Dunántúli Napló, 1974. április (31. évfolyam, 90-117. szám)

1974-04-14 / 102. szám

Tanácsok a művelődésért Nézegetve o megyei, a váro­si, a nagyközségi tanácsok vég­rehajtó bizottságainak napi­rendi pontjait — s bizonyos él­mények és személyes tapasz­talatok birtokában — megálla­píthatjuk, hogy igen sok mű­velődési téma szerepel mosta­nában a tárgyalnivalók között. Nem véletlen jelenség ez, ter­mészetesen; körülbelül ott tar­tunk, hogy szemügyre lehel s kell venni az állami apparátu­sok közművelődési tevékenysé­gét. Két-két és fél esztendő eredményei és gondjai már ad­nak alapot az áttekintésre, a további feladatok kijelölésére. A haladási irány Az MSZMP KB 1972 júniusi határozatának végrehajtásából igen nagy munka hárult a ta­nácsokra; nekik kellett elsősor­ban cselekedniök, hogy növel­jék — egyebek között — az if­júság művelődési lehetőségeit, kedvezőbb feltételeket teremt­senek a felnőttoktatásban, se­gítsék a munkások fejlődését, fejlesszék területükön az állami oktatás több formáját. S fel­adatuk — nem utolsósorban —, hogy a közgondolkodás szintjének emelésére a műve­lődési lehetőségek új meg új formáit kutassák fel, kísérletez­zenek a korszerűbb megoldá­sokkal, a célravezetőbb eszkö­zökkel. Hol tartónak, mit tettek ed­dig? Erről adnak számot a műve­lődési osztályok a tanácsok ve­zető testületéinek. Milyen hala­dást értek el a terület iskola- rendszerének, könyvtári hálóza­ténak, művészetoktatásának, művészetpropagandájának, mú­zeumi ismeretterjesztő tevé­kenységének hatékonyabbá té­tele érdekében; hogyan gaz­dálkodnak a művelődésügy anyagi javaival, miként tervez­nek, A témák magukba foglal­ják azt is, hogy a területi taná­csok hogyan élnek hatáskörük­kel, kiváltképpen azokkal a ha­táskörökkel, amelyeket a mi­nisztériumok — jelen esetben elsősorban a Művelődésügyi Minisztérium — átadott szá­mukra, A tennivalók legfontosabb egyike az általános iskolai ok­tatás körülményeinek fejleszté­se. A művelődésügyi osrtályok évek óta elsőrendű feladatuk­nak tekintik az általános isko­lák közötti szintkülönbségek ki­egyenlítését. örvendetes, hogy sok megyében a tanulók 80— 90 (néhol ennél is magasabb az arány) százaléka részesül már szakszerű oktatásban. Emelkedett a szakképzett peda­gógusok száma. A legélénkebb viták E fejlődési tendenciák gyorsí­tása — illetőleg a kedvezőtlen jelenségek okainak feltárása és mielőbbi megszüntetése — le­hetetlen a végrehajtóbizottsá­gok aktív támogatása nélkül. Amint a tapasztalatok mutat­ják, a végrehajtóbizottsági ülé­seken a legélénkebb vita álta­lában az oktatási kérdések kö­rül bontakozik ki, Ez érinti a legtöbb családot, ez érintkezik a legnagyobb felületen a min­dennapi élettel. A megyei és városi művelő­désügyi osztályok beszámolnak arról a nagyméretű társadalmi összefogásról is, amit a korsze­rű oktatás-nevelés jobb felté­teleinek érdekében kibontako­zott — az iskolák és a helyi termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, üzemek, intézmé­nyek szép együttműködéséről. Sok „kényelmetlen" állásfog­lalás is vár a végrehajtó bizott­ságokra. Hogy mást ne említ­sünk; az elmúlt években igen jelentősen, de egyenetlenül fej­lődött a napközi otthoni háló­zat. Vannak új napközi ottho­nok, amelyekben minden szük­séges felszerelést, kényelmi be­rendezést megtalálhatnak a gyerekek, s vannak ridegek, si­várak, otthontalanok. A taná­csok vezető testületéinek kell megszabniok: hogyan osszák el a rendelkezésre álló összegeket a jövőben, biztosítandó a har­monikus, egyenletes fejlődést. Könyvtárak, múzeumok Igen nagy eredményeket pro­dukáltak az elmúlt években a megyei, városi múzeumok és a levéltárak. Kutatásaik, kiadvá­nyaik témáinak köre olyan szé­les, hogy kísérletet sem lehet tenni akár vázlatos felsorolá­sukra, Megnőtt a kiadói tevé­kenységük is. A megyei és vá­rosi tanácsi végrehajtóbizott­ságoknak, amelyek elé a mos­tani tárgyaláskor napirendi pontként a múzeum, a levéltár munkája kerül, állást kell fog- lalniok — szakszerű előterjesz­Diákfotósaink seregszemléje Nem holmi lokálpatriotizmus, hanem a tények alapján állít­juk: Pécs hazánk középiskolá­sainak fotó-fórumává vált A forradalmi ifjúsági napok pécs-baranyai rendezvényének bírálatára érkező képek impo­náló statisztikájánál sokkal je­lentősebbnek tartjuk azonban, hogy az ország távoli, kis hely­ségeiből, Berettyóújfalutól Szik­szóig érkeznek képek bírálatra és a legjobbak között találunk bácsalmási és polgári kiállítót, vagy hajdúböszörményi díjazot­tat. Ez a valóban széles körű érdeklődés csakúgy, mint az évről évre feltűnő új tehetségek sora és a jól vezetett szakkörök igényesen válogatott képanya­ga bizonyítja a Nagy Lajos Gimnázium közel egy évtizedes kezdeményezésének helyessé­gét és szükségességét. Ehhez és a pécs-baranyai kö­zépiskolások létszámához viszo­nyítva, nem lehetünk elégedet­tek szűkebb hazánk fiataljainak részvételével és szereplésével — még ha a legeredményesebb szakköri munkát jutalmazó ki­állítási serleget idén a pécsi 500. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet Tám László tanár vezet­te fotóköre nyerte és díjat ér­demelt ki Drávavölgyi Péter (Komarov Gimnázium) és a komlói szakmunkástanuló, Tísz- berger József képe is. Az egyé­ni összesítésben Steurer Ferenc (Pécsi Fényszöv) — már önálló kiállítással is jelentkezett — ki­vételes képességű szakmunkás- tanulója érte el a legjobb ered­ményt; négy kiállított képéből kettő díjazott. Szintén vala­mennyi beküldött képét kiállí­tották a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola igen tehetséges diákjának, Pau- lovics Andrásnak, akinek Két kor című díjazott képe a kiállí­tás legjobb életképe, A témaválasztás egészére örvendetesen jellemző az em­berközpontúság, a portrék és életkép-riportok nagy száma. Több korszerű megfogalmazású tájkép mellett viszonylag sok a különleges technikával (tónus­redukció, szolarizáció stb.) hat­ni kívánó fotó. Ha a csendéle­tek hiányát nem is hiányoljuk hangsúlyozottan, annál inkább a valóban fiatalos képeket, amelyek témaválasztásban- megoldásban egyaránt eltérnek az elődök simára taposott út­jaitól. Még egy, nem új, de általá­nos érvényű igazságot bizonyít a kiállítás összképe; a hozzá­értő és lelkes szakkörvezetői munka eléggé nem hangsúlyoz­ható jelentőségét. (A három, legeredményesebben szereplő szakkör vezetője országosan is­mert fotós, akik „mellesleg" fel­sőfokú szakkörvezetői képesí­téssel is rendelkeznek.) Köztu­dott, hogy számos, viszonylag jól felszerelt iskolai szakkörünk megfelelő vezető híján nem, vagy nem megfelelően műkö­dik, de a jelek szerint nem eléggé ismert a megoldás mód­ja, Ahogy országszerte is a fo­tósklubok, úgy helyi viszonylat­ban a Doktor Sándor Művelő­dési Központban otthont talált Mecseki Fotóklub nyújt kész­séggel segítséget — csupán él­ni kell vele. Or, Síéit János tés alapján — természetesen, abban is, hogy milyen ésszerű mértékig terjedjen a tudomá­nyos kutatómunka, $ milyen energiát kell átcsoportosítani a közművelődési — ezen intéz­mények esetében elsősorban is­meretterjesztő tevékenység jobb ellátására. Néhány téma és probléma jelzésével természetesen csak tökéletlenül határolhatjuk be ezt a nagy területet, amit a közművelődés tanácsi irányítá­sa jelent, s amelynek problé­máival sok-sok tanácsi testület vezetői foglalkoznak. Méghoz­zá, amint a tapasztolatok mu­tatják, nem „kötelező" napi­rendként, hanem elmélyülten, nagy felelősségtudattal és fel- készültséggel. Hiszen amivel bánnak ezúttal: a műveltség szellemi és tárgyi feltételei, annak egész anyaga, közege a szocialista közgondolkodást be­folyásolja. Tamás István Ehen halt — negyven éves korában,, DERKOVITS GYULA 1894—1934 Nyolcvan éves lehetne, még dolgozhatna, „nagy öreg" le­hetne, akinek nemcsak művei, hanem személyisége is eleven erővel hatna a fiatalokra. Nem így történt. Derkovits ugyanis negyven évvel ezelőtt éhen halt és ezért művészi pályája épp­úgy kettétört, mint József Atti­láé, és mindazoké, akiket a két