Dunántúli Napló, 1973. december (30. évfolyam, 320-348. szám)

1973-12-22 / 341. szám

1973. december 22. DUNANTOll NAPtO Javul a járóbeteg-ellátás Pécsett beruházás Döntés született — lezárult eqy rossz korszak, kezdődik egy új. Végre tisztázódott sok min­den az Egyesített Egészségügyi Intézmények szervezete és mű­ködése táján. Megfogalmazták az ott dolgozó, az intézeteket vezető emberek feladatait, im­már olyan szabályzatot tettek az asztalra a felelős vezetők, amely megteremti a jó munka feltételeit, és nem utolsó sor­ban a jó munkahelyi légkör kialakulását. A pécsi járóbeteg-ellátásról van szó amely — mondjuk csak meg udvariasan — lehet­ne jobb is. Miért Yolt ez gond? Három éve, amikor az egye­sítés megtörtént, tisztázatlanul maradtak jogok és hatáskörök, igazgatók születtek az intéze­tek élére, valamennyiük fölé főigazgatót neveztek ki — sok volt a titulus, kezdett kialakul­ni egy olyan érzés az ott dol­gozó emberekben, hogy az egész egy fikció, formális stá­tuszok tömkelegé. Sokan — ép­pen az érzés miatt — el is hagyták a városi egészségügy szolgálatát, ami egyáltalán nem javított a szakorvosi ellá- rottságon. A kinevezési jog, bérgazdálkodás, különböző pénzek osztogatása megätKyadt az egészségügyi osztály W. Jós- ícörében, amelynek aztán olyan következményei lettek, hogy klikkek alakultak ki, intrikák és ide-odo-jelentgetések foglal­koztatták az orvosokat, meg­változott az egész szemlélet, előtérbe került az egzisztencia és másodkérdés maradt — a beteg ,,. Valljuk meg: ilyen munka­helyi légkörben nem is lehet olyan gyógyító-megelőző mun­kát végezni, amelyről egyértel­műen jó vélemény alakul ki a szakmában és a segítségre szo­ruló betegekben egyaránt. Ez a légkör félelmeket szül, véde­kező állásba kényszerít minden- . kit, kapkodást eredményez. A belső szervezettség sem volt túlságosan jó. A gazdasági ve­zetés nem mindig állt össz­hangban a szakmai vezetéssel, túl sok volt a közvetítő elem, s a sok bába között elvész a gyerek, ez már régi mondás. Előfordult, hogy nem megfele­lő műszereket, tárgyakat vásá­roltak, amit a szakorvosok az­tán nem tudtak használni. Ez azt az érzést szülte, hpgy nem ; biztosítják megfelelően a műn- i ka dologi félté eleit. Lehet, I hogy általában íz nem igaz, | mindenesetre ez s hozzájárult 1 a rossz hangulat kialakulásá­hoz. Végre- megfogalmazlak Évekig húzódott, amíg teg­nap a városi tani cs végrehaj­tó bizottsága végül elfogadhat­ta azt az előterjesztést, amely az Egyesített Égé zségügyi In­tézmények szervezeti felépítését és működési szabályzatát írja le. Tisztázódott < főigazgató főorvos minden feladata — szakmai ellenőrző., kinevezési és bérgazdálkodást jog, leírták az intézetek vezetőinek felada­tait pontosan köri lírták az in­tézmények gazdálkodásának módját. Az új szabályzat immár lehe­tővé teszi — legclábbis a lo­gika szerint — hogy a jövőben a város járóbeteg rinek ellátá­sa jobb és zavar alanabb le­gyen. Ha ugyanis eddig arra hivatkoztak, hogy zűrzavar volt a szervezet és működés körül, ezután ez már nőm lehet az ellátási zavarok hdoka. Érdemes azonba i — még a döntés után is — néhány gon­dolattal körbe já ni a város egészségügyi helyzetét Az or­szágban legjobban ellátott me­gye Baranya, Péc szintén jó helyzetben van. A mutatók mö­gött azonban még mindig nem rejlik ott a kórház — rendelő- intézet egysége — hoqyan is rejtőznék ott? Hogyan is lenne a legfeljebb elfekvő kórháznak alkalmas, 120 ágyai városi kór ház egy százötverezer lakosú város rendelóintéz'teinek kór házi háttere? A Mí gyei Kórház csonka intézmény ma is — nincs urológiai, géjészeti, sze­mészeti és idegosztálya, A szakrendelések között nagy a széttagoltság, ma pedig már nyilvánvaló, hogy a drága mű­szereket és a szeli ;mi kapaci­tást ésszerűbb ös: zpontosítani — ha megoldható Megfonto­landó az is, hogy rt ekkora ran got kapott a szakf »orvosi kar? Milyen joguk, hatc skörük fesz az új helyzetben? Ez a jövő titka. Január elején életbe lép az új szabályzat, addig mindent ki kell dolgozni. Pontról pontra mindent A nagy aggodalom tulajdon­képpen néhány {ondolatban fogalmazódott meg, persze, a megyei főorvos nen ebben o formában mondta el. Az az egy-két mondat, amelyet az. összefoglalóhoz hozzá fűzött, valahogy így szólt: megszüle­tett a szabályzat, van már írás, felhívjuk vásárlóink figyelmet, hogy 1973. ÉVBEN befizetett tégla- ntalványok beváltása 1973. december 31-én lejár kérjük, hogy a befizetett téglát a gyárakból DECEMBER 31-IG ELSZÁLLÍTANI SZÍVESKEDJENEK. 1974. évben a téglagyárak 1973. évi tégloutalványra árukiadást nem eszközölhetnek. PÉCS-SZEKSZARDI TÜZÉP VALLALAT amihez igazodni lehet, amire hivatkozni lehet, de ne ez je­lentse a munkamenet alfáját és Omegáját, hanem próbálja­nak az egészségügyben dolgo­zók a jövőben mindent elkövet­ni a maguk posztján, hogy ja­vítsák a betegellátást. Ennek az a lényege magya­rul, hogy nem ér sokat az a kollektíva, amelynek pontról- pontra mindent le kell írni ah­hoz, hogy menjen a munka, minden mozdulatot be kell sza­bályozni, kódolni, egyeztetni és engedélyeztetni, az o kollektí­va, ahol nem egymás megbe­csülése, szakmai és emberi el­ismerése, a munkatársi szere­tet, és a lehető legjobb egy­más közötti kapcsolat o leg­főbb „szabályzó”. Ezen feltétlenül gondolkodni kell — hogy miért? Kimutatták, hogy megyénk oz országban egészségügyileg a legjobban ellátott megye. A táppénzes helyzet viszont az országban a legrosszabb. És ez az ellent­mondás csak az egészségügy­ben dolgozók munkájára vetít­hető vissza, Kampis Péter ,larsber etber." az autóiavító és a fémipari YÓI'alat Néhány napja markolók és teherautók forgolódnak a Fém­ipari Vállalat Szigeti úti telephelyének északi részén. Megkezd­ték az építendő AFIT-szerviz tömbkiemelési munkálatait, folyik a tereprendezés a szanált területen. Megépítették az ideigle­nes keritést is, ami leválasztja az üzemet a létesítendő szerviz területétől. Korábban beszámoltunk arról, hogy szeptember vé­géig elkészül a vállalat új György-aknai telephelye, s a régi üzemudvart (a Szigeti útit) teljes mértékben az AFIT-nak adja át a fémipari. Ebből nem lett semmi. Ugyanis csak a jövő év első negyedévének végére adja át a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat az új György-aknai beruházást, a könnyű­szerkezetes üzemcsarnokokat. Mi húzódik meg a beruházás határidőcsúszása mögött? Egyáltalán milyen gondok akadá­lyozzák annak mielőbbi üzembelépését? írásunkban ezekre a kérdésekre keresünk választ. Futkosás a kivitelezők után A központi telephely kialakí- I Ehhez a terület is adott volt. A tásának gondolata nem újkele- vállalat akkori vezetői egyálta­tű, már két évvel ezelőtt felme­rült, hogy a vállalat szétszórt üzemeit egy központi telephe­lyen kellene elhelyezni. Ezzel megszűnne a felesleges anyag­mozgatás, egyszerűbbé és ha­tékonyabbá válna az üzemszer­vezés is. A déli ipari körzetben építendő központi telephely ki­alakításának gondolatát elve­tették, s úgy határoztak, hogy időközben György-aknán kiala­kított műanyagüzem bázisa le­het az új központi telepnek. Ián nem lelkesedtek azért, hogy György-aknára költözzenek, de végül is belátták; ezen a he­lyen olcsóbban ússzák meg a beruházást, mintha egy telje­sen „szűz” területen építené­nek. Amikorra ez eldőlt, már 1972 nyarát írtunk, s csak ek­kor kapott megbízást a PTV a kiviteli tervek elkészítésére, amit a tervező ez év januárjára szállított. Ebből fakadt az is, hogy a vállalat csak ekkor né­zett kivitelező után. Időközben Reggeli a 12 tonnáson Gázolaj minden mennyiségben! Jövőre újabb töltőállomások létesülnek Mecsekoljót elhagyva már száz méterenként találkozunk a tankautókkal. Percenként jönnek szembe a tartályokat szállító vontatók, katonai járművek, hor­dókkal megrakott teherautók. Mint a fényújsáq betűi úgy sza­ladnak ®l mellettünk a felira­tok: vigyázat robbanásveszély, vigyázat tűzveszély, vigyázat robbanásveszély. A 6-os út jobb­oldalán szőlők futnak fel a Ja^abhegyre, nyaralók, préshá­zak békés hangulatot adnak a tájnak. Az út másik oldalán már ,az ÁFOR pécsi telepének óriási acéltartályai, csőkígyók, lejjebb a veszteglő tartály­vonat tipikus ipari jelleget ad a vidéknek. A telepre érve orrfacsaró olajszaq_üti meg az embert — Kővári Ede telepvezető (27 esz­tendeje „áforos”) semmit sem Éppen betolnak eqy vonatot. Százhalombattáról érkezett. — Irányvonat, Hajnalban indult, most délelőtt 11 óra. 1,3 millió liter tüzelőolajat hozott. No­vemberben eqy tucat irányvo­nat érkezett, decemberben már eddiq ugyanennyi. Négy szi­vattyúkezelő: Balogh János, Kordé József, Jeck Jenő és Éva Béla váltják egymást. Fagyban, esőben fejtik le a vagonokat. Előfordult már, hogy vizes volt az olaj, befagyott tartálycsapja. Ilyenkor felülről, tömlőkkel kell kiszivattyúzni az olajat. Ember­telenül nehéz munka. Az ÁFOR pécsi telepe kilenc esztendeje — amikor építették a legkorszerűbbek közé tarto­zott, és úgy tűnt, hoqy hosszú ideig képes lesz Pécset, Bara­nyát ellátni. Most viszont már szükségszerűen merül fel a bőví­érez. Megszokta. Ügy tűnik, a l lés igénye. A tervek már ké­m v. r+ rtimvF«. LÁr»l^n..l..i < 7/Cvl/ Fryíf.tL- J-1-rt- « \ T.ZO+ á I - o, *■ íc most divatos kérdéseket is. Elébevág minden bevezetőnek. — Ott kezdjük, hogy gázolaj bőven van. Hihetetlen ugye? Az elmúlt hetekben robbanás- veszélyes volt a közhangulat, pedig a százhalombattai üzem­zavaron kívül, amely a szuper- benzin ellátásában okozott fennakadást, mindig elegendő készlet volt a telepünkön, A mendemondák miatt azonban mindenki többet vett, mint ko­rábbon, így aztán olyan roha­mosan megemelkedett a forga­lom, hogy a legnagyobb erő­feszítésekre volt, és van ma is szükséq, hogy a kutakhoz, TÜZÉP-telepekre, ÁFÉSZ-ekhez képesek legyünk kiszállítani a háztartási tüzelőolajat. A pécsi kutaknál például novemberben ötven százalékktll nagyobb volt a forgalom,- mint az elmúlt esz­tendőben. Voltak olyan vásár­lóink akik hajnali három óra­kor, zuhogó esőben jöttek tü­zelőolajért. A szénért ilyenkor nem lehetett a TÜZÉP-hez men­ni ... Az idén november vé- géiq forgalmaztunk annyit, mint 1972-ben egész esztendőben, mégsem tudjuk mindiq fennaka­dás nélkül biztosítani a szüksé­ges mennyiséget. Ilyenkor a Közel-Kelettől a kedves szülein- kiq emlegetnek bennünket, pe­dig hát... A Hószolgáltató például oanaszolta, hogy a kert- városi fűtéshez nem kapnak elegendő mennyiségű, tüzelő­olajat. Egy 100 ezer literes tá­rolójuk van, a napi igény pe- diq 30 ezer liter. Szinte meg­állás nélkül szállítjuk, ezer la­kás fűtéséről van szó! Pár órás késés azonban mindiq adód­hat. Ha lenne a lakosságnak is. a naavobb fogyasztóknak is annyi tároló terük, hoav nyá­ron beszerezhessék legalább a fél télre szükséges mennyisé­get . . , szék. Építik azt a vezetéket is, amely Százhalombattáról Pécs­re vezeti majd a gázolajat és normál benzint Ekkor már nem kell vasúti kocsikat fejteni, a telep ellátása nem lesz a MÁV szállítási kapacitásához kötve. Itt 25 ezer köbméter új tároló­teret építenek, s megnagyobbít­ják a tonktöltőt is. A bennünket közvetlenül ki­szolgáló AFOR hálózat bővítése is már 1974-ben megkezdődik, jónéhány létesítményt még az év első felében át is adnak. A Szigeti úton — a III. kér. Ta­nácsi Hivatallal szemben — új töltőállomást építenek. A Fürst Sándor utcában az angol „BP” céggel közösen fejlesztik a ben­zinkút szolgáltatásait; újabb töltőhelyeket, szerviz és javító­állomást építenek. Ugyancsak 1974-ben készül el az Aradi vér­tanúk útján és az Ágoston té­ren két kisebb, a Rákóczi út és Jókai utca kereszteződésében eqy nagyobb tóroló térrel ren­delkező háztartási tüzelőolaj elárusító hely. A tanktöltö állomáshoz érünk. Két autó áll alatta, egy 12 ton­nás és eqy néqy tonnás. Comb­vastagságú tömlőkön ömlik a benzin, vagy a tüzelőolaj. A nagyobbik autón reggelizik a gépkocsivezető A tömlő mel­lett. Figyelni kell, nincs-e rend­ellenesség? Minden másodperc drága, 320—350 órát dolgoztak a gépkocsivezetők az elmúlt hó­napban, s decemberben sem lesz kevesebb A hónap első napjai óta a katonaság is be segít, azóta csak ók 700 tonna üzemanyagot hordtak szét. Kérdem a diszpécsernőt, me­lyik közülük a legszorgalma­sabb? — Mind oiyan aranyos. Dócs József, Farkas Károly, de a töb­bi is. Persze ha neveket írok, a ci­vil gépkocsivezetőkét sem sza­bad elhallgatni. Napi 250—300 kilométert vezetik a közel húsz tonna súlyú jármüvet, jeges, havas, csúszós utakon. Szabó József, Kácsor László, Pénzes Antal, Unger Ferenc, aztán apa és fia a két Németh Ferenc, Bíró József, Kelemen József . ., tulajdonképpen fel kellene so­rolni a 41 togú Kossuth Lajos szocialista brigád valamennyi tagját, akik tavaly elnyerték a Vállalat kiváló brigádja címet... A mezőgdzdaságj és éleleme- zésügyi miniszter valamennyiü- ket köszöntötte nemrégiben le­vélben, a mezőgazdasági üze­mek egész esztendei zavartalan üzemanyag ellátásáért Jót em­lékszem: eqy esztendeje a ma­gyar sajtó hangos volt a mező- gazdaság méltatlankodásától... Utoljára körülnéztünk a ben­zinkutaknál. A Fürst Sándor ut­cában, a Hajnóczy utcában, a Kórház téren, a Kandó Kálmán utcában percnyi szünet nélkül folyt a kiszolgálás, a kezelők dermedten szorították a töltő­pisztolyt, hogy aztán merev uj- jaikkal tehetetlenül matassa­nak az aprópénzzel. / Az autók, kiskocsik, apró kan­nával gyalogosok, percenként jönnek, mennek a kutak kör­nyékén. Délután néhány perc alatt hosszú sorok kígyóznak, a hátsók türelmetlenek o der­mesztő hidegben, a kékruhások udvariasan, vagy mogorván szorongatják a pisztolyt, töltik a benzint, a háztartási tüzelő­olajat. Magyarországon egy pil­lanatra sem dugultak el a tömlők . , Lombos! Jenő a 26-os Állami Építőipari Vál­lalattól megrendelték a könnyű­szerkezetes csarnokokat, de a dunaújvárosiak kapacitás-hiány miatt nem vállalták a megbí­zást. A Fémipari Vállalat uj vezetői ekkor a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatot ké- ték fel a kivitelezésre, amit ez el is vállalt azzal a kikötéssé', hogy a csarnokokat 1974 első negyedévének végére tudja megépíteni. A generálkivitele­ző ez év nyarán vonult a hely­színre, s néhány héttel ezelőrt felálltak a vázszerkezetes csar- nokok teherhordó gerendái. A kialakítandó központi telephe­lyen tehát két üzemrész épül, összesen kétezer négyzetméter alapterületet foglalnak maguk­ba. A nagyobbik csarnok tető­elemeit a napokban emeltek be az ORSZAK munkásai, s most került a helyére az utolsó Pre- misol típusú oldalpanel is. Az új csarnok vakítóan fehér színű, tágas és világos lesz. Hasonló­képpen kisebbik társa is. Húszmill óért A húszmillió forintos költség­gel megvalósuló beruházás ter­heinek egy részét a vállalat vi­seli. Az AFIT tizennégymillió forintot adott o Szigeti úti te­lepért, ehhez jön a hárommil­liós bankhitel, továbbá az egy­milliós saját erő. Ez az összeg elégnek látszik a beruházás be­fejezéséhez. A volt műanyag­üzemben alakítják majd Jcí a szereidét, az északi nyolcszáz négyzetméteres csarnokban lesznek beállítva a forgácsoló­gépek, míg az alsó, nagyobb csarnokban kap helyet a mű­anyagüzem, valamint a köz­ponti raktál. Az említett húszmillió forint tehát a két csarnok megépíté­séhez, a felmerülő költözési költségekhez elegendő. Az üze­mi utak kialakítására, a kerí­tés megépítésére mór nincs fe­dezet. így az említettek a vál­lalat munkásainak társadalmi összefogásával készülhetnek el. Az új csarnokba a váll^Ja^-g meglévő gépi berendezéseit ál­lítja be. Azok korszerűbbre való cserélésére a mostani helyzet­ben nincs lehetőség. Egyébként a műanyagüzem berendezései szinte újnak mondhatók, ezen a téren tehát nincs gondja a vállalatnak. A forgácsológépék viszont " öregek. Kicserélésükre azonban még jövőre sem nyíl­hat lehetőség. Á láncüzem gépi berendezéseinek cseréje is in­dokolt, de a hiányzó hárommil­lió forint legfeljebb két év múl­tra teremtődik meg. Költözés áprilisban A Szigeti úti telepen kénysze­rű társbérletben kell meglenni átmenetileg az AFIT-nak és a Fémipari Vállalat telepének. Ár AFIT ugyan azt kérte, hogy de­cember 31-ig végleg hagyja el a telepet a fémipari üzeme, de erre nem kerülhet sor az emlí­tett akadályozó tényezők miatt. Addig ks, amíg elkészülnek az új üzemcsarnokok, mindkét vál­lalatnak megértést kell tanúsí­tani egymás iránt. Salamon Gyula ;í': < -ív-,:.« Megértre*«« az „utánpótlás* o Kórház téri kúthoz !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents