Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)

1973-09-09 / 238. szám

Áldott állapot? Terhes, viselés. így jelöli a magyar nyelv a gyermeket váró anyát, s az orvosi kifejezés - gravid — ugyancsak a „más" ál­lapot nehézségére utal. Csupán a „várandós”, s a bibliai ere­detű „áldott" jelző sejtet vala­mit az ígéret öröméből. K. Istvánná 32 éves lesz, mire első gyermeke megszületik. Tíz éve arra a napra vár. Vállalta érte a vizsgálatokat, átfúváso- kat, injekciókurákat, s tavaly Szegeden egy súlyos műtétet is. — Amikor felébredtem az al­tatásból, azt mondta az orvos: aki ennyire bízik, olyan nagyon akarja, mint ön, asszonyom, an­nak sikerülni fog. Pécsett foly­tatódott az idegtépő várakozás a bizonyosságra: igen, vagy nem. Hetenként jártam a Csa­ládtervező Intézetbe. Újabb gyógyszerek, vérvétel, aztán „hozzon vizeletet béka-reakció­hoz.,.“, talán... Aztán meg­kaptam a terhesgondozósi köny­vecskét Megköszönni se volt erőm, hogy mennyit fáradoztak velem. Jelre vártam, hogy ha kilépek az utcára, eláll az eső, kisüt a nap, megszólal a zene, az emberek rámnevetnek ... Egyszóval valami váratlanul szép dolognak kell történnie. És tudja, mi a legborzasztóbb: kínzó hányinger gyötört, majd összeestem, minden erőmet el­vette a rosszullét. A laborba már be se tudtam menni, pedig nincs nehéz munkám. Hét hó­napja táppénzen vagyok. A fiatalasszony elnehezülten öl a fotelben és kis sapkát hor­gol. A meszesi lakás egyetlen szobájában fő helyen áll a rá­csos gyerekágy, frissen vasalva a pólyák, réklik. Még három hét van vissza, de már most minden készen várja a kis jövevény ér­kezését. — A férjem mindig hiú volt a karcsúságomra. Élcelődött is gyakran, nem tudja mit tesz ve­lem, ha elhízom. Hát most né­zegethet: az arcom püffedt, a lóbom akár a mozsárágyú, vagy 15 kiló súlytöbblet. Az a röhejes az egészben, Pista nem veszi észre, mennyire megcsúnyultam, sőt legszívesebben mutogatna. „Gyere hordócska” — hív sétál­ni és én tudom, azt akarja, mi­nél többen lássák, hogy gyere­ket várunk... Terhes anyák Pécsett, a nőgyógyászati szak- rendeléseken táppénzre vett be­tegek 98 százaléka terhes, s csupán két százalék az egyéb nőgyógyászati eset. Betegség-e a terhesség, miért magas a be­tegállományban lévő kismamák száma? — A terhesség nem tekinthető kóros állapotnak — mondja dr. Tóbiás János szakorvos. — A szervezetben végbemenő válto­zások, súlynövekedés stb. ugyan­akkor normál esetben is nagy megterhelést rónak az anyára. Emiatt szükséges, hogy a terhes nő bizonyos — életmódra, táplálkozásra stb. vonatkozó — előírásokat betartson. A már korábban meglévő, vagy a ter­hesség során kiváltódott meg­betegedések — idegbetegség, cukorbetegség, szívbaj, vesepa­naszok - szociális környezeti ártalmak vetélést, koraszülést idézhetnek elő. Ilyen esetekben ha az anya, vagy a magzat ve­szélybe kerül, beszélünk kóros, veszélyeztetett terhességről. A táppénzesek magas számát vé­leményem szerint két tényező befolyásolja. Az egyik: az anya­védelem szervezettebb, igénye­sebb, magasabb szintű, mint ko­rábban bármikor. Az állandó orvosi ellenőrzés Időben „kiszű­ri” az olyan eseteket, amelyek 5—6 éve még felderítetlenül ma­radtak. Sajnos, sok esetben kénytelenek vagyunk táppénzre venni olyan terheseket is, akik nyugodtan dolgozhatnának, ha munkahelyükön élhetnének tör­vényadta jogukkal. — Milyen védelemben része­sülnek hazánkban a gyermeket váró anyák? — A szakrendeléseken végzett vizsgálatokon kívül 3—4 heten­ként — ha szükséges gyakrab­ban - kötelesek megjelenni ter­hes tanácsadáson. A védőnő legalább havonta egyszer, in­dokolt esetben hetenként, vagy naponta felkeresi őket. Állandó orvosi felügyelet alatt állnak, figyelemmel kísérjük a terhes­ség fejlettségét, egészségi ál­lapotukat. Munkahelyükön nem oszthatók be éjszakai műszak­ba, a vállalat — orvosi javaslat­ra - köteles könnyebb munkát biztosítani a terhes anyának. Egyes vállalatoknál érthetetle­nül merev a hozzáállás, a terhes nő nem kap megfelelő munkát A művezetők biztatják: ha nem tudja ellátni munkakörét, men­jen táppénzre, akkor legalább teljes értékű munkaerővel he­lyettesíthetik. Ilyen problémákat többek között a Porcelángyár­ban, a Kesztyűgyárban, a XIV. Autójavító Vállalatnál, a Volán­nál, a Dohánygyárban dolgozó asszonyoknál tapasztaltam. Van, ahol nincs könnyebb munka. ■ Kisfalud! Stróbl Zsigmondi A halálból születő Vénusz. A szob­rot maga a művész helyezte el a Szülészeti Klinika előtermé- ben 1924-ben Másutt akkor sem adnak, ha volna ró lehetőség. Néhány pé­csi vállalatnál és ipari szövetke­zetnél akkor is nehezen enge­dik tanácsadásra a terhes nőt, ha az nem a termelésből, ha­nem az íróasztal mellől hiányoz­na egy órát. Bürokratikus köte- kedés: nem elég a terheskönyvi bejegyzés, még mindig számos munkavezető követeli a „külön igazolást”. A fiatal védőnő maga kérte kísérjem el Z. Ferencnéhez egy baranyai faluba, győződjek meg a „másik oldal” nehézségeiről is. Hóromszobós családi ház, a gondozatlan kertben két óvodás korú kisfiú futkos. Édesanyjuk fekszik, nem kelhet fel, alig né­hány napja hagyta el a kórhá­zat, ahol fenyegető koraszülés miatt kezelték. A védőnő virágot tesz a vá­zába, miközben gyengéden kor­holja Z. Ferencnét.- Hát szabad ilyet tenni: ön­ként vállalt éjszakai munka, túl­órázás a maga állapotában?- Dühömben tettem. Amikor megtudták, hogy gyerekem lesz, a váltótársam fanyalogva meg­jegyezte: „Csak tudnám mire kell nektek a harmadik. Majd nem bírod, aztán dolgozhatunk helyetted..." Meg akartam mu­tatni, hogy magam vállaltam, el is bírom, nem szorulok kedvez­ményre.- Megjár a kedvezmény, meg is kapta. Miért nem fogadta el? A maximális orvosi ellátás sem elegendő a terhes nő meg­felelő „együttműködő" maga­tartása nélkül. A tanácsadó szakorvosok, védőnők naponta kénytelenek hadakozni a tudo­mánytalan nézetek ellen: „Egyél lányom kettő helyett”, „Az a né­hány cigaretta nem árthat”, „Igyál csak, ha jól esik, kívánja a gyerek". Ma már bizonyított a nikotin károsító hatása, az el­hízás, túlzott folyadékfogyasztás stb. súlyos kórképek kialakulá­sához, vetéléshez, koraszüléshez vezethet A kamaszosan törékeny főor­vosnőről egyetlen páciense se hitte el: az ötödik gyerekét vár­ja. — Tudom, érzem, megszépít a terhesség. Ilyenkor mindig „fel­dobott" vagyok. Furcsa varázs­lat. A múlt este fektetés után sötétben ültünk a férjemmel és hallgattuk a srácok szuszogását. Olyan jó érzés volt hogy ez a négy egészségesen alvó kölyök a miénk, hozzánk tartozik. A pi­ci Is megmozdult már, s érthe­tően ő most a leggyakoribb be­szédtéma: milyen lesz a haja, a szeme színe, a természete. — A múltkor sírni láttam az utcán ... — Igen restellem, de előfor­dult Ez már nem egészségügyi probléma, nem is a család bel­ső ügye, amolyan „társadalmi pofont” kaptam. — Ki bántotta? — A terhes nőt általában tisztelet övezi. Kedvesek az au­tóbuszon, a boltban, bár én nem is igénylem a különleges bánásmódot Ha azonban meg­tudják, hogy az ötödik gyereket várom, sokan úgy néznek rám, mintha nem lennék normális. Az öregek megértőbbek, azonnal, ösztönösen mondanak valami kedveset hogy „mi is öten vol­tunk, szerettük egymást” vagy „de szép is a nagy család .. Ami sért, a fiatalok értetlensé­ge, hogy attól döbbennek meg, ami a legtermészetesebb a vi­lágón. Rossz a sorrend, már- már a végére kerül a lényeg ... Pécsett és Baranyában 13 és fél ezer terhességet jelentettek be 1972-ben. Közülük csupán 6266-an vállalták az anyaságot. Wesztl Márta Egész életre szóló kapcsolat fűz Baranyához..; Sásdi Sándornál Bállá Demeter felvétele Czeptember 3-án töltötte be 75. életévét ** Sásdi Sándor, József Attila-dijas író, Baranya megye szülötte. Ebből az alkalomból a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozatával tün­tette ki. Csaknem ötven kötetnyi re­gényt, elbeszélést írt. Első átütő sikerét az 1929-ben megjelent Nyolc hold föld című regényé­vel aratta. Azóta szinte alig múlt el év, hogy ne került vol­na ki könyv a keze alól. írásai­ban főként a baranyai paraszt­ság életét ábrázolta. Alapos tárgy- és környezetismerete, az ábrázolt emberekkel való elkö­telezettsége rövid idő alatt egy országrész szószólójává avatták az irodalomban. Életművében, életformájában mindvégig ragaszkodott, hű ma­radt ahhoz a világhoz, amellyel kora ifjúságában elkötelezte magát. A fák, virágok, méhek övezte csöndes, mátyásföldi ház is erre emlékeztet. A virággal benőtt üvegverandához hosszú rózsaalagút vezet. Sásdi Sándor a virágok közül lép elénk. Ma­gas, egyenestartású termetén nem érződik a 75 év súlya, ar­cán bizonnyal megkoptak a vé­sők, nem hagytak mély nyomot rajta. A népies bútorokkal, szőt­tesekkel berendezett üvegveran­dán ülünk le. Záporoznak a kér­dések — Sásdi Sándoréi. A ri­porter interjúalannyá változik. Töviről-hegyire mindent el kell mondania „földijének” Pécsről, Baranyáról. Közben persze óha­tatlanul kiderül, hogy az író nem egy „tárgyból jobban ké­szült”, alaposabban ismeri hely­zetünket, mint mi magunk. A Sósd melletti Vargán született, ott és Pécsett töltötte gyermek­kora nagyrészét. Családja elsze­gényedett, korán megismerte a nélkülözést Mégis egyre több­ször, és egyre nagyobb szeretet­tel, megértéssel idézi fel művei­ben ezt a korszakot. Gyermek­kori élmények táplálják legutol­só regényét, a Rigó sírját is ...- Közhely ma már, hogy a gyermekkori élmények a legfon­tosabbak. Ha temetőről írok, mindig Varga ecetfás temetője jut eszembe. 19 éves koromig Varga és Sásd volt állandó lak­helyem. 11 éves koromban ke­rültem Pécsre kosztosdiáknak. Először nagyon idegennek érez­tem magam ott Persze nem szerettem az iskolát sem. Elég gyenge tanuló voltam. A taná­rok magyarázatait untam, in­kább kinéztem az ablakon és a fán ülő madarakat figyeltem. Meg is buktam. Pedig szerettem volna jó tanuló lenni... Mindig érdekelt, mi történt azokkal a kiugróan jó tanulókkal, akikkel együtt jártam... Később a pé­csi jogi egyetemre iratkoztam be. Aztán abbahagytam. Ekkor persze már írtam is. Korábban már az önképzőkörben nagyon sokat szerepeltem — nagyon rossz írásokkal. Ha Weöres Sán­dor csodagyerek volt, akkor en­nek én éppen az ellenkezője voltam. Két ideális akusztikájú, sajá­tos hangulatú környezetben tartották meg idén nyáron a Ze­nélő Udvarok szabadtéri ka­maraestjeit. A Barbakán várkert a zenés „promenád” talán egy kicsit régies hangulatát idéz­te a fúvószenekari hangverse­nyek alkalmával, a Hotel Tou­rist kolostor udvara pedig pompás játszótért is jelentett az étményszámba menő kama- ra-operabemutatón. Nagy energiát s anyagi ál­dozatot igényelnek ezek a produkciók, amelyek, kamara jellegüket tekintve, viszonylag kisebb számú hallgatóság mű­élvezetét szolgálják. Sokszor azonban kárbavész a jeles művészek átélt előadása, az intim környezet hangulatte­remtő ereje, amikor egy-egy „idegen hang” kizökkenti a műélvezőt — egy tágabb ér­telemben vett rendezési hiá­nyosság veszélyezteti az elő­adás maradéktalan élvezetét Példának említsük meg a Camerata Hungarica hang­versenyén a szálloda folyosóin zajló hangos és fényes életet, s mindezek betetőzéseként egy modortalan vendég nyilvános szóváltását a zenekarvezető Czidra Lászlóval. Legutóbb pedig a Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábor nyilvános, ingye­nes várkerti hangversenyén a kamaraegyüttesek hangzását minduntalan az autóforgalom túlontúl hétköznapias, „konk­rét", tolakodóan erős hangja zavarta meg. Tudjuk, a szálloda elsősor­ban vendégforgalommal, s az utca autóforgalommal jár. De nem olyan gyakran költözik művészet, s műélvező közönség a pécsi udvarokba, hogy ilyen kivételes, ünnepi alkalmakkor ne lehetne a szállodai folyo­són figyelmet kérni, a Báthori utcát egy-egy kihelyezett táb­lával a hangverseny idejére lezárni. Varga — A Nyolc hold löld egy- csapásra hírneves íróvá tette Sásdi Sándort. Ez idő tájt Pécsett komoly irodalmi élet kezdett kibontakozni. Milyen szerepet vállalt ebben?- Nemrég olvastam Várkonyi Nándor önéletrajzi írásának ró­lam szóló részét. Akkor döbben­tem rá, hogy szinte irányító, kezdeményező szerepet tulajdo­nítanak nekem a pécsi irodalmi életben. 25 éves koromban Új írások címmel Földes Bélával lapot indítottam Pécsett. A kriti­kai rovatot Várkonyi Nándor ve­zette. Az első számnak Surányi Miklós, Babay József, Nagy Jó­zsef, az egyetem rektora, Kocsis László, Kodolányi János, For­gács Ödön és Várkonyi Nándor voltak a munkatársai. Emlék­szem, olyan szegény voltam, hogy az átmeneti kabátomra a tetűpiacon prémet vettem, hogy télikabátnak lássék ... Mégis megjelentettem ezt a lapot. A későbbi számok mlinkatársai között már Németh László és Déry Tibor is szerepeltek volna, az ügynökünk azonban megló­gott a pénzzel... Később a Pécsi Napló munkatársaként megismerkedtem Weöres Sán­dorral, közöltem is néhány ver­sét a Pécsi Naplóban. Egyszer bejött hozzám egy baka. Verse­ket hozott. Meg is jelentettem őket Kiderült, hogy „föifede- zettem” nem más, mint Sértő Kálmán. Nálunk jelent meg folytatásokban Gergely Márta egyik regénye, Komor András barátom Nászinduló című regé­nye, Kertész Erzsébet Családi panzió című regénye. Monda­nom sem kell, hogy ez akkori­ban mit jelentett az íróknak. Mi adtuk ugyanis a szedést a ki­adónak. Egy idő után meg is gyűlt a bajom. Tamás Aladár 100 százalék című folyóiratáról írtam számonként ismertetőt. Négy esetben is fel kellett men­nem az üqyészségre. Az ügyész lekommunistázott és azt mond­ta, „ha nem a Nyolc hold föld írója volnék, kinyittatnám a cel­lát előtted.” A 30-as évek na­gyon nehezek voltak... Élt Pé­csett néhány igen tehetséges festő. Szerkesztettem egy kiad­ványt és kiadtam metszeteiket. A festők között volt Gebauer Ernő és Martyn Ferenc. Mind­ketten nagyon Jó barátaim vol­tak. Martyn Ferenc seqített ne­kem megismerni Párizst — A Janus Pannonius Tár­saságban is tevékenykedett. Ekkor már országosan is is­mert, elismert író volt...- Igen, a Janus Pannonius Társaságba engem is beválasz­tottak. Ez persze nem volt ilyen egyszerű. Az ülésen Havasi ka­nonok felállt, és azt mondta, Sásdit nem lehet beválasztani... Surányi ekkor kijelentette, hogy ez esetben a Társaság meg sem alakul... — Mikor vált meg végleg Pécstől?- 1943-ban én voltam a leg­utolsó. akit származásom elle­nére megtűrtek lapomnál. Ren­geteget tett értem Gyenis Ká­roly, az akkori főszerkesztő. Vár­konyi Nándor is sokat seqített nekem, amikor kitettek a Pécsi Naplótól és deportálásomig napszámosként dolgoztam. Az ilyesmit sohasem lehet elfelej­teni ... Dachauban kivégezték anyámat és testvéremet. Ezen kívül 44 hozzátartozómat, roko­nomat ölték meg. Egyedül jöt­tem haza, és azóta itt élek fe­leségemmel Mátyásföldön. Ab­ba a pécsi utcába, ahonnan anyámat elvitték, félnék betenni a lábamat. Szeretnék elmenni azért Pécsre, benyitogatni a ka­pukon, benézni az udvarokba, fölmenni a Mecsekre, megnézni a Munkácsy Mihály utcai és a Felsőmalom utcai házakat, ahol laktam... Talán majd ősszel...- Hetvenöt éves korában is töretlen az alkotókedve. Idén megjelent regényét a Népszabadság kritikusa a Nyolc hold föld fölé helyezi életművében. Van-e ennek valami titkp?- Sok idősebb írót ismerek, akik öreg korukban sem hanyat­lónak szellemileg. Az ember ahogy idősödik, mindig maga­sabbra jut, szélesedik a látókö­re. Az évek, úgy érzem, böl­csebbé tettek. Nagyon nehéz embernek lenni, és megbocsój- tani az emberek sokféle bűnét. Amikor hazajöttem Dachauból, úgy éreztem, hogy most jön el az én igazi világom. Ezt azért éreztem, mert azelőtt akadály volt a származásom, akadály volt az, hogy falusi kocsmáros fia voltam. 1945 óta 23 regényt írtam. Most van a nyomdában Anna nagy útja és Aratástól hóhullásig című regényem. Mi­kor Veres Péter meglátogatott és belépett ide, azt mondta: most már megértem, hogy eb­ben a környezetben ilyen sokat tudsz írni... Részint a környe­zet, részint az, hogy falusi lévén nem tudok munka nélkül meg­lenni, magyarázzák, hogy ilyen sokat írok. Vagy kapa van a ke­zemben, vagy írószerszám. Most októberben kerül műsorra a te­levízióban Vízimalom című drá­mám. Ezt az Akit visszavárnak című regényemből írtam. Én csi­náltam a forgatókönyvet is. Mi­kor a díszlet elkészült, kivittek Sződligetre, ahol felépítettek egy vízimalmot, ez pontosan az egykori vargai vízimalom mása volt, olyan, amilyennek én el­képzeltem. Azt, amit egészen fiatal koromban csináltam, ma már nem bírnám. A szegénysé­get csak fiatalon lehet elvisel­ni. Az éhség a legborzalma­sabb dolog a világon...- Hosszú alkotópályáján bizonyára sok barátja, segí­tőtársa volt. Kikre emlékszik legszívesebben?- Az említetteken kívül jó ba­rátom volt Füsi József, Dénes Zsófia, Szántó György, az író, Rideg Sándor, Révai József, Ró­nai Ernő, Boross Elemér, Meskó Barna ... A fiatalabb írók közül lagjobban Kardos G. Györgyöt, Galambost, Szakonyit, Demény Ottót szeretem. Nem közömbös számomra persze az sem, hogy feleségem is író. Az asztalon fekszik néhány könyv. A Kincskeresők, amely­ben Sásdiné dr. Wiesenberg Wanda írása közvetlen Ter- sánszky Józsi Jenőé után követ­kezik, érthető büszkeséggel tölti el az írónőt, aki egyébként pszichológus. A másik könyv, a Játékos torna kisgyermekeknek készült. Ez már a második ki­adása. A könyvlapozgatás a te- lefoncsenqés miatt abbamarad. Ki tudja hányadik telefonáló ez már, mióta itt vagyunk. Gratu­lálok. Sásdiné csendesen, türel­mesen válaszolgat. Az író keze- ügyében kisbőröndre való dísz­távirat.- Ez mind ma érkezett. Ho­gyan tudok minderre válaszolni? A tiszteletre méltó távirathal­mazról a kerti fákra, virágokra pillantunk. Elköszönünk a fák, virágok, méhek övezte ház 75 éves lakójától. Még forróvérű a nyár, de a növényeken érződik az ősz közelgése. A hosszú ró­zsaalagút szegélyén a fűben macskák hancúroznak. Bebesi Károly •> k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents