Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)

1974-05-18 / 134. szám

T974. május 18. DUNANTOll NAPLÓ s Ülésezett Pécs megyei város Tanácsa végrehajtó bizottsága Súlyának megfelelően részeseden a bányászat a lakásépítésből A szobrok a jó közérzetet szolgálják Hallgassák meg a lakosságot is Egyéb időszerű kérdések mellett két fontos, közérdekű téma szerepelt a pécsi Városi Tanács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésének napirendjén. Az egyik a város jelenlegi munkaerőhelyze­tével és a jövőbeni kilátásokkal foglalkozott, a másik a közterüle­teken elhelyezett képzőművészeti alkotásokról szólt. Változatlanul a bányászaté az elsőbbség A munkaerő-gazdálkodást is­mertető előterjesztés megálla­pítja, hogy Pécsett kedvező a foglalkoztatási színvonal, de a szakképzettséget és a biztosít­ható munkalehetőségeket illető­en már kevésbé kedvező a helyzet, A foglalkoztatottságnak nemcsak a társadalmi igénye­ket, hanem a gazdasági haté­konyság követelményeit is ki kell elégítenie, A népesség ter­mészetes szaporodása és be­vándorlási nyeresége évente 1000—1500 új munkaerőt jelent, az új munkalehetőségeket eh­hez mérten kell biztosítani. Pé­csett a bányászat munkaerő­ellátottsága okozza a legtöbb gondot, holott az itt termelt ja­vak népgazdasági szükséges­sége megköveteli a munkáslét- szóm növelését. Pécs egyéb iparfejlesztési célkitűzései egy évtizeden belül közel 8000 új ipari munkás termelésbe állí­tását kívánják meg, ennek leg­jelentősebb fedezetét az ifjúság jelenti, nagyobb szerepet kell odni a pályairányításnak. Cél­szerű lenne a középiskolai be­iskolázást — az oktatás színvo­nalának emelése érdekében is — csökkenteni, ami a szakmun­kásképzés lehetőségeit növel­né, különös figyelemmel a nehe­zen benépesíthető szakmákra. A jövőbeni munkaerőigényekre való tekintettel indokolt lenne a Vegyipari Gépészeti Szakkö­zépiskola profiljának megváltoz­tatása gépiparira, a Széchenyi és a Zipernovszky szakközépis­kolában pedig új gépipari és műszeripari szakokat kellene indítani. Az előterjesztés vitájában He­gedűs Béla az élelmiszeripari üzemek munkaerő-utánpótlási nehézségeire hívta fel a figyel­met, s javasolta: a helyi gon­dok megoldására biztosítsák a helybeli szakmunkásképzést. Fulmer József a szénbányászat munkaerőhelyzetét ismertette, s rámutatott arra, hogy a létszám évről évre csökken, s ez a ter­melés csökkenésében is kifeje­ződik. Elmondta azt is, hogy nem csak a bányász, hanem a technikus és a mérnök után­pótlás is komoly gondot jelent. Ambrus Jenő, a Városi Párt- bizottság első titkára megálla­pította: Baranyában ma is a bányászat jelenti az ipar súly­pontját, s ezt az iparszerkezet átalakítása is csak lassan vál­toztatja meg, ezért gondoskod­ni kell a bányavállalatok kalo- nizáltsági szintjének növelésé­ről, azaz a lakásépítésből súlyá­nak megfelelően részesedjék a bányászat, mert ez a munkaerő­gondok megoldásának egyik lehetősége. Az általános mun­kaerőhelyzet javítására java- soltq: építsenek a kisebb pé­csi vállalatok és szövetkezetek részére közös munkásszállást és felvetette az albérlők háza épí­tésének gondolatát. Dr. Amb- j rus Lászlóné a nők szakképzé­sének jelentőségéről beszélt. A végrehajtó bizottság a vita után határozatokat hozott a hosszabb távú munkaerő-gaz­dálkodási tevékenységről. A mecénás szava döntsön A „Képzőművészeti alkotások a városképi együttesekben" cí­met viselő előterjesztésből egye­bek közt az is kiderül, hogy az I. kerületben mindössze öt szo­bor, vagy emlékmű található, a II.-ban viszont 45, a III.-ban pedig 21, egy elgondolkodtató megállapítására pedig érdemes külön is felhívni a figyelmet: „Városunk kulturális színvonalá­hoz és nagyságához képest a képzőművészeti alkotások szá­ma kevés, elhelyezésük nem minden esetben szerencsés,” Ezt minden pécsi jól tudja és valamiféle előrehaladást kívá­natosnak is tart. Az előterjesz­tés olyan átgondolt fejlesztést tart célszerűnek, amelynél nem a mennyiség, hanem a minőség kap elsőbbséget, javaslataiban pedig az új alkotások elhelye­zésének elveit fogalmazta meg. A vitában olyan vélemények hangzottak el, amelyek o lakos­ságban kimondva-kimondgtla- nul mór korábban is megfogal­mazódtak, s amelyeket célszerű volt ezen a fórumon is szóvá- tenni. Dr. Szotáczky Mihály szerint: „Mondhasson valami módon a lakosság is véleményt arról, hogy hová, milyen alko­tást tegyenek, tehát azok, akik nap mint nap részesei, élvezői egy-egy szobornak, dombormű­nek. El kell kerülni, hogy fe­szültség legyen az élő környe­zet és a művészi ízlést kifejező alkotás között". Dr. Sebők Imre annak a véleményének adott hangot, hogy mindig is a mecé­nás döntötte el, mit akar és Leonardo da Vinci vagy Mi­chelangelo művészi nagyságát sem kisebbíti, hogy művében a megbízó kívánságának tett ele­get. „Ne lehessen ma sem egy városra rákényszeríteni, hogy olyan alkotást fogadjon el, ami nem tetszik, vagy esetleg nem kell a lakosságnak — mondta és hozzátette még: — Ne ad­junk teret olyan művészeti irányzatoknak, amelyek esetleg egy-két évtizeden belül hitelü­ket vesztik." Fuller József a szigetvári Zrínyi-szoborra utalva mondta, hogy sok új alkotás csak viszonylag szűk körhöz szól. a közvélemény nem fogad­ja be. Elegendő időt az alkotónak Martyn Ferenc Kossuth-díjos festőművész azt fejtegette, hogy a kellő átgondoltság nélkül el­helyezett szobrok nem töltik be társadalmi funkciójukat, utalt arra, hogy a pécsi klíma a kő­szobroknak nem felel meg, ezért is öregszik oly csúnyán pl. a Leonardo-szobor, amit — vé­leménye szerint — érdemes lenne bronzba önteni. Ö is el­lenvéleményt fejtett ki az ún. ajándékszobrokkal kapcsolat­ban, amelyeket sokszor nehéz a helyi környezetbe jól beilleszte­ni. Javasolta, hogy a lakosság véleményét is vegyék figyelem­be új alkotások elhelyezésénél, egy-egy szoborhoz pedig a név szerint felkért művésznek adja­nak elegendő időt oz alkotás­hoz, A vitában többen szóvá- tették azt is, hogy az új lakó­telepeknél többnyire nem gon­dolnak szobrok elhelyezésére, holott ezek nélkül nem alakul­hat ki a jó helyi közérzet sem. A vitában elhangzottakat fi­gyelembe véve a végrehajtó bi­zottság határozatokat hozott a képzőművészeti alkotások elhe­lyezésével kapcsolatban köve­tendő elvekről. a tagság szorgalma az elemi kárt is ellensúlyozza Másodszor Kiváló termelőszövetkezet a bólyi Kossuth Elmúlt évi kiemelkedő