Dunántúli Napló, 1974. március (31. évfolyam, 59-89. szám)
1974-03-17 / 75. szám
Kiss Dénes: ff Őrségben Gyermeteg lobogóm olott magam vonulok fegyvertelen sereg Magamtól vedlettem le pajzsot és fegyverzetet Szivem fölött már semmi sincs csak az ember bőre eget érintik puhán a szívverések lábam nyugodni jár füves mezőkre s kezem virágok egek őre H. Barakonyi Klára rajza Pákolifz István: Sza una Forró gőz és hideg zuhany váltakozású vérpezsdítő-ismétlődéses életerősítő-megtartó köznapi szertartás: szauna Megújul az elgyötört test az elbágyadt lélek fölfrissül Fogékonyabb lesz az Értelem az egyetemes emberi Tisztességre A cirókás-kinálkozó nyirfagallyvirgács eszmei-gyakorlati ráadás csupán Észak Asszonya nemcsak házi használatra tartogatja a Szaunát: nyerészkedni-akarás nélkül tágítja nemzetközivé hogy a forrófejűség s a higgadt-hűvös megfontoltság harmóniájában felelősebbé fényesedjék a kigyúlt Gondolat Ajánlás: Az európai SZAUNÁT világméretűvé kell bővíteni Boór András: Lángok Lehull a pillanat — a lángok fénytörése. Mit ér a csillagon a szikra lomha léte? Mögötted még a múlt, előtted már a másik; Szoríts magadhoz igy, a végső fulladásig! Mezei András Mindenkoron i. Mikor az ostobák ledobták a toronyból a madarat hogy zuhanjon akár a kő lenn a tajtékzó agarak mindenkoron az volt a szép ha egy vérengzés elmaradt kinyílt a szárny a köböl is és fennmaradt és fennmaradt II. Szárnyak ura hivlak madárnak vállamból sajgó hazámnak minden sivárság körzete angyalok repülőtere III. Madár repül a kő zuhan a szabadságnak ege van a vak törvényt mert ismeri szárnyai alá rendeli a kő zuhan madár repül a végtelen átlelkesül mert értelemmel mérhető lehúz emel az egy erő a szabadságnak ege van a szabadságnak szárnya van a kő zuhan madár repül beteljesül beteljesül IV. Megszüli jobb és balkezét a hegedű a mesterét a viselőjét a palást akár a harag Ézsajást Grigorjev, a fekete a tárnán* Lehetett már vagy egy éve, hogy a különböző nemzetiségű, volt hadifoglyok közül az októberi forradalom hívei — akik a kommunista párt tagjai lettek — a magyar forrada'már, Kun Béla vezetésével Ijü ehozták a Külföldi Kommunisták Szövetsz gét. Lenin és Szverdlov tevékeny részt vállalt ebben a munkában, s mindketten közlebbről is ismerték a Szövetség vezetőit. Tavasszal, amikor a Magyar Tanácsköztársaságot kikiáltották és az új forradalmi hullám egy sor nyugati országban éreztette hatását, a Szövetség Moszkvából Kijevbe tette át székhelyét ... A szobába alig fértek be mindazok, akik az ülésre érkeztek. A napirend kilenc kérdése lényegében egy problémával volt kapcsolatban: a jelenlegi helyzet és a Külföldi Kommunisták Szövetsége feladatai. Pod- vojszkij népbiztos, okit az ülésre meghívtak, késve érkezett. A hpsszú asztal végén ült le, Kvjatkovszkij és Pereguda mellé. Sok felszólalás hangzott el. A rövid szünet után az elnöklő Sadoul megvárta, míg csend lett, aztán szólásra emelkedett és ezt mondta: — A magyar csoportba tartozó elvtórsnak szeretnék válaszolni, Ezt az embert ugyanis az nyugtalanítja, vajon nem sza- lasztjuk-e el a kedvező pillanatot? Miért nem szítjuk fel a világforradalom tüzét? — Én emlékszem Lenin elvtárssal folytatott beszélgetéseimre... A forradalmakat nem exportálják! Sokszor mondta ezt nekünk Vlagyimir lljics... De Budapesten más a helyzet, mert itt a tanácshatalom megvédéséhez kell segítséget nyújtani. Az antant meg akarja fojtani a tanácshatalmat, ahogy azt a napokban a Vörös Bajorországban is megfojtotta. De térjünk vissza a magyar helyzetre. Nyikoláj lljics, önt kérnénk fel, hogy mondja el a véleményét — fordult Sadoul Pod- vojszkijhoz. Ukrajna hadügyi népbiztosa felállt, s megigazította gimnasz- tyorkáját — Keveset tudok ahhoz hozzátenni, ami a Szövetség elnöksége előtt már úgyis ismeretes. A Magyar Tanácsköztársaság helyzete kritikus. A cseh kormány munkásárulóinak sikerült becsopniok azokat a katonákat, akik most Magyarországot megtámadták. Keletről a román csapatok támadnak és a francia gyarmati alakulatok. Az intervenciósok átkeltek a Tiszán és elfoglalták Miskolcot Budapesten összeesküvések és felforgató cselekmények vannak készülőben. De a forradalom nem ingott meg. Az Ukrajnai Köztár• Részlet I, Tyelmon—B. Rabicskin ,,A csillag bt sugara” c. müvéből. saság kormánya az éjjel ülést tartott, és ma már kiadtuk a parancsot: Ukrajna csapatai támadásra indulnak Gyenyikin bandái ellen a Donyec-meden- cében, valamint a magyar forradalom hóhérai, a román bojárok ellen. Hát ez a helyzet, elvtársak ... Késő este Podvojszkij magához kérette Kvjatkovszkijt és Peregudát. Az utóbbi hetekben Pereguda gyakran látta Nyikoláj lljics Podvajszkijt, s nap mint nap észrevette, mint igyekszik rejtegetni a népbiztos a fáradtságát. Most is figyelmesen, feszes tartásban ült az asztalnál, simára borotvált arccal és gondosan megnyírt, rövid szakállal. Csak remegő szempillái árulkodtak arról, hogy mennyire ki kellene aludnia magát ennek az embernek. Nem tudott arról se a parancsnok, se a komisszár, hogy abba a jegyzetfüzetbe, amit Nyikoláj lljics időnként lapozgatott, már be volt írva az a nap, amelyiken a nemzetközi ezrednek vonatra kell szállnia. Ama beszélgetés alapján ítélve, amelyet a népbiztos most velük folytatott, a nemzetközi ezrednek igen fontos szerep jutott abban a déli támadásban, amelyik a Magyar Tanácsköztársaság megsegítése érdekében kezdődött. A Besszarábián és Bukovinán keresztül végrehajtandó támadás jobb belátásra kell hogy "bírja a román bojárokat, akik ultimátumot juttattak el Budapestre. Ennek a támadásnak szét kell törnie o Magyar Tanácsköztársaság köré vont ellenséges blokád gyűrűjét. Podvojszkij elmondta, hogy csapataink már átkeltek a Dnyeszter jobb partjára és áttörték a román frontot A Dnyeszter menti sikernek örült Podvojszkij, de mindenegyes alkalommal, amikor a Ki- sinyov alól érkező újabb jelentéseket olvasta, gondolatai egyre csak a Donyec-medencére terelődtek. Egy héttel ezelőtt Gyenyikin elfoglalta Luganszkot. Szinte mindennap érkeztek táviratok a hadügyi tanács elnökétől: „Önök lesznek a felelősek a katasztrófáért, ha késlekednek a Donyec-medehcének nyújtandó komoly segítséggel". Leninnek ez a figyelmeztetése most sem ment ki Podvojszkij fejéből, amikor elégedetten hallgatta a jelentést arról, hogy a nemzetközi ezred készen áll arra, hogy a frontra induljon. De volt egy aggodalma a népbiztosnak, ami szinte óráról órára nőtt. A 6. hadosztály parancsnoka ... A 6. gyalogoshadosztálynak kellett Magyarország segítségére sietnie. A hadosztály már Besszarábiában lehetett volna, de a hadosztály parancsnoka. Grigorjev nem sietett. Legutóbbi távirata feldühítette PodvojszA Lipótmezőt franciául Asyle Sainte Anne-nak hívják. Óriási a párizsi tébolyda. Fala, mint a gellérthegyi Citadella. Kertje, mint kétszer az Állatkert. öt akkora ház áll benne, mint a pesti Parlament. Olyan jövés-menés, mint az Árumintavásáron. Én is jövök-megyek, mert sehol sem találom Csikszeredaiékat. Pedig még otthon, néhány nappal elutazásom előtt lelkem re kötötte egy szépasszony, hogy Párizsba érve kutassam fel őket. Azóta két levélben kérte, hogy ne feledkezzek meg szegényekről, Csíkszeredáit és a feleségét hét évvel ezelőtt vitték be az Asyle Sainte Anne-ba, Azóta nincs róluk hír. — Van itt egy örmény — mondja a kisasszony, a felvételi irodában. — Ügy hívják: Karpeisz Doriszpánovics. — Nem az lesz az — csóválom a fejem. — Hogyhogy nem az? — bosszankodik a kisasszony. — Emez nem örmény, hanem magyar. És nem Karpeisz, hanem Csíkszereda L A kisasszony sóhait. Két szekrény kartotékot böngészünk át. Százféleképpen ír'ák a franciák a csé betűt. Ts-sel. Ch-val, Tsh-val. De Csikszeredaiékat még így sem írták. Ügy írták, hogy ne lehessen rájuk találni. — Biztos, hoqy nem örmény? — kérdezi gyanakodva. Örkény István Tébolydában vasárnapi Mftifinn — Biztos — mondom. — Akkor szíveskedjék leírni a nevet. Leírom, megnézi, földerül az arca. — Ja úgy! Zikszredé! Hát mért nem szól? Kiderül, hogy Zikszredét személyesen ismeri. A férfi elmebeli állapota kielégítő. Tavaly itt dolgozott ő is a felvételi irodában, aztán kikerült vidékre, mezőgazdasági munkára. Van az intézetnek egy tanyája, Csíkszeredái most odakint van és dolgozik... A felesége csinos, karcsú, fiatalasszony, nem lehet több huszonnyolc évesnél, idebent van, hogyne, lehet vele beszélni. Menjek el a kettes női pavilonba. A főmadámot keressem. Madame Magnan a neve. Madame Magnan nagyon megértőén hallgat végig. Futó pillantást vet arra a cédulára is, melyet a felvételi irodában nyomtak a kezembe. — Magyar? — kérdi. — Magyar. — Huszonnyolc éves? — Annyi. — Akkor megvan. Csak egy magyar fiatalasszony van a kettes pavilonban: mindjárt idevezetem, addig foglaljon helyet... Otthagy az irodában öt hat hölgygyei, akik írógépeinek, radírral játszanak, fésülködnek, és mind engem néznek. Alighanem őrültek, mert fehér vászonköntöst és bokáig érő, fehér aljat viselnek. Az egyik íróasztalon, befőt- tes üvegben, lila virágokat veszek észre. Oroszlánszáj o nevük; lehet, hogy ők is őrültek. Behozták őket egy virágüzletből, ahol kínos feltűnést keltettek, olyan kevéssé hasonlítanak a virágokhoz. Sajnálkozva szemlélem a csokrot, amikor végre visszatér Madame. Egy fehérruhás asszony tipeg a nyomában, iszonyú kövér és legalább negyven éves. Talán az a rögeszméje, hogy huszonnyolc — gondolom, fölkelek, odalépek, meghajolok. — Kezét- csókolom, asszonyom — mondom. — Bocsásson meg a zaklatásért. H.-né küldött, /a kedves családjától hozok üzenetet, Önagysáqa eleinte nem nagyon figyelt rám, de aztán mosolyogni kezdett és azt mondta: Kiriszambó. Köny- nyen lehet, hogy nem kiriszambót mondott, hanem deferótászt, nem emlékszem már pontosan. Annyi bizonyos, hogy nem volt semmi értelme. Körülnéztem, zavaromban újra meghajoltam. A család — mondtam — jól van, bólistennek. Miklós a múlt héten lett osztályvezető. Erre némiképpen felmelegedett, hosszan és türelmesen magyarázott valamit, amiből egy szót sem lehetett érteni. Odaléptem Madame-hor, és a fülébe súgtam, hogy ez az asszony nem Csikszeredainé. — Hót ki? — kérdezte. — Azt nem tudom. De mégcsak nem is magyar. — Honnan tudja, hogy nem magyar? — kérdezte barátságtalanul. — Onnan, hogy egy szót sem értek a beszédéből. — Hogy lehet az? — nézett rám fürkésző tekintettel. — Mikor olyan jól elbeszélgettek ... — Több magyar nincs a pavilonban? — Csak ez az egy. M em okoskodtam tovább. Megha- joltam és elindultam kifelé; Madame szúrósan bámult utánam, szemmel láthatóan gyanakodott. Gyorsan átvágtam a parkon, de a kapu előtt megálltam. Kár volt úgy sietni. Nem is lehet rossz. Sőt, kitűnő lehet. Könnyű és édes, mint a gyermekkor, mint a mámor, mint a boldogság. Az ember törekedjék pontos fogalmazásra. amíg fiatal és erős. Amikor belefáradt, elég, ha azt mondja: Deferó- tász. Még tíz évig, gondoltam, írok. Aztán visszatérek ide, szent Anno oltalmába ajánlom magam, a látogatóknak azt mondom: Kiriszambó, és lila oroszlánszájat tűzdelek a hajamba. Ha lesz még hajain. kíjt: „Minden rossznak az az oka, hogy nem kaptam meg a lábbelit, amit a csapatoknak megígértem . .." Valamiért ravaszkodik ez o Grigorjev! Ezekben az órákban az az előítélet, ami Podvojszkij lelkében Grigorjevvel szemben már régóta kialakult, most teljesen kikristályosodott formát öltött. Antonov-Ovszejenko frontparancsnok szenvedélyes és könnyen fellelkesülő ember. De nem bízik túlságoson Grigorjev- ben, ebben a volt petljurista atománban, aki mindössze három hónappol ezelőtt vezekelt, s esküdött meg arra, hogy hűségesen fogja szolgálni a dolgozó népet,.. Természetes, hogy a forradalom a maga ellenségei közül már sokakat bírt jobb belátásra. Az események kohójában áthevülhetett még az ilyen pénzügyőr-tisztviselő is, mint ez a Grigorjev, aki a fronton egy gyalogezred törzskapitónyi rangjáig vitte. Na és ha ez a kétszínű, kizsákmányoló Grigorjev, ez a megrögzött eszer csak a kedvező pillanatra vár? Ezek a nyugtalanító gondolatok keringtek Podvojszkij fejében, jóllehet továbbra is figyelmesen hallgatta Kvjatkovszkijt és Peregudát. — Az indulási parancs bármelyik nap jöhet. Használjanak ki addig minden órát — mondta Podvojszkij és félretette jegyzet- füzetét Másnap reggel a lóversenypályán folytatódtak a szokásos katonai gyakorlatok. Egyes egységek meneteltek, mások a szuronyharc foqásait csiszolgatták, s voltak olyanok is, amelyek céllövészettel foglalkoztak. Bancsó Lajos teljes felszerelésben kúszott — A Kárpátokban nehezebb volt — szólt oda Vokaljuknak és Vanyeknek, akik mellette kúsztak ... Egy lovas alighogy beért e lóversenypálya kapuján, leugrott a lóról és eqy küldeményt adott át Peregudának. A komisszár papírlapot húzott elő egy borítékból és elolvasta azt. Air arca azonnal elkomorult és szigorúvá vált A lelátókon még harsogott a lelkes ünneplés. Szobinov színész melléhez szorított kézzel mondott köszönetét a hallgatóságnak, és kész volt arra, hogy tovább énekeljen. Már el is dön. tötte, melyik dalt fogja még előadni. De a színész mellett Pereguda jelent meg egy teherautón, aki felemelte a kezét — Elvtársak! Vöröskatonók és parancsnokok! Rendkívüli jelen, tést kaptunk. A taps azonnal félbeszakadt — Aljas árulás történt! A közönség visszafojtotta lélegzetét — Grigorjev, a 6. gyalogoshadosztály parancsnoka felkelést robbantott ki az ukrajnai szovjethatalom ellen. Bejelentette, hogy támadást indít Kijev, Je- katyerinoszláv és Ogyessza ellen ... Grigorjev épp abban a pillanatban szúrt kést a forradalom hátába, amikor a Do- nyec-medencében élethalálharc folyik Gyenyikin ellen, és amikor Szovjet Ukrajna testvéri jobbot nyújtott a Magyar Tanács- köztársaságnak, amikor egyes csapataink már átkeltek o Dnyeszteren és üldözik a román bojárokat A lelátók félelmetes hallgatásba merültek. — Grigorjevhez csatlakozik az egész ellenforradalom, Gyenyi- kintől Petljuráig. De bármily alattomosak és aljasak is átkozott ellenségeink, szétverjük őket. A forradalom zászlaja győzni fog I Ekkor hirtelen az ezred minden katonája felállt. Fejük fölé emelték puskájukat, s a nap csak úqy csillogott a szuronyok élein. Szobinov, aki ez ideig csak a zongorára támaszkodva állt most előbbre lépett és énekelni kezdett: „Fel, fel, ti rabjai a földnek I” A proletariátus himnusza, amelyre az internacionalisták azonnal rázendítettek, erőteljesen hangzott fel sok nyelven. Oroszból fordítottat Hajzer Lajos
