Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)

1974-02-07 / 37. szám

/ I 1974. február 7. DUNANTŰLI NAPLÓ Határidő: 1973, év vége Az ígéretek útja A mohácsi idegpavilon kész, csúszik a Megyei Kórház átalakítása Júniusban kezdik a somogyhárságyi utat 0 A Napló október 3-1 szá­mában arról adtunk hirt. hogy novemberben átadják a mohácsi 90 ágyas elme- osztályt. A hónap közepén, lá-án — amikor megemlékeztek a kór­ház fennállásának 125. évfor­dulójáról és megnyitották a III. Baranyai Orvosnapokat is — dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter ünnepélyesen felavat­ta a határidőre elkészült ideg­elme pavilont. Az avatással egyidőben adták át a nyolc és fél millió forintos költséggel épült kazánházat is. Csaknem teljesen kész az átai bekötőút és a mohácsi kompkikötőből induló út, Az ígért határidőre műszakilag ót- odták ezeket, lehet rajtuk köz­lekedni. A kiegészítő munkák­kal is hamarosan elkészülnek. 0 Tavaly február ZO-i számunkban közöltük, hogy az év végéig megépítik a Somogyhárságy és Kisfiár- ságy közötti Z kilométer hosszú makadámutat. T974 január végéig nemhogy nem adták át, hanem még el sem kezdték az építést. A szi­getvári járási hivatal szakembe­rei elmondták, hogy eredetileg két nyomvonalat jelöltek ki az üt megépítésére: az egyik meg­kerülte, a másik keresztülment Somogyhárságyon. Érthető, hogy a település lakóinak a második variáció tetszett jobban. Ezidá- ig azonban a sok eljáráson, be­járáson kívül semmi sem tör­tént, annak érdekében, hogy ez' az út valóban megépüljön. A beruházónak — Pécsi Köz­úti Igazgatóság — más a vé­leménye. Közölték, hogy véle­ményük szerint maguk a so- mogyhárságyiak késleltették az építés kezdését, mert „nem akarták megérteni, hogy mű­szaki okok miatt az lenne a jobb megoldás, ha nem a köz­ségen át építenék meg az utat." A település lakói a járási hiva­tal szakembereivel eqyütt kitar­tottak kérésük mellett. Végül a beruházó is „beadta a dere­kát”: átterveztette az útépítést. A tervezéshez azonban idő kell, s mire az új tervek elkészültek, már nem lehetett elkezdeni a munkákat. Jelenleg megvan az építési engedély és már a szer­ződéskötési felhívást is elküld­ték a kivitelezőhöz, a Közúti Építő Vállalathoz, ahol nekünk is megígérték, hogy előrelátha­tólag júniusban megkezdik az építést. Ugyancsak a DN február 20-i számában közöltük, hogy Dencsháza és Szentegát között is épül egy bekötőút, amit ugyancsak az év végén adnak át. Sajnos, az „ígéretek" útja maradt: menetközben ugyanis kiderült, hogy „csúsztak a kere­tek’’, máshova jobban kellett a pénz. 0 Április Z1 -én a DN ar­ról számolt be, hogy felújítják a pécsi Megyei Kórházat. Első lépcsőként a belgyó­gyászatot korszerüsitik, majd a sebészet rekonstrukciója következik. A kórház vezetői akkor még azt remélték, hogy a kitűzött határidőre — a múlt év végére — befe­jeződik a belgyógyászat fel­újítása, s ez év elején el­kezdik a sebészetét. Teljesen pontos határidőt ugyan nem jelöltek meg a mun­kakezdésre, s ha jól meggon­doljuk, végeredményben 1974 eleje a második negyedév kez­dete is. A sebészet rekonstruk­cióját ugyanis csak ekkor kez­dik. A határidőcsúszás oka: Á tavasz hírnökei Tulajdonképpen mór itt a ta­vasz, Legalábbis Pécsett, az ÁFÉSZ felvásárlási telephelyén a Shell-kútnál, Bokáig dagaszt­juk a sarat a facsemeték, ró- zsatövek és szőlővesszők között, amelyek egynémelyikére már rogacsos könnycseppet csem­pészett a szokatlanul enyhe tél. Ezekből a hajtásokból már az az élet lopódzik kifelé. A Tél­apó jégmarta, fagyott virgácsai a megújhodásnak adták át ma­gukat. — Csaknem harmincezer sző­lőoltványunk van 8—10 fajtában — mutatja a felcímkézett egye- deket Horváth Elemér telepve­zető. — A kereslet pedig a vártnál jóval nagyobb. Mind több hétvégiház tulajdonos ke­res fel bennünket. Rózsatöveket, facsem-*“ket vásárolnak, ame­lyebb*' unvancsak gazdag a válasT'ék mert ha ilyen marad az időjárás hamarosan sor ke­rülhet az ültetésre is. — Melyek a keresettebb faj­ták? — Csemegeszőlőt, borszőlőt egyaránt visznek. Az előbbiből talán a Kocsis Irma, a Muscat Adda és g Saszla-fajták a népszerűek, miq az utóbbiból a Furmint, a Fehérbuigundi és a Rajnai Rizling. A gyümölcs­fákból általában a hibrideket keresik, mert azok igénytelenek és hamar fordulnak termőre. Igazán gazdoq a választék, öt­hat féle barack, legalább ennyi alma, körte csemete, de akad dió, cseresznye és a nálunk ho­nos gyümölcsfák szinte minden változata. Népes sor kígyózik a kiadó­helyiség előtt, — Igen jó a választék, — | mondja elégedetten az egyik sorbanálló telektulajdonos — nem is szólva arról, hogy még sohasem lehetett ilyen korán csemetéhez jutni. Sőt azt is ígérik, hoqy rövidesen megér­kezik az óriás egres, q kösz­méte és a ribiszke szállítmány is, amihez naqyon sokan sze­retnének hozzájutni. nem tudták befejezni a belgyó­gyászati részt, A miértre két magyarázat van. Az egyik: a bontásoknál derült ki, hogy az épület a tervezettnél jóvol na­gyobb területen igényli a fö­démcserét. A másik ok, az egészségügyi miniszter időköz­ben megjelent rendelete, mely olyan pontot is tartalmaz, mi­szerint: a kiemelt gyógyászati helyiségek áramellátását kü­lönlegesen kell biztosítani, vagy ezeket külön transzformátorról kell táplálni. Épp ezért a vil­lanyszerelési munkákat is más­ként kellett tervezni, sőt! — ar­ra is akadt példa, hogy a már kész területeken mindent elöl­ről kellett kezdeni. Remélhető­leg tavasszal valóban elkészül­nek a belgyógyászat felújításá­val, s akkor már csakugyan a sebészet következik. Busófarsang Mohácson Több mint száz jugoszláv szereplőt várnak Kulturális műsorok, kiállítások Látványosnak ígérkezik idén is a Busófarsang Mohá­cson, amelyet február 24-én tartanak. A több nemzetisé­gű, népszokásait híven ápoló városban javában készülnek a hazai és külföldi vendégek ezreit vonzó karneválra, ami­kor ijesztő, lármás famaszkos busók télűző babonák'va­rázslatos emlékét idézik vi­dám mulatsáq közepette. Ez a nap egyúttal a nemzetisé­gek barátságát is jelképezi. Különböző népi, nemzetiségi műkedvelő csoportok mutat­ják be viseletűket, táncaikat, dalaikat, farsangi szokásai­kat, mai arcukat utcai felvo­nuláson és színpadi műsor keretében, Jugoszláviából há­rom vendégegyüttest várnak több mint száz szereplővel, s ott lesznek Baranya legis­mertebb délszláv, német és magyar művészeti csoportjai. A busójárás kiemelt nép­művelési rendezvénnyé gaz­dagodott az utóbbi évek fo­lyamán, így most is gazdag kulturális programról gondos­kodnak a rendező szervek. Az eseménysorozat már 23-án, szombaton megkezdődik az általános és középiskolások népdaléneklési versenyével. Ugyanezen a napon nyílnak a kiállítások, amelyek közül legrangosabb a „Baranyai szőttesek és szőnyegek" című, a pécsi Janus Pannonius és a helybeli Kanizsai Dorottya múzeum gyűjteményéből. Sok érdeklődőre számíthat Kal- kán Mátyás népművész maszk-kiállítása. A könyvtár­ban a mohácsi gyerekek raj­zait mutatják be, A legtöbb látni és hallani valót természetesen a vasár­napi program nyújtja: a „Szi­várvány havasán” című nép­zenei műsor, Jancsó Adrien >idám irodalmi műsora, úttö­rő zenekarok hangversenye vezet a délutáni fő esemény­hez, a busók farsangjához, amikor a jelmezesek karne­válja elárasztja, szórakoztat­ja a város lakóit, vendégeit. A hagyományokhoz híven, éj­szakába nyúló bállal ér vé­get a busójárás vasárnap. Két nap múlva, február 26- án farsangtemetés zárja a vidám téli mulatságot. Ekkor ismét feltűnnek a város ut­cáin a busók. Feketére fes­tett nagy koporsót húznak vé­gig a város utcáin, a főté­ren körültáncolják, végül nagy zene-bona közepette elége­tik, így búcsúznak Mohácson az idei farsangtól. ff Emeljétek fel szivünket.,. Azé, aki fölemeli" K íváncsiskodom. Mit jelent munkásnak lenni? Mond-e ez a szó valamit? Egyi­kük csak néz rám, meg se érti a kérdéseket. Vidékre akarvisz- szamenni, mert ott közelebb van az otthon, meghát jobban ki is jön. Szereti a történelmet, — A munkásosztály harca a fasizmus kialakulása ellen — válaszol magabiztosan, amikor kérdem, mit tanultak legutóbb? — Olvastál-e erről valami­lyen könyvben? Csönd. — Sok izgalmas könyvet írtak erről a témáról — mondom. — Elolvasnál egy könyvet az anti- fasizmusról? — Nem. Lemondok. Kozma Lacihoz fordulok. — Ez a szó azt jelenti, hogy nem tartják egyenrangúnak a munkást. Pillanatok alatt kiderül, hogy a gimnazista lányok éreztelik velük az „óriási" különbséget, A műveltség vágya, a mérhetetlen, szomorú kisebbrendűségi érzés, s valami furcsa, talán disszo­náns becsvágy terpeszkedik kö­zénk. — Az a tervem, hogy itt ma­radok Pécsett. Szeretnék beirat­kozni a technikumba. — És ha elvégezted, elérted» amit akartál? — Amit most akarok, azt igen. De hogy akkor mit fogok akarni, azt nem tudom. Ez mór több, mint frappáns válasz. Ez dialektika. — A munkahelyen jól érzed magad? Megszerettetik a szak­mát? — Volt helyünk, ahol nem tudtak munkát adni, és egy ho­mokdombot akartak ellapátol- tatni velünk innen oda. Mi meg nem csináltuk. Azt mondtuk: kőművesek, vagyunk, nem se­gédmunkások. Balhé lett. — Inkább több a bosszúság — mondja Molnár Jóska — a szervezetlenség. Képtelenek va­gyunk befejezni egy munkát, so­ha nem látjuk a végét annak, amit elkezdtünk. Mert az ott dol­gozóknak keresni kell. ök feje­zik be, minket meg tovább kül­denek a kispénzű, piszmogó munkára. — Piszmogó? — Hát az. Mert, ha rendesen meg akarná csinálni az ember, az sok időt vesz igénybe. És ak­kor nem keres. — Ezek szerint akkor nő a ke­reset, ha nem csinálják meg rendesen .., — Én ezt nem mondom. Az igazság az, hogy minél többet teljesít valaki, annál több a pénze. Ugyanaz, — Neked milyen terveid van­nak? — Én is a technikumba ké- szülök. Nem tudom elképzelni, hogy egész életemben kőműves maradjak. Miért? Fogalmam sincs. Egyszerűen nem tudom elképzelni. Nem is okarok kő­műves maradni. Munkásfiatalok fiatal munkások? — Mégis: miért? Gondolkodik. — Mert az csak egy mun­kás ... Nem erőlködöm tovább. In­kább másik iskolában próbál­kozom, más szakmák képviselői­nél. Hogyan vélekednek a „va­sasok”? Nagy Tibor végzős autóvillamossági szerelő... bo­csánat, kiigazított: gépjármű­elektromossági műszerész. ’ A Széchenyiben érettségizett Húszéves. KISZ-vezetóségi tag. Veie hamar túl vagyunk az is­merkedésen. Tanárképzőre ké­szült, de anyagi helyzetük miatt... Az autókat régóta sze­reti, jó szakmának tartja, amit választott. Elégedett Katonaság után megnősül. Lakás? Gondolt rá, igen, pénz is kell. Egy kis műhely, működési engedély, az­tán a munkaidő után a masze­kolás vakulásig. — Megdolgozom a pénzért — magyarázza gyanakodva. Én pedig minden további nélkül el is hiszem neki. — Mit jelent neked ez a szó: munkás? — Hogy szeretem azt csinál­ni, amit csinálok. Szóval... So­kan munkások. Ez egy nagy tö­meget jelent. Az ország na­gyobb része munkás. — Hogyan fogalmazzák ezt a nagy tömeget másképpen? — Hát... a nép. A dolgozó nép. — Munkásosztályról hallot­tál? Felderül. — Természetesen. Sokan ki­lógnak belőle. Akiket nem ér­dekel semmi, csak dolgoznak, hazamennek, lefeküdnek. Vala­hogy hiányzik azokból valami. — Vajon? — A közösséggel való kap­csolat talán. — Párttag vagy? — Még nem vagyok elég fej­lett — mondja gyorsan. Egy kis ideig farkasszemet nézünk, az­tán megkérdem: — Milyen párt van Magyar- országon? — A Magyar Kommunista Párt — De mi a neve? — Magyar Kommunista Párt. Elmesélem neki: kezdetben vala a Magyar Kommunista Párt. Aztán megalakult a Ma­gyar Dolgozók Pártja. Az ellen- forradalom után pedig... — Várjunk csak ... Magyar Szocialista... Munlcás... Párt... Ez ez? Ez. Győrben szeretne tovább ta­nulni, felső iskolában. Tökélete­sen szeretné elsajátítani a szak­mát, ezért. Mint munkás, nem tudná, — És ha mérnök leszel, hová tartozónak érzed majd magad? A munkásosztályhoz,\agy az ér­telmiséghez? — Természetesen a munkás- osztályhoz. Vidq János végzős karosszé­rialakatos. A belvárosi általános iskolába járt, nem érettségizett. — Nem szeretek tanulni — mondja komolyan. Olvasni szeret. Piccard mély­merüléséről olvasott útdíjára. Érdeklődik is, a politika is ér­dekli. — Minden nap megnézem a televízió híradóját. — Lengyelországban van olaj­válság? Nincs. Egy kis csönd támad. — Mit jelent neked az, hogy munkás leszel? Üjabb csönd. Provokálok, — Nemrég bizonyos intézke­déseket hoztak. — Helyes is volt, hogy fel­emelték a fizetést. — Miért emelték fel vajon a munkások bérét? — Nem volt arányban a vég­zett munkával. A postások kop­tak a legtöbbet. — A postás munkás? — Az hát. Sokat gyalogol, Űk megérdemelték. — Munkás. Mire gondolsz, ha ezt a szót hallod? , — Hogy egyik embert meg­különbözteti a másiktól, a főis­kolai tanárt a karosszérialaka­tostól. — Miben különböznek? — Társaságban másképpen* viselkednek. A munkás például káromkodik. — Ejha. És a főiskolai tanár nem? — Szóval az másféle. Maga­sabb a műveltsége. — A munkás nem szerezhet magasabb műveltséget? — De igen, csak nem szerzi meg. — Miért? — Azt nem tudom. Még megtudom, hogy azért jó, hogy éppen a munkahelyén KISZ-tag, mert könnyebben megszerezheti a jogosítványt, meg hogy majd autóbuszkirán­dulásokat tesznek. Szeret utaz­ni, ez az egyik nagy vágya. Ko­csit is szeretne, majd. A sok jóért a vállalatnak cserébe — így mondta! — társadalmi mun­kát végeznek vasárnaponként. Egész beszélgetésünk alatt fe­szélyezett valami: végül rájöt­tem, hogy a falon függő József Attila kép az. „Két deci fröccsel becsüljük magunk..." hallom magamban, s nyomban mást is. „Emeljétek fel szívünket... Azé, aki fölemeli." Kampfs Péter

Next

/
Thumbnails
Contents