Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)
1973-10-03 / 262. szám
1973. október 3. DUNANTOLI NAPLÓ j 9 pécsi bábfesztivál tanulságai Véget ért a nemzetközi felnőttbábfesztivál. Napi tudósításainkban beszámoltunk a kilenc külföldi és tizenegy hazai együttes bemutatóiról és arról, hogy feszített program, lüktetés, igazi fesztiválhangulat jellemezte az öt nap eseményeit délelőtt 10—11 órától éjfélig, sőt azután is, mivel a program éjszakai stúdióelőadásokkal folytatódott. Húsz bemutató A húsz bemutató tartalmilag is, formailag is rendkívül színes, gazdag képet nyújtott. Méltóan reprezentálta a felnőtteknek szóló európai bábművészet mai keresztmetszetét. Népművészet, szórakoztató show-műsorok, báb-balett, hagyományos népi bábjáték és a legmodernebb, mai társadalmi elkötelezettségű bábszínpadi feldolgozások egyaránt teret kaptak. Csakúgy, mint a kifejező eszközök sokfélesége: a marionett, a fekete színházi technika, a bábpantomim és az árnyjáték. A rendezvénysorozat technikai lebonyolítása a mostoha feltételek (nagyszámú néző — szűk és kicsi bemutatóhelyek; három helyszín, a tv állandó jelenléte stb.) ellenére is gördülékeny volt. Mindez elsősorban a Városi Tanács Rendezvényito- dájának értékes, hozzáértő szervező munkáját dicséri, amelyben a technika legkorszerűbb eszközeit is igénybe vették. Vita terén visszalépés? A fesztivál kedvező légkörét mindenekelőtt a nagy többségében magas színvonalú, művészi értékű produkciók sugározták. Valamennyi bemutatott darabot megtekintette egy 17 tagú nemzetközi értékelő bizottság is. Előzetes tervek szerint értékelő véleményüket vagy ellenvéleményüket összegező mó-. don a fesztivplzáró tanácskozáson mondották volna el. Ez azonban több okból és főleg időhiány miatt csuoón a bábművészet néhány általános mai problémáiéra szűkült le. Esténként a fesztivál klubjában az együttesek vezetői értékelték, megvitatták ugyan a látott saját bábelőadásokat, ami viszont nem ugvanaz, mint például két éve, amikor az európai bábművészet vezető szakemberei, a neves művészetelméleti szaktekintélyek nyilvános vitában, többszáz érdeklődő résztvevő előtt mondták el a bábművészet akkori helyzetét jellemző meglátásaikat, véleményüket: az előző este látottak alapján, tehát konkrétan elemezve egyik vagy másik produkció jó vagy kevésbé ió törekvéseit. Ez a fajta — kivétel nélkül mindenki számára hasznos — Studium, a szakmai tapasztalatszerzésnek ez a lehetőséqe a mostani fesztiválon kimaradt. Igaz, jelezték, hogy később Győrben tájkonferencián összegezik a fesztivál szakmai tanulságait a hazai együtteseit vezetői részére. Az itt látott előadások élménye azonban akkor mór nem olvan friss és a tanulságok, a bábmoz- galom tanulni vágyó bábjátékosainak távollétében, szűk szakmai körben, s nem utolsósorban a bábművészet ieles külföldi szakembereinek alkotó ielenléte nélkül hangzanak el. Ebből a szempontból az idei bábfesztivál visszalépést jelent. Meglepő tartózkodás nyihá- nult meg a nemzetközi értékelő bizottság részéről az okkal kifogásolható néhány produkció iránt. A hibák, például a mondanivaló fölé kerekedő formai törekvések jelenlétére — bizonyára, hoqy senki érzékenységét ne bántsák meg — sommáson utaltok, regisztrálták ennek a veszélyét; mindenki aondolt tr- re vagy arra a produkcióra, ám a gyermek nevén nem neveztetett.. . Kérdés, kinek jó ez? Az idei bábfesztivált a bizottság magas színvonalúnak értékelte. Iáén megalapozotton, hisz az ide nem való gyenge produkciók száma alig egy-ke tő a húsz közül, és ez jó arány. Értékelésükön a rendelkezésre álló kevés idő ellenére is fölvetették,, összefoglalták a mai bábművészet néhány fontos, általánosan jellemző vonását, problémáját. Henryk Jurkowski o bemutatók két (ö irányát észlelte: vannak, akik elkötelezték magukat az abszurd dramaturgia irányában és vannak, akik szórakoztatnak. Meggyőződése: színház saját darmaturgia nélkül nincs; enélkül továbbra sem sikerülhet írókat vonzani a bábszínházakba. Kovács Ildikó, a kolozsvári bábszínház rendezőle is ennek a szükségességét hangsúlyozta. A bábművészeknek meg kell keresniök a ma- j guk útját. Mégpedig a monda- | nivoló irányában. Ez a leglénye- j gesebb és hogy milyen formában kapjuk. Ezt az igazságot i többen megerősítették: monda- , nivalója kell legyen minden produkciónak, amit veszélyeztet néhány jelenség. Kissé divattá vált a ballada és — valóban a produkciók csaknem felében — ! elöntött mindent a fekete színház technikája. Hozzá kell tennünk: egy részükben valóbon ; megalapozottan, a mondanivaló j szolgálatában. Több produkcióban viszont a formai eszközök mögött igazi mély gondolatot nem érezhettünk. Fölvetődött: valóban kevés ;ró dolgozik a bábszínházaknak, mert nem szívesen préselik magukat a bábszínpad kötöttségei közé. A bábosok ezért kényszerülnek maguk teljes egészében megalkotni a saját dolgaikat. Nemegyszer valamilyen cselekményszál nélkül, ami a nézőkkel való kapcsolat egy fontos fonalát kizárhatja. Jan Malik a fesz- i tivál szép küldetését, sikerét | hangsúlyozva a minőség, a jó előadások fontosságát emeite ki. Többen o fesztivál nagy ér- i téke gyanánt említették a hagyományos népi bábozás és a népművészet jelenlétét. Játék- | ban, játékosságban, gesztusok- i ban, technikában a modern bábművészet is sokat tanulhat ! ettől az ősi művészettől. Szükség van a felnőtt bábozásra Miben summázhatjuk a látott bemutatók és az értékelő bizottság észrevételei alapján oz idei pécsi bábfesztivál fő tanulságait? Mindenekelőtt: a felnőtteknek szóló bábozásra szükség van, a kérdés régen eldőlt, és ez most is igazolódott. A közönség — már aki tud róla — igényli'; a jó, az emberekhez szóló előadások sikert aratnak. Ugyanakkor a bóbjátszás — más módon, mint az élő színház — formai lehetőségei révén nagy művészi erők forrása. Képes megrendíteni és szórakoztatni egyaránt, A bábművészetnek nagyra hivatott küldetése van, de mondanivaló nélkül mit sem ér a még oly tökéletes technika is. Helye van e küldetésben a hagyományos bábjátéknak, és szükség van jó írókra és jó dramaturgiára. E summózat program is az európai bábegyüttesek számára. Két évre, amíg felnőtteknek szóló műsoraikkal ismét Pécsett adnak találkozót egymásnak a legkiválóbb együttesek. Wallinger Endre Úttörőzenekar alakult Szigetváron Szigetváron úttörőzenekar alakult. Azért, hogy az úttörőzenekar mielőbb eredményesen szerepelhessen a város különböző jellegű ünnepségein, a Szigetvár Városi Tonács V. B„ a Pécsi Honvédhelyőrség parancsnoksága, a Szigetvári Járási-Városi Úttörőelnökség és a Szigetvári Állami Zeneiskola Igazgatósága a napokban együttműködési szerződést kötött. A szerződő felek mindegyike különböző köte- lezettséaeket vállalt. A tanács többek között hangszerek vásárlására évente mintegy 30 000 fo rintat ad, helyiséget biztosít gyakorlásukhoz, a zenei területen tehetséges fizikai , dolgozók gyermekeit ösztöndíjban részesíti továbbtanulásuk esetén. A honvédhelyőrség évente legalább négy alkalommal lehetőséget nyújt ahhoz, hogy oz úttörőzenekar résztvegyen a Honvédhelyőrség zenekara próbáin —, zenekari partitúrákat bocsát az úttörők rendelkezésére, a város társadalmi és politikai ünnepségein az úttörőzenekarral közösen szerepel majd. Az Úttörőelnökség többek között lehetőséget nyújt ahhoz, hogy az úttörőzenekar tagjai és vezetője minden év nyarán a balatonmóriai úttörőtáborban tíz napot együtt tölthessenek, anyagilag is támogatják és különböző szereplési lehetőségeket biztosítanak. A zeneiskola többek között a zenekari tagok utónoótlósáról, a szakmai felkészítésről gondoskodik. Látogatóban Nagy történelmi idők tagúja és hordozója járja ezekben a napokban a pécsi utcákat, A szálas termetű 75 éves Kovács János elvtárs kijevi otthonából látogatott Pécsre. Régmúlt emlékek élednék újjá a beszélgetésekben, réqi harcostársakat, barátokat ölel ót, „hát megismersz-e még?" . . . A pártiskola kollégiumának egyik szobájában beszélgettünk a sokrétű napi program szünetében. • Hosszú út áll mögötte. Harcos múlt. Siklóson született, — apja cselédember volt. Járták a megyét, _ ahol munkát találtak le telepedtek. Kellett a kenyér, — heten voltak testvérek. Még alig tizenkét éves, amikor ő is cselédsorba áll . . — Katonának kellett mennem 1916-ban, aztán Bukovinában orosz hadifogságba kerültem — mondja. — A hadifoglyok életét éltem. Egyik lágerből a másikba, aztán a murmanszki vasútvonalat építettük . . . Most is kitűnően beszél magyarul, csak időnként kell egy- egy szóval „kisegíteni". — Hogy is mondjuk . . . igen, vitaminhiány miatt betegedtem meg a jobb lábamra, kilenc hónapig nem tudtam járni. Kórházba kerültem, aztán Közép- Ázsióba hadifogoly-lágerbe. Sok magyar volt itt. Egyszeresek jöttek az agitátorok, — ugye jól mondom? — ki akar a burzsujok ellen harcolni? Nagyon sokan jelentkeztünk, én is beálltam a Vörös Hadseregbe. Jól emlékszem, ez 1917 végén volt. — Milyen fegyvernemhez került János bácsi? Mosolyogva válaszol: — Fegyvernem? Ami jött . . . Gyalog, vagy íovon, korddal' vagy puskával harcoltunk Kol- csalc bandái ellen . . Elég-4 gyengén voltunk felfegyvere^ , volt aki vadászpuskával indult ütközetbe ... A ruházatunk sem volt valami vasalt, — nekem például csak az egyik lábamra jutott csizma, a másikra bőrdarabok, meg rongy . . Sok csatában verekedett keményen. Fején kardvágások beforrt sebhelyei. — Tizedmogommal egy hidat őriztünk. A gépfegyverállás körül őrködtünk, amikor megtámadtak bennünket a fehér kozákok. Karddal, pikóval rohantak ránk. Harc közben hat sebet kaptam, a fejemet is kardvágások érték, pikóval pedig az oldalamon kaptam szúrást. . . Elvesztettem az eszméletemet. . . Taskentbe került, kórházba. Meggyógyult és ismét a frontra ment. — Gépfegyveres páncélvonatra kerültem, — újra Kolcsak ellen harcoltunk. De ez a pón- célvonat tudja milyen volt? A vagon szélére körben elhelyezett homokzsákok jelentették a „páncélt". A homokzsákok között hagytunk kis lőrést, — oda állítottuk a gépfegyvert. . . Akkor gépfegyveres voltam . . . Kellett érteni ehhez is . .. Leverték az intervenciósokat, a fehéreket. KÖLTSÉGVETÉSI ÜZEM, BARCS, HŰSOK TERE 2. SZ. í Építészmérnököt, mélyépítő üzemmérnököt és kertészmérnököt VEZETŐ MUNKAKÖRBEN AZONNALI BELÉPESSÉL ALKALMAZUNK. Felvétel esetén rövid időn belül OTP-lakást biztosítunk. Jelentkezés írásban vagy személyesen az üzemvezetőnél. — Aztán Hitler fasiszta hadserege támadt ránk. Engem és családomat Kijevben vagonba raktak és így kerültem Pécsre, — dolgoztom a gázgyárban, aztán a Zsolnayban. Itt laktunk a Halász utcában. Sok jó elvtárssal tartottam a kapcsolatot, — lakásomon rendszeresen felkerestek. Pécs felszabadulásakor tolmács is voltam. Kijevbe került ismét vissza 1945-ben, — 1963-ban ment nyugdíjba, dekorációsként dolgozott. — Nővérem itt él Pécsett, — már nyugdíjas. Jöttem meglátogatni. Meq a régi ismerősöket. Nagy öröm ez nekem, nagy boldogság, hogy itt lehetek. De Kijevben is sok magyar felkeres. Kutatják, tanulmányozzák ott az archívumot és mivel az én dokumentumaim is ott vannak — hát megtalálják és felkeresnek. Nagyon köszöni azt a szere- tetet és gondoskodást, amivel őt itt a Megyei Pártbizottság is fogadja. Mosolyogva mondja : — A televízió is felkeresett, — hát az nem könnyű azzal a sok lámpával, meg a „beállításokkal" .. , Járt már Harkányban, Siklóson, Villányban. — Meg Máriagyűdön a borozóban is . ., Csakhogy éppen megkóstolom a bort, nem szabad innom, hiába a 75 év . . . Arról beszél, hogy alig ismeri meg Pécset, meq a községeket amerre járt, nagyot fejlődtek amióta utoljára látta. Még két hetet tölt Pécsett. Újabb találkozásokra kerül sor, — újabb emlékeket idéznek fel. — Az emlékek mindig megfiatalítják az embert... •aray Ferenc Zrínyi a képernyőn Zrínyi (Bessenyei Ferenc) és a francia parancsnok (Balázsovits La* jós) a tv-film egyik fontos jelenetében. örsi Ferenc Zrínyi-drámája nem csupán az elmúlt hét, hanem az egész őszi televíziós ' évad első jelentős vállalkozása Fokozott érdeklődéssel vártuk a bemutatót, hiszen híre, a szerző, sőt vitatkozó tudósok nyilatkozatai már jóval megelőzték, emellett pedig a főhős is, írója is régóta közelebb áll hozzánk, mint azokhoz, akik az ország más táján élnek. A hírekből tudjuk, hogy a dél-dunántúli költő-hadvezér és a Pécsről indult örsi Ferenc szorosabb „barátsága” már öt esztendeje szövődött, s a dráma — számos változat elvetélése után — most öltött végleges formát. A szöveget már a bemutató előtt kötetben lehetett olvasni, s ez jó alkalmat nyújt az írói szóédék és a rendezői megvalósítás összehasonlítására. A költő Zrínyi hatalmas, de meggyőződésünk szerint nyak- törően nehéz dráma-téma. Nehezebb, mint a dédnagyapóé, á szigetvári hősé, akinek egész életét, jellemét, töretlen akaratát és hűségét a hősi halál koronázta. Jellemnek a költő-hadvezér sem kisebb formátumú, de sorsa és halála dramaturgiai szempontból szinte anti-hőssé predesztinálja. Szilárd jellem, hatalmas egyéniség kisszerű környezetben, a nagy tettek lehetősége nélkül, sőt egyre fokozottabban a tétlenségre kárhoztatva, s végül a rút, kisszerű halál — ez a költő Zrínyi torokszorítóén elkeserítő, fájdalmas, köznapi értelemben tragikus, de lényegében nem drá- mqi képlete. Ebből a szempontból az sem döntő jelentőségű, hogy Zrínyi a vodkan-okozta véletlen boleset vagy a császári ármány orgyilkosának áldozata. Azt egyébként nem kifogásolhatjuk, hogy örsi Ferenc a történettudomány jelenlegi álláspontjával szemben a tudományosan nem igazolt mondái változat mellett döntött. Az orgyilkosság művészileg elfogadható, s előzményeit a drámában meggyőző erővel építi fel, hiteti el az író. Más, a drámán kívüli kérdés, hogy nyilatkozataiban örsi tudományos tényként esküszik művészi igazára. Ez nemcsak azért sajnálatos, mert nem lehet meggyőző, hanem azért is, mert a közönség figyelmét lényegtelen kérdésre irányítja. Orsi Ferenc kiváló írói erényei tulajdonképpen előnyösebben) zavartalanabbá hatnak a történelmi fényekhez nem túl szorosan kötődő történetek és hősök esetében (Tenkes kapitánya, Epeiosz akció stb.), ahol képzelete szabadabban szárnyalhat, s ötletei is vidámabban sziporkázhatnak. A Zrínyi ettől eltekintve jelentős televízió-dráma. Főhőse és legtöbb alakja jól megformált, gondosan kidolgozott jellem, a jelenetek kevés külső eszközzel, csaknem kizárólag a szavak, a gondolatok és indulatok feszültségére, összeütközésére épülnek, a cselekményvezetés tiszta, nagyon logikus és világosan áttekinthető. Ha a Zrínyihez a mai nézők húsába vágó, égetően időszerű kgncepciót a mű nem tud is felmutatni, mérhetetlenül többet nyújt egyszerű történelmi illusztrációnál. Különösen jellemképletei igen „korszerűek"; Zrínyiben nem annyira a bonyolultságot, inkább a következetességet, intellektusa és indulatai küzdelmét, önuralmát. fojtottságát csodálhatjuk. Legbonyolultabb ellenképe az -Ezredes, akiben pedig igen finoman formálja, árnyalja az író a „modern" árulót. Általában úgy tűnik, hogy a napjaikban ismert imperialista titkosszolgálati „diplomácia" és anarchista terrorpolitika módszereihez meggyőző áthallási pontokat talált az író Zrínyi korában, hőse sorsában. A jellemek további elemzése átvezet már az előadás problémáihoz. Zsurzs Éva rendezése tetemesen rövidítette, tömörítetté örsi szövegét, ahol csali lehetett, gyorsította a ritmust. Feltűnő, hogy a főhős szövege is jóvol kevesebb maradt, ezzel .nem csupán Bessenyei Ferenc színészi eszközeire hárult nagyobb feladat, hanem néhány finom árnyalat is eltűnt jelleméből. Bessenyei mellett egyébként a vállalkozás jelentőségének megfelelően egy egész színházra, s nem is akármilyen társulatra való művész kapott szerepet. Elhibózottnak talán csupán Lipót szerepét érezhettük, a többiek színvonalasan oldották meg feladatukat. Kiemelkedett mégis Darvas Iván az Ezredes, Bánffy György Vit- nyédi, Egri István Tujgun pasa és Kozák András Portia szerepében. A császári udvar megjelenítése — Lipót kivételével — általában jól, a törököké viszont — Tujgun pasa kivételével — egészében gyengén sikerült. A drámaíró Örsi Ferencet s a szereplők nagy részét egyaránt dicséri a gondosan kimunkált, szép nyelvhasználat. Arehaizá- lásra oz író alig törekedett, akik Zrínyi nyelvét ismerik, kicsit ta* Ián sajnálhatták is. A legszebben az összes szereplő közül talán Bánffy György beszélt, aki még mai köznyelvi szövegét is finom archaizáló ízekkelt legalábbis kissé erdélyiesen tudta mondani. Egészében értékesnek, jónak mondhatjuk Orsi Ferenc tizedik tévé-drámáját. Ez a mű országhatárainkon túl valószínűleg nem arat majd olyan sikert, mint a Tenkes vagy az Epeiosz akció és a többiek, — ahhoz jobban a magyar — és horvát — történelemhez kötődik —, de számunkra sokáig szép élmény marad. Szederkényi Ervin Budapesti kiemelt lakótelepépítkezésre KERESÜNK KŐMŰVESEKET, ÁCSOKAT, KUBIKOSOKAT, SEGÉDMUNKÁSOKAT ' (1* 4*cj kortól). ÉPÍTŐIPARI GEPKEZEIOKET, VASBETONSZERELŐKET. BURKOLOKAT. „ÁPRILIS 4" ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET Munkaügyi osztálya, Budapest, Vili., Auróra utca 23. szám. V 1
