Dunántúli Napló, 1973. december (30. évfolyam, 320-348. szám)
1973-12-31 / 348. szám
Nagyhatalmak az Indiai-óceánon A nagykiterjedésű Indiai-óceán jelentősége az utóbbi években számottevően megnőtt és • világpolitika egyik fontos színterévé vált. A Szuezi-csatomo 1967 júniusában történt lezárásával és Dél-Azsiában, elsősorban az indiai szubkontinensen bekövetkezett változásokkal összefüggésben a nagyhatalmak érdeklődése növekvő mértékben Földünk harmadik legnagyobb összefüggő vízterülete felé fordult Gazdasági, hajózási és katonai jelentősége A csaknem 74 millió négyzet- kilométer kiterjedésű Indiaióceán több vonatkozásban különbözik az Atlanti- és Csendesóceántól. Mindenekelőtt abban, hogy északon, keleten és nyugaton nagykiterjedésű szárazföld veszi körül és ez beltenger jelleget kölcsönöz neki. Célszerű megközelítése nyugatról ko rábban a Szuezi-csatornán és o Vörös tengeren, keletről pedig a Malaka-szoroson keresztül történt. A Szuezi-csatorna lezárásával azonban a nyugati útvonal jelentősen módosult és Európa irányából o hajók a Jó- reménység-fokának érintésével, ez afrikai kontinens megkerüléaz esetben biztonságosan csak Ausztrália megkerülésével érhetnék el az Indiai-óceán vizeit, illetve Ázsia déli partjait. Hogy ez mit jelent, annak jellemzéséhez csupán annyit: jelenleg havonta 1700 különféle nemzetiségű hajó halad keresztül a szoroson, köztük a Japán kőolajszükségletének mintegy kilenctizedét szállító tankhajók. Japán szakemberek nemrég kijelentették, hogy a Malaka-szo- ros lezárása esetén a szigetország gazdasága a Perzsa (Arab)-öbölből származó kőolaj kiesése miatt 45 napon belül összeomlana. Rendkívül fontos az indiaiGazdasági megfontolásokon túl azonban — a rakéták és az űrhajózás korában — az Indiaióceán katonai jelentősége is megnőtt. Nagykiterjedésű térsége, egyes pontjainak a kereskedelmi hajóutaktól való távolsága kitűnő lehetőséget nyújt kilövőberendezések telepítésére, vagy rakéták indítására alkalmas hadihajók manőverezésére. Nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy a nyugati hatalmak a hatvanas évek közepétől igyekeztek jelenlétüket növelni és biztosítani az Indiai-óceán térségében. Az ezzel összefüggő elképzelések valóraváltásában A világ egyik legnagyobb kőolajszátlító tartályhajója s japán Nisseki-Marti, útban a Perzsa (Arab)-öböl felé. *ére kényszerülnek. Mindez jelentős anyag- és időveszteséget jelent, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a Perzsa (Arab)-öbölből származó olaj is ezen az útvonalon jut el Nyugat-Európába. Hasonló helyzet állna elő a keleti útvonalon, a Malaka-szo- ros lezárásával. A hajók ebben óceáni hajóút a Szovjetunió számára is. A hatalmas kiterjedésű ország európai és távolkeleti részét összekötő kereskedelmi hajózás egyik főútvonolá itt halod keresztül és o Szovjetunió számára alapvető fontosságú ezen a részen a hajózás zavartalanságának biztosítása. igen fontos szerepet kaptak ez Indiai-óceánban levó brit szigetek: Chagos Seychelles, Aldabra, Farquhar és Des Roches. 1965 novemberében ezeket — Brit Indiai-óceáni Terület néven — gyarmati közigazgatás alá helyezték, majd a központi fekvésű Chagoshoz tartozó Diego Garzio szigetén, az Egyesült Államokkal közösen, légi és haditengerészeti támaszpont építéséhez kezdtek. Jellemző, ahogy az amerikai katonai szakértők a támaszpont jelentőségét meghatározták: Diego Garcia, bár fejletlen, időjárási viszonyai is kedvezőtlenek, mégis számos politikai és földrajz) előny birtokosa. Bennszülött lakossága gyakorlatilag nincs (magán a szigetcsoporton mintegy 900 ember él), ezért a bennszülöttekkel összefüggésben a külföldi támaszpontok létesítésével járó problémák nem merülnek fel. Díego Garcio horgonyzóhelynek alkalmas területe csaknem 16 kilométer hosszú, 11 kilométer széles és átlagos mélysége 24 méter. Szárazföldi területén egy felszállópályát, egy hírközlő központot, egy üzemanyagraktárt és 200—300 fő befogadására alkalmas elszállásolási körletet lehet létesíteni. A Perzsa (Arab)-öbölben levő Bah rein szigetén, valamint a Szri Lanka területén kiépített támaszpontón kívül tehát egy újabb amerikai bázis jelent meg az Irtdiái-óceón közepén. Nagy-Britartnia is megváltoztatta korábbi álláspontját Az 1967 végért meghirdetett politikát, amely szerint «(»szavonRepülök a Szri lankától (Ceylon) 650 km-re délnyugaton fekvő Gan korall szigeten, amely oz anaolok szómára megállóhelyül szolgál a Távol-Kelet és Ausztrália között közlekedő gépek számara, ják az angol csapatokat a Szueztől keletre fekvő területekről és felszámolják a térségben levő brit támaszpontokat — az 1970-ben hatalomra jutott konzervatív Heath-kabinet felülvizsgálta. Ennek nyomán megújította egyik szerződését Dél-Afrikéval, amely lehetővé teszi, hogy az angol flotta ki- kössöi. o Fokváros közelében kiépített haditengerészeti támaszponton, majd továbbhaladjon az Indiai-óceán felé. Kína is kifejezte érdeklődését a térség iránt. Legalábbis erre enged következtetni a Hszincsiangtól Himaláján keresztül kiépített út, amely a pakisztáni Karachi kikötőjénél ér véget. Ezzel a kínaiak közvetlen szárazföldi összeköttetést teremtettek az óceáni partvidékkel. E vázlatos képből is kitűnik, milyen sokféle érdek ütközik az Indiai-óceán térségében. Földünknek e politikai és katonai szempontból jelentős területe feltehetően még hosszú időn keresztül szerepel majd különféle törekvések központjában. A Szuezi-csatorna megnyitása nemzetközi érdek Az U. S. News and World Report című lap közölte az alábbi cikket a Szuezi-csatomo helyzetével kapcsolatosan. A cikk eredeti címe volt: Miért akarja a Szovjetunió megnyitni a Sxuezi- csatornátT A cikk részrehajlón, politikai ellenszenvvel azt állítja, hogy a csertorna megnyitása elsősorban és mindenek előtt a Szovjetunió érdeke. Az Ilyenfajta célzatosság mindennapos az óceánon túl. Aztán kiderül, hagy a csatama megnyitása nem kevésbé fontos az USA számára, sőt az egész világnak. Ha a közel-keleti béketórgya- lások résztvevői végül is leülnek oz asztal mellé, az egyik főtéma a Szuezi-csatorna megnyitása lesz. A tárgyalópartnerek azonban —■ legalábbis a nyilvánosság előtt valószínűleg elsiklanak majd e tény fölött, hogy az 1967-es arab—izraeli háború óta zárva lévő 103 mérföld hosszú csatorna megnyitása elsősorban a Szovjetuniónak fog kedvezni. Katonai szakértők rámutatnak, hogy a szovjet hadihajók ily módon gyorsan eljuthatnak o Fekete-tengeri támaszpontokról az Indiai-óceánra vagy oz Arab-öbölbe. Az amerikai haditengerészet gerincét alkotó hatalmas repü- lőgép-anyohajók azonban túlságosan nagyok ahhoz, hogy a csatornán hajózzanak. Az Egyesült Államokat továbbá az a veszély is fenyegeti, hogy elveszti haditengerészeti támaszpontjait az Arab-öbölben levő Bahrainben, a szovjet pozíciók viszont ebben á stratégai térségben megerősödnek. A Szovjetuniónak a csatorna megnyitója gazdosógilog * kedvezne. A szovjet ipari központok — a csatorna megnyitásával — közelebb kerülnének az Aráb-öböl olajához, mint az eddig még fel nem tárt szibériai olajmezőkhöz. Amerikai nézetek A Szovjetuniót kecsegtető előnyök ellenére az Egyesült Államok is szorgalmazza a csatorna mielőbbi megnyitását, elsősorban mert azt reméli, hogy ezzel sikerült stabilizálni a közel-keleti helyzetet. Egyes amerikai vállalatok is profitálnának azonban az intézkedésből. Az American President Lines például a közelmúltban felfüggesztette világkörüli teherhajó-for- galmát a Szuezi-csatorna lezártságának tulajdonított „egyre növekvő” költségek miatt. Eyente 1,7 milliárd veszteség Egy ENSZ-tanulmány arra a következtetésre jut, hogy o csatorna lezárása évente 1,7 milliárd dollárjába került a világnak különböző kereskedelmi téren jelentkező veszteségek és a hajózás költségeinek emelkedése formájában. A csatorna megnyitását technikai vonatkozásban nem tekintik jelentős problémának. Anvar Szádot egyiptomi elnök október 16-án közölte, hogy készen állnak a csatorna megnyitásának tervei, melyek alapján a Csqtornán négy hónapon belül 70 000 tonnás hajók is áthaladhatnának. Egyiptomi rrtérnökök vitatják azokat a híreszteléseket, hegy o csatorna eliszaposodott. Szerintük ai iszapot elsősorban az áthaladó hajók okozzák, amelyek bontják a homokos partokat. Az iszaposodós minimális, amennyiben a csatornán nincs forgalom. Az 1967-es hatnapos háború során 15 hajó rekedt o csatornában. Ezeket el kell vontatni. Közülük azonban csak egy süly- lyedt el, a legutóbbi jelentések szerint. A többieken minimális létszámú legénység tartózkodik, tehát hamarosan elhajózhatnak vagy e| kell vontatni. A jövő tervei Egyiptom 68—70 lábnyíra kívánja kimélyíteni a csatornát, hogy azon 270 000 tonnás olaj- tartáfyhajók is áthaladhassanak. Ez lehetővé tenné, amerikai repülőgép-anyhajók áthaladását is. A mélyítés körülbelül 700 millió dollárba kerülne, amelyet kairói illetékes körök o Világbanktól és az olajban gazdag arab országoktól, valamint Oz évi 200 millió dollárt képező áthaladási díjból kívánnak előteremteni. Politikailag a csatorna újra- megnyitásához természetesen szükséges az is, hogy az izraeliek kivonuljanak a víziút keleti partjáról. Jelenlétük éveken keresztül lehetetlenné tette, hogy tárgyaljanak a csatorna megnyitásáról és meghiúsította még az 1971-es amerikai közvetítési kísérletet is. Ma az izraeli visszavonulás csaknem bizonyosra vehető, bármilyen furcsa is ez egy olyan háború után, melynek során Izrael először vetette meg a lábát a csatorna nyugati és keleti partján egyaránt. (U. S. News and World) VASÁRNAPI mu ittast
