Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)
1973-09-16 / 245. szám
Túlfeszített érzelmi szituációk... Neurózis iskoláskorban meg a gyermekeket! — Hiányoznak az alapismeretek Ne szegyenítsük Tizenöt éves diáklány gyermekkora óta túlérzékeny, társaságba nem járt, jól tanult. Egy éve töprengő, fokozottan zárkózott, tanulását is elhanyagolja. Félélemérzések kínozzák, bizonytalan. Tanulását nemcsak hogy elhanyagolta, hanem ő, aki eddig könnyen tanult, most képtelen iskolai feladataival időben elkészülni. Ez az elkészülni nem tudás jellemzi egész mostani életét. Néha hosszú percekig némán mered maga elé. Az idegorvosnak elmondta, úgy érzi, mintha minden cselekvéséhez valami „fölösleges" dolgok kapcsolódnának. Néha egyszerű, jól begyakorlott cselekvéseit csak igen lassan és nehézkesen tudja végrehajtani. Gyakran van olyan érzése, mintha „beszennyezte" volna magát, fél hozzányúlni bármilyen élőlényhez. Idegorvos ezt az állapotot neurózisnak nevezné, minthogy a kislány esete is neurotikus képpel indult, amikor kényszermechanizmusokat is mozgósított, ezért már túlment az egyszerű neurózis határán. Nem a túlterhelés okozza Arra kérem dr. Farkas Gábor ídeg-elmeszakorvost, a pécsi Gyermek-ideggondozó Intézet főorvosát, beszéljen o neurózisról,- Sokan azt hiszik, hogy a neurózis korunk betegsége. Ez tévedés. Akárcsak az, hogy egyre több az idegbeteg. Az orvos - történelem kiderítette, hogy. a neurózis gyűjtőnévvel jelölt állapot már igen régen ismeretes. Nagy történelmi személyiségek, mint Julius Caesar, Crómwell, vagy Napóleon és még sokan mások, messzemenően kimerítették a neurotikus személyiség fogalmát, Farkas Gábor főorvos áttol vezetett intézetben tizenhét szokember foglalkozik gyermek- ideggondozással. A gondozottaknak mintegy tír százaléka neurotikus, egyéb magatartási zavarban szenved az intézetben megfordultaknak ötvep százaléka, ezeknek harminc százaléko tanulási nehézségekkel küzd. — Hogy mi a neurózis és ml okozza? - Nehéz rá válaszolni. Több idegorvos egyetért azzal, hogy „egy fixálódott kóros lelki reakció”, amely voltaképpen multifaktorólis betegség, azaz olyan állapot, amelynek igen sok és a lehető legkülönféle oka van.- Szülők és pedagógusok között is akad, aki szerint a neurózis egyik okozója a túlterhelés, mi erről az ön véleménye? — A köznapi értelemben vett túlterhelésnek saját tapasztalataink szerint alig van fél százaléknyi szerepe az iskoláskorú neurózisok keletkezésében. Sokkal inkább a túlfeszített érzelmi szituációk, az alacsonyabb te- herbiróképesség stb. tekinthető a neurózist kiváltó oknak. Túlterhelésről, mint a neurózis egyik lehetséges okáról abban az esetben beszélhetünk, ha az iskolában és a családban nem megfelelően ismerik föl a gyermek reális képességeit, ennek ellenére olyan feladatok elé állítják, amelyeket nem tud teljesíteni, így a gyermek iskolai megfelelése a normális életritmusban zavart szenved. Az ilyen helyzetbe került gyerekek egy részénél az is tapasztalható, hogy a „lelkiismeretesebbjei” a követelményeket a szükséges alvási idő egy részének föláldozása árán, a játék, a sport, pihenés rovására teljesítik. Az állandó túlfeszítettség nemcsak pszichésen, hanem fiziológiai tekintetben is kimeríti a szervezetet. De a neurózis valóságos oka, hogy a gyerek ilyen körülmények között fokozott rizikó- helyzetben él, amennyiben szeretné tartani a megfelelő szintet, akar produkálni, de képességeinek hiánya, vagy más okok miatt erre nem képes. Számos példát mondhatnék, amikor a szülők válása, a gyermek elhelyezése körüli huzavona, perlekedés játszik szerepet a neurózis keletkezésében. A pszichés feszülést, az önbecsapóst, csalódást az jelenti, hogy a gyermek saját maga előtt igyekszik igazolni, hogy az a szülő, akihez került, a lehető legjobb a számára. Ha mégis kudarcok érik, igyekszik art megszépíteni, személyiségének fejlődése neurotikussá válhat. Teljesíthetetlen feladatok — Ma még gyakran előfordul, hogy kisebb kudarcok esetén a gyereket megszégyenítik .,, — Sajnos. Amikor a gyermeket sorozatos kudarcok érik, ha számára teljesíthetetlen feladatok előtt áll, biztos, hogy neurotikus tünetek lépnek fel. Azonban a mai gyermeknél csak kivételesen fordulhatnak elő teljesíthetetlen feladatok, ezek is csak akkor, ha képességei esetleg csökkentek az illető tantárg/ tekintetében. Például a matematikai kombinatív képesség, a nyelvtani szabályok alkalmazásának, vagy az olvasottak gyors felfogásának gyengesége, illetve lassúsága jelenthet — relatíve teljesíthetetlen követelményeket. Mindezek ellenére a gyermek kezdetben eredményeket próbál elérni, de részleges fogyatékossága miatt erre nem képes, sőt önérzetét is lépten- nyomon megsértik azzal, hogy „okos, de lusta”. A sorozatos kudarcok, a különlegesnek bélyegzett „legbutább, az osztályban", „Ö nem olyan, mint a testvére” stb. az iskolában is meg a családban is elszigeteli a környezettől, lehangolt, inaktív lesz. Az iskola teremtette követelmények elől igyekszik kitérni, és ez a törekvése határozza meg oz egész személyiségének további alakulását. Csökkentem a konfliktusok számát — Az olyan esetekben, tehát, amikor egyes tárgyakból érik sorozatos kudarcok a gyereket, nem azért mert számára túl magasak a követelmények, hanem mert a probléma megoldásához szükséges ismeretek hiányosak, merthogy nem lettek kikondicío- nálva megfelelő időben —, az ilyen izolált teljesítmény-gyengeségnél gyakoribb az az eset, amikor a gyermek értelmi fejlettsége az általános határain belül van, de teljesítőképessége mégis gyenge, többnyire az érzelmi-akarati élet zavarai miatt. Az ilyen gyereknek vannak vágyai, céljai, szeretne olyan bizonyítványt kapni, amilyet szülei elvárnak tőle, azonban a feladatokkal járó erőfeszítést nem tudja tartósan elviselni. Ilyen esetekben csak relatív túlterhelésről beszélhetünk, de ez a gyermek számára mégis olyan terhet jelent, omely kóros lelki reakciókhoz vezet, amely jellemszerkezetét érintik, mint például hazugság. — Elképzelhető, hogy a bevezetett tananyagcsökkentés kedvező hatással lesz a gyermekkori neurózisok keletkezésében? — Meg kell mondani, legfőbb nehézségnek nem az látszik, hogy nagy a tananyag mennyisége, hanem az, hogy hiányoznak a tananyag elsajátításához szükséges alapismeretek. Ezért válnak viszonylag teljesíthetetlenné egyes iskolai követelmények és alakulhatnak ki olyan konfliktus helyzetek, amelyek az önérvényesítési törekvések gátlásával neurózist okozhatnak, — Ki válhat neurotikussá? — Szerintem öröklöttségről nem beszélhetünk, a neurózisok keletkezésében viszont jelentős szerepet játszik a gyengébb idegalkat. Tehát bizonyos hajlam mégis csak van, ezzel számolni kell. De láttunk olyan eseteket is, amikor erős és kiegyensúlyozott személyiségek váltak neurotikussá. A Huszonötödik Színház vendégjátéka Don Quijote, a konok búsképű lovag nem hajlandó meghalni, most újabban sem, amikor pedig Gyurkó László jóvoltából estéről estére befektetik a koporsóba. Meghal, kimászik a koporsóból meg visszamászik, még kiszólni se átall onnan, el- érzékenyült szivek csitítására: játék az egész, ne izguljanak. Don Quijoténak halhatatlan lelke van, amely szívós kitartással választ magának új és új testet, sértetlenül lebeg korokon át, újra és újra nekimegy a világ ösz- szes szélmalmainak, nevetséget, felháborodást és idegességet ébresztve a kényelmes józanok seregeiben. Most is idegesít. Abban az értelemben, hogy nem hagyja békén az elandalodott önhittséget, a hazug elégedettséget, az álcázott gonoszságot, a sima szöveggel fölvértezett igazságtalanságot. Ebben a jó értelemben idegesítő ez a fafejű lovag, ez a lobogólelkű, rongyos bajnok. Aki ezekben a napokban tenyérnyi színpadokon, poros deszkákon, utca közepén vere- kedte végig magát jóiismert kalandjain, s ezúttal is, mint any- nyiszor bolondnak nyilváníttatott a világ törvényszerű igazságtalanságai mellett kardoskodó türelmetlenek által. Ámde annyira bolondnak azért mégse .. Gyurkó László mondja Don Quijote védelmében: „Azt hiszem, igaza van: az óriások ma malomnak álcázzák magukat, hogy félrevezessék oz embereket.” A színpadon a megvívandó szélmalom kereke emberekből áll, a kereket a gonoszság, a gyűlölködés forgatja s tartja össze. Kételkedhetünk-e hát abban, hogy a halhatatlan lovag törhetetlensé- gére, megszállottságára az „álcázott óriásokká!” szemben is szükség van? Amellett A búsképű lovag Don Quijote de la Mancha szörnyűséges kalandjai és gyönyörűszép halála — valódi játék, bővérű, bolondos, magóval- ragadó játék. Színház. Vásári komédia. Felszabadult, éneklő- táncoló-zenélő színjátszás. Friss légáramlot.. , ♦ A Huszonötödik Színház ki akart lépni — mindössze három éves — keretéből, a nem egészen száz főt befogadó színházterméből, a figyelmes és udvarias közönség köréből, aki jól érti a színházat és jól tudja, mikor és mennyit ülik tapsolni. A Huszonötödik Színház szerette volna tudni, milyen az, amikor a közönség ezt a fajta illemet nem eléggé jól ismeri, amellett „vájt fülekkel” sem rendelkezik. Azt is tudni szerették volna, odébb sétál-e a közönség, ha teheti, ásít-e, ha nem köti a jómodor. A színház azt is szerette volna tudni, 'igaza van-e abban, hogy a jó művészet meg kell hogy állja a helyét a legmagasabb szakmai közönség és a legtájékozatlanabb tömegek előtt is. A színház bizonyítékokat kívánt gyűjteni saját munkája számára, de bizonyítékokat egy fontos igazság mellett is: a kultúra területén dolgozók felelőssége ma talán nagyobb, mint valaha. A Huszonötödik Színház egyhetes vendégjátékot vállalt Baranyában, Gyurkó László Don Quijote-drámájával, amelyet Berek Kati rendezett, s amelyben a főbb szerepeket Jordán Tamás, Iglódy István. Marsek Gabi játszották. Elmentek a magyaregregyi búcsúba, egy rögtönzött előadást tartottak kánikulai hőségben. Csányoszrón este tíz fokos hidegben játszottak szabadban. A közönség mindvégig kitartott... A napos iskolaudvar füvén körbe ülnek-állnak a gyerekek, a kör közepén gitáros, bőrdudás fiúk, illetve a színház kis stábja, készen a „rendhagyó irodalomórára”. Az elnevezés alig jelzi, miről van Itt szó, nevezhetnénk a dolgot klubfoglalkozásnak vágy rendhagyó közön- ségcsalogatónak is. A lényeg: mit tud egy színház az előadáson kívül, rendhagyó és (majdnem) spontán módon kezdeni egy csapat gyerekkel. Rengeteg mindent. József Attilát és Weöres Sándort énekelni, dudakísérettel, a gyerekekkel együtt. Megtanítani őket egy új dalra. Játszani velük, együtt kiabálni: egy - megérett a meggy... Elmondani a Mamát meg a Medvetáncot. Meghallgatni egy mai kislány éneklő hangján: De szeretnék gazdag lenni, egyszer libasültet enni ... Tapsolós-guggolós játékot játszani velük, s közben dalolni: „Falu végén a vasvilla, mégis bejött a kolera, de nem urakra, papokra, hanem szegény parasztokra”. Végighallgatni egy feketeképű fiú cigónydalait. És megintcsak megidézni József Attilát.., Ilyen egyszerű és erős találkozás a gyerekek és a művészet között... Ha ezt — nem, nem mindennapossá, de legalább ismétlődővé lehetne tenni ,, , * Mindenekelőtt a színház saját tapasztalása, fejlődése szempontjából, azután pedig — remélhetőleg — egész színházi életünk további alakulása szempontjából jelentősnek mondható ez a vendégjáték, még akkor is, ha az évek és falvak tengeréhez mérve csak egy csepp a nyolc községnek szétosztott egyetlen hét. De a másik oldalról is érdemes szemügyre venni ezt az „egy cseppet". A Huszonötödik Színház olyan „kísérleti terepre” kívánkozott, amely még érihtet- len a színháztól. Ahonnan oz emberek nem utaznak el, mert nehéz és talán igényként sem vetődik fel bennük, egy-egy városbeli színházi előadásra. Aztán mégse egészen ilyen helyekre jutottak, hanem többségükben olyan községekbe — sőt, városba —, ahol ha nem is sokszor, de néhányszor megfordult mór színház. Hajdan a vidéki színházaknak „munkaköri” kötelességük </o!t a tájolás. Járták a falvakat, felléptek elképesztő körülmények között, ha az ember egy idősebb színésszel beszél, sok szép régi históriát hall a hőskorról . . . Később megszűnt a tájolás. Nem lehet olyan színvonalú előadásokat tartani, mint a kőszínházban, hangzott az érv. Ez kétségtelen. Az operaénekes könnyen torokgyulladást kaphat a huzattól, és a díszleteket át kell dolgozni. Még az is előfordulhat, hogy egy néző, aki útbaejtétte a kocsmát, beszól a darabba és oda az egész előadás. Az már nyilvánvaló, hogy a falu nem zarándokol be a kőszínházba, pusztán kultúrszom- jától vezérelve. Mégis ki kell hát hozzá vinni a színházat is. Persze, nem mindegy, hogyan. Darab kell hozzá, stáb, plusz- energia, lelkesedés. Vállalás. Igen, vállalás. Mihelyt ugyan- is kötelesséqévé tesszük a vidéki — és csak a vidéki — színházaknak a falura járást, mindjárt kiiktattunk eqy alapvető motívumot. A feielősségvállást, ami nélkül a dolgok lényegüket vesztik el. És mégegy fettétele van az üqynek: pénz is kell hozzá. A Huszonötödik Színház vendégjátékát részben a minisztérium, részben Baranya megye Tanácsa fizette. (Nem a színészeket, hanem az ilyenkor menthetetlenül jelentkező technikai kiadásokat.) A Pécsi Balettnek a tavalyi évadban 28 előadása volt abból a kis kamarabaiett-műsor- ból, amelyet — szakszervezeti segítséggel - falura, gazdaságokba vittek el, tehát közvetlenül az emberek közé, nem titkolt népművelési céllal. Valami- képDen valakinek vállalni kell az ilyesféle népművelés költségeit is. Természetesen oz első lépés: egy színház, amelynek célja, programja, áldozatkészsége, sőt, konkrét műsora van erre a feladatra. Viszont a második lépés jövőjén és lehetőségein érdemes lenne elgondolkodniuk a kérdés illetékeseinek. Szentlőrincen a kísérleti iskolában az egyórás közös játék után a Huszonötödik Színház brigádja és az iskola tanórai leültek az iskolai könyvtárban egy kávéra. Miután elcsitult o lelkes gyerekzsívaj, a kísérleti iskola és a kísérleti színház válthatott néhány szót a tervekről és erőfeszítésekről. Soha ilyen tanulságos beszélgetést ... A kívülálló elgondolkodhatott azon, milyen hatalmas léptekben haladnánk, ha mindenütt így értelmeznék a feladatokat és a felelősséget. Ha oz iskolák és színházak és mó* hasonló inézmények mindenütt az egészséges, gondolkodó, igazságszerető, maga lábán óllá, aktív és korszerű ember kialakításán fáradoznának. Annál szomorúbb, hogy a föllelkesült gyerekek egy része alighanem hiába vágyott ró, hogy este megnézhesse új barátainak színházi előadását, mivel — mint mondták — a szentlőrinci kultúrház tíz forintért árulta a belépőt. Hallania Erzsébet VASÁRNAPI MttlíKltT Takács László Nyolcvan éves dr. Szent-Györgyi Albert Szent-Györgyi Albert, a világhírű, Nobel-díjos, magyar származású tudóst köszönti ma a tudományos világ 80, születésnapja alkalmából. Dr. Szent-Györgyi Albert 1917-ben orvosi diplomát nyert a budapesti orvostudományi egyetemen. Élettani kutatással kezdett foglalkozni, melyet csakhamar felváltott az intenzív érdeklődés a gyógyszerkutatás iránt. Az első évek kutatási területe a bakteriológia volt, ezt követte a molekulák kémiai és fizikai-kémiai viselkedésének tanulmányozása, majd az a kutatási terület, amelyben világraszólót és maradandót alkotott, a molekula-kutatás. Kutatómunkáját Angliában, Németországban, Hollandiában és az Egyesült Államokban végezte. 1927-ben Cam- bridge-ben szerezte meg a tudományok doktora címet, majd 1932-ben hazatért Magyarországra. Itt kapta meg a No- bel-díjat 1937-ben a C-vitamin felfedezéséért, A háború alatt részt vett a fosizmusellenes mozgalmakban. 1947 óta az Egyesült Államokban él. Évek óta a sejtosztódás és a rákos megbetegedések problémáival foglalkozik és egész tevékenységével, tudományos és közéleti munkásságával az emberi élet védelmét szolgálja. Korunk nagy tudósa és nagy békeharcosa dr, Szent- Györgyi Albert, akinek 80. születésnapja alkalmából Magyarországon kiadják A tudós polgár című legújabb könyvét, amelyben mély emberséggel közelíti meg napjaink több, alapvetően égető kérdését. Szeretettel kősröntjük 80. születésnapján a nagy tudóst és humanistát, s reméljük még sok éven keresztül fogja harcát vívni az emberiség pusztítói, a betegség és háború ellep.
