Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)

1974-02-28 / 58. szám

6 DÖNANTOU MAPlö 1974. február if. Új szerzemények a Modern Magyar Képtárban Kérd hogyománnyó válni az a szokás, hogy a Modem Ma­gyar Képtár éves gyarapodásá­ról számvetést készítünk a Du­nántúli Napló olvasói számára. A rendelkezésre álló rendkí­vül szerény vásárlási keretet (30 000 Ft) sokszorosan megha­ladó, milliós értékű gazdago­dásról számolhatunk be ismét, az elmúlt évekhez hasonlóan. Számszerűen: 264 leltári szá­mon 317 tétel szerepel, A vásár­lásnak és a terv szerinti aján­dékozásnak számos forrása volt. Hagyomány az is, hogy az egyes kiállításokhoz kapcsoló­dik a gyűjtemény fejlesztése. Az elmúlt év egyik kiemelkedő je­lentőségű kiállítása a magyar aktivizmust bemutató tárlat, a távlati tudományos terv része­ként az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportja és a Janus ko Prica, a pécsi születésű, Zágrábban élő szerb festő Or­feusz című festményét, a pécsi Kampis Margit geometrikusán egyszerűsített szűkszavúságával is összegező Kórház c. művét, a szentendrei Deim Pál pedig nagyméretű elvont kompozíció­ját, kiállításának emlékére ajánlotta fel a képtárnak. A múlt év kiemelkedő, orszá­gos rangú múzeumi eseménye azonban kétséget kizáróan a Csontváry Múzeum alapítása és első fázisának megvalósítása volt. Tudvalévő, Csontváry nagy­méretű főművei letétbe kerültek Pécsre. A múzeum tulajdo­nában lévő két Csontvó­ry-kép (Castellamma'e di Sia- bia, Római híd Mosztái­ban) mellett 1973-ban két újab­bal is gazdagodtunk, Gerlóczy Gedeontól a Megyei Tanács megvásárolta a Templomtéri veiődésügyi Minisztérium vásá­rolta meg a Janus Pannonius Múzeumnak. A városi tanács meg Uitz Béla hagyatéki anya­gát vette meg az özvegytől, Uitzné Kassák Teréztől. Ez az anyag képezi maid a közeljö­vőben létesítendő Uitz Emlék­múzeum alapját. Az év folya­mán Simon Béla 12 grafikáját ajándékozta a múzeumnak, E lapok 1934-től a 70-es évekig mintegy keresztmetszetét adják a Munkácsy-díjas művész gaz­dag grafikai munkásságának. A Bedő-gyűjteményből szárma­zó grafikák az Európai Iskola néven 1945—4S között k'állító művészeket képviselik (Anna Margit, Bálint Endre, Bán Béla, Lossonczy Tamás, Marosán Gyula, Rozsda Endre, Zemplé- nyi Magda). 1973-ban mennyiségi és mi­nőségi téren is jelentős sokszo­rosított grafikai anyag került a múzeumba. A sort Bortnyik Ma- clbumával, három 1921-es sze- ."igráfiájával — a 20-as évek­beli képarchitektúrák mai adaptációi — kezdjük. Ezt kö­vetően említenénk a pécsi lá­togatására emlékező idős, Pá­rizsban élő mester Kolos-Vary ajándéka, három rézkarc, festé­szetét idézőek. Urban János egy a kortárs svájci művészetet reprezentáló szerigráfia mappát küldött: Matti Koskela lahti finn grafikus pedig pécsi kiállítása alkalmával ajánlotta fel két szerigráfióját. Végül, de nem utolsósorban említendő Luitpold Dornberger ajándéka, közel 60 grafika, mely a kortárs európai és ame­rikai művészetet jelzi. 1973 jú­liusában a múzeum új szerze­mény! kiállításon részleteiben már bemutatta a pécsi közön­ségnek e szerigráfiákat. (Robert Indiana, Nicholas Krushenik, Heinz Mack, Karl Pfahler, Ri- chárd Anuskiewicz, Escober Mo- riso| stb), Ezzel a Janus Pan­nonius Múzeum modem sokszo­rosított grafikai gyűjteménye teljessé kerekedett és megte­remtődött egy további, intenzív gyűjtés lehetősége. A Modern Magyar Képtár egészséges fejlődését, fontos kulturális szerepét bizonyítja az is, hogy a közeljövőben a képtár válogatott anyaga Fran­ciaországban kerül bemutatás­ra, a magyar művészetet repre­zentálja a Strasbourg! Magyar Hét alkalmával. Romváry Ferenc Csontváry: Fohászkodó, Harkányt soha nem lehet „befejezni"? Bortnyik Sándor: Sárga-zöld Pannonius Múzeum közős ren­dezvénye volt. Ennek kapcsán vásárlás útján számos jelentős festményt sikerült a gyűjtemény számára megszerezni: Pl. Bort­nyik Sándor 1919-ből való fő­műveit (Vörös gyár, Sárga-zöld táj). 1919 nemcsak történelmi jelentőségű, hanem egyben a magyar művelődés történetének is igen jelentős időszaka volt. A szellem felszabadulása követ­te a társadalmi és politikai sza­badságot. Történeti tény, hogy c festők — Uitz, Berény, Ne­mes Lampérth — elsősorban a grafikában, az utca művészeté­ben, a plakát műfajában te­remtettek ekkor maradandót. A tulajdonképpen reklámgrafikus Bortnyik pedig éppen ez évben festette meg fő műveit, melyek közül most kettő a képtár állan­dó kiállításának büszkesége. Itt látható Mattis Teutsch Já­nos három festménye is. Ö, mi­ként Bortnyik, továbbá Uitz, Ne­mes Lampérth, Kmetty, a Kas­sák szerkesztette. A Tett és a Ma körül csooprtosult progresz- szív fiatalok közé tartozott. Fest­ményei, fekete-fehér linómetsze­tei expresszív fűtöttségűek. Fái hajladoznak, kavarognak, em­beri figurákra emlékeztetnek. Képein az élő organizmust a színvilág tobzódása fokozza elementárissá. Bedő Rudolf az aktivizmus két kismesterének grafikáit a kiállítás alkalmával ajándékozta a képtárnak. (Dö­mötör Gizella, Pászk Jenő). Ugyancsak a Bedő gyűjtemény­ből került az állandó kiállítás­ba . az életjáradékos törlesztés ellenében Gulácsy Lajos Vár­ostroma. Vétel útján sikerült megszerezni Egry József és Zif­fer Sándor korai önarcképeit. Ez utóbbi kép a század évtize­dére jellemző francia Fauves hatását tükrözi, valamint Peri- rott Csaba Vilmos ugyancsak 1910 körüli remeke: A festő modellel. Az életének 90. évé­be lépő, az egykori NYOLCAK művészcsoport Czóbel mellett méq életben lévő jeles képvi­selője, Orbán Dezső Ausztráliá­ból küldte el üzenetét Pécsre egy 1972-ben az indonéziai Ba­il szigetén festett képpel. Zlai­kilátás a Holttengerre t. kö­zépméretű festményt, míg a Be­dő gyűjteményből az ezévj élet­járadék esedékes részeként a Fohászkodó Üdvözítő című re­mekművet. (Sokan joggal kér­dezték, mikor lesz végre látha­tó? Most restaurálják, ez év második felében bizonnyal a Csontváry Múzeumba kerül.) A szoborgyűjtemény Martyn Ferenc 1941 -es Fare/b/efjével, Bencsik István „épített" Női portré jóval, Haraszty István mo­biljaival és Barta Lajos Hullám című nagyméretű szobrával és Keletkezés c. kisplasztikájával, Schaár Erzsébet Boltívek c. mű­vével gyarapodott. Ez utóbbi a III. Országos Kisplasztikái Bien- nálén szerepelt, a Mecseki Széntröszt akkor megvásárolta és az elmúlt évben átadta a múzeumnak. A szocialista me­cenatúra örvendetes jelensége­ként üdvözölhetjük e nemes gesztust. A grafikai qyűjtemény ismét gazdagodott Martyn rajzokkal (miként tavaly előtt a Janus év­fordulóra készült grafikákkal), az idén a 26 lapból áló „Pető­fi olvasása közben" című soro­zattal. A Martyn-rajzokat a Mű­® Kétezei ötszáz lakó — huszonötezer vendég I Nemcsak az üdülők okoznak gondot A minap Dezséri László mond­ta rádiós jegyzetében, hogy hazánkban mintegy 28 ezer szál­lodai szoba (vagy férőhely?), továbbá 50—60 ezer fizető- vendégszolgáiati helyiség áll a turisták, nyaralók rendelkezé­sére és vagy 90 ezer hétvégi nyaraló. Ez utóbbinak egy szá­zaléka pedig — erről a Siklós nagyközségi Tanácstól értesül­tem — Harkányban épült fel, ha a nyoic-kilencszáz hétvégi házat veszem alapul. Nyilván­való, hogy Balaton viszi el az elsőséget, de mi azért kedve­zőbb helyzetben vagyunk, hiszen egész esztendőben élvezhetjük a melegvízé Harkány áldását. — „Áldását”? — Hát nem? — Attól függ... — mondja a gépkocsivezető éppen útban, Harkány felé. — Mindenesetre drága mulatság... Most ha jó idő lesz vasárnap, kiszaladok, mindig van valami bütykölni való a házon, addig amíg tel­jesen nem kész. — Mi sürgeti? — A szerződés. Két éven be­lül építeni kell a telekre. Az ember úgy szedi össze aprán­ként az építőanyagot, még sze­rencse, hogy jóformán mindent magam csinálok, de így is sok­ba kerül. — Megbánta, hogy belevá­gott? — Nem mondhatnám... —• mondja enyhültén, az előbbi ironikus hangot már teljesen mellőzve. — Azt várom, hogy egyszer már úgy jöhessek le Harkányba, hogy a haverokkcl szombat déltől akár vasárnap délig nyugodtan ultizhassak a víkend házam ban. Rettenetesen szeretem az ultit... K. Tibor barátom szavaiból te­hát kiderül, hogy e gyönyörű fü-dőhely „áldásaiban" osztoz­ni, egy kicsit nézőpont kérdése is, — a víkendház, vagy társas­ház építők esetében — legalább is addig, amíg az anyagi be­fektetés nem realizálódik. A strand déli kerítésvonalába — korábban élelmiszerbolt — borkóstoló — pecsenyesütő, — illetve fodrász-pavilonokat épí­tettek. Fürdés előtt, vagy utána sokan itt étkeznek, sülthússal, kolbásszal, hurkával viszonylag olcsón megússzák az ebédet. A boltok forgalma — természete­noitényf SórsosStföiSk sen — nagyon szerény még, végül is, most kezdünk kilábol- ni a télből. Egyetlen kérdésre kapok né­hány választ: — „Mi vonzza önt Harkány­ba?" Két pécsi lány, kereskedelmi eladók: — Amíg Pécsen nem lesz fe­dett uszoda — és lesz-e? — addig mi mást tehetnénk? Apámnak van egy „trabcsija”, minden héten egyszer lehoz en­gem és a barátnőmet. A téli és a koratavaszi napfény szinte megfizethetetlen ... Kecskeméti László szekszárdi technikus és felesége: — Gyerekkoromban jártam itt először, az ötvenes évek végén, öreganyám fehér vászonkombi- néban íürdött, pontosabban ült a medencében, a padkán. Ha jól emlékszem, csak egy meden­ce volt Utána hosszú évekig nem jutottam el ide. Négy esz­tendeje aztán — amikor meg­nősültem, nagyanyám mutatott egy szerződést, egy társasüdü­lőbe befizetett nyolcvanezret Azt mondta, a többit tegyem hozzá, aztán úgyis a miénk lesz. Egyébként a nagymama is itt van velünk, fönt pihen a szo­bában. Mi vonz bennünket Har­kányba? Nem tudnám megmon­dani. Szép a környezet és pi­hentet. Szekszárd persze mesz- sze van, de ... van egy „titkos” tervünk: feleségem pécsi, sze­retne visszajönni. Ha elcserél­jük a lakást és a városban ál­lást kapok, átköltözünk. • Czompó Árpád műszaki cso­portvezető a siklósi tanácson: — A Bartók Béla utca — ahol a Zengő társasüdülő is felépült — valóban eléggé rossz állapotban van, de a járdával együtt csak akkor tudjuk rend- behozal.ii, ha befejeződik azok­nak a társasüdülőknek az épí­tése, amelyek a programban szerepelnek. A teherautók csak ezen az útvonalon érhetik el az építkezések színhelyét — Ügy tűnik, hogy a tanács oz utóbbi években inkább a többszintes társasüdülők építé­sét szorgalmazza ... — A néhány új szálloda, il­letve a vállalati üdülők zöme — a Napsugár mögött — több­szintesek, Ehhez a jelleghez al­kalmazkodva jelöltük ki az eme^ ieres társasüdülők helyét is, amelyek közül körülbelül tíz már kész, vagy befejezés előtt áll. Jelenleg — éppen a Bartók Béla út végén kezdődő terüle­ten épül két — egyenként 150 iakrészes — társasüdülő. A régi víkendtelepet — amely földszin­tes nyaralókból áll — egyelőre nem fejlesztjük. Még van vagy ötven-hatvan telek, ami most kerül értékesítésre, aztán egy időre megállunk. Nem akarjuk a községet túlzottan széthúzni. Különben is most olyan sürgős feladatokat kell megoldanunk, mint például az iható — hideg — ivóvíz felkutatása, bekötése, aztán a szennyvíz-telep bővíté­se, ami remélhetően két év múlva kész lesz. Ez is jó tíz­millió forint és ott van a har­kányi iskola bővítése, nem csők négy osztállyal, hanem csatla­kozó tornateremmel, amely per­sze az üdülővendégeket nem érinti, annál inkább Harkány két és fél ezres lakosságát, s nekünk erre is gondolnunk kell. — Az a kettősség, hogy — Harkány mint lakótelepülés, egyben üdülőterület is — meny­nyivel növeli a tanácsi szervek felelősségét? — Harkány lakóinak száma ahogy mondtam az imént — kétezerötszáz fő. A nyári hó­napokban pedig van olyan nap, amikor huszonötezer! Ezt a tö­meget el kell látni, de az is biz­tos, hogy nem lehet minden esetbeh „csúcs-létszámra” tér- ve/ni. Ez a roppant lélekszám- ingadozás óvatosságot igénye! minden tanácsi intézkedés megtételénél. — A tízerrvalahány évvel ez­előtti tervezgetések során hal­lottam: „Meg kelj növelni a strand területét, megépíteni még vagy három medencét és Har­kány ötven évre kész...!” ■— ötven évre? öt évre sem elegendő az a fejlesztés. Tu­lajdonképpen Harkányt soha sem lehet „befejezni”. Tizen valahány esztendővel ezelőtt egy nyári vasárnapon hatezer ember fordult meg a strandon, akkor a tanácsi szervek már „felszisszentek”. Ma huszonöt­ezernél gondterhelten eltűnőd­itek... tab Feres«

Next

/
Thumbnails
Contents