háború közötti fasizálódó világ felőrölt. Műve mégis több, mint a lezárt életműveké általában. Nekünk, az utókornak szánta képeit, a szocialista Magyaror­szágnak festett okkor is, amikor az remény volt csupán. Olyan örökséget hagyott tehát, ame­lyet igazán a ma festője és tár­sadalma hasznosíthat. Röviddel halála utón írta műveiről Bálint György: „A művészet az ő számára nem­csak szín- és formaproblémák, hanem emberi problémák meg­oldását is jelentette. A fény és árny festői küzdelme nála a társadalmi fény és árny embe­ri küzdelmévé szélesedett." Ez volt művészetének lényege, és éppen ezt a lényeget nem akarta kora megérteni. Egyéni bajokkal küszködő, formakísér­letekbe végsőkig belebonyoló­dó művészekhez szokott akko­riban kritikus és közönség. Szo­ciális kérdésekkel képzőművé­szek nem foglalkoztak, írók is csak ritkán, áthárítva a felada­tok nagyrészét a szociográfu- sokra. Megdöbbentően külö­nösnek tűnt hát egy olyan festő életműve, aki nemcsak elköte­lezte magát egy osztály ügye mellett, hanem egyszersmind része volt az osztálynak, belül­ről tudott azonosulni a vállalt harccal. Még különösebb volt, Felkelők, 1514 (Rézmetszet) Használjuk, — de értjük-e? Bakos Ferenc egyetemi do­cens, a Nyelvtudományi Intézet osztályvezetője az Idegen sza­vak és kifejezések kéziszótárá­ban a nyelvünkben használatos idegen szavak tömegét gyűjtöt­te össze. A vaskos kötetet meg­töltő új szótár már a legutób­bi időben divatba jött szavakat is tartalmazza; megadja szá­mos olyan széltében, hosszában hallható, olvasható idegen szó értelmezését és helyes kiejtését, amelyet igen gyakran nem ér­tünk, vagy félreértünk. A gaz­daságirányítás reformjával ér­kezett marketing szó helyes ér­telmezése például piacszerve­zés, piacbefolyásolás; a piaci igények feltárását, elemzését, befolyásolását és a piaci köve­telmények vállalaton belüli ér­vényesítését biztosító tevékeny­ség összessége. A trend a tu­dományos nyelvben alapvető, jellemző, irányadó áramlatot, fejlődési irányzatot jelent; a matematikában, közgazdaság­ban a változás tartósan érvé­nyesülő főiránya; a műszaki nyelvben az elosztás folyamatos változásának jellege. Az importáruk választékának bővülésével függ össze, hogy a cigarettás dobozokon, illetve szépítőszereken a king size, vagy az eye-liner feliratot ol­vashatjuk, Az előbbi a szoká­sosnál hosszabb, füstszűrös ci­garetta szabványméretét jelzi. King size (ejtsd; king szájz) szó szerint királyi méret. Az eye­liner (áj lájner) a szemhéj szé­lét vonalszerűén kiemelő festé­ket jelenti, Olaszországban járt turisták hozták be a circolare (ejtsd: csirkolóré) szót, ami nem más, mint kedvezményes olasz vasúti körutazási jegy. A cate- naccio (ejtsd: kátenáccsó; for­dítása ^lánc) labdarúgó-szak- nyelvben a szoroson záró vé­delmet jelenti. Jó magyar szá­vai; betonvédelem. Képzőművészet az építőművészet szolgálatában Vída Gyula fali­szőnyegei A belsőépítészet eszközei kö­zött a faliszőnyeg textil-grafi­káinak fontos szerepe van a lakás és egyéb belső terek hangulatossá tételében. Vida Gyula pécsi belsőépítész fali­szőnyegeinek egyike, fekete-fe­hérben fotónkon látható, és egy mecseki pihenőház falát dí­szíti. Értéke az adott épület belső tervezése szigorú érték- rendszeréhez illeszkedik, és ösz- szecseng az épület környezeté­nek külső rajzóval is. Az emlí­tett hegyi pihenő természetes fás környezete jelenik meg az őszi táj színeiben. Egyszerű, meleg színek, melyek a szabad természet alakzataiban, fáiban, a fák törzsén, a narancs-színű avaron és a nap piros tüzében persze másként válhatnak anyagszerűvé, mint a falisző­nyeg textílián. De rrtégis ónyag- szerűek és ha elvont figurákon is, jól érzékeltetik 0 természe­tes színélményt. A mai építészet a legegysze­rűbb eszközökkel dolgozik — derékszögű vonalzókkal, az eredmény vonalrendszere víz­szintesekből és merőlegesekből állz ezt követi Vida Gyula ter­vezése és alakításmódja, á fali­szőnyegen is. A természeti tárgyból a forma és á szín tisz­ta, általános