Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)
1974-02-17 / 47. szám
A boldogság és a szolgálati válaszűijai Csák Gyula drámája a Pécsi Nemzeti Színházban Csák Gyula szegényparaszti származású, Nyíregyházán született, tanyasiak között nevelkedett, s „Kelet felől” érkezett az irodalomba, összes műve — az országos vihart kavaró Mélytengeri áramlás, majd regényei, riportjai, publicisztikája — középpontjában a felszabadulással nemzetbe érkező, a föld és a hatalom jogos birtokosává vált, de a múlt legsúlyosabb terheivel vert közösség problémái állnak. Ma is, a fővárosban élve, beérkezett ÍróJelenet a második részből (Tinát Éva, Szirtes Adóm és Győry Emil) Diáktűlterheiés síéitiienhcrt esztendeje A tananyagcsökkentés Igénye nem mai keletű gond; aki veszi a fáradságot és átboga- róssza a múlt századi hírlapokat, folyóiratokat, jónéhány olyan cikket, értekezést talál, amelyben „tanügyi reformot” sürqet a korabeli szerző. Az „örökzöld” problémának szemléletes . bizonvítéka kertiít elő Tatán nemrégiben, érdekes véletlen folytán. Papírgyűjtő gyerekek „ástak” elő valahonnan eqv múlt századi 1858-as keltezésű Naqykáralvban „nyomtatott" tanügyi kiadványt, a „Nagy-bányai Katho- likus Algymnasium" évkönyvét. E 116 éve készült — immár kultúrtörténeti emléknek számító — füzetecske többek között a néqy gimnáziumi osztályban előadott tantárgyakat is részletesen felsorolja. A sorok között tallózgatva kiderül, hoqy az iskolaoadokat. kootató dédapáinknak uqvancsak széosze- -éve! akadt bifláznivalójuk. A felsorolás teljessége nélkül, csupán ízelítőként: első osztálytól a negyedikig kötelező tantárgy volt a latin, göröq, német és a magyar nyelv, az „ősi” órarendben szerepelt még ezeken kívül: hittan, mennyiségtan, „földirat” azaz földrajz, és történelem; a természettudományok címszó alatt pedig állattan, ásványtan és .természettan” azaz fizika egészítette ki a kötelező tudnivalókat. Akadt magolnivaló a „mértani nézettan”-ból, ami a mai ábrázoló geometriának felel meg, s a fizikában .ilyen szörnyűségek keserítették meg a hajdani diákok életét, mint: „testek egyensúlya, mozgás, hang-lát-vi!!any-de!ejtan, s c csillagászat elemei”. Nem volt ismeretlen akkoriban a manapság „divatos” szakköri foglalkozás sem. A rendkívüli tárgyak közé tartozott többek* között a magyar és német „szépírás”, a rajz, a zene és az egyházi ének. Az ásatag évköny tanúsáac szerint az egykori diákságnak az már csak amolyan „mellékesen” kötelező elfoglaitságc volt, hogy tanítás előtt minden áldott nap szentmisét kellett hqllggtnia, s vasárnap délután a hitoktatást követően vecser- nyét. S ha még számításba vesszük azt is, hogy a tantárgyak felét német nyelven adták elő a tisztes professzorok, méltán kesereghettek elődeink holmi túlterhelési gondokon. Sőt, mi több! Dédapáink, ha feltámadnának, esetleg még irigyelnék Is nebulóink „túlterhelt“ életét.. Mi készül a Porcelángyár magasfeszültségű szigetelő-csarnokában ? ként, ők állnak hozzá legközelebb, a tógabb közösség gondjain belül leginkább az ő sorsuk nyugtalanítja. Ennek a „mélyről jövő” rétegnek a sorsa ma Is országos érdekű. A forradalom feszültebb periódusaiban a munkásság mellett ők hozták a leghatalmasabb alkotó energiákat s ők alakították a szocializmus erkölcsi arculatát Napjainkban pedig ők adhatják — a munkásság mellett — a „tónust”, a szövetségi politika össznemzeti színeiben az egészet meghatározó árnyalatot De képesek-e erre? S ha nem, mi az oka? Erre keres választ Csák Gyula új drámája, c Terézia. • A dráma az egyik központ! hősről kapta a nevét, de azt Is viselhetné címéül: András és Terézia, sőt ha Illyés Gyula nemrég mér le nem foglalta volna — nagyon jó, hogy „lefoglalta” —, a Testvérek ser» lenne kevésbé találó. A mű középpontjában a két Csekő testvér; András és Teréz drámája oil, Andrásé inkább a közélet Terézé Inkább a magánélet síkján. Bizonyára nem véletlen, hogy az író az utóbbira tette a hangsúlyt, s Teréziát emelte címadónak. Közösség és egyén, c szolgálat és a „magánemberi” boldogság nagyon időszerű összefüggéseinek és konfliktusainak vizsgálatában Csák Gyula nem alap nélkül érzi oly fontosának napjainkban az egyéni boldogság kiemelését Hiszen társadalmunk alapvetően közösségi Jellegén belül az egyes közösségi fokozatok — c családtól a munkahelyen, c szűkebb pátrián és a nemzeten keresztül az internacionalizmusig — egészséges „működése" ma elválaszthatatlan attól, hogy az egyénig lebontott közösségi áldozatvállalás ne az embert szegényító aszkézlst követelje, hanem az emberi élet teljességét bontsa ki. Terézia aszkétikus, abszolutizált szolgálatvállalása nemcsak egyéni boldogságának gátja, hanem a közösség szempontjából is nem csupán felesleges, de káros is. A dráma — eléggé talán ki nem bontott — logikája szerint hozzájárul András tógabb közéleti síkon elkövetett hibáihoz, pontosabban a hibákat előidéző magatartásának, emberszemléietének kialakulásához. És ezen a ponton válik problematikussá mégis Terézic középpontba helyezése. Terézia a darabon belül az aszkétikus áldozatvállalástól eljut önmaga illúziók nélkül való szemléléséig s utolsó szavaiban addig, hogy „bosszúból” illúziók nélkül nézze az egész életet A megfogalmazás így elég általános, és drámai hatás szempontjából kevés energiát — katartíkus erőt — hordoz. Teréz csődjét csak András sorsa hitelesítheti, mivel azonbcn András sorsa tógabb közösségi érvényű, ezért jobban érdekel bennünket, mint Terézé, s Teréz sorsa llyképpen alárendelődik Andrásénak. András, a tanyasi világból kiváló, hatalmas foradalmí energiájával, vezetővé emelkedő, majd a hatalmát önkényeskedéssé torzító, s a jóléttől is elpuhányított, kiüresedő, de még mindig nem végképp elelveszett alakja súlyosabb feszültségeket hordoz. Ez a típus, ez a réteg izgatja-aggasztja legjobban az írót, leleplező haragja Is őt -sújtja leginkább. Nem mentheti, nem védheti az (ró, de mégsem eldobni, hanem megmenteni akarja, mert talár» nélkülözhetetlennek érzi. A feltételezhető írói szándék és a megvalósulás eltérése tehát dramaturgiai kérdésként vetődik fel. Ügy tűnik, hogy a darabban két dráma fut: Andrásé és Terézé, s a kettő az írói szándék, az eszmeiség, a mondanivaló szempontjából szervesen összefügg, drema- turgiailag azonban nem szükségszerű. Ezek a testvérek nem határozzák meg úgy egymást, mint Dózsa György és Gergely vagy Elektra és Oresztész. Kaszás Jánosnak lenne az a dramaturgiai feladata, hogy a két szálat szorosabbra fonia össze. Hiszen az ő személyében kapcsolódik és ütközik András és Terez sorsa, egyéni s közösségi boldogságuk, múltjuk, jelenük, jövőjük. Kaszás János tehát kulcsponti jelentőségű, azonban ezt a dramaturgiai funkciót nem képes meggyőzően betölteni. Csák Gvula jellemalkotó tehetsége kitűnő, összes alakja plasztikusan kirajzolódó, eleven figura, Kaszás Jánost azonban kevésbé érezzük hitelesnek, ő is alulról emelkedett fel, mint András, csak más úton, más sorssal, de csak érveivél, igazságaival, helyzetével áll András fölött, alakjával nem tudja eltakarni. A mű nyelvi megformálása igen magasszintű,, s jóval felülmúlja a dramaturgiai, szerkesztési megoldásokat Ebből a szempontból nemcsak az új magyar drámák pécsi bemutatóinak sorában, de az országos termést tekintve Is igen jelentős művészi színvonalon éli a Terézia. ' • A pécsi együttes megérdemelt sikerre! mutatta be a művet. Sík Ferenc rendezése az átlagosnál jóval terjedelmesebb szöveget előnyösen tömörítetté, s megfelelő jótékritmust alakított ki. A szövegre koncentrált, t csak « második felvonásban engedte lazábbia a gyeplőt. Ezzel színesebbé vált az előadás, noha egységességéből vesztett. Tímár Éva finom eszközökkel, tisztán és meggyőzően formálta meg Terézia szerepét, a lehetségesnél talán visszafogottabban, szűkebb indulati skálán. Szirtes Ádám tökéletes azonosulással játszotta Andrást, „húgánál” emeltebb stílusban, s így akaratlanul is fokozódott a dramaturgiai arányeltolódás a két szerep között A kitűnő Győry Emilt ezúttal nemcsak a bemutató lámpaláza és a szövegbizonytalanság gyötörhette, hanem szerepének belső bizonytalansága is, melyre korábban utaltunk. Vörös Eszter Borit, Pákozdy János a Sofőrt Igen jó felfogásban és hibátlanul hozta, ifj. Kőmíves Sándor pedig külön — s kissé elkülönülő — mini-drámát formált az Dgyész epizódszerepéből. űarai Gábor és Sándor Ivén darabja után a Teréziával a harmadik figyelemre méltó, értékes új magyar drámát hívta életre és állította színpadra a pécsi színház ebben ez évadban. Ez a darab se hibátlan remekmű, de kitűnően kapcsolódik a sorozatba, $ művészi erényei, időszerű mondanivalója, valamint az előadás barátságos fogadtatása alapján reméljük, hogy Csák Gyula drámaírói pályájának igazi kezdőpontja lesz ez a pécsi bemutatkozás. Szederkényi Enrin Vörös Eszter Látogatás Sailor Istvánnál Félre kell húzódnunk. A dere jókora nyers hengert emel az esztergagépre. A henger imbo- l/og, halkan huppan egyet a felfogólapon. A kés alól masz- szakígyó siklik elő. Ezúttal nem nagyfeszültségű szigetelő, műtárgy formálódik a gépen. Gádor István, Kossuth-díjas, kiváló művész mostani Zsolnay- gyári tevékenységének voltaképpen ez a lényege. Kipróbálni, hogyan lehet az adott gyári technológiai feltételek mellett a nagyfeszültségű szigetelők esztergálósára használatos gépekkel modern, sokszorosítható kerámia-térplasztikát előállítani? A gép körül kész és félkész állapotban látható konstrukciók sorakoznak. Új lehetőségek A kés belemélyed az anyagba ... — Arra kérjük Gádor Istvánt, magyarázza el nekünk, mi készül itt? — A művészet és a gépi technológia egyesítése óriási lehetőségeket kínál a művészeknek — szinte minden téren. Alig van gyár, üzem ahonnan a művész — ha bemenne, és körülnézne, akárcsak a hulladéktárolók táján — üres kézzel jönne ki. Engem a szigetelő-gyártócsarnokban az fogott meg, hogy ugyanabból a csőből, amiből szigetelőt eszter- gólnak, műtárgyat is lehet csinálni. Ezeket a formákat, amiket itt lát, kézzel szinte lehetetlen elkészíteni, géppel viszont bármelyik, akár tíz. perc alatt elkészíthető. Hiába mennék el Villányba, hogy kőből csinálja meg valaki ugyanezt, nem tudná ... — A kivitelezés főeszkőze tehát a gép... 1 — A porcelán Kínában négyezer éves múltra tekinthet vissza, Európában sem újdonság ma már, de a fejlődés során még nem jutottunk el odáig, hogy ebből az anyagból monumentális műtárgyakat csináljunk. Ha porcelánt említünk, még ma is sokan csészékre gondolnak. A gépi technikát a porcelán vonatkozásában eddig nem használták fel... Ezek az elemek itt, egytől egyig géppé! készültek. Ha három ilyen »lemet egymásra teszek, és kiviszem egy kertbe, ez teljesen olyan lesz ott, mint egy görög szobor... Él is addig, ameddig a görög szobor; a porcelán élettartama ugyanis gyakorlatilaq szinte véqtelen. — Ki rakja össze ezeket az elemekeit — Ez az eml nem mindegy, Ez már a művész feladata. Az a korong ott még semmi, amazzal a másikkal eqyütt viszont már műtárgy. Ott, fent rá kell tenni egy szép csapot, és kész a kút, vaqy ráültetni egy szép tányért, és betenni egy óvodába ívókútnak... De ha az elemeket felfűzöm egy krómozott rúdra, oszlopot, akár áttört falfelületet kapok, amit az építész térelválasztásként elhelyezhet egy modern szállodában, vagy ahol neki tetszik .. így a legszebb,.. — Itt egyelőre csak fehér, máltaion elemekei látunk. Lehet-e színes mázak alkalmazásával később a variációs lehetőségei tágítanit — Erre nincs szükség. Ez így a legszebb, ahogy most van. A színes is nagyon szép, de a szabadban csak a vörös, a sárga és a türkiz óllia meq a helyét... Ez egyébként egy későbbi folyamat lehet majd. Az ideálom a máz . nélküli fehér. Ezt nem kellett kitalálni. Ez tízezer év múlva is ugyanilyen: lese. — Ami a térplasztikát Illeti. Ha én egy görög templomtól leveszek egy szobrot, és ha kl« viszek egy ilyent a srabadbo, mindenki azt mondja: — Mi- lyen szép! Már Brancusi rájött, hogy a legegyszerűbb formák a legszebbek... A természeti formákat egyébként sem lehet felülmúlni ... Az esztergán fokozatosan vé- konyodik a henger, jókora repedés bukkan fel a belsejében. — Gádor István nem először lordul meg a Pécsi Porcelán- gyárban. Gondolja, érdemes volna a gyárnak gépi úton előállítható porcelán plasztikával, modern építészeti orna- mensek gyártásával foglalkozni a jövőbeni — Feltétlenül! Sőt, volna még egy javaslatom. Kellene csinálni a gyárban valahol egy kiállítáhelyiséget, ahol az itteni művészek bemutathatják alkotásaikat, hogy az idelátogatók megnézhessék, kik dolgoznak itt és mit csinálnak. Mert bizonyára naqyon sok jó elgondolásuk, ötletük volna, amit ha kiviteleznek nem tudják hol megmutatni egymásnak és az érdeklődőknek. — A most készülő porcelán plasztikákkal mikor ismerkedhet meg a közön ségi — A nyáron kiállításon bemutatom őket. Pécsett is felállítanak belőlük néhányat.,, Bebesi Károly aSísníP! UUÍKIET
