Dunántúli Napló, 1974. április (31. évfolyam, 90-117. szám)

1974-04-28 / 115. szám

■NKOR

limiMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYŐIRRT — 197«

A Jelenkor májusi száma

Gazdag, változatos tartalommal, értékes szépirodalmi és tanulmány-anyaggal jelentkezik a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új száma.

A rangos lírai rovatban többek között Juhász Ferenc, Pécsi Gabriella, Simon István, Szécsi Margit és Takáts Gyula költeményeit olvashatjuk. A prózai írások sorában Lázár Ervin meséje, Mészöly Miklós egyfelvonásosa, Thiery Árpád dunaújvárosi riportja és Vámos Miklós elbeszélése kapott helyet

A művészeti rovatban Romváry Ferenc a Zala megyei képzőművészek pécsi kiállításáról, Székelyhídi Ágoston pedig két jugoszláviai magyar festő magyarországi bemutatkozásáról számol be. Futaky Hajna a Pécsi Nemzeti Színház prózai előadásait Taxner Ernő pedig a fővárosi színházak új magyar bemutatóit elemzi.

Az irodalmi tanulmányok, kritikák közül fíg lemre méltó AHöldy Jenő írása Nemes Nagy Ag nes művészetéről, Pomogáts Béla Pécsi Gabriella költésztét bemutató jegyzete és Tüskés Tibor kritikája Lázár Ervin új kötetéről.

KISVÁROS

Pandur József

Simon István:

Előzés

A napkelte megelőzi az estét, vagy fordítva, az alkony a reggelt? Micsoda kérdés! Ha tudni szeretnéd, őt kérdezd, aki hajnalban felkeiL

Hajnalban mindig. Egy életen át Gondolhatod, ő csak tudja, te bőszen igazság-kereső, elvégre anyád, aki épp teveled járt viselősen.

Láttad, mos este, pitymatlatra dagaszt A sorrend mit érdekelte?! De őt se faggathatod többet — egy sírnál lemaradt a fűben, tégedet így megelőzve.

S elnézed olykor a régi talicskás öreget; sós heveder van a vállán. Homokbánya hangyája akit látsz; igen, a múltból eléd totyog árván.

A többiek is ... Nézd, milyen iram.

Mintha időt se figyelne, pedig a bódét támasztva mind tudja, fiam, bár szeme tétova és söre hig.

Ó, költő, faképnél hagynád korodat,

elszakadva, mivel volna kitől; de nem tőlük — nélkülük rádborogat deszkát és földet a zagyva idő.

Pécsi Gabriella:

Hideglelős

nagy udvara van a Holdnak — hideg lesz

nagy hire van a szép lánynak — beteg lesz (táliosfoga vagyon annak cipője is kopog annak)

szegény lánynak szegény feje vajon mi néz ki belőle?!

Hold-Királyné foga vesszen,

Hold-Anyónak teje vesszen, tavasz legyen, lakodalom, vérem vesszen, odaadom!

Oj Hold, Üj Király!

Hold rózsája — töve veszve betyár bitangolja messze

vajha reálelne!

Szécsi Margit:

Delelőben

Mint az őzbak delelőben a kihantolt temetőben a forró koponya-páston szökell akár a parázson:

emlékeimen úgy járok, sajogván hetykén ugrálok, sütögetnek az ős-szülők s az eltemetett szeretők.

Kár volt meghalni helyettem aki élni tévelyedtem, aki sose leszek emlék, aki vagyok lét meg nemlét.

Ki majd rámlép: ő is eljő nehézkesen mint a felhő, s mert nem vesz be a föld engem, összesistereg szivemmel.

A

mikor Bruckner Szigfrid, a kiérdemesült cirkuszi oroszlán először üvöltött föl, Vacskamati megjegyezte:

— Ijeszetgetni akar bennünket

A második ordításnál azonban már gyanakodni kezdett — Talán éhes — mondta.

— Lehetetlen - rázta a fejét Ló Szerafin, a kék paripa. - Tegnap kapta meg a nyugdíját és negyven kiló parizert vett magának.- Világos, telezabálta magát — vélte Aromo, o fékezhetetlen agyvelejű nyúl. — Azért ordít mert negyven kiló parizer nyomja belülről.

És ekkor megint fölhangzott a fájdalmas ou-au-uó. Bruckner Szigfrid ordított Keservesen.

— Mégiscsak meg kellene nérnünk — mondta csendesen Nagy Zoárd, o lépkedő fenyőfa.

— Ogy van — bólintott Mikka- mafcka —, megtekintjük.

Fölkerekedett az egész társaság. Elöl ment Mikka mokka és Vacskamati Mamintival, a kicsi zöld tündérrel. Utánuk Ló Szerafin, Nagy Zoárd és Aromo, legvégül pedig Szörnyeteg Lajos, a legjobb szívű behemát és Dömdödöm.

Bruckner Szigfrid egy tölgyfa alatt ült, mellette érintetlenül hevert a negyven kiló parizer.

— Mi az, talán meg akarsz vendégelni bennünket? — kérdezte Vacskamati.

— Itt van — mondta síri hangon Bruckner Szigfrid —, csak egyétek meg, faljátok föl, tömjétek magatokat... Mit se törődjetek vele, hogy a halotti toromra tartogattam.

— Mire? — érdeklődött Mikko- makka.- A halotti toromra - mondta még síribb hangon Bruckner Szigfrid. - Én ugyanis meghalok. - Egy nagy könnycsepp jelent meg a szeme sarkában. — Vége a világ legszebb oroszlánjának. — Már sírt. — Vége a világ legrendesebb élőlényének. Csodabruckner Csodaszigfridnek. Csodanekem.

— Megcsodaőrültél? — kérdezte Mikkamakka. - Micsoda történt?

— Ou-au-uó — üvöltött Bruckner Szigfrid.

— Színészkedik — morogta Aromo —, semmi baja,- Nem látod, hogy nem nyuh a parizerhez — mondta neki szemrehányóan Ló Szerafin.

— Es ünneplőbe öltözött — suttogta megrendültén Szörnyeteg Lajos.

— Hogyhogy ünneplőbe? — kérdezte Mikkamakka. — Tudtommal ez az egy pepita nadrágja van.

Erre Dömdödöm Bruckner Szigfridre mutatott.

— Dömdödöm, dömdödöm - mondta élénken,

Ahá! Most vették észre, Szig frid a piros nadrágtartóját vette föl. Mert nadrágtartóból kettő volt neki. Egy szürke és egy piros. Nagy ünnepnapokra pirosba öltözött.

— De hát ne ordíts már, mondd meg, hogy mi bajod — fordult hozzá Mikkamakka.

— A fogam — suttogta Bruckner Szigfrid —, a fogam!

LÁZÁR ERVIN:

Gyerünk doktor Zirzurrhoz

(Részlet)

Ojjé, a hideg csak úgy futkosott a hátukon. Hű, a foga!

— Nagyon fáj? - kérdezte résztvevőén Aromo.

Bruckner Szigfrid rázta a fejét

— Nem, egyáltalán nem fáj— Most — tette hozzá jelentőségteljesen. — Most még nem fáj. De majd ... egy-két nap múlva ... au-ou-uó... én úgyis meghalok. Idenézzetek!

Felhúzta az ínyét és mindannyian látták, brr, ójaj, egy sötét foltocska a jobb fölső szemfogán !

— Hát bizony, ez kilyukadt - mondta borzongva Mikkamakka.

— Egy luk — bólogatott Vacskamati.

— Lik — mondta Ló Szerafin.

— Lyukacska — így Szörnyeteg Lajos.

— Likacska — toldotta meg Nagy Zoárd.

