Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)
1974-02-28 / 58. szám
1974. február 28. DUMÁMTÓL! NAPIÖ 5 25 éves a szervezett véradómozgalom Az idén 25 esztendeje, hogy hazánkban szervezett formát öltött a véradás, a térítésmentes véradómozgalom pedig másfél évtizedes múltra tekint vissza. Tíz esztendeje az egy év alatt felajánlott vérmennvi- ségnek nem egészen 40 százaléka volt térítésmentes, 1973-ra ez az arány a 15 év előttinek 3,5-szeresére emelkedett, s ennek 82 százalékát térítés nélkül bocsátották az állampolgárok az egészségügyi szolgálat rendelkezésére. A szocialista országok közül elsőként a Richards Finomposztógyár nyerte el a spanyol Kereskedelmi Minisztérium Textilipari Minőségi Nagydiját. Újjászületik az elefántot ház O Idegen orgatmi és kultúrcentrum • Zárt udvarok helyén nyitott átjárók Az elefántos ház belvilágának látványa eléggé vigasztalan, — most még ... Huzatos, pince- szagú kapualjak, sok limlom a tenyérnyi udvarokon, a lépcsőházak sötétek, a falak le- szürkühek, csupán a Piacsek- ház felől áradó friss mész- és cementillat jelzi, hogy az egész tömb végre kezd feléledni „tetszhalott" állapotából. Végre...?! Bizony ezt a rekonstrukciót, — amely elkezdődött és ha minden jól megy talán öt éven belül be is fejeződik — meglehetősen éles és hosszú vita előzte meg. Például a „praktikusság" elvét követő és tiszteletreméltó, de — sajnos — egyoldalúan ítélő partnerek azt mondták, „... Az egész tömböt le kell bontani és a város kap egy szellős, nagy teret!”. Autós körökben az ötletet — perspektívában egy tágas parkolót látván — azonmód meg is tapsolták. Míg mások — s ezt saját fülemmel hallottam — egy nyolc-tízemeletes lakóházat, vagy legalább is üveghomlokzatú irodaépületet „álmodtak" o csupasz tisztásra. (Szépen néztünk volna ki...) De aztán a vitából megszületett egy fölöttébb szép — hagyománytisztelő, de jelenünket s jövőnket is szemmeltartó — elképzelés: legyen az elefántos- tömb egy idegenforgalmi és kulturális centrum. A város vezetői, tervezők és a PIK szakemberei vallják ezt a célt, mondván; „...Múltunknak egy kis darabja ez a műemlék, illetve műemlék-jellegű és városképi jelentőségű épülettömb, amelyet úgy kell újjá varázsolni, hogy az egységes része legyen a szép Széchenyi térnek ...” A rekonstrukciót négy ütemben végzi el a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat A kiviteli terveket a Pécsi Tervező Vállalat II. irodája, Jankovics Tibor és munkakollektívája készítette el, az egész beruházás irányító szerve pedig a Pécsi Ingatlan- kezelő Vállalat Az I. ütem munkálatait megkezdték a tömb Széchenyi tér 8. szám alatti épületében. Az IBUSZ irodáit átalakítják, kellemes, elegáns helyiségeket kap az utazási iroda. Az emeleti részen — későbbi ütemben — művész-klubot rendeznek be, ehhez csatlakozna egy kisebb könyvtár, vagy hírlapolvasó. A II. ütemben — a jelenlegi Elefánt Éttermet — gyorsbüfé rendszerű vendéglátó-egységgé alakítják át Deviza-kérdés, de mindenesetre várható, hogy a vendéglátóipar ide egy gyors- sütő-főző-tálaló „gépsort” állít be, amelyhez hasonló már működik qgyik budapesti bisztróban. Esetleg másik megoldásként a nemrég beindult Gasztro- fol-üzem termékeit is tálalhatják az olcsón és gyorsan étkezni kívánó vendégeknek. Az étterem a jelenlegi eszpresszó helyén lesz, a fölötte lévő emeleten pedig kávéházat rendeznek majd be. A tervezők elképzelése szerint a nagyteremhez két kisebb helyiség kapcsolódik, ahol családi, vagy társadalmi ünnepségeket, összejöveteleket lehet lebonyolítani. A III. ütemben egy „miniáruház” szerepel, a Széchenyi tér 2—4. szóm alatti épület mögötti udvarban. Jelenleg nyitott, de egy üvegezett tetőszerkezettel a felső szint világítása megoldható. Az áruházban rövid és kötöttáru, fehérnemű, továbbá kozmetikai termék árusítására nyílna lehetőség. A IV. ütemben a már említett művészklub és — a jelenlegi festéküzlet helyére — kamarakiállító terem, vagy bemutató- terem épülne meg. Az elefántos-tömbön látható kapubejáratok ma még zárt udvarokra nyílnak, de a tervezők — nagyon helyesen — át— Bolyban bővítik az ÁFÉSZ fonodáját. A gyapjút, szőnyegfonalat és ipari vattát előállító üzem fejlesztését kezdték meg ez év elején Bolyban. A húsz főt foglalkoztató kétműszakos üzem három naqyobb teljesítményű kártológépet vásárolt, s ezeknek üzembehelyezése évente 750 000 forintos többlettermelést eredményez. járókat szeretnének nyitni nem csak a forgalom átterelése miott, hanem mert ezt indokolja a belső üzletsorok, kirakatok (dohányáruda, ajándékbolt, bazár... stb.) majdani léte is. A talajszint egyébként lépcsőzetes, ehhez ragaszkodva teraszos megoldású átjárók, udvarrészek is elképzelhetők. A Virág cukrászda udvari részén éppen úgy érdemes lesz virágtartókkal elhatárolt „járdapresszót" létesíteni, mint a gyorsbisztró és az étterem Jókai téri bejárata előtt. A fenti elképzeléseket azért Irtuk itt-ott „feltételes módban”, mert a tervek — csupán részleteiben persze — még változhatnak. De nem változik — és ez biztos — az elefántos- tömb már körvonalazott funkciója és — az épületek — műemlék, illetve műemlékjellegű szerkezete, homlokzata. Az Országos Műemléki Felügyelőség — amely mellesleg bizonyos falkutatási, feltárási munkálatokat is elvégez s ezeknek költségeit is vállalja — az elmúlt hetekben zsűrizte a pécsi tervezők munkáját Külön levélben elismerésüket fejezték ki azoknak a pécsi intézményeknek s vállalatoknak, akiknek közreműködésével ez a szép program valóra válik. R. F. Pécs közlekedésénél gondjai, tervei Keresni kell a jövő igényeinek a kielégítését is Pécs rohamosan fejlődő közlekedése rangos fórumot kapott a Közlekedéstudományi Egyesület Városi Közlekedés című folyóiratának nemrég megjelent 1973, évi 6. számában. A városi közlekedés ha^ai és külföldi tapasztalatait sokolda. lúan tárgyaló időszakos folyóirat hasábjain — kisebb hírektől eltekintve — 1972-ben szerepelt Pécs utoljára. Kozma Csaba és Zetelaky Tibor (UVA- TERV) a város úthálózata fejlesztésének 15 éves intézkedési és ütemezési tervéről írtak, Hámoriné dr. Mágori Judit (szintén UVATERV) pedig Pécs tömeg- közlekedésének 15 éves fejlesztési tervéről írt A most megjelent számot teljes egészében Pécsnek szentelték a folyóirat szerkesztői (Baranya problémái főleg a megyeszékhely vetületében jelentkeznek), akik ezúttal pécsi SZer- zők írásaiban tárták a hazai közlekedéstudomány szakemberei elé egy rendkívül sajátos szerkezetű város roppant problémás közlekedési viszonyait A pécs-baranyai szám előszavát dr. Nagy József, a Megyei Pártbizottság első titkára írta, mintegy fokozott hangsúlyt adva a cikkekben felvetett problémáknak, eredményeknek, terveknek. Az előszóból két gondolatot idézünk : „ .. .tovább fog növekedni a lakosszám, a fajlagos utazási igény és a motorizáció. Ezáltal a je- lenleq is túlterhelt útszakaszok zsúfoltsága várhatóan tovább nő, a közlekedésbiztonság romlik. — Nemcsak az eddig kialakult helyzet, hanem még inkább a jövő igényei megkövetelik, hogy keressük a rendezés módjait, a megoldás lehetőségeit." A cikkek többsége ennek a keresésnek a jegyében íródott, A város szerkezete évezredek folyamán alakult olyanná, amilyen ma, a közlekedés viszont néhány évtized alatt robbanásszerűen fejlődött olyanná, hogy az évezredes keretek közé szorítva már szinte a lehetetlenülés felé halad. A következő évtizedek feladata, hoqy ez ne következzék be, a folyamatban lévő és a közeli években induló nagy közlekedési beruházások hivatottak arra, hogy a múlt és a jelen ellentmondásait feloldják és megteremtsék a gyorsan fejlődő nagyváros korszerű közlekedési feltételeit. „A jól végzett munkával kezdődik... „Ax ú] tagok felvételénél szigorítani kell a felvételi normákat ... az arra érdemes és alkalmas munkásokat, szövetkezeti parasztokat, műszaki értelmiségieket és fiatalokat kell felvenni a tagság sorába'*. (Az MSZMP KB 1972 novemberi határozatából.) Ú’ |j párttagok, munkások. Miért vezet útjuk a pártba? A Komlói Városi Pártbizottságon érdeklődtem: a város területén melyik üzemben kiket vettek fel párttagnak az utóbbi hónapokban? Sorolták a neveket. Horváth Györgynét, a Május 1. Ruhagyár komlói üzemének dolgozóját kerestem fel. — A szalag mellett dolgozik, ott pedig beszélgetni aligha lehet — mondták az üzemben. — De egy kis időre beállíthatunk mást helyette... Feketehajú, élénk beszédű fiatalasszony. A múlt év őszén állt ismét munkába, 1972-ben született a kisfia, gyermekgondozási szabadságon volt. — Amikor visszajöttem, kértem a felvételemet a pártba — mondja. — Felvettek. Természetesen nem ilyen egyszerű az út a pártba. A jól végzett munkával kell kezdeni. Ez önmagában azonban nem elég, kell valami pluszt is adni... Egy évet dolgozott a komlói Carbonnál, aztán 1968-ban. amikor a ruhagyár megkezdte a működést, átjött Tetszett az új gyár, meg az is, hogy itt többségében fiatalok, nők dolgoznak. — Az üzem Indulásának kezdetén alapszervezeti KISZ-titkárnak választottak. Igyekeztem a fiatalokkal foglalkozni, az arra érdemeseket a KISZ-be szervezni. Közülük néhány azóta már a KISZ-vezetőség tagja... Szívesen Intézte a fiatalok ügyeit. Jó munkájának elismeréseként 1969-ben újraválasztották, 1971-től megbízták a szakszervezetben a nő- és ifjúság-felelősi teendők ellátásával. Társadalmi munkája mellett szakmailag is képezte magát, szakmunkásvizsgát tett — üzemünk külföldre is dolgozik — mondja. — Pillanatnyilag az én szalagom női kabátokat készít. De kerüljön az áru külföldre vagy belföldre, legfontosabb: minőségileg kifogástalan legyen. De úgy is fogalmazhatnám: mennyiség és minőség, mindkettő fontos követelmény. Igyekszem, hogy az én kezemből ne kerüljön ki minőségileg kifogásolható áru. A Braun Éva brigád, amelynek ő is tagja, mennyiségi és minőségi munkájukért az 0zárni vándorzászló birtokosat A nők nagy egyetértéssel ” fogadták a párt nőpolitikái határozatát. Ennek megvalósítása érdekében számos jó intézkedés született Például ebben az üzemben a mozgóbér bevezetésével nőtt a jó munkát végzők keresete. — A szalag kollektívája megkapja a jutalmat és az úgynevezett ötös bizottság — párt, szakszervezet, KISZ képviselője, a szalagvezetó és egy brigádtag — a végzett munka alapján elosztja a mozgóbért, a jutalmat — mondja. — Véleményem szerint így helyes. Minden szinten hűtőszekrény áll a dolgozók rendelkezésére, igény- bevehetik tej, egyéb élelmiszer tárolására. Amikor visszajöttem dolgozni, örömmel tapasztaltam, hogy nőtt az üzemi büfé áruválasztéka is. — Megoldásra váró feladatok? Most arról van szó, hogy egy egyműszakos szalagot lehetne beállítani, ahol a gyermekgondozási segélyről visszajövő kismamák dolgoznának. Tudom azt, hogy ennek különböző feltételei vannak, — de keresni kell a megoldási lehetőségeket, mégpedig úgy, hogy a termelésben ne legyen fennakadás. — Aztán bátrabban lehetne támaszkodni a fiatalokra abból a szempontból is, hogy azok, akik megfelelően képzik magukat, szakközépiskolába járnak, képességüknek megfelelő munkakörbe kerüljenek. Elmosolyodik. — Türelmetlen vagyok! — teszi fel önmagának a kérdést. — Lehet. De úgy érzem, hogy mint tisztségviselőnek és úgy is mint szalag mellett dolgozó munkásnak véleményt kell mondanom, Elvégre rólunk van szó. Órájára pillant A szalagnál valaki helyette dolgozik ... — Voltam KlSZ-funkcionári- us, aztán az üzem szakszervezetében végzem most társadalmi munkánkat. Ma már mint párttag, örülök, hogy méltó lehettem a párttagságra. M unkások —. gok. új pártta... sorolták a neveket Horváth Györgynét, a Május 1. Ruhagyár komlói üzemének dolgozóját kerestem fel. Ö így mondta el útját amely a pártba vezetett Garay Ferenc Szakony; Lajos ismerteti meg a folyóirat olvasóival Pécs tömegközlekedésének kialakulását, s ehhez érdekes dokumentumokkal szolgál Tegzes Béla összeállítása a korabeli sajtóból, egykorú fényképekből. És még valami a múltból, ami napjaink egyik legkomolyabb gondja: Csobó István és Majorosi Károly Pécs történelmi városrészének pincerendszerérői ír és elemzi a pincéknek a közlekedésre qyakorolt hatását. Lovas Attila, a Városi Tanács közlekedési főmérnöke Pécs közlekedési hálózatának fejlesztése kapcsán néhány érdekes elgondolást említ az észak—déli közlekedési tengelyek meghosz- szabbításóra, amelyeknek az M 6/A, majd az M 6 úttal összhangban meg kell valósulniok. Három ilyen tengelyt említ Ezek: a Tüzér utca összekötése a Megyeri úttal, a Petőfi utca összekötése a Bálicsi úttal s ez meghosszabbítva az or- fűi—a ba ligeti úttal (kiiktatva a szerpentint), valamint a városközpont keleti érintő útját, amelyet le kell vezetni a Tüskésrét—Basamalom területére, Kardos Imre és Temesi Ferenc cikkéből a város főútvonalainak forgalmi viszonyain túl újdonságokat tudhatunk meg a eső-- mópontok automatikus forgalomirányításának lehetőségei, ről. A helyi közlekedési viszonyok nem teszik lehetővé a forgalomirányító berendezések szinkronvezérlését, a csomópontok áteresztő-képességének jobb kihasználását ún. jármű- detektoros berendezésekkel lehet megoldani. A tervek szerint ilyen berendezéssel látnak el majd három pécsi csomópontot. Gondolnak természetesen a gyalogosok biztonságára is és a költséges, nehezen megvalósítható gyalogos aluljárók helyett a gyalogos által vezérelhető jelzőlámpák felszerelésének gondolatával foglalkoznak. Az első kísérleti jelzőlámpák felszerelésére a közeljövőben sor kerül. Varga Kornél sok érdekes, eddig kevéssé ismert részletet mond el a siklósi út pécsi átkelési szakaszának korszerűsítéséről, a felüljáró építéséről, amelyet elsősorban abból a nézőpontból taglal, hogy ez az építkezés milyen hasznosítható tapasztalatokkal szolgál az országosan jelentkező, egyre nagyobb mértékű hídépítési igények kielégítésére. Több cikk foglalkozik még a. v°/os tömegközlekedésének kérdéseivel, a városi közlekedésnek az emberre és környezetére gyakorolt hatásával, baleseti kérdésekkel stb. A Városi Közlekedés pécs- baranyai száma a téma sokoldalú feltárásával bizonyára jó szolgálatot tesz Péc$ közlekedésének, s a közlekedés fejlesztésének. H. L
