Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)
1973-09-09 / 238. szám
szakmunkások Portrék sötét színekkel A Huszonötödik Színház Baranyában Színház - népközeiben Cigány Wefonbeszélgetés a Pécsi városi Tanács munkaügyi osztályával : — Hány cigány szakmunkás élhet a városban? — Azt pontosan senki sem tudja. A származás szerinti nyilvántartás nagyon régen megszűnt, s ma már a név se ad biztos támpontot. A számuk mindenesetre nő . . . — S a tapasztalatok? — Szerintünk a problémák megoldásának ez a legjárhatóbb útja ... 1 Negyedszer hívom telefonon, negyedszer mondja: nem. Áztál végül mégiscsak megegyezünk. 1. Nem írhatom ki a nevét, 2. nem fényképezhetem le, 3. a felesége előtt ki se ejtem ezt a szót: cigány ... Legyen! Fél hat, percnyi pontossággal érkezik. Kérek két kávét, két konyakot, s várom, hogy mondjon valamit. Valami magyarázatfélét. Mitől fél, mit szégyell, mit titkol — s ki elől? Harminchat éves, lakatos. Az Alföldön született, Pesten volt inas, s most itt él Baranyában. Az elmúlt hónapban 3150 forintot keresett, de volt már vastagabb is a borítékja. Szép háza van, 125-ös motorja, a konyhában 100 literes hűtő, mosógép, centrifuga. Van egy kis kertje is, rengeteg dáliával. — A feleségem kedvencei, — Ö nem cigány? — Magyar lány. Szőke. — Hogy ismerkedtek össze? — Fontos ez? * — Fontos lenne. — Ismerősök révén. Volt egy asszony a gyárban, ő ajánlotta, s aztán össze is hozott bennünket. Lehajtja a konyakot, de a táskát, melyet megérkezése óta szorongat, még mindig nem teszi le. — Gyerek? — Egy. — Jutalmat kapott mór? — Kétszer. — Tehát megbecsülik. — Nincs panaszom. Beszélgetni szerettem volra, de ez csak kérdés—felelet játék, majdhogynem kihallgatás. Induljunk inkább! Kétszobás ház, s ha nem is a legszebb és a legnagyobb a soron, semmivel sem alávalóbb a többinél. Csak a kapu és a kerítés tizenötezer forintot ér .. B-né steppelt nylon pongyolában fogad, szőkesége szinte vakít. Nem, ne a székre, itt ez a szép fotel, bejártuk érte a fél megyét, mert én csak ezt szeretem, ezt a szint, ezt az egészen erős lilát. .. Televízió, az egész falat eltakaró szekrénysor könyvespolcain drága porcelánfigurák. Sör, konyak, bor. — Szép ez a ház ... — Szép, de nagyon sok még itt a tennivaló, jövő nyáron például meg kell csinálnia apunak végre a sziklakertet, aztán a lu-» gast, úgy terveztem, hogy a lugas kör alakú lesz, s a közepén székek lesznek egy szép asztallal, a kifelé vezető út mentén meg virág , . . — A kisgyerek? — Az az öreganyánál van, nyárra mindig elviszi, jör, sír, s muszáj odaadnom, mert ha nem adom, mindjárt megkapom a rokonságtól: igen, mert olyan felvágós és olyan büszke, hogy még az anyját se veszi semmibe .. . Pedig nem felvágósság- ról van szó, csakhát a gyerek itt mást kap, itt kakaó van reggelire, s itt van a sok játék, amit már csak azért se vihetek utána az öreganyához, mert széthordanák a sógornőim gyerekei, és hót ugye az ember nem lopja a pénzt. . Nézd már meg azt a kávéfőzőt, apa, legalább húsz perce már, hogy bedugtam, s még mindig semmi. pedig már mondtam a múltkor is, hogy csináld meg, vagy nézesd meg valakivel Kettesben maradunk, B-rié elörehajol s úgy kérdezi: — Cikk lesz? Bólintok. — Nem akartam elhinni, mikor mondta az uram. de aztm, mikor maga bejött, mindjárt láttam, hogy újságíró, az ilyesmit észreveszi az ember, mondv A s 4 R N A MHUKtí tam is magamban: ez nem hazudott, itt tényleg cikk lesz, egyébként meg is érdemli szegény ember, az már sok, arnit dolgozik, igazán mondom, én még nem hallottam tőle azt, hogy na, most leülök, mert elfáradtam, az üzemben is mindent elvállal, ha túlóra van, akkor meg egyenesen örül a szíve, szóval ilyen ember, nem olyan, mint a legtöbb, aki ha nincs ott a főnök, mindjárt leül, de addig nemigen vették figyelembe, mert hót nem iskolázott ember, no meg a bőre is ... olyant is hallottam róla, hogy azt mondják a háta mögött: cigány... Kifolyt a kávé, A finom Omnia illata betölti a szobát, csend lesz. S bár jó itt lenni, ebben a furcsa, nehéz csendben - mint valami távolról közeledő zene — felerősödik bennünk a szomorúság. Orsós Sándor, 29 éves, vájár. Pécs-Bányaüzem személyzeti vezetőjének szobájában beszélgetünk, hajnali fél hétkor, kiszállás után. — Vájár volt az apám is, az ő révén kerültem ide . . . — Ennek már tizenkét éve. — A napszinten kezdtem, aztán 1963. február 5-én — a születésnapomon — végre lemehettem a bányába is. — Végre? — Aki fönt dolgozik, az csak ilyen tedd ide, tedd oda ember, pláne, ha cigány. Meg aztán a pénz is lent van . . . — Ebben a hónapban menynyit keresett? — 5067 forintot. Huszonegy műszakom volt, plusz egy vasárnap. Alacsony, köpcös, csupa-izom ember. Ahogy bejött, ahogy leült, ahogy rágyújtott s cigarettával kínált bennünket, s ahogy várja a kérdést, s ahogy válaszol, mindennél ékesebben bizonyítja, hogy otthon érzi magát, s nincsenek gátlásai. — Négy gyerek van, tehát kell a pénz ... Amikor megvolt a 300 föld alatti műszakom, beiratkoztam a segédvájári tanfolyamra, s aztán mikor az megvolt újabb 300 föld alatti műszak után azt mondtam, mosta vájárvizsgát is megpróbálom .,. — És sikerült. — Nem sokat kellett beszélnem, az üzemvezető odajött és kezetrá zott. — Mindenki dicséri önt... — Ilyen hosszú ideig, ilyen nehéz munkán itt még nem húzta ki cigány ... — Mondjon valamit a mun- katá rsakról. — A bányában rengeteget viccelődünk, olyan is van, hogy szidnak, az egyik azt mondja, füstös képű, a másik azt, eredj már te büdös bőrű, de a napon sose mondanának ilyent. A föld alatt valahogy mindannyian mások vagyunk, s persze nemcsak engem ugratnak, ugrat és szid ott mindenki mindenkit... — Mire a legbüszkébb? — A lakásomra. A Kertvárosban lakom, a tízemeletesben. Kétszoba összkomfortunk van. — Felesége? — A Bőrgyárban dolgozik, é is megkeresi a kétezret. Vendéglátónk, a személyzeti vezető közbeszól: — A hűségjutalom mennyi volt, Sanyi? — Nyolcezernégyszáz. — Nyilván megvan a helye. . — Egy-két bútordarab is kellene még, de most fontosabb, hogy tudjunk két kis hízót venni télire . . . — Beszélgessünk a terveikről! — A kislányom ötödikes, az egyik fiú harmadikos, a másik most lett elsős. A lány 4,8 volt, s zeneiskolába szeretne menni. — És? — Nem fogom ezt se elha- rtyagolni. — Mikor volt a legboldogabb? — Még Tátrai József volt az üzemvezető, amikor berúgtam egyszer. Ez pénteken történt, s szombaton termelő nap volt. Tíz óra felé értem be. Mikor megláttak az ismerősök, mind azt mondták: bolond vagy, csak üzenned kellett volna, hogy beteg vagy, lázad van, akkor beírtok volna szabadságot. így bumli lesz, mert látják, hogy ittál. A bumli meg azt jelenti, hogy oda a hűség fele. Nem volt fogadónap, de az üzemvezető fogadott. Mondtam neki, ez történt, nem akarok hazudni. Ö meg art mondta: váloassa meg a haverokat, fiam. — s beíratta a szabadságot... — Vannak barátai? — Nem is tudom. — A házban kiket ismer? — Nem sokat. — Volt valami problémájuk? — Nekünk nem, a sógoromék- nak azonban letépték a névtáblájukat. — Van haragosa? — Tudtommal nincs. — De olyan van, okit nem szeret. .. — Azt a cigányt nem szeretem, oki ha megiszik egy üveg sört, mindjárt randalírozik, meg ordít, egyszóval lenézeti magát, s persze másokat is... — Büszke arra, amit elért? — Hozzám akárki, akármikor eljöhet. S megmondom őszintén, szeretem is, ha jönnek . .. 3. Azt mondták, a kollégiumban keressem, de a kollégiumban nem is ismerik. A Marek József Mezőgazdasági Szakközépiskola szaktechnikusi képesítést adó továbbképző tanfolyamának hallgatói úgy néznek rám, mint aki valami egészen rendkívülit kérdezett. — Tényleg, hol is lehet Orsós? Aztán végre akad valaki, aki tudja: valahol a városban lakik, az ismerőseinél .., De hát miért? A kollégium szinte kong az ürességtől, lenne hely bőven, s az a tíz forintos napi térítés se sok... — Aki dolgozik, annak nem sok, vagy akit támogat valaki — mondja Orsós Lajos, amikor végre megtaláljuk. Alacsony, kopottságában is választékoson öltözött ember — valamivel harminc alatt — Huszonhét éves vagyok. Mezőgazdasági szakközépiskolát végeztem, tulajdonképpen növénytermesztő szakmunkás vagyok, de ez nem jelent semmit, írja csak nyugodtan, hogy munkanélküli, cigány, gyanús ember, aki legjobban teszi, ha mindig a kezeügyében tartja az igazolványát... Néhány nappal ezelőtt ő keresett, valami olyan állást szeretett volna, amely lehetővé teszi számára a tanulmányok folytatását, mégsincs meg köztünk a bizalom: én kérdezek, ő válaszol; én írok, ő figyel, s lesi, mi van az arcomon, a szavaim, a gondolataim mögött. — Januárban szaktechnikus lesz ... — Ha bírom. — Miért ne bírná? — Mert amikor a magamfajta ember elkezd valamit, sohasem tudhatja, meddig jut el. Leérettségiztem, felvettek a szarvasi főiskolára. Mindenki azt mondta: te mór révben vagy, s most meg lehet nézni, hol vagyok ... Ez a második találkozásunk, tudom tehát, mire gondol. Másfél évet elvégzett, aztán eltanácsolták, kicsapták, ahogy ő mondja — egy hiányzó aláírás miatt. . . — Mert új-magyar vagyok . . . — Ez nem biztos. — Lehet. — Nem volt a legjobb tanuló . . . — Igaz. Olyanok vagyunk, mint az elefánt: lassan tárulunk, s gyorsan felejtünk, az elvárások mégis egy fokkal szigorúbbak ... Lehajtott fejjel ül, szelíd arccal, a levegő mégis feszültséggel lesz teli körülötte. — Segíteni szeretnék. — Mindenki segíteni akar, mindenki elismeri, mindé iki egyetért... — És? — És szinte mindenki örül, ha nem hozza össze cigányokkal a sorsa. Ez így nem megy, kezdjük elölről. Sósvertikén született, négy testvére van, apja analfabéta, öccse nyolc általánost végzett, két húga hetet. Ö Sellyén járt iskolába, s osztályfőnöke biztatására iratkozott be középiskolába. 1963-ban érettségizett a mohácsi Kisfaludy Gimnáziumban. 1971-ben beiratkozott a szarvasi főiskolára — öntözéses és meliorációs szakra. Másfél évig állta a sarat. Azóta hányódik, s gyűl benne a keserűség. — Gyenge voltam, ez az igazság, de voltak nálam gyengébbek is. A cigány élve eltemetett em bér... Megint a falnál vagyunk tehát, annál a valaminél, amit Orsós Lajos nem tud, vagy nem akar átlépni, illetve, amely — a legjobb szándékok ellenére is — elválaszt bennünket. — Az a, baj, hogy a cigány vagy alázatos, vagy agresszív, s ezzel egyikkel se lehet mesz- szire jutni ... Felnéz, s aztán hirtelen megkeményedik a hangja: — Van persze egy másik oldal is. - Ha egy cigány lakást kap, mindjárt híre megy, hogy felszedte a parkettát, vagy hogy disznót tart a fürdőszobában — s ezt követően mondjam én: kérem, szakember vagyok, s nagyon szép elképzeléseim vannak . .. A jegyzetfüzet becsukva, ceruza az asztalon. Észreveszi, s hirtelen megbánja az előbbi keménységet: — Gátlásaim voltak a gimnáziumban, gátlásaim voltak a főiskolán, s azzal vagyok tele most is ... Táncolnak az ujjai az asztalon. — Az is baj persze, hogy ha egy cigány tanul, az első dolgq^ megtagadni a fajtáját — ön nem tagadta meg. — Én nem. — Beszéljünk a munkáról! Sok helyen dolgozott, de gyökeret sehol sem tudott ereszteni. — Volt, ahol azt akarták: legyek állatgondozó . . . — Ügy tudom, végül is most megint kapott ott állást. — A sellyei vízitársulat egyik művezetője jóvoltából most lesz megint. — A fizetés? — Hét forint óránként. — És mit fog csinálni? — Még nem beszéltünk róla ... — Mert? — Mert nem is fontos. A fontos csak az, hogy éljek, tanuljak, s aztán majd egyszer minden másképp lesz .. . — Elvégzi a főiskolát? — Erről majd akkor, ha kezemben lesz a diploma . . u. Cigány szakmunkások, tanuló cigányok. Pozitív riportnak indult, s most mégis elbizonytalanodva csukom be a jegyzetfüzetet. Mennyien lehetnek? — Egyre többen. A tapasztalatok? — Többnyire jók. A jelentősége? — Felmérhetetlen. De csak ennyit látni, s ezt hajtogatni kevés. Ha egy cigány munkát váMal — s pláne ha szakmát is tanul —, kétségtelenül elindul egy úton, mely régi életformájától messzire vezet, abban azonban, hogy végül is hová vezet ez az út, döntő szerepük van mind azoknak, akikkel ezen az úton összetalálkozik. Békés Sándor Évszázados, ma is meglévő szokás a vásár, afriikor olyan településekre, ahol nincs áruház, nincsenek üzletsorok, elviszik azokat az árukat, melyekért egyébként a városba 'kellene menni. Igaz, aki veszi magának a fáradságot, hogy Pécsre vagy Budapestre utazzon, bővebb választékot talál - s mégis, a vásár mind a mai napig él és létezik, bizonyítva, hogy amit helyhez visznek, annak megvan a maga különleges vonzása. Kicsit ebből az elvből és gyakorlatból kiindulva vállalkozott a Huszonötödik Színház, hogy a Baranya megyei Tanács és a Művelődésügyi Minisztérium támogatásával vendégjáték-sorozatot tart nyolc Baranya megyei községben, javarészt olyanokban, ahol még soha nem játszott színház. Hisszük, hogy így olyan emberekhez tudjuk eljuttatni a kultúrát, akik aligha mennének el életükben színházba, ha egy előadás megtekintéséhez órákig kell utazniuk vonaton, autóbuszon. És hisszük azt is, hogy a színház, ahol élő emberek tolmácsolják a közönségnek a művészetet, a leg-1 alkalmasabb műfaj, hogy olyanoknak is művészi élményben legyen részük, akik önmaguk egyedül aligha jutnának ilyen élmény birtokába. Napjainkban, amikor a köz- művelődésnek egyre nagyobb szerepe van abban, hogy az emberek ne csak jól, hanem értelmesen is éljenek, megsokszorozódik mindazoknak a felelőssége, akik a közművelődés bármely területén dolgoznak, így a művészeké is. Mert a művész nem csupán művészeti alkotásokat hoz létre, hanem népművelő is. A Huszonötödik Színház alapvető célja, hogy ne csupán színműveket mutasson be, hanem a művészi élmény segítségével elősegítse az emberek formálódását, befolyásolja sorsuk alakulását, gondolat- és érzelemviláguk kifejlődését. Ennek sokféle formája van és lehet; ezért, hogy az általunk meglátogatott baranyai községekben nem csupán színházi előadásokat tartunk, hanem közönségtalálkozókat, beszélgetéseket, irodalmi esteket, irodalomórákat is. Keressük, kutatjuk azokat a módozatokat, formákat, melyek előkészíthetik és elősegíthetik, hogy az emberek minél fogékonyabbak legyenek a művészet befogadására, érzelmileg és gondolatilag minél felkészültebbek a művészet által nyújtott élmény feldolgozására. Nem tagadjuk: nemcsak adni, kapni is szeretnének valamit A tanítási napok és a tanórák védelmére újabb állásfoglalás jelent meg. Ennek értelmében például a szaktárgyi versenyek, sportvetélkedők megszervezése nem zavarhatja az iskolai órákat. A tanulók nem mentesíthetők a különféle rendezvényekre, bemutatókra való felkészítés vagy próba ürügyén a tanóra alól. A mozgalmi minka különböző területein dolgozó pedagógusok és tanulók számára az értekezleteket úgy kell szervezni, hogy emiatt ne kelljen híányozniok a tanítási órákról, Az állásfog. a tíz nap alatt, amit Baranyában eltöltünk. Ha sikerül élményt adnunk azoknak az embereknek, akik között megfordulunk, bizonyára élményt kapunk tőlük mi is. Méghozzá nagyon fontos élményt, olyat, amilyet önmagában a legforróbb színházi siker sem jelenthet. Más pusztán játszani és más — ha csak rövid időre is - együttélni azokkal, akiknek játszunk. Ettől a rövid együttlétfől nagyon sokat várunk: hogy feltöltődünk olyan emberi, társadalmi élményekkel, melyek segítségünkre lesznek, hogy további munkánkba, életünkbe beleivódjék a szolgálat kötelességtudata, nemcsak elvont eszményként, hanem o mindennapos gyakorlatban is. A vendégjáték programja A Huszonötödik Színház Baranya megyei kőrútján Gyurkó László A búsképű lovag Don Quijote de la Mancha szörnyűséges kalandjai és gyönyörűszép ha- , tála című játékát mutatja be Berek Kati rendezésében. A főbb szerepeket Jordán Tamás, Iglódi István, Marsek Gabi, Kristóf Tibo,. Jeney István, Bajcsay Mária játsz- sza. A dalok zenéjét Sebő Ferenc szerezte, koreográfus Szigeti Károly, díszlet- és jelmeztervező Koós Iván. A vendégjáték programja: szeptember 9.: Zádor, szeptember 10.: Harkány, szeptember ff.: Csányoszró, szeptember 12.: Mozsgó, szeptember 13.: Szigetvár, szeptember 14.: Szentlőrinc, szeptember 15.: Ibafa, szeptember 16.: Görcsöny. Nem sokkal azután, hogy hazamegyünk Baranyából, Franciaországba utazunk, ahol egy nemzetközi színházi fesztiválorr veszünk részt. Ez a két pont, Baranya és Bordeaux, szinte jelképezi célkitűzéseinket. Ügy szeretnénk rangos művészetet létrehozni, hogy közben sose 'e- ledjük el: csak akkor lehet mondanivalónk a világ számára, ha tudunk mit mondani a legkisebb baranyai faluban is. Megfordítva viszont: a népet nevelni csak olyan művészeti alkotásokkal, olyan színvonalon lehet, melyek megállják a helyüket a világ előtt is. lalás kategorikusan kijeienff, hogy nem engedélyezhető tanítási szünet például semmilyen főpróba, kulturális vetélkedő, mozi- és színházlátogatás és polgári védelmi előadás alkalmával, Az általános iskola igazgatója engedélyezhet egy tanítás nélküli napot az alsó tagozatosoknak, amikor azok az Állami Bábszínház előadásait tekintik meg, A rendelkezés külön szó! a szülői munkaközösségek segítségadásáról, annak érdekében, hogy csökkenjen a túlzott és sokszor felesleges szülői elkérések száma. 8ARDOSI NÉMETH JANOS Négysorosok A népről \ népre mutat — mondják — rímeid. Nem. Nem. A nép szól, az vagyok magam, a sokból egy, de egyben is a sok. Oly érthetetlen? Én sem érthetem. Kaszák alatt Nagy láng-kaszák összeperzseltek, kifosztva állnak már a kertek, ami marad a szélbe szállva dolgom hírét viszik a nyárba. Gyurkó László Kevesebb szünet és hiányzás S * w