— Liki-luki — mondta bánatosan Mamínti, és akkor Bruckner Szigfrid szörnyűségesen felüvől- tött

— Még egy szójáték és ütök, vágok, ölök... — itt elcsuklott a hangja — és hara... har..„ ha ... harapok - zokogta —, tudok is én már harapni... Ezzel... nézzétek...

— Döm - mondta ekkor Dömdödöm —, dödöm.

— Arra gondolsz — kérdezte óvatoskodva Bruckner Szigfrid —, hogy elmenjek egy fogorvoshoz és krrzrrr, fúróval...?

— Dödöm — bólogatott Dömdödöm.

— Hát azt aztán nem, de nem ám - ordított torkaszakadtából Bruckner Szigfrid.

— Jó, ha nem hát nem — mondta Mikkamakka akkor Isten veled. - Már állt is fel. — Gyertek! — szólt a többieknek.

Szed elődzködtek.

— Ezt... ezt nem tehetnek velem — hápogott Bruckner Szigfrid. — Mi lesz a fogammal?

— Mondtuk, hogy csak a fogorvos segít,

— Olyan mogorva vagy velem

— duzzogott Bruckner Szigfrid.

— Mondhatjuk vidáman is — illegette magát Vacskamati. — Csak a hihi, fogorvos haha ... segít hehe.

Bruckner Szigfrid felugrott

— Szétlapítom — kiáltotta, de lendülete már az első lépés után elhervadt, vállát leejtette, nyakát behúzta, s szomorkáson motyogta maga elé: Csak a fogorvos segít.

A többiek lélegzetvisszafojtva figyelték, na most mi lesz?

Mi lett volna?! Bruckner Szigfrid pórba vágta magát, a fejét fölemelte, a mellét kidüllesz- tette. Nyoma sem maradt az előbbi hervatag Bruckner Szigfridnek. Ezen a Bruckner Szigfriden feszült a piros nadrágtartó, melle kosara, mint egy két- akós hordó, na és a hangja, az volt aztán a királyi.

— Gyerünk ahhoz a fogorvoshoz! Hát mi 'zagyok én, gyáva nyúl?! (...)

Még Mikkamakka is dadogott

a csodálattól.

— Akk ... akkor majd va ... valaki elkísér. Ki vállalkozik?

— Én, én — kiabálták, de végül is Aromára esett a választás, mert ő már kétszer is járt a városban, sőt saját állítása szerint egyízben már majdnem ült villamoson is.

— És énvelem mi lesz? — zokogott csöndesen Szörnyeteg Lajos, amikor már éppen indulni készültek.

— Hogyhogy teveled mi lesz?

— nézett rá megütközve Nagy Zoárd.

— Az agyvelőm - bökött a fejére -, már elfelejtetted, hogy az agyvelőm beletörött?

— Tényleg, tényleg — zúgták.

— Vigyétek Lajost is,

— Akkor egy fogorvos és utána az agyvelőjavító — mondta Mikkamakka.

B

úcsúztak. (...)

DR. ZIRZURR FOG-, ÉS AGYARBARAT Na lenyomták ott Bruckner Szigfridet egy székbe.

— Jaj — rikoltott Bruckner Srigfrid.- Ne ijesztgessen — mondta neki megrovóan dr. Zirzurr és megindult felé a fúróváL — Kitátani — mondta és zirzurr már berregett is valamit, csórrent Is valami, nyekkent is valami, nyikkant is valami, zuty- tyant is valami, pottyant is valami, kottyant is valami, és ekkor azt mondta dr. Zirzurr: Nna!

— Én, drága doktor úr — szólt ekkor Bruckner Szigfrid —, rettenetesen ordítani fogok.- És ha szabad érdeklődnöm, miért? - kérdezte dr. Zirzurr.

— Ha fúrni tetszik.- Kifúrva — mondta büszkén dr. Zirzurr.

— Ha tömni tetszik.

— Betömve — sugárzott dr. Zirzurr.- Kész?- Kész.

Bruckner Szigfrid fölugrott és egy tükörhöz rohant — Idesüss I — ordította. — Itt a tömés. Idenézz, milyen gyönyörű! A legcsodálatosabb tömés I Na mit szólsz? - fordult Aromához. — Láttál már ilyen gyönyörűt? — Nyolc kitüntetés. — Dokikám, maga egy műbűvész, vagy bűművész, vagy amit akar! - Két cuppanós csókot nyomott dr. Zirzurr arcára. — Huszonegy kitüntetés.

— Jaj - mondta dr. Zirzurr, ami nem is csoda, te is azt mondanád, ha megcsókolna egy oroszlán. Ráadásul kétszer is. Hétszázhúsz kitüntetés.

— Kinek van az erdőben fogtömése, na kinek? — ugróit Bruckner Szigfrid. — Természetesen csak nekem! Csodabruckner csodaszigfridnek. Csodanekem. Csodafogtömésem!

— Egyáltalán nem fájt? - kérdezte gyanakodva Aromo.

— Ugyan, egy hősnek! — legyintett Bruckner Szigfrid.

— Doktor úr — mondta ekkor Aromo —, nem lehetne egyet nekem te — és megpöecentetto a

fogát

— Tömés?

— Igen.

— Lyukas?

Aromo reménykedve ellátottá a száját.

— Áá. Ao eée — nyögte látott szájjal, ami azt jelentette: Talán. Nagyon remélem. Mármint, reméli, hogy lyukas a foga.

Dr. Zirzurr belekalamolt a szájába egy kis nyeles, kerek tükörrel.

— Csodálatos fogak - mondta elismerően. - Egy árva tyuk nincs rajtuk.

Aromo elkeseredett

— Egy kis tömést azért.»

— Megőrült kérem — mérgelődött dr. Zirzurr. — Egészséges fogat kifúrni! Hogy képzeli?!

— Hehe — heherészett Bruckner Szigfrid a tükör előtt ‘ — Egyedülálló produkciói Fogtömés az erdőn! Mehetünk. Gyertek, ti... ti fogatömetlenek.

— Es én? Envelem ml lesz? — motyogta Szörnyeteg Lajos.

— önnek is lyukas a foga?- kérdezte dr. Zirzurr.

— Nem. Az agyvelőm. Beletö- rött Egy agyvelőjavító kellene.

— A, á, — mondta a fogorvos —, agyvelő ügyben forduljon bizalommal dr. Zirzurrhoz. Majd én ... foglaljon helyet.

Szörnyeteg Lajos boldogan leült

— Fájni fog? - kérdezte.

— Egy picikét se — mondta dr. Zirzurr. — Nézzen mélyen a szemembe.

Szörnyeteg Lajos nézett

— Elég mély? — kérdezte.

— Kiváló — mondta dr. Zirzurr, majd mély hangon megkérdezte: Kanállal eszi ön a levest vagy villával?

— Kanállal — mondta Szörnyeteg Lajos.

— És a mákostésztát?

— Azt villával... de szükség esetén kanállal is meg tudom enni. Sőt, mégszükségebb esetén ...

— Na, na tessék csak monda nil

— Kézzel is — suttogta Szörnyeteg Lajos,

— Remek, várakozáson felüli

— mondta dr. Zirzurr. - Itt valamennyiük előtt ünnepélyesen kijelentem, hogy az ön agya a legtöretlenebb. Kiváló, príma agyvelő.

|

*gy hát boldogan és egészségesen elindultak hazafelé. Csak Aromo volt kicsit szomorú. Lám, Bruckner Szigfrid egy fogtöméssel fölébe kerekedett.

— Ezt érdemiem, amikor mindig rendesen mosom a fogam — morgott.- Egy pár virsliért megmutatom neked a fogtömésemet —1 mondta neki nagyképűen Bruckner Szigfrid.

És mentek hazafelé. Kipikipi: Aromo, bimbum: Bruckner Szigfrid és kliffklaff: Szörnyeteg Lato,