gazdálkodása eredményeként 1973-ban másodízben nyerte el o Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium és a TOT Elnöksége által adományozott Kiváló termelőszövetkezet kitün­tetést a bólyi Kossuth Termelő- szövetkezet. Tegnap délután Bolyban a község filmszínházá­ban megtartott ünnepi küldött- gyűlés keretében adta át az elismerő oklevelet Sziveri Kál­mán, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Elnökségé­nek tagja, a mágocsi Béke Tsz elnöke Cséplő Györgynek, a kitüntetett bólyi szövetkezet el­nökének. Az ünnepségen részt vett Ambrus Lajos, a mohácsi Járá­si Pártbizottság első titkára, dr. Tárcsái Imre, a Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának csoportveze­tője, Ludván Loránd, a mohácsi járási tanácshivatal osztályve­zetője, dr. Ma/zik Jeremiás, a Duna és Korgsica menti Tsz-ek Területi Szövetségének titkára, Bősz József, a Boly Községi Ta­nács elnöke. ünnepi beszédében Sziveri Kálmán méltatta azt a nagy előrelépést, amelyet az ország termelőszövetkezetei az elmúlt évben a gazdálkodásban meg­tettek, 18,2 százalékkal növel­ték a termelést, 12,5 százalék­kal, 28 millió forinttal pedig a bruttó szövetkezeti jövedel­met, s átlag 5,7 százalékkal emelték a tagok részesedését. A bólyi Kossuh Tsz eredményei a szövetkezetét ért súlyos elemi kár — jégverés — ellenére is minden tekintetben meghalad­ják az országos és megyei ered­ményeket. A hektáronként 40 mázsa búza, a 299 mázsás cu­korrépa, a 106 mázsás — me­gyei rekord — rostkender és az ugyancsak megyei rekordnak számító 168 mázsás hektáron­kénti szőlőhozamaival Boly ki­emelkedő módon járult hozzá az országos sikerekhez. A tagokról való gondoskodás sokrétű a szövetkezetben, hang­súlyozta beszámolójában Cséplő György tsz-elnök. A súlyos, több, mint 4 milliós jégkár el­lenére a tagság szorgalma és jó munkája eredményéként a szövetkezeti bruttó jövedelmet 6 millió forinttal emelték, s a tagok egy főre eső átlagkere­setét 2 443 forinttal javították. Az ünnepi közgyűlés befeje­zéseként megjutalmazták a szo­cialista munkaversenyben leg­jobb eredményeket elért ter­melőszövetkezeti tagokat, Dr. Tárcsái Imre miniszteri kitün­tetéseket adott át. A Mező- gazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést Cséplő György, a tsz elnöke, Krickler Adóm fő­könyvelő és Klausenberger Miklós termelőszövetkezeti tag, a miniszter elismerő oklevelét Hidasi Mihály né kertész, Trister Ferenc szőlész-borász és Terész József termelőszövetkezeti tag kapták. Itália fotókon MEGNYÍLT TILLAI ERNŐ KIÁLLÍTÁSA Tilloi Ernő, a kortárs művésze­tek polihisztora: építész, fotó­művész, képzőművész és elő­adóművész — mondta megnyi­tójában dr. Szász János fotó­művész azon a fotókiállításon, amely tegnap este nyílt meg a Doktor Sándor Művelődési Köz­pontban, Tillai Ernő hétszeri olaszor­szági tartózkodása során 800 felvételt készített, melyekből hatvanöt mutat be a nagykö­zönségnek. , A fotók szépségén kívül nagy figyelmet érdemel a kiállítás rendezése, amely az eddiqi fo­tókiállítások történetében a legreprezentatívabb. A jelenlegi fotókiállítás anyagát — melyet a pé­csiek két hétig: hétfő, szerda, péntek 5—7 óráig láthatnak — bemutatják más városokban is. Pusztaiéban a megye juhállománya A tegnap Nagynyóródon Megyei juhásznap a teendők jegyében megrendezett --------* '-Li" A tegnap magynyoroaon megrendezett megyei juhász­nap alaphangját Féger György, a $omogyhársógyi Vörös Sugár Termelőszövetkezet juhásza sommázta felszólalásában e- képpen. — Rossz a gyapjú, mert rosz- szak az anyajuhok. S miért rosszak qz anyajuhok, mert rab­lógazdálkodást folytatunk ve­lük. Évente kétszer elletünk, hogy legyen elég bárány ex­portra. S mikor bevisszük a bá­rányokat Pécsváradra ieadni, az Állatforgalmi Vállalat átvevője elégedetlen. Legutóbb kijelen­tette, hogy mit gondolunk, csak úgy dobálják az olasz lírát az ilyenekért? Nekem fáj a leg­jobban, hogy csak ilyet tudunk A Corvina Könyvkiadó gondozásában Képeskönyv készül Pécsről Reprezentatív képeskönyv készül Pécsről s ezzel Bara­nya székhelyéről Is megjele­nik a már oly régóta hiányolt fotóalbum. A leiszabadulá­sunk 30. évfordulóján üzle­tekbe kerülő új kiadvány elő­készítését a Pécs Tourist vál­lalta. Ezidáig elsősorban olyan képeskönyvek voltak for­galomban, amelyek nagyrészt Pécs római és törökkori em­lékeinek bemutatására szo­rítkoztak. A most megjelenő album 144 oldalon, előielát- hatólag 250—300 fekete-fe­hér és 8 egészoldalas színes fotóval mutatja be Pécs tör­ténelmi városrészeit a legré­gibb koroktól kezdődően, érintve a település kulturális, ipari, gazdasági múltjának jelentősebb, napjainkban is látható emlékeit. A képanyag csaknem fele a mai megye- székhely modern lakótelepeit, szociális létesítményeit, ide­genforgalmi hejyeit, korszerű üzemeit, gyárait, szellemi éle­tének kiemelkedő alkotásait tárja elénk, A 20x23 centiméter nagy­ságú képeskönyv öt nyelven: magyarul, angolul, németül, oroszul és szerb'horvátui tar­talmaz rövid várostörténeti is­mertetést és képmagyaiáza- tot. Az album a Corvina Könyv­kiadó gondozásában jelenik meg, amelynek hasonló jel­legű kiadványai már számos elismerést szereztek a magyar könyvnyomtatásnak határain­kon túl is. A kiadó a szüksé­ges felvételek elkészítésével pécsi fotóművészeket bízott meg. Bár nagyon hiányzott már egy ilyen jellegű képeskönyv, mégis jónéhány nehézség adódott és még jelenleg is számos akadály elhárítása szükséges ahhoz, hogy jövőre már kezünkbe kerülhessen. A tervek szerint tízezer példány­ban jelenne meg, mert a nyomdaköltségek csupán így gazdaságosak. Ez esetben az előállítás pénzösszege meg­közelíti a 700 ezer forintot. A Pécs Tourist ezidáig 82 üzemhez és vállalathoz kül­dött körlevelet, amelyben se­gítséget kért a nyomdakölt­ségek vállalásához, remélve, hogy példányok megrendelé­sével sikerül az előállítás fe­dezetét biztosítani. Az akció még nem zárult le és ennek sikerességétől is függ, hogy elkészülhet-e Pécs első nagy­szabású képeskönyve, Mondhatni, hogy Magyar- ország szinte valamennyi je­lentősebb nagyvárosáról ké­szült már fotóalbum, csupán Pécs adós még az idegenfor­galomnak ezzel a kiad­vánnyal, amelyben a hazai és a külföldi turista magával vihetné csaknem 2000 éves történelmi múltra visszatekin­tő városunk emlékét. adni, s már csak azért csiná­lom, mert juhszerető ember va­gyok. Sajnos egyre kevesebb az ilyen juhszerető ember, kihaló­ban levő szakma a juhászé is, akik állják még a sarat, tegnap mind ott voltak Nagynyárádon, a Kossuth Termelőszövetkezet bemutatóján. Ott valóban szép nyájat láttak, német húsmerinó- fajtával feljavított törzstenyé­szetnek jelölt állományt, ahol egy anyáról 6,4 kiló gyapjút nyírnak le — szemben a 4,1 ki­lós országos átlaggal - és 100 anya 110-130 bárányt nevel fel. Pedig ennek a szövetkezet­nek egyetlen hektár őslegelője sincs, úgy vetik a juhoknak a baltacimot. És Petrovics Szveto- zárnak, a Kossuth Tsz főjuhá­szának nincs oka panaszra, mert Vince Jenő tsz-elnök és a vezetőség komolyan veszi az ágazatot, s a szorongató köz- gazdasági viszonyok a féktele­nül már-már a juhállomány tel­jes kipusztulásával fenyegető túlhajszolt bárányexport dacára is meg tudták őrizni, sőt fokoz­ták juhállományuk értékét. Mi­közben a nyájak romlottak le vagy számolódtak fel az egész megyében. Vagyis a Feger György által ecsetelt helyzet az általános. Jól látják ezt a megye és oz ország állattenyésztési politiká­jáért felelős szervei is, s épp a tarthatatlan helyzet felszámolá­sa, a kivezető út megmutatása jegyében rendezték meg az idei megyei juhásznapot. Az or­szágos helyzetkép is rossz, erről Németh János, az Országos Ál­lattenyésztési Felügyelőség osz­tályvezetője és Schweichard Bé­la, a Gyapjú- és Textilnyers- onyag Forgalmi Vállalat osz­tályvezetője tegnap általános tájékoztatót adott A gyapjú­árak csökkenése és oz éssze­rűtlenül túlhajszolt bárányex­port, az utóbbi öt évben q nyá­jak általános leromlásához és oda vezetett, hogy ma az ipar gyapjúszükségletének 50 szá­zalékát külföldről kell behozni. Irhabőr sincs elegendő — hisz a juhok zömét eleve exportál­ják — a magyar szőrmeipar de­vizáért hozza be a juhbőrt. Juh- tejből és -sajtokból nemhogy exportra nem futja, de még a hazai ellátás sincs biztosítva. Dr. Baracs József, a Megyei Ta­nács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztály vezetője a me­gye helyzetét értékelve rámu­tatott, hogy a nagyarányú bá­rányexport és egyéb okok miatt a megye juhállománya öt év alatt 61 százalékkal csökkent, az állami gazdaságok pedig juhlétszámuk 82 százalékát szá­molták fel. A tavaly életbe lé­pett 500 forintos ellési kedvez­mény egymagában sem állítot­ta meg a folyamatot, jelenleg is a szaporulat 90 százalékát kivágják. Czimer József, a GYTV me­gyei felügyelője bejelentette, hogy a gyapjú termelőárát 1975. január 1-ével felemelik, s az állam a beruházásokhoz is nyújt az üzemek részére támo­gatást. Pék János, a Megyei Ál­lattenyésztési Felügyelőség igazgatója q generális változ­tatásról bejelentette, hogy már készül a juhtenyésztés fejleszté­sének megyei programja, amely hosszú távon szabja majd meg minden érdekelt szervnek azo­kat a feladatokat, amelyek vég­rehajtásával újra jelentőségé­nek — és deviza-kitermelésének — megfelelő rangot kap ez az eddig mostohán kezelt ágazat. —Rné— Felveszünk felsőfokú képzettséggel rendelkező GEODÉZIAI GYAKORLATBAN IARTAS MŰSZAKI TERVEZŐKET, és KUBIKOSBRIGADOKAT Kelet-baranyai Vízgazdálkodást es Talajvédelmi Társulat, MOHÁCS, VÖRÖSMARTY U. 21. TEL.: «21.

Next

/
Thumbnails
Contents