Dunántúli Napló, 1973. december (30. évfolyam, 320-348. szám)
1973-12-18 / 337. szám
W7S. éeeamhw 18» OUNANTOLI NAPIO 3 Ötvenszázalékos támogatással segít as állam Gazdaságossá kell tenni a szakosított állattenyésztő telepeket Magyar-szovjet államközi egyezmény I. V. Archipovnak, a Szovjetunió Állami Gazdasági Kapcsolatok Bizottsága első elnök- helyettesének vezetésével hétSehot a világon nincs példa olyan nagyarányú beruházásokra, mint amelyet az utóbbi években állattenyésztésünk fellendítésére indított a kormány. Mint ismeretes, Baranyában az országos átlagot meghaladó mértékben épültek szakosított állattenyésztő telepek. Ezzel együtt természetesen a gondok is jelentkeztek. A legfőbb kérdés most az, hatékonyan üzemelnek-e az állattenyésztő telepek? Szerzőnk — a Bevételi Főigazgatóság pécsi területi igazgatóságának mezőgazdasági osztályvezetője — cikkének csak a baranyai helyzetet ismertető adatait közöljük, általános következtetéseit azonban Dél-Dunántúl négy megyéjének számaiból vonla Mennyi épült? 1971. január 1-én Baranyában 1,4 milliárd forint értékben 58 szakosított állattenyésztő telepet terveztek felépíteni. Az 1,4 milliárdból 790 millió forint az állami támogatás. Mi valósult meg eddig ebből? 1. Szarvasmarha-telepek. A megyében üzem behelyezett 30 szarvasmarhatelep kapacitása 735 férőhellyel több a tervezettnél, ugyanakkor a telepek értéke 17 millióval (4 százalékkal), míg az igénybevett állami támogatás 6 millió forinttal (3 százalékkal) haladja meg az előirányzatot. A férőhely-növekedést megalapozottnak, a kivitelezést gazdaságosnak tekinthetjük, mert az egy szarvasmarha-férőhely beruházási költsége csökkent a tervezetthez képest. Kedvezőtlen jelenség viszont, hogy három szarvasmarhatelep üzem behelyezése három éven túl sem történt meg, és ez a tény a befejezetlen beruházások állományát indokolatlanul 49 millió forinttal növeli. 2 A sertéstelepek. Befejezetlen 5 telep, 30 800 férőhellyel (32 százalék), 310 millió forint értékkel. A késedelem okát általában ezeknél a telepeknél is a sgjót,.pénzügyi források elégtelenségében, tervezési és költségelőirányzati hiányosságokban, anyagellátási nehézségekben és nem utolsósorban a kivitelezés közbeni módosításokban kell keresni. Az istállók egy része üres A bevételi hivatalok a négy dél-dunántúli megyében végzett pénzügyi revíziók keretében több mezőgazdasági üzemnél megvizsgálták a legalább egy éve üzemelő állattenyésztő telpek tényleges gazdasági hatékonyságát. Általános jellemzőként meg kellett állapítani, hogy a beruházási döntéseket alátámasztó gazdaságossági mutatók, termelési paraméterek messzemenően nem teljesültek. Néhány döntő tényezőt kell megemlíteni. A megvalósított termelési kapacitásokat igen jelentős mértékben nem használják ki, a férőhelyek kihasználatlansága általánosan 25—30 százalék, de egyes helyeken 40—45 százalékot is eléri. A termelési költségek között a legnagyobb hányadot képviselő takarmányozási költségek 30—35 százalékkal nagyobbak a gazdaságossági számításokban előirányzottaknál. A költségtöbbletek egyrészt a takarmányok összetételének változásából, másrészt a fajlagos mennyiségű felhasználás növekedéséből származnak. Az ősz- szetétel-változás a takarmánytápok nagyobb arányban való felhasználásával függ össze. Az állandó és a változó termelési költségek megváltozott arányát több mezőgazdasági üzem nem vette számításba. A beruházás következtében a holt munka felhasználási aránya igen nagy mértékben növekedett, tehát ezzel arányosan az állandó költségek is emelkedtek, ezt pedig csak a kapacitások teljes kihasználósvai