Dunántúli Napló, 1973. december (30. évfolyam, 320-348. szám)

1973-12-24 / 343. szám

Mindenki karácsonyfája Tavafy karácsonykor történi; öl öreg Bányai — először éle­tében — nem a sportról poli- tízéit A „vének”, mint minden este összejöttek a Széchenyi téren, a köpködőn és .., Szó b<j sem került, hogy kilenc pontjával bentmaradhat-e a Dózsa, hanem arról, hogy egy­re szegényebbek leszünk, s hogy már a Nap is másként süt, mint kilencszázharmincban, negyvenötben, de még hatvan- kilencben is... — Pogány város e? — mondta a? öreg Bányai —• az­előtt minden esztendőben tel- állitotték a karácsonyfát, most már az sincs, pedig emlékszem már 1930-ban is volt itt fenyő a szegényeknek. i * ♦ daruskocsf ügyeseit »a né­verezik, addig-addig forgoló­dik, amíg gémje a fenyő fölé nem ér. A drótkötelek megfe­szülnek — a fa szabadulni airar a törzséle kötött: láncoktól, az­tán méltóságteljes lassúsággal fordul a Szentháromság szobor e*é. Két kisgyerek vitatkozik; — Hülye vagy! Ha öntött- vasból csinálnák a gémet, mar rég letört volna. Ez kovácsolt vasból vass, ezre mérget ve­hetsz Fülöp Csaba e Belvárosiba jár. Negyedikes. Apja e DÉDASZ-nál dolgozik, fel ser* foghatom a vasas szakmában, hogyan szerzett ilyen jártassá­got Közben a fa felállt Buj- báczi a gémen macska ügyes­séggel mászik fel a láncokat leszedni. Bámulatosan szép, su­dár fal Kőlyukon a hegyoldal ban kicsinek tűnt s formátlan­nak. Kovács Gyuri úgy néz fel iá, hogy majd hanyatt esik, Persze, ő még csak négyeszte»- dós emberke. ■— Láttál mór ekkora krmv esonyfát? — lügen..— * Pedig nem láthatott Egyszer — 1969-ben —• úgy volt hogy huszonötméteres fenyő kerül a Széchenyi térre. A somogysimo- nyi erdőkben fel napig keres­ték a fát Az erdész holt fá­radttá gyalogoltatta Takács Ár­pádot a Városi Tanács cso­portvezetőjét, neki azonban egyik sem tetszett Végülis le­mondóan mondta az erdész­nek; hagyják az egészet eb­ben az erdőben nincs olyan fa, amelyik méltó lenne Pécs fő­terére. Majd Sopron környékén keresnek. Felhorkant erre az er­dész: „Hogy itt nincs, hát néz­zék, s vigyék a szívemet!” Öt perc alatt mutatott egy fát mint trónján ülő király alatt válói felett úgy magasodott a szépséges ezüstfenyő környe­zetében. ültetésétől kezdve ne­velte az erdész ,. Akárcsak Szabados Laci bá­csi ezt, amely most a Széchenyi téren áll. A kőlyuki erdész 43 esztendeje szolgál az erdőben, s már több évtizede Kőlvukon, Amikor kidőlt a fenyő, csak hallgatott, aztán hogy eltakar­hassa arcát lehajolt s számol ni kezdte az évgyűrűket Amíg harmincötig eljutott, belenyu­godott a fenyő sorséba.-— Jó! emlékeztem. Harmincöt esztendeje pőre volt ez a domb Egy vasárnap jöttem erre, az öreg Farkas —• az volt itt ak­kor a jáger — akkor ültette. No nem baj, őrüljenek azok e pécsi gyerekek ... Az erdész felesége kicsit tá­volabb áll a munkásoktól, nem szól bele a fa dolgába, csak az em heréébe. — Ha akarod, elkísérheted Pécsre a fát, de öltözz át! — Elmenjek? Azt mondod, hogy elmenjek Pécsre a fával? Átöltözni azonban nem akar, azt mondja, ő csak ebben a jáger ruhában érzi jól magát a civil ruha olyán, mintha pán­cél lenne. , Nagyon elkanyarodtam a so­mogyi erdőkből, s Kovács Gyu­ri már négy esztendős... Egy­szóval megvolt a fa, a jármű­vek kikanyarodtak a kövesútra. Igaz, az ég nagyon sötét volt. de - úgy tűnt, indulhat a kara­ván. Néhány kilométert jöttek is, de akkor már olyan erős Solt a hófúvás, hogy a darus­kocsinál magasabb torlaszok állták útjukat. 1969, december 19-én, késő délután akadtak el, s csak december 30 án sike­rült a daruskocsit, a fenyőt szál lító ZIL-t, a tanács Volgáját, s a munkások mikrobuszát ki szabadítani a hó alól. így hét Kovács Gyuri nem láthatott még nagyobb fát, s az elakad- tat is csak néhány órás újszü­löttként láthatta volna, mert éppen karácsonykor született. * Szemben vakítóan szikrázik e domboldal, valahol Sikonda fe­lett látni csak néhány felhőt. Talán éppen az vet ide árnyé­kot Hideg van. Jólesik a pá (inka, amit a tanácselnök kül­dött a társadalmi munkásoknak. Bujbáczi László leveti ormótlan bakancsait. Kovács Attila o magáét adja, puha gumitalpú, posztó cipó. Nevet az egész munkassereg, — húszán is van nak tán — mert Bujbáczi ágy kapaszkodik a fára, mint egy akrobata. Felköti a kötelet, negyven kéz feszíti, hogy ne a szaka­dék felé dőljön. Már berreg a fűrész motorja. Juhász István felteszi sárga kobakját s neki­feszíti a fűrészt a fának... Előtte a bokrok, fák között léniát vágott, hogy legyen hol lehúzni a fát Harminchárom esztendős, három kis gyereke van. Hat éves a legidősebb,-— Tíz esztendeje fogott meg ez erdő, az a munkám, hogy a jövő erdeit alakítsam. Ritkí tom a sűrűst Lámpásból indu­lok minden reggel gyalog me gyei Petőcfg, Szentkűfig, To­pisig Ahova keii. Most o Lapís- nál dolgozom, 30 hektár fiatal fenyvest ritkítok, talán 30 esz­tendő múlva lesznek olyan fák, mint ez a fenyő. Este összejöttük egy pohár bor mellett beszélni a fáról, s okkor egy kicsit jobban meg­nyilatkozott Juhász Pista is. — Szabadság van az én munkámban, ezt szerelem. Mert a szabadságot senki sem tud­ja megfizetni. Énekelhetünk bármit — mondja a favágó —■■ de olyan örökzöld melódiát úgysem tudunk, mint ez a min­denki karácsonyfája. Marad­junk hát ebben. Mert az a lé­nyeg, hogy öröme legyen min­denkinek ... Könyökén kiszakadt a mun­káskabát, haját kócos-laposra nyomta a kobak, gumicsizmája csupa sár, zöld ingének nya­kánál látszik barnára cserzett bőre... — ... a kisemberek, kis őrö­méből állnak össze a nagy örö­mök és a nagy dolgok, ezért ne tiltsa meg senki, hogy azo­kat az örömöket, amelyeket ta­lán egy pohár bor hoz ki az emberből, talán egy ilyen fe­nyő. Megcsináljuk. Szívesen megcsináljuk. Az ember saját öröméért felelős .., A vágásnál nem beszélt. A STYHL-t nekinyomta a fának, először a döntőhajkot csinálta meg (így mondják szakszerűen) aztán vízszintesen bevágott, utána ékalakban dolgozta meg a fát, s végül a döntővágás . .. Egyetlen ága sem sérült meg, úgy feküdt ie a fa. Szabó János, a Posta szállí­tási üzemének vezetője szinte csak magának mormogja; le­hetnek nagy tudósok, utolérhe­tetlen művészek, lehetnek egye­dülálló hősök, de munkáskezek, egyes munkáskezek nélkül nem lenne semmi a világon , ■ * üt földrészen körülbelül egy milliárd ember ünnepli a kará­csonyt Az ünnepség ősibb, mint maga a kereszténység, gyöke­rei visszanyúlnak évezredekre, amikor a pásztorok, földműve­sek először figyeltek fel a csil lagok