Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)

1973-09-23 / 252. szám

Orsi Ferenc: 9 U jzrínyfvórban. Tágas, maszelt fo- lú, egyszerű terem. A magasan, lőrésszerűén elhelyezett abla­koknál látszik, hogy vastagok, lövés- állók a falak. Június közepének nyár­elői napfénye lövell be ezeken az ab­lakréseken, és világítja meg az egy­szerű, de súlyos, kissé primitív faragá- SÚ berendezési tárgyakat. Ez erődít­mény, és egy puritán katona otthona. A falakon egy feszület térkép és o szigetvári Zrínyi portréja. Tölgyből faragott hosszú asztal, mellette ha­sonló megmunkálású székek, a falnál körben lócák. A sarokban Zrínyi harci fegyverzete: vértje, kardjai, pisztolyéi. A teremben Zrínyi és a futár ezre­des tartózkodik a kép kezdetekor. Zrínyi meggyötört, súlyos gondokról tanúskodó arcával kezdődik a kép, amint lassan felemeli a fejét és az azredesre néz. Zrínyi: Ez minden, amivel vigasztalni tud bennünket? Ezredes: Csak azt a parancsot ad­hatom át, gróf úr: várjanak. Higgye •I nekem, szívesebben hoztam volna ■ télihez hasonlót, támadjanak. Zrínyi nem tud ülni, keményen talpra éti. Zrínyi: Akkor várunk! Várok, és vár­hatjuk mindannyian, hogy megszólal­janak fölöttünk a harsonák. Jön majd Szent Mihály arkangyal az égi sere­gekkel, és elűzi innen a török hadat! Ezredes (Nyugtatóan): Gróf úr, ta­lán órák alatt megérkezhet a fővezér. Ezzel a legnagyobb gondunk, az egy­séges vezetés nyomban megoldódik. Feltételezheti, hogy én is várom a pil­lanatot, amikor ismét katona és nem békebíró leszek. Torkig vagyok már ezzel I Ezredes létemre dajkaságot bíztak ráml Ne is vegye zokon, gróf úr, mert április közepe óta mi egye­bet teszek, mint ön és Hohenlohe kö­zött egyeztetek, békítgetek! Zrínyi (Indulatosan): De ön sem ve­heti zokon, kedves ezredes úr, hogy elfog néha az indulat. A téli hadjárat után nyomban kértem őfelségét, hogy használjuk ki az alkalmat, és rohanjuk meg a szárnya-lába metszett Kani­zsát amíg a pogány erőre nem kap. Negyven nap múlva adtak erre enge­délyt! Negyven olyan nap veszett kár­ba, amikor a félelem és az utánpótlás hiánya megtörte volna a kanizsai tö­rököt, és nekünk a legjobb progresszu- sokat nyújtotta volna. Ezredes (Tárgyilagosan közbeveti): Ne feledje, hogy a császár Regens- burgban volt és oda-vissza húsz nap gz utazás. Zrínyi (Keservesen): Több mint két hete, hogy ide „retiráltunk” Kanizsa alól, Újzrínyivárba. Átengedtük a tö­rőknek az uralkodó magaslatokat, és a Mura megáradt vize mögé bújva csak lapulunk, várunk, ahelyett, hogy állandó támadásokkal marnánk, apasztanánk a török hadat. Ezredes: Kétélű fegyver ez. Zrínyi: „Adj munkát a vasnak, ha nem adsz, maga magát elvesztegeti, és a rozsda megeszi." Váratlanul le­csaphatnánk rójuk zabolgatás, nyerge- lés, imaidő alatt. Megszabdaljuk, akit érünk, felgyújtjuk sátraikat, és mire felócsudnak, visszavonulunk! Minden­nap egyszer-kétszer odavághatnánk, Higgye el, ezredes úr, ez fárasztaná, zaklatná, kimerítené őket, a mi em­bereinknek meg önbizalmat adna. Ezredes: Az ön magyarjainak és horvátjainak, lehet. De a birodalmi csapatok erre alkalmatlanok. A zsol­dos zsákmányolni akar, és erre nincs mód, ha a vagdalkozás után nyomban visszavonul. Zrínyi (Lemondóan): Égen két nap, egy országban két király, eqy hegyben két oroszlán, egy hadban két vezér. . . nem lehet (Legyint.) E lkeseredetten le akar ülni, de eb­ben a pillanatban kivágódik az ajtó, és a feldúlt Hohenlohe robban be rajta. Hohenlohe (Ordít): Zrínyi gróf! Mit gondol, meddig tűröm én ezt? Zrínyi előző mozdulata félbeszakad, és szembeperdül Hohenlohéval, Még nem szól, higgadtságot erőltet magára. Hohenlohe: Idenézzen! (Kiordít az ajtón.) Hozzátok ide! Az ezredes egyszerre furcsán, békít, tudakol. Ezredes: Mit jelentsen ez? Hohenlohe: Ezt csak én kérdezhe­tem tőlel (Zrínyire mutat.) Két zsol­dos cipel, támogat be g szobába egy megtépett, véres, összevert, tántorgó zsoldos katonát. Zrínyi némán, fegyel­mezetten odalép a megvert zsoldos^ hoz. Arca megrándul, orra fintorán látszik, hogy amit érez, nem kedvére vqló szag. Zrínyi: Ki ez a részeg disznó? (Hig­gadtan szólal meg Hohenlohéhoz for­dulva,) És miért hozatta ide? Hohenlohe: Hogy saját szemével láthassa, mit merészelnek a parasztjai egy birodalmi őrmesterrel . .. (Ordít.) És ne csodálkozzék azon, ha most nyomban elindítok egy század drago- nyost! Széttipratom a sárfészket! Lakószoba Üjzrínyivárban (Részlet a Zrínyi című televízió-drámából) Zrínyi szeme összeszűkül, de nyu­godtan megkerüli q zsoldosokat, csak a nyitott ajtóban pattan a szava. Zrínyi: Guzich kapitány, ide! Ezredes (Hohenlohéhoz): Gróf úr, mi történt ezzel az emberrel végül is? Beszéljen világosan! És csillapodjék meg, kérem. Hohenlohe: „önagysága” mocskos parasztjai agyonverték négy katoná­mat! Ez a nyomorultat csak a lova mentette meg! (Fújtat a dühtől.) Zrínyi nyugalmat erőltetve az asz­talhoz megy, leül, és akkor kérdezi meg hűvös, fegyelmezett hangon. Zrínyi: Olyan állapotban van a gróf úr, hogy összefüggően el tudja mon­dani, mi váltotta ki önből ezt a há­zamban szokatlan hangot? Hohenlohe (Ordít): Figyelmezte­tem .,, Ezredes (Kérlelően): Gróf Hohenlo­he, megkérem, mérsékelje indulataitl Hohenlohén látszik, hogy kényszere­detten fegyelemezni próbálja magát. Hohenlohe: ön rendjén valónak ér­zi, hogy magyar és horvát parasztok le­gyilkolják a birodalmi katonákat? Ezredes: Mikor és kivált miért tör­ténhetett ez az atrociás? Guzich (Belép az ajtón); Parancsá­ra nagyságodnak! Zrínyi (Pqrancsolóan): Fúvass riadót a kaproncai huszároknak! Ezredes (Idegesen rándul Zrínyi fe­lé): Mit akar gróf úr a lovasaival? Zrínyi (Enyhe gúnnyal): Megszemlé­lem őket. (Guzichhoz.) Pisztolyok, ka­rabélyok töttvel Aztán siess vissza, fia ml Guzich: Értettem, nagyuram! (El­siet.) Ezredes: Megmagyarázná, gróf úr? Zrínyi: Egy pillanat, ezredes. (A zsoldosokhoz.) Az a részeg állat itt marad! A másik kettő távozik! A két zsoldos Hohenlohére pillant, tőle vár parancsot, Hohenlohe: Ezt... Ezt a birodalmi sereg nevében ... Zrínyi nem figyel ró; az ezredeshez. Zrínyi: ön megengedhetőnek tartja, hogy ez a két ember a mi tárgyalá­sunk tanúja legyen? Ezredes (Kényszeredetten Hohenlo­héhoz.) Be kell látnia, gróf úr! Hohenlohe (Indulatosan int a zsol­dosoknak.) Odakint várakozzatok! A két zsoldos elengedi a részeget - az a fal melletti lócára szédül — és kimennek. Zrínyi (Az ezredeshez): Kérem, ez­redes úr, próbálja Hohenlohe gróftól megtudakolni a részleteket! Ezredes (Kérdően néz Hohenlohé- ra): Az előbb már feltettem ezt q kér­dést. Hohenlohe dölyfösen leszegi az ál­lót és hűvös hanghordozást erőltetve kezdi. Hohenlohe: Az egyik századomból öt embert élelmiszer-beszerzésre kül­dött a parancsnok. (A zsoldoshoz.) Hová mentetek? Zsoldos (Felfigyel): Parancsol, uram? Próbál felegyenesedni, de erőtlenül visszazökken. Hohenlohe: (Keményen): Hol tá­madtak meg benneteket? Zsoldos: Az úgy volt, hogy... (Me­gint megpróbál felállni, de ismét visz- szazökken.) Mennydörgettit! Egyszer- csak megütöttek! Hohenlohe (Keményen): De hol? Zsoldos: A fejemen... de lecsúszott a sisakomról a husáng ... (Fájdalma­san húzogatja a vállát.) Lehet, hogy csontom is tört! Ezredes (A zsoldos elé lép): Azt mondd meg, milyen faluban, érted? Mi a falu neve, ahol megtámadtak ben­neteket? Zsoldos: Pusztai Miklóspusztal Zrínyi arcát látjuk, a fegyelmezett komorságon át indulat villan. Ezredes (Zrínyihez): Merre van az? Zrínyi (Fegyelmezetten): Egyórányi lovaglásra Csáktornya felé. Kintről megszólal két huszártrombi­ta. A zsoldos beidegződötten állna fel, de visszazökken. Az ezredes arcá­val reagál a hangra, aztán a zsoldos­hoz. Ezredes: Kik támadtak rátok? Zsoldos: Egy öregember és asszo­nyok. Baltával, vasvillával I Nekem sze­rencsém volt, de a többiek, akik még a házban, meg a pincében voltak... (Legyint.) Guzich (Belép): Megtörtént, uram! Zrínyi (Nyugodtan feláll): Kik van­nak most Miklóspusztón? Guzich (Csodálkozva): Csak osz­szonynép, mert az embereket fegyver alá adtam, és az öreg Urzics Adám. Ismeri nagyságod, a domborui őrhely vigyázóinak megrokkant parancsnoka. Zrínyi szája szögletében gúnyos mo­soly látszik. Zrínyi: Jó borod lehet, Miklós fiam. (Int a zsoldos felé, majd az ezredes­hez fordul.) A kapitányom birtoka. Hohenlohe (Guzichra támad): Felel­ni fog a parasztjaiért! Négy halott és ez a nyomorék! Guzichból egy pillanatra a düh ki­robbanna, de fegyelmezi magát Guzich: Nagyságod... Zrínyihez fordul, aztán Ismét a mI- dosra néz, majd nyugodtan szembe­fordul Hohenlohéval: Guzich: Tábornok úri Én esők egy­szerű horvát nemes vagyok, de sem az ellenség, sem a felelősség elől még nem futottam meg soha. Hohenlohe: Kuss! Pofát be! Guzich bal keze önkéntelenül meg­markolja a kard hüvelyt jobb keze a markolat felé indul, de megáll. Ke­ményen hátat fordít Hohenlohénak és Zrínyinek mondja. Guzich: Mint nagyságod udvari ka­pitánya és belső embere tisztelettel kérek tanácsot, hogy miként tisztázha­tom magam, és őgrófsága sértésére, becsületem megvédésére milyen lehe­tőségem van. (Indulatosan folytatja.) Párbajra nem hívhatom — ahol úgy széthasítanám a fejét, mint a tököt —, az ellenség előtti vitézi vetélkedés elégtételére nem számíthatok, mert őnagyságát harcolni még nem láttam, csak a zsákmányosztásoknál viasko­dott. Hohenlohe (Ordft): Ezt! Ezt a... Zrínyi (Keményen) Hohenlohe gróf! Ne kényszeresen arra, hogy a belső emberemen át személyemet ért sérele­mért — mint magyar főrend, királyom tanácsosa - kénytelen legyek elégté­telt követelni! Ezredes: Urak! Kérem, hogy vesse­nek véaet ennek a méltatlan és med­dő viselkedésnek! Zrínyi (Hűvösen): Nem először jelen­tem ki: Nincs jogom senkit sajátiá­nak védelmében megakadályozni! To­vábbra is ezt tartom! A zsoldos fizes­sen azért, amire szüksége van. Öt is megfizetik. Az asztalhoz lép. Hohenlohe gúnyos fegyel mezettséggeL Hohenlohe: Lám, ezek a szép sza­vak vetik el az ilyen gyilkosságok mag­ját Zrínyi mintha nem is hallaná. Zrínyi: Kérem az ezredes urat, hogy a kaproncai huszárok egyik szakaszá­val küldjön ki egy császári hadbírót és vegyenek fel erről az esetről pon­tos vizsgálati protocollumot. Ezredes (Bólint): Helyest Ez így he- lyesl Kapitány úr! Haller hadbíró őr­nagynak jelentse, hogy azonnal indul­jon I Guzich: Megértettem I (Zrínyihez.) Ki vezesse a kaproncai szakaszt? Zrínyi: Darabos hadnagy. Te most ne menj oda, fiam. Guzich: Parancsa szerint lesz! (El­megy.) Ezredes (Elégedetten): Ogy vélem, ezzel befejezettnek tekinthetjük ezt a kínos ügyet. Zrínyi (Higgadtan): Még ma meg­erősítem azt a korábbi parancsomat, hogy amelyik zsoldos fizet, tisztesség­gel lássák el. (Kissé megemeli a hangját.) Ugyanakkor elrendelem, hegy a fosztogatók ellen őrséget szer­vezzenek. Hohenlohe: Én pedig kihirdetem csapataimnak: oki birodalmi zsoldosba kezet emel, vágják le, gyújtsák rá a házát! Zrínyi (Higgadtan): Istennek tet- szőbb lenne, ha ennyi hévvel tüzelné embereit a tőrök ellen. Vélem, azért bízta önre hadait a Rajnai Szövetség és nem azért, hogy keresztény jobbá­gyok vérén vitézkedjenek. Hohenlohe (Gúnyosan): Hogy miért bízták rám a Szövetség seregét, azt én tudom. Hogy mire használom? Majd eldől uram! /,rínyi higgadtan kezdi, de később elveszti a nyugalmát. Zrínyi: Azt látom, hogy az ellenségre vinni nem fűlik a foga. Oltalmazni küldték, de csak a föld szorgalmas né­pét gyötrik. A tétlen, lézengő zsoldo­sok feltörik a vermeket, rárontanak a védtelen asszonyokra, akiknek ura itt van fegyver alatti Mocskos részegre isszák magukat a roblott borból; és láttam már hitünknek olyan „harco­sát”, aki templomot tört fel, kiszórta az oltáriszentséget, hogy elragadja a kelyhet és a monstranciót. Hohenlohe (Indulatosan); Visszauta­sítom ezeket a rágalmakat! Seregem nevében visszautasítom! Sok száz mér­földről jövünk ide, hogy kockára vetve életünket, védjük az önök országát, és ez a hála érte? Zrínyi (Ironikusan): Többnyire nem az életüket vetik kockára. Inkább a zsákmányt! Ahogy hallom, az ön egyik segédtisztje vásárolta meg a szentség- tartót és a kelyhet is. Hohenlohe: Erről nem tudok. De az már bizonyos, hogy a téH hadjárat alatt miért tiltakozott ön annyira a pécsi sár ostroma ellen. (Az ezredes­nek, aki minden szóra, mozdulatra fi­gyel.) Mert a .magyar főrend, kirá­lyának titkos tanácsosa" ekkor már megegyezett — ne persze Htokban! — a pécsi vár törökjeivel, akik szívesen töltötték meg önagysága zsákjait arannyal, giert fgy e kisebb részen megváltották azt a rengeteg kincset, amit a vár el foglalásává! nyert volna a hadi Zrínyi (Megdöbben): Azt merészeli mondani, hogy engem a pécsi török megvesztegetett I ? Hohenlohe (Gúnyolódva): Vidám kis kavalkód volt akkor már az út Eszé­kig I Zsákszám az arany a vezetéklo­vakon I Zrínyi (Robban): Hazudik! Nyomo­rult kapzsi zsoldos! Eddig csak azt hittem önről, hogy jól Idomított va­dászkutya, amelyik a koncért lihegve rohan, és a legnemesebb vadakba mar. Bárkibei Akárkibe! Ha jó fokit reményében uszítják a pecérekl Nemi Nem! Egy kutya nem lehet olyan aljas, mint ön! Hohenlohe (Ordít és kardot ránt): Ez vért követel! Eberhard frank her­ceg utóda ezt még itt sem tűrheti ell Az ezredes szintén kardot ránt, és ő hárítja el a Zrínyire irányuló csq. pást Ezredes: Gróf úr! Zrínyi q sarokba pattan és máris meztelen pengéjű karddal a kezében fordul szembe Hohenlohéval. Zrínyi: Engedje, ezredes! A becsü­letemet nem hagyom! I Az ezredes közéjük át! és kiterjesz­tett karral állja el az útját Ezredes: Gráf úri Kérem önt! Zrínyi: Adjon utat oz Isten akaratá­nak! Itt ön csak tanú leheti Hohenlohe: Ezredrésze sértésért már néhány ehhez hasonló fickót a másvilágra küldtemI Ezredes: Követelem! Császárom ne­vében követelem: tegyék le a kardju­kat I A zsoldos, aki eddig a fal melletti lócán szunyókált a kiáltozásra felriad, látja a karddal szembenállókat majd megcsillan eddig bávatag szeme, a sarok felé csúszik és egy pisztolyt ka­parint a kezébe. Zrínyi (Háttal a zsoldosnak): Az Is­tenen kívül senki sem akadályozhat meg abban, hogy a becsületemet megvédjem I A zsoldos talpra áll, Zrí­nyi felé közelit és néhány lépésről cé­loz rá. A ezredes Zrínyi válla fölött vagy mellette pillantja meg a zsoldost Az ezredes arcát szemét látjuk. Egy pil­lanatig mérlegel, majd -agy villámgyors mozdulattal félretolja Zrínyit és rávett magát a zsoldosra. Bal kezével ma­gasba nyomja a pisztolyt tartó kezet jobbjával ledöfi a zsoldost A pisztoly eldörren, a feszület mellől bulUk • va­kolat. Zrínyi a főidőn fetrongő zsoldos felé fordul, az ezredes akkor tőrt] belé kardját a zsoldos ruhájába. Az ajtó — nyilván a dörrenés miatt — kivág ódik. Betoppan rajta Guzich. nyomóban a két zsoldos. Az ezredes tér magához először. Ezredes: Ez a részeg disznő hand» bandázott itt. Most már eltehetjük a kardokat (Mondja leplezően, és első­ként taszítja hüvelyébe kardját, majd a zsoldosokra parancsol.) Vigyétek kt és dobjátok a Murából Zrínyi Guzichnak nyújtja a meztelen pengét szótlanul. Guzich átveszi a kar­dot nézi, hol a hüvelye, amikor a sa­rokban a pisztoly párja mellett meg­találja, gyanakvóan pillant kőiül, majd Zrínyire néz, és elteszi a kardot Ezredes: Gráf Hohenlohe I Ugye megengedi, hogy megkérjem: pihen- jen le a szállásán! Hohenlohe tekintete végigsíkltk Zrt-’ nyin, az ezredesen, s megtapad egy pillanatra a sarokban álló és figyelő Guzichon. Kardját eíteszi, indul kifelé. Az ezredeshez, mesterkélten. Hohenlohe: Ezredes úr! Ha megér­keznék, akit várunk« Egyelőre a szál­lásomon vagyok. Köszönést bólint és megy, Zrínyt miután Hohenlohe távozott, a várako­zó Guzichra pillant Zrínyi: Köszönöm, fiam.., (Mondja elbocsátóan.) Guzich bólint, indul kifelé. Közben felveszi a főidről a pisztolyt amely ki­esett a zsoldos kezéből. Guzich: Ezt megtöltöm, uram. Z rínyi némán bólint Guzich mö­gött bezáródik az ajtó. Kettesben marad az ezredessel, néhány pillanatig méregeti a németalföldit majd csendesen megszólal. Zrínyi: Nagyon pontos pisztolyaim vannak. Egy drezdai fegyvermestertől hozattam... Ezredes: Ismerem ezt a fegyverfaj­tát a szász válosztófejedelem nyergén láttam a párját néhány esztendeje. Zrínyi (Az ezredest nézi): Rút halál­tói mentett meg az előbb ... Ezredes: Grőf úr, úgy éreztem ... Zrínyi egy kézmozdulattal elnémítja, Zrínyi: Isten a megmondhatója: a halál nekem nem rettenetes. Mégis engedje meg, hogy megköszönjem ön­nek, amit az előbb értem tett (A ke­zét nyújtja barátságosan.) Ezredes (Kezet fog Zrínyivel): Bár ennél nagyobb veszélyektől menthet­ném meg önt... Szerényen, csendesen mondja. Zrí­nyinek alig jutnak tudatáig az ezro- des szavai. Zrínyi: Egy szép halál oz egész el­folyt életet megfényesíti ... a vág ko­ronázza meg a művet Amikor először kardot kötöttem, hogy hazámért vitéz­séget űzzek, abban az árában elszán­tam magamat. Hogy bármely pillanat­ban kész vagyok meghalni, és a ha­lál emlékezete sohasem rettent meg. Ezredes: Egy részeg zsoldos fegyve­rétől? ... Gráf úr, van ennél szebb ha­lál! Zrínyi nézi az ezredest és sóhajtva leül. Zrínyi: Van ... De nem tudjuk, mi­kor rendelkezik erről a mi mennyei atyánk. Ezredes: önre — hisz fiatal! — bi­zonnyal még sok szép vár. Zrínyi mintha vállat vonna, mintha legyintene, talán csak meg borsódzik a háta. Zrínyi: Igen, tartozunk addig őrizni életünket, ameddig tisztességgel le­het, hogy hazánknak többet szolgál­hassunk vele. De az én törvényem az: kívánjam a halált, mikor életem többé tisztességes nem leheti , i i

Next

/
Thumbnails
Contents