Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)

1973-10-03 / 262. szám

1973. október 3. DUNANTOLI NAPLÓ j 9 pécsi bábfesztivál tanulságai Véget ért a nemzetközi fel­nőttbábfesztivál. Napi tudósítá­sainkban beszámoltunk a kilenc külföldi és tizenegy hazai együt­tes bemutatóiról és arról, hogy feszített program, lüktetés, iga­zi fesztiválhangulat jellemezte az öt nap eseményeit délelőtt 10—11 órától éjfélig, sőt azután is, mivel a program éjszakai stúdióelőadásokkal folytatódott. Húsz bemutató A húsz bemutató tartalmilag is, formailag is rendkívül színes, gazdag képet nyújtott. Méltóan reprezentálta a felnőtteknek szóló európai bábművészet mai keresztmetszetét. Népművészet, szórakoztató show-műsorok, báb-balett, hagyományos népi bábjáték és a legmodernebb, mai társadalmi elkötelezettségű bábszínpadi feldolgozások egy­aránt teret kaptak. Csakúgy, mint a kifejező eszközök sokfé­lesége: a marionett, a fekete színházi technika, a bábpanto­mim és az árnyjáték. A rendezvénysorozat techni­kai lebonyolítása a mostoha feltételek (nagyszámú néző — szűk és kicsi bemutatóhelyek; három helyszín, a tv állandó je­lenléte stb.) ellenére is gördü­lékeny volt. Mindez elsősorban a Városi Tanács Rendezvényito- dájának értékes, hozzáértő szer­vező munkáját dicséri, amely­ben a technika legkorszerűbb eszközeit is igénybe vették. Vita terén visszalépés? A fesztivál kedvező légkörét mindenekelőtt a nagy többsé­gében magas színvonalú, mű­vészi értékű produkciók sugá­rozták. Valamennyi bemutatott darabot megtekintette egy 17 tagú nemzetközi értékelő bizott­ság is. Előzetes tervek szerint értékelő véleményüket vagy el­lenvéleményüket összegező mó-. don a fesztivplzáró tanácskozá­son mondották volna el. Ez azonban több okból és főleg időhiány miatt csuoón a báb­művészet néhány általános mai problémáiéra szűkült le. Estén­ként a fesztivál klubjában az együttesek vezetői értékelték, megvitatták ugyan a látott saját bábelőadásokat, ami viszont nem ugvanaz, mint például két éve, amikor az európai bábmű­vészet vezető szakemberei, a neves művészetelméleti szakte­kintélyek nyilvános vitában, többszáz érdeklődő résztvevő előtt mondták el a bábművé­szet akkori helyzetét jellemző meglátásaikat, véleményüket: az előző este látottak alapján, tehát konkrétan elemezve egyik vagy másik produkció jó vagy kevésbé ió törekvéseit. Ez a faj­ta — kivétel nélkül mindenki szá­mára hasznos — Studium, a szakmai tapasztalatszerzésnek ez a lehetőséqe a mostani fesz­tiválon kimaradt. Igaz, jelezték, hogy később Győrben tájkonfe­rencián összegezik a fesztivál szakmai tanulságait a hazai együtteseit vezetői részére. Az itt látott előadások élménye azon­ban akkor mór nem olvan friss és a tanulságok, a bábmoz- galom tanulni vágyó bábjátéko­sainak távollétében, szűk szak­mai körben, s nem utolsósorban a bábművészet ieles külföldi szakembereinek alkotó ielenléte nélkül hangzanak el. Ebből a szempontból az idei bábfeszti­vál visszalépést jelent. Meglepő tartózkodás nyihá- nult meg a nemzetközi értékelő bizottság részéről az okkal ki­fogásolható néhány produkció iránt. A hibák, például a mon­danivaló fölé kerekedő formai törekvések jelenlétére — bizo­nyára, hoqy senki érzékenységét ne bántsák meg — sommáson utaltok, regisztrálták ennek a veszélyét; mindenki aondolt tr- re vagy arra a produkcióra, ám a gyermek nevén nem nevezte­tett.. . Kérdés, kinek jó ez? Az idei bábfesztivált a bizott­ság magas színvonalúnak érté­kelte. Iáén megalapozotton, hisz az ide nem való gyenge produkciók száma alig egy-ke tő a húsz közül, és ez jó arány. Értékelésükön a rendelkezésre álló kevés idő ellenére is föl­vetették,, összefoglalták a mai bábművészet néhány fontos, ál­talánosan jellemző vonását, problémáját. Henryk Jurkowski o bemutatók két (ö irányát ész­lelte: vannak, akik elkötelezték magukat az abszurd dramatur­gia irányában és vannak, akik szórakoztatnak. Meggyőződése: színház saját darmaturgia nél­kül nincs; enélkül továbbra sem sikerülhet írókat vonzani a báb­színházakba. Kovács Ildikó, a kolozsvári bábszínház rendezőle is ennek a szükségességét hangsúlyozta. A bábművészek­nek meg kell keresniök a ma- j guk útját. Mégpedig a monda- | nivoló irányában. Ez a leglénye- j gesebb és hogy milyen formá­ban kapjuk. Ezt az igazságot i többen megerősítették: monda- , nivalója kell legyen minden produkciónak, amit veszélyeztet néhány jelenség. Kissé divattá vált a ballada és — valóban a produkciók csaknem felében — ! elöntött mindent a fekete szín­ház technikája. Hozzá kell ten­nünk: egy részükben valóbon ; megalapozottan, a mondanivaló j szolgálatában. Több produkció­ban viszont a formai eszközök mögött igazi mély gondolatot nem érezhettünk. Fölvetődött: valóban kevés ;ró dolgozik a bábszínházaknak, mert nem szívesen préselik ma­gukat a bábszínpad kötöttségei közé. A bábosok ezért kénysze­rülnek maguk teljes egészében megalkotni a saját dolgaikat. Nemegyszer valamilyen cselek­ményszál nélkül, ami a nézőkkel való kapcsolat egy fontos fona­lát kizárhatja. Jan Malik a fesz- i tivál szép küldetését, sikerét | hangsúlyozva a minőség, a jó előadások fontosságát emeite ki. Többen o fesztivál nagy ér- i téke gyanánt említették a ha­gyományos népi bábozás és a népművészet jelenlétét. Játék- | ban, játékosságban, gesztusok- i ban, technikában a modern bábművészet is sokat tanulhat ! ettől az ősi művészettől. Szükség van a felnőtt bábozásra Miben summázhatjuk a látott bemutatók és az értékelő bi­zottság észrevételei alapján oz idei pécsi bábfesztivál fő tanul­ságait? Mindenekelőtt: a felnőttek­nek szóló bábozásra szükség van, a kérdés régen eldőlt, és ez most is igazolódott. A közön­ség — már aki tud róla — igény­li'; a jó, az emberekhez szóló előadások sikert aratnak. Ugyan­akkor a bóbjátszás — más mó­don, mint az élő színház — for­mai lehetőségei révén nagy mű­vészi erők forrása. Képes meg­rendíteni és szórakoztatni egy­aránt, A bábművészetnek nagy­ra hivatott küldetése van, de mondanivaló nélkül mit sem ér a még oly tökéletes technika is. Helye van e küldetésben a ha­gyományos bábjátéknak, és szükség van jó írókra és jó dra­maturgiára. E summózat program is az európai bábegyüttesek számá­ra. Két évre, amíg felnőtteknek szóló műsoraikkal ismét Pécsett adnak találkozót egymásnak a legkiválóbb együttesek. Wallinger Endre Úttörőzenekar alakult Szigetváron Szigetváron úttörőzenekar ala­kult. Azért, hogy az úttörőzene­kar mielőbb eredményesen sze­repelhessen a város különböző jellegű ünnepségein, a Szigetvár Városi Tonács V. B„ a Pécsi Honvédhelyőrség parancsnok­sága, a Szigetvári Járási-Városi Úttörőelnökség és a Szigetvári Állami Zeneiskola Igazgatósága a napokban együttműködési szerződést kötött. A szerződő fe­lek mindegyike különböző köte- lezettséaeket vállalt. A tanács többek között hangszerek vásár­lására évente mintegy 30 000 fo rintat ad, helyiséget biztosít gyakorlásukhoz, a zenei terüle­ten tehetséges fizikai , dolgozók gyermekeit ösztöndíjban része­síti továbbtanulásuk esetén. A honvédhelyőrség évente legalább négy alkalommal le­hetőséget nyújt ahhoz, hogy oz úttörőzenekar résztvegyen a Honvédhelyőrség zenekara pró­báin —, zenekari partitúrákat bocsát az úttörők rendelkezésé­re, a város társadalmi és politi­kai ünnepségein az úttörőzene­karral közösen szerepel majd. Az Úttörőelnökség többek kö­zött lehetőséget nyújt ahhoz, hogy az úttörőzenekar tagjai és vezetője minden év nyarán a balatonmóriai úttörőtáborban tíz napot együtt tölthessenek, anya­gilag is támogatják és külön­böző szereplési lehetőségeket biztosítanak. A zeneiskola töb­bek között a zenekari tagok utónoótlósáról, a szakmai fel­készítésről gondoskodik. Látogatóban Nagy történelmi idők tagúja és hordozója járja ezekben a napokban a pécsi utcákat, A szálas termetű 75 éves Kovács János elvtárs kijevi otthonából látogatott Pécsre. Régmúlt em­lékek élednék újjá a beszélge­tésekben, réqi harcostársakat, barátokat ölel ót, „hát megis­mersz-e még?" . . . A pártiskola kollégiumának egyik szobájában beszélgettünk a sokrétű napi program szüne­tében. • ­Hosszú út áll mögötte. Harcos múlt. Siklóson született, — apja cselédember volt. Járták a me­gyét, _ ahol munkát találtak le telepedtek. Kellett a kenyér, — heten voltak testvérek. Még alig tizenkét éves, amikor ő is cselédsorba áll . . — Katonának kellett mennem 1916-ban, aztán Bukovinában orosz hadifogságba kerültem — mondja. — A hadifoglyok életét éltem. Egyik lágerből a másikba, aztán a murmanszki vasútvonalat építettük . . . Most is kitűnően beszél ma­gyarul, csak időnként kell egy- egy szóval „kisegíteni". — Hogy is mondjuk . . . igen, vitaminhiány miatt betegedtem meg a jobb lábamra, kilenc hónapig nem tudtam járni. Kór­házba kerültem, aztán Közép- Ázsióba hadifogoly-lágerbe. Sok magyar volt itt. Egyszer­esek jöttek az agitátorok, — ugye jól mondom? — ki akar a burzsujok ellen harcolni? Na­gyon sokan jelentkeztünk, én is beálltam a Vörös Hadseregbe. Jól emlékszem, ez 1917 végén volt. — Milyen fegyvernemhez ke­rült János bácsi? Mosolyogva válaszol: — Fegyvernem? Ami jött . . . Gyalog, vagy íovon, korddal' vagy puskával harcoltunk Kol- csalc bandái ellen . . Elég-4 gyengén voltunk felfegyvere^ , volt aki vadászpuskával indult ütközetbe ... A ruházatunk sem volt valami vasalt, — nekem például csak az egyik lábamra jutott csizma, a másikra bőrda­rabok, meg rongy . . Sok csatában verekedett ke­ményen. Fején kardvágások be­forrt sebhelyei. — Tizedmogommal egy hidat őriztünk. A gépfegyverállás kö­rül őrködtünk, amikor megtá­madtak bennünket a fehér ko­zákok. Karddal, pikóval rohan­tak ránk. Harc közben hat se­bet kaptam, a fejemet is kard­vágások érték, pikóval pedig az oldalamon kaptam szúrást. . . Elvesztettem az eszméletemet. . . Taskentbe került, kórházba. Meggyógyult és ismét a frontra ment. — Gépfegyveres páncélvo­natra kerültem, — újra Kolcsak ellen harcoltunk. De ez a pón- célvonat tudja milyen volt? A vagon szélére körben elhelye­zett homokzsákok jelentették a „páncélt". A homokzsákok kö­zött hagytunk kis lőrést, — oda állítottuk a gépfegyvert. . . Ak­kor gépfegyveres voltam . . . Kel­lett érteni ehhez is . .. Leverték az intervenciósokat, a fehéreket. KÖLTSÉGVETÉSI ÜZEM, BARCS, HŰSOK TERE 2. SZ. í Építészmérnököt, mélyépítő üzemmérnököt és kertészmérnököt VEZETŐ MUNKAKÖRBEN AZONNALI BELÉPESSÉL ALKALMAZUNK. Felvétel esetén rövid időn belül OTP-lakást biztosítunk. Jelentkezés írásban vagy személyesen az üzemvezetőnél. — Aztán Hitler fasiszta had­serege támadt ránk. Engem és családomat Kijevben vagonba raktak és így kerültem Pécsre, — dolgoztom a gázgyárban, aztán a Zsolnayban. Itt laktunk a Halász utcában. Sok jó elv­társsal tartottam a kapcsolatot, — lakásomon rendszeresen fel­kerestek. Pécs felszabadulása­kor tolmács is voltam. Kijevbe került ismét vissza 1945-ben, — 1963-ban ment nyugdíjba, dekorációsként dol­gozott. — Nővérem itt él Pécsett, — már nyugdíjas. Jöttem meglá­togatni. Meq a régi ismerősö­ket. Nagy öröm ez nekem, nagy boldogság, hogy itt lehetek. De Kijevben is sok magyar fel­keres. Kutatják, tanulmányoz­zák ott az archívumot és mivel az én dokumentumaim is ott vannak — hát megtalálják és felkeresnek. Nagyon köszöni azt a szere- tetet és gondoskodást, amivel őt itt a Megyei Pártbizottság is fogadja. Mosolyogva mondja : — A televízió is felkeresett, — hát az nem könnyű azzal a sok lámpával, meg a „beállítá­sokkal" .. , Járt már Harkányban, Sikló­son, Villányban. — Meg Máriagyűdön a bo­rozóban is . ., Csakhogy éppen megkóstolom a bort, nem sza­bad innom, hiába a 75 év . . . Arról beszél, hogy alig isme­ri meg Pécset, meq a községe­ket amerre járt, nagyot fej­lődtek amióta utoljára látta. Még két hetet tölt Pécsett. Újabb találkozásokra kerül sor, — újabb emlékeket idéznek fel. — Az emlékek mindig meg­fiatalítják az embert... •aray Ferenc Zrínyi a képernyőn Zrínyi (Bessenyei Ferenc) és a francia parancsnok (Balázsovits La* jós) a tv-film egyik fontos jelenetében. örsi Ferenc Zrínyi-drámája nem csupán az elmúlt hét, ha­nem az egész őszi televíziós ' évad első jelentős vállalkozása Fokozott érdeklődéssel vártuk a bemutatót, hiszen híre, a szer­ző, sőt vitatkozó tudósok nyilat­kozatai már jóval megelőzték, emellett pedig a főhős is, írója is régóta közelebb áll hozzánk, mint azokhoz, akik az ország más táján élnek. A hírekből tudjuk, hogy a dél-dunántúli költő-hadvezér és a Pécsről indult örsi Ferenc szorosabb „barátsága” már öt esztendeje szövődött, s a drá­ma — számos változat elveté­lése után — most öltött végle­ges formát. A szöveget már a bemutató előtt kötetben lehetett olvasni, s ez jó alkalmat nyújt az írói szóédék és a rendezői megvalósítás összehasonlításá­ra. A költő Zrínyi hatalmas, de meggyőződésünk szerint nyak- törően nehéz dráma-téma. Ne­hezebb, mint a dédnagyapóé, á szigetvári hősé, akinek egész életét, jellemét, töretlen akara­tát és hűségét a hősi halál ko­ronázta. Jellemnek a költő-had­vezér sem kisebb formátumú, de sorsa és halála dramaturgiai szempontból szinte anti-hőssé predesztinálja. Szilárd jellem, hatalmas egyéniség kisszerű környezetben, a nagy tettek le­hetősége nélkül, sőt egyre fo­kozottabban a tétlenségre kár­hoztatva, s végül a rút, kisszerű halál — ez a költő Zrínyi to­rokszorítóén elkeserítő, fájdal­mas, köznapi értelemben tra­gikus, de lényegében nem drá- mqi képlete. Ebből a szempont­ból az sem döntő jelentőségű, hogy Zrínyi a vodkan-okozta vé­letlen boleset vagy a császári ármány orgyilkosának áldozata. Azt egyébként nem kifogásol­hatjuk, hogy örsi Ferenc a tör­ténettudomány jelenlegi állás­pontjával szemben a tudomá­nyosan nem igazolt mondái vál­tozat mellett döntött. Az orgyil­kosság művészileg elfogadható, s előzményeit a drámában meg­győző erővel építi fel, hiteti el az író. Más, a drámán kívüli kérdés, hogy nyilatkozataiban örsi tudományos tényként es­küszik művészi igazára. Ez nem­csak azért sajnálatos, mert nem lehet meggyőző, hanem azért is, mert a közönség figyelmét lényegtelen kérdésre irányítja. Orsi Ferenc kiváló írói eré­nyei tulajdonképpen előnyö­sebben) zavartalanabbá hat­nak a történelmi fényekhez nem túl szorosan kötődő történetek és hősök esetében (Tenkes ka­pitánya, Epeiosz akció stb.), ahol képzelete szabadabban szárnyalhat, s ötletei is vidá­mabban sziporkázhatnak. A Zrínyi ettől eltekintve je­lentős televízió-dráma. Főhőse és legtöbb alakja jól megfor­mált, gondosan kidolgozott jel­lem, a jelenetek kevés külső eszközzel, csaknem kizárólag a szavak, a gondolatok és indula­tok feszültségére, összeütközésé­re épülnek, a cselekményvezetés tiszta, nagyon logikus és vilá­gosan áttekinthető. Ha a Zrí­nyihez a mai nézők húsába vá­gó, égetően időszerű kgncepciót a mű nem tud is felmutatni, mérhetetlenül többet nyújt egy­szerű történelmi illusztrációnál. Különösen jellemképletei igen „korszerűek"; Zrínyiben nem annyira a bonyolultságot, in­kább a következetességet, in­tellektusa és indulatai küzdel­mét, önuralmát. fojtottságát csodálhatjuk. Legbonyolultabb ellenképe az -Ezredes, akiben pedig igen finoman formálja, árnyalja az író a „modern" áru­lót. Általában úgy tűnik, hogy a napjaikban ismert imperialista titkosszolgálati „diplomácia" és anarchista terrorpolitika mód­szereihez meggyőző áthallási pontokat talált az író Zrínyi ko­rában, hőse sorsában. A jellemek további elemzése átvezet már az előadás problé­máihoz. Zsurzs Éva rendezése tetemesen rövidítette, tömörítet­té örsi szövegét, ahol csali le­hetett, gyorsította a ritmust. Feltűnő, hogy a főhős szövege is jóvol kevesebb maradt, ezzel .nem csupán Bessenyei Ferenc színészi eszközeire hárult na­gyobb feladat, hanem néhány finom árnyalat is eltűnt jellemé­ből. Bessenyei mellett egyéb­ként a vállalkozás jelentőségé­nek megfelelően egy egész színházra, s nem is akármilyen társulatra való művész kapott szerepet. Elhibózottnak talán csupán Lipót szerepét érezhet­tük, a többiek színvonalasan oldották meg feladatukat. Ki­emelkedett mégis Darvas Iván az Ezredes, Bánffy György Vit- nyédi, Egri István Tujgun pasa és Kozák András Portia szere­pében. A császári udvar meg­jelenítése — Lipót kivételével — általában jól, a törököké vi­szont — Tujgun pasa kivételé­vel — egészében gyengén si­került. A drámaíró Örsi Ferencet s a szereplők nagy részét egyaránt dicséri a gondosan kimunkált, szép nyelvhasználat. Arehaizá- lásra oz író alig törekedett, akik Zrínyi nyelvét ismerik, kicsit ta* Ián sajnálhatták is. A legszeb­ben az összes szereplő közül ta­lán Bánffy György beszélt, aki még mai köznyelvi szövegét is finom archaizáló ízekkelt leg­alábbis kissé erdélyiesen tudta mondani. Egészében értékesnek, jónak mondhatjuk Orsi Ferenc tizedik tévé-drámáját. Ez a mű ország­határainkon túl valószínűleg nem arat majd olyan sikert, mint a Tenkes vagy az Epeiosz akció és a többiek, — ahhoz jobban a magyar — és horvát — történelemhez kötődik —, de számunkra sokáig szép élmény marad. Szederkényi Ervin Budapesti kiemelt lakótelep­építkezésre KERESÜNK KŐMŰVESEKET, ÁCSOKAT, KUBIKOSOKAT, SEGÉDMUNKÁSOKAT ' (1* 4*cj kortól). ÉPÍTŐIPARI GEPKEZEIOKET, VASBETONSZERELŐKET. BURKOLOKAT. „ÁPRILIS 4" ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET Munkaügyi osztálya, Budapest, Vili., Auróra utca 23. szám. V 1

Next

/
Thumbnails
Contents