Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)
1974-02-17 / 47. szám
Káldi János: Nem halaszHiatéd Eltűnt a hó- takaró. A fa szivére tett ággal esküszik az eljövendő tavaszra. A Nap is küldi az ígéretet Egyre tisztábban lengnek az égi vásznak, Ha olykor-olykor kicsit havazna, még akkor is hihetsz ennyi biztatásnak. Higgy is. Nyisd ki a lény felé nézá ablakot. Nézd meg; rendben van-e ásód, kapád, s megvannak-e a jó magok? A készülést már semmiképpen nem halaszthatod. Kárpáti Kamii: Temetés A napsugárról szemközt egyre rézsűt repül egy pacsirta a Bábmozgató zsinórján főt Gyulát beejtik a sirba. a deszfcafádafelemefi, nyögés hangzik és ropogás s a kocsmatöltelékek elé szétpereg a homoktojás. Az Isten a pacsirtát fogja. Most fojtja meg, úgy énekel. Törik az ég — koponyánk csontja bepermetez a Semmivel. Félúton a koporsó megáll. Szárnya alá dugott fejét — mint otromba tollboglyos madár Gazdáját várja ágaskodva kiszemeS tojóhelyét — kapun túl a szódás szamár. Főidbe és könnybe, végre merül a b'zsikú, csúf láda már. Pártay Márta: Magány i*u>ywin fagyos» telkemen márványnehezék. Valakihez szólni szeretnék. Csengőm hallgat Ülök a csend bársony tenyerén, túl a falon millió ember éL Nekem magány lett karthauzi barát-sorom; hol sir csendjével barátkozom. Lét orsómon fogytán már a Párka-fonál; felsír a csend, ha Rokkám megád. Grain András: Busók Á tűz ura (Burját mese) EGYSZER lóháton utazott egy ember, aki hetven nyelven beszélt, s ezért értette az állatok nyelvét is. Egy gazdag ember házának közelébe ért, és hallotta, amit a kutyák vonítottak: — Ne gyere hozzánk, itt nem adnak enni neked, s a lovad is éhen maradi Az ember továbbment, és elérkezett egy szegény ember házához, ahol így ugatták a kutyák: — Gyere Ide, Itt jóllakhatsz, és a lovadnak Is adunk enni, a gazdának ugyan csak két juha van, de az egyiket leszúrja számodraI Valóban a gazda szívélyesen logadta, megfogta a fiatalabb juhot és le akarta dőlni, de a másik, öregebb juh megszólalt: „Jobb lenne, ha engem ölne meg, a fiatalabb még ellene bárányokat, én pedig már öreg vagyok!" A vendég, aki megértette a juh beszédét, szólt a gaz Jónak, hogy jobb lenne az öreg juhot levágni. A gazda erre fogta az öregebb állatot, és azt dőlte le. Amikor ettek, a szegény ember egy nagy darob húst dobott a tűzbe a tűzistennek, aki rögtön ott termett, és mint a vendég látta, jól öltözött és jól táplált volt. Éjjel bejött egy rettentően sovány és rongyos emberke — ez vök a gazdag ember tűzhelyének szelleme. A szegény ember tüzének ura megkérdezte tőle, miért olyan sovány, és mi lelte az egyik szemét, mire az elmondta, hogy őt otthon nem etetik, a gazdag ember szörnyen fösvény, és elmondta még azt Is, hogy késsel és más éles, hegyes holmikkal piszkálja a tüzet, úgy szúrta ki a szemét is. Elmondotta, hogy meg akarja ölni a gazdag emberi, és hogy még az éjjel felgyújtja a házát. A szegény ember tűzhelyének ura csak azt kérte, hogy dobja ki a házból azt a iamo- zsarat, amely a gazdag embernél volt ugyan, de a szegény ember tulajdona volt, tőle kérte kölcsön a gazdag szomszéd, és nem akarta visszaadni. Amikor éjjel kigyulladt a gazdag ember háza és leégett, feltűnt, hogy az idegen mozsarat kidobták a fűzből, ezért azután a gazdag ember meg is vádolta a szegényt a gyújtogatással, de a vendég közbelépett, és megmagyarázta a gazdagnak, hogy házát a saját tűzhelyének ura gyújtotta fel fösvénysége és a tűzhely iránti tiszteletlensége miatt. A gazdag ember nem hitte el, hogy meg lehet érteni a tűz urának és az állatoknak beszédét, és hogy meggyőződjék erről, megkérdezte: ■— Hová repül ez a két varjút - ugyanis nagy károgással két varjú repült fölöttük. A vendég azt mondta, hogy ezek egy gazdag ember egyetlen fiának temetésére mennek. KÖVETTEK a varjakat, s végül megtalálták a helyet, ahol egy gazdag ember egyetlen fiát temettek. öldősték már az áldozati állatok — s csakugyan ott ült egy ágon a két varjú. Ekkor azután elhitte a gazdag ember az idegen szavait, és nem vádolta többé szegény szomszédját a gyújtogatással. Akácz László: Ugye, mi soha... I assan bealkonyodott, és a ső- *• téttel együtt nagyra nőttek a fák. Lágyobb lett a föld, a levegő meg olyan sűrű, hogy majdnem meg lehetett simogatni. A fiú meg a lány a sarkon búcsúz- kod tok. — Már nem fáj annyira a fejem — mondta o lány —, kiszellőzött az úton. — Sokat tanultál ma? — Sokat! — mondta, és a fiú vállára hajtotta a fejét — Elkészülsz vele? — Van még három napom... Hosszú, barna ház állt mögöttük; sötét volt minden ablaka. Csak a túlsó végén, valami üzlethelyiségből szűrődött ki egy kis sápadt fény. — A verseket is hozzáolvastad? — Csak a felét! — Pedig mindet kellett volna... Akkor hirtelen kinyílt az üzletajtó. Egy öregasszony lépett ki rajta. Kezében teli vödröt tartott. — A verseket okvetlenül olvasd el; azokat mindig kérdezni szokták! — Elolvasom — bólintott lehunyt szemmel a lány. Az öregasszony nogy, billegő mozdulattal az árokba öntötte a vizet, aztán visszaindult. A fiú simogatni kezdte a lány haját. Amikor az öregasszony az ajtóhoz ért, felkiáltott. — Tört volna el annak a keze, aki először inni adott magának! így kell hazajönni, minden este? A fiú keze megállt, aztán lehanyatlott Az öregasszony nem csukta be az ajtót. Valami morgás hallatszott odo- bentről, majd újra az ó hangja. — így leinni magát? Száradjon el a kezem, ha még egyszer pénzt adok neki! Csend következett; nem hallatszott más, csak a seprő suhogása. — Ha az öregnél vizsgázol — mondta a fiú —, ne félj. Ö igazán jóságos bácsi. — Nem félek — mondta a lány. — Vizsgáztam már nála. Az öregasszony újra kezdte. — Nincs még egy ilyen ember! Dolgozni mór nem akar, még a fát is én vágom, de inni, azt igen ... Szavaira tompa nyögés felett — Mindig a szemét nézd, és nyugodtan beszélj. Akkor nem lesz baj most sem. — Szép szürke szemei vannak. Mindig azokat szoktam nézni! A szobában megcsörrent valami, aztán zuhanás hallatszott — Már menni sem tud! — kiabálta az öregasszony. — Ügy leitta magát. hogy mindenbe belebotlik! De rettenetes ! — Biztosan segíteni fog! —■ mondta a fiú, — ö mindenkinek segít — Máskor is segített —- mondta a lány, és lehajtotta a fejét Az öregasszony újra felcsattant. — Menjen arrébb! Nem látja, hogy útban van? — Titeket nagyon szeret. Azt mondta, régen volt ilyen jó évfolyam ... Néhány percig csend volt odabent, csak az öregasszony dohogása hallatszott Aztán hirtelen nagy csörömpölés, meg a kiömlő víz zuhogó hangja. — Az átkozott! — jajdult föl oz öregasszony. — Kiöntötte a vizet. Ezért dolgozom? Ezért gyötröm a beteg derekam? A víz lassan sűrűsödő patakokban csurgott át a küszöbön. — Mindig ezt kell csinálnom! Mások után takarítani! Én aztán jól megkaptam az élettől! — De a verseket — mondta lassan a fiú —, azokat feltétlenül nézd meg. — Megnézem. Feltétlenül megnézem — mondta a lány. — Maga mellett csak ilyen sors Jutott. Csak a kínlódás, a veszekedés! Agyondolgoztam magam, aztán ezt kaptam vénségemre. Jobb lenne inkább meghalni! A fiú szólni akart, de nem jött ki hang a torkán. Csak álltak egymás mellett, és nézték a földet Odabent újra megzörrent valami, aztán megint csörömpölés hallatszott — Még ezt Is összetöri? — kiáltott az öregasszony. — Menjen innen! Menjen innen, maga, átkozott! A lány megrázkódott; arcát a fiú vállához szorította. Aztán oz öregember megjelent az ajtóban. A sárga fényben megvillantak torz vonásai. Az öregasszony ütött még egyet majd lehanyatlott a keze. Nehézkes léptekkel indult vissza a szobába. Az öreg az ajtófélfának támaszkodva állt egy ideig; amikor mór nem bírta tovább, szép lassan lecsúszott a küszöbre. A fiú mind a két karjával átölelte a lányt Táskája a földre esett Aztán az öregasszony kijött, föl- ^ ráncigálta az öreget, és behúzta a szobába. Az ajtó nagyot csörrent utánuk. Odakint erősebben fújt a szél; megemelte a lány haját — Sonyikán! Ugye, mi soha? Ugye, soha, de soha ... — Soha _ mondta a fiú, és megszorította a lány kezét Apagyilkos sámánfiak Burját mesék és mondák magyarul A Bajkál-tó környékén elterülő Burját ASZSZK-ban mintegy huszonnégyezer ember vallja magát burját anyanyelvűnek. A XIII. század elején erről a vidékről indult el egy jelentéktelen mongol törzs. Am e törzsből sarjadt T emüdzsin, aki Dzsingisz kán néven egyesítette a szétszórt testvértörzseket és hatalmas világbirodalmat alapított. 1241-ben e világbirodalom hatalma a Jang-cse folyótól a Dunáig ért. A széthullt, s fölmorzsolódott mongol világbirodalomra ma négy jelentősebb mongol nyelvet beszélő néptöredék emlékeztet. Kínában a belső-mongolok, Mongóliában a halho-mongolok, a Volgo partján a kalmükök, s o Bajkól két partján a burjátok. A burjátok kultúrájában és elsősorban népköltészetükben, máig kimutatható oz erdei, zsákmányoló (halász-vadász), és a sztyeppéi (nomád álattor- tó) kultúra keveredése. Főként az előbbi réteg az, amely a magyar mongolisztikusok figyelmét a burjátokra irányította. Diószegi Vilmos a magyar ős- vóllás feltárásához kapott segítséget a burját sámánizmus tanulmányozása által. Diószegi hipotézise számos ponton kapott újabb bizonyítékot az első magyar nyelven megjelent burát mese- és mondagyűjtemény által. A Népek Meséi sorozatban megjelent Apagyilkos Sámán- fiák — amit egy Pécsett élő néprajzkutató, Mándoki Lásiló fordított, válogatott s látott el szakmai jegyzetekkel — számos kuriózumot tartalmaz népmeséi vonatkozásban is. A kötet több meséjét nem lehet meghatározni a világszerte használt Thompson féle Motil-index alapján. Ez azt jelenti, hogy európai, amerikai, indiai s közel-keleti variánsaik nem ismeretesek. Mándoki sok éve dolgozik a burját mesekatalógus és motívummutató összeállításán. (Egyébként az ő fordításában jelent meg 1960-ban Andrejev: Orosz mesetípusok Aarne-rendszerű mutatója c. katalógus, amely támpontot adott az ismert, s a még fel- térképezésre váró szibériai folklórokhoz egyaránt.) A mesét kedvelő felnőtt olvasó számára a kötet hősmesél a legérdekesebbek. E mesék hőseinek neve után a „bátor" állandó jelző áll, amit nem kellett magyarra fordítani. (Vitézt jelent.) A hősök egyikének egyik neve: Boksa. Sorolhatnánk még a gondolatébresztő szórványokat, ám érjük be annak megjegyzésével, hogy a magyar hagyománnyal ellentétben, a mongol hagyomány nem csak az öldöklésről ud, a mocsok az öldöklésről tud, a magyarországi „tatárjárás" kapcsán. Fő érvük ebben a „mon- gol-lolt" magyarországi elterjedése az újszülötteken ... A vallástörténészt a sámántörténetek ragadják meg. A burjátok között jutott a legmagasabb fejlettségi fokra a sámánizmus. Ugyan náluk sem vált tételes vallássá, de kialakult a pontos panteonja. Érdekes, hogy a buddhizmus vallási türelme mint eredményezte a sámánizmus buddhista színezetűvé válását. A lámák és sámánok egymás mellett gyógyítottak vagy varázsoltak a burjátok föjdjén. A mesékben is együtt szerepelnek sokszor. A néprajz iránt érdeklődőket oz eredetmondák primitív bája kapja meg. Belsőafrikai törzsek eredetmondáinak olvastán éreztünk hasonlót. A sajátos erekben, hogy míg a legtöbb nép az embert eredezteti valamilyen növénytől, állattól, addig a burját mondákban többnyire emberből lett a környező világ. A vadkacsa pl. láma volt hajdanában. A menyhal úgy lett, hogy egy ember birkamájat tett a keblébe, majd a fo- lyóbo esett Hallá változott. Ezért van a menyhalnak nogy és jóízű mája. A triviális magyarázat moso- lyogtató, ám egyben félelmetesen bizonyítja az embernek azt az örök igényét, hogy a saját műveltségi fokán, magyarázni tudja a világ jelenségeit. Amit ugyanis meg tudunk magyarázni, az ném ijesztő. S az ember dolga, hogy otthon legyen a világban. Bűkkősdi Iáidé.