lehetett volna ellensúlyozni. A költségek összetételének megváltozása és növekedése, valamin* a ténylegesen alacsony fajlagos termelési mutatók együttes hatásaként a telepek termékeinek önköltsége a legtöbb helyen igen magas és messze meghaladja az előirányzott önköltséget. Mindezek következtében a telepek tervezett jövedelmezősége és a tervezett megtérülési idő irreálissá vált, sőt egyes rre- Sőgazdasági üzemeknél a beruházott állattenyésztő-teleppel tartós veszteségforrás képződött Általános problémának mondható az állattenyésztő-telepek tartós forgóeszköz-szükségletének naturális biztosítása és a forgóeszköz-növekmény finanszírozása fejlesztési forrásokból. Az állatállomány mennyiségi és minőségi hiánya a kapacitások alacsony kihasználásával függ össze, a megfelelő és szükséges összetételű takarmányhiány pedig többször ellátási nehézségeket idézett elő és a kedvezőtlen termelési eredmények oko- zójává vált A szükséges intézkedések Több ( beruházási döntés fejlesztési, pénzügyi mérlege vagy egyáltalán nem foglalkozott a forgóeszköz-szükséglet pénzügyi fedezetével, vagy a tartós forgóeszköz-növekményt hitelből számította finanszírozni, a saját fejlesztési források elégtelensége, illetve túlfeszített leterhelése miatt. Nem utolsósorban a technológiai fegyelem, a szakképzettség és a szakképzett vezetés hiánya- is közrejátszott -a kedvezőtlen pénzügyi és gazdasági eredmények kialakításában. Vizsgálataink Során jó néhányszor meg kellett állapítanunk, hogy a szakosított állatenyész-, tő-telepek dolgozói egy év alatt kicserélődtek, a tecnhológiai fegyelmet pedig csak állandó, begyakorlott dolgozókkal lehet elérni, arányos kereseti és jövedelmi szint biztosítása mellett. A fent vázoltakat összefoglalva, megállapítható, hogy a szakosított állattenyésztő-te'e- pek egy részénél a megvalósítással és az üzemeltetéssel kapcsolatos hiányosságok, a takarmányozási problémák, az elégtelen szakembe'-ellátottság, a benépesítés hiányai jelentős termelési kiesést okoztak, és emiatt az elvárható hozamok nem voltak realizálhatók, következményeképpen pénzüayi feszültségek keletkeztek. ~A gazdaságos termelés folyamatos biztosítása érdekében a közelmúltban a MÉM—PM és az MNB együttes megyei bizottságai a fennálló beruházási, gazdasági és pénzügyi problémákat felmérték és a megállapítások alapján a szükséges intézkedések megtételére javaslatokat dolgoztak ki. A megyei igazgatóságok felméréséből egyöntetűen és általánosítható módon a kővetkezők foglalhatók össze. Az állattenyésztő-telepeket kiegészítő és járulékos létesítményekkel kompletté kel! tenni, Ehhez tar- . tozik a takarmánykeverő, tárolóéi szárító-berendezések megépítése az egyenletes, jó minőségű takarmány biztosítására. A telepeken termelődő trágya tárolása és hasznosítása, a trágyakezelési rendszer kialakítása teljes mértékben megoldatlan. A tervezés és kivitelezés időszakában úgy a beruházó, mint a tervező csak trágya eltávolításával foglalkozott,- annak további sorsát, a hasznosítás rendszerét, a higiéniai, a környezetvédelmi követelmények kielégítését nem vették számításba. Az üzemelés során a technológiai rendszer több telepen nem vált be, ezért azok kicserélése, egyes helyeken módosítása, illetve rekonstrukciója feltétlenül szükséges. Mindezeket újonnan induló beruházásként kell kezelni, és a pénzügyi fedezetet — a támogatási jogszabályokban előírt feltételek teljesítése esetén — 50 százalékos beruházási támogatással és hitellel kell elősegíteni. A fennálló pénzügyi feszültségek levezetésére elsősorban a forgóalap-hitelek prolongációját kell alkalmazni, vagy