Dunántúli Napló, 1974. április (31. évfolyam, 90-117. szám)

1974-04-24 / 111. szám

DUNANTOU SNfAPlö 1974. április 24 A biológia nagy kérdései Beszélgetés dr. Szentágothai János m Kossuth- és Á!lami-dija& egyetemi tanárral Dr. Szentágothai János, Kossuth- és Állami díjas egyetemi tanár, hétfőn három előadást tartott Pécsett: kettőt az Orvos- tudományi Egyetemen és egyet a Pécsi Akadémiai Bizottság szék­házában. A professzor egy-egy ilyen útja alkalmából egy kicsit haza is jön — tizenhét és fé! évig működött a Pécsi Orvostudo­mányi Egyetemen, Örülök a Pécsett látható fejlődésnek —• Amint azt egy tavalyi in­terjúban is elmondottam — kezdte a beszélgetést — nosz­talgiákkal jövök Pécsre, hiszen a 34 éves koromtól 51 éves ko­romig itt eltöltött időt nem le­het kitörölni az emlékezetből. Az ember húszas éveinek má­sodik felében alakítja ki a tu­dományos alapprogramját, „tu­dományfilozófiáját”, s ebben az időszakban általában prakticis- ta vonal alakul ki az ember­ben. Budapesten „magányos farkasként" kutattam. Pécshez viszont egy tudományos iskola kialakulásának élménye köt, benne néhány különleges, ba­ráti viszonnyal, mint ami Flerkó professzorhoz fűz, vagy Halász professzorhoz, aki időközben Budapestre került, s folytatjuk ezt a barátságot. A Pécsett lát­ható fejlődés egy részének örü­lök, így a Csontváry-múzeum- nak, Martyn Ferenc művészeté­nek és a körülötte kialakult körnek, de úgy tűnik, túlságo­san gyors a régi utcák lerom­bolása, még ha tudom is, hogy a lakásépítés rendkívüli erőfe­szítéseket követel. Aztán itt van régi szerelmem, a Mecsek, aho­va tegnap is felmentem. — Professzor űr, melyek a biológia nagy kérdései, ahol, ha úgy tetszik, a közeljövőben szenzációkat várhatunk? — Arról nem bocsátkozom jóslatokba, hogy hol várható a következő szenzáció. Még me­dikus voltam, amikor d rák okának felderítésével elkezdtek foglalkozni, de nem hogy tíz év múlva, hanem, most 40 év után sem tudjuk ezt megmon­dani. De ki tudom jelölni a biológia nagy témáit. A leg­alapvetőbb kérdés a népesség exploziója, robbanása, amely- lyel párhuzamosan azt is tud­juk, hogy mit kell és lehet tenni. Még nincs szó robbanás­ról, de a jelenlegi népesség megkétszereződése — valószí­nűbb azonban megháromszo­rozódása —■ és életbentartása már súlyos gondokat jelent a táplálék megszerzése szem­pontjából. Az ember ugyanis a produkciós-lánc végén helyez­kedik el, úgynevezett szekunder táplálkozást — S itt van a környezet rom­lása, amely az egész techno­lógiai fejlődéssel Összefügg. Igaz, hogy pl. nálunk a né­pesség ugrásszerű növekedésé­től nem kell tartani, éppen el­lenkező gondjaink vannak, de a környezet romlása már je­lentkezik. Elég ha csak arra utalok, hogy elemi létfeltéte­lünk, a víz, a környező orszá­gokból jön. Tehát itt csak nem­zetközi, európai összefogás se­gíthet Kemizáció és termelés — Az egész emberi népesség génkincsének leromlása is na­gyon nyugtalanító. Aztán leg­elemibb szinten itt van a fotó­szintézis, a szénhidrát-előállítás folyamata. Fontos kérdés a nit­rogén megkötése növények ré­vén. Műtrágyával már sokat el tudunk érni, de a műtrágya előállítása nagyon energiaigé­nyes, az energiatartalékok pe­dig végesek. Az atomenergiáról sem tudjuk még, hogy nem lesz-e túl költséges a számunk­ra. A nitrogén megkötése bak­tériumok révén a pillangós nö­vényeknél megvan, de a bioló­gia nagy fegyverténye volna, ha ezeket a baktériumokat más hasznos növényekre, pl. búzára ót lehetne vinni. Ugyanis a nem kemizált hasznos termelés a nagy probléma, mert a ke- mizációtól mindenki fél. Ugyancsak óriási dolog vol­na olyan fajok előállítása, amelyek kezdettől fogva ellen­állnak a betegségeknek. — Vagy a saját szakterüle­temről hozva példákat: nagyon sokat meg kell tudnunk az al­kalmazkodásról, a mind mes­terségesebb feltételekhez. Bizo­nyos tenyészállatok esetében ezt sikerült elérni (pl. barom­fi), de sok a probléma. Nagyon sérülékeny az az állatanyag, amellyel rendelkezünk. Itt kell a magatartás-tudományoknak sokat tenniük. Magatartás-tu­dományon nem az etológiát értem, hanem a probléma gyö­keréig ásást, neurofiziológiai, idegszerkezeti tisztázását a kér­déseknek. Hiszen egyetlen egy­szerű magatartást sem tudunk megmagyarázni. Tulajdonkép­pen annyit tudunk, mint ameny- nyit a görögök tudtak. Tanúi vagyunk például nyugaton a kábítószerek vonzásának, az irracionális magatartásformák kialakulásának. Ezek a fiatalok maguk sem tudják, hogy miért így reagálnak. Még ha boldo­gok lennének általa! De nem lesznek azok. — Persze nem kell pesszi­mistáknak lennünk — ha 40 évvel ezelőtti agrotechnikával akarnánk ellátni az embereket, akkor nemcsak a fejlődő or­szágokban, hanem Európában is éhség ütne kL | Elmélyültebb elméleti alapra van szükség . — Komplex és egymással összefüggő igényekről van szó, s ezek megoldásánál az a pri­mitív, induktív tudomány, ame­lyet a biológusok egy része ma is művel, hogy bizonyos techni­kával dolgozik, de más felé nem lát, a maga kis szemét­dombján turkál, holott külföl­dön esetleg már feltárták azt, — nem visz sokra. Amit társa­dalmunk, lehetőségeinkhez ké­pest bőkezűen ad a számunkra, azokat az eszközöket ökonomi­kusán kell felhasználnunk. Az eddigieknél sokszorta elmélyül­tebb elméleti alap kell a bioló­gusoknak. A vizsgált biológiai problémával rokon matemati­kai, számítógépes, rendszerelmé­leti, kémiai, fizikai alapok meg­ismerése az alapfeltétele a ha­tékonyabb kutatásnak. Nálunk még él egy romantikus szemlé­let, hogy az egyéni teljesít­mény a lényeges. Pedig én annyit érek, amennyit a mun­katársaim kollektívája ér. A magam példája alapján mond­hatom, hogy édeskeveset ér az, amit én csináltam, az ér vala­mit, amit a munkatársaimmal együtt csináltam. A kisüzemi, öngerjesztő tudományra sokat nem érdemes költeni. — Ebből a szempontból ön a POTE mely intézeteit tekinti jelentőseknek? — Nem szeretnék minősíteni és rangsorolni. Az elméleti ku­tatóintézetek zöme ilyen kollek­tív munkát végez. A POTE-nek megvan a tudománypolitikában érzett felelőssége — a pécsiek­re mindig lehet számítani. Ez a jó közszellem még a negyve­nes években újraszervezett egyetemen jött létre — s ez ma is erős oldala a városnak. De felvethetném: ahogy Pécs a művészetek vezető decentrumá- vá fejlődött, nem találhatna-e olyan vonalat, amelyet pl. Sze­ged vállalt a biológiai központ szerepével. Mondjuk a klinikai tudományok kiemelkedő köz­pontjának szerepét. Ha meg­épül a II. klinikai tömb, s na­gyon remélem, hogy megépül. De akkor erősen komputerizált központi laboratórium, kórlapok kartotékozója kellene. Utóbbi­val kapcsolatban egyébként Donhoffer professzornak van­nak zseniális ötletei/ — Egyszóval, nem tudom, nem kellene-e erre ráállni a l pécsieknek? Á magyar orvos­tudomány ugyanis egy kicsit másodlagossá vált, pedig ne­künk többet kellene produkál­nunk. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a beteget nem látják el jó színvonalon, de var, technikai elmaradás. Ki kellene dolgozni a klinikai tudományok nagy koncepcióját. Pécs loká­lis géniusza alkalmas lenne ko­moly kezdeményezések indítá­sára, hiszen a POTE az egyik legszerencsésebben kiépített egyetemi campusunk. Marafkó László ’Béke és barátság hónap — a mozikban ] A Sílmiortjalmazás tevékenyen b«- j kapcsolódik «s béke és barátság hé- ! napjának, valamint a békemozgaiom , megalakulása 25. évfordulójának un- | nepségsorozatába. A bemutatók kö- I képpontjában az Sietünk legszebb ! napja című szinkronizált amerikai film áll. A vietnami háború elleni tiltakozásként katonai nyilvántartási kartonjaikat elégető catonsvillei ki* lencek perének hiteles története ele­venedik meg az érdekes alkotásban, amelyet május 9-én tűznek műsorukra a filmszínházak. A barátsági hónap filmprogramjában ezenkívül 19 jáíék- és 16 rövidfilm szerepel. Köztük olyan alkotások, mint Az imádság már nem elég című chilei, A merénylők című olasz—francia film, az Emlékezés cí­mű Csuhraj-alkotás, az amerikai Eper és vér, vagy a magyar Arc. A MOKSP az igényelt külön előadá­sokra, illetve a csoportos látogató sokra kedvezményt biztosit. Nórát felfedezték ? Egy nagvMszai Kislány története Nórát tehát felfedezték .., Szombaton délután három óra­kor szólal meg a hangja a Pe­tőfi Rádióban, de addiq is van miről beszélni Nagydobszán. Persze már másfél éve mondo­gatják a faluban: valami lesz ebből a gyerekből. Sőt, volt egy korábbi tanú js, Gabriella, aki­nek kicsi kora óta énekelget Tótfalusi Eleonóra, vagyis a családi szokások szerint ibserri tömörséggel: Nóra. Gabriella engedelmesen hallgatta Nóra szép énekeit, „A szivárvány ma­gasán” kezdetűt, meg a többit is. Csakhogy Gabriella nem ter­jeszthette el Nóra tehetségének hírét, mert Gabriella csak egy hajasbaba. A tehetségek sor­sához azonban mindiq odatar­tozik egy mester, aki felfedező, irányítgató, hibákat nyesegető, biztató és minden hasonló tu­lajdonságokkal rendelkező szak­ember. Ez a mester most Hara- csiné Monori Melinda énekta­nár — a kedves öreq pécsi szí­nésznek, Monori Ferencnek a leánya — aki így meséli el Nó­ra felfedeztetésének történetét: — Még tavaly szólt nekem Dombai László, Nóra akkori ta­nítója, hogy érdemes figyelni a kislány hangjára. Igaz, egy versmondó versenyen indította már őt, és ott nem aratott sikert, de az énekhangja feltűnő. Én aztán egyenesen megdöbbentem hangjának szépségén és nálam is jóval szélesebb hangterjedel­mén, Hozzáláttam a tanításá­hoz, mert természetesen alakí­tani kellett az énekstílusán, hi­szen még csak negyedik osz­tályos volt. Népdalokkal készül­tünk a csapat-, majd a körzeti bemutatóra, s mindenütt siker, siker. Szigetváron, a járási Kulturá­lis seregszemlén aztán már egy kis önbizalommal lépett 0 pódi­umra Tótfalusi Eleonóra. Ott iz­gultak ért», ott biztatták a nagydobszaiak, meg hát egye­nesen a falujáról énekelt, hogy: „Nagydobszára két úton kell bemenni". Megint dörgő taps és -— aranyérem. Majd még nagyobb lendületű tanulás Mo- norj Melinda tanárnővel, hogy az idei kulturális seregszemlén is nagydobszaj siker szülessen. Közben kaptak eay meqhívót: vegyenek részt a Schneider La­jos megyei népdaléneklési ver­senyen. Szegedi Sándor, az Is­kola igazgatója is támogatta ezt az ügyet, hadd szerezzen a kislány ott is tapasztalatokat, és Melinda néni és Nóra hat hé­ten keresztül naponta másfél­két órán keresztül próbáltak. A nagy napon, február 26-án szólalt meq Nóra hangja Mo­hácson, ahol a Schneider La­jos megyei versenyt rendezték. Nagykomolyan az emelvényre lépett és énekelni kezdte ,A szivárvány magasán” kezdetű székely népdalt, meg egy mási­kat, egy mohácsit: „Hej, szár­nya, szárnya, szárnya a madár­nak .,Olyan jól sikerűit o két Ismét ,»Kiváló művelődési otthon’1 a Doktor Sándor Művelődés' Központ Hetvenezer látogató a rendezvényeken Huszonhárom éve áll a szó- | Fotóklub, az Amatő cialista kultúra szolgálatában i már több országos Pécsett a Doktor Sándor Műve- I nyen, bemutatón, lődési Központ. Ez a közműve­lődési intézmény ebben az év­ben, amikor a Művelődési Ott­hon mozgalom 25 éves jubileu­mát is ünnepli, teljesítette a „Kiváló Művelődési Otthon” pályázat vállalásait. Ezzel is­mét — egyedül a megyében — elnyerte a „Kiváló Művelődési Otthon” címet. Az elrrv'lt két évben kikísérle­tezték az intenzív, alapos isme­retszerzésnek, aktív művelődés­nek új formáját, a kollégiumi formát. A korszerű módszer előnyei az egységes koncepció, a gondolkodásra-késztetés, a világos összefüggések, a meg­értés bizonyos fokú ellenőrzé­se. Hasznosságát jelzi például az is, hogy míg 1971-ben 392 ismeretterjesztő, műsoros elő­adáson és egyéb rendezvényen mintegy hatvanezren vettek- részt, addig a múlt évben a 456 különféle előadásra és rendez­vényre több mint hetvenezren látogattak el. Nyolc klubjukban a művelt­ségszerzés, illetve — kiegészí­tés jói bevált módszere a vita. A művelődési központ vállalta, hogy az ismeretterjesztés, a művészeti nevelés fejlesztésére módszertani központot alakít ki. Jelenleg mór hat „Kiváló Együttese” van. Művészeti cso- port'ai: a Bóbita Bábeavüttes, a Mecseki Énekkar, a Mecseki Táncegyüttes, az Irodalmi Szín­pad, a Pécsi Műhely, a Mecseki Filmklub rendezvé- verse nyeri vettek részt, értékes helyezése­ket értek el az elmúlt két év­ben. Az intézményben pillanat­nyilag 39 csoport: énekkar, népzenekar, táncegyüttes, báb- együttes, klub, színpad, műhely, szakkör és kör tevékenykedik. Eredményességüket köszönhetik annak is, hogy a legtöbb ok­tató kezdettől irányítja csoport­ját. Ezenkívül a technikai adott­ságok magas színvonala sem elhanyagolandó szempont, hi­szen 14 magnetofon, hét zon­gora, pianínó hét lemezjátszó, négy rádió, ugyanennyi televí­zió segíti a csoportok munkáját. A művészeti csoportok rend­szeresen bemutatkoznak a pe- rernterüleíi művelődési ottho­nokban. Előadásokkal, műso­rokkal szerepelnek üzemekben, Sőt patronálnak ifjúsági klubot, középiskolát. A közgazdasági fiúkollégium részére biztosítják az egész évi kulturális progra­mot. Négy szakmunkásképző intézettel kulturális együttműkö­dés alakult ki. Tavaly ennek ke­retében legalább kétszáz jö­vendőbeli szakmunkás járt ze­nei előadássorozatra. Ebben az évben a Városi Könyvtárról közösen olyan szemléltetéssel és műelemzéssel egybekötött előadásokat tartanak, amelyek a szakmunkástanulókat az olva­sás művészetébe vezetik be. A munkásművelődés hatékonyab­bá tételét elsőrendű feladatá­nak tekinti az intézmény. Csuti János dal tempóját, hangulatát vissza­adni, sőt „A szivárvány maga­sán” címűnek a csodálatos haj­lékonyságát éreztetni, hogy megnyerte a versenyt. De azt is dicsérték az értékeléskor, hogy az előadásmódjában minden élték mellett megmarad egysze­rűnek is. Tótfalusi Eleonóra tehát most bekerült Vas Lajos műsorába, a Petőfi Rádióban. Már fent is járt Pesten, a tavaszi szünetben, akkor készítették e| vele <j fel­vételt, amit most szombaton su­gároznak. így persze nem lát­szik majd két barna copfja, meg az ugyancsak barna szem­párja sem süt olyan szépen a hallgatókra, mint ahogy a bara­nyai versenyeken sütött. De a hang az övé lesz. Az adás után pediq várja a zongorát, amelyet Bernics Ferencnek, a megyei tanács művelődésügyi osztályve­zetőjének segítségévei kapnak majd. Mert eddig bizony egyet­len hangszer sincs a nagydob- szai iskolában, hogy kísérettel gyakorolhasson. Meq a nyarat is várja, csak ebben az egész nyár-ügyben von már eqy báj: szereti a fagylaltot, de a torká­ra már vigyázni kell. Vagyis kezdődnek az énekesgondok. D« hát nagyon szép gondok ezek. Földessy Dénes EIsS helyen a lépzSszervi megbetegedések II Üzemorvosi konferencia üzemegészségügy! rendez­vény színhelye volt tegnap a pécsi Kesztyűqyár kultúrterme — a Magyar Vöröskereszt Bara­nya megyei vezetősége, s a Ba­ranya megyei Tanács V. B. egészségügyi osztálya, valamint a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa rendezésében üzemorvosi konferenciát tartottak, amelyen részt vettek a megyében tevé­kenykedő fő- és részfoglalkozá­sú üzemorvosok, egészségügyi szervezők. A konferencia elnöke dr. Kó­bor József, megyei főorvos kö­szöntötte a megjelenteket, s né­hány szóval ismertette a kon­ferencia lényegét, feladatait. Az elnöki megnyitó után dr. Makay László, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete ellenőrző főorvo­sa tartotta meg előadását: Bá­nyaorvosok szerepe a táppén­zes helyzet alakulásában cím­mel. Ehhez az előadáshoz hoz­zászólt dr. Fehér Béla, a Sikon- dal Szanatórium iqazgató főor­vosa, dr. Vincié Rózsa, a MÉV egészséqügyi szolqálat főorvosa és dr. Berki László, a Sikondai Szanatórium belgyógyász főor­vosa. Nagy érdeklődés előzte meg dr. Buda József, a POTE Szer- vezéstani Intézete adjunktusá­nak előadását, amelynek címe: Táppénzes helyzet és morbidi­tási tényezők vizsgálatának je­lentősége az üzemorvosi gya­korlatban volt. Egy éven átvizs­gálták a Porcelángyár dolgozói­nak táppénzes helyzetét, s a kapott adatok alapján dolgoz­ták fel: milyen tényezők játsza­nak szerepet a táppénzes hely­zet alakulásában, s milyen be­tegségek játszanak főszerepet? A vizsgálatok szerint a táp­pénzes betegek között 'egna- gyobb százalékban a légzőszer­vi megbetegedések, szorosan utána pedig a mozgásszervi be­tegségek fordulnak elő. Ez utóbbi jelentőségét mindet* hozzászóló hangoztatta. Dr. Bu­da József előadásához hozzá­szólt dr. Ozsváth Károly, a Hon­véd Kórház ideggyógyász főor­vosa, dr. Bencze Nándor, az Egyesített Egészségügyi Intéz­mények reurrratológus főo-vosa, valamint dr. Káplár Imre, a Porcelánqyár üzemorvosa is. Az előadásokat és hozzászó­lásokat vita követte. Huszonötmillió forint az ifjúsági turizmus támogatására Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács közel 25 millió forintot nyújt 1974-ben az ifjúsági turizmus támogatá­sára. Az összeg jelentős részé­vel a különböző ifjúsági réte­gek — úttörők, középiskolások, egyetemi-főiskolai hallgatók, ifjúmunkások, mezőgazdasági fiatalok — kedvezményes bel­földi táborozását, üdülését se­gíti. így például mindössze 100 forint személyenkénti térítés el­lenében 1500 baranyai közép- iskolás üdülhet egyhetes turnu­sokban Badacsonyban, Bala- tonszemesen, Siófok-Sóstón, Miskola-Tapolcón, Verőcén és Nagymaroson. Jelentős az a támogatás is, amelyet úgyne­vezett kempingutalványok kibo­csátásává! biztosítanak a tábo­rozó, kiránduló fiataloknak. Az elmúlt évben csak a nyári hónapokban voltak érvényesek ezek az utalványok, az idén azonban egész évben bevált­hatók a 10 forint értékű szál­lás- és 7,50 forint értékű étke­zési utalványok az EXPRESS If­júsági és Diák Utazási Iroda, az idegenforgalmi hivatalok és a Turistaellátó Vállalat szállás­helyein, illetve a II—III—IV. osztályú éttermekben. Az EXP­RESS csoportjaival külföldre utazó fiatalok számára 500 fo­rint értékű utalványokat adtak ki. 650 baranyai úttörő táboro­zását 200 forintos utalványok biztosításával segíti eiő az OIOT. A különböző turisztikai ked­vezményekről ét lehetőségek­ről részletes tájékoztató kiad­ványt adott ki az OIOT. A Tá­joló című könyvecskét a Me­gyei Tanács művelődésügyi osz­tálya és a KISZ megyei bizott­sága eljuttatta az oktatási in­tézményekhez, a klubokhoz és a KISZ-szervezetekhez, de a hírlapárusoktól is beszerezhe­tik az érdeklődők. A Pécs-Ba- ranyai Népművelési Tanácsadó szóbeli propaganda útján is elősegíti a sokoldalú ismeret- szerzést és nevelési lehetőséget magában rejtő kirándulások, túrák szervezését: Ifjúsági tu­rizmus címmel köze! tíz közsé­gi ifjúsági klubban tart elő­adást április és május hóna­pokban. — 3hj —

Next

/
Thumbnails
Contents