Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)
1974-05-19 / 135. szám
4 DUNANTOU NAPLÓ / m«. májú* ff. A falvak elindultak a városiasodás útján Például Duna A nem egészen háromezres Dunaszekcsőn azt mondja a tanácselnök, Botz Lajos: — Tizenhét lakással van több most a községben, mint egy másfél esztendeje. — Nem sok. . — Nem? Ne az új házakat számold, hanem a „modernizált” régieket! Az öreg szoba- konyhás is „egy” lakásnak számított, meg annak számít ma is, amikor megtoldották még két-három szobával. És ez a lényeg. Az építési engedély előírja a fürdőszobát. S ha nem, akkor is megépítik. De ebből még nem lesz fürdőszoba. Nem is annyira a víz miatt, hiszen a mintegy ezer lakásból 650-ben ott a csap a konyhában, meg a fürdőszoba falában. — Akkor mi a baj? — Sort kell érte állni, mármint a fürdőkádért, mint a jegyes világban a kenyérért — mondják az asszonyok az élelmiszerboltban. A Dunaszekcső és Vidéke ÁFÉSZ osztályvezetőjétől, Vin- cze Lászlótól tudom, milyen gond is ez. Tavaly csupán öt komplett fürdőszoba-berendezést kaptak és egyetlen nap qlqtt valamennyi elment, pedig egy berendezés — a mintegy 600 darab csempével, és a mosdóval, piperepolccal, kóddal, kagylóval együtt 10 ezer forint. Szóló-kádra is leadták — húsz-harminc darabra — a rendelést, még csak nem is válaszoltak. Középkorú házaspárral ülök a presszóban. Asszony és férje sört kérnek, a kisfiú most tölti be majd á hatodik esztendejét, valami tortát szeretnének rendelni. — Az ember hallja, itt-ott, hogy elkéiv/elmesedünk a gépesített háztartásban, féltenek bennünket, hogy nyárspolgárok leszünk. Nézze, én Szekszórdra járok át munkára, jól keresek, a feleségem is ezerhatot hazahoz. Lassan összeszedtünk mindent, de elhiheti, nem ez volt a nehéz, hanem a sok vita az öregekkel. Amikor nősültem, azt mondta édesanyám, kiköltözik a nyárikonyhába, mi meg lakjunk o szobában, csak az „első szobát” hagyjuk békén, maradjon úgy, ahogy van. Persze, hogy nem engedtem ki anyámat a nyáriba. Beköltöztünk a ■ slső szobába”, de előbb :j ncgy ablakot vágattam rá, loparkeítáztatiam, kályhát állítottunk be, kidobáltuk a ! régi koca oka;, esténként jöt- | tek a haverok, vertük az ultit, a I halászlé meg főtt a konyhán. | Szóval, életet leheltünk az „el- | sö szobába”, ahol korábban ! csak vendégek aludhattak, bú- ! csúkor. Olvasom a községi statisztikában. hogy több mint hétszóz PB p: o. cserélnek a faluban. Mi', cserélnek? — Ha kettő van, akkor igen, de legtöbb helyen nincs két palack (ez is hiánycikk), de így számítva is, négy-ötszáz háztartásban gázzal főznek-sütnek. Ez így önmagában — a városi előtt, ahol bevezetett gáz van — nem sokat mond. — Jó évekkel ezelőtt papírt adtunk azoknak, akik az erdőben összeszedhetik a gallyakat, rőzsét, hogy mást ne mondjak, sok családnál kukorieacsutával tüzeltek a szobában, de inkább a konyhában, ahol a fal mellett állt egy prices és azon ülve melegedtek a téli napokon. Ma nem tudjuk összegyűjteni a gallyakat, a „rozsét" hordó „öregasszony” már csak a festményen van. Itt a PB-polack meg az olajkályha. A Szekszárdi Szabó Szövetkezet kis konfekciót üzemet nyitott o községben, 100 helyi és környékbeli nő dolgozik a szakig mellett Az AFÉSZ-nek Is van üzeme, divotkesztyűt gyártanak, bedolgoznak az UNIVERZUM-nők, ez is 50 asszonynak, lánynak ad munkát — Amikor az Ipar betelepedett községünkbe, fölnéztem a plafonra, s őzt mondtam: „Jó, hogy megcsináltattuk a járdákat r — Ez meg hogy függ össze? — Az üzem pontos életrendre kötelezi a dolgozót. Tudja, mikor kezdődik a műszak, tudja, mennyi idő alatt ér be,, de azt az ütemet latyakban, s főleg, ha gyerekét akarja bölcsödébe, vagy óvodába elvinni, képtelen betartani. Persze, aztán nem a járda csak itt a lényeg. A két kis üzem keresetet biztosit százötven nónek, a termelőszövetkezet a mohácsi üzemek pedig a többi munkaképes felnőttnek. Nekünk a „gyárkapun kívüli" életlehetőségeket kell biztosítanunk. Oz- lethólózot-fejlesztés, útépítés. A kultúrházra 1 millió 300 ezer forintot költenek, klubszobák, könyvtár, táncterem, előadóterem, szakkörök ... ezek lennének a szabad Idő ésszerű eltöltésének „kellékei”. Közel 4 kilométer hosszú a Felszabadulás útja a tsz-telep- től számítva a víkendtelep végéig. A Rákóczi út ferdén leágazik az előbbiről és felkanyarodik a hegyoldalba. Egyetlen lovasszekérrel találkoztam. Az istállók kihűltek, sokhelyütt garázzsá „avanzsálták”. És a kemencék? Délután a Duno- parton formeres tizenéves lányok ülnek a padokon a révátkelőnél. — Süt-e anyátok kenyeret? — Mit tetszett kérdezni? Legföljebb orra emlékeznek, hogy a nagymama dagasztotta a kenyérnekvalót, de a „...mamám nem is tudja, hogyan kell...” Az asszonyok zöme mint említettem üzemben, illetve o termelőszövetkezetben dolgozik műszakokra osztottan. A napi élelmiszerek hózon-be- lüll előállításából o kenyérsütés már rég kiesett, számtalan ház portóján a baromfiudvarból konyhakert vagy virágoskert lett, a disznóvógás az egyedüli — közel sem mindenütt — telente mint családi „rítus” még fönnáll. A Halászcsárdában előfizetéses menüt szolgálnak fel naponta átlag 180—200 törzsvendégnek, az élelmiszer- boltokban fölfutott a zöldségkonzervek, főzelék-konzervek forgalma és minden más nem élelmiszerféléé, amelynek elkészítése kevés időt vesz igényMég o tél folyamán kérdeztem az iskolából kirajzó gyerekektől: mivel tölti el a csalód az idejét munkavégzéstől estig. lyenéket mondtak: „A nővérem lemegy a presszóba, von ott egy furliccel.” „Az apám ledől egy kicsit, hogy este *l ne aludjon a tévé előtt.” — „A mama elmegy az oviba Pistiért, én egy kicsit játszok vele, de én mindig csak Pisti után fürödhetek a kádban.” — „Nekünk nincs tévénk, mert a szüleim egy mohácsi embertől autót akarnak venni és kell a pénz." — Nyáron jártok-e mezítláb? Jóformán nem is válaszolnak, ugrálnak, visongonak, egyik azt mondja, csak a strandon, meg ha pecázik a vízparton. Nem új dolog ez már. Csak azért mégis eszembe jutott: a falu akkor közeledett legelőször a város felé, amikor egyszer csak talán észrevétlenül — eltűntek a mezítlábas felnőttek és gyermekek ebben az országban. Nem tűntek el, csupán cipőt húztak .., Rab Ferenc ifjúsági Parlament a Mecseki Szénbányáknál Tegnap kei ült sor a Mecseki Szénbányáknál a vállalati Ifjúsági parlamentre. Ezen részt vettek oz üzemi parlamenteken megválasztott küldöttek, valamint gazdasági, politikai vezetők. Már előzőleg kiadták azt az írásos jelentést, amely tartalmazta a vállalatnál az ifjúsági törvénnyel kapcsolatos eredményeket, problémákat, hiányosságokat. Az írásos jelentést szóban egészítette ki Garamvölgyf János igazgató. Elmondta, hogy a Mecseki Szénbányák ebben az évben olyan nagyságú fejlesztési alappal rendelkezik, amellyel lehetővé válik a munkakörülmények javítása, a biztonságosabb munkavégzés megteremtése. A lakáskérdést elemezve azt emelte ki, hogy a közeljövőben várható kisebb javulás, azonban ez még mindig távol áll az igények kielégítésének lehetőségétől. Sajnos a vójórutónpótlás biztosítása egyáltalán nem kielégítő, a 2—300 vájártanuló — ami nagyjából fedezné a szükségleteket — helyett csak 50 jelentkezett az elmúlt évben. Éppen ezért fordítanak fokozott gondot a fiatalok gondjainak megoldására, hiszen a dolgozókra nagyon nogy szükség van a vállalatnál. A vitában Wilk László, Kos- suth-bányai küldött azt fejtegette, hogyan foglalkoznak üzemükben a pályakezdőkkel. Kérte a vállalat igazgatóját, hogy nyújtson segítséget az ifjúsági klub létrehozásához, hiszen ez is sokat jelentene abban, hogy a fiatalok kötődjenek üzemükhöz. Bankos Benő Zobák-bá- nyai ifjúsági szocialista brigádvezető örömmel jelentette be, hogy csapata május 15-én kiugró teljesítményt ért el: három szakban, 6,8 négyzetméteres vágatban, 27 méteres előrehaladást értek el. Lázár László, Zo- bák bánya KISZ-csúcstitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy az ifjúsági törvény végrehajtásénál néhány helyen problémák vannak. A felsőbb vezetőség által kiadott végrehajtási utasítások jók, a közvetlen termelés- irányítók ezt vagy nem veszik figyelembe, vagy pedig csak formálisan alkalmazzák. Gungl János, a KISZ-bizottsóg munkatársa határozati javaslatokat terjesztett elő, amely az ifjúsági törvény eredményesebb végrehajtását szorgalmazza. Dr. Bánki Nándor, a pártbizottság első titkára pedig a fiatalokkal kapcsolatos néhány időszerű kérdést elemzett A tanácskozás végén megválasztották az iparági parlamentre a küldötteket A búzatermesztés országos rekordere Ismét elnyerte a Kiváló Szövetkezet címet a babarci Béke Bé|<e néven — 1965-ben egyesült a babarci, szajki és a versendi termelőszövetkezet. Az elmúlt 9 esztendő alatt a közös gazdaság korszerű üzemmé fejlődött, közös vagyonuk jelenleg már meghaladja a 100 millió forint értéket. A munka- és üzemszervezés, beruházások, gépesítés, kemizálás és korszerű technológiák be veretese során évről évre jövedelmezőbb gazdasággá válik a babarci Béke Tsz. Tavaly, a kedvezőtlen időjárás ellenére 9 százalékkal volt magasabb a kalászosok terméshozama, mint korábban, s a búzatermesztésben országos rekordot értek el. Búzából — 700 hektár átlagában — 60,2 mázsát, cukorrépából 408,8 mázsát takarítottak be hektáronként. Tapasztalataikat, így a búzatermesztésben kidolgozott technológiát folyamatosan szeretnék átadni más gazdaságoknak, továbbfejlesztve kialakítani a búzatermesztés „babarci rendszerét". Az országos szocialista munkaversenyben nagyszerű eredményeket elért közös gazdaság már másodízben nyerte el a MÉM és a TOT elnöksége áltol adományozott Kiváló Termelőszövetkezet kitüntetést. Az elismeréssel járó oklevelet tegnap délelőtt, a szajki filmszínházban megtartott ünnepi küldöttgyűlés keretében adta át Koós László, a Megyei Pártbizottság osztályvezetője Speidl Józselnek, a Béke Tsz elnökének. Részt vett az ünnepségen Ambrus La/os, a mohácsi Járási Pártbizottság első titkára, valamint Imre Ferenc, a Duna és Karasica menti Tsz-ek Területi Szövetségének elnökhelyettese. Az oklevél átadása során Koós László méltatta a szövetkezet eredményeit, további sikerexet kívánva a tsz valamennyi dolgozójának. Ezt követően miniszteri kitüntetéseket nyújtott át a szocialista munkaverseny legjobbjainak. A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója lett Vrancsics Mihály, Balalinócz Antal és Baszler Károlyné. hárman pedig a miniszter dicsérő oklevelét kapták. Az ünnepi közgyűlés befejezéseként 40 tsz-tag vette át a Kiváló Dolgozó jelvényt és a velejáró pénzjutalmat Speidl József elnöktől. Kiváló tsz-társulás lett a MECSEKJE] Baranyában alakult meg hat évvel ezelőtt 1968. május elsején az ország első termelőszövetkezeti tejfeldolgozó társulása öt termelőszövetkezet — a szentlörinci, a királyegyházi, a kővágószőlősi, a szabad szentkirályi és a gerdei — közös összefogásából. A MECSEKTEJ példája nyomón ma mór 19 hasonló vállalkozás működik. Valóságos és nagyon életképes mozgalmat indított el tehát a Mecsekaljai Termelőszövetkezetek Tejfeldolgozó és Értékesítő Vállalkozása, amely az elmúlt évi kiemelkedő gazdálkodósa eredményeként elnyerte a Kiváló Termelőszövetkezeti Társulás kitüntetést A Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a TOT elnökségének elismerő oklevelét a tegnap délután a szentlőrinci párt- székházban megtartott ünnepség keretében adta át Héger József, a MÉM tudományos kutatási főosztályának v osztályvezetője Dombóvári Imrének, a MECSEKTEJ igazgatójának. Az ünnepségen részt vettek dr. Pales Gyula, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, Kertész István, a Megyei Pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, dr. Makkos Ferenc, a Megyei Tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályának csoportvezetője, Trubics Balázs, a Pécsi Járási Pártbizottság titkára, Papp Zoltán, a Mecsek és Dráva menti Tsz-ek Szövetségének elnöke. Bori Miklós, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának tanácsosa. Kertész István a megye pártós állami) szerveinek nevében köszöntötte a kitüntetett társulást Héger József méltatta a társulás sikereit és hangsúlyozta, hogy nem konkurenciája, do kiegészítője az állami tejiparnak. Végezetül Héger József miniszteri kitüntetéseket adott ót. Az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója kitüntetést kapták: Liber János, a MECSEKTEJ gépkocsivezetője, Kréger Gyuláné tejüzemi dolgozó, miniszteri dicsérő oklevelet kaptak Szarukán István előadó és Takács Jánosáé tejüzemi dolgozó. Zöldkoszorús jelvénnyel tüntették Id a 14 tagú Kállai Éva vajtermelő női szocialista brigádot A Kóczián Erzsi A tanács néhány tagja igen komoly keppel görnyed egy hosszú asztal fölé — és ragaszt. Általában természetesen nem ez a fő feladatuk, de egy cseppet sem tartják méltóságon alulinak ezt a munkát. Már csak azért sem, mert a szakmai tanácsokat oz igazgatónőtől közvetlenül kapják. A szórend itt szándékos: nem közvetlenül az igazgatónőtől, hanem „az igazgatónőtől közvetlenül” . . . ... És ez ebben az esetben lényeges különbség, A. ragasztgató tanácstagok ugyanis a pécsi úttörőház úttörő- tanácsának tagjai, a „szakmai eligazítást" pedig Kóczián Erzsébettől, az úttörőház igazgatójától kapják. Telefonok. — Kóczián Erzsi. Szervusz . .. Szívesen ... Én őt javaslom . . . Feltétlenül meg tud birkózni a feladattal . . . Persze, hogy ismerem, nálunk volt Ifivezető ... Kérlek, szervusz. Három perc, tiz mondot. csengetés. — Kóczián ... A tanácsomat? ... Ha tudok .., Nem, nem inkább várni "kellene még. Legalább egy évet. De kérjetek véleményt inkább ... ott kitűnő munka folyik ... Biztos vagyok benne . . . Kérlek, szervusz. Levelek. „Gratulálunk az úttöióház húszéves jubileuma alkalmából, —- és külön is büszkék vagyunk azért, hogy oly sokat tett az ifjúság érdekében ..Aláíró a pécsi Leö- wey Gimnázium igazgatója, — az iskoláé, ahová Kóczián Erzsi járt. Levél Százhalombattáról — pécsi kislány, úttörőházas: „jó lenne, ha segítenétek egy műsor összeállításában..." — emlékező levél Budapestről, a Színművészeti Főiskoláról: „valamikor én is ide jártam .. Levél Barcsról, „csak úgy”, levél komoly beosztású, szakmájukban érdemeket szerzett emberektől. — akik valamikor még itt bütyköltek az úttörő- ház valamelyik szakkörében .,. Ritkán szerepel az újságok „protokollrovatában” — mégis mindenki ismeri egész Baranyában, ö a fiatalok körében „a Kóczián Erzsi ...” Bár, ha valakinek a név hallatán ilyen kételye támadna, hogy „vajon honnan is ismerem?” elég nehéz helyzetbe kerülne. Mert nézzük csak: a pécsi úttörőház igazgatója tagja a Megyei Pártbizottságnak, —- és „természetesen” a pártbizottság mellett működő ifjúságpolitikai bizottságnak, no és a Városi Tanács ifjúságpolitikai bizottságának is. Ezzel még korántsem ért vágat a sor: mert Kóczián Erzsébet a megyei KISZ-bizottság és a végrehajtó bizottság tagja is. Mindemellett a Megyei Úttörő Elnökség és a Megyei Úttörővezető Tanács is tagjai között tartja számon. Még így sem lenne vége a társadalmi funkciók felsorolásának — de ennél talán sokkal többet mond az, hogy az igazgatónő számára egyik megbízatás sem „is”. Mert, ha hiányzik valamelyik fórum üléséről, megbeszéléséről, mindjárt megkérdezi valaki: „az Erzsi hol van?” És ez nemcsak udvarias érdeklődés: tudják, hogy számíthatnak a véleményére, tanácsára, tapasztalataira ... Általános iskolai tanár. Tulajdonképpen mindegy, hogy milyen szakos, — pedagógus. És diák: oz Eötvösre jár kiegészítőre, pedagógia szakon. Tíz éve vezeti a pécsi úttörőházat És o tíz évről, most, a jubileum alkalmából egy „sztori" jut eszébe: q hivatalos ünnepség után egy kis úttörő ment oda hozzá: „Erzsi néni, nekem is szabad gratulálni?” D, K, J.
