Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)
1973-10-21 / 280. szám
Balettpremier* A pórt- és tömegszerve? eteknél w megindul a politikai oktatás. Ar elmúlt évben kialakult gyakorlatnak megfelelően mi is útnak indítjuk és Havonta megjelentetjük a ,,Propagandisták fó- rumá"-t abból a célból, hogy az e rovatban megjelenő elvi és politikai kérdésekkel, a propaganda-tevékenység módszereivel foglalkozó cikkek segítsék a propagandisták munkáját. 1973. október 19-én az MSZMP Baranya megyei Bizottságának Oktatási Igazgatóságán — a Marxizmus—leninizmus Esti Egyetem 20. évfordulóján — Övári Miklós elvtárs. az MSZMP Központi Bizottságának titkára tartott előadást az ideológiai munka időszerű kérdéseiről. A Propagandisták fórumá-ban ebből közlünk részleteket. Propagandisták fóruma Óvári Miklós: Az ideológiai munka időszerű kérdései Részletek az Oktatási Igazgatóságon elhangzott beszédből Két fő kérdés Napjainkban és a kővetkező években két fő kérdés áll a párt előtt Az egyik a gazdasági építő munka feladatainak jó elvégzése, a másik pedig az Ideológiai feladatoknak a megoldása. Ettől függ tulajdonképpen minden más probléma megoldása. Ettől függ a népi hatalom szilárdsága, a munkásosztály vezető szerepe, az életszínvonal alakulása, a szocialista életforma további kibontakozása, fejlődése, a kultúra, a tudomány felvirágzása, és ettől függ a béke védelmében tett erőfeszítéseink sikere, külpolitikánk hatékonysága is. Azt hiszem, nem kell különösebben magyarázni, hogy miért elválaszthatatlan egymástól a gazdasági és az ideológiai munka? Ha a gazdasági építés feladatait jól akarjuk, megoldani, ennek nélkülözhetetlen feltétele az ideológiai tevékenység. Jé gazdasági mankót esek ügy lehet végezni, ha az emberek tudják, mit miért csinálnak, tisztában vannak ac építő munka céljaival. fi ugyanígy jé ideológiai munkát sem lehet jó gazdasági munka nélkül végezni, hiszen rí ideológiának összhangban kell lennie a valósággal, a valóság pedig mindenekelőtt az, ki agy milyen a konkrét gazdagsági helyzet Tehát ez az ideológiai műn- lkának a szerepe. Éppen ezért d pártnak és a párt körül tömörülő szerveknek, egyéneknek minden erőfeszítést most és a következő években e két fontos faladat megoldására kell összpontosítaniuk. Ez magyarázza net hogy miért kellett a novemberi központi bizottsági ülé- ken foglalkozni ideológiai kérdésekkel és miért rendeztük meg a szokásosnál is szélesebb keretek között a januári propaganda és művelődésügyi to- móeskozást Ezután Övéri elvtárs szolt a flS év kimagasló eredményeiről, társadalmunkban bekövetkezett {szocialista változásokról, melyek meghatározói mai életünknek, s néhány nemkívánatos kísérő jelenségre hívta fel a figyelmet Kiemelte a kispolgári magatartást és gondolkodás- (módot, Mi a kispolgáriság ? Ha az ember a nwndennopí beszélgetésben kispolgáriságrói hall, nem a kispolgárságról, mint társadalmi rétegről, hanem egy gondolkodásmódról von szó. Rendszerint az emberek arra gondolnak, hogy vannak önző, harácsoló emberek, akiknek az a legfőbb vágya, hogy szerezzenek egy autót, ha az autó megvan, akkor egy telket, ha a telek megvan, akkor egy házat és így tovább. Tehát a kispolgáriság kapcsán általában erre a harácsoló magatartásra, az önzésre, az individuo- lizmusra, mással nem törődésre gondolnak az emberek és jogosan, mert ez is kispolgáriság, sőt ez a legkirívóbb és ezért a legkönnyebben észrevehető megnyilvánulása. Azonban a kispolgáriságnak vannak más kevésbé észrevehető sajátosságai, első pillanatban az ember nem is gondolja talán, hogy ez is kispolgáriság, valójában azonban az. Mert a kispolgáriság nemcsak a mindennapi életben jelentkezik, hanem az ideológiában is, és jelentkezhet a politikában is. Mit jelent az ideológia területén a kispolgáriság? A kispolgáriság megnyilvánulása ideológiai területen például az elvtelenség, a vita- készség hiánya. A kispolgáriság tipikus jelentkezési formája az ideológia területén a voluntarizmus, vagyis a marxizmus—leninizmus tudományának a lebecsülése, semmibe vevése és az ebből fakadó voluntarizmus és szubjektivizmus. A politikában miben jelentkezik ez a kispolgáriság? A^kis- polgáriságnak a politikában két arca van, de tulajdonképpen ugyanarról van szó. Kispolgáriság a politikai kényelmesség, a rózsaszín szemüvegen át való szemlélése a dolgoknak, nem észrevenni a problémákat, a gondokat hibákat Ez az egyik oldala, az egyik arca ennek a politikai kispolgáriságnak, a másik arca ennek az ellenkezője, ami tulajdonképpen ugyanarról a gyökérről fakad: a pánik, a megijedés, a kapkodás. A kispolgári módon gondolkodó ember éppen azért mert nem ismeri a társadalom törvényeit, mert szubjektív, mert voluntarista módon gondolkodik, nem tudja reálisan felmérni az erőviszonyokat És éppen azért, mert nem tudja reálisan felmérni, egyszer túlzottan optimista és azt hiszi, hogy mindent meg lehet csinálni, amit akarunk, csak akarni kell, máskor viszont ugyanaz az ember, ugyanezzel a gondot kodásmóddol, amikor bizonyos vágyai, elképzelései nem teljesülnek, mert nem is teljesülhetnek egyik napról a másikra, pánikba esik és azt hiszi, hogy mór összeomlik a világ, vége a szocializmusnak. Egyrészt túlzott illúziókat fűz a szocializmushoz, azt hiszi, hogy egy-két év alatt be lehet vezetni a szocializmust vagy legalábbis annak jelentős részét s amikor látja, Hogy bizony ez egy-két év alatt nem megy, okkor azt hiszi, hogy csődben, válságban van a szocializmus, pedig csak az ő gondolkodása van válságbon és csődben. Amikor a kispolgáriság elleni harcról beszé- íünit akkor gondolni kell ezek- ve a mélyben fekvő jelenségekre is, nemcsak a harácsolósra. Gondolni kell tehát az ideológia területén jelentkező szubjektivizmus elleni harcra, a politikai területen jelentkező kényelmesség és pánik elleni harcra, a jobboidatlság és az álbaloldaliság ellem kétfrontos harcra, A kispolgár politikai magatartására az jellemző, hogy elfordul a közügyektől, nem bírja elviselni a portdemokrácia, a szocialista demokrácia által megkövetelt fegyelmet Ife te kispolgári mádon gondolkodik, aki azt vallja, hogy .nyugalom legyen minden áron”, »ne szólj szám, nem fáj fejem”, kispolgári jelenség a kritikátlanság, a baráti összefonódások, az úrhatnámság, a kiskirátykodás és sorolhatnám még tovább. Azért beszéltem egy kicsit hosszabban errői, mert őzt szeretném megértetni, hogy amikor o kispolgáriság eilen! harcról beszélünk o mindennapi életben, akkor értsük azt, hogy ez bonyolult jelenség és nem lehet leszűkíteni arra, hogy a maszek mennyit keres. Forrásai Mi a gyökere a kispolgáriságnak? Hogyan lehet az, hogy huszonnyolc évvel a felszabadulás, huszonöt évvel a népi hata lom megteremtése után, a kispolgáriságnak számos megnyilvánulása van a mi viszonyaink között. A kispolgáriság, mint magatartás, mint gondolkodás, mint politikai állásfoglalás természetesen asztálygyökerekkel rendelkezik. Ha most azt az osztályt keresem, amiben gyökerezik, akkor mit látok a mai társadalmunkban. Kispolgárság, mint társadalmi réteq ma is létezik. De mekkora az aránya a kispolgárságnak? Majdnem semmi ahhoz képest, hogy mennyi a munkás, mennyi a szövetkezeti paraszt, mennyi az értelmiség. A tulajdonképpeni kispolgár: kiskereskedő, kisáru- termelő társadalmi részaránya elenyésző. Más kérdés az, hogy megvan a maga társadalmi szerepe, de azt hiszem ezt most itt nem kell magyarázni. Egykét százalék kispolgár léte magyarázná a kispolgári megnyilvánulásokat? Nyilvánvalóan nem. Tehát igaz ugyan, hogy a kispolgári gondolkodás és magatartás társadalmi gyökere a kispolgárság, de nagyon egyszerűsítenénk a kérdést, ha azt mondanánk, hogy a társadalmunkban mg még létező kispolgár az okozója mindannak a negatívumnak, amit a kispolgáriság néven szoktunk emlegetni. Mi tehát a kispolgáriság forrása? Nyilván vannak nemzetközi fórrá sói és nemzetközi gyökerei. Nemzetközi méretekben a kispolgársáq még erős és a polgári társadalmakban maga a polgári ideológia is táplálja a kispolgári nézeteket Mi ezektől a nemzetközi forrásoktól nem szigetelhetjük el magunkat hermetikusan, Ez lehetetlen! Le lehet zárni az országhatárt, de akkor is bejönne és nemcsak azért, mert van rádió. Gondolom, hogy nem az országhatárok lezárása a megoldás, hanem az, hogy meg kell találni a megfelelő védekezési módot a nemzetközi hatásokkal szemben. Egy másik forrás tehet a ha» gyomány. Ma ugyan a kispolgárság a társadalomnak csak égy nagyon szűk rétegét alkotja, de ez nem is olyan régen még sokkal szélesebb réteg volt A mai gondolkodásmódban a múlt társadalmi összetétele még tükröződik. A társadalmi osztályokat, mint pl. a nagybirtokos- és tőkésosztályt sokkal könnyebb megszüntetni, sokkal könnyebb átalakítani mondjuk a parasztságot, vagy a városi kispolgárság jelentős részét mintsem megváltoztatni a gondolkodásmódot Lenin Is beszéft a hagyomány nagy erejéről. Ez olyan mint a fizikában a tehetetlenségi erő: elgurítunk egy vasgolyót azután már senki sem ér hozzá, de az még csak qurul, gurul. így van ez az ideológia területén is, a múlt maradványai bizony elég szívósak. Gondoljunk arra, hogy a felnőtt társadalomnak elég jelentős része még abban az iskolában tanult ahol naponta sulykolták a fejébe a különböző, még jó, ha csak kispolgári gondolatokat. További gyökere a negatív Jelenségnek az, hogy vannak társadalmunkban valóságos problémák, amiket fel lehet nagyítani, amiket el lehet túlozni. A jobboldali, vagy pedig at áfforradalmi, szektás módon gondolkodó emberek belekapaszkodnak ezekbe a hibákba, eltúlozzák azokat és saját álláspontjuk igazoláséira használják fel. Eszmei bizonytalanság További ok lehet az, hogy könnyebb gondolkodásmód és könnyebb magatartásmód ez, mint a marxista—leninista gondolkodásmód és magatartás. Megmagyarázom, miről von sz! Könnyebb például elvtelenül hallgatni, mint vitába szállni, mint kritikát mondani, kritizálni, különösen ha az, akivel vitatkoznom kellene, esetleg a főnököm, vaqy olyan pozícióban van, ami az enyémnél magasabb. Most csak azt akarom bizonyítani, hogy sok tekintetben könnyebb kispolgári módon élni és qondolkodni. Könnyebb bólogatni, mint harcolni. Könnyebb az embernek az ösztöneire, sokszor méq azt is szokták mondani, hogy az egészséges proletár ösztönre hagyatkozva dönteni, mintsem tanulmányozni a kérdéseket, mert az bizony fáradságos munkát jelent, és Itt nemcsak könyvekre gondolok, hanem a való élet jelenségeinek a tanulmányozására is. Könnyebb dolog valamilyen könyvből betanult tételt elismételni, mintsem a tételt, amit megtanultam, összevetni valósággal, a gyakorlattal és a kettőt együtt vizsgálni. Könnyebb vágyaink után menni — de jó volna itt egy szíj- ház, ott egy sportpálya, amatt eqy uszoda, stb. mint a valóság talaján maradni és meg valósítani azt, ami maximálisan lehetséges a mi viszonyaink között. Könnyebb odacsapni, ha valami nem tetszik, mintsem meggyőző szóval, türelemmel, felvilágosító munkával igaz híveket szeremi a szocializmusnak. Odacsapássaj el lehet hallgat tatni valakit, de biztos, hogy bunkósbottal még senki híveket nem szerzett a szocializmusnak, Végül könnyebb megszokott úton járni, mintsem az újat felis merni és elfogadni. Éppen elég sok ok van tehát arra, hogy azt mondjam, bizony annak könnyebb, aki ilyen kispolgári kényelmességgel vagy kispolgári ólforradolmisóggal lép fel, mintsem annak, aki tudományosan, marxista alapon, a tömegekhez fordulva és azokat meggyőzve próbál igazi kommunista munkát végezni. Azt hiszem, hogy ezzel is magyarázható, hogy olykor eszmei bizonytalansággal is találkozunk. Helyenként tapasztalható eszmei bizonytalanság abban a kérdésben is, hogy vajon szükség von-e még ma is kétfrontos harcra, és egyáltalán he- fyés-e a kétfrontos harc? Ehhez hozzájárult bizonyára az is, hogy az utóbbi években nemigen beszéltünk kétfrontos harcról. Cikkekben, elméleti anyagokban nemigen került szóba, ami önmagában méq nem baj, mert a kétfrontos harcnak nem az a lényege, hogy állandóan hangoztatjuk, hanem az, hogy a konkrét esetekben alkalmazzuk. Mivel nem hangoztattuk az utóbbi években a kétfrontos harc szükségességét, egyesekben felvetődött a kérdés, vajon egyáltalán aktuófis-e? Szeretném megmondani, hogy aktuális ma is és aktuális lesz mindaddig, amíg jobboldali és álbatoldali nézetekkel és jelenségekkel kell megküzdenünk. Helyenként bizonytalanság tapasztalható a? anyagi és erkölcsi ösztönzés kérdésével kapcsolatban; szükség van-e egyáltalán erkölcsi ösztönzésre? Természetesen szükséges, nagyon szükséges. De tudni kell azt is, hogy amikor az erkölcsi ösztönzés jelentőségét hangsúlyozzuk, akkor ezt nem azért tesszük, hogy az anyagi ösztönzést háttérbe szorítsuk. Nem arról van szó, hogy vagy az egyikkel, vagy a másikkal élek! Csak a kettővel együtt lehet élni. Mert miféle erkölcsi ösztönzés az, amelyik nem párosul anyagi érdekeltséggel. Képtelenség lenne egy olyan gyakorlat, hogy „neked adom a kitüntetést, mert jól dolgoztál, te pedig kapod a pénzt, mert csak közepesen dolgoztál”. Nem lehet elválasztani egymástól az erkölcsi és az anyagi ösztönzést, és aki sok pénzt érdemel, mert nagyon jól dolgozott, az megér demli mellé a kitüntetést is és fordítva. Éppen azért mert a mérce ugyanaz, az elvégzett munka mennyisége és minősége. Eszerint jár az anyagi, és eszerint jár az érkölcsi megbecsülés is. Tehát nem szükséges, hogy itt bizonytalanság mind a kettő mellett: az erköl- legyen, nyugodtan kiállhatunk esi és az anyagi ösztönzés mellett is, és a kettő összhangja mellett is. Faust-szimfónia Két arckép A Pécsi Balett új bemutatóját nem lehet egyértelműen rossznak, vagy jártak „kikiáltani"; hibákban, erényekben egyaránt bővelkedik. Az elsá balett Eek Imre koreográfiája, Liszt klasszikus programzenéjére készült. Mégis, bárki megkérdezné, „miről szól?", azt felelném: „nem tudom". Magamban pedig mérgelődnék, mert biztosan „szál”, azaz, inkább „szólni akar” valamiről, éppen csak ki kellene találni, utólag, valami csökönyös értelmezni-akarástől hajtva, mindenáron. A pécsiek bevált jő szokása, hogy műsorfüzetet adnak ki balettjeikhez. Most Is készült ilyen. Ebben olvasom, hogy Eek a három zenei portré (Faust, Margit— G reichen, Mefisztó) koreográfiái felvázolása helyett a mű főhősének: A nyugtalan ember- nek (Hetényi János) önnön megismerési folyamatát kívánta ábrázolni a három, zenében, tártéban egyaránt elkülönített, kerek tételben. Az egyes tánc- jelenetek ® folyamat fázisai lennének: ismerkedés az emberi tulajdonságokkal; a női ideál keresése; a gúnyos tisztánlátás keserűsége, melynek során — Eek szavaival — „A nyugtalan ember minden emberi viszonylatban önmagára ismer — és saját személyisége megismerésével érti meg a többieket”; végül, az epilógusban; a megismerési folyamat lezárása a halállal. Fogadjuk el, ahogyan Eek átértelmezi a zenét, ha a balettben azt a nagyon is elvont gondolatfolyamatot ábrázolná. A Faust-szfmfőniánok azonban nincs összefüggő jelentés- tartalma. Fülöp Zoltán díszlete: a két hatalmas kéz ■— egymást keresőn, tétován nem találón, majd egymástól végképp elfordulva — összetartaná, rokonit- hatná oz egyes tételeket, de éppen ez oz, amit Eek nem akar; balettje korántsem az egymásratalálás lehetetlenségének abszurdumig élezett bizonyítása. A fokozást, a folyamatábrázolást Eek akkor oldaná meg, ha szereplői, és ezek testi, fizikai, szellemi viszonylatrendszerei —. nem is a kosztüm, nem is a díszlet változtatásával,' hanem éppen a tánc saját eszközeivel — minden tételben új relációban, pontosabban új absztrakciós síkon mozognának. Csakhogy egy gazdag — tulajdonságot, hús-vér embert, vagy akár egy eszmét leíró — mozdulatnyelv híján éppen a felhasznált mozgásanyagból hiányoznak a konkrét vagy absztrakt jelentést hordozni képes állandó mozdulatmotívumok. Vagyis: a táncnyelv nem Oj műsorának ősbemutatóját a Budapesti Művészeti Hetek keretében tartotta meg a Pécsi Balett. A Pécsi * Nemzeti Színházban október 19-én, péntekem adták elő a Fous*-szimf& miét és e Két arcképet jellemez. A balett a tételeken belül tartalmilag is, formailag is önálló életét élő elemeire esik szét. Érthető, hogy a koreográfia értékéi végül is bennük sűrűsödnek össze, persze a táncosok munkája is ilyenkor érvényesül igazán. Például oz I. tétel „társas magány”-pas de deux-jében (Hetényi—Bretus), a Nagy nő (Uhrik) és a Kicsi nő (Paronay) „csábítási trükk” — variációiban, a II. tétel mindkét, de főképp első duettjében (Hetényi—Bretus), amely a Faust-szimfónia legszebb, leg- harmönikusabb részlete. Ugyancsak az értékek közé sorolhatók a gyakran nagyon sok táncost érdekes, változatos formai-képi rendbe parancsoló mozdulat- kompozíciók, melyek a technikailag felerősödött, nagy leike- \ sedéssel dolgozó együttes precizitása nélkül .— vizuális értelemben — nem lennének eny- nyire hatásosak. Az est második részeként látott Két portré Tóth Sándor Bartók-zenére készített koreográfiája, problematikájában közel áll a Mezítláb gondolat-füzéréhez, tömör szerkezetével, egyértelműbb táncosságával is odaillik. A két zenei tétel tartalma (egy személyiség kétarcúsága) a táncban az Ideális és a Torz, a Szép és Rút, a tiszta és hamisan csillogó ellentétpárjaiban fogalmazódik meg, mozgásanyagban és kifejezésben egyaránt autentikus szembeállítással. A szólisták (Sólymos, Callo- vits, Stimáci) és az együttes ismét „formában voltak”. Színvonaluk nemcsak szorgalmukat, de Végvári Zsuzsa tréningjeit is dicséri, egyúttal annak a lehetőségét is megteremti, hogy a koreográfusok még igényesebb, technikailag-színészileg komolyabb feladatokkal bízzák- meg a Pécsi Balett-et, Kaán Zsuzsa DnHB 5 K i á ü
