Dunántúli Napló, 1974. március (31. évfolyam, 59-89. szám)

1974-03-24 / 82. szám

1974. március 24. DUNANTOll NAPLÓ Munkaid Tíz vagon csökkentés a Postán sonka Új lejezet az állattenyészlésiien Mit tudnak a szakosított telepek? 50 százalékos árukibocsátás 25 telepről 200 000 sertés Joggal remélhetjük, hogy a szakosított állattenyésztő tele­pek felépítése új fejezetet nyit Baranya megye állattenyészté­sének történetében. Kérdés, mi­kor nyílik meg ez a fejezet? Az 1968-at követő időszakban, öt év leforgása alatt 70 szakosított telepet építettek fel a megye nagyüzemei, nyolcat az állami gazdaságok, ötvenkettőt a ter­melőszövetkezetek. A hetven te­lepből 35 szarvasmarha-telep és 25 a sertéstelep A telepek fel­épültek, állnak, feltöltésük meg­történt — illetve a tehenészeti telepek benépesítése folyamat­ban van. A sertéstelepeknek vi­szont elvileg ma mór teljes ka­pacitással kellene üzemelniük, ezért az órukibocsájtást, a ter­melésük alakulását számonkér- ni elsősorban ezeknél jogos. Először is nézzük, mit varró­tűnk ezektől a telepektől? A húsz termelőszövetkezeti és öt állami gazdasági — a hatodi­kat, a bükkösdit, mivel nem fe­lelt meg a követelményeknek, időközben kizárták o szakosított telepek sorából — telepen ösz- szesen 10 711 koca férőhelyet és mintegy 100 ezer hízóférőhe­lyet alakítottak ki. Mivel a ter­vekben évi kétszeri rotációval számoltak, egy hízóférőhelyen évente két darab sertést hizlal­nak meg. így a 100 ezer férő­helyről évente 200 ezer hízott sertésnek kellene kikerülni, dur­ván ennyi a 25 szakosított telep hízókibocsájtása. A telepek 65 —70 százaléko már 1972-ben üzemelt, 1973-ban pedig vala­mennyit üzembe helyezték. Ha azonban megnézzük a múlt évi órukibocsájtásukat, kiderül, hogy csak közel 100 ezer hízott ser­tést állítottak elő. vagyis kapa­citásuknak még az 50 százalé­kát sem használták ki. A megyei Állattenyésztési Felügyelőség mérte fel a közelmúltban a te­lepek árutermelését A felmé­résből az is kitűnik, hogy a te­lepek egy részénél még o ko­cákat sem vásárolták meg, 1973. december 31-vel a 10 711 koca­férőhelyen csak 10 410 koca volt elhelyezve, a koca feltöltőttség tehát a 25 telep átlagában 97 százalékos volt. A szóródás azonban eléggé nagy. Kiderült hogy a kocaférőhelyeket a ter­vekben túl tágasra méretezték, a koca-szállásokban a tervezett­nél jóval nagyobb létszámot le­het elhelyezni. így van olyan te­lep, ahol a koca feltöltőttség 140—160 százalékos, másutt még az 50 százalékot sem éri el. A legnagyobb lemaradás e téren a dunaszekcsői és az egyházasharaszti tsz-ek szakosí­tott telepén tapasztalható. Na­gyon rontja az összképet ilyen szempontból a szabadszentkirá­lyi tsz egyszer már feltöltött sza­kosított telepe, ahol tavaly ál­lategészségügyi okokból az egész állományt fel kellett szá­molni, és ismét be kell népesí­teni. A hízóférőhelyeket a kocával ellenkezőleg, túl szűkre tervez­ték. üzemelés közben derült csak ki, hogy 0,8 négyzetméter helyett legalább 1 négyzetmé­ter területre van egy hízónak szüksége. Emiatt a feltöltest eleve csak 85—90 százalékban lehet elvégezni. Kiderült, hogy a telepek tervezésekor egy sor más körülménnyel sem számol­tak, például azzal, hogy a ro­tációt objektív okokból képte­lenség egv év alatt beállítani. A pécsi Bevételi Igazgatóság munkatársai néhány már régeb­ben üzemelő szakosított telepen megvizsgálták az adott állami támogatások hatékonyságát, a négy megyében. Baranyában a Zengőaljai és a Bükkösdi Álla­mi Gazdaság, a sombereki, a mohácsi Új Barázda és a bere- mendi tsz-ek telepeinek műkö­dését vizsgálták meg. E felmé­rések során kiderült, hogy a te­lep beruházások előkészítését szolgáló gazdaságossági számí­tások csaknem mindenütt ma­ximális termelési paramétereket és jövedelmezőséget mutatnak ki, a beruházott telepek meg­térülési idejét pedig átlag 5—8 évben jelölték meg. Eze­ket a magas műszaki és gaz­dasági mutatókat az üzemelő telepek nem tudják teljesíteni. A nagy telepek veszteségei egyes esetekben az egész gaz­daságot veszteségbe sodorták. Ilyen okok miatt kell szanálni az egyházasharaszti Jóbarát Tsz-t, a vajszlói termelőszövetkezetet a ráfizetéssel üzemelő sertéste­lep tette jórészt veszteségessé a Zengöaljai Állami Gazdasá­got is. Azonban a nyereséggel mű­ködő sertéstelepek jövedelme­zősége is romlott az előző év­hez képest. Ha a nyereséget és veszteséget összevetjük, akkor kiderül, hogy a 25 telep átla­gában a telepek veszteségesek voltak. Számos mór említett és a beindulással kapcsolatos probléma játszik ebben közre, a termelőkapacitás rossz kihasz­nálási foka, a rosszul megvá­lasztott technológia, a telepe­ken például különféle műanyag padlókat raktak le, ezeket a sertések megeszik, ami tömeges bélbántalmakat, megbetege­dést, elhullást idéz elő. Ezeket a padozatokat most ki akarják cserélni s helyettük az ISV bak- tériákot beépíteni, egy- és két­szintes kivitelben, ami — 50 százalékkal — megnövelné a férőhelyszámot Az alacsony Jövedelmezőség az időközben — mintegv 30— 40 százalékkal — megdrágult tápárakkal is összefügg. Szako­sított telepen már csak tápot etetnek. Az emelkedő tápárak és a drága műszaki berende­zések magas amortizációja mind az egy kiló hús önköltsé­gét növelik. Ilyen körülmények között nem lehet meglepődni azon, hogy modem telepeken drágábban állítják elő a ser­téshúst mint hagyományosan. Mégsem jelenthetjük ki, hogy hiba volt ezeket a szakosított telepeket megépíteni. A dön­tések megalapozottságát he­lyenként ugyan érheti vád, ám a tervezés időszakában, 1968- ban még a tsz-ek nem számol­hattak az időközben megemelt építőipari árakkal, a takarmá­nyozási költségek emelkedésé­vel, a hibás műszaki megoldá­sokkal. Ezeket a költségeket a jelenlegi átvételi árak nehezen bírják el. A legmagasabb ter­melői árat 1973-ban a sombe­reki tsz érte el, kilónként 26 fo­rintért tudta értékesíteni Pópán a kiváló minőségű vágósertéseit. Ez volt a plafon, ennél minden telepen csak alacsonyabb az elért ár. Ugyanakkor van olyan telep, ahol 28 forint volt az egy kiló hús előállítási költsége. Ez azonban egy pillanatnyi helyzet s ebből kiindulva nem lehet megkérdőjelezni a telepek lét- jogosultságát. Hagyományos kö­rülmények között legfeljebb pár­száz állatot tudtak összevonni egy helyen, ma egy-egy ilyen telep egy egész húsgyár, amely évente 5—10—20 ezer sertést bocsát ki, egyöntetű jó minő­ségben. A 25 telep évi 200 ezer sertést tud 1974-től kibocsátani Baranyában s ez több mint amit a megye termelőszövetkezetei összesen adtak az 1968 előtti időkben. Beindulásukkal — ami nem mentes a problémáktól, de hisz egy új ipari üzemtől, gyár­tól sem lehet azonnal maximá­lis eredményt várni — valóban új fejezet kezdődött el Baranya megye állattenyésztésének tör­ténetében. — Rné — Tavaly — a húsvét előtti napokban — már erősen fogytán volt a füstöltáru, s bizony sok helyütt sort álltak a vásárlók. A Megyei Tanács kereskedelmi osztályától ka­pott értesülésünk szerint az idén már a központi ke et is több lett 130 mázsával, így mintegy 760 mázsa füs­tölt sonka, kötözött sonka, torja, combhús kiszállítását kezdik meg már ezen a hé­ten