Dunántúli Napló, 1974. március (31. évfolyam, 59-89. szám)

1974-03-10 / 68. szám

Farsang temetés „Elöljáró beszédje az élőbeszédnek'“. (Csokonai Vitéz Mihály után szabadon, szerénytelen próbálkozásként, hogy mentsem magam ...) Tehát: szigorúan tudománytalan ala­pon kezeltem a farsangot, s ha a ku­pák mellett néhány fóliánst is emleget­tem ez időszakban, azt csupán önös ér­dekből tettem. Mondjuk azért, hogy a farsangtemetés mellett olyan képszerű­en kifejező, szép szót is leljek, mint a farsang-farka ... .,. így azután afelöl is megokosod- tom, hogy Rómában például csak o hamvazó szerdát megelőző tizenegy napot mondják farsangnak. Illetve ott karneválnak nevezik, ami egy roppant tudománytalan magyarázat szerint a „carne" és „vale" latin szavakból adó­dik, és annyit tesz, hogy „hús, isten ve­led !” (Hiteléről csak annyit, hogy az 1882-ben kiadott Magyar Lexikon, Az Egyetemes Ismeretek Encyklopaediájo is így kezdi: „állítólag...” ...és, most már tényleg csak a csa- pongás bizonyságául, akadt még egy farsang is, aminek viszont az égvilágon semmi köze a mi mulatságainkhoz. Azt mondja: farsang, perzsa hosszmérték, ami egyenlő 6000 gőssel, ez pedig 6— 7 kilométernek felel meg ... Hát ennyit a fóliánsokból. A kupák mellől talán többet lehet látni az idei farsangból. A báli választék (gazán kielégítő. Sváb-bál, cigánybál, autós-bál, pincér­bál, „csak úgy összejövünk" vállalati muri, pedagógusok zenés farsangja, „főzzünk mór egy jó pörköltet", pince­invitálás, ifjúsági beat karnevál, „most elutazott az asszony”, házi-ereszdelaha- Jam ... Menjünk hát A terem szépen feldí­szített, asztalfoglalás az üzletvezetőnél, o népi zenekar már erősen munkálko­dik, a táncparketten éppen egy talp­alatnyi hely jut. — szóval javában áll a bál. Akarom mondani a szórakozó­hely a rendes szombat esti képét mu­tatja, semmivel sem többet... Jólöltözőtt, és öltözékükre kevésbé Igényes urak, valamint öltözékükre ki­vétel nélkül kényes hölgyek ülnek az asztaloknál. A vendégsereg hörpintget, iddogál, nyakai, vedel, — a hangulati skála az angol hűvösségtől az „édes­anyám te jó asszony"-ig terjed. Sem egyik, sem másik nem olyan feltűnő, hogy megütközést keltene egy szóra­kozóhelyen. A feltűnést mi keltjük. Fotoriporter barátom ugyanis belső felderítő útjáról néhány cigányviseletbe öltözött ven­déggel tér vissza és már invitálja is őket az asztalhoz ... Ezt a skandalumot! Néhányon, a tá­volabb ülők közül még arra sem res­tek, hogy felálljanak az asztaltól a lát­ványosság kedvéért, mert ugye ez még­is .. . Nem jelmezbál ez, kérem ... Nem hát. Cigánybál volt. És a kollé­ga cigányokat szeretett volna fényké­pezni a cigónybálban. Az öktondl. Mert ugye cigánybálba menni sikk, de... „Aranyveretes" meghívó, szigorú szö­veggel, „belépés kizárólag . . számo­zott ülőhelyek. Na jól nézünk ki!. For­gatom, csak forgatom, ezen tán még az is rajta van, hogy megjelenés szmo­kingban ... Autós bál, reprezentatív környezet­ben, alkalmi autós dekorációkkal. A szmoking nem jellemző Ugyanez vonat­kozik a bál: hangulatra is. r Ez csak amolyan pofafürdő — súa;a va'aVi