Dunántúli Napló, 1974. március (31. évfolyam, 59-89. szám)
1974-03-31 / 89. szám
Két tagozatos, kísérleti jellegű A jubiláló Jókai iskola Olyan iskola ez, amilyent az idejáró gyerekek szülei csak országjáró kirándulásokon, esetleg a moziban láthattak. Ilyen iskolákról álmodtunk. Ilyenbe szerettünk volna járni mi is, akkoriban. Tervezői, megalkotói és pedagógusai előtt még bizonyára fölrémlenek olykoi egykori iskolájuk mélybarna, fénytelen folyosói, a szeneskannákat cipelő pedellus sziluettjével, amely görnyedt hátú volt és órakor meg ötvenkor megrázta a csengőt... Mégis: azt a régi iskolát is lehetett szeretni...' Hát még egy ilyent, egy ilyen fénypalotát I — mondaná a pedellus, ha valaha is kiegyenesíthetné még a hátát... A kórusművészet r * r . ■ ■ u] utjai A Jókai utcai iskolát a berendezés költségeivel együtt 16 millió forintért építették. 1964- ben készült el. A tanítás az akkor még árkokkal, meszesgödrökkel körülvett épület 22 tantermében 1964. szeptember 1-én kezdődött meg. A tantermek mellett három műhelyterem, egy tornaterem, két ebédlóterem és egy 400 személynek ebédet adó konyha szolgálják az iskolai hétköznapokat. Jelenleg 760 tanuló jár ide, 45 pedagógus látja el a tanítói, szaktanári teendőket. Az első fecskék Eleinte meglepetést okozott, ma már megszokott dolog az, hogy az általános iskolákban is bevezették a tagozatos oktatást. A Jókai utcai iskolában angol és testnevelési tagozat műkö- fük. Az óppenhogy tízéves iskolában a tanárok túlnyomó többsége is fiatal... Bagoly Márta, Csaba Zita és Erdő Mária a Tanárképző Főiskola angol tagozatának első kiröppent „fecskéi”. Ök vezetik most az angol tagozaton folyó munkát, első benyomásokra is szembeötlő lelkesedéssel, frisseséggel. Az angol tagozat is tízéves, akárcsak mago az iskola, így érkeztek már „visszajelzések” az Innen kikerült gyerekekről. Angol tudásukkal jól helytálltak a gimnáziumok angol tagozatán, de a más iskolatípust választók Is vitathatatlan hasznát vették nyelvtudásuknak és az ezzel szorosan összefüggő többlet-tudásnak, amely egy másfajta, más kultúrájú nép nyelvének megismerésével együttjár... Gimnáziumi szinten... Az angol tagozatos képzés a harmadikban kezdődik. Ez a nyelvtanulás többlettevékenységet jelent, hiszen az angol órák maguk is többlet-órák. Az első félév anyaga kizárólag szóbeli. A C-sekkel, vagyis az angolosokkal, 20—20 fős csoportokban foglalkoznak. A nyelvtanulás — legalábbis ez a tapasztalat — aktívabbá teszi őket a többi tantárggyal kapcsolatban is. Negyedik-ötödikben már beszélgetnek ... Nyolcadikban már úgy tudnak beszélni, írni, olvasni, hogy ez megfelel a korábbi, nem is olyan régi gimnáziumi tagozatos szintnek. Ezt Bagoly Mártától tudom, aki maga is angol tagozatos gimnazista volt annak idején. A végzős osztályok fele az angol nyelvhez szorosan illeszkedő pályát választ. A gyerekek nem magára ez angolra büszkék, hanem arra. hogy a magyar mellett más nyelven is tudnak beszélni. Ez érthető. És ezzel magyarázható fcz is, hogy a nem tagozatos gyerekek közül is egyre többen járogatnak angol társalgásra... Persze, a társalgások témája sem akármilyen. A hetedikesek Cooper Utolsó Mohikánjáról, Teli Vilmosról beszélgetnek. Shakespeare-nak nem csupán a nevét emlegetik. Az angol nyelv kialakulásáról, történetéről váltanak szót — angolul. A sport tagozatról úttörőofim- piák, országos döntők idején is sokszor hallhattunk. Hat év óta majdnem minden sportágban (ez nem kis