a hús- és élelmiszerüz­letekbe. A központi kereten kívül a megye még kap árut ál­lami gazdaságoktól, terme­lőszövetkezetektől, és ÁFÉSZ- j éktől. így az összmennyiség i bőven eléri az ezer mázsát. I azaz 10 vagont. Hogy eleg lesz-e, ahhoz csak annyit: az utóbbi évtized egyetlen esztendejében sem volt eny- nyi húsvéti füstöltáru, mint most. Igaz persze, hogy a vásárlók igénye is növekszik évről évre, de reméljük, ez­úttal a keresletet fedezi majd a kínálat... A Minisztertanács határozata értelmében a Magyar Posta áp­rilis 1-től áttér a negyvennégy órás munkahétre. Ez a munka­idő csökkentés a Pécsi Posta- igazgatóság területén 3476 dol­gozót érint. A dél-dunántúli hivatalokban évenként 92 millió küldemény érkezik. Ezek rendszerezéséhez, továbbításához 1,5 millió mun­kaórára volt szükség az irányító számrendszer bevezetéséig. Az­óta 10 százalékkal kevesebb idő elegendő az osztályozáshoz. Ez tehát az egyik olyan jelentős — országos intézkedés, amely előkészítette a postások csök­kentett munkaidőben történő foglalkoztatottságát. További munkaidő-megtakarí­tást jelent — Dél-Dunántúl te­rületén is - a kapualjakban el­helyezett csoportos levélszek­rényes, a külterületi blokkszek­rények, illetve a járás-összevo­násokkal és gépkocsival történő kihordás, kézbesítés. Emellett gépesítették a posta- forgalmi szolgálat több terüle­tét. Példaként említhetjük, az utalvány bélyegző, bankjegy számlálók, levélkötegelők, bé­lyegző gépek alkalmazását. A pécsi igazgatóság ez évben és jövőre hatmillió forintot költ műszaki fejlesztésre, 1975-ben további ötmillió forintért vásárol berendezéseket. A munkaidő-megtakarítás és a műszaki fejlesztés mellett el­sősorban szervezéssel kíván iáit megoldani a csökkentett mun­kaidő bevezetését. A távbeszélő központok automatizálásával munkaerő átcsooortosításokat old meg. Ez évi létszámemelé­sük megfelel a tavalyi mutatók­nak: 2 százalékos. A munkaerő felvételt az új lakótelepeken élők postai ellátása indokolja. A posta - speciális feladatai miatt - nem képes mindenütt szabad szombatokkal csökken­teni a munkaidőt. Ahol erre le­hetőség lesz, azt természetesen elsősorban Így vezetik be a negyvennégy órás munkahetet. Akadnak azonban olyan hivata­lok is, ahol csökkentett munka­időben dolgoznak majd a pos­tások. Tervezik azt is, hogy a szabadnapok kiadásával alkal­mazzák az intézkedést. A sza­badnapokat a dolgozók a sza­badságukkal együtt kapják meg. Azt viszont már eldöntötték, hogy a hivatalok nyitvatartási idejében április 1-től nem lesz változás! Vasas-bánya Százhetvenöt millió esztendős a szén. Azt mondják, sehol a világon nincs ilyen: a gömbszenek úgy ágyazódtak a telepbe, mint mazsolák a kalácsba. Az ökömnyi, dinnyényi gömbök a szén­telep csemegéi: a kutatók egy csoportja szerint a viz hordta össze a szenet, attól formálódott; mint folyamban a kavics. Mások, ala­posabban megfontolva, úgy magyarázzák, hogy a mikrovetődések formálták ilyenre. Az ember szinte valamennyit szeretné kihozni, megfogja ezt is, azt is, de mindig szebbet talál, s eldobja a régit Vasas-bánya egész sorsa most átalakulóban van. Közel 200 millióért (a bánya mostani egész értéke kevesebb ennél) átalakítják a több mint 100 esz­tendős bányát, Á fiatalodás jelei Üj szállítógépek közlekednek majd az átépített aknákban, új szinteket tárnak fel ... A bánya fiatalodásával egyidőben — ta­lán hazánkban egyedül Vasas­bányán — fiatalodnak a mun­kásak is, vezetők is .., Alig több, mint két esztendő alatt nyugdíjba ment a régi vezetők közül az üzemvezető, a párttit­kár, a munkaügyi osztály veze­tője, a főművezető, a bér- és normavezető, két körletvezető, négy aknász... A főmérnök-he­lyettest a vállalat központjába helyezték, aztán a múlt évben új vezetőkönyvelő is jött. Az ak­nászok közül még hárman meg­kapták az obsitot, két művezető már hosszabb ideje betegeske­dik, az egyik bányamérnök el­ment... Talán csak a főmér­nök és a főbányamester maradt a régiek közül. Több mint két tucat vezető cserélődött ki, az újak persze fiatalabbak, mint a régiek, de nem újoncok a szak­mában. Többségük éppen olyan előiskolát járt, amelyre most nagy szükséq van Vasason. Az üzemvezető — Gerber György — a vállalat központjá­ban műszaki fejlesztéssel fog­lalkozott, rövid idő alatt az üzemben is tanújelét adta, hogy nem vált hűtlenné korábbi ön­magához. Az irodájában találkozunk. Megdöbbent. Pécsett aligha ta­lálni jobban berendezett főnöki szobát. Igaz, az üzemvezetőség valamennyi munkatársának ha­sonlóan kényelmes, de talán egy kissé kevésbé „fényűző he­lyiséget" rendeztetett be az új irodaházban. — Kellett — mondja Gerber György. — A bányászokban az üzem korszerűsítése, ezek a szo­bák. a fiatal vezetők, mind azt az érzést keltik, hogy itt jövőjük lesz. A régi házban talán év­tizedek óta nem változott sem­mi, minden a pusztulásra, az el­múlásra emlékeztet. Valóban. Nem öncélú itt az álmennyezet, az egész falat el­fedő szekrénysor, a süppedő szőnyegek, kényelmes fotelok, hófehér függönyök. Vasas a legrendezetlenebb, a legesé te minden, mint ahogy félszáz esztendeje felépítették. A terme­lés azóta megsokszorozódott, újabb és újabb létesítményeket kellett eszkábálni. Az akna kör­nyékét elöntötte a sár, nyáron a por. — Még az idén elültetünk nyolcvan fenyőfát, parkot, gye­pet csinálunk, ahol csak tehet — mondja az üzemvezető. Gergő György, az üzem fő­mérnöke, szinte valamennyi munkást keresztnevéről ismeri, az idősebbik Sauermann István vájárt is csak Pistának szólítja. Új emberek Az utolsó esztendőben több mint százan jöttek Vasasra új munkások, az átlagos életkor 41 esztendőről 39-re csökkent Már arra is volt mód az elmúlt időben, hogy eltanácsolják azt, aki nem erre a kemény, fegyel­mezett munkára való. A többie­ket is többször megkérdik: mit keltene másként csinálni, mi az ami tetszik az üzemben, mi az, ami elkeseríti új helyén. Beszél­tem a bányában jónéhány ré­gi pécsbányaival, több brigá­dot öt-hat esztendeje helyeztek át. Vasason új otthonra találtak. Kevesen számoltak le közülük... Hirtelen elnémul a bánya. Az automatikus érzékelő berende­zések kikapcsolták az áramot, megálltak a kapa rák, a szállí­tószalagok, a szellőztetók. A bá­nya vágataiban metánmérő mű­szereket szereltek tel. amelyek veszélyes mennyiségű sújtólég esetén riasztó hangot adnak, s automatikusan kikapcsolják a villamos »berendezéseket. A bá­nya diszpécser-központjában más technikai ..csodát” is lát az ember, amelyek méq néhány év© is csak álomnak tűntek a mecseki bányákban. Akkoriban a diszpécser csak néhány tele­fonvonallal volt összekötve a bá. nyával. Csak nagyon korláto­zott mértékben volt képes bár­mibe is közbeavatkozni. Most ötletes hírközlő berendezés se­gítségével szinte bárkihez szól­hat, A bányából történt reagá­lásokat magnetofon szalagra rögzítheti, a műszereken bárme­lyik bányatérség levegőjét ellen­őrizheti, s veszély esetén azon­nal kikapcsolhat minden elekt­romos berendezést. A bánya térképén apró, szá­mozott mágnesek jelzik ho| tar­tózkodnak a csapatok, az akná­szok, a lakatosok. Két apró nyább környezetű bányaüzem ! szám, talán a 6-os és a 12-es, volt, amely persze nem a régi | végigvándorol a hatodik szinten. ! vezetők bűne. Úgy maradt szín- | A fejtésén „lekúsznak" hetedik- | be, majd egy meredek gurítón ismét vissza a felső szintre. A diszpécser minden pillanatban tudja, hogy veszély esetén hol kell keresni a főmérnököt és az újságírót. Persze az új nemezedékről kell inkább beszélni, de ismét elragadnak az új nemzedék tet­tei. Az új főkönyvelő két évti­zede dolgozik ebben a beosz­tásban (korábban Pécsbányán, majd István-aknán). pedig alig múlt negyven esztendős. A fő­mérnök-helyettes Kossuth-bá- nyáról került Vasasra, ott szin­tén műszaki fejlesztéssel foglal­kozott. Két új fiatal gépészmér­nök, húsz-valahány esztendősök, aztán Csete András, a ..nagy­ágyú", mint ahogy Gergő György nyilatkozik róla. Har- minc-egynéhány esztendős, a műszaki fejlesztési és szervezési feladatokkal látták el. Az új ak­nászok valamennyien fiatal em­berek, de már sokéves gyakor­lati munka áll mögöttük. Vájár­ként, frontmesterként dolgoztak. Persze, a technikumot mind el­végezték. Hetedik szinten, a fejtés osz­tóvágatóban megpihenünk. A délutános felelős műszaki, Kot­ter Márton bánya mester már el­maradt tőlünk. Másfele vitte az útja. Adott egy igazán szép, szabályos gömbszenet. Ki tud­ja, hány embert ajándékozott már meg? Sok évtizede dolgozik Vasason, mint ahogy mondja: csak 1200 nap van vissza a nyugdíjáig. A fejtés lóg, így nagyobb az omlás veszélye, a felső részével gyorsan előre kell haladni. Po­ros deszkára rajzolják, hogyan keltene. Szirtes Árpád, a körlet- vezető, s a fejtési aknász nem egészen ugyanúgy akarják. A körletvezető az üzem első bá­nyamérnöke (mindössze 27 esz­tendős), akj közvetlen termelés- irányítási feladatot lát el. Ko­rábban a sűrítettlevegős rob­bantási eljárás kidolgozásában segített.., Új gépek kellenek! Oj és régi. Fiatalok s idősek. Az elmúlt esztendőben közel 50 ezer tonnával több szenet termeltek, mint a feladatuk volt Pediq hát: Zentai József párt­titkár — második esztendje — még jól emlékszik, hogy azok­kal a gépekkel dogozott, ami­vel a mostani vágathajtók kín­lódnak. Tíz esztendeje alig kap­tak kisgépeket, a régi fúró- és fejtőkalapácsaikat javítgatják. A főmérnök a Mecseki Ércbá­nyászati Vállalatnál látott olyan eszközöket, amelyeket az embe­rek Vasason is szívesen venné­nek, s amelyek beszerzése a vállalat legfontosabb kötelessé­ge. Műszaki fejlesztési tervei évek óta a kisgépesítési prog­ramot határozzák meg elsőren­dű feladatként Kora délután szálltunk le a bányába, éjszaka jövünk ki, A diszpécser katonásan jelent — a főmérnök elégedett a dél­utános termeléssel. Aztán végig­megyünk az új épületek kö­zött. Az ideiglenes aknamélyítő torony előtt beszélgetünk Vasas­bánya jövőjéről. Megtartanak minden jót a régiből, újat építenek, újat csi­nálnak minden helyett, ami rossz, ami elavult... Lombosi Jenő SIKLÓS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ pályázatot hirdet az 5/1972. Bk. M. rendelet alapján: közgazdasági végzettséggel, kereskedelmi vagy vendéglátóipari szakmai gyakorlattal és közlekedési lehetőséggel rendelkező dolgozó részére, gazdasági alapegységvezetői munkakör betöltésére, valamint: a máriagyűdi kétszemélyes vegyesboltjába boltvezetői munkakör betöltésére. A boltvezetői munkakör betöltéséhez üzletvezetői képesítés szükséges. A bolt havi átlagforgalma: 190 M/Ft A pályázatokat írásban kérjük megküldeni, vagy személyesen leadni az ÁFÉSZ kereskedelmi osztályvezetőjének Cím: Siklós és Vidéke ÁFÉSZ 7801 Siklós, Széchenyi u. 10.

Next

/
Thumbnails
Contents