Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)

1973-10-28 / 287. szám

Egyszerű falusi emberek fia Pablo Casals Nevét az egész világon is­merik. Lemezek, film-, rádió- és televízió-felvételek őrzik csodálatos gordonkajátékát. Bátran állt ki az emberiség nagy ügye: a béke mellett. Nagy hazafi, a világ eddig ismert legnagyobb gordonka- művésze, zeneszerző, zenepe­dagógus és karmester volt egy személyben. Reggelenként a Puerto Ri- co-i San Juan melletti parton iátták sétálni. Hazatérve Bachot játszott, prelúdiumo­kat és fúgákat. Szerette Mo­zartot és Beethovent és sok más zeneszerzőt, de „mégse tudnám a napot — írta — Beethoven vagy Mozart va­lamelyik szonátájával kezde­ni. Számomra Bach éppen olyan, mint Shakespeare. Tu­dott mindent és átérzett mindent. Bachban rengeteg fantázia van, de szigorúan rendezett fantázia." Spanyolországban szüle­tett. Még nefti volt tizenkét éves, amikor növendéke lett a barcelonai városi zeneisko­lának. Tizenhét éves korában első díjat nyert csellóban, zongorában és zeneszerzés­ben, és megkapta a zeneis­kola diplomáját, Elnyerte a spanyol királynő kegyét is, aki rendszeres havi összeggel segítette tanulását. „Leg­alább hetenként egyszer ját­szanom kellett előtte — em­lékezett vissza ezekre az évekre. Ő maga is jó zongo­rista volt, s olykor együtt is játszottunk duetteket. Ezek voltak első, csodálatos lépé­seim a zene útján. Majd ez­zel szemben az éhség, a gondok és a háború évei következtek. - A spanyol pol­gárháború idején teljes szi­vemmel a köztársaságiak mellett álltam. Mint egysze­rű falusi emberek fia, tehet­tem-e mást, minthogy együtt érezzék a néppel, a köztár­sasággal?" Franco seregének győzel­me után Párizsba menekült. Ekkor jutott arra az elhatá­rozásra, hogy addig nem játszik nyilvánosság előtt, míg Spanyolország fel nem szabadul. Fogadalmát csak rendkívüli esetekben szegte meg. 1964-ben hazánkban is járt, ahol „E! Pessebre” (A jászol) című oratóriumát ve­zényelte az Erkel Színházban. 1956 óta élt Puerto Ricá­ban, fiatal feleségével és munkatársával, Martha Mon- tanez-zel. Napjai termékeny munkával teltek el. „Nagyon szívesen tanítok — vallotta -, mert magam is sokat ta­nulok ilyenkor." Legszívesebben vezényelni szerétért. „Mint zeneszerzőt alig ismernek — panaszolta egyszer. — Pedig szimfóniá­kat, dalokat, oratóriumokat és vonósnégyeseket is írtam. Szép lenne, ha a világ halá­lom után megbecsülné alko­tásaimat." Ez bizonyára nem várat sokáig /magára. Várnai Ferenc Mit jelent az integrált oktatás? Üjdonságok ötezer diáknak Fizika helyett mérnöki fiz'ka — M ndenütt betört a számítástechnika Kollokvium októberben Közel ötezer diák tanul Pécs hat felsőfokú oktatási intézmé­nyének nappali tagozatán. Diák­város vagyunk tehát valóban, de vajon igazi, modern diák­város-e? A felsőfokú oktatás, az egyetemi, főiskolai tanulmá­nyok Pécsett is a korral halad­nak-e; megfelelnek-e az okta­táspolitikai célkitűzéseknek, a haladó szakági és pedagógiai igényeknek, egyáltalán — a kor­szerűségnek? Milyen újdonsá­gok találhatók ezen az őszön a pécsi egyetemisták, főiskolá­sok tanulmányi életében? logtudományi Kar A város legrégibb egyeteme a Pécsi Tudományegyetem Ál­lam- és Jogtudományi Kara, egyenes utódja az egykor Po­zsonyban alaoított, majd a má­sodik világháború után ide köl­tözött Erzsébet Tudományegye­temnek. Itt elsőso-h^n a nyelv- oktatás színvonalát akarják nö­velni, ezzel is jelezvén, hogy a „nemzeti” jellegű jogtudomá­nyok a civilizált világban, amely­ben megszűnnek a távolságok, sok tekintetben kissé nemzet­közi tudományok lesznek. Ezért a karon módosították a nyelv­oktatási tantervet, s az elmélet­gyakorlat arányát a gyakorlat javóra alakították át. Aztán a büntető- és polgári jogi tan­széken bevezették az integrált oktatást, amely áttekinthetőb­bé, jobban súlypontozottá teszi a tananyagot. POTE A Pécsi Orvostudomány? Egyetemen az 'új tanévben ugyancsak az integráció a jel­lemző. Vagyis az orvostudomány elsajátítandó anyagét a IV. év­folyamtól felfelé két főcsoport­ra osztották: a klinikai és a társadalmi orvostudományra. A klinikai csoportban anatómiai rendszer szerint tanulnak a hallgatók. Ha például a gyo­morral ismerkednek, akkor az összes ide tartozó orvostudo­mányi ág, így elsősorban a bel­gyógyászat, a sebészet, aztán a radiológia kompié* anyaga­ként oktatják a hallgatóknak az ezzel kapcsolatos ismerete­ket. Mindez ma még csak a IV. évfolyamra vonatkozik. S a többi évfolyamon? — Az elsőben csupán a II. félévben kezdik el az anatómia tanulá­sát, továbbá a kémia és a bio­lógia oktatási ideje egy évről fél évre csökkent. A II. évfolya­mon is integráció van. Három alaptárgy; az anatómia, az élet­tan és a biokémia oktatása in­tegrált. Például a vese tanulá­sakor annak anatómiáját, élet­tanát és biokémiáját együtt is­merik meg. Ffarmadéven a sa­játos tárgyak (kórbonctan, kór­élettan) nehéz integrálni. Az V. evesek még hagyományos mó­don tanulnak. Közgazdaság- tudományi Egyetem A Mar* Károly Közgazdaság­tudományi Egyetem kihelyezett tagozatán az idei II. évesek egy hónapos koncentrált oktatás után október elején kollokvál­tak az informatika nevű tárgy­ból. Ez a tárgy része a számí­tástechnikának, amelyet most, az idei elsősöknek koncentrál­tan oktattak szeptemberben, vagyis egy hónapig csupán ezt a tárgyát tanították nekik, majd heti három órában tanulják tovább. II. félévben pedig a nagy irántuk, a pécsi iskolák hármat már a diploma meg­szerzése előtt elvittek. PMMF A Polláck Mihály Műszaki Főiskola hároméves fennállásá­nak tapasztalatai alapján az integrációra, a gyakorlati órák növelésére, ezen belül is a kis­csoportos foglalkozások gyára­ik Tanárképző Főiskola köllégiumának új szárnya. fortran nevű, ugyancsak a szá­mítástechnika részét képező tárggyal ismerkednek. Ez náluk a tantárgyi újdonság. De új az is, hogy most kezdték meg ta­nulmányaikat az első végzős, , vagyis IV. éves hallgatók, össze­sen 76-an. Közülük azonban 21- re már társadalmi ösztöndíj ré­vén biztos állás vár. És még annyit: a Pécsi Orvostudományi Egyetemtől két épületszintet kaptak meg, s így szemináriu­mi termeik száma 9-re növeke­dett. Tanárképző A Pécsi Tanárképző Főiskolán a nyelvi srakokon ugyancsak megváltoztatták az elmélet gya­korlat arányát, szintén a gya­korlat javára. A negyedik év­ben a tavalyi kísérlet után most már tantervileg is véglegesen bevezették az oktatás-politrka nevű tárgyat. A számítástechni­ka a Tanárképzőre is betört, a matematika szakosok számára . Hl. évfolyamon félévig kötelező. Végül az