Dunántúli Napló, 1973. december (30. évfolyam, 320-348. szám)
1973-12-31 / 348. szám
Díszben és fényben páratlan r Humor —1973 PARI2S — Tegnap olyan fiúval voltom moziban, aki meg nem ölelt meg nőt. — Én is szeretnék megismerkedni vele . .. — Elkéstél! PRÁGA — Ez a trombita a leger- tékesebb ajándék, ameiyet salahc is kaptam a papámtól! — Ennyire szereted a zenét? — Nem, de a papa minden alkalommal ad tíz koronát, hogy abbahagyjam a trombitálást.. . VARSÓ Két barátnő beszélget: — Tegnap szakítottam a őlegényemmel! — Miért? — Csinos is volt, szolid is, tele minden jó tulajdonsággal, és én akár a világ végére is elmentem volna vele, ha nem rángatott volna el minden kirakat elől . . . BUKAREST A kollégánál furcsaságot észlelnek e többiek. Magáéin beszél. Valamelyik nap is e folyosón motyogva és gesztikulálva megy el a főnök mellett. Az megállítja és részvevőén megkérdi: — Mi van magával? Kimerült? Ideges? Magában beszél. A beosztott méltóságteljesen válaszol: — Tudom. — Hót akkor miért esinál- ja? — Én legalább végighallgatom magam... ROTTERDAM A turista egy kastély megtekintése során figyelmetlenségből összetör egy vázát. — Az istenért! — ször- r yülködik el az Idegenvezető. — Hiszen ez egy tizenhetedik századból való váza! — Egészen megnyugtatott — válaszolja a turista, — mér megijedtem, hogy új volt!... MOSZKVA — Másztya, honnan veszed azt, hogy a hang gyorsabban terjed, mint o fény? — Ez csak egyszerű, tanító néni. Amikor bekapcsolom a televíziót, először mindig hangot hallani, s csak azután jelenik meg a kép . . BELGRAD Két özvegyember beszélget: — Meg kellene nősülnöd. Már csak a fiad kedvéért is. — Ez nem olyan egyszerű. Fiatal feleséget a fiam miatt nem vehetek el, öre- oet pedig saját magam roi- ött! . .. NEW YORK Mr. és Mrs. Smith, az amerikai milliomos pár, néhány heti pihenésre Londonba utazik. A British Museum- ban járva Mrs. Smithnek eletében először van alkalma múmiákat látni. Megáll az egyik fáraó lányának háromezer éves teteme előtt, s így szól férjéhez: — John, ezen o szent helyen azonnal kérj bocsánatot, amiért múmiának nevezted az anyámat. — Oké — feleli John, és megemeli a kalapját a múmia előtt. — Remélem, megbocsát, hölgyem . .. SZÓFIA Atanaszt ágyba parancsolja az orvosa: — Komoly torokgyulladásé van, barátom. — Ágyban kell maradni? — kérdi meglepődve Ata- nász. — Természetesen. Három napig ki ne nyissa o száját! Atanasz halkan megjegyzi: — Nézze, doktor úr, én atthon több mint húsz esztendeje hallgatok. Mégis torokgyulladást kaptam , , a Vigadó „Az újonnan épült Pest városi Redoute termek bérlőinek van szerencséjük o t. ez. közönséget értesíteni, hogy A DISZ ÉS FÉNYBEN PARATLAN REDOUTE TERMEK vasárnap, 1865. évi január 15-én NAGY FÉNYES ÉS NYILVÁNOS TANCVIG ALOMMAL fognak megnyittatni" A hirdetést Kemény Zsigmond lapja, a Pesti Napló 1865. január 1-i száma közölte. Pollack M hály ünneplő épülete Az egymillió forint költséggel épült palota megnyitása országra szóló szenzáció volt. Az egykori leírás szerint „0 mór, bizánci és román elemek vegyítése által létrejött kevert stílű épület hatalmas homlokzata óriási árkádokon nyugszik, a két szárny szögpilléreit Alexy Károly domborművei környezik, a lépcsőházak freskói Than Móriól és Lotz Károlytól valók, a nagyterem — Pest város legnagyobb báli és hangverseny- terme — mezőkre felosztott sík tetőzetén a négy folyó allegorikus képe, a csemegeteremben Than, Wagner és Lotz freskói vannak,'' A korabeli lapok „Pest legdíszesebb palotájá"-nak nevezik o Redoute-ot, — amely névmagyarosítás után a javasolt Vigarda, Ddülde, Rqjanda, Gondilla helyett a Vigadó nevet kapta, — c közönség mégis vegyes érzelmekkel fogadta. Voltak, akik eredetinek találták, egy eléggé népes tábor „öreg méntelep”-nek nevezte, s végül akadtak, akik az első bál sikertelensége után jóslatszerűen a mesebeli Csipkerózsika várát látták benne. A Vasárnapi Újság így if az első bálról: „Képünk ugyan egy jól látogatott bál rajzát adja, olyanét, amilyennek lennie kellett volna, azonban az első megnyitásnál a termek üresek voltak! Hihetetlen, de így van. Ez olyan tény, mely megérdemli, hogy társadalmi viszonyaink figyelmes vizsgálóját fölötte foglalkoztassa ... Egyik fél a szomorú pénzviszonyokat okolá, mely ellenvetést teljesen meg- hazudtolák a zsúfolt színházak ás lavarkörök. A 2 Ft. beléptidíjat sem mondhatjuk túl nagynak . . . Talán a legvalószínűbb azon föltevés, miszerint a bált őzért látogatták meg oly kevesen, mivel mindenki attól tartott, hogy fölötte nagy lesz a tolongás." A termekről: „Nincs fejedelem, kinek szégyenére válnának e termek..." A hibákról: „A páholyok pl, oly magasan vannak, hogy azokból igazán csak nagyitóüveggel lehet letekinteni, mégpedig nem is minden irányban." A korabeli sajtó csupán sejtetni engedi, hogy Magyarország szívében nem ez o sikertelen „első-bálos” Vigadó volt az első, o polgárság szórakoztatását hivatott intézmény, A XVII, század közepétől az európai városok polgárainak legjelesebb szórakozása a tánc volt. Különösen az álarcos bálokat kedvelték. Mivel ezeken o mulatozásokon gyakran támadtak verekedések és nem- kívánatos jeleneték. o hatóságok ióyekertek a táncolás szenvedélyét rendeltetésszerű báltermek” létesítésével szabályozni, Az első pesti vigadó helyét 1805-ben Hi Id János jelölte ki Pest város első rendezési tervében, a mai Vörösmarty téren 1812-ben felépített Német Színház hátsó fala mellett, a Duna-partra nézőén. Pest város a szükséges tőke előteremtése körüli nehézségek miatt csak 1829-ben kezdhette meg az építkezést, Pollack Mihály tervei szerint, amelyek a kor ízlését jellemző klasszi- cizáló modorban készültek. Ez az első Vigadó 1833 januárjában nyílt meq. Az épület a mesternek legsikerültebb műve volt: Európa-szerte is a legszebb és legmutatósabb „ünneplő épülef’-nek tartották, A sajtó mindenekelőtt nyugodt előkelőségét, tartózkodó választékosságát, nemességét és színeinek finomságát dicsérte. Ebben az ünneplő épületben nemcsak nagy vígasságokat, bálokat rendeztek. 1848-ban itt nyitották meq az első népképviseleti országgyűlést. Itt mondta el Kossuth Lajos azt o gyújtó beszédet, melyben 200 ezer újonc megajánlását és 42 millió fórint megszavazását kérte a nemzettől. A veszélyben lévő haza védelmére e falak között zúgott a jól ismert válasz: „Megadjuk!" ( Keleti motívumok Hentzinek hívták azt a magyargyűlölő osztrák tábornokot, 1849 tavaszán, amikor a hon- védsereq Budát ostromolta, súlyos helyzetében és tehetetlen dühében a császári védőkkel ősszelövette a Duna-parti palotasort és gyújtólövedékekkel elpusztította Pollack Mihály remekét, Dühének alapja o Redoute volt, hiszen itt szavazták meg az „átkos" honvédsereget és a lábraállításához 'szükséges pénzt, A palota majdnem földig égett. Pest városa csak tíz év múlva, 1859-ben szánta el magát a Vigadó újjáépítésére. A tervezéssel Fess! Frigyest bízták meg, aki kora hangulatának és saját ízlésének megfelelően romantikus formába öltöztette az épületet. Míg Pollaok Mihály Vigadója szélesen elterülő, vízszintesen nyugvó homlokzatával nézett szembe a Dunával és a Várral, addiq Fessl a homlokzatot a magasba húzta é« azt erőteljes vertikális tagozódással még fokozta is. A mester előtt az épület magasításának vágya lebegett. Ilyen értelemben módosította a belsőt is, A nagyterem eredetileg 12 méteres magasságát, elrontva az akusztikát. 21 méterre növelte, A belső falakro Pollack Mihály egyszerű, klasszikus tagolásai helyére középkori és keleti motívumok ötvözetét, ragyogóra aranyozott, sziporkázó díszítést borított, amelyet ismétlődő mintájú gipszöntvényekből rakott össze, s néhány jelenékfcele- nebb értékű szoborral és tarka történelmi freskókkal szőtt egybe, Fessl Vatula Jakabot Hollós Mátyással, Hunyadi Jánossal és Nagy Lajossal „egyenlő magasságba” helyezte. (Vatula: Pest első, népszerűtlen bírája a török uralom után, Mindösz- sze egy évig volt „hivatalában”.) A szobrokat — ezekkel együtt négy zenélő nőalakét — Alexy Károly készítette. A freskók közül Than Móré Attila lakomáját, Wagner Sándoré azt a jelenetet ábrázolta, amelyben az ifjú Mátyás legyőzi a cseh Holubórt. Mindezekkel együtt a Vasárnapi Újság egyik, 1866- ban megjelenő számában úgy véli az újságíró, hogy „A Vigadó épülete most csakugyan megfelel nevének, mert föltalálható benne mindaz, ami a vigassághoz szükséges. Földszinti virágcsarnok, sör és kávéház, míg az emelet közepén fényes tánezterem, melyért túlságig élelmes bérlője estenkint majdnem 3000 forintnyi mesés árakat vesz be; ettől jobbra étterem, balra a Vígadó, kisterme, mely nem annyira népes bálokra és hangversenyekre van szánva." A pesti városkép A Vigodó 1944-ben, Budapest ostroma idején másodszor is kiégett. Újjáépítésének gondolatával mór a felszabadulást követő első napoktól kezdve oly nagy elmék is foglalkoztak, mint a zeneköltő Kodály, aki „A Budapest Könyvtára’’ 1. számában így ír: „Szinte hihetetlen, hogy Budapestnek mai napig sincsen olyan terme, ahol nagyobb zene- és énekkari műveket teljesen kielégítő jóhangzással lehetne megszólaltatni... Mai helyzetünkben alig gondolhatunk újonnan tervezett zenepalota építésére. Két kézzel kell hát megragadnunk az alkalmat, hogy a mai viszonyok között is elképzelhető módon, végre alkalmas teremhez jusson a főváros." Sokan dilemmáitok: ott építsék-e újjá a Vigadót, ahol áll, tér leqyen-e a helyén, vagy sem. Végül: a legjobb helyen van, s bár nem műemlék, de homlokzata — amely könnyen helyreállítható — a pesti városkép értékes eleme", tehát meg kell menteni. Meg kell menteni a kossuthi ország- gyűlés. Liszt Ferenc. Casals, Wagner és Strauss miatt is Mert egy évszázadon át itt hangzottak el a legnagyobb budapesti hangversenyek, s bár a 21 méteres belmagasság miatt csapnivaló volt az akusztika, e falak között zongorázott Liszt, csellózott Casals, itten vezényeltek Wagner és Strauss, s végül — Bartók és Kodály. 1956-ban pályázatot írtak ki a Vigadó újjáépítésére, ezen hetven műépítész vett részt. A pályázat után csak az épület állagának megóvására hoztak döntést. 1961 végéig befedték, majd hozzáértő kőfaragók híján, nagyon vontatottan megkezdődött a helyreállítás. Ma már teljesen kész a Duna felőli homlokzat, kijavították a megsérült szobrokat, oszlopokat, de az épület megnyitására még nem gondolhatunk. Kiderült, hogy módosítani kell az eredetileg tervezett 280 millió forintos újjáépítési „keretet" mert a munka sokkal többe kerül. Amíg a módosítást elfogadják, szünetel az építkezés, amely legkorábban 1977-ben fejeződik be. Kézenfekvő kérdés: miért tart ilyen soká az építkezés? A válasz is az: a Vigadót eredeti állapotában állítják helyre, ezta munkát nem lehet a mai ipari építési módszerekkel elvégezni. Kőfaragók, gipsz-szobrászok, díszítő festők és művészek egész hadának együttes, összehangolt munkája hozza meg a végeredményt. Vigarda? Gondilla? Milyen lesz az újjáépített Vigadó? A Duna-parti főbejáratnál a földszinten mégmarad az előcsarnok bejárati szakasza, amely viszonylag épségben vészelte át a tűzvészt és az azóta eltelt éveket, A volt nagyteremben egyetlen módosítás történik: a belmagasságot álmeny- nyezet beépítésével csökkentik, ami tökéletessé teszi az akusztikát. Ebben a Vigadóban ,ra nagyobb zene- és énekkari műveket teljesen kielégítő jóhang- zással” lehet majd ismét megszólaltatni. A hatszóz vendég befogadására alkalmas nagyterem mellett kamaraterem és rádió-, valamint hanglemez- felvételekhez alkalmas technikai berendezések elhelyezésére szolgáló kisterem létesül. A földszinti főbejárattól jobbra kiállítási termet nyitnak, balra étterem-söröző kap helyet Ezek a helyiségek csak annyiban lesznek korszerűek, hogy légkondicionáló berendezéseket és a mai ízlésnek megfelelő bútorzatot kapnak. Az újjáépülő Vigadó tervei a Középülettervező Intézetben készültek. A tervezők: Tiry György, Borsos László és Fehérvári Sán- dorné belsőépítész. Vigarda? Gondilla? ödülde? Rajonda? — Egyik sem. Ismét Vigadó lesz, de most már nemcsak Pest, hanem Budapest legszebb, „ünneplő épülete", iógfényesébb palotája, Hgrsásy! Máris Olvastuk A HALAS ÍRÓ Mark Twain-nek, a kaliforniai Sacramentóban kon- rerenciát kellett tartania. Az egyetem professzora mutatta be az írót a közönségnek es elhalmozta dicséretekkel, emberi és írói magatartását felsőfokú jelzőkkel illetve. Végül Twain vette át a szót: „Nagyon hálás vagyok professzor úrnak a bemutatásért, remélem azonban, hogy nem haragszik meg, ha bevallóm: jobban szeretem e másfajta bemutatást Például az olyat amilyenben egy texasi város polgármestere részesített, aki a következőket mondta a közönségnek: „Barátaim, az ég világon semmit sem olvastam ettől az úrtól, egyetlen sort sem, de két dolgot elmondhatok róla: az első az, hogy sohasem ült börtönben, a második pedig az, hogy csak az ég tudja miért nem“. Ml A KÜLÖNBSÉG} Egy alkalommo! Von Dyek holland festőnek feltették a kérdést: mi a különbség a jő és a szép között, Ván Dyck gondolkodás nélkül vágta rá: „A jóság bizonyításra szorul, a szépség nem.” HIDEG BOROGATÁS A későbbiek során híressé vált Robert Koch még körorvosként működött, amikor egyszer éjféltájban hivatták a kastélyba, ahol könnyű kis rosszulléttel feküdt a földbirtokos fia. Koch gondosan megvizsgálta a gyermeket, majd így rendelkezett: — Tegyenek hideg borogatást a testére! — Hideg borogatást? — csattant fel dühösen a háziasszony. — Remélem, nem akarja azt mondani, hogy közönséges vízzel csináljuk!? — Használhat hozzá pezsgőt is asszonyom, az előkelőbb. Orvosi szempontból és az eredményt tekintve teljesen mindegy, hogy a borogatást vízzel vagy pezsgővel csinálja. TUDOD-E} Egy király magához hivatta az udvari jóst, akinek tanácsa nélkül soha semmit nem tett, így szólt hozzá: — Elhatároztam, hogy feleségül veszem Konstanza hercegnőt. Mondd meg, szeret-e és hűséges lesz-e hozzám. — Szeret, de egy napon meg fog csalni. — Ennek ellenére feleségül veszem — kiáltott fel vadul o király —, de azt akarom: senki ne tudja meg, hogy meg fog csalni. Ezért téged . . . Mondd csak, tudod mikor fogsz meghalni? — A pontos napot nem tudom megmondani — válaszolt a jós —, egyben azonban biztos vagyok: öt nappal előbb fogok meghalni, mint Te, királyom! MEG LEHET-E LENNI VAKBÉL NÉLKOLT CaH Ludwig Schleleh német írót és sebészt egy banketten megkérdezte asztaltársnője: — Igaz-e doktor úr, hogy az emberek vakbél nélkül nem tudnak élni? — Asszonyom — válaszolta szertartásos meghajlással Schleich — az emberek általában esok-esak megvonnak nélküle, ml sebészek viszont sokkal kevésbé. BOLDOG EMSEK Niceolo Paganini hangversenyt adott. Mivel állandó zongorakísérője megbetegedett. egy fiatal zongoristának kellett „beugrania", aki a hangverseny végén így szólt a művészhez: — Mester, ön olyan hévvel játszott, hogy saját ron- gorajátékbmat szinte nem Is hállóttam! Boldog érrtbéf! —■ válaszéit mosolyogva Paganini.
