Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)

1973-10-07 / 266. szám

Csontváry Múzeum

Ponaszfol bejáratánál Jeruzsálemben

Október 10-én, szerdán dél előtt 11 órakor Pécsett a Tech niko Házo nagytermében dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese nyitja meg a pécsi Csontváry Múzeumot a Pécs-Baranyai Múzeumi Hónap bevezetőjeként és a VII Magyar látékfilmszemle egyik rangos eseményeként

*

„Olyan ez, mint valami robbanás, megtörtént, már nem lehet visszacsinálni, vagy olyan, mint a gátján túláradt folyó, már nem lehet föltartóztatni. Mi Is ez tulajdonképpen, mi történik most szemünk láttára? Minden akadályt legyőzve — mert volt bőven! — a mi népünk most birtokba veszi egy példátlan nagy értékét, Csontváryt, mint ahogy birtokba vette lózsef Attilát, utána Bartókot”. . . Fülep Lajos, a magyar művészettörté net nagy alakja mondta ezt 1963-ban, amikor Székesfehérváron megrendezték az első, átfogó, nagy Csontváry-bemu- tatát.

Ez, a kissé talán megkésettnek, de nem elkésettnek mondható „birtokbavétel” most következik be igazán, amikor megnyílik az állandó hazai múzeuma Csontváry Kosztko Tivadar világméretű festészetének.

*

Csontváry 1853-tól 1919-ig élt. Szinte fantasztikusnak tűnik, hogy igazában csak évszázaddal nagy műveinek megszületése után, az atomkor kezdetén fedezték fel azt a művészetet, amely ezer szállal kötődik a korhoz, amikor még a repülőgép is alig hihető álom volt,

Németh Lajos nagy Csontvóry- monográfiájábcm így jellemzi ezt a kort: „A szörnyű, úgyszólván felmérhetetlen ellentmondó sok korszaka. Béke és idill, a fin de siécle kifinomult erotikája, nálunk a 67 utáni stabilizáció. a Ferenc Józsefi békeévek rózsaszín, krinolinos látszatbol- dogsóga. nyárspolgári vurstli- vigalma, a népszínművek és operettek világo — o millenniumi görögtűz mögött pedig a ,.gróh . szérűről” Amerikába tántorgó oargsztmilliók nyomora, o minden addigi öldöklést felül-; múló háború, és az öröknek látszó polgári rendet megtörni akaró forradalmak érlelődése. I latalmas világvárosok születnek, nincs oly reneszánsz vagy barokk pompa, amelyet el ne irigyelne és újgazdagként túl ne licitálna a diadalt ülő Tőke; Rubenst lepipáló káprázatú hivatalos pílctúra lepi el a híres szalonok falait, óm ugyanakkor kora elől Tahitibe menekül Gauguin, az őrületbe Von Gogh.”

Csontváry egy évben született Van Gogli-gal, s tudjuk, ö se tudott máshová menekülni a válságos, szörnyű korból, mint az őrületbe.

Pedig élete békességben, nyugalomban kezdődött, fiatal éveiben kereskedőnek tanult, hu sronegy éves korában egyetem re iratkozott, vegytannal, ásvány- és földtannal, „górcsői tanulmányokkal”, gyógyszertannal v foglalkozott. Egy fiatalkori betegség, meghűlés — úgy tűnt

— végérvényesen a Tátrába vezeti, s Iglón egy gyógyszertárban megállapodott, intelligens polgárként éli majd le oz életét.

Festővé egy véletlen, azaz valóban az elhivatottság tette. .. Minden előzmény nélkül készítette első rajzát, s akkor megszólalt a „hang": „Te leszel a világ legnagyobb napút (pein air) festője, nagyobb Raffael- nél. A legnagyobb szó után következő szót nem értettem meg, kértem az ismétlést, de az nem ismétlődött meg."

Huszonhét éves volt már ekkor. Levelet írt Keleti Gusztávnak, levélben kért, tanácsot, hogyan kell festeni. Akkori rajzai egy tízéves gyermek próbálkozásaihoz hasonlítottak. A vá laszlevelek hiába voltak szigorúak. Csontváryt már nem tántoríthatta el semmi. Hihetetlen akaraterővel, szisztematikusan, sötétben tapogatózva és a nagy ra hívatottság biztos érzésével kezdett el tanulni. Zsebretett 56 forintot, elment Rómába és mindent megnézett.., Nem ijedt meg Raffaeltől. Megnézett mindent, és bár értékelte, amit látott, tudta már, hogy ő mást okar. . . „ők sokat és szépet alkottak, de az isteni természetet hűségesen nem szolgálták". Húsz évet adott magának, hogy festővé váljon. S megteremtsen egy másmilyen festészetet, olyat, omi híven szolgálja az „isteni természetet".

1902-ben már ilyen képeket festett: Mandulavirágzas Taor- minában, Selmecbánya látképe, Egy év múlva a Római híd Mosrtárban, a Jajcei vil lanymű éjjel, a Villanyvilágított fák Jajcében, a Jajcei vízesés, a Vihar a Nagy Hortobágyon címűeket. Újabb egy év múlva megszülettek főművei, a Panaszfal. o Nagy Tarpatak, a Sétakocsizás újholdnál Athénben, A taormínai görög színház romjai. Aztán a Templomtéri kilátás a Holt-tengerre, a Baalbek, a Magányos cédrus, a Zarándoklás a cédrusokhoz, a Mária kútja, o Tengerparti sétalovaglás.

ötvenéves volt tehát, amikor igazán festővé érett. Nagy festővé, Magányos, nagy művésszé, aki o problémákkal terhes korból és a sajátos problémáktól méginkább terhes magyar talajból nőtt ki, de akit sehová nem lehet sorolni, más egyéniA

ségekkel is csak egy-egy ponton lehet rokonítani.

így summázza róla szóló tanulmányát Németh Lajos:

„Csontváry a korával pörlekedő szellemek közé tartozott. Romantikus civilizáció-ellenessé- ge Tolsztojéval rokon. Prófétai hevülete, a kapitalista élet fertő jét ostorozó szigora pedig Van Gogh prófétízmusóval. Az En erejének mindenhatóvá fokozása Nietzschére emlékertet. Gauguinhez hasonlóan 6 is tiszta. szűzi világba vágyott, a ke leti tanokban, a beduinok szabad életében, a patriarchális élet maradványaiban találta meg azt a világot, amit a nagy francia Tahitiben keresett. Am ő nem kiszakadni akart korából, hanem megjavítani azt. A nagy utópista reformerek utóda volt, Művészete az egyetemes művészettörténet nagy értékei közé tartozik. A nagy korszakvál tás korában élt, Van Gogh, Cezanne, Gauguin, Seurat, tehát az évezredes fejlődést le- ráró és ú| ösvényt nyitó művészek társa. Mint azok, ő is egyetemes értékű választ adott a kor nagy kérdéseire, oly egyénit azonban, amilyent csak ó. a téboly és zseni ség mezsgyéjét áttörő, o lélek legmélyebb örvényeibe merülő és a természet legparányibb részletéért lelke sedni tudó művész adhatott "

★

Az új Csontváry Múzeum gondozója a Janus Pannonius Múzeum, Igazgatója, Hárs Éva a következőkben foglalta össze a gondolat és a megvalósulás körülményeit. okait:- A gondolat önmagában nem új. A székesfehérvári nagy bemutató óta a köztudatban benne él az igény, hogy Csontváry müveit önálló múzeum keretében, együtt láthassa. Tud juk. az akkori bemutató után a székesfehérvári múzeumnak is volt ilyen terve, ami azonban végül is nem vált valóra. A Jo-^ nus Pannonius Múzeum és a Csontvóry-hagyaték nagyobb részének tulajdonosa, Gerlóezy Gedeon építész-tanár között teremtődött meg azután az a kap csolat, ami alapja lehetett o Csontváry Múzeum megvalósításának. Baranyában a képzőművészetek támogatása az elmúlt tíz-tizenöt év során olyan nagyfokú és tervszerű volt, hogy kialakult egy művészeti központ,, ami jelenleg mór vitathatatlan valóság. A Modern Magyar Képtár létrejötte és dinamikusan fejlődő gyűjteménye mellett Ide sorolhatóak o siklósi alkotótelepek, a siklósi várban kialakított állandó Gádor István-élet- mű kiállítás, a jövő évre tervezett önálló LJitz Múzeum létrehozása Pécsett, az, hogy Vasarely Viktor, o város szülötte vállalta, hogy ez év végéig anyagot biztosít művei állandó bemutatója számára, az, hogy Martyn Ferenc a városban élő Kossuth-díjas festőművész önálló házban műtermet kap, s műveinek állandó bemutatására lehetőséget ugyanott. Mindezek sorában fontos és szükségszerű esemény a Csontváry Múzeum avatása. Hogy megvalósulhas son. a megye és város vezetői igen komoly áldozatokat hoztak.

míg megteremtettek minden lehetőséget

A kiállítás rendezője a mú zeum képzőművészeti osztályának vezetője, Romváry Ferenc művészettörténész:- Csontváryt, akinek helye o világ legnagyobb festői között van, apránként s többször fedezte fel a világ. A brüsszeli világkiállításon, ahol a Sétalovaglás o tengerparton című képe Van Gogh és Gauguin között állt, így nyilatkozott a megnyitó: o belgáknak másodszor adatott meg — Von Gogh után - hogy vilógnagyságot fedezzenek fel a festészetben .,. A magyar nagyközönség Székes- fehérváron fedezte fel magának Csontváryt, de ez a folyamat napjainkig tart A múzeum létrehozása újabb tömegeket hódit majd meg ennek a nagy festőnek, hiszen tanulmányokból és reprodukciókból nem lehet igazán megismerni, aHhot o képekkel kell találkozni. A Csontváry Múzeum lényegében Vét fázisban valósul meg, most a főművek egy része, a Boalbek, o Nogy Tarpatak, e Panoszfol, a Mária .kútja és tizenöt müncheni nojr került ki, a következő fázisban kibővül az anyag a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban, a Sétakocsizás úfholdná! Athénben, A sehaff- hauseni vízesés, a Vihar a Nagy Hortobágyon, a Selmecbánya látképe és a Villanyvflágftott fák Jajcében című képekkel. A képek konzerválása és restaurálása — gyakorlatilag ötven éven ót — megoldatlan volt A grafikákat most konzervál- tattá a Janus Pannonius Múzeum, a kővetkező években pedig sor kerül, mégpedig nemzetközi szakértő bizottság véleménye alapján, a nogy képek restaurálására is. A Csontváry iroda lom és a kéziratok nagy része ugyancsak idekerült most a múzeumba, s rendelkezésre áll a további kutatásokhoz,

H, í

Castellamcre d'< Stobra

Csontváry

kiadatlan

írásaiból

A PANASZFAL BEJÁRA IÁNÁL JERUZSÁLEMBEN (DISPUTA A PANASZFAI, NAL, ZSIDÓ DISPUTA), vászon, oloj, 205x293 cm, 1904

.. . Kairóban a helyi viszonyokkal s o gyönyörű naplementékkel megismerkedve, tovább utaztam Szuezbe o Vörös-tenger szűk öblének megtekintésére, ahol a zsidóknak a Sinai hegy felé át kellett o homokpadkán kelni. Szuezből Port-Saidon ót Jaffába, Jaffából pedig vasúton Jeruzsálemben voltam december közepén, ahonnan le- richot, o Holt-tengert s o Jordánt meglátogattam s o Karácsony éjszakáját Betlehemben o kiostromban töltöttem... Kairóban a naplemente tanulmányozása közben ráakadtam g napút színeinek világító fokozata ro ... Az új felfedett színekkel Jeruzsálemben 67 életnagyságé alakkal megfestettem a vallásdisputát, az ima a panaszfal körül.,. *

A NAGY TARPAIAK A TÁTRÁBAN (TARPATAKI VÍZESÉS, A TARPATAK VÖLGYE, TATRA), vászon, oiaj, 233x398 cm, 1904.

,.. megfestettem e vol- lósdisputót, az ima a panaszfal körül, s ahogy ezt gyorson befejeztem, máris útrakelve a Tátrában vagyok; de mór a Tarajkén nem gondolkozom azon, hogyan festem a nogy Tótra látképét a vízeséssel. Még csak rajzpróbára sem került a dolog, hanem egyenesen a nagy vásznat távirati úton rendeltem meg. A festmény meg volt alapozva s e felkai parkban télire elraktározva ... A nyarat a Magas Tátrában töltöttem, fenyvesi Hat, szamóca. málna, áfonya körében. Búzaföldeken a pacsirta hangját, a csalitban a fülemüle dallamát hallgattam, fent a magasban a sasokat fütyülve vonulni láttam. Hajnalban nap-nop utón o lángoló Kárpátokat figyeltem, s a Tarajkán a Szilágyi Dezső emléknél állapodtam meg. Innen gyönyörködtem a nagy tarpa- taki vízesésben, a Lomnid csúcs és társainak büszkeségében. o középormon lévő sziklák eleven világítása és mélységének kiíejezhe- tetlen távlata hatott rám. Nem rajzoltam, nem festettem. hanem csak figyeltem és bámultam o természet monumentális szépségét, a hangulat/csendes mély ütemét, o gyönyörnek a legszebb természet zenéjét...

Ihlettség s akaraterő*

„Ihlettség s okoreteré” o szárnyaim.

(Inspiratio-energia.)

1853. júl. 5-én születtem Kis- Szebenben, Mihály Tivadar néven. Dr. Kosztko László b. atyám volt orvostudor és gyógyszerész; nem dohónyzott és nem ivott. Meghalt Jászapátibon 1904-ben 88 éves korában. Atyám passziói voltak a vadászat és a rakéta készítés. Házunkban az agár, kopó, vizsla, sokszor farkaskölykök, rókák, baglyok neveltettek, az énekiő- madarak egész serege hang- versenyzett. Nekünk hat gyer* Elsé magyarországi klállitásanat (19®*. november, Városligeti Ipar- csarnok) katalógusában megjelent önéletírása.

meknek ott volt a hinta, a kuglizó, a gimnasztika, kis lőfegyver és a Jancsi vadász. A sportban természetesen a Kosztka fiúk vezettek; s ha hiba esett, ők lettek elnadrágolva s a sötét pincébe zárva. Emlékszem tisztán mindenre még a nagy Pia neta idejére is s mint kis gyermek dajkám öléből csodáltam a nagy üstököst, mely a házunk fölött lebegett.

Mint iskolásfiú a könyvnélküli magolást utáltam; a bibliát mesének néztem s inkább vágytam a szabad természetbe a fülemile csattogását hallani s megbámulni egy-egy virágszálat, ahol a lepkék, a dongók, a méhek s a rovarok egész serege nyűzsgött hímporos szirmokon.

Kis-Szebenbő! b. ötyém Szerednyére költözött s mi négy fiúk az ungvári gimnáziumba kerültünk. Emlékszem jól, hogy Ungváron o játéknál, a kirándulásnál, a vadászat, úszás s a korcsolyázásnál legelöl jártam; no meg a selyemtenyésztéssel is nagyban foglalkoztam; így azután érthető, hogy az iskolai bizonyítvány sem lehetett valami kitűnő, ami okot adott arra, hogy Eperjesre vitt atyám kereskedőnek.

3 */2 évig voltam kereskedő, azután már saját erőmből gyógyszerész, s az oklevél elnye rése után egyéves önkéntes, Budapest polgármesteri hivatalában írkÓ5z és joghallgató. A mindenttudás vágya rengeteg könyvet olvastatott ki velem, s én 1877 8-ban egy memorandum-félét terjeszték fel az akkori földm., ipar. és keresk. miniszterhez, előadván a selyemtenyésztés praktikus célját s kér. tem az iskolában a kötelező tanítását.

Utána jött o szegedi árvíz katasztrófája, s nekem az egyetemi hallgatók élén ott kellett

lennem, ahonnan alapos meghűléssel tértem vissza, úgy hogy nehezemre esett az írás és oz olvasás.

Az orvosok hosszabb pihenést ajánlottak, így jutottam a Tátrába, egyik iglói gyógyszertárba mint provisor.

Néhány hónapi pihenő után egy napon a gyógyszertár elé állott fával megrakott ökrösszekér; az ökrök bubiskpltak s én egy vénypapírra ezt o jelenetet felrajzoltam.

E rajz és egy másik o „Kárpátok” o fővárosi iparrajziskolá ban Keleti igazgatónál máradt, mint első rajz — igen érdekes volna, ha ez még előkerülhetne.

Iglóról , egyenesen Rómába

siettem, ahol több hónapi tanulmányozás után arra határoztam el magamat, hogy húsz esztendeig kell dolgoznom s akkor utolérem a nagyokat, avagy túlszárnyalom.

Rómából Eszékre kerültem gyógyszerésznek; ott lepett meg Munkácsy Pilátusának a híre, s nekem ezf látnom keltett Budapesten. Egy évre reá Parisban ozon tűnődve, hogy győzzem le o nehézségeket? segíteni senki sem seg ít

Komoly rewel siettem haza

5 Gács községben nyitottam gyógyszertárt, ahol néhány évig lankadatlan szorgalommal oda jutottam, hogy gyógyszer- tárom adósság mentesen állott s amikor már száz koronát ha vonta jövedelmezett, bérbeadva, elmentem Münchenbe, a Hollósy iskolájába, rajzolni tér mészet után. E rajzokból 10 o kiállításon látható. Hathónap után Münchenből, b. Liezen- Mayer Sándor barátom tanácsára Karlsruheba mentem Kahlmorgen tanárhoz, o ki három hó utón Itáliébo küldött. Én a dóimat partokon festve csak Raguzáig értem s innen a düsseldorfi akadémiára utaztam fel; a hol az igazgató tudtomra adó, hogy már többet tudok s iskolára szükségem nincsen.

Elutaztam hót Parisba, o Ju- nen-akcdémióba iratkoztam be; de vesztemre, mert ott nem engedték meg e szabod rajzolást

Azt o formát amit a franciák ream akartak kényszeríteni, egyszerűen visszautasitám. így kerültem ki az akadémiákból egyenesen Pompejibe, ahoí egy nagyarányú festménybe bele Js fogtam; de ez, mint más tanulmány, o padlásomon hever.

Ezek után évről-évre hol, mit s minő haladással festék, egészen az 1904. évben Athénben festett Jupiter-templomig; ez az első festmény, a melyen vásznat már nem lát a szemlélő. Végül fel kell említenem, hogy tavaly Párisban történt kiállításomon o Newyork Herald kritikusa egyenesen kimondó, hogy minden a világon létező festmény túl van szárnyalva; ezt a hatást csak húszévi komoly munka után vártam s hogy előbb következett be, a Teremtőnek köszönhetem és senki másnak.

CSONTVÁRY