Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)

1973-09-02 / 231. szám

4 DUNANTOll NAPLÓ , 1973. szeptember S. Ugrásszerűen változtak az életkörülmények Új lakásban Egy statisztikai megfigyelés tapasztalatai A Központi Statisztikai Hivatal 1971-től figyeli az új lakásba költözöttek családi és kereseti viszonyait, szociális körülményeit. A pécsi megfigyelések 1971—72-es tapasztalatait most tette közzé a KSH Baranya megyei Igazgatósága. Az új lakás általában a csa­lád életének új, magasabb szin­tű szakaszát jelenti. Javulnak a családtagok elhelyezési körül­ményei, higiéniai viszonyai, fel­oldódik számos feszültség, ame­lyek a korábbi lakásviszonyok­ból eredtek. Ezek érdekében szívesen vállalják az emberek a család költségvetésének a lakásváltozással járó megter­helését. Tanulságos dolog tehát azt vizsgálni a statisztikai elem­zés módszereivel, hogy a csa­lád körülményeinek változása hogyan összegeződik nagyobb lakossági csoportok viszonyai­ban. El5nyben a nagylakás Pécsett a vizsgált két eszten­dőben 2483 állami és magán­erőből épült új lakás segítette a lakásviszonyok javulását, a megfigyelés ezeknek a 60 szá­zalékára terjedt ki. Állami erő­ből 2001, magánerőből 482 la­kás épült. Nagyságukat vizs­gálva kitűnik, hogy az állami eszközökből épített lakások 92,5 százaléka egy-, másfél- és kétszobás és csupán 7,5 száza­léka két és fél, vagy háromszo­bás (ennél nagyobb nem épült!). Más az arány a ma­gánerőből épített lakásoknál. Az első kategóriába sorolható a lakások 60,7 százaléka. A 39,3 százalékhoz tartozó 189 lakás így oszlik meg: két és félszobás — 77, háromszobás — 75, en­nél nagyobb — 37. Érdekes ez az adat. Azt mutatja, hogy lé­tezik a nagyobb lakás iránti igény, amit ez idő szerint csak magánerős építkezés formájá­ban lehet kielégíteni, jóllehet az oly kívánatos nagyobb nép- szaporulat elősegítésének egyik feltétele lehetne, ha állami erő­ből is több nagyobb, de leg­alábbis több-szobaszámú lakás épülne. A megfigyelésbe 1443 lakást sikerült bevonni, ennyiből ér­keztek adatok, amelyek jól rep­rezentálják az egészet. A fenti lakásmennyiség így oszlik meg: bérlakás — 485, tanácsi érté- kesitésű lakás — 596, társas­házban — 171, családi házban — 191. A lakások 97 százalé­kába egy család költözött, a fennmaradó 3 százalékban két vagy több család él. de ezek is többségében családi házak­ban. Üj lakásba mindössze 26 százalék költözött gyerek nél­kül, 70 százalék egy és két gye­rekkel, s mindössze 4 százalék három vagy több gyerekkel. Az adat nem meglepő, ám elgon­dolkodtató. A családok túlnyo­mó többsége egy-két gyereknél többet nem vállal, ezt pedig — véleményünk szerint — a lakás- nagyság is meghatározza. Az átlagos családnagyság a társasházba költözőknél a leg­alacsonyabb: 2,9 fő. A nagyobb csalódok — 3,3 fős átlaggal — bér- és tanácsi értékesítésű la­kásba költöztek. Családi házak lakói lettek a legnépesebb csa­ládok — 3,6 fős átlaggal. Ugyanakkor oz egy szobára jutó lakók száma szerint az utóbbi kategóriában a legked­vezőbb a helyzet: 1,4 fő. (Ne feledjük: családi házakban van­nak a „sokszobás" lakások!) Korántsem kapunk ilyen kedve­ző képet, ha kiemeljük e kate­góriából az egy-, másfélszobás családi házakat, amelyekben egy szobára 2,5—1,8 fő jut A bér- és tanácsi értékesítésű la­kásoknál nem mutat figyelem­reméltó eltérést a lakástípuson­ként egy szobára jutó lakos­szám. Ez átlagban 1,8. szoba­számtól függően pedig 1,3—1,9 között váltakozik. Ez azt jelen­ti, hogy az új lakás nem min­den család számára a létszá­mának megfelelő nagyságú la­kossal egyenlő. Mit építenek a munkátok? Az életkörülményekben mégis ugrásszerű a változás. Az új lakások 26,8 százalékába albér­letből, in'ézeti háztartásból köl­töztek a lakók; ezt részeire bontva — 16,8 százalék tanácsi zalék társas vagy családi ház­hoz jutott, s mindössze 3,7 szá- értékesítésű lakáshoz, 6,3 szá­zalék költözött bérlakásba. A megfigyelésben kitértek ar­ra is, hogyan változott az új lakások felszereltsége a régihez viszonyítva. A bér- és tanácsi értékesítésű lakásokba, valamint társasházakba költözötteknek általában az egyötöde élt ko­rábban olyan lakásban, ahol nem volt mosdóhelyiség, vagy fürdőszoba, szennyvízelvezetés, WC., egytizede olyanban, ahol nem volt ivóvíz, negyede-fele pedig olyanban, ahol nem volt korszerű fűtés. Más képet mutat a családi házakba köl­tözöttek „előélete". Ök költöz­tek új otthonukba a legrosszabb körülmények közül: nem volt 2.6 százaléknál villany, 41 szá­zaléknál ivóvíz, 45 százaléknál mosdó vagy fürdőszoba, 52 szá­zaléknál szennyvízelvezetés, 54 százaléknál WC. és 44 százalék­nál korszerű fűtés. Érdekes az is, hogy az új la­kásokba fele-fele arányban köl­töztek fizikai dolgozók illetve szellemi foglalkozásúak. Bérla­kásokban valamivel több, ta­nácsi értékesítésében valamivel kevesebb a munkások aránya. Figyelemre méltó azonban a magánerős lakásépítésben való részvételük aránya. Az új tár­sasházak lakástulajdonosai kö­zött 73,1 százalékos többségben a szellemi foglalkozásúak van­nak, a családi házaknál viszont 72,3 százalékos a munkás-épít- tetők aránya. Nyilvánvaló, hogy az eredeti társasházépítési konstrukció nem kedvezett a fizikai munkásoknak, akik úgy gondolkodtak: ha már olyan hatalmas költségekbe verik ma­gukat, jobb, ha teljesen sajátot építenek. Ha kibontakozik és eléri célját a párt által kezde­ményezett munkáslakás-építési akció —• és miért ne lenne így? —, nyilván megváltozik a hely­zet és többen lesznek, akik a tekintélyes állami és vállalati j támogatás igénybevételével a társasház-építés változatát vá- | I osztják. Jövedelem és teher Nem érdektelen a jövedelmi viszonyok alapján is vizsgálni az új lakásba költözöttek hely­zetét. A bérlakásokba költözői­teknél a legalacsonyabb az egy főre jutó havi jövedelem: 931 forint (az átlagos családnagy­ság 3,29 fő). Ez art a helyes lakáselosztási elvet dicséri, amely szerint azok jutnak leg­olcsóbban lakáshoz, okikét jö­vedelmi viszonyaiknál fogva az leginkább megillet. A legmaga­sabb jövedelem a társasházak­ba költözötteknél található: 1550 forint (átlagos családnagy­ság 2,88 fő). Tanácsi értékes! tésű lakásoknál 1408, családi házaknál 1224 forint az egy főre jutó havi jövedelem. Ennek a másik oldala, hogy az új lakás bére, illetve az OTP-törlesztés milyen terhet ró a családi költségvetésre. A bérlakásba költözöttek átlagos lakbére 313 forint, ami a csalá­di jövedelem 10,2 százalékát teszi ki. A tanácsi értékesítésű lakás 350 forintos törlesztése a legkedvezőbb a családi jövede­lemre nézve, mindössze 7,6 szá­zalékot tesz ki. A családi házat építők jövedelmük 9,8 százalé­kát terhelik le a havi 437 forint­tal. A társasházak építésében résztvevők pedig a 606 forintos törlesztéssel családi jövedelmük 13.6 százalékát kötik le. (Ez a magas törlesztési teher is indo­kolja, hogy a munkások számá­ra kedvezőbb feltételeket kellett teremteni.) A VOLÁN 12. számú Vállalat ér teslti a tisztalt utazóközönséget, hogy szeptember 3-tól — hétfőtől — kezdő­dően a Pécsről Tekeresre 14 órakor induló 5200 446. sz. járatot 17 órakor, a Tekercsről Pécsre induló 5200 47 st. járatot 20 óra helyett 18 órakor közle­kedteti. De miért is oly magas Pé­csett a társasházak havi tör­lesztési összege, illetve maga a társasházépítési költség? A pé esi társasházak általában a vá ros legszebb pontjain épülnek ahol igen magasak a telekárak De a társasházak nem típuster­vek, hanem az építtetők egyéni elgondolásait tükröző tervek alapján épülnek. E két lényeges tényező is oka a magasabb építési költségnek, amiért ezt a lakásépítési formát a nagyobb jövedelmű családok vállalhat­ják. Ez is arra int, hogy a tár- sasház-kategóriába tartozó munkáslakás-építésnél körülte­kintően kell megválasztani az építési telket és a tervet, hogy a jelentős állami és vállalati támogatás mellett is minél ki­sebb terhet jelentsen részt ven­ni az építtető munkásnak ebben az építési formában. H. I. Díszünnepség az ércbányászok Kiállítások, hangversenyek A Mecseki Ércbányászati Vál­lalat dolgozói és hozzátartozóik, valamint meghívott vendégek töltötték meg tegnap délután négy órára a Pécsi Nemzeti Színház nézőterét. A vendégek között helyet fog­lalt dr. Nagy József, az MSZMP megyei Bizottságának első titká­ra, valamint dr. Földvári János, a Baranya megyei Tanács el­nökhelyettese. A vállalat veze­tőinek képviseletében jelen volt Fóka Jenő, az MSZMP Baranya megyei végrehajtó bizottságá­nak tagja, a vállalat igazgató­ja, továbbá a vállalati pártbi­zottság, szakszervezeti bizottság és a KISZ-bizottság vezetői. A Himnusz elhangzása után Fülöp Mihály, a Pécsi Nemzeti Színház művészet mondott ver­set, majd Csorba Tivadar, Pécs megyei város Tanácsa művelő­dési osztályának vezetője lépett a függöny elé. Szeretettel és tisztelettel köszöntötte a bányák összes dolgozóját Pécs egész lakosságának, közvetlenül pe­dig a művelődésügy területén dolgozók nevében. Hiszen — mint elmondta, — a város törté­nelme szorosan összefonódik a bányászat történetével. Munká­juk nyoma mindenütt jelen van, a város gazdasági és kulturális 'élete elválaszthatatlan a bá­nyászok életétől. A továbbiak­ban köszönetét mondott azért a segítségért, amellyel a város kultúrházainak szebbé, jobbá tételét segítették. Harsonák szavára mintegy száz úttörő vonult, sorfalat al­kotva a nézőtérre, egy csoport pedig a színpadra. Versekkel és énekkel köszöntötték a bányá­szokat, majd a Bánki Donát úti, a Jókai úti és a Karikás Frigyes általános iskolák tanulóinak nevében köszönetét mondtak ez iskolák korszerűsítésében nyúj­tott segítségért, majd piros szeg­fűvel árasztották el a nézőteret. Az ünnepség további részé­ben a salzburgi vendégek és a MÉV fúvószenekara adtak hang­versenyt, továbbá Cseh Mária, Vári Éva, Mester István és Marczis Demeter, a Pécsi Nem­zeti Színház művészeinek műso­ra következett. Az ünnepség a Bányószhitn-] nusz hangjaival ért véget. Új egyenruhájában hangversenyezett Pécsett a Széchenyi téren a Szénbányák fúvószenekara. Fotó: Erb János (Folytatás az 1. oldalról) ven kép, köztük grafikák, dom­borművek érzékeltetik a bányász élet küzdelmeit, és örömeit A népi ihletésű tárgyak, például a csont- és fafaragások nem csu­pán a népművészeti, de a bá­nyász hagyományokat is ápol­ják. Különféle rézdomborítások, lámpák és vázák művészi funk­ciójuk mellett sejtetik, hogy a modern lakáskultúra részei is lehetnek. Ugyancsak délelőtt o Petőfi Művelődési Házban Vasason megnyílt a II. bányász fotópá­lyázat kiállítása. Több mint hat­van fotó és portré mutatja be itt a bányászéletet, láthatjuk a Kossuth-bányát, a Petőfi-akna tornyát és a lengyel bányavi­dékeket. A fotótárlatra a Ko­dály, a Puskin Művelődési Há­zak is elküldték munkáikat Délután a Puskin Művelődési Házban Harányi Attila nép iparművész kiállításának meg nyitójára került sor. Az ünnepi megnyitó beszédet Rácz Sándor, a Komlói városi Tanács V. B művelődési osztályának vezető je mondta. A népművész leg alább hatvan alkotása, szobrai festményei és népi iparművé sieti tárgyai a bányászsorsról vallanak. A Széchenyi téren délután négy órától bányászzenekarok szabadtéri hangversenyét hall­gathatták a sétálók. Közremű­ködött a katowice-siemianowi- cel Michal-bánya ötven tagú fú­vószenekara, amely nyolcvan éve alakult és a tavalyi siklósi várfesztiválon szintén nagy si­kerrel szerepelt. Jozef Konwisorz karmester vezényelte a zenekart. Jobbára lengyel szerzőket. így Byszewski, Moniüszko, Kiesewet- ter alkotásait szólaltatták meg. A másik közreműködő együttes a hatvan éve alakult Mecseki Szénbányák Központi Fúvósze­nekara volt, vezényelt Gorrieri Ferenc karmester. A díszhang­versenyre érkezett fúvószenésze­ket és az ünneplő közönséget a Pécs megyei város Tanáfsa Mű­velődésügyi Osztálya nevében Várady Géza köszöntötte. A pi­ros lengyel és a kék egyenruhás magyar fúvószenészek .megszó­laló dallamai tegnap is a bá­nyásznapi ünnep, az emlékezet és a muzsika szépségét hir­dették Hétfőtől lehet jelentkezni Politikai vitaklub Pécsett A fiatal pécsi értelmiségiek már régebben felvetődött igé- I nyének megfelelően a Városi j Tanács közművelődési csoportja j és a Doktor Sándor Művelődési j Központ dr. Horváth Béla ügyészségi fogalmazó vezetésé­vel politikai vitaklubot szervez. A klubban hetenként egy alka­lommal lesz foglalkozás viták­kal, korreferátumokkal — bél­és külpolitikai kérdésekről, köz­életi problémákról. Havi egy al­kalommal reprezentatív rendez­vényt terveznek neves fővárosi, vagy helyi előadóval. Ezek a rendezvények nyilvánosak lesz­nek, a klub egyéb munkája zártkörű. A Doktor Sándor Mű­velődési Központban létesíten­dő politikai vitaklubba ugyan­itt lehet jelentkezni szeptember 3. és 7. között minden délután 18 óráig. Az alakuló foglalko­zásra szeptember 13-án 18 óra­kor kerül sor. Fegyveres rablás Harkányban Augusztus 26: Nyolc óra után néhány perccel a két benzinku­tas hozzáfogott a napi forgalmi jelentés elkészítéséhez, össze­számolták a bevételt. Bíró Já­nos pedig címletenként csopor­tosította a pénzt Ide az ötszá­zasok, százasok, mindegyik kü­lön, ahogy kell. Ahogy minden áldott nap szokták. Kisvártatva — a töltőállomás irodaépületének kukoricatábla felőli oldaláról — három fel- fegyverzett, álarcos fiatal ron­tott be a helyiségbe. Az első belépő, akinek a fején egy töm­lő nélküli gázálarc volt, kezé­ben csípőlövésre készen egy géppisztolyt tartott. A másik ál­arcos fején harisnyából készült, szemmagasságban kivágott „sapka" volt, s kezében lövésre készen kisöbű puskát szoronga­tott. A harmadik — egészen kis termetű személy — fején báli álarc volt, kezében bunkóval. A legalacsonyabb, akin báli álarc volt, az irodában levő nyitott szekrényből az ingébe gyömöszölte a címletenként ki­válogatott harminckétezer fo­rintot. A géppisztolyos feltúrta a páncélszekrényt, de az ott le­vő, borítékba zárt előző napi bevételt, tizenegyezer forintot nem találta meg. Az ott maradt. Csak az egy forinton aluli pénzérmék maradtak ott a pán­célszekrényben hagyott pénzen kívül. A puskás felszólította a kutasokat, hogy életük kockáz­tatása nélkül ne hagyják el egy ideig a helyiséget, majd az egész társaság kihátrált öt perc telhetett el. A három fegyveres kiért az országúira, ahol nem messze két motorkerékpár állt, mellet­tük a negyedik személy. Mielőtt elérték volna a motorokat, ta­lálkoztak egy ott sétáló jegyes­párral, akiket felszólítottak, hogy menjenek a kukoricásba. Fegyvert fogtak rájuk is. Aztán Harkány felől jött egy Trabant, fénycsóvája bevilágította az or­szágutat. Akkor sletőre fogták, a gázálarcos levette fejéről a maszkot, s akkor a leány meg­látta, hogy szőke, hosszú, de nem vállig érő haja van. Be­rúgták a motorokat, s erős gáz­zal kivilágítatlanul Pécs felé el­robogtak. Ekkor jött ki a két kutas, le­állítottak egy Pécs felől jövő kocsit, kérték, hogy eredjen a motorosok után. Százharminc­cal vágtatott egészen Szálán- táig, de nem lelte őket Nem is csoda. A megtartott szemle után kiderült, hogy a tettesek egy földúton távoztak. A helyiségben egyébként szá­mos ujjnyom maradt, a tettesek minden bizonnyal kiválóan is­merték a helyi körülményeket. Ruházatuk foltos, koszos, ron­gyos volt, a géppisztolyos gu­mitalpú vászoncipőt viselt, a motorkerékpárok nyomaiból a szakértő megállapította, hogy egy Jawa és egy MZ típusú mo­torról van szó. Augusztusban Harkányban két motorlopás is történt. El­loptak egy Jawa és egy MZ tí­pusú motorkerékpárt. Ezeket még nem találták meg, az MZ rendszáma OH 78-45, a Jawáé pedig ÖN 32-13. Ez persze nem jelenti egyértelműen, hogy a bűncselekményt a lopott moto­rok segítségével követték el, az is valószínű, hogy saját motor­jukkal voltak. Eddig több tucat bejelentés érkezett A rendőrség széleskörű nyo­mozást indított, és kéri a lakos­ságot, hogy az üggyel kapcso­latos észrevételeit közölje o rendőri szervekkel,- k — A

Next

/
Thumbnails
Contents