Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)
1973-10-28 / 287. szám
Hephaistos robotjai A holnap meséi Az elmúlt héten néhány napot töltött Pécsett Kuczka Péter, a Galaktika című tudományos-fantasztikus antológia szerkesztője, és előadásokat tartott a sci-firól. — Se/-fi, vagy lanti? Kezdjük talán ezzel! — A sci-flt tulajdonképpen száj-fájnak kellene mondani. Ennél kevésbé fáj a fanti. Ez mégiscsak egy jó magyar szó, alkalmas a műfaj jelölésére, van benne némi játékosság is, de ez egyáltalán nem idegen a tudományos-fantasztikus irodalomtól. A névpályázatra 200 javaslat érkezett be, nyolc-tiz javaslatban szerepelt a fanti. Grétsiék is ezt választották, és ezzel mi, a tudományos-fantasztikus irodalom hívei és művelői is egyetértettünk. Találó, kifejező szónak tartjuk. Reméljük, előbb- utóbb a közönség is hozzászokik, és f a n 111 kér a könyvesboltban. — A Galaktika hátlapján ez olvasható: „a tudományos-fantasztikus irodalom behatolt a kultúra minden területére," Kétségtelen, ma már hazánkban is tömegbázisa van sci-linek. Hogyan jött létre ez a mülaj, milyen előzményei vannak az irodalomban? — Ma már a „fontiről" szólvts egy az irodalomban nálunk is és mindenütt a világon polgárjogot nyert jelenségről, műfajról beszélhetünk. Ez a műfaj a huszadik században, a tudományos-technikai forradalommal fejlődött ki. Napjainkban egy kifejlett jelenséget látunk magunk előtt, és előzményeit erről a szintről nézhetjük. Az irodalom mindig is tele volt fantasztikus elemekkel. Volt egy időszak, amikor az a nézet terjedt el, hogy a világot, az életet csak egyféleképpen lehet kifejezni. Ennek következtében egy sereg egyszerű irodalomtörténeti hagyományt nem vettünk figyelembe, pedig Homérosztól kezdve napjainkig az irodalomban mindig Is ott volt az az elem, amit fantasztikusnak lehet nevezni. Egy példa: az Iliászban van egy barlang, ahol Hephaistos különböző eszközöket, szerszámokat csinál — többek között Achilles pajzsát is. Elmennek hozzá a görögök, megkérik, hogy csinálja meg Achilles fegyverzetét. És mit látnak ott? Hephaistos éppen háromlábú székeket fabrikál. Ezek a székek maguktól járnak és arra szolgálnak, hogy az isteneket vigyék a tanácsba . .. Az öreg féllóbú volt, szolgálói drága aranyból voltak, akiket az istenek tanítottak meg beszélni. Mik eze<<, ha nem robotok? Mintha Asimov, vaqy Lem könyveiből volnának kimásolva... Vagy ott van a krétai monda az óriásgépre!, amely figyelte a tengert és védte Krétát. Ez egy olyan gépember, amelynek higanyból volt a vére. Úgy qvőzték le, hoqy a sarkából kihúztak egy szöget, annak következtében a higany kifolyt. és a gép nem működött. Az argonauták így be tudtak hatolni a szigetre. Ennyit hirtelenjében az előzményekről. Lehetne a bibliából is idézni. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezek az írások tudományos-fantasztikus írások voltak, de a fantasztikus elem jelenléte ezekben a történetekben nyilvánvaló, — Hogyan és mikor ötvöződött először a tudomány az irodalommal? — A tudományos eredmények fejlődésével szinte egyidőben majdnem mindig megjelenik a tudományos eredmények vetüle- te is az irodalomban. Az egyiptomi Alexandriában már csodálatos repülőmodarakat tudtak szerkeszteni. Ezek fölemelkedtek a levegőbe, csattogó, ijesztő hangokat hallattak ... Az Ezeregyéjszakában az arab tudomány vetületei jelentkeznek, és ez így van később, a reneszánsz és a barokk kor idején is ... Cyrano de Bergerac a Koldba- jutásnak mintegy 15 féle útját- módját írja le. A francia forradalom idején írták az első nagy jövőbelátó regényt, a 2440-et. Ez a gyors áttevódési folyamat a múlt században Vernével vált át a mai értelemben vett tudományos-fantasztikus irodalomba. A tudományban a kicsi és a nagy irányában Is a végtelen felé tágul a perspektíva. Ennek a végtelennek valamennyien — beleértve magunkat is — a középpontjában érezzük magunkat, és voltaképpen a középpontjában is vagyunk. Olyan ez, mint egy koordinátarendszer, amelynek van egy olyan iránya is, amit, a „fanti” művelői talán a legjobban szeretnek: a jövő. Miért fontos ez nekünk embereknek? Minden egyes embernek, minden népnek van valamilyen jövőképe. Ahol ez nincs meg, az az ember, az a nép halott. Rendkívül fontos, milyen ez a jövőkép. Vajon lehetséges-e jósolni, megmondani előre a jövőt? Általában art mondjuk, nem. Mégis lehetőség van arra, hogy egy sereg dolognak előre láthatjuk a jövőjét. A statisztikai adatok lehetővé teszik a „jóslást”. A jövőről kapott információ a leq- fontosabb anyag a világon. Az emberiség kétfajta képet kaphat a jövőjéről. Az egvlk képet a futurológia „hívja elő”, a másik kép az, amit a művészet, és ezen belül a tudományos fantasztikus irodalom nyújt — Ez a kép néha meglehetősen sötét tónusú, vésztjósló, nyugtalanító. Miért? — A veszedelemtől — úgy tűnik — távolodunk, de azért a veszedelem jelen van világunkban. Olyan bombák, katonai esrkőzök léteznek, amelyekkel az egész világot tűZtengerré lehet változtatni és meg lehet semmisíteni. A sci-fi írók azt mondják: vigyázat! a tudomány fölfedezései kétarcúnk: jó és rossz célokra egyaránt föl lehet használni őket. Az én sci-fi filmemnek is az volt a célja, hogy figyelmeztessen. — Ml az alapvető különbség a hagyományos értelemben vett és a tudományos-fantasztikus irodalom között? — A sci-fl írók kérdést intéznek az emberhez, mint oz ókori szfinx. Mi vagy te ember, ki vagy te ember? Gondolkozz ezen! Megteszi-e ezt a másfajta irodalom? — kérdezhetjük, anélkül, hogy szembe akarnék állítani a kettőt. Az irodalom is feladja ezt a kérdést, de kihagyja az eszközt, azt a tényt kevésbé veszi figyelembe, hogy az ember eszközeivel együtt ember. A tudomány és a technika is az ember eszközei közé tartozik. Azt hiszem az irodalom ezt nem hangsúlyozza kellőképpen. A sci-fl azt kérdezi, hogy az embernek eszközeivel együtt milyen viszonyú van embertársaihoz. — Egymás mellé lehet-e állítani a sci-fit és a krimit? — Sci-fl-krimi? Vonnak hasonló vonások, de oz elmondottakból is kitűnik, hogy a krimi és a sci-fl funkciója nem azonos. A sel-fi jellemzésére egy történetet szoktam elmesélni. Az „utolsó ember” történetét — Vad szeles délután van. Hazamegy az „utolsó ember”, bereteszeli maga mögött az ajtót, a kályha mellé ül, didereg A falon baljós árnyak és fények táncolnak. Egyszercsak kopog valaki az ajtón ... Ki lehet az, vetődik fel a kérdés, hiszen az „utolsó emberen" kívül már nincs a világon senki ... Két lehetőség van. A kopogtató kísértet lehet csak. Vagy robot.. esetleg egy más égitestről érkezett űrhajós. A történetnek ez az utóbbi változata a sel-fi. — Milyen tervek megvalósításával foglalkozik jelenleg Kuczka Péter? — Rövidesen az olvasó kezébe kerül a Holnap meséi című kiadvány, amelyet én szerkesztettem, és amelybe a sci-fivel kapcsolatban eddig megjelent legfontosabb elméleti írásokat gyűjtöttem össze. A Galaktika jónéhány számát is elkészítettük már. A múlt héten fejezték be A rejtélyes égitest című tv-fil- mem forgatását. Következő tv- filmem címe Az ifjúság hava lesz. Terveim között szerepel egy több kötetes sorozat szerkesztése is. Ebben Lukiánosszal kezdődően az utópiákon, Ro- binson-regényeken ót egészen Verne koráig — olyan történetek szerepelnének, amelyek a tudományos, fantasztikus irodalom élőzményeinek tekinthetők. Szeretném elérni még, hogy kiadjunk egy válogatást az utóbbi tíz év angol és amerikai tudományos-fantasztikus irodalmából. Ezen a területen ugyanis létrejött egy — fiatal írókból álló — csoportosulás, egy új nemzedék, amelynek tagjai társadalmilag is elkötelezettek. Ez a baloldali csoport az irodalmi új regény mesterségbeli fogásait is elsajátította, ök nem a világűrbe, a jövőbe akarnak elmenni, honem az emberi lélek belsejébe akarnak behatolni — a társadalomtudományokra támaszkodva ... — Végezetül egy kérdés a szupercivilizációkról. Lehetsé- ges-e, hogy léteznek ilyenek? Elképzelhető-e, hogy a közelmúltban a Szovjetunióban vett rádiójelek egy ilyen civilizációból érkeztek? — Ha volnának ilyenek, szerintem tudnánk beszélni velük. Az persze nem biztos, hogy tudnánk mondani is valamit egymásnak . De nincsenek. Bebesi Károly Huszonöt éves a Kisegítő Iskola Mit játsszunk? Életformájuk a játék „A játék a gyermek életformája, eszköz nevelője kézéiben, Hogy segítségével elsajátíttassa vele a társadalom szokásait, normatíváit — neveljen, emberré formáljon." Egy tankönyv. És hogy szeretnek ezek a gyerekek játszani! Mennyi ragaszkodás, hála ragyog a tekintetükben! Elég csak kihirdetni a programot, a nappaliban máris nyüzsgés támad, izgalom fut végig a kis társaságon ... Megyünk játszani. Nem lehet azt leírni, hogy a Gyógypedagógiai Intézet mekkorát fejlődött az utóbbi hat évben. El lehet mondani, hogy mi minden változott, hogyan szervezték meg ezt a hallatlanul bonyolult munkát, az oktatást és a nevelést, hány új nevelő jött ez idő alatt és miféle új tevékenységi formákat vezettek be? De ez önmagában keveset mond. Sokat mond viszont oz évkönyv, amit most, az intézet fennállásának huszonöt éves jubileumára adtak ki... Szép dolgok vannak benne, oktatásról, tanóra-módszerekről, tapasztalatcserékről, nagy elődökről és jelenlegi kollektíváról. „Ne feledje majd megjegyezni — mondta az intézet vezetője —, hogy intézetünkben kettős tevékenység folyik, nem pusztán gyermekőrzés, hanem a nevelés és oktatás komplex tevékenysége.” Elgondolkodtató kérés, mert vajon e két tevékenység Erdős! András: Petőfi közül melyik élvez! a primátust? Átlagosan napi négy-öt órát foglalkoznak az iskola tanárai a gyerekekkel. A megmaradó húsz órában száznyolcvan intézeti növendékkel a nevelőtanárok és a gyermekfelügyelők - az „apukák” és „anyukák” bajlódnak, sok-sok szeretettel és sok-sok türelemmel, méreggel és türelmetlenséggel, akár a családokban... Itt csinálják meg a leckét, velük játszanak, mosdanak, tőlük tanulják meg a gyakorlatban, hogy mit jelent a szép, és hogy mit miért és éppen úgy kell csinálni. A fogyatékos értelem Is képes befogadnia az ismereteket, csak persze, kevesebbet és minőségileg másképpen. De végül, a sokszori hatásra azért bevésődik az a néhány perc alatti tanórán elhangzott új ismeret, a gyerek már tudja ... Az biztos, hogy az Iskolai munka rendkívül fontos, nagy szakértelmet igényel, de azért az intézetben folyó tevékenységről sem lehet megfeledkezni. Az évkönyvből ez utóbbi csaknem teljesen kimaradt Hajdan, huszonöt éve, a „hőskorban” kevesen voltak nevelők - tanárok és felügyelők —, de kevesebben voltak a gyermekek is. Más jellegű volt a gyógypedagógia egész tevékenysége, tényleg hasonlított a gyermek- megőrzéshez Hol van már a múltbeli, megbélyegzett, bamba tekintetű társaság, elálló füleivel, kurtára nyírt hajával? Meleg pillantásokkal, divatos frizurákkal, csinos ruhákkal lehet most találkozni, no és nagy áldozatokkal, hatalmas — de még Jobban fejlődő — apparátussal, huszonheten dolgoznak jelenleg a nevelőotthonban, ötvennégyen a tantestületben. A rossz csengésű Gyógypedagógiai Intézet cím is megváltozott: Kiseqitő Iskola és Nevelőotthonná vált. Egyre több a szakember — a tantestületnek mintegy hetven százaléka gyógypedagógus. Az intézetben sajnos még kevesen vannak, de jövőre újabb nevelőtanárok jönnek, köztük már többen szakemberek lesznek. És jó érzés körülmenni a Ku- lich Gyula utcai házban. Valahogy az az érzése az embernek, hogy a qyerekek szeretnek itt lenni, valóban otthonuknak érzik ezt a hórat. Nyolcvannégy állami gondozott és nyolcvan- három „maszek" bentlakója van az internátusnak, velük együtt csaknem ötszáz gyermeket fogad nap mint nap az Iskola. Gond, bú, baj persze, most is akad. Azt is jó hallani, mert valószínűleq elégedetlenséget takar, s abból mindig lesz valami új, az mindig szül valami megoldást. Teremgondok, szak- emberhiány - ez egyébként országosan jelentkezik — patronó- lás, pénz... A nagyobb orob- lémákat megoldják. Mozgékony vezető, jól kiépített kapcsolatok, jobban szervezett munka — tulajdonképpen ezek a feltételei. se, mindjárt jobban érezné magát gyógypedagógus és kisegítő iskolai tanuló egyaránt. Ha nem találkozna az ember olyan jelenségekkel, hogy mélyen eltitkolják, hol végezték az Iskolájukat, Igyekeznek később a hetedik-nyolcadikat — dolgozó tanfolyamon — elvégezni, hogy örökre leszámolhassanak a „priusszal”, ha volna valami perspektívájuk az itt végzett gyerekeknek... Ez miért nem tűnik fel huszonöt esztendeje egyetlen szakembernek sem? Óriási anyagi áldozatokat hoztak már eddig, egy részéből foglalkoztató intézeteket lehetett volna létesíteni. Szakmunkás? A szakmunkásképző iskolák az általános iskola tananyagára épülnek, náluk számításba sem jöhetnek. Munkásfelvétel? Hol végeztél, gyerek? A műhelyben: na, mi van gyaggyant? Nyilván megszökik, hiszen hallatlanul érzékeny az ilyenre! Most foglalkozik a gondolattal a pécsi intézet vezetője, ez már azért is öröm, mert az hírlik róla, hogy amit elgondol, keresztülhajtja minden áron. És ez nagyon jó lenne. Csepelen létezik ugyan egy foglalkoztató intézet, minden évben elküldik a nyomtatványt, minden évben felküldik a jelentkezéseket, aztán minden marad úgy, ahogyan volt. Ötszáz gyermek további sorsáról van szó, sérült gyermekek sorsáról, akiket ugyanolyan eszmények szerint formálnak, mint másokat, bárkit. Tudományos ülésen komoly hangvételű előadások hangzottak el: mi az iskola célrendszere, a tanulók fejlesztési lehetőségei hogyan alakulnak, ml a helye a kisegítő iskoláknak közművelődésünk rendszerében? Arról, hogy o kisegítő nyolcadik után az értelmi fogyatékos gyermek szakma, de facto hasznosítható ismeretek nélkül, a szülők, ismerősök jóindulatára bízva a mélyvízbe kerül, édes-kevés szó esett Huszonöt év — fiatal intézel. Fiatalok az ott dolgozók — tisztelet annak a kivételnek, akik az alapítástól kezdve már ott dolgoznak — tele tervekkel, jó elgondolásokkal. Az irrternátus és az iskola közelebb kerültek egymáshoz — valamikor igen hadilábon álltak (ezt jelzik az évkönyv hiányosságai Is,) egykét év, és a különbség teljesen eltűnik, egyformán ismerik el egvmás munkáját, nem tesznek különbséget Egy tankönyvidézet vezette be ezeket a gondolatokat, normális idegrendszerű qyermekek neveléséhez készült. De ugyanez az idézet jogos a sérült gyermekekre is - ők is gyermekek, oz ő életformájuk is a játék, csak ezt az eszközt sokkal naqyobb szeretette! kell klhasz- nálniok a kisegítő iskolában dolgozó nevelőknek, mint másutt. Mert azt hiszem, sem az oktatás, sem a nevelés nem élvez elsőbbséget, hanem a gyermekek szeretete. Kampis Péter Ha például megoldódnék a társadalmi rehabilitáció kérdém VAS4RNAFI MilllKlfT m
