Dunántúli Napló, 1974. március (31. évfolyam, 59-89. szám)
1974-03-10 / 68. szám
AKAI6 KAROLT i i Osszefeni fényeit október... Osszefeni fényeit október, henteskötényben dombsort szeletel, szitbórdolt, vágódeszkára csapott bordás alkonyától tokás csSndjét földarabolva zörgi zslrpapírba csomagolja, parkból csontozott találkákat lök a mérlegre, eldekázgat, homályát szalonnának hagyva az évszakot kampójáról leakasztja, Inas, lágy és porcogó részeit kilónként sorba rakja itt a bemoeskolt pulton, mely mögött villogó késekkel forog-sürög s elégedetten fütyörészve — áruját kímérten — összefont karral ÓH a kiürült mészárszékben ... A Mecseki Fotóklub albumából. Cseri László: Portré. GALAMBOS] LÁSZLÓ Kőbányai János NADASDI ÉVA Tavaszodik Jöjj a vidám citerával. Roskad a hó, leng az árral Tavaszodik odakint, aranyágon rigó ring. Aranyágon aranyág van. Fény ébred a citeróban. Jöjj kedvesem, idebent hallgatjuk a végtelent Hajolj fölém aranyággal, rigót rejtő citerával. Táncol a fü odakint, tulipán közt rozmaring. Hajtok fölöd aranyággal, rigót rejtő citerával Átkarollak idebent hallgatjuk a végtelent A katona sokat gondolt arra a lányra, aki ágas-bogas, vad képletű fákat rajzolt Ezeknek a fáknak a törzsein és gyökerein csak úgy lázadoztak, ide-oda kígyóztak, nagy mérgesen görcsökbe gubóztak, karcsún hajlongtak, széles kedvvel integettek a ceruzavonások. Talán magát rajzolta bennük; mindig szertelen, szúrós összevissza ágakat, karcsú kedvességet, görcsökbe húzódó hirtelen dühöt. Efölé lassú karikákban sárga-piros napot kanyarított amely élénk színeivel megtörte a faágak sötét kontúrját Ahogy teltek a szolgálat napjai, úgy fakultak a színek, úgy olvadtak szét a ceruza-vonalak a katona emlékezetében. Kora hajnalban kelt — a fák sárga-barna-rőt leveleit söpörte, nagy halmot rakott belőlük a gereblyével — ilyenkor ágas-bogas vad képletekben táncoló fákról álmodozott. Később a fák kopaszon karmolták az eget, meszelt törzsüket nem lehetett megkülönböztetni a mindent ellepő hótól. Csikorgó fagyokban állt őrt a katona, amikor már mindent beszórt az éj és kialudtak a város csillagtejútrendszer fényei. Feje felett kései vadlibák húztak el délfelé. Kimért léptekkel járt o keskeny úton, amelyről nem volt szabad letérnie. Egyszer mikor olyan ítélet-idő dühöngött, hogy azt hitte, nem bírja tovább — észrevette a fát. Mínusz húsz fokot mértek akkor — sivítva szántotta o havat a szél s az őrtálló katonák arcába-nyakába fútta. A kis gőcsörtös fát még arra sem méltatták, hogy bemeszeljék a törzsét — csoda, hogy nem vágatták ki —, amely minden rendszer és alakzpt nélkül nyújtotta most alacsony ágait a katona felé. Annak meg ismerősek voltak ezek a gö- csörtök, e rövid karcsú törzsből az ég felé szaladó kaeska- ringós ágak, melyek most a szél alatt nyögtek. Egyszeresük fűszeres hajzuhatag omlott az arcába, fehér nyak csigaháza villant, könnyen szálló füstillatot érzett, nyakába két rendkívül kicsiny, meleg tenyér kapaszkodott. A következő pillanatban már maga méltatlankodott a legjobban, hogyan is azonosíthatja a lányt a fával. Sietve folytatta útját. Amikor ismét a fához ért, elfordult és meggyorsította lépteit Ez így ment jópárszor. A fához érkezett és hirtelen megcsókolta annak egyik ágát. Hús kéregízt érzett a szájában és elszaladt. Asszonyok A konyhába szegezik az asszonyokat az ebédek, a vacsorák a mosogatás Tejszagú gyerekek simák fel éjjel és az asszonyok megitatják őket egy kis teával Munkába járnak és elnézegetik a miniszoknyás bakfisokat, akik olyan, de olyan fiatalok Estéről estére vacsorát főznek és óvatosan figyelik amint a pici az első szavakat kimondja SIMON LAJOS Haza, Magyarország! Almomban kinéztem a térre. (Csak álmaimban nézek a térre, udvarra nyílik ablakom.) A tér sötét volt, hemzsegett, mint a hangyaboly hemzsegett, felgyűltek ott, felgyűltek ott sötétedtek az emberek. így jajongtak az emberek: • Mi mindannyian egyedül vagyunk, mi mindannyian elidegenedtünk, minékünk nem elég az otthon meleg fészke, minekünk nem elég csordaként hajtható gépek serege, minékünk nem elég mü-bolygók madárka-repülése, minékünk nem etég emberek Hold-földre huppanása, minékünk asztalt szakító bőség sem lenne elegendő, mi elidegenedtünk, mi egyedül vagyunk, Almomban dörranve zártam ablakéi s csak hirtelen feleletként papírra róttam pár sréts onyOf gyerek, család, szomszédok, nép, szülőföld, haza. Magyarországi SASS ERYIN Valahol itt valahol itt kell lennie a földnek ahol a lábam megvetem valahol itt kell lennie a szónak hogy védjen és szeressen valahol itt kell lennie a szemnek amelyben virágok ós kések nyílnak valahol itt kell lennie a dalnak amelyre nagyanyák tanitnak valahol itt kell lennie a fénynek hiába állnak elébe mások valahol itt kell lennetek mind akikért versben is kiáltok Kampis Péter S jött egy noteszlap... A z történt, hogy Weltmann technikusnak nyoma veszett. Senki nem értette a dolgokat, hiszen Well- mann húsz éve a cégnél dolgozott, szolgálatkész ember volt, cserébe rengeteg ígéretet kapott fizetésemelésre, lakásra, még több parolát és vállonveregetést. Fontos beosztása volt, egyedüli szakember a cégnél: a sugárzó ötfázisú motorokat szerelte, amelyből hat darab is működött náluk. Mindig loholt, a gépek kissé öregek voltak, az alkatrészek kihaltak belőlük. Erkölcsi kopása csak Well- mann technikusnak volt, a húsz év alaposan megviselte. Szerda reggeltől nyoma veszett. Három napig keresték, aztán felvettek a helyére egy fiatalabbat magasabb fizetéssel lakással... * Előző kedden az Észvesztő utcai lerakóiban bedöglött a sugárzó. Riasztották Well- mannt, aki néhány perc múlva megjelent, és szomorúan állapította meg, hogy hiányzik egy fontos alkatrész: a bütykös kandióda. — Enélküi nem megy — mondta oz osztályvezetőnek —r, egy újat kell beszerezni. Sürgős? Az osztályvezető a fejét vakarta és felszólt a gazdasági hivatalnak. — Valami bütyök kéne — mondta a vezetőnek —, a Wellmann azt mondja, újat kell venni. Drága? — Minden drága — állapította meg tömören a gazdasági szakember —, de majd megvesszük a jövő héten. — Most kell, nem tudunk tovább dolgozni. — Akkor el kell menni érte a Központba, a fővárosba. Az osztályvezető letette a telefont és Wellmannra nézett. — El kell érte menni a fővárosba. — Hát persze — örvendezett a technikus —, ezt a Központban lehet csak megkapni. Szólni kéne az anyag- beszerzőnek. Ebédnél az osztályvezető és Wellmann összefutott a gazdasági vezetővel. — Kérlek, Pistukám — pöckölt le a gazdasági vezető zakójáról egy tollpihét az osztályvezet ö —, küldd el mihamar az anyagbeszerzőt... — Sajnos, tegnap már elment a kocsival, és nem tudom elérni. — Talán akkor a gondnokot — kockáztatta meg óvatosan Wellmann —, mert szükség volna a bütykös ... — A gondnok ma reggel utazott el Pápára. Hallotta, hogy söprik az utcákat, helyszínen tanulmányozza a technológiát Rövid ideig tűnődtek, a helyzet kezdett komolyodni. — Megvan — emelte fel a fejét az osztályvezető —, a műszaki ügyintézőid közül valamelyiket. — Szegény Jánosnak éppen tegnap halt meg a sógora anyósa, az temetésre ment. Béla az imént dobta be a törülközőt, földhöz vágta a háromszögvonalzóját és azt üvöltötte, hogy elege van ebből az egész vacakból, levittem az ideggyógyászhoz ... Azonnal táppénzre vették, lehet, hogy be Is fekszik. Józsi meg elmenne, de az a helyzet, hogy o gépkocsi az anyagbeszerzővel van, Józsi meg kocsi nélkül... Megérthetitek, hiszen tudjátok, hogy a fővezér unokaöccse ... Megértették. Súlyos, néma másodpercek következtek az ebédlőfolyosón. Aztán a gazdasági vezető és az osztályvezető egyszerre Wellmann felé fordultak. — Wellmannkám — mondta könyörgőn az osztályvezető —, Wellmannkám, drágám. — Az én Wellmannkám is — veregette hátba a gazdasági vezető —, hát persze, hogy megteszi. Meg is éri. Egy kis kiküldetés, napidíj, mifene. Este még a táncpalotába is elmehet. Hozza el azt a vacakot, segítsen meg minket szorult helyzetünkben. Hiszen mi már annyiszor segítettünk magán... — Igen — mormolta Wellmann technikus zavartan, mert nem jutott más az 'eszébe —, hát igen ... persze. És kedden délután Wellmann technikus a gazdasági hivatalban megkapott egy lepecsételt csekkét, üresen, kerül, amibe kerül az a vacak. * I — Hallom. a fővárosba megy reggel — szólította meg könnyedén négy órakor a ki-» szolgáló részleg osztályvezetője —, és csekket is visz. Nagyon jó, nagyon jó, Wellmannkám, hoz nekünk egy botalakú smogofórót, de kemény acélból, rapidből. Érti maga. Tudja, hol az üzlet? A Központtól mintegy órás séta az egész. Ne szerénykedjen, tudom, hogy elintézi. Számíthat rám. A gazdaságiakkal már elintéztem. Viszlátl Wellmann éppen hogy eltette noteszét, amibe felírta a smogofórót, amikor nyílt egy ajtó és kiabálás haliatt- szott. A bevonó osztály részlegvezetője ordított. ■— Mégis hallatlan, hogy az a beste elmegy anélkül, hogy szólna, mi kell? Még szerencse, hogy hallom, ez a Wellmann felmegy holnap reggel, így hát nem kell any- nyit várnunk arra a bevonógépre. Kihátrált a szobából és Wellmannok ütközött. — A, maga az. Hát mit szál hozzá? Ez a barom minden hétfőn elutazik furikázni, szombaton megjön és nem hoz semmit Tudja, honnan kell hoznia a bevonót? — Nekem? — kerekedett Wellmann szeme. — Hát persze — nyugtatta meg a részlegvezető —, maga ügyes ember. Most engedélyezte a géhá. Mondták, hogy magánál a csekk. Szóval Vác mellett van egy kis település, ott a Bevonógépek Gyára. Megrendeltük azt a francos gépet, csak el kell hozni. Maga ügyes ember, leleményes ember, erős ember. Nincs az egész hetven kiló sem. Előre is köszönöm, számíthat a jóindulatomra. Wellmann eltette a noteszt és elindult a lépcsőkön lefelé. Az első emeleten találkozott a Nagy Főnökkel. — Tiszteletem. — Jó napot — morogta a Nagy Főnök kimérten, de meglátta a technikust. —- A, maga az, Wellmannkám, szervusz, szervusz, kérlek ... Wellmapn eltette a noteszt, amibe egy hosszú lajstrom került Át kell menni a hídon, özvegy Schwarzemberger Bru- nónétól el kell vinni egy pud- likutyát a kozmetikába, aztán vissza. Az özvegytől pedig le kell hozni egv kis biederme- yer sifonért, számíthat a búsás borravalóra. * S zerdán reggel felült a vonatra és elutazott. Soha többé nem látták — a csekkfüzetért drukkoltak egy napig, aztán megnyugodtak, mert a postás meghozta. Expressz levél is volt mellékelve, egy noteszlap, s mindössze csak annyi állt rajta: „Mindnyájan le vagytok..." és erz aláírás: „Wellmann”. É n beszéltem egy emberrel, aki nemrég látta. Kitanulta a lángossütést, háromfélét is készít, nagy sikere van, a kuncsaftok megbecsülik. Délutánonként pedig, amikor ráér, sugárzó ötfázisú motorokat szerel különböző vállalatoknak — maszekben... Látomás