változására. A karácsony szó szláv ere­detű — a legrövidebb napot jelenti. Az ősi egyiptomi, kis- ázsiai, színál . vallások ekkor ünnepelték a „legyőzhetetlen Nap” ünnepét. Ennek elemei lelhetők fel a kereszténységben is, Jézust ezért emlegetik az „üdvösség Napjának”. Születé­sét születésnapját csak 330-tól Róma indítására kezdték ünne­pein!, eredetileg ogyanls ja nuár 6 an, Vízkeresztkor ülték meg az évfordulót. Abban, hogy a kereszténység legnagyobb ünnepét éppen ka­rácsonykor akarták ünnepelni, szerepet játszott az is, hogy el­lensúlyozni akarták több, meg erős pogány vallás erre az idő re eső ünnepét. A rómaiak pél dóul december 20-a körül tar tották a szaturnáliát, amely a vidámság és dóridé ideje volt Franciaországban még a közép­korban is egy-egy katedrálís kö­ré gyűlt a nép, akkor választották meg az Együgyűek pápáját, az Ártatlanok püspökét és a Tök- 15lkok abbéját. A germán mitológiából ke­rült át a fenyőállítás szokása. Valaha a hatalmas porosz erdő­ségekben Wotan istent tisztel­ték vele. Angliába a XIX. szá­zadban került át a karácsonyfa állítás szokása, amikor Albert herceg Viktória királynő hitve­se lett. Ekkor terjedt el a töb­bi európai országban, hazánk ban is ,, * A pécsi karácsonyfák törté­nete elég homályos, alig-alig találni valakit, aki az első, vagy akárcsak az ötödik fa történe­téről bármit is tud. Takács Ár­pád tíz esztendeig volt „Pécs télapója”, lapunk munkatársai az idén vállalták ezt a szere­pet. — Talán 1930-ban állították fel először a fenyőt — a sze­gények karácsonyfája volt, Ak­kor is, s a háború után is 1947­ben kivilágítotton fák voltak, mézbe mártott papírgalacsinok díszítették. Emlékszik még a gázlámpák oltó kampójára? Na azzal akasztották fel ezeket a gombócokat. Még 1963-ban Is volt néhány ilyen díszünk. Ak kor a pécsvaradi erdészettől vá soroltuk a fát, a kertészeti vál lalat egyik brigádja hozta, és a „tatarozó” villanyszerelői dí szítették. 1964-ben a sikonda! kápolna mellől vágtunk ki egy fenyőt, egy évvel később a ká- rászi erdészet udvarából. Ez csak egy napig állt, éjszaka olyan vihar támadt, hogy lö­véstől kitépte, s nem állítottuk már vissza. 1966-ban a temető­ből hoztunk egy idős fát, a csú­csa fekete volt az erőmű kor­mától. Akkor még nem működ­tek a pernyeleválasztók 1967 ben a Somogy megyei Lad községből szállítottuk a fát 1968-ban mentünk először da­ruskocsival, a Voss János volt a darus, aki most is hozta a fenyőt. Eddig egész sereg mun­kásra volt szükség, s amikor először vettük igénybe a tech­nika csodálatos vívmányát, ai úgy elsüllyedt, hogy csak tan­kokkal lehetett kihúzni. 1969- ben volt a hófúvás, a következő esztendőben ismét a Somogy- simonyi erdészetbe mentünk. Olyan gyönyörű idő volt, hogy a méhek kijöttek a kaptárra, 1971-ben fél Somogy megyét sötétbe borítottuk — a korona össze-vissza tépte a drótokat Ez volt az utolsó fa. A követ kező költségei voltak; dekoró elő 13 374 forint, szállítás 30 100 forint, a fa 1200 forint, a víl lanyszerelés 20 671 forint, ősz- ízesen: 65 345 forint 1972-ben már legalább nyolcvanezerbe került volna, ha az áremelke­déseket beszámoljuk. Megindult a szervezés. Tele­fon: 11-033. Erdőgazdaság, Csanádi Béla igazgató. Min denki karácsonyfája? — Ter­mészetesen. Krémer igazgató- helyettes .. . Zéman Ilona és Beck Antal munkatársak, Csu­torái István gépkocsivezető. Ke­resni, kiválasztani,,,! Telefon: 15-733 ÉPFU Paulik elvtárs, hát persze. Konez elvtárs: Há­rom nappal előbb szóljanak! Közben jöttek a telefonok a szerkesztőségbe. A Posta szállí­tási üzeméből Simity György művezető, Bujbáczi László bri­gádvezető : Nem késtünk még el? Mi szeretnénk hozni a fát. A DÉDÁSZ számítóközpontjá­nak KISZ-szervezete, egyik szo­cialista brigádja: mi szeret­nénk díszíteni a fát. . . A DÉDASZ-tó! Nichter János mű­vezető. Bergics Antal szocialista brigádvezető: ml szeretnénk dí­szíteni a fát. Az Építő és Tata­rozó Vállalat főmérnöke: termé­szetesen mi adjuk a kábelokat, a transzformátorokat, Nagy István építésvezető: természete sen a kívánt időben minden ott lesz a Széchenyi téren. A TEMPÓ szövetkezet elnöke: ter­mészetesen ingyen megcsinál­juk a díszeket. Fűzi János de korációs részleg vezetője: szeb bek lesznek, mint eddig bár mikor.., Nevek. Telefonok. Ne vek. A postások: Kőhidi István, Kovács István, Korsós Gyula, Juhász Mihály, Domsa Gyula, Kovács Attila. A DÉDÁSÍ szá­mító központjából: Koczkás An talné. Mészáros Kórolyné, For- ray Ferencné, Keszthelyi Zsuzsa aztán Fierdsam Ottó, Egerzei- ger György, Madurka Júlia, űrézer Erzsébet, Makai István, aztán a DÉDASZ villanyszerelői, a Bergics brigád: Herzog Ist­ván, Vizsi József, Pillér Csaba, Csatlós István, Takács Ferenc, a katonák, a Steinmetz bunyósai 1 Kónya Tibi, a Láng Tibi és a Wágner Ferenc, aztán a „tata rozó” villanyszerelői a Barer testvérek ... Nem lehet követni, hogy kimindenki segített Fűzi János grafikus közbe is szól, tudja, hogy van egy társadalmi munka? — Először van a lel­kesedés. aztán a kiábrándulás, a pánik, a felelősök felkutatá­sa, az ártatlanok megbünteté­se, a részt nem vevők kitünte­tése ., - Persze csak viccelek. Amikor az idén kérték, elhatá­roztuk, hogy most újdonságot csinálunk. Csak az volt a kér­dés, miből Papírból nem lehe tett. elázik, a tarost túl nehéz, ha lefújja a szél fejbeverhet valakit Mester Margitnak ju­tott eszébe az alufólia —■ Tavaly otthon csináltam ilyen kis forgó díszeket, az idén gondoltam nagyban is megcsi­nálom. Már előbb is gondol­kodtunk rajta, hogy mit tegyünk a fára, mert mégegyszer nem fordulhat elő, hogy ne legyen fa. Nézze, ott vari a hawaii pépé — egy futballba szúrt pálcikák végén stilizált tűleve­lek — arra gondoltunk először, de 100 forint egy darab.,. * Vass Jánossal még az in­dulás előtt beszélgettünk. Ő a negyedik fenyő hozatalánál se gít már. 1953 óta ötször kapta meg a gépjárműközlekedés ki­váló dolgozója kitüntetést. Ez a mostani munka ■— azt mond­ja — gyönyörűség. —- Hanem, amikor Gőrcsápy- ben felborult egy teherkocsi — éppen arra jártam — két em­ber volt alatta, gerendákkal próbálták megemelni, minden mozdulatra ordított a két sze­rencsétlen. Minden pillanat óráknak tűnt, amíg leemeltem a kocsit róluk. Egyszer meg Be- remendre mentem, a feldőlt autó a sofőr kezét szorította a földre, először az út kavicsát kapartam ki keze alól, csak az tán lehetett segíteni rajta ., Visszafelé jövet felkapasz­kodtam a 20 tonnásra. Tizen­négy keréken hozta a fenyőt, Walter László és a