idén végeznek először angol szakos növendékek, össze­sen húszán. A kereslet igen pítására, aztán a hallgatói túl­terhelés csökkentésére, a hall­gatók önállóságának növelésé­re törekszik — általában. Ezt úqy igyekeznek megvalósítani a főiskolán, hogy a tantárgyi át­fedések, — a hasonló ismeret­anyagot tartalmazó, ám külön tárgyak — módosításával az óraszámot közel 10 százalékkal csökkentették. A gépészkar alap­tárgyi tanszékén új matematika oktatási programot dolgoztak ki, amely az üzemmérnöki mun­kához szükséqes, kiválogatott anyagot tartalmazza. Fizika he­lyett mérnöki fizika nevű komp­lex táravat oktatnak. Az okta­tás módszertanában pedig új­donság, hogy rendszeresen fel­mérik a hallgatók tudását, pon­tozással és bevezették a mun­kavezérlő lapok használatát. Zeneművészeti Főiskola Végül a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola pécsi kihe­lyezett tagozatán a hangszeres képzés mellett az idén beveze­tik a zenekari képzést is. Ebből a szempontból az elsősök pró­baévesek. Ennek célja, hogy a többnyire nem szólóművészként, hanem zenekari taqként érvé­nyesülő volt hallgatók gyorsab­ban beilleszkedjenek zeneka­rukba. F. D. Hogyan hallgassunk kortárs zenét? Soha a zenetörténet folya­mán ilyen nagy szakadás még nem volt az alkotók és közönség között, mint manap­ság, — már ami a modern muzsika befogadását illeti ■—, pedig soha ennyit és ilyen szervezett lépéseket nem tet­tek a közönség nevelése ér­dekében, mint ma. Már álta­lános iskolás kortól rendsze­resen szoktatják az ifjúságot a hangversenylátogatásra és az iskolából kilépve az üzemi közönségszervezéstől a TIT szabadegyetemig mindenki alkalmat találhat a kortárs zenével való találkozásra. Sőt, ezért a találkozásért még tennünk is alig kell valamit, a zene „házhoz jön”, bármi­kor a legtökéletesebb elő­adásban reprodukálható és az ehhez való eszközök szin­te közszükségleti cikként ol­csók és mindenki számára hozzáférhetők. Mégis a kor­társ zene statisztikával bizo­nyítottan a legkisebb száza­lékban szerepel a koncertmű- sorokon, s hallgatósága is kimutatotton kicsi. A világ nagy részén pedig, ahol a közönség a zeneművészet me­cénása, a hangversenyrende­zők az előadóművészek szá­mára e mecénás jó közérze­tének fenntartása sokszor az életbenmaradást jelenti. Hogy ezt a szakadást —» amely ugyan történelmileg meglehetősen előkészített, bár századunkban robbant — ki- 1 zárólag az alkotók okozták volna, megkérdőjelezi a mai közönségnek a mindent elér­hető, tökéletesen kiszolgált helyzetéből fakadó elkényez- tetettsége és az az igénye, amivel a művészethez egyál­talán közeledik, akarva vagy véletlenül kapcsolatba kerül vele. Azt pedig mindannyi­unknak tudomásul kell venni, hogy a művészet már régen kilépett a falraakaszthatóság, a szórakoztatás szerepéből, amibe a polgári szemlélet kényszerítette, és éppoly részt, súlyt és figyelmet kér magának életünkből, mint bármelyik tudományág. Szin­te őskorának mágikus erejét követeli vissza a valóság új« játeremtésének mágiájával, csakhogy mai szinten; törté­netének valamennyi eszközét felhasználva, szüntelenül át­formálódva, új kifejezési lehe­tőségeket keresve. Szándé­kosan említettem a mágia ki­fejezést, hiszen a zene sajá­tos eszközei érzelmi síkra te­relik a hozzá való