dologi) legalább a megyei és a területi döntőkig eljutottak a Jókai utcai iskola sporttagozatosai. Az 1969-ben kísérleti jelleggel beindított sporttagozatról Tóth Endréné testnevelőtanárral beszélgettünk. A gyerekekben általában 10 éves korukig kialakul a számukra is testhezálló sportág iránti érdeklődés, ötödikes koruktól a sporttagozatosok a Sportiskolában is részt vesznek egy-egy sportág edzésein. A legjobbak a tornászok, ők is vannak a legtöbben. Emögé szorosan felzárkóznak az atlétika, a futball és az egyéb labdajátékok. A lány tornászcsapat hat év óta — így az idén is bekerült az országos Üttörőolimpia döntőjébe. Elsőtől ötödikig egy tanár foglalkozik harminc gyerekkel. ötödiktől már tizenöt fő csoport-foglalkozás keretében tartják az órákat A gyerekeknek a sporttagozaton is többletet jelent a testnevelés órák nagyobb száma. Ez alsó tagozaton heti négy, felső tagozaton heti öt órát jelent Kiderült azonban, hogy a testnevelésta- gozatra járó gyerekek tanulmányi eredménye így is — országos szinten is — jobb, mint a nem tagozatosoké... Állóképességük a sportolás következtében fokozódik. Csak egy vaAz egyesült államokbeli Salt Lake City egyetemén négy évi laboratóriumi kísérletezés után szakemberek egy csoportja olyan készüléket szerkesztett amelynek segítségével vissza tudják adni a vak ember látását A csodálatos készülék már most lehetővé teszi, hogy a vak emberek felismerjék az ABC néhány betűjét. Ezek a betűk feketén-fehéren „rizsszem nagyságban" tűnnek fel előttük. Az első kísérleti alanyok nevét nem közlik. Egyikük, 28 éves háborús sérült Egy másikuk elektroműszerész, 43 éves, hályoggal a szemén született és 25 éve teljesen vak. A két páciensnek először is elmagyarázták, hogy a szem önmagában nem a látás kizárólagos szerve. Elmondták: szemük világának elvesztése nem jelenti azt, (ami hiányzik itt is — mint csaknem mindenütt — az úszómedence ... Szeretet, ragaszkodás A Jókai utcai iskola idei taneve jubileumi év. Ennek a szellemében mór tavaly szeptemberben megfogalmazták az év legfontosabb célkitűzéseit. Az eredményesebb nevelő-oktató munkát szolgáló programok felsorolása sem férne el itt most. A tanulókban az iskola iránti szeretet, ragaszkodás elmélyítését, a hagyományok ápolását elősegítő törekvések pályázatokban és pályamunkákban öltöttek testet A Dicsőség-tábla üveglapja alól már a nyertesek örömteli mosolya fogadja a kapun belépőt. Ezek mögött a mosolyok mögött ott vibrál még a különböző pályázatok, szaktárgyi versenyek erőfeszítése és izgalma. A „Mi Iskolánk" április 4-re jelenik meg. A nagyszabású ünnepségsorozat után „A Mecsek kincsei” című kiállításon mutatja be az iskola a Mecsek ásványait, növényeit rovarvilágát — mindent, amit természetesen a gyerekek gyűjtöttek össze. A rajzkiállításon 10 év legjobb iskolai fotóit láthatjuk. Beok Györgynétől, a Jókai utcai iskola Iskolák csengő nélkül A japán iskolákban megszüntették a hagyományos csengetést Helyettük fényjeleket használnak és különböző dallamokat Minden iskola maga választja ki a neki legjobban tetsző dallamot, amely az órák kezdetét és végét jelzi. | hogy minden veszve von. Agyuknak az a része, amely az optikai ideg által továbbított jeleket elemzi, és amely megteremti a látott dolog világos formáját érintetlen maradt. A kutatók feladata az volt, hogy megtalálják o műszem kivitelezésének és elhelyezésének módját, és egyben az optikai ideget is helyettesítsék olyan szervvel, amely a tárgyak képét továbbítja az agyközpontba. Felmerült a kérdés: milyen anyagból legyen a szemprotézis, kemény legyen vagy puha, merev, vagy hajlékony? Először az úgynevezett „neu- roprotézis” készült el. Később került sor annak a „képernyőnek" a megszerkesztésére, amelyet a szemet mozgató izmok akaratlagosan irányíthatnak. A képernyőn látható tárgyak elemzését egy szemüveg- keret száraira szerelt letapo„Sziklai Sándor” Úttörőcsapatának úttörővezetőjétől hallottam, hogy a gazdag csapatprogram keretében bemutatják a legszebb expedíciós naplókat is. Az iskola történetének megírásával párhuzamosan megírják az úttörőcsapat történetét is. Felkeresték a tanítókat, tanárokat, interjúkat készítettek velük, ezeket fényképpel együtt összegyűjtik és megőrzik. Hosszútávű megbízatás... A Jókai utcai iskola egyike Pécs iskoláinak. Az itt folyó alkotó légkörű, kísérletező kedvű nevelő-oktató munka szerves része annak, ami e téren — az oktatáspolitikai határozatok szellemében — városunk valamennyi iskolájában folyik. Kiemelt, kísérleti jellegű, új utakat kereső iskola, amelynek célkitűzéseiről Gábriel József igazgatót kérdeztük meg. — Iskolánk kiemelt kísérleti jellegének megteremtése az egyik legfontosabb célunk. Tan- testületi közösségünk örömmel fogadja ezt a megtisztelő megbízatást. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ennek a roppant felelősségteljes, hosz- szútávú megbízatásnak legjobb tudásunk és képességeink szerint tegyünk eleget Mi mást kívánhatnánk, mint azt hogy tíz év múlva, a huszadik születésnapon ennnek a sikereihez is gratulálhassunk. Reklám a blúznak Ausztriában, az innsbrucki egyetem közelében pillanatok alatt elkapkodták az üzletekben megjelent blúzokat. A dolog nyitja az. hogy a blúzokra különböző matematikai és kémiai képleteket festettek díszítésül. Az egyetem vezetősége azt ugyan engedélyezte a diáklányoknak, hogy órákra ilyen blúzokban járjanak, de szigorúan megtiltotta, hogy vizsgákon vagy zárthelyi dolgozatokon is ezekben jelenjenek meg. műszernek goto olvasó készülék végzi el. A jeleket aztán továbbítják o tarkón elhelyezett elektródákhoz. És ezekben az elektródákban rejlik a rendszer hallatlan merészsége. Ezt a „kefeszerű" készüléket 8X8 sor elektróda alkotja, amelyeket közvetlen kapcsolatba hoznak az agy látóközpontjával. Valahányszor a képernyőn feltűnik egy egyszerű kép (mondjuk egy nagy A betű) a szemüvegkeret száraiban elhelyezett aprócska számítógép lebontja a képet villamos impulzusokra, amelyek az elektródák átalakító hatására „geográfiai" képként jelennek meg az agyban. A műszemmel végzett első olvasópróba fényesen sikerült A különböző kutatási területek szakemberei, akik resztvettek az új szerkezet kikísérletezésében, teljes diadalt arattak. 1966-ban komponálta Luciano Berio Sequenza III. c. művét, melyet az új kórusiskola egyik kiindulópontjának tekintenek. „Új iskolák" már jó néhányszor felbukkantak a zene- történetben, de a kórusirodalom ilyen jellegű átváltozására még aligha volt példa. Hiszen az ebbe a kategóriába tartozó kórusművek már se nem dallamosak, se nem ritmikusak, se nem „jól formáltak” stb. — legalábbis az eddig megszokott értelemben. Alapvető különbség: az eszköztár kibővülése. Mi minden kap helyet az új kórusokban? Többek között, pl. a sóhajtás, lihegés, a száj ütögetése ásítás közben, nyöszörgés, nyafogás, a nevetés legkülönbözőbb formái, csettintés, motyogás, orrhangok, a szavak mormolása és még sorolhatnánk hosszan. Mindez így rémítőnek hat, de eredményében nem mindig az. Mindenesetre ilyen és ehhez hasonló hanghatásokból stílus lett, mint ahogy abból is, hogy a kórusművek mélyebb lelki folyamatok „rajzolását” vállalják céljuknak. Ugyancsak Berio írta: „egy skizofrén nő lelkiállapotát kívánom kóruskompozícióba sűríteni". Vagyis nemcsak a külsőségekre van — vannak — tekintettel, hanem másra, összetettebb érzelemkor hangsúlyozására. Hogy találó, máshonnan vett példával éljünk, Penderecki Hiroshima ja sem a látványosságot érzékelteti, sokkal inkább az atomrobbantás utáni lelki folyamatokat, a rettegést, félelmet, szorongást — ehhez pedig hozzásegítenek az újfajta eszközök. Gyakran találkozunk olyan kórusművekkel is különböző nemzetközi fórumokon, melyek nem szövegre készülnek, hanem hangokra. Erre divatos teória is született, az „indulat-elmélet”, mely a „belső kényszer által előállított, szavak” szerepét helyezi reflektorfénybe. Ilyeneket, mint; jaj, ó, oh, eh, hű stb,- vagyis a beszéd alkotóelemeire bomlik. Hasonló hazai példa: Balázs Árpád, a tehetséges, népszerű komponista Glamor pro Béla Bartók c. művében különböző, Bartók által gyűjtött idegen népdalszövegeket mormoltat, s ebből alakít ki érdekes, tízszólamú hangzó masszát Hangsúlyozni is felesleges: itt sem a szavak eredeti értelme az érdekes, hanem a hangzók keveredése-ka- vargása, S hogy mi minden ihleti az újat kereső kórusokat író zeneszerzőt, arra igen sok frappáns példa kínálkozik, Ernst Toch ún. Földrajzi fúgája, mely kizárólag földrajzi szavakra épül, mégpedig ritmikus fúga- szerkesztéssel úgy, hogy nem is énekelnek benne, csak beszélnek. Vagy pl. Ligeti György Új kalandok c. művét is itt em- líthetnők: ebben a szerző csak vokálisokkal él, ezeket „szórja szét” hangzó pontokká, s a magán- és mássalhangzók változó elosztásával idézi elő az anyag sűrűségét, ritkulását, a mindenfajta zenében nélkülözhetetlen ellentéteket, feszültségeket. Általában: a szavalókórus újabb divatját éli a mai kórusművek egy részében. Ezzel együtt, ill. mellette jelentkezik természetesen a kórusművekben is a véletlen szerepének hang- súlyozása, vagyis a pillanatnyi előadók diktálta megoldások teremtő ereje. A komponista ilyen esetben csak a kereteket adja meg — nem ritkán csupán az időtartamot —, s ezen belül az előadók „szabadon" gazdálkodhatnak. Ilyen „trükkök" is emelkedhetnek művészi szintre, pl. Lutoslawski Három poémájában, ahol ezeket a hanglebegtetéseket, több szólamra bontott kórus-„csú- szásokat” nem rögzíti mindenhol százszázalékosan a zeneszerző. Felesleges mondanunk: itt a sűrűbb és a kevésbé sűrű találkozási pontok, ill. a magas és mély hanghatások változásai szervesen kapcsolódnak a hagyományhoz. Mert még a látszatra „szabad" szerkesztés sem szabad az esetek többségében. Találóan fogalmazta meg ezt egy kanadai zeneszerző (Anhalt): „az abszolút rendetlenséget rendkívül nehéz előidézni I” Amiben van igazság, különösen akkor, ha alkalmunk van ilyen „alapzsongás” létrejöttét közelről, a gyakorlatban tanulmányozni. Csak utalunk arra, hogy a mai „modern” zene egyik területén sem jött létre még megfelelően egységesített notációsrendszer, azaz kottaírás. Ami azt jelenti, mindegyik kóruskomponista maga kísérletezik hanghatásainak megértetésével, ami odáig vezet, hogy igen gyakran hosszab a „jelmagyarázat", mint maga a mű! Ez pedig ismét nehézség elé állítja az előadókat, hiszen mindenkinél másfajta, sokszor teljesen ellentétes jelzések