Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)
1974-02-10 / 40. szám
FIATALOK Zsikó János: Pálinkás György: ■■ Üzenet Lepereg a csók Búcsú apómtól a legkedvesebbet felidézni milyen kevés a né na báb dermedd nyugalma rémes fintorát széttépni most milyen kevés a toroktépő vád a lázadás belőle indult a makacs erőszak s most prés-ajkára 01 hogy vad szerelmem észrevétlenül lecsússzon lezárt lényegén mely emlékké kövül a csend benépesül szipogva lengnek visszatartott együttérző kis dallamok a gyertyaláng bókolva rebben hallom hogy súgják szép halott nem is volt az igazi beszéd — hanem mint aláfestő zörej (a zene és az emberi hang határán) amely látszólag engedékeny a képzelet számára aztán újból (mégiscsak beszéd volt) most már elcsúszva egymástól az artikuláció és a jelentés — mintha saját hiányába markolva maga alá temetve felhangjait már a hang és a fény azonos hullám- hosszú rétegeiben — egyre szabálytalanabb iőközökben üZeNeT a merülő hajóról a legkisebbről Kiss János: Nem minden fonalat minden gyökeret Nem lehet nem emlékeznünk IUm szabad felejtenünk a megcsufohakat Halomba dobált hajfonatokat Nem igaz hogy lehull ott minden bűnös kéz ordas gondolat Nem lehet Nem szabad szelíddé fésülnünk a vadállatokat Szávai József: Zár Vadol-riadton babráló kezünk mindennap megpróbálkozik • kimondhatatlant rejtő páncélszekrény zárjának millió kombinációjával l ) VA&AINAZI Miuflld Dn im&m m. Balázs József: A hajnalt köszöntő sámán Bódy Ágnes: Kassandxa, a jós Kassandra végképp elkeseredve ült a piszkos, kelkáposzta- szagú lépcsőházban. Szép, görögkontyos fejét a tenyerébe hajtotta. Kesergett De a déli órákban senki nem járt arra. így bánata észrevétlen maradt egészen öt áráig, amikor a lépcsőházban megjelent Inon. — Mi bánt? —- Nem hallgat rám senkii — Ilyen van. Sokat beszélsz. Én is unom a feleségemet, amikor hetet-havot összehord. — De nekem jósolnom kéül — Muszáj? — Tudod, mivel büntettek az istenek I Mon, a vitkmyszámiásro gondolt, és megborzongott A zsold- flzetés előtt jött mindig, és nyájasan kellett vele beszélni, mert egy árva vas sem volt a zsebében. És a villanyszámlásnak jó beszélőkéje volt órákig mesélt egyfolytában. Irion most nem sajnálta Kassandrát — Minek beszélsz annyit? — Mert nem hiszik ell —- Es ha szüntelenül mormogod, mint az Ima malom, akkor elhiszik? — Akkor se? — No látod! Akkor mi a csodának jár a szód? Egyszer elmondod, aztán jól van! Mindenki vessen magára, ha nem hiszi el! Egyáltalán, mondjál hihetőbb dolgokat! Most isi KI hiszi el neked, hogy a görögök egy falóban fognak megbújni I Tudod, hogy miiyen kényesek I Achilles talán még belemervne, de ő már nem él. Hogy Odysseus? Ugyan, ne nevettess! Az a reumás.. -I — Minden beteljesedett, emit eddig mondtam I Mégsem hisznek el semmitl Es nem szeretnek. Miért nem szeretnek? — Mert kényelmetlen vagy a számukról Olyat akarsz velük elhitetni, ami kellemetlen nekik. Jósold azt. hogy gazdagok lesznek, jók, győznek a csatában I Meglátod, egyből mindent ei- Msznekl Eredj, feküd] le. pihenj. te megtetted a kötelességedet. Az már a mi hibánk, ha nem tudjuk elhinni. — Zeusz veled. Kassandra búsan áfft fel ■ lépcsőről, hogy hazainduljon. Arra gondolt, hogy hazugságot nem jósolhat. Észre sem vette, trión dühösen ordít utána a lép- csőfordulóbál: — Azt jósolnád nmg Inkább, hogy miért nem csinálják meg azt a vacak liftet tíz ével Mióta Itt lakom, nem já... Kassandra szeretője IngeiA- ten kérdezte, hogy hei a nyavalyába csavargót! már megint Egész este von. — Mi lesz, ha feleségül veszlek? Akkor is kásáig fogsz baj- korogni? Előre megmondom, nem lesz jóslás, meg más rögeszme! Itthon a helyed. — De az istenek! — Nem érdekelnek I Töröd)»-' nek e saját feleségükkel, Ugyancsak lenne kft nevelniük. Nagyon nehezen nyugodtak meg a kedélyek aznap. Végre lefeküdtek. De akkor már 'a*- zondra kiabált hogy: nem érted, a görögök, nem látod, e totó...! — Ott