segédveze tője Ács Ferenc irányította az óriás járművet A Feri nézi e jobboldali tükröt, s amikor a veszélyes helyeken rendben van, csak ennyit mond: Oké. Sire. Az öreget szerényen csak így hívja. Esztendeje járnak együtt Csináltak már olyan fuvart, amit az ország egyetlen más ,-épfusa" sem vállalt: a duna­keszi házgyár 44 méteres sza­lag-elemeit vitték keresztül a fővároson. Aztán Hirdről e METRÓ építéshez vasbeton ge­rendákat szállítottak: 18 méter hosszú volt a szállítmány, s két­száz mázsás, Walter László felsőtestéi is hozzámozdítja, amikor a kocsi­kerék nagyságú kormányt for­dítja. Dübörög a félelmetesen nagy masina.Csodálatos könnyedséggel engedelmeske­dik a vezetőnek. Ok ketten napi 15 és félórát vezetnek; elindul­nak Hirdről és még aznap visz- szatérnek. Havonta 6000—6500 kilométert megy előre a KRAZ órája, Két-két gyermek várja haza az országutak fuvarosait, akik az elmúlt esztendőben több mint másfél millió forint értéket dolgoztak ezzel e jár­művel, ■-— Nézze — mondja Acs Fe­renc — én mint melegburkolá­sokkal többet kerestem, de ne­kem minden vágyam az volt, hogy sofőr legyek. Nehéz ke­nyér, nem Is túl nagy kenyér, de én ezt szeretem ,,. * A Posta szállítási üzemének dolgozói is valamennyien gép­kocsivezetők. Reggel fél 4-kor kezdik a munkát, az állomás­ról hordják o csomagokat az l-es hivatalba. Bujbáczi László a? egyik brigád vezetője, a H. Rákóczi Ferenc-ről elnevezett brigádé. Mert itt vannak a „Hunyadi János” brigádból 14. — En Is éppolyan pici kis ember vagyok, mint a többi, csak észrevettem, hogy ha ösz- szefogunk, jó kis kollektívát ala­kíthatunk. Hát így van. Ha majd lebontjuk a fát, szeret­nénk elvinni Csertőre az állami gondozottak otthonába, mert őket patronáljuk. Az én brigá­dom eddig a zöldkoszorús fo­kozatot érte el, talán jövőre megpályázhatjuk már az ezüs­töt is... Szinte hihetetlen, hogy e „leg”-ek mámorában végre egy zöldkoszorás brigáddal is ta­lálkozom. Eddig csak arany, gyémánt és ... Igaz, Beiglesék is csak „ezüs­tösek", de ők már kaptak egy aranydiplomát a tanácstól tár­sadalmi munkájukért Mondom « brigádvezetőnek, mondjon egy karácsonyi történetet a brigád életéből. Nem jut eszé­be semmi. Aztán elmondja az Április 4 brigád történetét, mun­káját, s hogy a Vámház utcai iskola egyik legszegényebb, 7, osztályos kislányát patronálják, aki karácsonyi ajándékként két hétre üdülni megy a brigád kasszájából, Hát ez mi. ha nem karácsonyi történet? így vannak persze .a „dédászos” lányok is. Ági, Koczkás Antalné, a KISZ-titkár éppen akkor tartot­ta eljegyzését, amikor az a szép fenyő elakadt, s az ő vőlegé­nye is elakadt a hófúvásban, az utolsó pillanatban érkezett meg , , * Mindenki meg akarja fogni a díszeket. Igaz néhányon csak a fa törzsét nézik, elég erősen ki van-e ékelve, de legtöbben a szaloncukrokat simogatják. Egy kisgyerek sír, mert fél, hogy leszedik a díszeket A tér sarkán most ís össze­jöttek a ének — a sportról be­szélnek. 4 „mindenki kará­csonyfáját" már megbeszélték. Szép. Szép. De miért kellett ilyen magasat, ilyen nagyot .. Bezzeg abban az időben volt arányérzékük az embereknek ... Lombos! Jenő m " KA.Ri.CSOW v'"j M SlléKLST 1 [ 7 ] 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents