Dunántúli Napló, 1973. december (30. évfolyam, 320-348. szám)
1973-12-31 / 348. szám
Lezárult a Pető fi-év, nyitva maradt a szülőhely-vita... Propagandisták fóruma A költő emléke Félegyházán A Segesvárról Félegyházára került i Fstőfi-sz®b«w Az évszázados per mégslncs lezárva. Melyik város Petőfi szülőhelye? Kiskunfélegyháza-e, ahol eszmélő gyerekkorát töltötte s melyet egy versében is szülővárosának vallott, vagy Kiskőrös-e, ahol hiteles dokumentumok szerint születése után néhány órával, 1823. január 1-én anya- könyvbe írták? ♦ E kérdésben 100 év alatt St alkalommal lángolt fel a keserű és szenvedélyes sajtóvita. A legutóbbinál már-már úgy tűnt, a tudomány hallgatólagosan elfogadja Dienes András álláspontját: Petőfi elvitathatatlan szülőhelye: Kiskőrös, de mivel szellemi szülőföld, eszmei szülőföld is van, ezt meg Félegyhá- zótól nem perelheti el senki. Legeslegújábban Fekete Sándor szerint ez az álláspont tudományosan nem tartható fenn („hátha mégis" Félegyházán született ...), így a vitát és a kutatást nem lehet lezárni. Egy biztos: a költő emléke mindkét városban a születési helyhez méltó arányokban és elevenséggel él. A most záródó Petőfi-év tiszteletére a két város — fenntartásaik ellenére Is — száz év óta először hivatalos találkozókat, baráti kapcsolatokat kezdeményezett egymással. Kiskőrösről mór beszámoltunk, (Dunántúli Napló, 1973. február 18.), ezúttal annak szegődtünk a nyomába: hogyan, miben él a Petőfi-hagyomány a költő másik szülővárosában? * .Alföldi mezőváros mint a többi" — gondolhatja az ideérkező első körülpillantásra. Ré gi emeletes házak és újak, közéjük beékeive a neonfényes kirakatok, középületek sora, ahonnan pár száz lépésre hosz- szú gömbakácos falusi utcák futnak szerte a kiskunsági tanyavilág felé. Am, aki munkás la kőiről is megtud egyet-mást, mindjárt nagyobb „respekt”-te! néz körbe itt A 35 ezer lakosú Félegyháza lendületesen fejlődik. Lakói mintegy fele ma már az iparból él, egyötöd részük a mezőgazdaságban (öt jól menő, módos tsz-ben) dolgozik. Jó részük még a tanyán él, s ott gondozza a háztájit, de már „bent" is van háza. ök úgy mondják: „hazamegyünk a városba”... Háztáji gazdaságaikban évente 80—90 millió forint értékű árut termelnek. A húsprogram egyik jelentős alföldi bázisa Kiskunfélegyháza. Ezentúl, ahogy emlegetik, a liba hazája. A „májliba” hazája, ahol 1973-ban mintegy 250 ezer olyan libát neveltek, melynek I. osztályú mája kilogrammonként tizenhat dollárt ér... Egyszóval: jómódúak. A másik, s amiért elsősorban érdemes körülnézni itt, a város múltja és hagyományai. A múlt: Árpád-kari kun település, mely a török alatt teljesen elpusztult. 1743-ban jászokkal telepítették be. Egy évvel később Mária Terézia mezővárosi rangot ad Félegyházának. így éppen ez évben ünnepük a ma is büszkén hangzó „kiskun" napokkal várossá alakulásának 200. jubileumát. A kis mezőváros 1824-ig, a (Petrovits-család odaköltözéséig) is sokat fejlődött, már akkor 15 ezer lakosa volt. A kiegyezés korában az ellenzéki politika, a függetlenségi gondolat egyik fontos alföldi támaszpontja, később a mintegy 2500 kubikoscsaláddal a munkásmozgalom fontos góca. Ennek a múltnak, ezeknek a hagyományoknak számos jelével találkozhatni, akár csak végigsétálunk is Félegyháza „ligetös” főutcáján a fő térre, ahol műemlékek és emléktáblák sora idézi meg tisztelettel a költő emlékét, a család itt töltött hat 'esztendejét * Az állomás felől érkezve impozáns szépséggel magasodik elénk a XVIII. század derekán épült barokk ó-templom, „nagy, komoly tornyával”, amelyre a Petrovits-ház kapujából éppen rálátott a gyermek Petőfi; s melynek harangszavát olyan meleg szeretettel idézi meg Szű- lőlólderr.en című versében. A fő tér sarkán oszlopos-klasszicizáló egyszerűségének eredeti szépségében felújítva áll az ún. „Haty- tyú-ház”. Ebben működött az öreg Petrovits két (a várostól bérelt) mészárszéke. Ma otthonosan berendezett könyvtár, ahol egy Petőfi-emléksarok több eredeti relikviát is őriz Előtte magasodik a félegyházi Petőfi-szobor — Köllő Miklós nagyszerű alkotása — mely valaha a segesvári várban állott. Története sajátosan tükrözi a félegyháziak lokálpatriotizmusát, Petőfi-kultuszát. A szobrot 1916-ban a közelgő front elől Budapestre szállítót tők. Egy Ideig ott hányódott a beolvasztásra: váró szobrok kő zött. A félegyháziak egy szerencsés véletlen során értesültek erről 1921-ben. Hosszú és kitartó küzdelmet folytattak, hogy a segesvári szobrot -— egv sor más ugyanerre aspiráló város közül — a legméltóbb helyen, Félegyházán ez egykori Petro- vits-mészárszék előtti téren állítsák fel. Ezt a csatát meg is nyerték. Köllő alkotását a költő születésének centenáriuma előtt pár hónappal avatták fel ünnepélyesen Félegyházán. * Csak néhányat említettünk a Petőfi-hagyomány ápolásának jelentősebb ereklyéi közül és mai élő valóságból, hiszen a költő nevét számos intézmény, terület, utca és lakónegyed viseli itt és a város környékén Is. A legjelentősebb mégis az a kötetek sorára tehető szellemi kincs, amellyel — a sokszor ajakbigy- gyesztve emlegetett — évszázados szülőhely-vita az irodo lomtörténetet, a Petőfi-kutatást a félegyhóziak részéről gazdagította. Különösen az utóbbi két évtizedben, amikor a város hely- és művelődéstörténésze, a neves Patöfi-kutató, a költő gyermekkori éveinek kiváló ismerője, dr. Mezősi Károly színre lépett hosszú évtizedek munkájával összegyűjtött új adataival és a szakemberek elé tárt nagyszerű tanulmányaival, vitacikkeivel. Ekkor kezdődött meg a napi és a tudományos sajtóban az ötödik - és végre tudományos alapokon felszik- rázó szülőhely-vita, ahol o szakemberek kénytelenek voltak szembenézni, megbirkózni Mezősi új megközelítésű tételeivel és hipotéziseivel. Ezek persze nem nélkülözik az elfogultságot, a megalapozatlan vagy bizonyíthatatlan állításokat sem. így kerülhetett nyilván a Haty- tyúház boltívei alá is 1957-ben az a szép aranybetűs emléktábla, melynek szövegében a Petőfi apjára vonatkozó egyik adat okkal kifogásolható. Csakúgy, mint az a szövegrész, hogy „ez a műemléképület (Petőfi) gyermekkorának szihelye". Az idegent félrevezeti ez a megfogalmazás, hiszen szigorú, kemény hangú apja aligha tűrte meg, hogy 6-8 éves fia ott, a munkahelyén lábatlankodjék. Petrovitsék a templom mögött laktak, a kis Sándor pedig a Hattyú-ház környékén játszott pajtásaival. Méqsem ez, hanem Közelebb Petőfihez című kötetének egyik recenziójából vett gondolat jellemzi a legpontosabban a nemrég elhunyt Mezősi életművét: „Aligha van Petőfi életének és alkotó tevékenységének olyan szakasza, melynek tudományos rekonstruálásához lényeges vonásokkal ne lárult volna hozzá ...” (Kritika, 1972. 11. sz.) * Szép gesztus az egykori „két szomszéd vár" közötti kapcsolat fölvétele a Petőfi-év tiszteletére. Errői Sajtos Géza népművelési felügyelőt, a félegyházi Petőfi Emlékbizottság titkárát kérdeztem: — 1972-ben a Petőfi-év előkészületei alkalmából itt járt a Magyar Rádió egyik riportere. Szó esett a vitáról is... Megyei lapunk, a Petőfi Népe keményen fölvetette: van-e értelme ezt az ügyet megint fölemlegetni? Voltaképpen akkor létesült a kapcsolat a kiskőrösiekkel, tehát az előkészületek alkalmából. Egy-egy küldöttséggel kölcsönösen látogatóba mentünk. Megállapodtunk: az évszázados vita fölemlegetésével nem rontjuk meg a szép ünnep hangulatát; egyeztetjük a programunkat és mindennemű rivalizálástól kölcsönösen tartózkodunk. A két találkozás városnézéssel és fehér asztal mellett zárult... Hegedűs Ferenc, az MSZMP Kiskunfélegyházi Városi Bizottságának titkára; — A félegyházi ember úgy tartja, itt van Petőfi igazi szülőföldje. A tudományos álláspontot, ami kialakult, nyilván el kell fogadnunk, de a vita — ahogyan Fekete Sándor irodalomtörténész ' itteni előadásában is hangsúlyozta — nincs még lezárva. Nehéz erről beszélni: mi a költőnek hiszünk!... A kiskőrösiekkel kialakult kapcsolatot azért ezután is fenntartjuk, ápoljuk. A szülőhely kérdése tehát ezután is nyitott. Lehetséges, hogy a kialakult álláspontnak, a két város közeledése, kapcsolatai ellenére hamu alatt izzik egy újabb, immár hatodik szülőhelyvitának a parazsa? Ki tudja... Pedig, ideje volna pontot tenni a végére. Attól —, ha valóban hiteles dokumentumok, levéltári adatok bukkannak fel és szólnának a kiskőrösi szülőhely ellenében -—, a lezárt állsápont még módosulhatna. Sőt, attól még a tudományos vita is, a kutatás is tovább folyhatna. A jelenlegi hallgatólagos álláspontnál jobbat vagy többet aligha várhatunk, csak esetleges variánsokat. Márpedig újabb legendákkal, újabb hipotézisekkel — bizonyítható erejű érvek, dokumentumok nélkül — a tudomány még soha nem haladt előre. Waflmger Endre Adatok és tények a chilei burzsoázia igazi arculatáról Sokáig úgy tűnt, hogy az amerikai kontinensen Kuba után Chile népe előtt nyílik meg az út a szocializmus felé. Nem véletlen, hogy a haladó világ közvéleménye különös figyelemmel kísérte a chilei fejleményeket, s kíséri még ma Is, amikor a fasiszta katonai junta ideiglenesen visszavetette a fejlődést. Halottak ezrei f A chilei fordulatnak több oka van. E néhány sorbon egyetlen okkal, a hazai burzsoázia igazi arculatával foglalkozunk néhány esemény kapcsán. Annál is inkább szükséges ez, mert a chilei útról a közvélemény egyes köreiben idillikus kép alakult ki. Az elméleti fejtegetések helyett beszéljen a chilei történelem, beszéljenek a tények. A chilei nemzeti burzsoázia — mint a burzsoázia általában — osztályérdekeit hosszú évtizedeken keresztül az egész nemzet érdekeiként tüntette fel. Még akkor is, amikor a 20. század folyamán megerősödött a munkásosztály, létrejöttek a munkásosztály pártjai. A nemzeti burzsoázia minden eszközt felhasznált az osztályellentétek el- kenésére. Ha ez nem használt, „a társadalmi béke érdekében” az elnyomottak közé lövetett. Valparaisoban 1903-ban a ki- kötőmunkósok sztrájkja idején 30 halott és 200 sebesült volt. A santiagói hús-sztrájk idején 1905-ben 200 munkást öltek meg, a Santa Marina-I mészárlásnál 1907-ben 2000 sztrájko- lót géppuskáztak le, o Puritc Arenas-i és a curunai felkelés idején —* 1920—1925-béri ■— 3000 embert gyilkoltak meg, 1934-ben 60 parasztot végeztek ki, 1957-béri a santiagói lázadáskor szintén tömegmészárlás volt. íme a tények közül néhány kiragadott példa! A burzsoázia hatalma 1976. szeptemberében mégis megingott. s választások útján a Népi Egység haladó pártjai átvették a hatalmat, s Chile megindult azon az úton, amely a szocio- lizmus Irányába vezetett Nyílt terror A Népi Egység haladó programjának végrehajtását alkot1- mányos úton nem lehetett megakadályozni A chilei reakció a külföldi nagytőkések és monopóliumok támogatósával 1973 tavaszától fokozatosan áttért a nyílt terror módszerére. Kövessük az eseményeket! A jobboldali Kereszténydemokrata Párt áprilisban azt követelte, hogy pénzért adják el a nagybirtokosok kisajátított földjeit. Ezzel úi latifundiumok jöttek volna létre Chilében. Április folyamén uitrareakciés és ultrabaloldali csoportok a gyárak és a fő közlekedési utak megszállására tervet dolgoztok ki, és elégedetlenséget szítottak a nép körében. A reakció parlamenti képviselői április végén meghiúsították a munkabér- és fizetésemé iési törvénytervezet teljes finanszírozását. Allende elnök május 1-i beszédében a fasiszta veszélyre hívta fel a figyelmet. Rámutatott: élni fog azzal a jogával, hogy az utcára szólítsa a munkásságot Chile és kormánya megvéde/mezésére. Allende ugyanakkor beszélt az északamerikai monopóliumok szégyenletes aknamunkájáról. Az ellenzék egyik fő célja: a nyílt gazdasági támadás. A szélsőjobboldali terrortámadások május 5-én indultok, amikor a Haza és Szabadság elnevezésű szervezet tüntetést rendezett és véres verekedéseket provokált Santiagóban. Rendkívüli állapotot kellett kihirdetni. A provokációk száma egyre nőtt. A chilei kormány május második felében lényegében betiltotta o Haza és Szabadság szervezetet. Megtiltotta, hogy gyűléseket, felvonulásokat szervezzenek és hogy tagjai fegyvert viseljenek. Május végén a magánkézben lévő tömegközlekedési vállalatok gépkocsivezetői hatnapos sztrájkot szerveztek, nagy kárt okozva ezzel a nemzetgazdaságnak. Június elején a jobboldali elemek fegyverre! támadták meg az egyik rádióállomást, amely Allendéék kormányának programját sugározta. A reakciós Nemzeti Párt június 19-én nyilatkozott: „Allende már nem tekinthető Chile alkotmányos elnökének!" Június 22-én a kormány pert Indított a Nemzeti Párt ellen, s a bíróság hat napra betiltotta azt az újságot, amely a fenti nyilatkozatot közhírré tette. A Legfelsőbb Bíróság június 22-én hatályon kívül helyezte az ítéletet. Katonai zendülések Június végén egymást érik a katonai zendülések. Június 29- én reggel 9 órakor egy páncélos ezred körülzárta az elnöki rezidenciát és tűzharcra került sor. A déli érákban a még AI- lendéhez hű légierők helikopterei kényszerítették eivonulásrc a páncélosokat. Allende a támadást elszigetelt jelenségként értékelte. Ügy vélte, hogy a hadsereg hű az alkotmányhoz. E támadás kapcsán ismét rámutatott arra: ha szükségessé vá'ik, telfegyverzik a munkásságot. Az ország mind a 23 tartományában elrendelték « rendkívüli állapotot Július és augusztus folyamán többször átalakult o kormány, amelynek alapvető célja a zavargások megfékezése, a szabó- tálások letörése volt Augusztus Tó-ón ismét sztrájkba léptek a fuvarosok. Augusztus 18-ig a 45 000 autóbuszból és tehergépkocsiból 25 500-at elkobzott a kormány és a hadsereg látta el a szükséges szállításokat * A chilei nsakdá világosan lát- te, hogy tevékenységének központját a hadseregbe kell áttenni Augusztus végén és szeptember elején az amerikai hadihajók gyakorlatot tartottak a civilei partok mentén. Állták a rohamot Szeptember 11-én Valparcf- sobcn katonai alakulatok szállták meg a város közigazgatási központjait, s ezzel egyidőben Santiagoban fegyveres egységek indultak az elnöki palota felé. Délelőtt 10 óra tájban a hadsereg adója bejelentette, hogy a szárazföldi csapatok, a légierő és a haditengerészet, valamint a csendőrség parancsnoka katonai juntát alakított és átvette a hatalmat Egy ára múlva a légierő gépei megkezdték az elnöki palota bombázását. A palota védői három árán át állták a bombázásokat, a harckocsik tüzét és a gyalogsági rohamokat. A túlerővel szemben hosszú ideig nem bírtak ellenállni. Allende dél tájban hősi halált halt A fasiszta katonai junta hozzálátott a megtorlásokhoz. Véres akciói szoros részét képezik annak a folyamatnak, amelyet a chilei burzsoázia a század elején elkezdett. A burzsoázia a hatalmat komolyan veszi I Ha osztályérdekei az alkotmányosságot követelik, ám legyen; ha szabotálni, sztrájkolni kell, azt csinálja; de ha a fasizmus fegyveréhez kell nyúlni, lelkiismeret nélkül hozzányúl. A társadalmi fejlődést azonban Chilében is csak lassítani tudja, véglegesen nem állíthatja meg. A chilei nép mellett egyelőre csak az igazság van. Az erő átmenetileg a burzsoázia oldalán áll. Dr. Fehér István