szerint kell tájékozódni — szakember legyen a talpán, aki eligazodik az effajta dzsungelekben. Folytathatnánk az érdekességek, sokszor sokkírozó megoldások sorolását, de alighanem már ebből is kiderül, mi minden változik, alakul a mai zenében, beleértve a vokális zenét is, legkülönbözőbb megnyilvánulási formáival. Bizonyára - és joggal - mindez inkább taszít, mint vonz, s felvetődik a kérdés, nem először és nem utoljára: meddig zene a zene? Erre csak egyféleképpen válaszolhatunk: eddig is hosz- szú távon mindig az derült ki, hogy nem a stílusok, nem az eszközök - s még csak nem is a legszélsőségesebben válogatott eszközök — határozzák meg, hogy végül is mi született. Ettől még lehet a mű silány, közepes, vagy kiemelkedően nagyszerű. A döntő: a zeneszerző személye, az, hogy mindezzel az eszközzel hogyan él, sikerül-e ezeket oly módon vegyít tenie, hogy végül is művészi, ka- tartikus élményben részesítse a hallgatót? Ha igen, az érték - az eredmény — mellett teljesen eltörpül annak jelentősége, milyen forrásokból merített a szerző. Ha nem tudj« átizzitani mondanivalójával a még oly „újszerű" matériát, akkor meg úgysem beszélhetünk a szó legigazibb értelmében zenéről. Tehát a lényeg itl is a „hogyan” kérdése, ill. az, milyen érzelmi-gondolati „töltést" sugároz tovább a kompom zíció. Akik jártasak a hazai kórusa életben, örömmel tapasztalhatják, mennyire megnőtt az érdeklődés a legújabb szerzemények irányában. Ez alatt nerg feltétlenül a legmeglepőbb kompozíciókat kell értenünk, de azokat is! És aligha véletlen, hogy kórusaink nemcsak itthon, hanem külföldi pódiumokon is ilyen sok sikert halmoznak! Mégpedig igen gyakran mai művekkel. Ha a siker tényezőit vizsgáljuk: legfontosabb a Bartók—Kodály és mások által kialakított hazai kórusirodalom maradéktalan elsajátítása. Ez az alap. S nem utolsó sorban az, hogy a magyar zeneszerzők többsége nem hódol a pillanat, nyi divatnak, a múló ötleteknek, hanem — bármilyen eszközökkel is, - zenét akar írni, zene! élményben kívánja részesíteni a közönséget, s nem utolsó sor. ban az előadókat. Az is nagy mértékben segít a sikerekhez; hogy idehaza az új kórusműveknek rendszeres fórumai lettek, ilyen a Pécsi Kamarakórus Fesztivál, a Debreceni Kórusverseny, a Dunakanyar Dalos- találkozó. Mindez önmagában még aligha lenne elegendő, hiszen ez csak lehetőség, amivel élni lehet. Szerencsére vannak szép számmal olyan kórusok, melyek fontos hivatásuknak tekintik a legújabb kórusdarabok népszerűsítését is, hogy közülük csak néhányat említsünk, ilyen a Liszt Ferenc Kamarakórus (vez. Párkai István), a Miskolci Kamarakórus (vez. Reményi János), a Debreceni Kodály Kórus (vez. Gulyás György), a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa (vez. Tillai Aurél, Dobos László), a két híres veszprémi kórus (vei Zámbó István, ill. Kollár Kálmán) és szerencsére, a lajstrom még korántsem teljes. Vagyis: talaja van itthon az új kórusirodalomnak - az értékeknek elsősorban, természetesen, — lelkes pártfogói és segítői, mecénásai. Enélkül aligha virágoznék ennyire a kóruskultúra. És még egy biztató jelenség: igen sok fiatal komponista ír kórusdarabokat (Balázs Árpád, Károlyi Pál, Fehér András és mások), vagyis él és folytatódik az a hagyomány, az a sok mindenre kötelező örökség, melyet nagy mestereink munkálkodtak ki: szeretni és megszerettetni a közös éneklést, a zenét — a művészetet. Juhász Előd ASÁ SNAP líllíKlíT Megszülettek az első Bebesi Karoly
