Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)

1973-10-07 / 266. szám

4 DUNANTOll NAPLÓ 1*73. október 7. Mi kell egy kisíaluba? Apró falvak, óriás gondok E késiült az alapfokú közintézményfejlesztes programjavaslata Beszélgetés Bálint János megyei főépítésszel Legégetőbb gondjaink egyike: mi legyen az egészen kis fal­vakkal? Baranya 316 községéből közel száz alig kétszáz lakosú — s ennek a helyzetnek a fennmaradása óhatatlanul azt eredmé­nyezi hosszabb távon, hogy Baranya elmarad a kedvezőbb tele­pülés-szerkezetű megyék mögött, hisz anyagi eszközei elaprózód­nak. De az se megy, hogy máról -holnapra felszámoljuk ezeket az apró falvakat A jogos igények kielégítése kötelesség, de milyen igények \irtóznak ebbe a kategóriába? Az ötödik ötéves terv kü­szöbén mindezek a kérdések még égetőbbek, s ezért a Megyei Tanács is rövidesen napirendre tűzi annak vizsgálatát, milyen alapfokú közintézményeket kell megépíteni, illetve fejleszteni köz­ségeinkben? Bálint János megyei főépítész és munkacsoportja a közelmúltban elkészített egy fejlesztési programjavaslatot, mely az ezzel kapcsolatos viták alapja lehet — Hosszútávú fejlesztési ter­veink szerint Baranya arculata nagymértékben megváltozik, s ez nemcsak gazdasági szerke­zetére vonatkbzik, hanem tele­pülésszerkezetére is. A ma még túlsúlyban lévő kitermelő ipar mellett megerősödik a feldol­gozóipar, s óriási fejlődésen megy ót a mezőgazdaság. Becs­lések szerint 1985-ben a foglal- koztotottak 20 százaléka dolgo­zik majd a mezőgazdaságban, s ez azt jelenti, hogy a falusi lakosság arányszáma tovább csökken. A mezőgazdaságban felszabadított munkaerő egy­részt Pécsre és a megye más városába áramlik, másrészt el­hagyja a megyét, hisz a dél­dunántúli gazdasági körzet más vonzáspontjai is éreztetik hatásukat Baranyában. De lesz egy olyan réteg is, mely el­hagyja ugyan eredeti lakóhelyét, az aprófalvak valamelyikét, de nem lesz városlakó, ök az úgy­nevezett központi községekbe és alsófokú központokba költöz­nek. Véleményem szerint — mondja a megyei főépítész — tehát nekünk a fő figyelmet ezekre az alsófokú központok­ra kell fordítanunk, mert csak így akadályozható meg a ren­delkezésre álló, meglehetősen szűkös fejlesztési keretek végze­tes elaprózódása. Érzelmek és a realitások — Gyűrüfőt elsirattuk, neve fogalom lett. De vajon hány Gyürűfűnk lesz az évezred vé­géig? — Először ez érzelmekről: egy falu halála tényleg nem kis dolog, de azt is látni kell, hoqy éltek az emberek ebben a faluban évszázadokon át. És azt is: mi vár azokra a gyere­kekre. akik osztatlan iskolában kezdik az életet? Tehát nem sok okunk van könnyeket hullatni. Ami pedig a kilátásokat illeti: becslésem szerint 80—87 község szűnik meg a tervidőszak végé­re Baranyában, de még így is marad kétszázhúszegynéhány. — Ha egy falu elnéptelene­dik, néhány gonddal kevesebb. Nem kell iskola, kultúrház, klub, orvos, patika. De jönnek új gondok is, hisz az új lakóhe­lyen követelik mindezt, plusz még lakást is. — Ügy számolom, hogy tizen­öt év alatt mintegy 50 ezer em­ber változtat majd lakóhelyet, ebből 25 ezer valamelyik város­ba, illetve megyén kívüli telepü­lésre költözik, 25 ezer pedig nagyobb megyei községekbe. Az elvándorlás miatt mintegy 14 ezer lakás marad gazdátlanul, ezek pótlására a központi köz­ségekben mintegy 12 ezer új lakást kell építeni. Ez nem ke­vés. De figyelembe kell venni azt is. hogy a falvakban több mint 32 ezer lakóház vályog­ból épült, s igen rossz álla — Kiállítás a mohácsi mozi­ban. A Baranya megyei Múzeu­mi és Műemléki Albizottság, va­lamint a mohácsi Bartók Béla Művelődési Ház rendezésében teqnao este hat órakor a mo­hácsi Kossuth filmszínház kiállí­tótermében ünnepélyesen meg- -nyito**ók <■> Ba'aova műemlékei című k'Vitást. A múzeumi hó­nán ' - nndezett kiálli táson fényképek mutatják be .megyénk nevezetesebb múernlé keit pótban van — s ez azt jelenti, hogy ezek nagyrészét js újjá kellene építeni. Komoly lakás­építési igényekkel kell tehát községeinkben számolnunk és már most érdemes azon gon­dolkodni, hogy ki fogja ezeket a lakásokat — és miből, s ho­gyan? — megépíteni, — A nagyságrend — létkér­dés. ön szerint mekkora a még elfogadható minimális nagyság­rend a jövő szempontjábólt — Szerintem ezer fő felett van ez a nagyságrend, úgy 1300 fő körül. — 1985-ben mekkora lesz me­gyénk átlagközséget — Körülbelül 800—900 fős. Tizenegy alsőfokú központ •— Az Önök tanulmánya a fej­lesztés középpontjába 11 ki­emelt centrumközséget állít. Melyek ezekt — Szentlőrfnc, Sellye, Vajszló, Sásd, Szászvár, MágoCs, Pécs- várad. Boly, Siklós, Beremend és Villány. Ezek a községek mind egy-egy vonzáskörzetet jelölnek, melyben természetesen lesznek az alsófokú központok mellett olyan községek Is. melyeket bi­zonyos kéretek között továbbra is fejlesztenünk kell, s lesznek olyanok, melyek jövője az el­néptelenedés. — A tanulmány két dolgot te­kint a legfontosabb célkitűzés­nek. Az egyik: a gazdasági és közigazgatási körzethatárok azonosítása, s ezzel együtt a gazdaságok, termelőszövetkeze­tek, üzemek hatékonyabb be­vonása a kőzségfejlesztS mun­kába, a másik: az általános Is­kolai hálózat fejlesztése. —- Nagyon sok felmérés ké­szült már az általános iskolai helyzetről. ezernyi számmal. Ezek a számok azonban be­csapnak minket, mert az épüle­tek száma például elegendő — de ha azt nézzük, hány helyen van még mindig osztatlan osztá­lyú oktatás, akkor igenis meg kell kongatni a vészharangot. A hálózatot szinte teljes egészé­ben át kell szervezni, mert így újra meg újra kitermeljük azt a hátrányos helyzetű ifjúsági réteget, melyet aztán nagy igye­kezettel meg akarunk menteni. Arra nincs mód, hogy minden községben megfelelő tanterem­számot és tanerőt biztosítsunk, marad tehát itt is a körzetesí­tés. Az alsótagozatos diákok 1 számára diákotthonokat kell 1 építeni — ez szerintem g leg­fontosabb. Az építendő diák­otthoni férőhelyek számát egy minimális program szerint 370- ben határoztuk meg — s ezt ki kell bírnunk. Küíön vizsgál­tuk a központi települések óvo­dai helyzetét. Átlagosan 32.5 százalékos hiányt állapítottunk meg. Feltűnően nagy volt a hiány Siklóson, ugyanakkor, meglepetés volt, hogy Bolyban és Villányban . gyakorlatilag nincs hiány. És amikor azt ke­restük: hogy lehet ez — termé­szetesen ismét a községekben, illetve a körzetben működő gaz­daságokig jutottunk el ... — Szolgáltatás. Ez gond a a városban, s egyre nagyobb gond lalun. — A falvakban a magánkis­ipar látja el a szolgáltatások 75.5 százalékát. A tizenegy alsó­fokú központból hétben igen sürgős változásokra lenne szük­ség, mindenekelőtt Siklóson, ahol 48.5 százalékos a hiány! Az a véleményünk, hogy állami erőből ezeket a hiányokat csak hosszútávon lehet pótolni, érde­künk tehát, hogy ezekben a községekben megfelelő műkö­dési feltételeket találjanak a kisiparosok. Koncentráció és lakossági érdek — Centrum-községek, társ­községek, alapiokú központok, alapfokú kiemelt központok, kiemelt központok — s még so­rolható a települések minősí­tése, mely a racionalitás alap­ján jött létre, s mely épp olyan realitás, mint az az alapvető ál­lampolgári igény, hogy az ő ér­dekeit is vegyék figyelembe, lakjék bárhol is. — Ez természetes Attól az alapvető jogától valóban senki sem fosztható meg, lakjék akár 100 fős kisközségben is, hogy a legfontosabb napi élelmiszere­ket, illetve háztartási cikkeket lakóhelyén beszerezhesse. Nem igényelhető azonban 100—200 fős települések lakói részéről az alapvető cikkeken túlmenő választék. Ezek beszerzését a központi szerepkört betöltő köz­ségekben kell lehetővé tenni. Ez a koncentráció egyébként lakossági érdek végsősoron, hisz bizonyos színvonalhoz bizonyos nagyságrend is tartozik. Előter­jesztésünk célja a szükséges koordináció megvalósítása, sok szerv és vállalat érdekelt ugyan­is abban, milyen lesz a jövő faluja, iletve, hogy hogyan elé­gítjük ki a falusi lakosság jo­gos igényeit. Az összes érdekelt szerv egyetértésével kell kiala­kítani egy olyan programot, mely a következő időszakban mindenkire kötelező fejlesztési j irányelvvé válik, s amely bizto­sítja majd, hogy kapkodás, át­fedések, s a nemegyszer protek­ciót sejtető váratlan, ésszerűt­len fejlesztések helyett valóban hatékonyan a közösség • igazi érdekeit szem előtt tartva költ- sük el a rendelkezésre álló összegeket. Békés Sándor Koszorúzás) ünnepség Komién, Steinmetz Miklós szobránál Szőkéiéi Mk Steinmetz Miklósra emlékeztek Komlón és Pécsett Emlékünnepséget tartottak tegnap Komlón és Pécsett Steinmetz Miklós, a Budapest felszabadításakor hősi halált halt parlamenter 60. születés­napja tiszteletére. A komlói ün­nepélyes megemlékezésen részt vett Rajnai Józsel, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának osztályvezetője, Hartmann Já­nos, az MSZMP Komló városi Bizottságának osztályvezetője, Nagy Ferenc, Komló város Ta­nácsának elnökhelyettese, Hor- vát István, a Hazafias Népfront Komló városi iizottságánck titkára, Bogdán László, a KiSZ Komló városi Bizottságának titkára és Steinmetz Irén, Stein­metz Miklós testvére. Nagy Sándor, az MSZMP Ba­ranya megyei Párt-végrehajtó­bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet amelyben is­mertette a parlamenter életút­ját. Ezt követően a Megyei, Vá­rosi Pártbizottság, o Komló vá­rosi Tanács, a KISZ, a Hazafias Népfront a Steinmetz Miklós munkásőrszázad, valamint a budapesti és a komlói Stein­metz Miklós Szakközépiskola képviselői helyezték el a ke­gyelet virágait a hős parlamen­ter szobránál, amely a róla ól- nevezett szakközépiskola előtt áll. A koszorúzást követően az is­kola tanulói egésznapos prog­rammal adóztak az elesett hős tiszteletének. Délutórt Pécsett a Steinmetz Miklós szülőházán elhelyezett emléktáblánál rendeztek meg­emlékezést, amelyen rései «ott Sinku Pál, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának munka­társa, Gyöngyösi Jánosné, a Hazafias Népfront Pécs városi Bizottságának titkára és Stein­metz Irén. Lukács László, a KISZ Pécs városi Bizottságának titká­ra mondott ünnepi beszédet, majd a Hazafias Népfront Pécs városi Bizottsága, a KISZ Pécs városi Bizottsága és a Stein­metz Miklós úttörőcsapat he­lyezett el koszorút A tegnapi megemlékezésen ünnepi mű­sort adott a Gyárvárosi Üttörő- zenekar, valamint a Leöwey Klóra Gimnázium énekkara. Este Pécsett, a Steinmetz Miklós Művelődési Házban emlókműsort és filmvetítést ren­deztek a névadó tiszteletére. Díszűnnepség Szegeden az általános iskolai tanárképzés megszervezésének 25. évfordulóján Az általános iskolai tanár­képzés megszervezésének 25. évfordulója alkalmából szom­baton díszünepélyt tartottak a Szegedi Nemzeti Színházban. Az eseményen részt vettek a Nyíregyházi Bessenyei György, az Egri Ho Si Minh, a pécsi, a szegedi tanárképző főiskolák vezető oktatói, a velük kapcso­latban álló külföldi társintézmény küldöttségei, több hazai felső- oktatási intézmény képviselői. Ott volt a párt-, az állami, a társadalmi szervek számos ve­zető személyisége. Dr. Potinszky Károly művélö- désügyi miniszterhelyettes ün­nepi beszédében méltatta az általános iskolai tanárképzés negyedszázados történetét. A művelődésügyi miniszter- helyettes szólt arról, hogy az általános iskolai tanárképzés negyedszázados jubileumáról két ok miatt emlékeznek meg Szegeden. Az egyik ok, hogy a fővárosban száz éve kezdődött meg a polgári iskolai tanár­képzés. Az 1928-as évtől kezd­ve pedig Szegedre került pz a feladat így a Szegedi Tanár­képző Főiskola — mint jog­utód — most ünnepli megala­kulásának 100. évfordulóját. A másik ok, hogy ez a szegedi in­tézmény az Elnöki Tanács dön­tése alapján e jubileum alkal­mából a jeles szegedi költő-ta­nár, Juhász Gyula nevét veszi fel. - Azt kívánom, a szegedi intézménynek — mondotta a miniszterhelyettes, — hogy az in­tézmény Juhász Gyula munkás­ságának szellemében egyre magasabb színvonalon folytas­sa az álalános iskolai tanárok képzését. Ezután Hegedűs András, a Szegedi Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola főigazgatója méltatta a névadó élet- és gyermekszeretetet tükröző köl­tészetét, a korszerű törekvések iránt fogékony pedagógus - Juhász Gyula — munkásságát Az ünnepség második részé­ben a szegedi főiskola hallga­tóinak művészeti együttesei ad­tak műsort. Nyugdíjasok napja Szentegáton Tizenegy kiemelt alröfokú kSioontunk eavike — Vaisztó. loBI orr űj szövetkezett ABC-óruhéz. méh már o körzet igényeit is kielégíti majd. Szentegát) ez a háborús évek­ben annyira tönkrement, egykori Biedermann birtok, amelynek földjei alól a hatvanas évek vé­gén a szó szoros értelmében úgy kellett kiszívatni a talajvizet, hogy vetni lehessen, ma egyik legmodernebb nagyüzemünk. A „jobbátétel" keserves és küzdel­mes éveinek tanúi és harcosai az Állami Gazdaság nyugdíjas öregei, akik zömmel még a bá­rónál kezdték a szolgálatot, szombaton délelőtt a kastély vendégfogadó termében gyüle­keztek . Galambosról, Csoboká- ról, Elekespusztáról, Péterfáról, s a környező falvakból. A gaz­daság vezetői nyugdíjasnapra hívták meg őket s mind eljött, aki csak mozogni tud s nincs ágyhoz kötveu A szeretet és ra­gaszkodás — sokuknak még a nagyapja is itt született — mel­lett a kíváncsiság húzta oda őket, hisz a két évvel ezelőtti nyugdíjasnap óta egészen meg­változott a gazdaság képe. Meg­épült az új 22 ezres sertéstelep, a nagy szárító, megjelentek a cukorrépa és szójaföldeken az amerikai traktorok, a modern kombájnok, gépsorok. Amihez az ő idejükben naponta ezer mun­káskéz kellett volna, azt most el­végzi egy kukorieaszedőgép, egy répakombájn. Kasó József a gazdaság igaz­gatója meleg szavakkal köszön­tötte a nyolcvanéves Zámbó Ist­vánt, aki egykor sertésgondozó, számtartó volt s még ez évben is ledolgozott a gazdaságban 840 órát Az ugyancsak 80 éves Benke András bácsit a hatal­mas kastély parkőrét és gondo­zóját a 78 éves Fodor Jánost és 35 társukat — az ötvenhat nyugdíjasból ennyien jöttek el. A hetven-nyolcvanévesek ér­deklődéssel hallgatták a fiatal igazgató pontos, precíz beszá­molóját a gazdaság beruházá­sairól pénzügyi helyzetéről, fej­lesztési terveiről. Majd két au­tóbusz gördült a kastély elé s a gazdaság vezetői — igazgató, párttitkár, szb-titkór, főagronó- mus — az idős emberek társa­ságában szemlére indultak. Be­járták a gazdaság minden sar­kát munka közben mutatták meg az új külföldi gépeket kombájnokat a cukorrépa- és kukoricatáblákon. Bemutatták nekik a Kanadából importált Holstein Frir teheneket illetve ezek keresztezett utódait meg­nézték a 100 millióért épült ser­téstelepet a szárítóüzemet V. t

Next

/
Thumbnails
Contents