Dunántúli Napló, 1973. november (30. évfolyam, 291-319. szám)
1973-11-25 / 314. szám
Ma 46 éve halt meg Rippl-Rónai József: Parit, aktokkal című olajfestménye a pécsi Modern Magyar Képtárban látható Fehér porcelánszobo a Tettyen Gier István ■ S •'■ < >,v.r ife ß Slppl-Rónol élete 66 év a magyar művészetben I8(>1 tői 1927-ig. Az élet emlékeiben és öz emlékeket idéző életműben a tudomány rendet teremtett, nagynéha feltörő kegyeletünk képletében ma már kristályalqk- ban szövik át egymást életének és művészetének misztikumtól és pátosztól megtisztított tanulságai. Rippl életútja szimbolikus jelentőségű is lehetne. Jelenléte a magyar művészetet egy pillanatra egyetemessé tette, összekapcsolta a XIX századot a XX.-kai, tényékké! kötötte a világ egyik legnagyszerűbb művészeti korszakát a magyarhoz, ^zfindezt útjának senkihez sem hasonlítható vállalásával tette, awn' hogy nem követte Szinvei rez’sztunciáját, hogy szinte napok alatt haladta meg a müncheni akadémizmus stílusnosz- talgiait, hoay el tudott szakadni Munkácsy műtermének ariszíok ratikus görcseitől, avval, hogy c művészet legújabb eredményeivel kecseqtető posztimpresz- szionizmus követelményeit felismerte. Toulouse Lautreckkel ' együtt készített litográfiákat egy Maeterlinck-darabhoz Munch hal készített díszletet. Megérte Párizsban az Dbü király bemutatóját (1896), meglátogatta Cézanne-t, kétszer pedig Gauguin meghívásának is eleget tett. /Tagja lett a NABIS (Ptó fétál!) művészcsoportnak. A Revue Blanche gyakran irt R'pplről, főszerkesztője, T. Nathonsoh pedig még Kaposvárra is ellátogatott a kedvéért Barátja volt Maillol is, akit Rippl vett rá a szobiászkodás- ra (Ripplnek köszönhetné a világ Maillót? — tesszük fel a képtelennek látszó, de jogos kérdést), Pierre Bonnardról festett portréja a Nemzeti Galériában. Maillóról festett képmása pedig — az egyetlen maci 'ar festőtől származó alkotásként — a párizsi Musée National de l’Art Moderne-ben van. A firenzei Uffizi „Legnagyobbak galériája" elkérte egyik kései önarcképét, a Nemzeti Galéria és a Modern Magyar Képtár külön blokkban mutatja be mű- v nft Emlékezéseiben, számottevő levelezésében egy nagyon határozott karakterű művész jelenik r eg, aki nemcsak o színek és t; nngulatok megragadására irá- n/ftott figyelmével, de politikai éleslátásával is kitűnik. Ady m ‘m véletlenül dedikálta Rippl- tn -'k a „"bolond geszti szélről” ftt versét, amikor az 1914-es januári választásokon Tisza kor- r ányalakítósa a reakciót erósí- t te meg pozícióiban, Párizsból való végleges ha- ratelepedése aztán kitörii művészétéből a radikális ízeket, s e szakadván egyik éltető forrásútól, a francia kultúrától, alkotóerejét a polgári életvitel önként vállalt normái is korlátoztok. Eltűnnek grafikáiból a sze- ctssziós vonal érzelmes hullámzásai, már nem lobban Tel alkotókedve egy-egy korábbon is- meretlen teljesítmény láttán. J legtolálta stílusát, naggyá lett stílusában, aztán* lasson- lassan lebontotta azt. Erre egyszeriben mindenki érteni kezdte, „Rippl felkapott festő lett" A századforduló előtt készített művei: bátorai,, szőnyegei, kerámiái, plakátai és díszletei az európai és tengerentúli szinkron jelenségekhez viszonyítva is az „art nouveau” kiforrott teljesitméhyeihez tartoznak. Még korrigált Derkovitsnak a Kígyó utcai rajziskolában, de a Nyolcakkal fellépő újabb progresszív hullámmal nem tudott már közösséget vállalni. Életének utolsó évtizede a friss szellem és reszkető kéz végletei között "a végtelen látszat és a kellemes felszín rögzítése volt. De annak is szimbolikus jelentése van, hogy koporsóleple, Hely korábban Munkácsy tetejét fedte, 19^4-ben Derkovitsra lorult... Aknai Tamás a Porceiánopíian A pécsi Zsolnay gyár, új és lendületes művészi programjának részeként néhány hete vendégül látja Gádor István- Kos- suth-díjas keramikusművészt. A művész és felesége a gyár ven dégszobáinak egyikében lakik, a műtermet pedig a gyár pi- rogránit üzemrészének egyik lefalazott részében rendezték be a vendég számára. Ez a műterem lesz az a hely, ahol a jő vőben js dolgozhatnak a gyár művészvendégei. De a műterem ez esefben nem a megszokott értelemben értendő. Műterem szinte az egész gyár, hiszen a cél az, hogy a művészek a maguk módján, a maguk szemszögéből „fedezzék fel" azokat a lehetőségeket, amelyeket a nagyüzemi gyártás a kurámiaművé- szet számára tartogat. Ha van valaki, aki friss szemmel képes észrevenni ezeket a lehetőségeket, akkor a nyolcadik X-en is túljutott, örökifjú Gádor István az. Látogatásunk csak részben volt riport — részben baráti keretei ellenére is hivatalos találkozás. Takács Gyula, a Megyei Tanács elnökhelyettese látogatott el Gádor István porcelángyárbeli műtermébe, s igya beszélgetés később nagyon fontosnak látszó fordulatot vett De lássuk előbb, mit „végzett” a művész a háromhetes gyári vendégeskedés alatt — Régi vágyam volt, hogy bebizonyítsam: porcelánból is lehet mintázni. Itt ugyanolyan jól mintázható porcelánmasz- szót kaptam, mint amilyen o közönséges agyag. Félméteres-méteres potcelán- szobrok állanak a fai meljett egyelőre nyers, kissé kiszáradt anyagból. A probléma: „leül" a porcelán az égetéskor, vagy sem. — Dehogy ül le! — mosolyog e mester. — Ezt csinálom ötven éve agyagból, tudom, mi a módja. Ha megpuhul az anyag a tűzben, akkor is van annyi ereje, hogy megtartsa magát ha jól van konstruálva , . . Az öblös figurát, amely belül üreges, saját anyagából kialakított tartóbordák védik a „leüléstől”. A közönséges szigetelő nyersanyagából szobor születik. Bosnyák János Igazgató kalauzol bennünket o sok okos és precíz gép között. Az egyik gép — amelyet mindössze egy kapcsolótáblával „mozgatnak” — a porcelánmasszából több méter magas, belül üres vagy tömör hengereket formál. A különféle szigetelők nyersformái ezek. Egy másik gép hihetetlenül könnyedén fáragja, valósággal esztergálja ezeket a tömböket a kívánt formára. Gádor István azt magyaráz- zd: mennyi időre lenne szüksége egy keramikusnak, hogy egy-egy ilyen pontos hengert megformáljon. A hengert tetszés szerinti magasságúra lehet darabolni. A másik géppel szintén tetszés szerinti elemeket lehet kifaragni. Az elemek egymásra építésével könnyedén, akár nagy szériában lehet pompás hatású, dekoratív térplasz- tíkát alkotni. — Kértek tőlem Helsinkibe, a követség kertjébe egy plasztikát — mondja a mester. — Azt már ebben a stílusban, fehér porcelánból szeretném meqcsinólní. Mi mindenre lehetne'felhasználni ezt a módszert? Szép zöld terekre, kertekbe, épületek elé. Épületeken belüli térplasztikának, akár oszlopnak is. Nagy, egyszerű fehér edényeket lehetne ugyanígy formálni, ugyancsak parkokba, kertekbe. — Például a Tettyére — mondja egyszeresük a mester, s attól kezdve izgalmas tárgyalás kezdődik. Gádor István több méteres, fehér porcelánszobra valóban olyan dísze lenne a Tettyének, amely nemcsak esztétikai szempontból, de a hagyományokat, a város jellegzetességeit, szellemét is magába foglalná. A mester készen áll, hogy egy ilyen alkotást hamarosan megtervezzen és elkészítsen. A gyár igazgatója természetesen örömmel hozzájárul ehhez. Már csak a helyet kell bejárni, kijelölni, és Pécs — ezen a szinte magátőlértetődő- en természetes és egyszerű módon — gazdagodik egy újabb műalkotással. ' Taián kissé korai, de erről a példáról nyomban eszünkbe juthat, hogy Pécs, a „mediterrán" város, a Mecsek lejtőiről, növényzetéről, szép kertjeiről is hajdan — híres város, a művészeteket kedvelő és műve- )ő város, a Zsolnay-kerámiáról nevezetes város, a Zsolnay-szö- kőkutakban és tetőkben és eozin díszekben bővelkedő város — milyen új arculattal lenne gazdaoabb,. ha szélesre tárná kapuit a Zsolnay-hagyo- mányt megújító, azt mai igények és ízlés szerint folytató, a Zsolnay-hagyományból az ötletet, kezdeményezést, újító kedvet mindenekelőtt kiemelő, új művészi alkotások előtt. Ha Pécsett egy eozin-díszkút és egy széo régi majolika Jpületdísz mellett helyet találna a kertekben és parkokban (mert egészen azért még nem pusztultak ki!) az „erős és szilárd porcelán” hófehérbe öltözött, huszadik századi darabjai is,.. Haüamo Erzsébet Közoktatás és közművelődés Baranyában a 15 éven felüli lakosságnak mintegy a fele nem végezte el az általános iskolát, tehát nem rendelkezik az alapműveltség társadalmilag szükséges minimumával. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az ál4 talános iskolákban viszonylag nagy a lemorzsolódás. A pedagógusoknak és a népművelőknek tehát mindent el kell követniük, hogy a helyzeten változtassanak. Széles körű összefogás kell! De van-e ilyen? Nem staféta Pár évvel ezelőtt az áltqlá nos iskolát végzett tanulókat formálisan is bevezették a nevelők a művelődési házakba, valami olyan megfogalmazat lan ielszóval, hogy mi végeztünk, most folytassátok tovább ti, főhivatású népművelők. Mi legalábbis letettük a gondot, . , Ez a „staféta” olyan káros helyzetet idézett elő, hogy az iskolák és a művelődési házak elszigetelődtek egymástól. Ezt kell mondanunk általánosságban, de • dicséretre méltó kapcsolatról is tudunk. Mivel azonban sem törvény, semmiféle rendelet, de még' az ösztönzők sem szavatolják az organikus kultúraterjesztést, nyilván pillanatnyilag erősen szubjektív alapjai vannak ennek a kapcsolatnak. Ami annyit jelent, hoqy ha van két ember, aki kellőképpen átérezte az organikus műveltség gondolatát és az egyik éppen az isko la, a másik pedig a művelődési ház vezetője, akkor remény van arrp, hoay kapcsolatuk „gyümölcsöző” lesz. Hadd szóljak most ilyen irányú konkrét együttműködési tevékenységről. Jó kapcsolatot sikerült kialakítani Pécsváradon E kapcsolat révén alakítottak ki közösen és lettek később büszkék — szintén közösen — az irodalmi színpadra, a bar- kács szakkörre, az értelmiségi klubra, de q községben rendezett ünnepségek megemelt színvonalára is. Ugyancsak ennek a jó kapcsolatnak köszönhető, hogy a művelődési házban beindulhatott a zeneoktatás és az o vasárnap délelőtti ' matiné, amely felváltva nyújt a gyerekeknek zenei, képzőművészeti, irodalmi stb* képzést. Mozsgón az általános iskola és a művelődési ház vezetősége között az adódó munkákban yO legteljesebb összhangot tartják fenn. A munkaterv ösz- szeállításakor közqsen megbeszélik az új év célkitűzéseit Megállapítják, hogy a művelődési ház milyen módon segítheti az iskolai tanulást, megbeszélik a művelődési ház által fenntartott klubok, tanfolyamok, szakkörök munkaidejét, az órarendet egyeztetik. Komoly jelentőséget tulajdonítanak a gyermekmunkának. A könyvtá ros vezetésével négy éve működik már a gyermekek olvasó klubia. Tagjai alsótagozatos tanulók. Ezt az olvasás megszerettetésére alakították. Tervükben játékos olvasási, beszéd- és versmondási, könyvisme'rteté- si stb. gyakorlatok szerepelnek. Ifjúsági honismereti szakkört működtetnék felsőtagozatos tanulók részvételével. A művelődési házban kis matematikusok klubja működik a szakos nevelő vezetésével, s ugyancsak a művelődési házban készítik elő a 8. osztályos, továbbtanulásra jelentkezett tanulókat: a gyengébb képességű feísőtaqozatos hátrányos helyzetű tanulók számára pedig korrepetálást szerveztek. A tantestület tagjainak fele tevőlegesen részt vesz a népművelési munkában. Egymást segítve Dunaszekcsőn az iskola és a művelődési ház igazgatója rendszeresen tájékoztatja egymást munkájáról. Egy-egy feladat elvégzése során mérlegelik a lehetséges együttműködést. Az iskola igazgatója a művelődési ház társadalmi ve-* zetőségének elnöke, az úttörő- csapat vezetője is tag>a a vezetőségnek, a művelődési ház igazgatója viszont tagja az iskolatanácsnak. Az általános iskola szakköri foglalkozásainak egy részét a művelődési házban tartja, melynek részben az is célja, hogy az általános iskolát elvégezve a fiatalok a művelődési hó* szakkörében folytdssák tovább a megkezdett munkát. A művelődési ház az iskolai szakközöket filmek biztosításával és vetítésével segíti, továbbá termeit és egyéb felszereléseit biztosítja az iskola rendezvényei számára. Az iskola is rendelkezésre bocsátja a tulajdonát képező felszereléseit. Ezen túlmenően a nevelők szép számmal, mint előadók működnek közre a művelődési ház rendezvényein. Uttöröfoglalkozásokat és középiskolára előkészítő tanfolyamot rendeztek a művelődési házban. Az iskola segíti a művelődési ház propaganda tevékenységét. Az egyes rendezvényekhez az írásbeli meghívókat mindig az iskola tanulói hordják szé.t. Ezzel a művelődési ház pénzt takarít meg. A két intézmény anyagi vonatkozásban is támogatja egymást, erre együttműködési szerződést kötöttek. De nemcsak falun lehet, illetve van ilyen kapcsolat Együttműködésre törekszik a pécsi József Attila Művelődési Ház és a hozzá közeli meszest általános iskola. Az iskolának jól felszerelt politechnikai műhelye van és csak délelőtt van használatban. A művelődési ház délután gyerekek részére, este pedig felnőttek részére kihelyezett szakköri foglalkozást tervez a jövőben. Sokszor hangoztatjuk, hogy gondoskodni kell a tömegsport, a testkultúra feltételeinek biztosításáról. Itt a művelődési ház kiscsoportjainak mozgási lehetőséget biztosítanak az iskola tornatermében. A foglalkozásokat testnevelő tanárok irányítják. Vitányi Iván írja a Társadalmi Szemlében A közművelődés távlatai című cikkében: „Teljesen mindegy, hogy minek hívják, ugyanazt a funkciót betölt-- heti egy klub vagy egy múzeum, esetleg egy mozi is, nem az elnevezés a lényeges, hanem a benne folyó tevékenység jellege.” Ezzel mélységesen egyetértve, a felsorolást még az iskolával kiegészítem. Sok múlik a kapcsolaton. A zenei nevelés érdekében tavaly a filharmónia segítségével hangversenysorozatot indítottak a művelődési házban, gyerekek számára, ugyanis a zenei műveltség fejlesztéséhez az iskola korlátozott lehetőségekkel rendelkezik. Az eredményt a szaktanárokkal közösen mérik le. Jó, ha a nevelők a rojzkiállitóst vagy egy előadóművész produkcióját esetleg értékelik is, ahogy ezt az említett iskolában teszik. És még egy előny: a gyerekek révén a szülőket is be lehet hozni a művelődési házba. Az igazgató felelőssége A művelődési otthonok és a* iskolák kapcsolatában elengedhetetlen, hogy a művelődés munkásai egymás kezére dolgozzanak. Falusi, községi viszonylatban különösképpen az iskola igazgatója segítheti elő a helyi közoktatási és közművelődési intézmények összehangoltabb, egymást segítő munkáját. Egy jó igazgató tapasztalata. szerető és hozzáértő gondossága igen sokat jelenthet a fiatalság iskolán kívüli nevelésében is. Ezt a munkát nagy mértékben támogathatják a fiatal nevelők is, bár a köz- művelődés társadalmi szükségletei megkívánnák azt, hogy a nevelő testület többsége megtalálja az érdeklődési körének leginkább megfelelő munkaterületet a népművelésben is. Sajnos a pedagógusok jel.entős része ezt még nem ismerte fel, vagy ha igen, szabad idejéből nem szívesen juttat a maga egyéni boldogulásán túl a közösség hasznára. A legfontosabb feladata művelődésügy különböző területein dolgozók szemléletmódjának megváltoztatása. Az együttműködés ugyanis csak akkor valósulhat meg, ha szükségességét mindenki felismeri, s ha a köz- művelődés szakemberei és a pedagógusok kölcsönösen ismerik, értékelik, becsülik egymás munkáját. Auth András [TÁTI ünapí , K | Imsuckiet D