b'‘a'masan a ruhatárnál, és k'svártaíva ő is elvonul a fürdőzők közé. A toalett (helyhez és alkalomhoz illő megfogalmazásban) előterében egy hölgy megjegyzése: — Hát ide már mindenki bejöhet... Na tessék! Ha ide már mindenki be­jöhet, akkor miért, illetve kiért kel! po­fafürdőt venni? Talán ott lehet a baj, hogy manap­ság már „mindenki” vehet autót, és miután ez az autósok bálja ... A hangulaton mindenesetre meglát­szik, hogy nincsen már az az „egymás között vagyunk" fesztelenség. Kisebb sejtekre esik szét a társaság, úgy lát­szik az autó önmagában már kevés az „osztályba" soroláshoz... Utasítás a takarítónőnek: „tessék ősszesöpömi a táncparkettet, mert jön a kis művésznő és nehogy üvegcserép­be lépjen ...” A „kis művésznő" jön, táncol, de a műsor sem menti meg az estét, az if­jabb hölgyvendégekbe viszont önbizal­mat önt: „így én is táncolok". Bizonyí­tásra nem került sor, A meghívó hajnali négyig ígérte az autós farsangot, az in silentió viszont már jóval előtte foghíjas asztalok kö­zött szólt A Pannónia bárba pedig ezen az éjszakán alig lehetett bejut­ni... 3. Régi újságokat böngészve mosolyog az ember a lelkes báli tudósítón, aki avatott tollával festi le a kívülrekedt közönségnek, hogy a jeles urak jeles hölgyei milyen ruhakölteményekben je­lentek meg a megyebálon ... A mostani újságokat böngészve,, egész máson mosolyog az olvasó: a divattudósításokon, amelyekből a báli szezon kezdetén bízvást megtudhatjuk, hogy mi az idei farsang divatja, milyen ruhakölteményt csináltasson az, aki ad magára. Természetesen csak erre az alkalomra, mert tavasz idején már ÚJ tanácsokat kap a könnyű nyári táncru­hára, aztán jön az őszi kisestelyi, oz­Valami á szemébe ment a busónak Eredeti hangulat a cigónybálon ... tón meg a szilveszteri óév-búcsúztató hacuka... És ezek után nézzük meg egy kicsit az idei báli öltözékeket — mert végül is, mégiscsak az a divat amit az embe­rek hordanak, s nem az, amit szeretné­nek felvenni, vagy felvetetni velük ... Az emberek pedig az égvilágon min­dent hordanak. Láttunk hölgyet gazda­gon aranyozva, mélylila nagyestélyiben (a cigánybálon), láttunk szoknyás-blú- zos lányt (az autós bálon), voltak kis- estélyiben, nadrágkosztümben, kötött ruhában, miniben, midiben, maxiban, selyemben, jerseyben, bársonyban és mindennemű létező anyagban. Voltak ízlésesek és merészen nevetségesek, ék­szerekkel és bizsuval, hajóböröndnyi táskával és csöppnyi neszesszerrel... A hölgyek azért egyvalamiben meg­egyeztek: adtak magukra, és az alka­lomra ... A bálozó férifaink némelyike — első­sorban a fiatalabb évjáratúak — vi­szont egyáltalán nem törte magát, hogy a walesi herceg után menjen a divat­ban. De nem is erről van szó: a férfi­divat viszonylagos konzervativizmusa egyszerűvé teszi az alkalmi öltözködést, de annyira talán mégsem, hogy valaki szóló mintás ingben, pulóverben, dzse­kiben pompázzon. Pedig ennél cifrább — félreértés ne essék: nem moder­nebb — szerelésben is megfordultak az ifjú emberek a bálokon .... Hót, ördög tudja ... Talán a part­nernő, az alkalom és a társaság tisz­telete .., Még akkor is ha nem ezen múlik... — Tudunk-e mulatni? — Hót ez olyan dolog, — mondja a cigányzenész —, hogy van aki tud. van aki nem ... — De úgy együtt, nagy társaság­ban? — Ritka. Inkább csak kiabálnak. Pe­dig szépen, halkan lehet igazán élvez­ni a magyar nótát — Ismerjük a nótákat? — Az idősebbek még valahogy. A fiatalok talán egyet-kettőt Azok tán­colnak inkább. 