Dunántúli Napló, 1974. március (31. évfolyam, 59-89. szám)

1974-03-17 / 75. szám

MozarNprodukcíő a Pécsi Nemzeti Színházban Figaró házassága Látszatra minden habköny- nyű: komikus helyzetek, kusza szituációk, „elcserélt” rande­vúk, állandó félreértések, meg minden, amit a XVIII. századi színpad — vígjáték- és víg- opera-színpad — megkövetelt, És milyen bonyolultan követelt meg! Néző legyen a javából, aki első látásra-hallásra is biz­tosan tájékozódik a bonyolult jelenetekben. S hogy mégis er. tünk-élvezönk mindent — el­sősorban Mozart zenéjének kö­szönhető; tudatosan-öntudatla- nul a zene segít bennünket a legösszetettebb problémák meg­oldásához, feloldásához. Mozart nagy kedvvel kompo­nálta a Figarót, nem csoda, hiszen ő maga javasolta e té­mát, az átdolgozást nagyhírű szövegírójának, Lorenzo da Ponténak. A zeneköltőt nem az eredeti Beaumarchais-dorab politikai éle vonzotta, hanem a kavargó társadalom képe, ez a rokokó komédiába ágyazott szerelmi történet. És mindenek előtt az igazságtevés, az igazi szerelem motívuma — azé az érzésé, mely átragyogja az egész operát Hús-vér embere­ket állít itt is színpadra, szere­ti szereplőit még hibáikat is ellágyítja, megbocsájtja. Még­is, éppen így képes mélyre lát­ni és láttatni, s a habkönnyű komédián túlvezetni a hallga­tót. Az igazságérzet, az őszin­te emberség diadalmaskodik a színpadon — csodálatos fény­törésekben, hiszen itt egyszer­re élnek és hatnak a különböző érzelmek, jellemek: egyértel­műen hirdetik az önmagára ébredt ember szabadságát, a rendező Horváth Zoltán szavai­val „az önmagával való ren­delkezés jogát” így lett a pehelykönnyű szó­rakoztató játékból végűi is ko­moly, sőt, megrózóan komoly művészi hitvallás, nemcsak a XVIII. század emberéről, s még csak nem Is csupán a zene­szerzőről, hanem általánosab­ban: mindannyiunkról, akik « Figarókhoz és Susannákhoz hasonlóan keressük a szebbet igazabbat és emberibbet. Köz­ben, Mozart zenéjével termé­szetesen, szinte elfeledkezünk a kis apró-cseprő gondokról, problémákról, és átadjuk ma­gunkat a remekmű átélésének, boldogító befogadásának. Hogy mindezt így bocsájt- hatjuk előre, jelzi a pécsi elő­adás rangját — hiszen, ha nem Is százszázalékosan, de illúziót- keltően ezt éreztette a produk­ció. Értékelésnek pedig ez már önmagában sem kevés! Na­gyon egyetértünk Breitner Ta­más választásával: Mozartot kell, kötelezően kell játszani minden operaegyüttesnek. Se­gíti az énekeseket, a zenekart, a kórust — kultúrát teremt A megszólaltatás csak látszatra könnyű és egyszerű, valójában éppen ellenkezőleg: igen ne­héz! De éppen az ilyen aka­dályokat legyőzve — és így le­győzve — fejlődhet tovább egy társulat. Tehát mindenképpen örvendetes, hogy műsorra tűz­ték a Figaró házasságát. Az előadás lelke, motorja Breitner vezénylése: stílust biztosít, han­gulatot teremt, remekül kézben tartja a színpadot és a zene­kari árkot, mindenkit maximá­lis erőkifejtésre késztet És szin­te árad a muzsika, a muzsiká­lás öröme mozdulataiból. Első­sorban így neki gratulálha­tunk! Régen hallottuk ilyen válasz­tékoson játszani a zenekart Különösen a. harmadik, negye­dik felvonásban hatott zenélé­sük teljesen felszabadultnck. könnyednek, ugyanakkor eí- mélyültnek és tónusban szép­nek. De hasonlóképpen meg­ragadó pillanatokban, sőt hosz- szú percekben már az első rész (első két felvonás) is gazdag volt. Igaz, a nyitány zsibongása, sustorgása, áttört hangszerelése még nem bon­takozott ki igazából, s később is zavarta a műélvezetei egy­két mellékzönge, de — és ez a lényeg — mindezek ellenére bensőséges, árnyalt, csaknem úgy írnám legszívesebben: ka­marazene lellegű muzsikálásuk marad emlékezetes. A kórustaqok — karigazga­tó: Károly Róbert — nem kap­nak túl nagy szerepet ebben az operában: hol felköszönte- nek, hol virágot hoznak, vagy sopánkodnak, egyszóval: ku­lisszák. Ami persze nem jelenti azt, hogy feladatuk leegysze­rűsödne: ha talán passzívab­ban is, de Mozartot énekelnek — szépen és pontosan. Vata Emil jelmezei találóak, dísz­letterve némi stiiizáltsággal ha­gyományos, könnyen mozgatha­tó, de talán egy kissé szegé­nyesnek tűnik ilyen darabhoz (nem tetszettek a felülre il­lesztett „ablakok”). Horváth Zoltán rendezte ez előadást, a tőle megszokott rangon. Nem halmozta túl gég­ékkel, nagyon helyesen bízóit az eredeti darab helyzet- és jelenet-komikumaiban és nem utolsó sorban a zene megany- nyi ötletében, eezket aknázta ki, szinte észrevétlenül. Vagyis, ezzel már jellemeztük is mun­káját: nem igyekezett minden áron fitogtatni valamit, nem állt a mű és a mai hallgató közé „közvetítőnek” — Mozar­tot keltette életre szeretette! és tehetséggel. Az 5 érdeméül is tudjuk be, hogy ilyen friss, lendületes az előadás és — ami sajnos nagyon ritka jelen­ség a magyar operaszínpado­kon — csaknem mindvégig érthető-követhető a szöveg. Végre a pergő énekbeszéd — jelenetek értelemszerűen kibon­takozhattak, s az áriák, együt­tesek szövegéből is élvezhet­tünk igen sokat A szereplőkről örömmel írunk sok jót: Bolla Tibor Almaviva gróf szerepében művészpályája egyik legjobb alakítását nyújt­ja. Nem kevésbé azonosult szerepével Szabadíts ludit (a grófné). Pedig milyen nehéz szerepet kell formálnia! A meg­csalt asszonyét, aki többnyire az elmúlt boldogságot Idézi«' s akivel Mozart oly szeretettel bánik, hogy az opera legszebb ima-jellegű áriáit énekelteti el. Susanna és Figaro a két igazi főszereplő — akik egymásnak valódi és méltó partnerei, vol­taképpen egyazon arcéi kétféle megrajzolói: Ágoston Edit ter­mészetes kedvességgel és von­zó tehetséggel arat sikert, s Németh József is kitűnő ebben a nehéz szerepkörben. Talán még nem játszik-komédiázik teljesen oldottan, de nagyon szép hangon és áradó muzika­litással énekel. Neki való a szerep, s alakítása máris több ígéretnél: megragadó és hatá­sos. (Egy-két bizonytalanságát — amit a március 10-i előadá­son halottam, később bizonyá­ra elfeledteti. A másik szerep­osztásban ugyanezt a szerepet Marczis Demeter énekli. Mé­szöly Katalin kiváló Cherubini Kedves és felszabadult, ének- ben-játékban egyaránt találó, alakítása az előadás egyik leg­nagyobb erőssége. A többiek mind színnei-humoros pillanct- tal-ízzel fűszerezték a produk­ciót Nevüket hangsúlyozott di­csérettel sorolom fel: Berczeili Tibor (Bartolo), Wágner József (Basilio), Gurszky János (Don Curzio), Molnár Miklós (Anto­nio), Blaha Márta (Barbarina). Az operaegyüttes munkáját és annak eredményét az jelzi a legjobban, hogy ennek az előadásnak sincs gyönge pont­ja, a szólisták a szó nemes ér­telmében együttest alkotnak, mindenki együtt él és lélegzik a darabban. Csak ilyen össze­hangolt igyekezetnek és erőki­fejtésnek köszönhetőek azok oz emelkedettebb percek, — pl. a fináléban —, melyeknél va­lósággal megáll az idő és a mozerti megbékélés és betelje­sedés varázsában osztozik elő­adó és hallgató. Ha csak ezt az egyetlen jelenetet hallottuk volna, már maradandó élmény­nyel — Szabolcsi Bence kife­jezésével : mozarti üzenettel — lettünk volna gazdagabbak. juhász Előd Tanulmány Dr Berze Nagy János életerői Dr. Berze Nagy János legjelentősebb műveit a szerző halála után a Ba­ranya megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága és a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat Baranya megyei Szervezete, több tanulmá­nyát pedig a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Pécs-Baranyai Múzeamba- rátok Köre adta ki. Annak ellenére, hogy a művek tu­dományos szerkesztői a mű­höz írt ismeretterjesztő ta­nulmányaikban foglalkoz­tak dr. Berze Nagy János néprajztudós életével és munkásságával, mégis vi­szonylag kevés adatot nyúj­tanak ahhoz, hogy a nagy néprajztudós éleiét, egyéni­ségét, néphagvománygyűj- tői hajlamát, népe és ha­gyományai iránti szeretetét, munkamódszerét, munkás­sága és művei mennyiségét is megismerjük. E hiányt pótolta a Bara­nya megyei Tanács, Pécs megyei város Tanácsa és a Pécsi Tanárképző Főiskola azzal, hogy ifj. dr. Berze Nagy Jánosnak a már befe­jezés előtt álló emlékiratai­ból „Dr. Berze Nagy János néprajztudós élete és mun­kássága” címen megírt ősz- szefoglaló tájékoztató ta­nulmányát c napokban ki­adták. Ifj. dr. Berze Nagy János 89 lapra terjedő tanulmá­nyában sok értékes és még ismeretlen adatot közöl a néprajztudós diákkorára, egyetemi éveire, a népsze- retetére, a néphagyomá­nyok gyűjtésének módjára, c néphagyományok gyűjté­sét, tudományos feldolgozá­sát és művei kiadását aka­dályozó körülményekre és emiatt támadt küzdelmeire vonatkozóan. A tanulmány sok adatot tartalmaz a már kiadott és a még kiadatlan műveire, munkássága hazai és külföldi értékelésére, valamint tudományos leve­lezésére vonatkozóan is. Álom és valóság Miért álmodunk? Van-e ösz­szefüggés álmaink és a való­ság között? Milyen szerepe van az álomnak életünkben? Amió­ta ember az ember, foglalkoz­tatják ezek a kérdések. — Kísérletek sorával bizo­nyították már, hogy az álom az alvás egy bizonyos fázisá­ban, az úgynevezett RÉM idő­szakban keletkezik — mondta dr. Kulcsár Zsuzsanna, az Eöt­vös Lóránd Tudományegyetem pszichológus adjunktusa, ő egyike a hazai alvás- és álom­kutatóknak, s az egyetem Pesti Barnabás utcai épületében hangszigetelt szoba áll rendel­kezésére a kísérletekhez: 20 és 30 év közötti egészséges fel­nőttek alvását, álmait vizsgál­ja, s agyuk minden rezdülését elektroenkefalográffal lögzíti. — Az alvás RÉM időszakának két jellemzője van: az agy „felébred” és majdnem olyan aktív lesz, mint ébrenlét ide­jén; s jól érzékelhető szem­mozgások is jelentkeznek eb­ben az időszakban. Egyébként éppen az utóbbihoz kötődik a periódus elnevezése, o RÉM ugyanis a „gyors szemmozgás" angol megfelelőjének (rapid eye movement!) kezdőbetűiből származik. Á kutatások során született érdekes megállapítás: nem mindenki álmodik, s oz álmok gyakorisága is változik egyé­nenként, habár az agynak ez a REM-időszaka mindenkinél megtalálható. Az újszülöttek alvásidejének zömét például a RÉM állapot teszi ki, mégsem álmodnak. A magyarázat: agyuknak nincs még „tapasz­talaié”, álmok viszont csak va­lóságos jelenségek tudatbeli — gyakran torz — visszatuk- rözéseként jöhetnek létre. A felnőttek viszont a napi alvás­idejük során — az enkefalog- ráfos mérések szerint — négy- szer-ötször kerülnek REM-álla- potba, szinte minden alkalom­mal álmodnak, habár nem biz­tos, hogy ébredéskor erre min­den esetben vissza is emlékez­nek. A tudósok többsége azt ku­tatja: miért következik be az alváskor bizonyos pihenő idő utón az agy izgalmi állapota, tehát miért jelennek meg az álomképek? E kérdésben még nem jutottak egységes állás­pontra, tőfcb feltételezés is szü- letett így: Az álom az agy automatikus védekezése. Elalvás után a köz­ponti idegrendszer működésé fokozatosan lelassul, s amikor már a veszélyes kóma határát súrolja és saját épségéi ve­szélyezteti, működése hirtelen ismét felgyorsul, s a gyorsabb Olvasom a könyvtári kataló­gust: mesék, gyermekjátéka*, ifjúsági regények, versek, szín­művek, diákszínjátszók kalauza, meseregények. Ezek a műfajú meghatározások jelölik Hárs László írói munkásságát. Mű­veinek jelentős része gyenmek- és ifjúsági Irodalmi alkotások­ból áll. M’ ennek a magyará­zata? — Nem tudom, van-e ma­gyarázata. Huszonhárom eves koromban írtam első ifjúsági regényemet, elmúltam hatvan esztendős, ma is ifjúsági regé­nyen dolgozom. Sohasem hagy­tam abba, kivéve néhány rö­vid esztendőt, amikor elveszí­tettem kapcsolatomat a Va­rázslattal, amely nélkül nincs ifjúsági irodalom, amikor nem tudtam meggyőződéssel leírni, hogy az élet szép. Ügy hiszem, a művészetben, az igaziban, nem válik külön a felnőttek és a gyermekek részére készülő alkotások Igénye. Tehát maguk az alkotások sem. —■ Véleménye szerint, ml o legfontosabb feltétele annak, hogy a gyermekekből rendsze­res olvasók váljanak? — A szülői házban kell olyan kapcsolatba kerülni a könyvvel, hogy annak szüksé­gessége egy életen át kísérje a gyermeket. Szeretném hang­súlyozni, hogy itt meg kell kü­lönböztetni a könyvvel való vi­szonyt az irodalommal való vi­szonytól. Ha egy-egy család­ban nincsenek is meg a fel­tételei annak, hogy megismer­tessék az irodalommal a gyer­meket a könyv szeretetét az még nem zárja ki. Hogy az otthonhoz hozzátartozik a könyv, éppúgy mint a kanál, kés, vil­la — ez legyen csak magától értetődő. A könyvet szerető gyermek előbb-utóbb eljut oz irodalom szeretőiéhez is. — Azoknak a gyermekeknek, akik a szülői házban nem kap­ják meg az alapokat az olva­sáshoz, milyen módon, és kik pótolhatják ezt a hiányt? — Ezeknek a gyermekeknek c számáré döntő fontosságú, hogy milyen pedagógus irá­nyítja fejlődésüket Különösen vonatkozik ez a kisebb telepü­léseken élőkre. Egy példát tud­nék elmondani. Gyakran járok író-olvasó találkozókra. Egy kis községben, Lelkesen, külö­nös élményben volt részem. Egy nagyszerű igazgató irá­nyítja az iskolát és a könyvtá­rat is, egyszemélyben. Olyan felkészült, olvasás iránt érdek­lődő gyerekekkel találkoztam, akik bármilyen nagyobb város­ban felnövő gyerekekkel együtt megálltak volna helyüket egy irodalmi vitában vagy vetélke­dőn. — Milyen tanulsággal szol­gálnak oz ön számára az író- olvasó találkozók? agytevékenység váltja ki az ál­mokat Az álom kísérője az agy éj­szakai munkájának, ugyanis agyunk a REM-időszakban mi­nikomputerként dolgozza fel a napközben szerzett információ­kat Sőt olyan következtetése­ket is képes levonni, amelyek­re ébren’i» idején nem jött rá az ember. így történhet meg, hogy valaki megálmodja a ré­gen keresett megoldást vagy az adott feltételekből előre ki­számítja a később bekövetkező eseményeket Egyes kutatók szerint az álom az idegi feszültségek oldódását segíti elő: az ébrenlét során kapott sérelmes, érzelmileg fel­kavaró élmények feldolgozása ekkor folytatódik. Ez a felfogás közel áll Freudnak ahhoz a nézetéhez, amely szerint az álom a „biztonsági szelep” funkcióját tölti be. A feltételezéseket immár ne­gyedszázada a világ minden részéé kísérletekkel Igyekeznek — Sok örömteljes, de mel­lettük egy szomorú felfedezés­sel is. Öröm beszélgetni a gye­rekekkel, akik olvasnak, hisz 6-' jönnek el ezekre a találkozók­ra. És évek óta szomorúan fi­gyelem a könyvtári statisztiká­kat, melyekből kitűnik, hogy c tizennégy éves kor után jelen tékenyen csökken az olvasók százaléka! Hová lesznek a rendszeresen olvasó gyerekek? — Ha foglalkoztatja ez o gondolat, bizonyára véleménye is van a megoldásról. — Még nincs. Még nem kezdtük el felmérni, hová tűn­nek ei a könyvtárlátogatók? Csak ha már Ismerjük az oko­kat, akkor lehet a megoldáson gondolkodni. — Beszéltünk a szülők, öli Iskola felelősségéről. Mit tehet a társadalom, az ifjúsági szer­vezetek, az olvasás megszeret­tetéséért? — Nagyon fontos intézmény a gyermekkönyvtár. Itt megta­nulnak magabiztosan mozogni a könyvek között, a válogatás lehetősége önálló véleményfor­málásra is nevel. Nagy hiá­nyosságnak tartom, hogy ennek a korosztálynak nincs Igazi Iro­dalmi lapja. Egyedül a Szege­den megjelenő Kincskereső című folyóirat szolgálja ezt c célt, de ez csak kis példány- számban kapható. És nagyon nagy szükség lenne egy olyan folyóiratra, amely a gyermek­es ifjúsági Irodalom elméleti kérdéseivel foglalkozna. Azt is elmondom, miért lenne erre nagy szükség: az olvasói kon­zervativizmus sehol sem jelent­kezik olyan csökönyösen, mint éppen a gyermekirodalom te­rén. Nem szeretném, ha félre­értenék szavaimat. A klasszikus mesék, Andersen, Grimm, va­lamint a népmesék Ismerete fontos és szükséges. De mellettük ismerni kellene az ÚJ Irodalmi alkotásokat is. A szü­lők, természetesen, azokat a könyveket vásárolják meg gyer­mekeiknek, melyet maguk is ol­vastak, ismernek. Az új Iroda­lom iránti érdeklődést a könyv­tárosok, pedagógusok feladata lenne felkelteni. Ehhez azon­ban őket magukat is kellőkép­pen kellene tájékoztatni. — Mit tehetnek maguk az írók azért, hogy a felnövekedő nemzedék rendszeres olvasóvá váljon? — Meggyőződésem, hogy a felnőttirodalomnak van >egna- gyobb szüksége a jó gyermek- irodalomra. Hogy valóbon ol­vasó nemzetté váljunk, közösen döntjük el. Szülők, pedagógu­sok és írók. Mi utóbbiak igé­nyes, jó alkotásokkal. László Ilona alátámasztani. Négyezer álom elemzése során érdekes ered­ményre jutott például dr. V. I. Kaszatkin leningrádi orvos: az álmok előre jelzik a betegsé­geket Is. Szerinte a lidérces almok veszélyes rendellenessé­geket jeleznek a szervezetben, mivel a betegségek korai ielei az érzékszerveken és az ideg- rendszeren keresztül az agyba jutnak, ahol ijesztő képek for­májában jelennek meg. Dr. Kaszatkin azt állítja, hogy az álomelemzéssel kitörése előtt egy héttel meg tudja állapítani a vakbélgyulladást, hetekkel, hónapokkal korábban a neuró­zist, egy hónappal előbb a gyomorhurutot, egy-két hónap­pal korábban a tüdőbajt, két- hórom hónappal korábban a magas vérnyomást. Czíppán György NAPI UET Hová lesznek az olvasó gyerekek? Interjú Hárs László íróval

Next

/
Thumbnails
Contents