Dunántúli Napló, 1974. március (31. évfolyam, 59-89. szám)
1974-03-31 / 89. szám
£. D. Vilhovcsenko UíapKoiv iótsetf «Ivtórs» cnz MSZMP Központi Bizottsága Gazdaságpolitikai Osztályának helyettes vezetője a KGST 25 éve címmel előadást tartott ax MSZMP Baranya megyei Bizottsága Politikai Akadémiájána Í974u március 26-ánA KGST ezelőtt 25 évvel, *949 januárjában alakult meg. A hábosús károkat még a legtöbb ország nyögte és szenvedte, ugyanakkor éles támadásnak volt kitéve az új szocialista társadalmi rend. Ebben az időszakban határozták el az európai szocialista országok, hogy összefognak, és egymást támogatva segítik a szocialista társadalmi rend megerősödését. Ez az összefogás - 25 év távlatából ma már világos és egyértelmű —, nagy sikereket jelentett és nagymértékben járult hozzá valamennyi KGST- ország fejlődéséhez, a szocialista országok erejének a növekedéséhez, és ma már világos ez is, hogy nagymértékben hozzáiárult a világ arculatának megváltoztatásához. Növekvő vonzerő Különösen az utóbbi egy-kéi év eseményei mutatják, hogy a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió, óriási vonzerőt gyakorló gazdasági tényező. A fejlődő országok részéről különösen az utóbbi évedben, a szocialista integráció meghirdetésével, fokozódott az érdeklődés. Több fejlődő ország és nem szocialista ország jelentkezik, illetve vizsgálja a szocialista integrációval való együttműködés kérdését. Az együttműködési eredmények aktualitását nemcsak az adja, hoqy 25 évvel ezelőtt alakult a KGST, hanem az Is, hogy a szocialista együttműködés az utóbbi években új programot hirdetett. Ez a reform óriási feladatokat ró a gazdasági együttműködés terén dolgozó szakemberekre a termelés minden szférájában, a dolgozó munkástól kezdve a vezetőkig. Ezelőtt öt évvel, 19ő9 áprilisában, határozták el a KGST-or- 3zógok kommunista pártjainak és munkáspártjainak vezetői, illetve a kormányok miniszterelnökei, hogy az együttműködés eddigi rendszerét lényegesen megváltoztatják, megreformálják és ezen az ülésszakon határozták el azt is, hogy az együttműködés fő iránya, milyen vonalat kövessen a következő 15-20 évben. Ezt az irányvonalat a szocialista országok gazdasáqi integrációjában jelölték meg. Az 1969-es határozat nyomán, közel kétéves munka eredményeként, 1971-ben kidolgozták a gazdasági integráció Komplex Programját. Mi vetette föl a reform szükségességét? Talán az, hogy az együttműködés korábbi rendszere hibás volt? Vagy más tényezők játszottak ebben szerepet? Az egyik fontos tényező az, hogy előtérbe került a hatékonyság kérdése. A másik té- nv*7Ő. hogy létkérdéssé lett a műszaki, tudományos együttműködés. A harmadik fontos tényező az életszínvonal-politika torén előttünk álló feladatok összessége. Végül a neqye- dik tényező a két világrendszer e-ővis’ionyában végbement változások. Nincs más reális lehetőség Ami a két rendszer közötti együttműködést, illetve a két rendszer közötti új helyzetet illeti, a legfőbb változás az, hagv a Srov'et’inió katonai erejének növekedése következtében envre vi'áoosabbá vált a legvadabb imperialis'a körök számára is, hogy nincs más reális alterngtíva, mint a békés eavmás mellett élés. És ez a körülmény — tehát a katonai •gyensú'y — váltotta ki először az úgynevezett olvadási szakaszt. Ezt követte a gazdasági kapcsolatok növekedése, mely megfelel a szocialista országok gazdasági érdekeinek és politikai érdekeinek is. Ezek a tényezők voltak tehát, amelyek napirendre tűzték a szocialista országok közötti együttműködés új alapokra való helyezését. Nem pedig az, hogy a korábbi együttműködési formák nem voltak kielégí- tőek. Tulajdonképpen három fő együttműködési területet jelölt ki a Komplex Program és ezen belül számos új vonást javasolt, illetve léptetett életbe. Én elsősorban az új vonásokra helyezem a hangsúlyt, e vonások ismertetésére. A három fő együttműködési terület: a tervezési, gazdaságpolitikai együttműködés, a termelési és a műszaki-tudományos együttműködési területe és végül a harmadik ilyen együttműködési terület a közgazdasági feltételek, tehát az árkérdések, hitel, valutáris kérdések területe, amelyben a Komplex Program megfelelő javaslatokat irányzott elő. A tervezési-gazdaságpolitika! együttműködés tulajdonképpen már az 50-es évek közepén kialakult A változás a következőkben foglalható össze: előtérbe került a 10—15 éves vagy hosszabb lejáratú tervek kidolgozása, és ezek koordinálásának feladata. A korábbi gyakorlat általában az ötéves tervekre vonatkozik. Mosta 10-15, illetve a 20 éves tervek kerültek előtérbe. Új eredményt kell létrehozni. Lényeges a változás a műszaki, tudományos együttműködésben. Korábban a döntő elem a már létrehozott szellemi termékek országok közötti forgalmának biztosítása volt. A Komplex Program a hangsúlyt arra teszi, hogy együttműködéssel új eredményt kell létrehozni. Tehát itt magának a szellemi termék létrehozásának együttműködésén van a hangsúly, és ennek a szervezeti feltételeit körvonalazta a Komplex Program. Különféle formákat alakítottak ki, az egyik ilyen forma az úgynevezett közös intézetek létrehozása, ahol a résztvevő országok szakemberei együtt dolgoznak. Erre példa a dubnai intézet. A másik típus, amikor bizonyos kutatásokat fölbontanak elemeire. Az egyes országok intézetei elvállalják a részkutatásokat, és a kialakult új eredményt közösen hasznosítják, illetve közösen értékesítik. És végül olyan együttműködési forma is létrejöhet, amikor meghatározott témára összejön egy nemzetközi íudóstársulat vagy kutatótársulat, és amikor a kutatást befejezték, akkor mindenki visz- szatér az anyaintézetéhez. Ami a valutáris kérdéseket illeti, itt különösebb változás elsősorban abban van, hoqy a szocialista országok vizsqáljók az eavmás körött! átváltás lehetőségeit Pillanatnyilag van egy kereskedelmi árfolyam a szocialista országoknál, és van a turista árfolyam. De a közös vállalkozások kérdése felveti art is, hogy legyen egy olyan árfolyam, amely a népgazdaság egészében vizsgálja azt, hoqv adott összetételű termék rubelben, Illetve forintban mennyibe fog kerülni. Ez az árfolyam azért lenne fontos, mert szaporodnak az olyan jellegű együttműködési formád, amikor közös tulajdonú vállalatokat hoznak létre, azzal a céllal, hogy a kutatástól a termelésig és az értékesrtésiq kőzesrn legyenek érdekeltek. Néhány ilyen vállalatot már létrehoztak, ezeknek a működéséhez viszont rendkívül fontos, hogy olyan árfolyamokat alakítsanak ki, amelyeknél a belföldi forintot könnyen ót lehet számítani akár rubelre, akár koronára, akár máikára. Biztos energiaalap Hogyan lehet értékelni az elmúlt néhány év munkáját? Egyértelműen azt lehetne monda„Human relations" (Kossuth Könyvkiadó, 1974) A feldolgozóipar következik A könyv alcíme (Egy polgári szociológiai elmélet bírálatához) már többet mond a szociológiai szakkifejezésekben nem jártas olvasónak. A könyv széles tényanyagon tudományos igényű, ugyanakkor közérthető elemzését adja az utóbbi négy évtized talán leghatékonyabb polgári szociológiai elméletének. „Emberi kapcsolatok az iparban” (Human relations in industry) névvel összefoglalt elv mai alakjában alkalmazásának fő területével, a korszerű tőkés vállalattal összefüggésben a következő lényeges mozzanatokat tartalmazza: termelés- és irányításszervezést, a polgári osztálypolitika és ideológiai propaganda vállalati szintű elemeit, a társadalmi méretű ellentmondások egyes vállalat keretén belüli megoldásának, vagy enyhítésének módszereit és mindezzel összefüggésben azt a törekvést, hogy a munkás pszichológiájának, ideológiájának, különböző reakcióinak kézbentartásával teljes fizikai, intellektuális, érzelmi alkotóerejét maximálisan a tőkésvállalat termelési érdekeinek szolgálatába állítsa. Az „emberi kapcsolatok" elméletét végigkövetni keletkezésében, az ipari tőke érdekében történt formaváltozásaiban és betekinteni mai belső problémáiba érdekes és izgalmas olvasmány, de ugyanakkor annál több, mert mai problémái már beletorkollnak a fejlett tőkés országokban folyó osztályharcok kereteibe. A könyv hasznos értékeit növeli a szerzőnek az a törekvése, hogy az „emberi kapcsolatok" elméletét nem pusztán önmagában, hanem a munkásokban és szervezeteikben kiváltott reakciókkal összefüggésben mutatja be. Az „emberi kapcsolatok” elmélete nem új tudomány, hanem több tudomány eredményét összefoglaló elméleti rendszer, amely a szociológia, szociálpszichológia, közgazdasági és politikai tudományok, szervezés- és vezetéstudomány, filozófia, etika és szociálantro- pológia eredményeit a mai tőkés termelés és osztályharc problémáinak megoldására alkalmazza. Itt tehát két nagyon fontos szempont érvényesítéséről van szó. Az egyik szempont: az előbb említett tudományok eredményeinek folyamatszerű és rendszeres alkalmazása a tőkés termelés fejlesztése érdekében. Ide tartozik az erkölcsi-pszichológiai ösztönzés rendszerében összefoglalt alapelvek alkalmazása, a csoportjelenségek vizsgálatából leszűrt elméleti tételeknek és az informális vezetés elveinek messzemenő figyelembe vétele. E szempont gyakorlati érvényesítésében csak közvetetten figyelhető meg a „humán relations" doktrínában összefoglalt tudományok elkötelezettsége az állammonopolista politikának és polgári ideológiának. Ugyanakkor a másik szempont érvényesítésében már mindez nyíltan fejeződik ki. A szerző érdeme, hogy meggyőző módon ezt kimutatja. Ez a doktrína társadalmi szolgálatát tekintve a neokapitalista „integrációs" ideológia egyik válfaja. A könyvnek ez a része különleges haszonnal szolgál az olvasó számára, mert bemutatja a mai fejlett tőkés országokban folyó osztályharc új módozatait, részformáit. Mi a viszony az „emberi kapcsolatok tana” és Parsons „társadalmi cselekvés” koncepciója között, hogyan szolgálja ez a tan a „társadalmi stratifikáció”, az „ipari társadalom”, a „manager forradalom”, stb. eszméket? Ilyen és ezekhez hasonlóan fontos kérdésekre kaphat választ az olvasó. Itt azokra gondolunk, akiket érdekelnek a fejlett tőkés országok belső folyamatai, mert feladatuknak érzik az ideológiai fellazítás elleni küzdelmet és szolidárisak a munkásosztály tőke elleni harcával. Akik e harc újszerűségeit, vállalaton belüli lehetőségeit, céljait és nagyobb társadalmi összefüggéseit Ismerni és hivatásuknál fogva tanítani is akarják, azok számára e könyv nagyon is használható kézikönyvnek bizonyul. Melyek az „emberi kapcsolatok” tanának tényleges tudományos értékű eredményei? Csodaszer-e ez a tan a modern kapitalizmus problémáinak megoldására? Van-e tudományos tartalmuk, és mi a hamis ideológiai töltésük e tan csiszolt eszme-fogalmainak? Lehet-e ezeket a fogalmakat leegyszerűsítés nélkül tartalmukban közérthetően bemutatni? Az olvasó ilyen érdekes és fontos kérdésekre kap választ, de ismereteit kibővítheti abban a vonatkozásban is, hogy az „emberi kapcsolatok” tana milyen konkrét gyakorlati ajánlásokat tesz a művezetők számára, a vállalati kommunikációs rendszer értése és áttekinthetősége érdekében, a vezetés- és szervezéselmélet sikeres alkalmazására. A szerző részletesen bemutatja ezen ajánlások tőkésvállalaton belüli lehetőségeit, de ugyanakkor végső korlátáit is. A szerző bevezetőjében azt írja, hogy könyve az „emberi kapcsolatok” tana alapvető összetevőinek feltárására és elemzésére irányuló kísérlet Úgy véljük, hogy ennek a kísérletnek a megismerése a magyar nyelvű olvasó számára is rendkívül hasznos. Dr. Judi István Jelentős előrelépés történt az elmúlt időszakban néhány egyéb alapvető nyersanyag vonatkozásában is. Ide tartozik pl. a celluloid, amely világ- viszonylatban egyre inkább hiánycikk lesz, aztán a kén, az azbesztcement, foszfor. A feldolqozóipar tekintetében az előrehaladás mérsékeltebb, úgyhogy a következő időszakban a feldolgozóiparnál is látványosabb és nagyobb hatékonyságú eredményeket kell ma'd elérni. Ami a pénzügyi kérdéseket illeti, elmondtam, hogy az áraknál marad a következő ötéves szakaszban a jelenleqi árelv, ugyanakkor a valutaárfolyamok tekintetében a vizsgálatok tovább folynak. Lépések történtek már és valószínűleq történnek a továbbiakban is abban az iránvban, hmv a lakosság pénzváltását kibővítsék, és gyakorlatilag a lakossági to—<■ lomban a szocialista valuták eqymás közt szabadon átválthatók tesznek. Huszonhét vállalat közös munkájával építik Leninvárosban a 250 «et tonna etilén kapacitású olefin művei. Körei az egymillióhoz. — A Mechanikai Mérőműszerek Gyárában 1973-ban 350 ezer darab Zsiquli műszerfalat gyártottak. Az idén 400 esor darabot készítenek. Naponta 1500 darab műszerfal hcgy:a el a gyár kapuját, amiért cserébe Zsiguli személygépkocsit kap az ország. ni, hogy eredményes volt. Döntően a fűtőanyag, és a nyersanyag területén sikerült jelentős lépéseket és jelentős fejlesztéseket elérni. Ennek a jelentősége azért nagy, mert közben kibontakozott a nyersanyag és energiaválság a tőkés világpiacon. A szocialista országokat ez nem érte készületlenül. A szocialista országok jelentős döntéseket hoztak, jelentős fejlesztéseket határoztak el. Ezek között is az egyik ilyen kiemelkedő az oremburgi gázvezeték építésének az elhatározása. Oremburg az Uraltál délre van, onnan egy nagy gázvezeték épülne a KGST-országokat keresztülszelve. Többek között Magyarországra is bejön, amelyen keresztül a Szovjetunió biztosítja a gázszállítást a KGST-országok számára. Ez a megállapodás megtörtént, a magyarországi szakasz építése 1972-ben megindult, 1975-ben már 1 milliárd köbméter gázt kapunk a Szovjetuniótól, s a későbbiek során emelkedni fog a földgáz-szállítás. Ez tehát az egyik ilyen nagy jelentőségű megállapodás, a másik: a Barátság II. kőolajvezeték megépítése. És végül ide sorolnám — bár nem KGST égisze alatt született — de három szocialista ország együttműködésévei épül az Adria kőolajvezeték. A Szovjetunió nem tudja teljes mértékben kielégíteni a szocialista országok igényeit ezért szükséges más források bekapcsolása. A magyar szakaszon az olajvezeték tízmillió tonna kapacitású lesz, ebből 5 millió a csehszlovák részesedés. itt említeném meg a villa- mosenergia-vezeték kiépítését. A KGST-országok már korábban létrehozták az egyesített villamosenergia-rendszerükeí. Műszakilag és gazdaságilag is nagy jelentősége van a 750 kilovoltos távvezeték megépítésének, amelyről a megállapodást aláírták. A vezeték a Szovjef- uniábál, Vinyicából indul ki és Albertirsán lesz a másik végállomása. Ez a 750 kilovoltos vezeték Európában az első ilyen nagy teljesítményű vezeték. Megnőtt a KGST nemzetközi tekintélye is. Több ország jelentkezett, köztük több nem szocialista ország is. Finnország az első, s ebből a szempontból kísérlet, hogy az együttműködést nem szocialista országokkal is kibővítsük. De érdeklődött Mexikó és Irak is. A KGST-országokkal való együttműködés erősödése, a KGST-orszáqok között kialakult együttműködési rendszer nagy vonzerőt gyakorol a fejlődő országokra, de olyan fejlett tőkés országokra is, amelyek a Közös Piacból kimaradtak. Kedvező irányú változás Magyarország, mint kis ország, számára ez az együttműködés különösen lényeges, a fejlődésünk perspektívája szempontjából az egyik legfontosabb tényező. Létkérdés. Ezt ma már a lakosság is világosan érzi. Kedvezően változott a közvélemény, ma már tudják az emberek, hogy az export rendkívül fontos. Egy legutóbbi felmérés szerint a lakosság nagyon széles réteae elég pontosan tudja a KGST jelentőségét. Reprezentatív felmérést végeztek e tárgyban. A megkérdezettek között volt segédmunkás, paraszt, értelmiséqi, szakmunkás és a megnyiiatkozók több mint 50 százaléka eléq pontosan tud'a. hoay a KGST mely országokból áll, és a KGST-országok közül melyek a legnagyobb partnereink. Ez is mutatja, hogy a lakosság is érzi az integráció jelentőségét, s ez megkönnyíti azt, hogy az együttműködést a magunk lehetőségeivel, a magunk erejével, valamennyiünk javára az eddigieknél gyorsabb ütemben tovább fejlesszük.