egye meg a fenol — mondta elkeseredve a szeretője, és arra gondolt hogy mégis csak elhamarkodott dolog volt megkérni Kassandra kezét — He bejönnek, bejönnek. Ogyis unom oz egészet A her- ce-hurcát Helénával együtt Hogy mindennap másra keil neki kiizzadni a zzoldbát, mait Helénának fodrászra kell. kozmetikusra. Mondván, ha elraboltuk, gondoskodjunk róla. Hát nekem semmi közöm hozzá. Paris Is jobban meggondolhatta volna, annak Idején... így történt tehát hegy Odysseus békén kijöhetett éjjel a falóból, és kinyithatta a seregnek) oz ajtót A tízéves harc után elfoglalták Tróját Ahagy ez o* után be Is került a történeten* könyvek b*. Hegedűs Magdolna: Fehér lapra nagybetűkkel Olyan vök ez a nap, mint egy örökkévalóság. Reggel bement a tanácsra. Az osztályvezető a hivatalában volt leültette, megkínálta cigarettával. Megmondta, Hogy nem dohányzik. Az osztályvezető rágyújtott, Karikákat fújt a levegőbe. —- Az ott e baj — mondta —, hogy nem moréd meg senki. A lányok férjhez mennek, aztán beadják a kérvényüket A legtöbbnek sikerül is. Mire megszületik a gyerek, már bent tanít a városban. Persze igazuk van ... Pedig végeredményben nem rossz hely... — Nem rossz hely — ismételte meg magában Verge Bálint az osrtályvezető szavalt mint egy logikai képletet ami volamely nagy igazságot mond ki. Az osztályvezető elnyomta a cigarettáját Sok fiatal meg azzal indul — folytatta —, hogy most majd megváltja a falut. Pedig nem megváltani kell, csak megmaradni. Gyökeret ereszteni... — Prédikáció — gondolta Varga Bálint — Mintha csak az apját hallaná. Az osztályvezető még akart mondani valamit. , de megszólalt a telefon, s valahányszor letette, és visszaült a fotelba, mindig újra csengett Varga Bálint ügyetlenül várt egy darabig, _o megye porosodó térképét nézte a falon, aztán felállt Az osztályvezető két csengetés között gyorsan átadta neki a papírokat, jó munkát és sok szerencsét kívánt a pályakezdéshez, sőt még azt is megmagyarázta sebtiben, hogy melyik buszra üljön fel. A falu végén szállt le, pedig oz autóbusz bevitte volna a faluba, éppen az iskola előtt van a megálló. Egy öregemberrel meg két gimnazistaforma fiúval találkozott, miközben végigbal- iagott a kockákból rakott betonjárdán. Az öregember megpöccintette a kalapját, de a gimno- zistaforma fiúk észre sem vették. Délfele átment a boltba. Vett egy üveg gyümölcsízt, fél kiló csomagolt zsírt, egy alumínium- kanalat meg egy egész kenyeret Felet nem adtak. Azt mondta a boltos, itt még soha senld nem kért fél kenyeret Délután vógighasalt a rozoga vaságyon, és megpróbált gondolkodni. Később a hátára fordult, és a mennyezetet bámulta. A jobb sarokban, a kályha fölött lomha százlábú cerrtizte a kormos szögletet Tulajdonképpen nem akart tanító lenni. Az apja pap volt, a nagyapja tanító, a dédapja pap, az ükapja tanító. Őrá éppen a tanítóság esett Eszébe sem jutott, hogy szembeszálljon a családi hagyománnyal, amely úgy látszik eleve meghatározta az elsőszülött fiúgyermek életpályáját Az ő fiának, ha lesz majd egyszer fia, papnak kellene lennie — gondolta és fanyar mosoly csúszott a szája sarkába. Oldalra fordult A könyökére támaszkodott Nézte a százlábút Kint az ablak előtt magas fenyőfa állt Derékig száraz volt, csak a felső ágain látszott, van benne még élet A nap átsütött az ágak között Az árnyékok kirajzolódtak a szoba falán. Fülledt augusztusvégi délután volt amikor megállnak az árnyékok a házakon, és nem moccan semmi, és nem történik semmi. A napok mind egyformák. Az ember lassan betokosodik, anélkül, hogy észrevenné. Hogyan fog itt élni?! így feküdt, ilyen zsibbadtan, kedvefogyotton, amikor megérkezett a lány. Egy csapat gyerek kísérte. Zsivajuk elmozdította a falon a száraz fa árnyékát. Fiúfrizurájo volt magostolpú cipője, a kezében aktatáska meg egy fekete lakkbőrönd, — Szevasz — nyújtotta a kezét minden meghatottság nélkül. — Kollégák leszünk! Varga Bálint zavarodottan állt a rozzant vaságy mellett gyűrött ruhájában, a hirtelen megszakadt gondolatok nyomával az arcán. A lány érdeklődve »érett MrflL — Micsoda ősrégi lakásI — csodálkozott. — Mekkora szobák I Végigment a régimódi tanftólakós nagyra méretezett szobáin. Útjában kinyitogatta oz ablakokat Forrón, erőszakoson tőrt be a fény. A százlábú a mennyezeten riadtan menekült egy pókhálós repedés felé. — Mióta vagy Itt? — kérdezte. Varga Bálint meg akarta mondani, hogy ma reggel jött de nem jutott rá Ideje. — Nem tudtad, hegy ketten leszünk? — állt meg a szoba közepén a lány, s közben azt nézte, hová tegye a sport presszót — Nem. — Csoportbontást kapott ar iskola, mert negyvenen felül van a gyerek létszám. Beiskolázták a fernai cigányokat is. — Milyen cigányokat? — Fernai. Fema a cigánytelep neve. — Az osrtályvezető mondta? — Igen. — Gyökerekről nem beszélt? ’ — De, hogy az segítene a foton, ha végre valaki gyökeret eresztene. Csakugyan így mondta ... — Gyökereket ereszteni... — ismételte elgondolkozva a fiú. Azon tűnődött, mi lehet a neve a lánynak. Nem emlékezett rá, hogy meg mond In-e a nevét, amikor bejött. A lány levette a kályháról a cipődobozt, amiben a lekvár, a zsír, a kenyér meg ez alumínium- kanál szorult össze, s mert oz ágyon kívül nem volt más bútor a szobában, letette a padlóra. Géppapírt terített a kályha tetejére, és fölállította a kávéfőzőt Meggyújtotta a spiritusztablettát a tégely alatt Néhány perc múlva végfgömlött a szobán • kávéillat A lány a két pohár körül az egyiket odavitte a fiúnak. Süteményt vett elő egy nlkkelezett dobozból, azt is odavitte, leült ez ágy szélére. — Majd keresünk egy já kosztosnéntt —- mondotta kislónyosan, és beleharapott egy kerek kis linzerbe. —• Isteni házikosztot akarok enni. Paprikás csirkét túrás rétest... Estefelé megérkezett a lány holmija: narancs- sárga huzatú fotelágy, íróasztal, szék. virágállvány, agy összerakható polc-sor meg egy nagy tévédoboz. Amíg a lány a fuvart fizette, Varga Bálint megnézte a szállítólevelet: Ceglédi Anikó részére ... Megosztoztak a szobákon. A lány a belsőt választotta. Odahúzkodták a bútorokot A polc- sor helyét az ajtó előtt jelölték ki. Hogy oz egy lakásbál kettő legyen. — Holnap beszélünk a tanácselnökkel — mondotta a lány. miközben egy nagy pókháló után nyúlt a droksöprűvel. — Rendbe kelt hozni ezt a házat Festés, egy-két új ablaküveg, nagytakarítás! Ha megkapom a fizetést veszek szőnyeget meg függönyanyagot valami mintás vásznat Meglátod, milyen rendes lesz... Varga Bálint összeillesztette a polcokat, majd szórakozottan rakosgatta rójuk a könyveket, amelyek a tévédobozból kerültek elő. Külön rekeszbe tette a szakkönyveket: a Pedagógia II.-t a Neveléselméletet az Érzelmek pszichológiáját A doboz aljáról kopott írógép került elő. — Apa kiselejtezte — ölelte fel a lány diadallal, s futott vele az asztalhoz. Papát tekert bele. — Ma, akkor kezdhetjük Is — nézett ünnepélyesen a fiúra. — Először tanmenetet frank, eztán nevelési tervet Persze a nevelési tervhez meg kell ismerni előbb a gyerekanyagot — gondolkozott el. — Te, én azt gondoltam, készítünk egy nevelési tervet a felnőtteknek is — csillant fel a szeme. — Majd meglátjuk, mit lehet csinálni Varga Bálint is szeretett volna mondani valamit hogy az apja tanácstag ..„ hegy mega harangoz ..«. hogy bedolgozik egy cipész kátéesznek, mert négy gyerek von... és á tanító lett, mert.,. — Be kell rendezni az életünket — mondta komolyan a lány. — Hogy »I tudjunk igazodni... Ez a legfontosabb... — És a nevelési terv — mondotta a Bú. — Ej ar írógép -— mondta a lány, és elnevotto magát. — Még a nevedet sem tudom — nevetett tovább o lány. A fiú is nevetett. — Én már tudom a tiedet — mondta örömmel. És odament ez írógéphez. Az üres fehér lapra nagy betűkkel kikopogta: Ceglédi Anikó. Aztán aláírta: Nevelési terv. Gondolkozott, majd odagépelte mellé: „Hogy el tudjunk igazodni."
