Dunántúli Napló, 1973. november (30. évfolyam, 291-319. szám)
1973-11-04 / 294. szám
Major János: őszi vetések, ködök Mire a tél ideér, csörömpölő szekerek vasalásain a dér csillagai fénylenek, táguló horizonttal a szülőföld fogad, épít gyönyörű korall szigetet, hótomyokat, és tanulok alkimiát, Iruruzslást, népdalokat — havas horhosain át robog a villanyvonat —, hajnali sugarakban őszi vetések, ködök tört negativja csillan; mig hozzá nem őszülök. Kiss Dénes: Arany „Vadat űzni teljővének'* szólt a magyar Vejnemöjnen ősi nyolcas ütemére dúdolják hány ezer éve? Engem is visz ez o vágta ködbeveszö ingoványba Sok jé lovam-szavam hátán járok álmok héthatárán „Hős fiai szép Enéhnek" Napkeletről száll az ének s ha visszazeng napnyugatról Oka Káma belesajdul Nincs még vége a galoppnak írom Juvan Sesztalovnak ki szivében kölyök-sámán rokon forrás gyöngye száján Regebefi messzi tájon ahol csak az ég a sátram s Tejút-öltés idő-férce feszül át a múlt ködébe „Vadat űzni feljövének" el ne múljon ez az ének Szivünk igélyi tág időben sületik új Vejnemöjnen. Tasnádi Varga Éva: Szekerek járnak... Szakerek járnak az úton, s a szivem daltól árad, és nekimennék az éjnek, deresedé határnak, s mint kőlyökkoromban tettem, gallyat dobnék a tűzre, és nézném, hogy leng a fényben az asszonyok gyűszűje. Szekerek járnak az úton. — bizony, hogy ősz van újra, és bizony, hogy már mögöttem maradt az évek útja. Ablakom fénylő tükrére fehér ködök fonódnak, és különös fanyar izét érzem a tiszta bornak. Boda István: Tépett fakaró Kőre a szél. A füvekre dől az arany. A délutáni tájon omlik az inda füstje. Meddig? a múltam habja a számig elér. A fájdalmat az ember rejti és letagadja. Ingünk sója kiszáradt, mint a bőr meg a test De a dac, de a kin égeti most is a számat Rajtam is mind ez a régi rettenet és menedék. Árnyékot ont a világ, őszben a nő meg a férfi. Szép fejükön csoda hó az idő meg a lélek ezüstje. Pólyálj be szívig, állig hűség, te tépett takarói VASÁRNAP í| MlUfKlIT Dtl PÁL RITA Miféle szeretet... ry ontosan Ilyennek kép1 zeltem a hegyedet — A hegyünket — javította a fiú. — Igen, a hegyünket — mondta az asszony. — Igazán olyan nagyon szépnek találtad, vagy csak mondod? — Nagyon szép. Már akkor tudtam, amikor először írtál róla. I — És ha éjjel felébresztenélek, hogy menjünk fel újra, jönnél? — Hát persze — nevetett az asszony — csak nem látnánk semmit. A csodáiból. Vagy beleesnénk az egyik barlangba. Megfulladnánk. Még jó, hogy idejében észrevetted ezt a gázt. Miiyen volt? Kén? ■— Azt hiszem. — Megijesztettél. Féltem, hogy nem sikerül elég gyorsan kimásznod. — Te is megijesztettél.-— A kígyóval? — Azzal. ■— Még sohasem láttalak megijedni. Csak akkor. Pedig régebben ismered o hegyet. Tudhatnád, nincsenek mérges kígyói. Ez ráadásul aludt Is. — Nem tudtom, hogy alszik. Nem is láttam. Csak álltái mezítláb a fűben és azt mondtad, nézd, milyen aranyos kis kígyó és kinyújtottad a lábad, mintha a talpaddal meg akarnád simogatni. ■— Békésen sütkérezett. — És ha nem sikló — kérdezte a fiú —, hanem vipera és neked ugrik? Akkor csők erre gondoltam és éreztem a görcsöt. — A szokásos görcsöt? — A szokásost — Ne legyen azl — Nem akarlak elveszteni. De sokszor gondolok rá. Azóta van ez a görcs. Tudód. — Nem fogsz elveszteni — A rossz tulajdonságaimat még nem is ismered. Egyszer csak észreveszed őket és többé nem szeretsz. — Jaj hagyjuk — kérte az asszony — nem szabad belegabalyodnunk az ilyen beszélgetésekbe. A félelem megeszi a szerelmet. És az ilyen beszélgetések újabb félelmeket szülnek. És értelmük sincs, semmi. ~ Ne haragudj... — Haragudni, rád ... Most legszívesebben megint táncolnék veled a sziklákon. A pala- szürke sziklákon. Szerettem volna, ha gyönyörűek a mozdulataim, de azt hiszem, csak ugráltam. — Es okkór Is féltem — folytatta a fiú — amikor a csúcson kiálltál a párkány szélére és ó hátad mögött csak a felhőket és az eget láttam. — A párkány alatt lejtő vall Füves lejtő. — Majdnem legurftott a szél. Nem is tudtál egyenesen megállni. Imbolyogtál. És ha elgurulsz? Mit csináljak én egy olyan asszonnyal, aki egyszerűen fogja magát és elgurul? — Nem gurultam el. — Mondd csak, de igazán mondd meg ... — Igazán megmondom. Mit? — Egy icipicit se szidtál magadban azért, amiért ólyan nagy kerülővel jöttünk visszafelé az erdőben? — Azt mondtad, hamarabb érünk le. — Nem értünk le hamarabb. Sokkal később értünk le. — Ráadásul előre tudtad. Egyszerűen csatangolni akartál az erdőben. legfeljebb arra nem gondoltál, hogy ha csak úgy nekivágunk és semmiféle út nincs, el is tévedhetünk. Végül is egészen másutt kötöttünk ki. — Igazad van — felelt a fiú — csatangolni akartam. Te meg jöttél velem. — Persze. — És azt mondtad, isteni a mászkálás. — Isteni volt. — Mindent isteninek érzel, amit én? — Ügy látszik. Eddig úgy látszik. — És a csalón — kérdezget te tovább a fiú — amikor be legcbalyodtunk abba a eso- lántengerbe? — Az nem volt isteni. Neked se. — De akkor mogadban egy kicsit szidhattál. Es azt is gondolhattad, mi a csudának megyek én ennek az őrült fickónak a nyomában? — Pont erre gondoltam. — Ráadásul rossz vagyok. Soha nem hagylak eleget aludni. ■— Olyankor nekem sincs kedvem aludni. — Igen, de el fogsz fáradni. — Láttál már fáradtnak? — Nem. — Valahogy mindig megváltozom nálad. Talán napokig bírnám alvás nélkül és fáradt se lennék. Meg folyton rohannék, mennék veled. — Borzasztó sokat beszélgetünk. Mindig ránkjönnek ezek a beszélgetések. És akkor alszunk el, amikor mások már felkelnek. — Hát olyan nagyon azért nem kelnek még fel. Csak a madarak. Azok olyan koránkelők. Pont háromkor ébrednek. Megfigyelted? — Most is mindjárt rókez- dik.-— Várjuk meg őket Vagy álmos vagy? — Nem vagyok álmos. Beszélgetni akarok veled. —r Megszoktuk a beszélgetéseinket — Tegnóp, amikor csavarogtunk és ücsörögtünk a szénán, egészen komoly dolgokról beszélgettünk. — Igen, a munkánkról, hogy mennyi mindent csinálunk majd és együtt valahogy jobbon fog menni az egész. És ha egy kis szerencsénk akad, talán állást is szerezhetünk és nem kell folyton utazgatni. — Amikor még nem ismertél, nem érezted, hogy fojtogatnak a szavak? — kérdezte a fiú. — De. Szép csendesen fojtogattak. Ez volt a legrosszabb. Hogy gyűrűznek a gondolatok, aztán eltűnnek bennem. S zomorú vagy? — kérdezte a fiú a vonatán? — látszik rajtam?. — Látszik. Es könnyen elkaphatom. S akkor hogyan vigasztaljalak? — Egy kicsit vigasztalj csak, aztán elmúlik. — Tudod, hogy még nég7 napunk von. — Igen. De az Időnk félén mór túl vagyunk. — Négy napig még biztosán maradhatsz. Ez a négy nap, ugye biztos? ■— Ez biztos. — Hót akkor ne légy szomorú. — Kedves a lakásod. Igazán jó veled mindenhol. De ahonnan jövünk, mégis más. Állandóan láttuk a hegyünket És nagyon sok madarat otthagytunk. Az összesét — Visszamegyünk. Már holnap. De most be kell mennünk a városba. Tudod. — Tudom. — Talán sikerül az állásod. És akkor itt maradsz velem. — Nem is vagyok szomorú. Ho erre gondolok, már nem vagyok szomorú. — Este elviszlek valahová. Vacsorázunk és bamba kis slágerekre táncolunk. Ezt még úgyse próbáltuk. A levélszekrénybén háróm távirat volt Felül a fiú neve, utána az, hogy óimén és alatta az asszony neve. — Mind neked szól — mondta a fiú. — Mi történhetett? — Azt hiszem, semmi. — De ezek a táviratok... — Figyeld b fokozatokat — kérte a fiú és remegett a gyomra. Figyeld csakl „Gyere haza - férjed!" Mint ahogy a kiskutyát hívják. Nyugodtan írhatta volna azt is, hogy gazdád. Ni cs ennek neve? Mi történik, ha azt írjó oda? Vagy tudomásomra akarta hozni, hogy a tulajdona vagy? — Igen. És engem is figyelmeztetni nehogy elfelejtsem. — Annak érzed magad? — Tudod, hogy nem. Csők ő érzi így. Ván egy papírja, egy nyamvadt papírja, ahol ott YerebóTyi Márta a nevünk. Pecsét Is von ezen a papíron, meg aláírások. A tulajdonjóga vita thatatlan. — Iszonyú. — A fokozatokról beszéltél. Folytasd. — -Azonnal gyere ham.” — 5 az utolsó? — „Nagyon nagy baj van." Art hiszi, sorra megkaptad a vacák táviratait, s mert nem mész, hót üt — Gondolod, nines semmi bej? A fiú nem felelt egyre Jobban remegett a gyomra és úgy érezte, elvógódik a fáradtságtól. Az asszonyt nézte, várt — Holnap felhívjuk telefonon - mondta bizonytalanul az osz- szony. Adjon nevet a bajnak. — Nem tudio elviselni, hogy velem vagy. Ennyi az egész. — De hiszen kirúgott Talán már a zárat Is kicserélte óz ajtón. — Mikor tudta meg, hogy létezem? — A legelején. — Miért mondtad meg neki már akkor? Nem tudhattad még, mennyire szeretlek, azt se, hogy hívlak majd. gyere és maradj velem. — Utálok hazudni — Igazán megmondtcd art is, hogy elválsz tőle? — Igazán. És most mikor eljöttem, bele is törődött. Kirúgott — Mégse. Nem tud nélküled élni. Látod. Pedig art mondtad, ó sem szeret Magyar \T á grel Végre bekóvetkeV zeit, amire évek óta várok. Van másfél millió forintom! S ez a szerencsémnek éppúgy köszönhető, mint annak, hogy soha, egyetlen pillanatra se veszítettem el a esüggedésemet Fortuna méltányolta szelíd türelmemet; ötször megfogta a szerencsekerékbe nyúló úttörő kezét s a fülébe súgta; ereket a golyócskákat emeld ki, lel- kemszottya, hadd nyihóneoljon az a sóvár Bruszt Balázs. A hivatalban pillanatok alatt elterjedt szerencsém híre, hogy megütöttem a főnyereményt, kollégáim közül pedig néhányat a guta. Ez azonbon nem akadályozott meg abban, hogy magamra zárjam az ajtót, és íróasztalom mögé ülve hgdrterOnassis vet dolgozzak ki: mihez is kezdjek most mór? Lássuk csak! Először is bemegyek az igazgatóhoz és kérek egy év fizetetlen szabadságot Mi az. hogy kérek? Akinek másfél milliója van, az ne kérjen! Az csak közöljön. Ló tott már valaki kérő milliomost? No, ugye! Leülök vele szem ben, rágyújtok, keresztbe rakom a lábam, ráérősen fújom 0 füstöt - egyszóval hanyag eleganciát tanúsítok. Sőt lehet, hogy még a titkárnőnek is kiszólok: „Rozálka, legyen szíves hozzon feketét! A direktornak is hozhat. Persze, ha csak akar. Tupirral. Én fizetem!” Emo első és legfontosabb lépésemet követően végigjárom az egész hivatott é* — hadd lássák, Bruszt Balázst nem szédítette meg á gazdagság - klnek-kinek beígérem az megillető ajándékot. Mancika, a legfőbbkönyvelésből, kap egy zöld parókát; a legfőbb- könyvelő egy hat dioptriás szemüveget, amire azóta vágyik, hogy harmadikos elemisto korában meghúzták számtanból és hittanból; Plajbász kolléga — osztályvezető a sárgult iratok böngészderészlegében — kap egy pár vadonatúj könyökvédőt. Jucika néni. pedig, ó mit is kapjon? Az ó szemét nem lehet kiszúrni akármivel, hiszen senki sem ért jobban hozzá, hogy olyan geometriai pontossággal szántson barázdákat a poros íróasztalon, miként ő. Megvon! Jucika néni kap egy pár szarvasbőr kesztyűt, ne tegye tönkre kezét a házon belüli munkanélküliség. Az őrökké dühös Maeolaynaic veszek egy tucat gömbölyű, magyar gyártmányú rágógumit; Klárikának nyitok eoy takarékbetétkönyvei húsz forinttal; a nyugdíj elöli óllá Papcsák bácsit megáján dékozom hat darab zsebkendővel, hadd dühöngjön a diri, merthogy ő szokott zsebkendőket adományozni a nyugdíjba vonulóknak, já munkájuk elismeréséül. o hivatal megbecsülésének jeléül. Aranka, a kis aranyos pedig kap ... Eddig jutottam az ajándék lista összeállításában, amikor valaki dörömbölni kezdett az ajtón. „BrusZtkám, te drága Aranyember, csak egy percre engedj be!” Kinyitottam az ajtót, Krapcsák állt előttem. Pontosabban én álltam, mert Krap- csák máris a nyokamban csüngött, mint a gyümölcs a fán. „Te ki? tőkési Te csodálatos mogygr Örtossisl Te húszon- rtégy-kúrátos aróhylelkűl Adj kölcsön hfz kilót. Vagyis egy ezrest Hiszen mi az neked? Csepp ’ •» Nem szeret. » Akkor minek ezek a táviratok? Hogy visszamenj? Biztoson szeret. — Amikor elmondtam rólad, amennyit feltétlenül kellett, azt mondta, nem bánja, ha mindenáron akarom, legyél, találkozhatunk is - megengedi, de maradjak nála. — Ért kitaláltad ? — kérdezte tompán o fiú. — Mert nem lehet igaz. Miféle szeretet az .,. — Igen, miféle szeretet.., — Velem vagy. Azt mondtad, semmit se akarsz ennyire. — Semmit se akarok ennyire. — Hát akkor? — A leg!- zelebbi vonattal utazom. — Elmész? — Nem érzed, hogy megMén. geri most már minden percünket? — Kél ára múlva indul a vonatod. — Igen, — Nem akarod elhinni, hogy nincs semmi baj? — Képes arra Is, hogy Idejöjjön. Talán már ma. Holnap biztosan. — Nem félek tőle. — Nem akarom, hoay lásson téged. Bemocskolna. A kíváncsiságával. — Megkérdezte ott, hogy nézek ki? — Nem kérdezte. Tudja, ez nem számít Másként kíváncsi rád. Szeretne beléd mászni, vagy kiviiá ítonl, hogy olyan legyél, mint az üvegtestű halak, — Azt mondtad, gyereket szülsz. Fiút. és hogy pontosan olyannak akarod, amilyen én vágyók. — Igen. Gyereket akarok neked szülni. Elmegy, Mégis elmegy - gondolta a Bú — szólni kellene, biztosán maradna. Csak nem tudom megtenni. Egyszer hozzámbújt: „te nem vagy birtokos-típus. Sok minden nem vagy, amiért szeretlek. Es sók minden vagy, amiért szeretlek.” Ezt mondta és nem ronthatom el. Semmit se tehetek, amivel talán elrontanám. — Összecsukom. Most nézz meg jól. Legalább fáradtnak Is látsz — mondta az asszony. — Nem fogsz hazudni? Ugye, nem fogsz hazudni? — Nem fogok hazudni. — Mindent megírsz és úgy írod meg, ahogy történik. — Mindent megírok és úgy írom meg, ahogy történik. Most kérdezni kellene — gondolta tovább a fiú — hogy azonnal ír-e, ahogy szokta és kérni, hogy express küldje, mert Okkor holnap reggel már olvashatom. De bármit felelne, nem erezném igazinak. — Még ma feladom neked a levelemet. Holnap reggel megkapod. Talán megint hajnalban zörget fel a kézbesítő, de ne haragudj rém ezért — mondta az asszony. — Gyere, maradt még egy kis Időnk — hívta a fiú az állomáson — elviszlek valahová. — Hová viszel? — Csodaszép szobrokat fogsz látni egy parkban. Olyanok, hogy nyugodtan odaképzelheted akármelyiket a szikláinkra. Elindultak, e fiú egy üres Műanyagdobozba botlott. Belerúgott, a doboz tompa csattanás- sal vágódott a járdaszegélynek. Utána futott és megint belerúgott. Megvárta az asszonyt és most már ketten rugdosták a szürkés műanyagot a tengerből. Ha Ismered a jótevő szenteket..,” Nézd, Krapcsák, mondtam, a jótevő szenteket ugyan nem Ismerem, de téged igen. Te egy rusnya féreg vagy. Egy álnak csuszá-mászó. Egy minden ló- ben tíz kiskanál. Égy bajkeverő. Neked egy fityinget sem. Te mindig csak fúrtál engem. „Szóval nem adsz?" Nem. „Ez az utolsó szavad ?*’ Meg van. Frászt és frászt és megint frászt Höhöhöhöl Azt már nem tudom, hogyan csapta rám Krapcsájt ez ajtót Felébredtem. Sajnos, csak álom volt az egész. Csodálatosan szép álom ... Csa|r art nem értem, hogy az az idiátg Krapcsák ma reggeltől miért sunyit rám olyan ellenszenvesen. 5 az Igazgató is. meg még néhányon gyanúson mezgerelnyk a tekintetükkel. Te jóságos ég! Csak nem sejtenek valamit!? Csaló LászlóI k
