Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)
1973-09-02 / 231. szám
KEZDŐDIK A TANÉV (rta: Bocz József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára Holnap mindenütt ünnepélyes tanévnyitókra kerül sor es kedden már kezdődik a tanítás a megye valamennyi iskolája ban. Minden tanév kezdetét feszült várakozás előzi meg, az ideit azonban különösen nagy érdeklődéssel várják pedagógusok, tanulőkk_és szülők egyaránt. [ Követni I az életet Alig több mint egy esztendővel ezelőtt jelent meg a párt Központi Bizottságának a határozata a közoktatás fejlesztéséről és ennek alapján készült el a Megyei Pártbizottság feladatterve. Ezek a dokumentumok széleskörűen és sokoldalúan elemezték egész közoktatásunk helyretét és jelölték meg a legközelebbi, valamint a távlati feladatokat. Már az elmúlt tanév is számos új elemet hozott a közoktatásba, annak ellenére, hogy tulajdonképpen a párthatározat feldolgozása az oktatási év közben kezdődött meg. A múlt év inkább az előkészítésé volt. Mint ahogy a közoktatás- politikai határozat, úgy az ebből fakadó új intézkedések kidolgozásában is pedagógusok, közoktatásügyi vezetők ezrei működtek közre. Az egész pedagógus társadalom egyetértése kísérte ezt a munkát. Éppen ezért a holnapi ünnepélyes aktussal kezdődő esztendő már a párthatározat végrehajtásának első és sok tennivalót jelentő éve lesz. Ügy vonul majd be szocialista köroktatáspolitikánk immár közel három évtizedes történetébe, mint a forradalmi jellegű változások kezdete és amely természetesen folyamatosan az elkövetkező években ismételten újabb feladatokat rá a pedagógus társadalomra. Olyan korban élünk, amikor az iskola sem konstrukciójában, sem tananyagában és képzési céljában nem. lehet már olyan értelemben hosszú éveken át mozdulatlan, ahogy a felszabadulás előtt volt Az élet, a meggyorsult fejlődés nyomán időről időre hozzá kell igazítani az oktatást a változó igényekhez. És ez már önmagában is többet követei minden pedagógustól. Mindenki előtt közismert például az iskola szerepének módosulása. Ez azonban semmiképpen sem jelenti szerepének csökkenését Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy a tömegkommunikációs eszközök rendkívül gyors térhódítása és az életritmus felfokozódósa megfosztja az iskolát régebbi súlyátóL Ennek az ellenkezője az igaz. A mai kor éppen olyan igénnyel lép fel, hogy az iskola például terjessze ki hatókörét tevékenységét az iskolai órákon túl a tanulók életére, még szobád idejük megszervezésére is. A közoktatás-politikában nem lehetnek, legalább is nem ajánlatosak éles fordulatok, az iskola természeténél fogva nem bírja el az erőszakolt, a gyors és kiváltképpen a megalapozatlan változásokat. A korábbi tapasztalatok erre különösen figyelmeztetnek bennünket. Ezért közoktatásunk korszerűsítését az eddig elért eredmények alapján a pozitív vonások erősítésével, az egymásra épülő intézkedések tudatos kimunkálásával kell végeznünk. Az elmúft egy esztendőben ezt tettük és a konkrét intézkedések, amelyek a közelmúltban napvilágot láttak, vagy ezekben a hetekben jelennek meg, egyértelműen igazolják ezt. Széles pedagógiai közreműködéssel végrehajtott tananyagcsökkentés célja: a lexikális ismeretanyag mérséklése, a gyorsan elavuló anyagrészek elhagyása azért, hogy az alapvetően fontos ismeretek tanítására, begyakorlására több idő jusson. Mire kell most felkészülni? Jóllehet széles társadalmi bázison, sok szakember egyetértésével, tehát kollektív munkaként alakult ki a végleges tananyag- csökkentés, mégis tudjuk, hogy az egyes tantárgyak anyagának csökkentése — egy-egy részlet tekintetében — nem talál eav- hangú egyetértésre. A döntés irtán azonban nincs és nem is lehet helye a további vitágak. A siker azon áll, vagy bukik, hogy m pedagógusok mennyire veszik komolyan a lexikafitás csökkentését. Hogy ha megértik: egyenesen bűn olyan ismeretekkel telezsúfolni o tanuló fejét, amelynek jószerével semmi hasznát sem veszik, de kielégítik az egyes pedagógusok, szaktanárok konzervatív igényeit. A tananyagcsökkentés ugyanakkor lehetőséget nyújt a tanári szabadságra. Teljes a tanár szabadsága a módszerek megválasztásában. Minden olyan eljárás alkalmazható, amely eredményes és nem mond ellent a szocialista pedagógia alapvető elveinek. Éljen a magyar szakos tanár azzal a szabadsággal, hogy válassza ki a neki tetsző szemelvényeket az irodalombéi, de ne váljék a tanári szabadság a dogmatikus, nacionalista szemlélet érvnéyrejuttatójóvá. A kevesebb tananyag több időt kínál az intenzívebb tanórai munkára, a gyakorlásra, az elmélyítésre és a gondolkodtatásra. Megdöbbentő, hogy köztiszteletben álló, jól felkészült tanárok néha mennyire megcsontosodtak, megrekedtek, s félelmükben szélmalom-harcba fogtak. Ugyanis amikor egyénileg megkérdezték véleményüket, két kézzel szavaztak a tananyagok csökkentése mellett, most azonmatában az ellenőrzés, az értékelés pedagógiai rendeltetésű. További teljesítményekre ösztönöz, megmutatja a gyenge pontokat, hogy azok kiküszöbölhetők legyenek. Az iskola nem ítélkezhet, vagyis nem vállalhatja azt a szelektáló funkciót, amelyet az osztályozás gyakorlata gyakran mutat. A bevezetésre kerülő intézkedésekkel kapcsolatban eltérő vélemények alakultak ki, olykor túlfűtött vitáknak voltunk a tanúi. Ez nem is csoda, hiszen hosszú éveken keresztül ez a téma az állóvízhez volt hasonló. A mostani tanévben azonban jelentősét lépünk előre. Megszűnik az átlagosztályzat az általános és középiskolákban egyaránt. Ez az intézkedés azt veszi figyelembe, hogy az átlag- osztályzat nem fejezte ki azt, amire a tanulónak, szülőnek és az iskolának egyaránt szüksége van, vagyis a személyiség sokirányú és nagyon összetett jellemzését. A tizedek nem is fejezhetik ki ezt. Ha abból az alapgondolatból indulunk ki, hogy minden tanulóban van figyelemre méltó érték, érdeklődés és hajlam és ha szükség- szerűnek tarjuk ezek kibontakoztatását, fejlesztését, akkor nem arról is, hogy az ifjúság demokratikus fejlődése ugyancsak olyan légkörben lehetséges, amelyben kiegyensúlyozot- tabban teljesítik az emberek a kötelességüket és élnek jogaikkal: amikor valakinek a szabadsága vagy joga nem sérti mások jogát és szabadságát. Úgy vélem, ennek a témának a teljes megértetése és az előrelépés még sokkal élesebben veti fel tantestületeink ideológiai fejlettségét, oktatáspolitikai tájékozottságát. Az iskolát olyan alkotóműhellyé kell fejleszteni, amelyben magas színvonalú politikai és pedagógiai igényességgel nevelik a fiatalokat. Az iskolai demokratizmusnak azt kell szolgálnia, hogy tovább növekedhes- sék az alkotó lendület, az új utak keresése, a politikai, pedagógiai kultúra és a felkészültség színvonala. Az új rendtartás megfogalmazza tételesen is a tantestületeket, illetve tagjaikat érintő jogokat és kötelessédig is feladatát és azt tapasztaltuk, hogy a viták, nézeteltérések ellenére alapvetően egyetértenek a párthatározat tételeiből és szelleméből fakadó új intézkedésekkel. Mégis úgy gondolom, hogy az elkövetkező tanévben két különösen fontos tennivalóval kell megbirkóznunk, amelyek megoldása végsősoron rányomja bélyegét egész oktatási-nevelési munkánk színvonalának növekedésére. Az egyik: tapasztalni valamilyen oktalan félelmet, kishitűséget. Azt mondják: vajon eleget tudunk-e tenni megnövekedett feladatainknak? Ez a probléma az élet szinte minden területén felvetődik. A modern kor, a gyorsuló tempó, az ezerszámra napvilágra kerülő új ismeretek felkészültebb embereket kívánnak. Kétségkívül olykor tegnapi tudással kell a ma ifjúságát nevelni a holnapra, s ez valóságos konfliktust okoz minden lelkiismeretes emberben, és igy a pedagógusokban is. A köri kertvárosi iskola első nyolc tantermét szeptember első napjaiban adják át az építők. ban szinte pánik tapasztarható egyesek körében. Pedig a csökkentés mértéke mindössze 15— 20 százalékra tehető. Mit mondanak majd néhány év 'múlva, ha a tananyag alig több mint fele lesz kötelező, s a többi fakultatív anyagot tartalmaz? Vár- •ható, hogy némely pedagógus elengedi a füle melett az új követelményeket és fokozatosan visszacsempészi az elhagyásra jelölt anyagrészeket. Ez ellen az irányító apparátusnak, a szakfelügyeletnek éppúgy fel kell lépnie, mint a nevelő-testületeknek, különben az egész jól átgondolt rendszer a visszájára fordul < I Körös munka A túlterheléssel járó gondokat az elmúlt évtizedekben kiélezte az osztályozás, az értékelés módja. Bizonyos túlzással azt lehetne mondani, hogy iskoláink nemcsak oktatásközpon- túak, hanem jegyközpontúak is voltak. Tulajdonképpen egyetlen elfogadott értékmérő az iskolai munka hatékonyságát illetően, az osztályzat. E szerint az iskola tanít, a tanuló tanul és végül a kör azzal zárul, hogy az iskola ítélkezik. A korszerű pedagógiai felfogás alaposan rácáfolt erre a „munkamegosztásra". Az iskola ugyanis a pe<- dagógusok és a tanulók közös munkájának színtere, a közös erőfeszítések és az alkotó személyiség kibontakoztatásának alkotóműhelye. A tanulás folyakülőnösképpen szembetűnő az átlagosztályzat semmitmondó és inkább formális szerepet játszó lényege. Ez az intézkedés elősegíti azt is, hogy a továbbtanulásnál eltűnjön a szinte fétis számba menő bűvös átlag, amely elnyomta az egyes tanulókban meglévő kiválóbb képességeket, egy-egy tárgy megkülönböztetett szeretetét, különleges érdeklődését a leginkább testhezálló tantárgyak iránt Az új tanév nagy érdeklődéséé számottartó intézkedése az iskolai élet demokratizmusának fejlesztése. A demokratizmus a jogok, a kötelességek és a felelősség egységét jelenti. Nem felesleges ezt először említeni, mert bizonyos viták azt tükrözik, hogy nemegyszer a jogok oldalára szűkítik le ezt a témát Mindannyian azt akarjuk, hogy az iskolában nagyobb rendre és fegyelemre neveljük az ifjúságot. (Csak zárójelben említem: az új iskolai rendtartás megtiltja a dohányzást, a szeszes italok árusítását, egyes iskolákban kötelezővé teszi a köpeny viselését, korlátozza az ékszerviselést, a kozmetikázást.) Az iskolai élet demokratizmusa a szocialista nevelés előfeltétele. Nemcsak arról van szó, hogy a tantestület tagjai esetenként védett helyzetben legyenek és ez biztosítja a lehetőséget munkájukhoz és jó közérzetükhöz, hogeket. Ezzel kapcsolatban később különböző intézkedések látnak napvilágot, amelyék például meghatározzák majd a ve- zetjpk kinevezésének feltételeit, a tisztségeit viselésének felülvizsgálatát, a képzés, illetve továbbképzés módját. A rendtartás új vonásainak érvényesítésétől azt várjuk, hogy az iskolai élet magasabb színvonalra emelkedjék és jobban készítsen elő a társadalmi közéletre. Azt várjuk, hogy jobbon kibontakozzék az ifjúsági mozgalomban az öntevékenység, az önirányítás, Reméljük, hogy az ifjúsági szervezetek vonzóbbak is lesznek, mert az ifjúsági mozgalom természetes módon foglal majd helyet a tárgyalóasztalnál, szívesen hallgatják meg képviselőinek elgondolásait, vagy éppen bíráló megjegyzéseit. Régi igazság : a közéleti tevékenységre történő felkészítés roppant fontos és felelős feladatát csak akkor tudjuk megoldani, ha az eddiginél több és jobb közéleti jellegű színtereket, fórumokat teremtünk az iskolában. I Hivatás I tudat A közoktatás központi alakja a pedagógus. Rajta áll, vvagy bukik elsősorban a jövő generációjának nevelése és oktatása. A megye közel ötezer pedagógusa őszinte lelkesedéssel és nagy hozzáértéssel végezte edvetelményeknek eleget tenni azonban úgy kell és meggyőződésem, hogy lehet is, ha mindenkiben, s igy a pedagógusokban is él az új megismerésének igénye, ha a szakma szereteíé- ből, a hivatástudatból következően felkészülnek az új feladatokra. A pedagógusközösség erejével, minden tagjának közreműködésével kell és lehet túllépni mai önmagunkon. Az elmúlt években gyakran mondogattuk, hogy a pedagógusok megbecsülése nem csupán pedagógusnapi téma, hanem a mindennapoké. A példák százai igazolják, hogy közelítünk 'ehhez az értelmes célhoz, bár néhol ellenkező tapasztalatokat is találunk. Mostanában például tanúi vagyunk annak, hogy egyes helyeken különböző rágalmakkal illetik az iskolák igazgatóit. A vizsgálatok általában kiderítik, hogy a leírtok szemenszedett hazugságok, de mire kiderül az igazság, egy egész kollektíva válik megbolydult méhkassá. Ilyen légkörben lehetetlen dolgozni. Másrészt azt is tapasztalni, hogy egyes szülők jogtalanul vádolják a tanárt, amikor gyermekük nem tanúsít megfelelő előmenetelt. Az már egyenesen bosszantó, sőt talán felháborító, amikor a különböző felmérések szinte vádiratot állítanak ki a pedagógusok ellen. Kétségtelen, hogy — mint minden szakmában, így a pedagógusok között is— akadnak gyengébb, közepes és magas szintű képzettséget szerzett emberek. A társadalom minden rétegében van morálisan gyengébb, vagy jobban felvértezett dolgozó. Az a kötelességünk, c kommunista szülőknek különösen, hogy megvédjük a becsületes pedagógusokat mindenfajta intrikával és rágalommal szemben. Nem szabad engedni, hogy egyesek lejárassák a pedagógus szakmát, mert ezzel el- bizonytalanítjuk őket. Aczél György elvtárs mondotta az úttörővezetők országos tanácskozásán: „Ideje volna megérteni- ök mindazoknak, akik oktalanul vádolják a pedagógusokat, akik kedvüket szegik, hogy ezzel felelőtlenül az egész felnövekvő nemzedéknek okoznak kárt.” A szülők most egy kicsit felsóhajtanak: végre itt a tanév! Új intézkedéseket hoztak, néhány dolgot megtiltottak, szépen kitatarozták a tantermeket. A gyereket átveszi az iskola, jó is már, mert úgyse bírtam vele, majd a tanár néni, tanár bácsi ... Furcsa állapot! Am ne legyünk egyoldalúak: egyre több az olyan szülő, aki bátran kitölthetne egy olyan kérdőívet, amely a gyerek és a szülő közösen, értékesen eltöltött nyaráról számolna be. Akinél gyermeke fejlődése nem fejeződik be az iskola kapujánál, hanem az otthon, a család hatása egészíti ki. üzemek kollektívái, szocialista brigádok munkája hozták létre a Bártfa utcai sportudvart, a Karikás Frigyes úti tanmedencét, az újpetrei ifjúsági parkot, klubot. Az iskola és a család együttes munkája, összhangja a nevelés legfőbb záloga, ezt kell erősíteni, új elemekkel gazdagítani. A vakáció vége - a családi tanidő kezdete is! Az új oktatási év kulcskérdése: milyen színvonalon tudjuk megújítani közoktatásunkat, az oktató-nevelő munkában érvényesíteni az új intézkedéseke’? Ebben kiemelkedő jelentőségű az iskolai pártszervezetek szerepe. Ezek az olykor kislétszá- mú kollektívák a párthatározat feldolgozása idején már megmutatták, hogy tudnak élni jogaikkal és kötelességeikkel. Olyan lendítő erői voltak a munkának, amely megsokszorozta a tantestületek erejét. Most is az a legfontosabb feladatuk, hogy segítsék kialakítani a kommunisták között és a tantestületekben az új rendelkezésekkel kapcsolatos egységes értelmezést, szemléletet. Ehhez minden bizonnyal nem kevés helyen vitázni kell. Nyilván szót kell érteni azokkal, akik türelmetlenek és gyorsabb változásokat kívánnak, s azokkal is, akik kishitűek. Nem kevés gondot jelent mejd az is, hogy vitába bocsátkozzanak a kényelmeskedőkkel, akik azt mondják, hogy mit kell ebből olyan nagy ügyet csinálni. Egyszóval sokféle nézet és érdek csáp majd össze, s ebben a -h ircban a pedagógus társadalom elsősorban a kommunistákra figyel, s nem túlzás azt állítani, hogy az ő állásfoglalásuk döntő jelentőségű az egységes szemlélet kialakításában. E munkára receptek nincsen-k, de támpontok vannak. Például jó kapcsolat az igazgató és a pártszervezet között; segitsék az iskolavezetést az intézkedések megvalósításában; foglaljanak állást az iskolai élet fő kérdéseiben és legfőképpen teremtsenek nyílt és őszinte légkört a munka személyekre való tekintet nélküli értékelésére, a hatásos alkotó légkör ápolására. Hosszú évek erőfeszítései Oj esztendő indul a közoktatásban, amely új feladatokat és új gondokat hoz. Közismert, hogy megyénkben a párthatározat helyi végrehajtása során jelentős erőfeszítésekkel sok eredményt értünk el, de nem vagyunk híján a problémáknak sem A közoktatás korszerűsítése, benne anyagi színvonalának emelése, nem máról holnapra megoldható, egy ilyen nagy horderejű határozat folyamatos, hosszú évek erőfeszítéseit igényli. Most sok tekintetben előre lépünk, a következő évekre — minden bizonnyal — e folyamatban konkrét, új, más tennivalókat fogalmazunk meg majd. mo VASÁRNAPI MEIKKIE? 5 \ A I 1 w