a fejlesztési hitelek törlesztésére az állotté- nyésztő-telepék tárgyévi amortizációját lehet felhasználni, s végül az 1973—75-ben esedékes fejlesztési hiteleket a későbbi évekre lehet átütemezni. Az átfogó gazdasági és pénzügyi intézkedésekkel biztosítani kell a szakosított állattenyésztőtelepek végleges gazdaságosüzemelését úgy, hogy a mező- gazdasági üzemeknél az eddig felmerült feszültségek megszűnjenek, és a jövőben a beruházások sta.bil gazdasági bázissá váljanak. Dr. Búzás József főn szovjet delegáció érkezett Budapestre. A Ferihegyi repülőtéren dr. Szabó János építésügyi és városfejlesztési minisztériumi államtitkár és Udvardí Sándor külkereskedelmi miniszterhelyettes fogadta a szovjet vendégeket. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban .hétfőn I. V. Archipov és dr. Szabó János aláírta a bélapátfalvi cementgyár berendezéseinek, szállításával kapcsolatos magyar— szovjet államközi eqyezményt. A szovjet küldöttséget hivatalában fogadta Bondor József építésügyi és városfejlesztési I miniszter. Tanult: a Szovjetunióban Beszélgetés az indulásról 1948 őszén egy hatvan fős csoport indult útnak Magyarországról a Szovjetunió felé — az első magyar ösztöndíjasok csoportja. Azóta minden évben útrakel egy-egy ilyen csoport, hogy a Szovjetunió legjobb egyetemein, főiskoláin tanuljon. Huszonöt év alatt több mint háromezer magyar fiatal tért haza diplomával — köztük Kere- j kés Jenő, a Mecseki Éríbán/á- | szpti Vállalat IV-es számú bá- j nyaüzemériek vezetője. —A mi csoportunk 1950 szeptemberében indult útnak, tehát a harmadik kiutazó csoport volt. Szverdlovszkba mentünk, mely akkor már félmillió lakosú város volt — közel harmincezer egyetemistával. A szovjetek mellett magyar, csehszlovák, bolgár, román, kínai és koreai diákok voltak jelentós számban. Valóságos világifjúsá- gi találkozó volt e$: akkor a mi szemünkben — hisz többségünk nemhogy külföldön, de még Budapesten se nagyon járt az Oleg Kosevoj előkészítő iskolára való felvételt megelőzően. Nevet, az az igazság, hogy ma már elképzelni is nehéz, milyen körülmények közül és milyen érzésekkel vágott neki ez a nemzedék a nagyvilágnak! — Méq nem voltam 16 éves S— bányában dolgoztam. Apám 42 évet nyomott le a föld alatt, világos volt, hogy nekem is ott a helyem. Egyébként hatan voltunk testvérek. A tatabányai Vll-es aknán kezdtem, aztán 1946 augusztusában átkerültem a Xll-esre. Itt dolgozott a bátyám is. Csillés voltam. N?m gondoltam én semmire, legfeljebb arra: hogyan kereshetnék egy kicsivel többet, amikor egyszer jött a párttitkár, s azt mondta: Jenőkém, te most szépen beiratkozol a gimnáziumba... Négy éven át minden este beült az iskolapadba, s minden hajnalban elindult az akna felé. — Negyedikes voltam, amikor közölték velem: felmegyek Pestre, az Oleg Kosevoj iskolára.. 1949. november 25-én érkeztem meg, éppen a születésnapomon. Nem hiszem, egyébként hogy ezekről az eseményekről, érzésekről sok értelme lenne beszélni. Sose hajtott korábban semmiféle nagyravágyás, dehogyis akartam mérnök lenni, de amikor oda kerültem, mégse mondtam azt: nem, s az se vetődött fel bennem, hogy vajon bírom-e majd ... Persze, hogy bírom. Amikor kiértünk Szverdlovszkba, papíron már tudtuk á | nyelvet, gyakorlatban azonban legfeljebb kenyeret tudtunk kérni a bóltban. S aztán az év végén mégis az én jegyzeteimet kérték el a szovjet kollégák. ú Igaz, nem sok olyan éjszakám volt egy éven át, amikor hat óránál többet aludtam , .. Kerekes Jenő ma negyvennégy éves, bányamérnök, a „leg-ek" bányaüzemének vezetője. A legmélyebb, a legkorszerűbb, a legjobban gépesített, igaz, mindezekkel együtt a legmelegebb, a legszeszélyesebb, s talán a legveszélyesebb is valamennyi magyar ércbánya között a IV-es üzem. — Én nem a méretekre, egyedi megoldásokra vagyok büszke. .Köztudott.;. hogy csapataink egy jelentós része az 1-es üzemből, került át ide. Egyik nap; még az l-es bányában, regi munkahelyükön teljesítették a tervet, másik nap pedig már a IV-esben, merőben más körülmények között. Hát ezzel már érdemesebb dicsekedni ... Kerekes Jenő sikeres ember, de vajon mennyiben függ ez össze az indulással...? — összefügg, az biztos, de nem úgy, ahogy egyesek hiszik. Az a tény, hogy valaki szovjet ösztöndíjas volt, önmagában nem elég a boldoguláshoz. De sok mindent hoztunk magunkkal, ami aztán többségünket átsegített minden nehézségen. Szverdlovszkban bölcsészettudományi kar is volt, ott is sok magyar tanult, köztük Sugár András, Kulcsár István, Kapusi Rózsa — okik később rádiós új- • ságírók lettek, de Pécsett is jó- néhányan vagyunk, köztük Bimbó József és Török László, akiket szinte mindenki ismer ebben a városban. Én mint bányász, mindenekelőtt a gépek szeretetét hoztam magammal a Szovjetunióból. Ott már akkor havi 15—20 ezer tonna szenet adó fejtések voltak, s gép, meg gép mindenütt. Mi már ott akkor dolgoztunk a PLM—5-ös rakodókkal, melyek ide csak 1956* után kerültek. És még valamit megtanultunk, s ezt valahogy így lehetne megfogalmazni: egyedül nem sokra megy az ember ... — ön szedni ml a sikeres vezető titka? — Szerintem két dolog. Világosan el kel| dönteni, mit kell személyesen megcsinálni, s mit nem. S a másik — ami ezzel összefügg, — hagyni kell dolgozni az embereket. Mi például hetente tartunk csak „raportot” — annak nincs értelme, hogy minden reggel mindenkit „ki- I kérdezzünk”, illetve, hogy min- ( denkinek minden reggel mirs- 1 dent a szájába rágjunk. — Amikor épült a IV-es üzem, az üzemvezető is hordta a betont .,. — Társadalmi munkát szerveztünk, s ekkor már nincs különbség üzemvezető, meg vájár között. — Ezt így érzik a fiatal műszakiak is? — Igen, szerintem a többségük így érzi. — Tehát fő a véleménye o fiatalokról? Az igényekhez igazodva Már dolgozik a zalaegerszegi feivonő-bázis A Ganz-MÁVAG nagyvállalat vezetése úgy vélte, hogy a kormányhatározatnak megfelelően a szolgáltatási területen is előbbre kell lépniök. Tanulmányozták a lehetőségeket s rájöttek, hogy profilváltozással tehetnek • eleget a követelményeknek. Bekapcsolódtak a szolgáltató jellegű iparágba, a felvonógyártásba, javításba, szerelésbe. Budapesten felépült egy korszerű, új gyártó- j csarnok, ahol a svájci Schindler céq licensze alapján készül majd hét típusban személy- és teherfelvonó. De hogyan kapcsolódott a zalaegerszegi gyáregység a programba? — Alkatrészek gyártására kaptunk megbízást, komplett egységeket szerelünk, javítunk, karbantartunk — kezdi a beszélgetést Bálint János gyáregységvezető, — A gondolat elég merész volt, hiszen semmiféle tapasztalattal, szakemberrel és dokumentációval nem rendelkeztünk. — Tudomásul kell vennünk, hogy megváltozott a világ, s a mai fiatalokat a mái világ mércéjével kell mérnünk. A múltkor a fiam fanyalgott a tányér felett, rá akartam szólni, de közbevágott: „Tudom apa, ti annak idején a zsíroskenyérnek is örültetek ...” Dühbe gurultam persze, de aztán rájöttem; igaza van. Kár a zsíroskenyeret emlegetni. Ügy érzem, az a fiatal, aki kedvére való, tehetségéhez méltó feladatokat kap, mindent meg is tesz a sikerért — s ez a fontos. Ezek a gyerekek bizonyítani akarnak — de mi talán sokszor éppen ettől félünk ... — Egy fia van ... — És egy lányom. A fiú 11 éves, a kislány 15. A fiam egy hónapja csinált egy rádiót — heteken át bütykölt vele, a kislány meg a matematikát bújja — a számítógépek izgatják . .. — ön minden reggel fél hatkor kel, s szinte mindennap későn ér haza... — Hát bizony elég gyakran késem le a tv-híradót. .. De ebből én nem csinálok erényt, szerintem az nem egy mutató, hogy ki mennyit van távol a családjától. Igyekszem is haza, amikor csak lehet, mert végű1 is nemcsak az üzemért, a gyerekeimért is felelek. — Felesége? — Geológus, ö a család lelke, motorja — mi mindannyian neki köszönhetjük nagyrészt, amit felmutathatunk. Egyébként ő is szovjet ösztöndíjas volt.. Békés Sándor Százkilenc jilahnazol! pályán A Magyar Tudományos Akadémia évente pályázatot ír ki a kormány által jóváhagyott országos távlati tudományos kutatási terv kutatási főirányaiban elért új eredmények jutalmazására. Az dkadémia elnökségi pályázatára az idén több mint 300 pályamű érkezett be. Közülük 109-et részesített az elnökség 5—25 ezer forint közötti jutalomban. A pályázat eredményét hétfőn hirdetteic ki az MTA dísztermében A jutalmakat Erdey- Gruz Tibor, az Akadémia elnöke adta ét. Az elképzelést februárban már tett követte, a budapesti felvonó fővállalkozási főosztály segítségével Zalaegerszegen megalakult a felvonósok első „sejtje". Vezetőjük a fővárosból jött. a gyáregység megindította a felvonó-bázis kiépítését, és most már teljes az üzem. A tanműhelyből leválasztottak eqy 300 négyzetméteres részt, ahol elhelyezték a gé-' pékét, s ezzel párhuzamosan kialakítottak olyan részleget is, ahol a felvonók főbb egységei javítását szétszerelt állapotban^ végezhetik. Februárban kezdtek, s alig telt el pár hónap, máris él, dolgozik az új üzem. Jellemző számadat, hogy erre az évre már 3—3,5 milliós árbevételt terveztek, s ebből eddig a felét megvalósították, jövőre P®- diq- a dupláját szeretnék teljesíteni az alkatrészgyártáson kívül, ami szintén a 6—7 milliós termelési érték körül mozog. Augusztus ~ elején elkezdődött az új típusú felvonók alkatrészeinek ■ gyártása; Aknák, járószékek, lengéscsillapítók,, ajtópumpák. Mind-mind olyan alkatrészek, amelyek nem gyárthatók nagy tömegben, mert finom, gondos megmunkálást igényelnek, mondhatni a felvonók szívét-lelkét képezik. Pillanatnyilag százon felül van a létszám, de — mint elmondották — a szükséglet határozza meg a véglegest. Érdekes, országosan is egyedülálló kezdeményezésről is hallhattunk: évekkel ezelőtt volt ugyan állami iskolai felvonó- . kezelői szakemberképzés; azonban ezt a szerepkört átképzés tanfolyamok vették át, s most * ebben az évben a gyáregység kezdeményezésére ismét megindult a szakemberképzés. A KGST tenMiszafi afiandó bizeltsÉgánÉ liiése A KGST fémkohászati áflandá bizottsága dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter elnökletévé! , december 11—15 között Weimar- ban tartotta 39. ülését. A szocialista gazdasági integráció komplex programjának teljesítésével kapcsolatban többek között megvitatták a legfontosabb színesfémek termelésének és fel- használásának hosszú távú prognózisait, az 1976-1980. évi tervkoordináció előzetes eredményeiről szóló tájékoztatást és a színesfém félgyártmányok szakosított gyártásával Összefüggő problémákat. Megvizsgálták továbbá hogyan segíthetik a KGST-országok a Kubai Köztársaságot és a Mongol Népköz- társaságot színesfém-érc készleteik feltárásában és hasznosításában. A dr. Szekér Gyula vezette magyar küldöttség visszaérkezett Budapestre. MERUKER ünnepi ajánlata: A2 ÄDÄM FÉRFI DIVAT SZAKUZLETÉBEN FÉRFI irhabunda kapható 6400,— Ft-ÉRT yse* ( t J
