártmunkások azon munkál­kodnak, hogy az iskola tan­anyaga, valamint az oktatási, nevelési módszerek minél kor­szerűbbek legyenek. Szolgálják jól a „felnőttképzés” adta sa­játos igényeket, és a tananyag valóban nyújtsa azokat az is­mereteket, amire az élet kü­lönböző pozícióiban a káde­reknek szükségük van. Integrált tantárgyak Az iskolán a következő 11 tantárgy szerepel a program­ban: magyar nyelv és iroda­lom + esztétikai ismeretek; ma­tematika; történelem, munkás­mozgalomtörténet; fizika + me­chanika, elektrotechnika; gaz­daságföldrajz; kémia ;közgazda- sági és jogi ismeretek; filozófia; politikai gazdaságtan; pártépí­tés; szervezési és vezetési is­meretek. A felsorolásból kitűnik a tö­rekvés, számos tantervi és tan­anyaggal kapcsolatos korszerű­sítésre. Pl.: 2—3 szakközépisko­lai, illetve pártiskolai tananyag figyelembevételével lettek ki­munkálva egyes integrált tan­tárgyak. így: a történelem­munkásmozgalom-történet, vagy a közgazdasági és jogi ismeretek tananyag. Lényegé­ben a két tantárgy keretében a következő tananyagok kerül­nek feldolgozásra: történelem, magyar és nemzetközi munkás­mozgalom történet, vállalati gazdaságtan, üzem- és munka- szervezési ismeretek, munkavé­delem és üzemjogi ismeretek. A 2 év alatt mintegy 2200 tanóra áll rendelkezésre, ami heti 26—30 óra intenzív óra­számot jelent, — szemben a szakmunkások középiskolai esti tagozataira tervezett 15 órával. Ehhez pluszként hozzá jön még heti 10—15 óra egyéni tanulás. Pl. a magyar nyelv és irodalom oktatására 360 óra, a matemati­kára 400 óra áll majd rendel­kezésre. A közismereti tantár­gyak elsajátítására mintegy 1400 órát, a politikai témákra pediq mintegy 800 órát fordít az iskola. A legiobb pedagógusok Arra szerettem volna ennek ismertetésével rámutatni, hogy a jelenlegi középiskolai és az 1 éves pártiskolai óraszámokat alapul véve, reális célkitűzés az, hogy 2 év alatt a szakmunkás­képesítéssel rendelkező felnőtt, tehetséges munkáskóderek kö­zül az iskolára kerültek valóban eredményesen érettségizhesse­nek a közismereti, és vizsgáz­hassanak a politikai tantár­gyakból. Természetesen kitartó, szorgalmas hallgatói munka és kiváló oktatói-pedagógiai tevé­kenység mellett. Mintegy 100 órában vezetési ismereteket is tanulnak a hallgatók — abból kiindulva, hogy a különböző te­rületeken dolgozó vezetők ve­zetéselméleti — szervezési stb. ismereteinek megalapozása sem mellőzhető egy ilyen speciális, kádertartalékokat képező isko­la esetében. Fakultatív alapon Intenzív nyelvoktatás beindítására is gondolunk a hallgatók körében, ami különösen azok számára le­het jelentős, akiket ez az is­kola elindít majd a felsőfokon, az egyetemeken való tanulás útján. A napokban a városi műve­lődésügyi osztály vezetői azon dolgoznak, hogy kiválogassák a közismereti tantárgyak okta­tását végző tanárokat, Pécs vá­ros legjobb pedagógusai kö­zül. Fontos, hogy a tanárok olyanok legyenek, akik fontos megbízatásnak tekintik majd az itt végzett munkát, és akik szá­mára esetleg szakmai, pedagó­giai szempontból is izgalmas tapasztalatokat, ismereteket ad­hat az iskolán végzett munka. Az iskola megszervezésével 3—4 éven belül képezhetünk a megye ipari üzemeiben dolgo­zó legtehetségesebb, politikai­lag és morálisan is legrátermet­tebb fizikai munkások köréből, mintegy 100—120 főt, akik oz elkövetkező években, az objek­tív helyzet következtében szük­séges kádercserék alkalmával vezető biztos, és politikailag is megfe­lelő kádertartalékokat jelenthet­nek a kisebb-nagyobb vezetői posztok betöltésénél. Ezzel mintegy arra is szeret­tem volna utalni, hogy az isko­latípusnak ezt a formáját, amely az állami és politikai képzés ötvözetét nyújtja, meg­határozott káderpolitikai célok végrehajtása érdekében hoz­zuk létre. Nincs szó ebben a formában véglegesítendő ká- derképzó iskola állandósításá­ról. Csupán azt akarjuk elér­ni, hogy már ma sem kallódja­nak el azok a valóban ráter­mett fizikai munkások, akik kü­lönböző okok miatt nem juthat­tak eddig el a középfokú isme­retek vagy az ennél magasabb tudás megszerzéséig, pedig er­re képesek, és ezért feltétlenül érdemes őket ehhez hozzásegí­teni. Ez politikai kötelezettség Is a társadalom vezető osztá­lyával szemben. Az üzemekben most van na­pirenden a 2 éves politikai és szakközépiskola hallgatóinak kiválasztása. A cikkben sorolt célok egyben azt is mutatják, hogy a kiválasztás felelősség- teljes munkát igényel, elsősor­ban a helyi párt- és gazdaság­vezetőktől, de a társadalmi szervek vezetőitől is. Nem lehet szem elől téveszteni, hogy ká­dertartalékokat képező iskolá­ról van szó. Tehát olyan fizikai munkásokra essék a választás, akik jól ismertek és már eddig is munkájuk, emberi és politi­kai magatartásuk, kvalitásuk alapján bizonyítottak. A kivá­lasztás nem nehéz, hiszen a munkások között százával akad­nak ilyenek, csak gondos mun­kára van szükség. Elsősorban azok kerüljenek most az isko­lára, akik holnap, vagy holnap­után a gazdasági, politikai és társadalmi beosztásokban biz­tos kádertartalékokat jelenthet­nek. Ebből indulunk ki, amikor azt valljuk, hogy az iskola hall­gatói között szeretnénk tudni megyénk ipari üzemeiből pl.: a legkiválóbb szocialista brigád­vezetőket, a KISZ legtehetsége­sebb kádereit és nem utolsó' sorban azokat a munkásnőket, akik érdemesek, és képzés után alkalmasak is lesznek majd az előléptetésre. Ezzel ta­lán tehetünk egy keveset a le­maradás felszámolása érdeké­ben is. Lehetőség a továbbtanulásra A két év végén, amikor a be­iskolázottak eredményes mun­kájuk után kézhez kapják az érettségi bizonyítványt és oz 1 éves pártiskolai végzettségről szóló dokumentumot, számosán akadhatnak olyanok is, akik középszintű politikai, szakami és vezetési ismereteiket majd szervezetten továbbfejleszthetik — talán éppen üzemi ösztön­díjjal —, akár egyetemi tanul­mányok folytatásával, vagy tan­folyamos képzés útján. Igyek­szünk majd ezt is az iskolával megalapozni, illetve ehhez a lehetőségek alapján segítséget nyújtani. A szocializmus teljes felépí­téséhez jól tudjuk, olyan ráter­mett vezetőkre van szükség, akik jól képviselik a munkás- osztály ügyét; akik nemcsak lo­jálisak politikai céljainkat te­kintve, akik vitába mernek száll­ni, akik vállalják a társadalmi fejlődés adta követelményeket. A megyei, városi művelődés- ügyi szervekkel együtt azon munkálkodunk, hogy ezekhez az igényekhez jól igazodó is­kolát indítsunk el útján, ame­lyet az idő és a feladatok majd tovább formálnak, ha kell, a szükségnek megfelelően változ­tatnak. Jól tudjuk, hogy megyénkben a KB 1973 novemberi határo­zatának következetes, jó végre­hajtása érdekében, a jövőben sokat kell tenni, segíteni Okta­tási Igazgatóságunknak is. A káderek képzettségének növe­lése érdekében számottevőek a feladatok. Munkálkodnunk kell a politikailag minden szempont­ból megfelelő káderutánpótlás biztosításán is. Ehhez keressük a célravezető, korszerű formá­kat, módszereket. Az említett 2 éves politikai és szakközépis­kola ezek között természetesen az egyik forma csupán. Földes Andrásné Az egyszerű munkás A z egyszerű munkás nem képes érdem­ben beleszólni a mind bonyolultabb termelés dol­gaiba... Az egyszerű munkás javaslata nélkülözhe­tetlen a döntéshozatal előtt... Az egysezrű munkás csak a maga szűkebb környezetével törődik ... Az egyszerű mun­kásnak is van véleménye a gyár, a vállalat helyzetéről, terveiről ... Kinek adjunk igazat? S egyáltalán: ki az az egyszerű munkás? Több millió forintot érő programvezérlésű szerszám­gép kezelője. Vasbetonszere­lő. Kotrógép irányítója a fo­lyó hátán. Szarvasmarha-gon­dozó az állami gazdaságban, özönvíz előtt gépekkel kín­lódó, néhány hónapja dolgo­zó bakfislány. Szakmunkás, harminc év tapasztalataival, akihez a gyártmányszerkesztés mérnökei tanácsért járnak. Folytassuk? A politikai, társa­dalmi tisztségekkel például, az országgyűlési képviselőség­gel, pártbizottsági tagsággal, a tanács, szakszervezeti meg­bízatásokkal. A képzettség­gel, mely a felsőfokú techni­kumtól az írni, olvasni sem tudásig terjed . . . Tarka a kép? Az életet, a valóságot tükrözi!-------------------------------- . A z egyszerű munkás — tö­rődjünk bele e kifejezésbe — csak a gyakorlattól elvonat­koztatott vitákban jelenik meg tömegként, amelyre sémák és ellpnsémák egyaránt ráilleszt- hetők. Általában beszélni ar­ról, hogy képes-e avagy kép­telen beleszólni a munkás az üzem ügyeibe, közhelyek is­mételgetéséhez vezet. A mun­kás ugyanis nem általában igényli a beleszólás, a javas­lattevés, a meghallgatás jo­gát, hanem nagyonis konkré­tan, az adott munkahelyre és témákra értve! Itt húzódik a választóvonal azok között, akik már értik ezt, s akik még nem értik. Nem sok értelme lenne ar­ról eszmecserét kezdeményez­ni, hogy — például — mit termeljen a gyár. Ezt a mű­szaki feltételekről, értékesíté­si lehetőségekről teljes isme­retekkel rendelkező vezetők­nek kell eldöntenie. Ám azt már nagyon is számonkérhe- ti a munkás, hogy mit termel­tettek vele — elavult, vevőre alig találó árut, anyagot, energiát fölösen fogyasztó cik­ket, S mindezt hogyan? Túl­órákkal, szervezetlenséggel, elkerülhető nehéz fizikai mun­kával, rosszul karbantartott, balesetveszélyes gépeken s így tovább. A munkások, akik végrehaj­tói a termelési utasításoknak, ha időben kérdezik őket, hasznos javaslatokká szol­gálhatnak a párhuzamossá­gok, az ellentmondások fel­tárására. Van, amit csak ők látnak, ók tudnak igazán megítélni gép, berendezés mellőli, műhelyen belüli né­zőpontjukból. A munkahely ezernyi dol­gában az egyszerű munkás okosabb, többet látó, mint az irányítók csoportja. Helyzeténél fogva joga van arra, hogy megkövetelje a fi­gyelmet, észrevételei méltány­lását. Hiszen feje tetejére ál­lított világ lenne az, amely­ben a munkásnak joga volna brigádokat szervezni és azok­ban többletvállalásokat tenni, újításokkal, ésszerűsítésekkel tökéletesíteni a termelés tech­nikai, technológiai, szervezé­si menetét, de nem lenne jo­ga a véleményét kifejteni, a bírálatát elmondani. Mészáros Ötté Az elmúlt évben már több mint' 45 milliárd rubelt tett ki a KGST-országok egymás között lebonyolított áruforgalmának ér­téke. A magyar ipar és mezőgazdaság csaknem minden ágaza­tában nyomon követhetjük a szocialista országok gazdasági együttműködésének eredményeit. Képes számvetésünk is az idén 25 éves jubileumát ünneplő KGST és a magyar népgazdaság szerteágazó kapcsolatairól tanúskodik. t. A magyar textilipar rekonstrukciója eredményeként jelen­tősen növekszik e fontos iparág termelése. A termékek egy részét a szocialista országok vásárolják meg. Számos korszerű textilipari gép, köztük a képen látható cérnázógép is az NDK iparának ter­méke, és a gyártmányszakosítás eredménye. Partnerünk olyan mennyiségben gyártja ezeket a gépeket, hogy a magyar igé­nyeket is ki tudja elégíteni. 2. A KGST-országok élelmiszeriparában és gyógyszergyárai­ban nélkülözhetetlen eszközök a Lamport Zománcipari Művek­ben gyártott autoklávok. 3. A hazánkban felhasznált villamosenergia ötödrészét jelem 4. A magyar mezőgazdaságban termesztett ntrgvhozamú bú- zafajták többségét a Szovjetunióban nemesítették ki. Hazánkban több olyan vetőmagfajtát nemesítünk, amelyeket viszont a KGST- tagállamok alkalmaznak sikerrel. Képünkön: P. P. Lukjanyenko akadémikus szovjet búzane­mesítő, ár. Rajkj Sándorné társaságában megtekinti a Marton- vásári Mezőgazdasági Kutatóintézet egyik kísérleti parcelláját

Next

/
Thumbnails
Contents