közeledést. Amíg csak önfeledt kikapcso­lódást jelent a zenehallga­tás, nem is merül fel a meg­értés igénye. Márpedig a mai zenének leggyakrabban azt róják fel vétkéül, hogy ha nem andalít, vagy nem a meg­szokott módon gvönyőrködtet, nem is érthető. És ma, ami­kor elvárjuk, hogy minden vi­lágosan megfogalmazott le­gyen, ösztönösen idegenke­dünk a művészetben az újsze­rűtől, ami pedig csak első látásra-haflásra érthetetlen. Ha végignézünk a zenetör­téneten, látjuk, hogy a közön­ség mindig akkor döbbent meg, amikor nem azt kapta, amit várt — szóval nem a megszokottat — és legtöbb­ször éppen ez ellen az új el­len tiltakozott. Bár, ha té­vedését idővel korrigálta is, a zenetörténet hires botrá­nyai azt az időbeli különbsé­get demonstrálják, amely az alkotások és a közízlés közt fennáll. Nem is ez az időel­tolódás a baj. Ennek léte szin­te szükségszerű. Inkább az, hogy ha ezt felismerjük, még­sem teszünk ellene semmit. Őszintén szólva számomra a zajos elutasítás — ha negatív jelenség is — még mindig szimpatikusabb, mfnt a közön­ség passzivitása, a közöny, vagy a sznob látszat-siker, mert az határozott állásfogla­lást, tehát figyelmet és rész­vételt jelent. Saját példával: az elmúlt évben egy alkalom­mal fiatal lengyel szerző va­lóban szokatlan hangvételű, felrázó hatású (célja is ez volt) művét játszottam hang­versenyen. A közönség az el­ső megdöbbenés utón nem hagyta magát befolyásolni; nem figyelt, tehát nem is til­takozott. Félhangos mosoly­gások utón udvarias taps kö­vetkezett. Ebből okulva, más alkalommal a mű előtt szó­ban felkészítettem a hall­gatókat, körülbelül mire szá­mítsanak az elkövetkezendők­ben. Nem arra, hogy miről szól, vagy milyen Indíték­ból született a mű, hanem csak arra, hogy ne érje őket váratlanul a zenében szokat­lan effektusok halmaza. Ek­kor a figyelem teljes volt, pe­dig a mű nem sorolható a kellemes asztali zenék kate­góriájába. Most, a címben feltett kérdésre válaszolva elsősor­ban azt hangsúlyoznám; hall­gassunk kortárs zenét, figye­lemmel és felelősen, mert egy­részt nem várhatjuk el a kor­társ alkotóktól, hogy kellemes hangulataink kielégítéséül a múltba zsondítsanak, mint ahogy köznapi életünkben sem tesszük ezt; másrészt annak tudatában, hogy óha­tatlan részesei, s így vélemé­nyünkkel részben irányítói is vagyunk a fejlődés folyama­tának. A hogyan kérdése szin­te másodlagossá váíik; a hogyan kérdésére általában nem lehet receptet adni, hi­szen minden mű maga ha­tározza meg a hozzá való kö­zeledés útját, mindegyik vala­milyen emberi igényből szü­letett. Szükségszerű tehát, hogy emberi rezonanciára ta­láljon. Minden műtől el is várhatjuk, értékmérőnek állít­hatjuk, hogy emberi tartalma legyen. Az emberi mértékkel való mérhetőség nemcsak a művészi fejlődés kritériuma. A zenei kifejező eszközök beláthatatlan tóra, szokatlan újszerűsége pedig nem riasztó jelenség. Emberhez méltó igényt tükröz: a megismerés, a megújulni akarás, az életet egyre teljesebbé tevés vágyát A zenetörténet haladó művé­szei ezt a magot vetették el, ehhez kell kortárs alkotóink számár^ termőtalajt teremte­nünk. Kírcsí László Bertha Bulcsu Balatoni évtizedek Mi nekünk a Balaton? A köz­hely-válasz az; „a magyar ten­ger” - tehát nemzeti szimbólum is kissé. Ám a közhely a közke­letű igazságot is tartalmazza; a Balaton, kis jóindulattal a ten­ger ismérveivel is rendelkezik. Vannak viharai, ha nem is tor­nádó méretűek, s ködös időben a környező hegyekről tekintve még a végtelenség képzetét is keltheti. Természetesen, a Bglaton egy­ben megye nagyságú üdülőte­rület. Illetve, jó lenne, ha az lenne. Bertha Bulcsu számára, aki a Magyarország felfedezése soro­zatban könyvet írt a Balatonról, ráadásul szülőföld is ez a vidék. Az nem újdonság, hogy ebben a szociográfiai sorozatban egy- egy tájegységünkről az onnan elszármazott írók írnak. De az már ritkább, ha olyan író, aki e táj nélkül, kis túlzással élve, ta­lán író sem lett volna. Bertha Bulcsu a Harlekin és szerelmese c. kötetében felejthetetlen han­gulatú novellákban idézte meg a Balatont. Ezek az írások a Balatonon szerzett élmények nél­kül sohasem íródtak volna meg. Érthető tehát, ha a gyerekkor, a kamaszkor tájait járva önélet­rajzot is ír egyben, nem a ténye­ket rögzítő valóságkutató, ha­nem az író szólal meg először. A könyv szerkezetét a Balaton környéki kultúra föltérképezésé­nek szándéka határozza meg. Kultúrába beleértve a balatoni és Balaton környéki gazdálkodá­si, termelési kultúrát, a halásza­tot, a mezőgazdaságot, a szőlő- és bortermelést, az ipar és ide­genforgalom fejlődését és a Ba­latonról szóló irodalmat is. Be­mutatja az itt élő emberek ré­tegződését, legtöbbször egy-egy mikroközösség, például Balaton­györök ábrázolásán keresztül. Az összehasonl/tás kedvéért legtöbbször a negyedszázaddal ezelőtti időbe, a fogékony gyer­mek- és kamaszkorba nyúlik vissza, az akkori állapotokkal ve­ti egybe a mait. Először önké­nyesnek tűnik az ilyesfajta gya­kori személyesség. Csakhogy va­lami Indokolttá teszi e hivatko­zásokat. A Balatonon és környé­kén az elmúlt években a kedve­ző változások mellett különös. időnként riasztó jelenségek ta­núi lehettünk. A táj- és élővilág, de az emberi mentalitás válto­zásaira is gondolok. Bertha Bulcsu egyáltalán nem alaptalanul jelenti ki: „Ha a Balaton olyanná változik, mint egy zománclavór, elveszti vará­zsát, meghal ,, Bertha Bulcsu jőnéhány konk­rét javaslatot tesz a tó élővilá­gának, halállományának védel­mére, a vasúti közlekedés javítá­sára, a telekspekuláció mérsék­lésére avagy éppen az ifjúsági üdültetés iobb megszervezésére. Remélhetőleg mindez nem ma­rad írott malasrt. Ha ítéletei nem is mindig helytállóak, felté­telezhetően a Balaton védelmé­vel és fejlesztésével hivatalból foglalkozó szervek legalábbis újragondolják a jelzett problé­ma kot. Bertha Bulcsu könyvét a Ba­latonról szóló gazdag irodalom­ban kűlőnteqes hely illeti majd meg. Szépírói igénnyel megírt fejezetei a tóról született leg­szebb vallomások között foglal­nak helyet — minden bizonnyal ezek lesznek a legmaradandób­bak, legértékesebbek. A jelenle­gi helyzetet tükröző adatai, elemzései értékes dokumentu­mokként állnak majd a Balaton- kutatók előtt: ilyen volt a 60-as, 70-es években a tó és környé­ke, s így gondolkodtak róla azok, akik nemcsak szerették, hanem felelősséget is éreztek a jövője iránt. A kötetet a Bala­ton sokszínű arcát bemutató művészi igényű fotók teszik tel­jessé. Marafkó László eh vasárnapi) MElltKlET | A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents