Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)

1973-10-14 / 273. szám

/ Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napio XXX. évfolyam, 273. szám 1973. október 14., vasárnap Ara: 1 forint Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Veszélyes utazás Régóta figyelem, mint dicsőül meg évről évre a baranyai könnyűipar a világpiacon. A termelés és a kivitel ütemesen és gyorsan növekszik. Ha időn­ként itt-ott adódnak is hullám­völgyek, egészében töretlen a fejlődés. Mindig tudnak alkal­mazkodni a világpiac gyorsan változó igényeihez, mindig tud­nak újítani. Ott vagyunk és tájékozódunk a világpiacon, figyelünk a ve­vőkre és a versenytársakra, al­kalmazkodunk. Ez erény. De va­jon mindig csak alkalmazkod­nunk kell? Menni a mások feje és mások igénye szerint? Nem szorult "belénk annyi ügyesség és ötletesség, mint Monsieur X-be vagy Mister Y-ba? Mi nem találhattuk volna ki a mini és maxi vonalakat, a bunkóorrú- bunkósarkú cipőt és a farmer- nadrágot, a bőringet és a bőr­szoknyát? Mi nem tudunk cso­dát. divatőrületet csinálni, amir vei csak egyéflül mi vagyunk a' piacon? Nem vitás, aki átváltja a váltót a világpiacra vezető vá­gányokra, s az egészet nem ki­rándulásnak tekinti, a pirosban is tovább akar menni, annak mindig a vevőket bámulatba ejtő csodákon kell törnie a fe­jét. Kis ország vagyunk, ahhoz nincs elégséges termelési hátte­rünk, hogy befolyásolni tudjuk a világgazdasági folyamatokat. Ez igaz. De ezt nem szabad sorscsapásként felfogni. A kor­látok között mozgási lehetősé­geink sokszor jóval nagyobbak, mint a nagy gazdaságoké. Ali ez különösen az olyan idősza­kokra, amikor pangás van a piacokon. Hadd idézzem Kozma professzor szellemes hasonla­tát: „A forgalmi dugóban, ami­kor az autóbuszok tehetetlenek­ké válnak, a kerékpározók még mindig előre tudnak haladni.” Könnyűiparunk tőkés kivitelé­nek fokozása fontos nemzetgaz­dasági érdek. Elsősorban azért, mert a könnyűipar alapanyagai­nak tetemes részét kemény va­lutáért éppen a tőkés országok­ból szerzi be. Mármost, ha az alapanyagokat feldolgozzuk és visszavisszük a tőkés piacokra, mindez tiszta eleven munka­exportnak számit, ügyességün­kért és munkánkért kemény va­lutával fizetnek. Formáljuk hát ezeket a drága alapanyagokat minél több munkával és ötletes- séggel, a születendő termékek minél magasabb színvonalon és teljesebben elégítsék ki a kül­földi vevők ipényeit, akik ennek fejében hajlandók megfizetni a magasabb árat is! * Szó sincs róla, hogy köny- nyűiparunk nem ezt a vonalat követné, hiszen a pécsi és bara­nyai bőr. cipő, kesztyű, konfek­ció és bútor ma már egyáltalán nem az, mint volt tíz, de akár öt évvel ezelőtt, annál sokkal igényesebb kidolgozású és érté­kesebb, több ötletet leheltek belé, több munkát adtak hozzá. De ennél még több kell! Első­sorban az a szemlélet és alap­állás, hogy nemcsak alkalmaz­kodni, de elébe is kell ménni a világpiaci igényeknek. Olykor diktálnunk is kell. A külföldi ve­vőket ámulatba ejtő magyar könnyűipari remekművekkel, amilyenekkel csak egyedül mi vagyunk a piacon. Szemlélet és alapállás. Itt előszeretettel idézem a japáno­kat. Amikor a fejükbe vették, hogy motorkerékpárokat adnak el Európának és a világnak olyan terméket választottak, amelyről már mindenki azt hitte, kész, befejezett téma, nincs mit rajta újítani. A japánok mégis megbolondították a vilá­got. A kor szellemének megfele­lően új divatot csináltak. Meg­fiatalították a motorkerékpárt, mindenféle mütyüröket raktak rá, felsrófolták kétszázra a se­bességet, és erre a „lóra” ül­tették fel a nyugati fiatalokat. Az eredmény: a lábuknál hevert a piac. Pedig a versenytársak­nak sokkal nagyobb a hagyo­mányuk a motorkerékpár-gyár­tásban, s úgy hiszem, Nyugat- Európának nem kell'szakmai tu­dásért Japánba mennie. Mit akarok mondani. Ne le­gyünk japánabbak a japánok­nál! De a szemléletet el kellene tanulnunk tőlük! Nincs lehetet­len és nincs távolság. Vállal­kozni kell és meglepni a vilá­got, megelőzni a versenytár­sakat. Hinni ebben, hogy lehet. Élénk figyelem mindenre, sok­sok fejtörés és kísérletezés, el­szántság és eltökéltség, maga- biztosság és erőszakosság, energia és fantázia. Produktu­maink folytonos megújítása. Amikor a legjobban fut egy ter­mékünk, ne az üzleti sikernek örvendezve dörzsölgessük a ke­zünket, hanem azért, mert már a páncélszekrényben lapulnak a következő évek sikertermékei­nek tervei, már a magunkénak érezhetjük a holnapot. Könnyűipari termékeink vi­lágpiaci sikere elsősorban a gyártmányfejlesztésen, a model­lezésen áll vagy bukik, hiszen a könnyűipari termékek a fej­lett tőkés országokban többnyi­re divatiükkeknek számítanak, a divat pedig folyton változik. Nagy feladat és felelősség nyugszik tehát a sikertermékek kovácsainak vállán, azokén is, akilf megteremtik, azokén is, akik eladják. Fontos, hogy együtt, egy asztalnál közösen fogalmazzák meg,'mi is az, ami­vel meglepik vevőiket. Minden észrevételt és ötletet meg kell hallgatni, minden jó és merész ötletet és újítást tárt karokkal fogadni és felkarolni. Szakmai gőgnek, irigykedésnek, kishitű­ségnek helye nincs. Aki pedig valami igazán újat és nagysze­rűt tett le az osztóira, attól nem szabad sajnálni a pénzt. Ebből lesz holnap még több pénz. Tiidom, sok vállalati ember­nek már régen ott a száján; és a nagyobb ösztönzők az export­ra? Ez is igaz. De nem szabad mindent csak ettől várni, amikor ez adottság, hanem éppen adottságnak tekinteni és felül­emelkedni rajta, őgy, hogy első- sorbarí a gyárkapun belül te­remtsék meg a feltételeket és az ösztönzőket az újra. Aki át­váltja a váltót a világpiacra ve­zető vágányokra, az ott nem válthat életbiztosítást. Veszélyes utazás. Kockázatot vállal, ami­kor is az egyik évben vasta­gabb, a másik évben esetleg vékonyabb a boríték. Ahhoz, hogy egy kicsikét is biztonságban érezhesse magát, újra meg újra be kell fűtenie a mozdonyt M. L Vígét ért a Vil. pécsi filmszemle A TARTALOMBÓL Pécs vízgondjairól * Templom a Széchenyi tér alatt i * Fiatalok Irodalmi összeállítás * Az igazi áldozat * V Dánia— Magyarország Vélemények a mérkőzésről Záróünnepség a Kossuth filmszínházban ♦ Fődíjat kapott a Fotográfia Eseményekben gazdag, szikes és mozgalmas hét után tegnap este véget ért a VII. Magyar Játékfilmszemle rendezvénysoro­zata. A program keretében a filmbemutatók telt házak előtt peregtek: hét sikeres művész- közönség találkozót rendeztek, és számos előadóművész szere­pelt a vendégek előtt és á kü­lönböző művelődési házakban. A záróünnepséq tegnap este zajlott le a Petőfi Filmszínház­ban.. A közönség soraiban je­len volt dr. Nagy József, a Me­gyei Pártbizottság első titkára, Horváth Lajos, a Megyei Ta­nács elnöke, Szentirányi József,' a Városi Pártbizottság titkára és Wieder Béla, Pécs megyei Város Tanácsának elnöke. Fél nyolc után megszólalt a Himnusz, majd Poór Klára ív- riporter felkérte a zsűri elnökét, dr. Pozsgai Imrét, a Társadalmi Szemle helyettes főszerkesztő­jét a zárszó elmondására. Mérlegkészítés Dr. Pozsgai Imre zárszavában kiemelte a VII. Magyar Játék- filmszemle egyik fontos tanul­ságát. Ezt a fórumot nem a megszokás, hanem filmművé­szet és közönség közvetlen kapcsolatának és a magyar film önvizsgálatának, a mérleg- készítésnek az igénye élteti. Baranya és Pécs város vezető intézményei méltó feltételeket és jó közéleti atmoszférát te­remtettek a szemléhez. A kö­zönség pedig számos alkalom­mal tanújelét adta a mag/ar film iránti őszinte ragaszkodá­sának. A filmvitában, eszmecserék­ben és a zsűri munkájában színesen, gazdagon fogalma­zódtak meg a filmművészetünk­kel kapcsolatos problémák, gondok. A szónok ezek közül idézve néhányat, kifejtette: A viták vezérfonala a társa­dalmi valóság és a filmben áb­rázolt valóság összehasonlítá­sa volt. Főleg az, hogy a moi magyar film hozzájárul-e a társadalom önmegismeréséhez és ezzel a megváltoztatásához. Valóban közéleti-e a magyar film? — vállalt programja sze­rint — vagy letért erről az út­ról? A pécsi filmszemle 1973- ban azt állapíthatja meg. hogy o magyar film hűséges korábbi programjához, de felhívja a fi­gyelmet a megtorpanás jelei­re is, vagy a művészi megfo­galmazás színvonalában, vagy a problémaérzékenységben. Szóba került a film és közön­ség kapcsolata is. Erre vonat­kozóan a zsűri elnöke megje­gyezte, hogy a közérthetőség vulgáris igényeinek kielégítése a közönségnek és a műnek egy­aránt rosszat tenne. A művész, ha értelmes filmet alkot, ezzel megtesz mindent azért, hogy az előbb vagy utóbb közérthető legyen. A nagyobb feladat a hatalmas társadalompolitikai, kulturális küldetés, a közönség befogadóképességének növe­lése. Zolnay Pál, a Fotográfia rendezője átveszi a födijat. A magyar film nagyhatású művészet, azzá tette a haza' valósággal megteremtett orga nikus kapcsolata. Ez a kap esolat élteti filmművészetünket, Értékes alkotások A zsűri nagy felelősséggel, hosszú vita és mérlegelés után döntött arról, hogy a szemlén való részvétel jogát elért ran­gos, értékes alkotások megte­remtői közül kik kapják meg a díjakat —, mondotta a bizott­ság elnöke, majd a döntés eredményét ismertetve — a kö­zönség lelkes tapsa közepette — átnyújtotta a szemle 100 000 forintos fődíját a Zolnay Pál rendezte Fotográfia című film alkotóinak. (A díj összege a film hat alkotóművésze között oszlik meg.) A legjobb rendezés díját Bacsó Péternek, a Harmadik nekifutás című film rendezőjé­nek Ítélték oda. A legjobb ope­ratőri munkáért Kende Jánost jutalmazta a zsűri, mindenek­előtt a Petőfi 73, valamint a versenyben ugyancsak szereplő Utazás Jakabbal című film operatőri munkájáért. A leg­jobb forgatókönyv díját Kovács Andrásnak, A magyar ugaron írójának és rendezőjének, a legjobb női alakítás díját Dra- hota Andrea színművésznek, A magyar ugaron női főszereplő­jének: a legjobb férfi alakítás díját pedig Bencze Ferencnek, a Kolozsvári Magyar Színház művészének, a Plusz-minusz egy nap című film főszereplő­jének ítélte oda a zsűri. Baranya ajándéka Ezt követően Bernics Ferenc, a VII. Magyar Játékfilmszemle igazgatója Baranya megye és Pécs város elismeréseképpen megemlékezett a Fábrí-életmű- vet bemutató sorozatról és át­nyújtotta Fábri Zoltán három­szoros Kossuth-díjas, Kiváló művésznek a megye és a város ajándékát, egy szép eozin vá­zát. A zsűri elnöke ezután hiva­talosan is befejezettnek nyilvá­nította a szemlét, majd meg­kezdődött a záróaktus ünnepi bemutatója: Sándor Pál Régi idők focija című új filmjének Jordánia is belépett a háborúba Amman, Beirut: A hírügynökségek gyorshírben jelentettek; Jordánia szombaton cetben belépett a közel-keleti háborúba. Egy katonai szóvivő az ammani rádióban a következőket olvasta föl: „Jordánia haderejének* egy részét Szíriába küldte, hogy ott katonai kötelességének eleget tegyen s a szent arab földet meg« védelmezze”. Az idézett katonai szóvivő szerint a Jordániái „elit alakulatok* egy részéről van szó. A legfrissebb hadihelyzet Szombaton délelőtt heves har­cok folytak a szíriai front egész hosszában. Tel Aviv-i közlések szerint a támadó izraeli ékek tovább nyomultak előre és le* küzdték a velük szemben felvo­nuló iraki erők ellenállásit. Damaszkuszi és környékét há­rom izraeli légitámadás érte. AI szíriai légvédelem tiienegy izraeli repülőgépet lőtt le — többségüket rakétákkal — kö­zölték Damaszkuszban. A szuezi fronton az egyipto­mi erők folytatták az Izrael­től visszahódított területek vé­dőállásainak megerősítését — a többi között légvédelmi raké­tákkal. A beiruti An Nahar értesü­lése szerint megérkeztek a Szí­riái frontra az első szaud-ará- biai segélycsapatok. Böcz Sándor, az MII tudósí­tója jelenti: Egyiptom intenzív diplomáciai erőfeszítéseket fejt ki annak ér- / dekében, hogy az olajtermelő r arab országok a fokozódó ener­giaválságot kihasználva össze­hangolt nyomást gyakoroljanak az Egyesült Államokra közel- keleti politikájának megváltoz­tatása végett. Az egyiptomi kez­deményezés időszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a bejelentés, hogy Washington új fegyver- és hadianyagszállít­mányokkal pótolja Izrael hábo­rús • veszteségeit, felidézve ezzel a konfliktus kiszélesítésének ve­szélyét. Különösen aggasztóak az arról szóló hírek, hogy az amerikai kormányzat nagy mennyiségű Phantom-tipusú re­pülőgépet és harckocsit szándé­kozik az izraeli hadvezetés rét*« delkezésére bocsátani, Szajed Morei egyiptomi elnöki tanácsadó azzal a céllal járt Sraud-Arábiában és Kuvaitban, hogy hatékony lépésre bírja rá a két befolyásos olajtermelő or­szág vezetőjét. Kuvariból Katar­ba és Abu-Dhabiba utazik. Fi­gyelemre méltó fejlemény, hogy Fejszal szoud-arábiai uralkodó máris sürgős figyelmeztető üze­netet intézett Nixon amerikai elnökhöz. Kadhafi líbiai elnök egy hét­tel az arab-izraeli harcok fel- lángolasa után közölte Szódat elnökkel, hogy kész or'szágo minden erőforrását a felszabadí­tó harc szolgálatába állítani. Egyelőre nem ismeretes, hogy ez az ígéret magában foglalia-e a líbiai íégieiő és szárazföldi csapatok harci bevetését. Asraf Marvan, Szádot tájékoztatási tit­kára pénteken Líbiába repült, ahonnan továbf: utazik Tunéziá­ba, Alqériába, Marokkóba és Jugoszláviába. Az egyiptomi ál­lamfő megbízottja útján üzen©- tét intéz az említett áilqjnok ve­zetőihez. Heikal, az AI Ahram főszer­kesztője szombati cikkében kifej­ti, hogy mivel az arab olajter­melő országok tartják kezükben a térséghez fűződő amerikai ér­dekek kulcsát, ezekre hárul a feladat, hogy haladéktalanul nyomást gyakoroljanak az Egye­sült Államokra. 4

Next

/
Thumbnails
Contents