5 Csokonai 1799-ben írta a „Dorottyát, vagyis a dámák diadalmát a fársán- gon”. Nézzük csak, mintha nem is olyan sok idő telt volna el azóta: Jártak galop patát, icrasrburgftrr. danátok Valcertst, maxurkot, txabácsot, kozákot. E mád! bolondság táfab/o U nogyo vole. Do a vitéz Bordács végre fölszólalót „Uralmi az urak magyarnak tartanák Magokat: de ki tát, ki német, ki hanák. Mért nem táncolt magyart az anglus, francia! Csak o magyarnak kell más nemzet módija! ügy vesztjük hazánkat a magunk kárával, Kölsí tánccal, nyelvvel, szokással, subával. • Nyugodtan írhatta volna az idei „far­sangon" is. Néhány esztendővel ez­előtt legalább még minden rendesebb bált palotássá) nyitottak meg, mosta­nában valahogy ez is kikopott a divat­ból. A bálokra hívott vegyes zenekarok, netán beat zenekarok pedig legfeljebb úgy a mulatság végén, tetőzésül ját­szanak néhány csárdást, — ezzel az­tán ki is merül az ő tudományuk is meg a táncolóké is. Mégis, mire ropja a magyar? Min­denre, amit csak el lehet képzelni e tengernagy világban. Azt viszont még elképzelni se igen lehet, hogy hány­féleképpen. Vannak ugyan bizonyos szabályok, de ember és fejlődőképes fiatal legyen a talpán, aki kiismeri ma­gát a rövid időközönként átkoreogra- fált mozdulatokban, s ne adj isten, még a nevét is tudja annak, amit éppen rop.,, Ezt kevesen mondhatják magukról, ezért aztán lényegesen leegyszerűsö­dött a táncos vigalom. Létezik gyors tánc és lassú tánc. Erre így, arra úgy kell lépni, az improvizáció persze meg­engedett. A tangó erősen tartja magát, a keringő még elmegy, — de tiszta formájában már mindkettőt nehéz fel­lelni .., Igaz Is, tulajdonképpen úgy tánco­lunk, ahogy fütyülnek. És „fütyülésben" most ez a módi. e. Kezdetben volt a házibuli, mint az otthoni délutáni zsúr lényegesen to­vábbfejlesztett változata. Szidtuk Is ret­tentően, ez volt az ifjúság egyik mé­telye ... Majd szépen lassan megszoktuk, úgy döntöttünk, hogy ettől még egészséges szellemű lehet a fiatalság — és el­kezdtük követni ifjaink nem is olyan rossz divatját. Jó, jó, nem nevezzük há­zibulinak, inkább csak olyan „gyertek el hozzánk” összejövetel lett belőle. Mostanában nagy divat lett ez a szóra­kozási forma a korosabbak körében is. Erről a panelházban élők — különösen ebben az időszakban —, bízvást tud­nának mesélni... Korántsem bizonyos, hogy ebből kö­vetkezik, — sőt bizonyos, hogy mélyeb­ben gyökereznek az okok —, de ahogy tért hódít az a forma, úgy csökken a vállalati, irodai, üzemi összejövetelek száma. A szervezők így indokolják: „már tavaly is kevesen jöttek el, nem Igénylik az emberek, nehéz ennyi em­bert összehozni.. És ezt nem is mindig csak farsang és bálozás ürügyén mondják. 7 Sirámok. Maradt nekünk valami a farsangból, az igazi farsangból 1973—74-re is? Maradt persze, a mohácsi busójárás. Szervezett, rendezett népünnepély, in­kább látványosság, mint mulatság, bár még leginkább ez őrzött meg valami hangulatot De hol vannak a farsangot oly színessé tevő álarcos bálok, a ki­sebb kollektívák batyus-báljai? És egy­általán, hol vannak az egész termen átsütő hangulatú bálok? Mert ezek a rendezvények legfeljebb csak nevük­ben azok.., Ennyire távol lennénk egymástól? Ennyire visszahúzódnánk jól védett kuc­kóinkba, csak a magunk körébe? Ha így van, — akkor nemcsak a far­sangot temettük el.., D. Kónya József T réfák, anekdoták — Mondd csak öregem, ked­veled a buta és csúnya nőket? — Nem! Micsoda kérdési — Hát azokkal a nőkkel hogy állsz, akik mindig pénzért nyog- gatnak? — Talán mondanom sem keill — A részeges nőkről mi a vé­leményed? — Még csak az kellene. — Hát aki nem tud főzni?­— őrizkedem tőlük I — És az a nő tetszik-e, oki egész nap mást sem csinál, csak a tv előtt ül? — Még csak az hiányoznál — Akkor áruld el öregem, mi­ért udvarolsz a feleségemnek? * A színész tehetsége nem ab­ban mutatkozik meg — mondot­ta Memo Benassi —, hogy mek­kora tapsot kap a közönségtől, hanem abban, hogy mennyi kö­högést képes visszafojtani, a né­zőtéren, * Megfigyeltem — mondja a fe­leség -, hogy a gyerek minden nap elkésik az iskolából, az egyetlen keddi napot kivéve. — Logikus - válaszol a fór) —, hiszen kedden az első tan­tárgy a szexuális oktatás. * íársaságban egy fiatalember minden szégyenkezés nélkül, valóságos dicshimnuszt zeng önmagáról. — Tudja-e, hogy ön Igazán mór egy kicsit nevetségest — jegyzi meg a társaság egyik hölgyiagja, — No hl széni én csak kaca­gok mindazokon, akik nevetsé­gesnek tartanaid — Akkor minden bizonnyal ón az az ember, aki a legtöbbet nevet a világon - hangzik a válasz. * Bella Otero, a neves spanyol táncosnő levelet írt egy nizzai szálloda tulajdonosához: „Nizzában akarom tölteni • szabadságomat és az ön szál­lodájában akarok szobát kiven­ni. Egyetlen feltételem: az ab­lakból olyan kilátásom legyen, hogy még egy hónap múlva se unjam meg ..." Amikor Bella Otero megérke­zett a szállodába, meglepődve vette tudomásul, hogy a száll»' daigazgató hatalmas tükröt sze­reltetett az ablakra. * Furcsa dolog a virágnyelv — mondotta egy alkalommal Omar Sharif. - Egyetlen szál margaréta Is elegendő ahhoz, hogy megtudjuk: szeret-e min­ket egy nő. De legalább száz szál rózsára van szükség ahhoz, hogy elhitessük a nővel, hogy szeretjük. * — Mitől olyan kék a szeme? — A feleségemtől. — Azt hittem, elutazott — Én is azt hittem. * A folyó partján egy férfi ül és horgászik. Egy idegen társul mellé. — Na, harapnak a halakt A horgász vigyorog. — De mennyireI Tegnap négy vödörnyit horgásztam. — Aha - jegyzi meg az Ide­gen és hozzáteszi: tudja egy­általán, ki vagyok ént Én va­gyok a folyamőr, s itt tilos a horgászás. A horgász egy pillanatig gon­dolkozik. — És tudja, hogy én Id vá­gyó kt Én vagyok az egész ke­rület legnagyobb hazudozója. * Apa, meséljek neked első ütemről az új kocsiddal, vagy Inkább elolvasod holnap az út* ságban?

Next

/
Thumbnails
Contents