érvényű viszonyla­tainak alakítása sikeredik egy­séges kompozícióvá —■ mond­hatja a műértő, de ugyanezt, emberibben is kifejézhetjük. Például úgy, hogy Vida Gyula megpróbál a természet fejével gondolkodni. Mintha a tűző nap, az avarban vetkőző fák, a modern építészet formavilá­gába öltözne át. A nap egy pi­ros négyszög, a fák egyszerű téglalapok, vag"is a természet építészetet, mai építészetet ját­szik azon a négyzetméternyi fe­lületen, melyet a faliszőnyeg el­foglal, Ezzel a lakásban, belső terekben feloldja, mintegy az építészeti műalkotás és a ter­mészeti formavilág ellentmon­dásait, s egyúttal elhagy min­dent. ami magában a termé­szetben amúgy is látható, meg­lévő alakzat és arra tereli a fi­gyelmünket, ami benne általá­nos, alapvető, mindenütt meg­jelenő váz és rendező elv. A belsőépítész művészi anyagá- nák fófrósa tehát az építő mű­vészet. ez bizonyos kötöttséget, de egyben valósággal stílus- irányzatot is jelent, melynek Vida Gyula kiváló képviselője Pécsett Színig imü Derkovits Gyula hogy ez a festő nem hagyomá­nyos eszközökkel tiltakozott a szegénység, a kiszolgáltatott­ság, a nyomor ellen, nem Mun­kácsy zsánerré szelídített „sze- gényember"-pikturájót újította fel — mint az alföldiek közül többen is —, hanem kikereste mindazokat az eszközöket, ame­lyek a kortársak számára bor­zongatóan újak voltak. Felfe­dezte a maga számára a né­met expresszionizmust, a forma­torzításokat, a színtobzódáso­kat, az ironikus hangvételt. A kor magyar közönsége számára már maga ez a stílusigazodás is kihívásnak számított. A mű­csarnoki szalonfestészettel, az elegáns, franciás posztimpresz- szionizmussal és a hideg neo­klasszicizmussal szemben nem létezett alternatíva a hivatalos művészet táborán belül. Az eu­rópai avantgarde hatásokat nemzetietlennek, a magyarság „szellemével" összeférhetetlen­nek, gyanúsan forradalminak, a kommün szellemi átmentésének érezték. A kurzus félelme nem volt alaptalan. Ma már tudjuk, hogy internacionalizmus és ma­gyarság nem ellentétes, hanem egymást kiegészítő fogalmak — így gondolták ezt a Tanácsköz­társaság művészei is. Derkovits, mint kommunista festő ezért nyúlt ahhoz a stílushoz, amely nemzetközi és egyben forradal­mi volt, saját korában pedig ez volt az a stílus, amely egyenes folytatása lehetett 1919 ma­gyarságot és európaiságot ösz- szeegyeztető hagyományainak. Ebből a gyökérből táplálkozott József Attila költészete, de so­kan másoké is, akik nem nyu­godtak bele a forradalmak apályának fojtó légkörébe. Derkovits művészetének „cso­dája", igazi nagysága azonban nem a lázas és torz művészet hazai alkalmazásában rejlett, hanem a kezdeti zaklatott stí­lus átalakításában, személyes­sé formálásában. Furcsa mó­don mellőzöttsége, nyomora, osztályának mostoha körülmé­nyei ellenére képei egyre tisz­tábbak, harmonikusabbak, nyu- godtabbak lettek. Derkovits va­lójában a „jövő világ mérnöke" volt. Késői vásznain a proletár figurájában már nemcsak a küzdő, hanem a későbbi győz­tes alakja is benne sejlik. Anya gyermekével kompozícióin nem­csak a zord fagytól menekülő szerves élet ölt képi formát, ha­nem a jövőt dédelgető jelen is, Az aranyhoz társuló meleg szí­nek, oz ezüsthöz párosuló hi­deg tónusok nemcsak díszeseb­bé, meglepőbbé teszik a kom­pozíciókat, hanem egyszer­smind felékesítik az elnyomot­takat, értelmi hangsúlyt adnak a harcot megjelenítő szimbó­lumoknak. A harmincas évek elején Derkovits művészetében megszületett „gyönyörű képes­ségünk, a rend”. Ebben a vi­lágban mór minden forma tar­talomra lelt. Az elnyomók gyű­löletesek, hidegek, rútak, az el­nyomottak robbanó izmúak, más életre születettek. A világ még fenyegetésekkel telített, de egy-egy csónak orrán megcsil­lan a jobb jövő aranyfénye és a festett tükörben — a Nem­zedékek című vásznon — a proletármúltra utaló Marx-for- májú nagyapa képe alatt a csodaszép kisgyerek arca re­ményt ígér. P. Szűcs Julianna 130 VASÁRNAPI MEUIXIET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents