Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)

1973-09-02 / 231. szám

1973. szeptember X, üUNANTOLI NAPLÓ 3 350 millió forint — béremelésre fl bányászat ismét előretekint Felelősebb nagyobb gazdálkodást, ellenőrzést! Simon Antal, a BDSZ főtitkára nyilatkozott lapunknak Pécsett, e Mecseki Ércbányá­dat! Vállalat központjában tar­totta soros ülését o hét ele­jén a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetősé­gének Elnöksége. A Pécsi, kihe­lyezett ülés alkalmából Simon Antal, a BDSZ főtitkára fogadta munkatársunkat, s válaszolt kér­déseinkre.- A bányásznapra készül az ország. A XXIII, magyar bá­nyásznap az ön megítélése szerint különbözik-e az iparág helyzetét, hangulatát illetően az előzőektől? — Feltétlenül, méghozzá ked­vező értelemben. A különbség a XXII. és a XXIII. bányásznap kö­zött mind a perspektívákat, mind pedig a munkahelyi lég­kört illetően rendkívül jelentős. Előnyösebb a helyzetünk, s ez mindenekelőtt azzal magyaráz­ható. hogy a szénbányászat távlatait ma sokkal világosab­ban látjuk, mint egy-két évvel ezelőtt. Ez a magyar szénbá­nyászat egészére igaz, s külö­nösei? igaz a Mecsek vonatko­zásában. A jóminőségű fekete­szén piaca biztos — sőt: az a legnagyobb gondunk, hogy nem tudjuk kielégíteni a piaci igé­nyeket. Lényeges változást je­lent helyzetünket illetően az is, hogy a párt Központi Bizottsá­gának novemberi határozata igen kedvezően érintette ipar­águnkat. Mint ismeretes, a bá­nyászat vonatkozásában meg­szüntették a szoros összefüggést a nyereség és a bérszínvonal alakulása között. Ez rendkívül nagyjelentőségű dolog, mert egyébként versenyképtelenek lennénk a béreket iletően. Az év eleji bérintézkedések is rend­kívül kedvezően hatottak. A ma­gyar bányászok mintegy 350 millió forintot kaptak, s mindez azt eredményezte, hogy a IV. ötéves tervre előirányzott élet­színvonalemelést realizálni tud­tuk, sőt bizonyos mértékben túl is szárnyaltuk. — A bányászat központi kér­dése a mind súlyosabb munka­erőgondok mielőbi megoldása. Ez viszont szorosan összefügg a munkahelyi légkörrel, a bánya­munkások gondjainak mielőbbi megoldásával. Mi az ön és a BDSZ véleménye az ezzel kap­csolatos feladatokat és lehető­ségeket illetően? — Valóban, a fiatalítás a leg- ( nagyob gond. Ennek előfeltéte- le a kereseti lehetőségek folya- | matos javítása, a munka köny- nyítése és veszélytelenebbé téte­le. De vannak más feltételek is. Itt van például a lakáskérdés. Ha jönnek is hozzánk fiatalok, egy­két év után többségük elmegy, mert reménytelennek tűnik la­káshoz juttatásuk. A fiatal bá­nyászok letelepítése létkérdés. Mint említettem, vállalatainknál jó a hangulat. Ezt most fel kell használni az eredmények javí­tása érdekében, hisz az ered­ményesebb munka több lehető­séget jelent a szociális, kulturá­lis és egyéb igények kielégíté­se vonatkozásában is. Nagyon fontos dolog, hogy vállalataink j éljenek a munkáslakás-építesi akció adta lehetőségekkel. Itt ( jegyzem meg, e téren a bara- i nyai bányavállalatok sokat tét- I tek. Példaképp említem az érc- ! bányászok most alakuló mun- káslakás-építő szövetkezetét. De mondjuk mea őszintén: még ez | is kevés. Központi segítségre ! van szükség. — Nagyon fontos a fiatalítás, j azaz a jövő szempontjából, I hogy bányavállalataink mindent [ megtegyenek a jogos kulturális és sportigények kielégítése ér­dekében. A követelmények gyor- j san változnak, s ezt figyelembe ; kell vennünk. — Sokat beszélünk a hangú- \ latról, de legtöbbször csak úgy j általában. Nézzünk két olyan I göndör konkrétan, melyek rend­kívül kedvezőtlenül hatnak o hangu'atalakulás szempontja- bői. Az egyik a rehabilitáció kér­dése, a másik a munkaidő ér­telmezésével kapcsolatos vita. j Az ércbányászok például évek j óta sérelmezik, hogy a le- és ki­szállási idő nem számit bele a munkaidejükbe. . . — Mindkét gondot, illetve pa­naszt ismerjük, s mindkettőt jo­gosnak is tartjuk. Beszéljünk először a rehabilitációról, ami egyébként szorosan összefügg általános elöregedés problé­májával. Igazságtalan dolog, hogy a jelenlegi nyugdíjrend­szer értelmében o nyugdíj alap jóul azokat az éveket veszik melyek már kevésbé produktí­vak; tehát a viszonylagosan kis kereset után állapítják meg a nyugdíjat. De egyáltalán: nagy gond számunkra az öregedés, hisz csökkennek a teljesítmé­nyek, csökken a bér, s ez már a nyugdíjazás előtt is feszültsége­ket okoz. A vállalatok tehetnek valamit — a MÉV például az évek után törzsgórda pótlékot fizet —, de végsösoron ezzel a problémával is országos szinten kell foglalkoznunk. — Ami pedig a ki- és beszál­lásra fordított idő munkaidőbe való beszámítását illeti: jogos kérés, hisz a munkaidő nyolc óra, de megoldani mégse lehet máról-holnapra, hisz ez újabb létszámigényeket vet fel. Mit mondhatok? Tudunk ezekről a panaszokról, s mindent elköve­tünk orvoslásuk érdekében, de miután nagyon sok pénzről van szó, bizonyos időre van szükség. Sok panasz hangzik el a mun­kaképesség-csökkenés megálla­pításával kapcsolatos orvosi el­járásokat illetően is. Vannak határesetek — például a 25 és 50 százalékos rokkantság, — me­lyeknek jelentős anyagi vonza­túk van, nagy tehát azoknak a felelősségük, akik azt mondják: ez nem 25, hanem csak 24 szá­zalék ... Igazuk lehet bizonyos esetekben azoknak, akik meg­kérdőjelezik ezeket a megálla­pítósokat. Nehéz ezt kicentizni, s ha már egy fél százalékot ke­rekíteni kell, hát inkább felfelé kerekítsünk . . . — Az Elnökség tagjai a MÉV számos üzemét leikeresték, s a kihelyezett ülés keretében ele­mezték a vállalat szakszervezeti tevékenységét, belső helyzetét. Milyen benyomásokkal távoz­nak? — A legfontosabb benyomás: az uránércbányászat őrzi a ma­gyar bányászkodás legszebb Árnyékok vetődtek a bőr vi­lágpiacára: a ruházati sertés- velúr bőrök divatja lehanyatló- ban van Európában. Mindez keserű pirula a Pécsi Bőrgyár­nak. A kereslet vitte a gyártást, rövid idő alatt kifutottak a ru­házati sertésvelúr bőrökkel, a tőkés kivitel igen magas szintet ért el. Az év első felében aztán jelentkeztek a gondok, vissza­esett az export. A tőkés partne­rek tartják ugyan megrendelé­seiket, de nem adnak színt — nincs lehívás. Mindenki Párizs intésére vár. Szeptember 8—11. között tartják a párizsi bőrhe­tet, s itt eldől, mi lesz a ruhá­zati sertésvelúr bőrökkel. A DIVAT PALFORDULASA A Pécsi Bőrgyár nagy remé­nyekkel indult az idei esztendő­nek. Tőkés kivitele néhány év leforgása alatt tüneményes gyorsasággal futott fel, ruházati sertésvelúr bőreik nagy keres­letnek örvendtek Nyugat-Euró- pában. Amikor az idei évet ter­vezték, gyorsan emelkedő világ­piaci árakra és a tavalyi 4 mil­lió dollárral szemben 1973-ra 4,5 millió dolláros exportra szá­mítottak. Az év első felében az­tán jelentkeztek a gondok, mennyiségben is, árban is, első­ként a nyugatnémet piacon, ahová kivitelük egyötöde irá­nyul. Csendes László igazgató: — Termékeink a második fél - , évre is el vannak adva, a tőkés I partnerek nem mondták le meg- | rendeléseiket. Mégis, olyan I problémáink vannak, hogy rak- \ tárra kell termelnünk, a meg- J rendelők nem adnak színt. Min­denki a szeptemberi párizsi bőr- l hetet várja, megmarad-e a ve­I hagyományait. Igazi bányász- ! kollektívákat ismertünk mag, ! nagyszerű szakembereket. Kü­lön öröm volt tapasztalni, meny- ! nyíre jó a vezetés és a munkás- j ság kapcsolata. Az emberek ) minden munkahelyen joggal el- I várják, hogy ha becsületesen dolgoznak, tekintélyük, szavuk i legyen, egyszóval: tiszteljék I őket — s ez itt így van. A veze- ! tés meg tudja nyerni célkitűzé- j sei teljesítéséhez az. embereket j — s ez a sikerek alapja, — A XXIII. bányásznapot a , mecseki szénbányászok a komlói és pécsi szénbányászati trösz- I tök egyesülésének tizedik év- ; fordulója jegyében ünnepük. Tíz év távlatából, s egy más né­zőpontból, mit mutat ez az egyesülés? — Az egyesülés része volt an­nak a koncentrációs folyamat­nak, mely napjainkban is tart, s a bányászat egészére jellem­ző. Két liaszszenet termelő vál­lalat egyesült, két olyan válla­lat, mely ugyanazon medence szénvagyonára települt - az összevonás tehát logikus volt. Jobb feltétetek teremtődtek oz erők és eszközök ésszerűbb ki­használásához, nőttek a beru­házási lehetőségek, üdvözöljük a jubiláló Mecseki Szénbányák komlói, pécsi és északi terüle­tének valamennyi dolgozóját, s további sikereket kívánunk munkájukban. Egyben megia- gadom a Dunántúli Napló szer­kesztősége által adott lehetősé­get, s Elnökségünk nevében a XXIII. magyar bányásznap alkal­mából szívből üdvözlöm a szén­bányászok mellett Baranya érc­bányász és aknamélyítő dolgo­zóit is. Jó egészséget, eredmé­nyes munkát, s jó szerencsét! — Köszönjük az interjút, s ha­sonló jókat kívánunk mi is e szép ünnep alkalmából önnek, s valamennyi magyar bányász­nak. Békés Sándor lúr, vagy sem? Legutóbb svéd üzletember járt itt, de másfelől is olyan értesüléseket szerez­tünk, hogy a párizsi bőrhét után várhatóan ismét fellendül a ke­reslet. Nappából ugyanis — a világpiac most a nappa bőrö­ket keresi — nem tudnak annyit termelni, amennyi a szükséglet, így várhatóan ismét a velúr játssza majd a vezető szerepet. Ennek ellenére komolyan fog­lalkozunk a gyártmányfejlesztés­sel ... LAZAS ÜTKERESES A Pécsi Bőrgyárban tehát megindult a piacok átértékelé­se. Egymást érik a piackutató j és tájékozódó utazások, s a j gyártmányfejlesztést is ez a lá- r zas útkeresés jellemzi. Itt van mindjárt a legújabb irányzat: a sertésbőrök cipőbőrökké való j feldolgozása. A cipővelúr gyár- j tását nagyüzemi szinten ugyan : még nem oldották meg, de a ( mintákat már bemutatják a pá- [ rizsi bőrhéten. Üj termék a sportnappá kabátbőr, amelyet : a külföldi cipőipar is használ- ! hat, női csizmákhoz, esetleg sportcipőkhöz. Ezzel a bőrrel ! most folynak a kísérletek, j Ugyancsak új termék az Aida : fantázianevet viselő hasítékbőr, j amelyből számottevő forgalmat ! érhetnek el. S végül itt van a mosható ingvelúr, amely igen keresett a piacon. A Pécsi Bőr- j gyárnak tehát a megváltozott | piaci helyzetben jelentős új fej- I lesztési elképzelései vannak, j Csendes László igazgató: — Belekezdtünk a ruházati j sertésvelúr bőrök gyártásának j fejlesztésébe és ez nem volt rossz elképzelés. Mi sertésbőr- programról beszélünk, amelynek Pécsi Bőrgyár: váratlanul nehéz év Párizs intésére várva A szanált tsz-ek pénzügyi felülvizsgálatának néhány tapasztalata Dél-Dunóntúl bevételi hivatalainak a termelőszövetkezetek ál­tal kimutatott mérlegeredményeket jelentősen, több mint 34 millió forinttal kellett módosítaniuk. Egyes esetekben — 8,3 millió fo­rint összegben — a kimutatott veszteséget csökkenteni, többségé­ben azonban, mintegy 26 millió forinttal, a veszteséget kellett nö­velni a pénzügyi revízió megállapításai nyomán. Eltúlozták veszteségeiket Több termelőszövetkezet — miután nyilvánvalóvá vált, hogy szanálják őket, — igyekeztek veszteségeiket a legkülönbö­zőbb módon növelni és az eb- i bői eredő terhet az átlamház- I tartásra áthárítani. így többek közt nem állítottak be a mér­legbe esedékes követeléseket, növelték vesztésegeiket a saját termelésű készletek helytelen ér­tékelésével, vagy nem vették lel­tárba anyagaikat, nem számol­ták el szabályosan a mezei lel­tár értékét, manipuláltak az át­menő aktívákkal és passzívák­kal, stb. Más oldalról, még mindig je­lentős összeget tesz ki az adó­hiány és a jogtalanul igénybe­vett üzemi és beruházási támo­gatás. Példája ennek a szabad­szentkirályi „Béke” Termelőszö­vetkezet, ahol nemcsak meg nem valósult beruházást szá­moltak el szabálytalanul, 2,7 millió forint összegben, de az 1,5 millió forintos adóhiányból csaknem 1,2 millió forint volt a jogtalanul igénybevett ártámo­gatás. A termelőszövetkezet fik­tív adás-vételi szerződéssel nö­velte tehénlétszámát és vette igénybe az állami támogatást. Fiktív teljesítmények Az építési beruházások szak­értői vizsgálata is több hiányos­ságot állapított meg. Ismétlődő ezek közül a szabálytalan tel­jesítményérték elszámolás (meg nem valósult teljesítmények el­számolása, magasabb egység­árak alkalmazása stb.). Az el­számolásnál tapasztalható sza­bálytalanságok egyik forrása —, hogy a jelenlegi konstrukcióban nem ütközik a beruházó, a ter­vező, illetve bonyolító vállalat érdeke. Vagy egyértelműbben, semmi sem ösztönöz arra, hogy a beruházások minél gazdasá­gosabban, optimális ráfordítá­sok mellett valósuljanak meg. Jellemzőnek tartjuk, hogy az Ül­tetvénytelepítő és Tervező Vál­lalat például az egyik termelő­szövetkezet részére olyan mun­kákra adott ki igazolást, me­lyek elvégzésére a tsz-nek lehe­tősége nem is volt. Meggyőző­désünk, hogy az ilyen jellegű „érdekazonosság" megszünteté­se már a közeljövő feladata. Gyakran előfordul, hogy a magasabb beruházási teljesít­ményérték elszámolásának cél­ja jogtalan ártámogatás igény- bevétele, amit ezután pénzügyi problémák rendezésére hasz­nálnak fel. Egyes termelőszövet­kezetek az alaphiány helyett a veszteséget növelték, jogtala­nul. Tudott ugyanis, hogy alap­hiányra csak 5 százalékos ka­matozású és visszatérítendő állami juttatás engedélyezhető. A Pécsi Bőrgyárban gyors ütemben folynak a helyreállítási mun­kák a leégett üzemrészben. A tervek szerint szeptember első felé­ben megkezdik az új raktár építését. megvan a realitása, hiszen ha­zai nyersanyagot dolgozunk fel. Arról van itt inkább szó, hogy meg kell találni a módját, mit tudunk a sertésbőrökből kihoz­ni, milyen újdonságokat tudunk kitalálni. Növekvő a hazai kereslet h, hogy bőreinket itthon konfekcio­náljuk és úgy vigyük a külpia­cokra. A pécsi ruházati bőrök legnagyobb hazai feldolgozója a budapesti Május 1. Ruhagyár és más fővárosi üzemek, újab- j bon a Pécsi Kesztyűgyár bőrru­házati részlege, de érdeklődött | a Pécsi Vegyesipari Vállalat is. | Akadnak új külföldi érdeklő- | dók: a pécsi bőrök nagy sikert j arattak a testvérváros, Lahti vá- i sárán, a finnek mintatételeket j kértek a mosható ingvelúrból, j Egy eszéki bőrkonfekció üzem i is érdeklődött ruházati bőreik I iránt, nagy megrendeléseket emlegettek. A témára szeptem- j bér közepén visszatérnek. Hát ■ igen, majd Párizs fogja meg­mutatni a divatot... NEM NAPSÜTÖTTE PÁZSIT A Pécsi Bőrgyár, amely ta­valy elnyerte a Kiváló Vállalat címet, ha meg Is indul rende­sen az export, ér végére nem számíthat olyan nyereségre és hatékonyságjavulásra, mint a korábbi években. A nyereséget az újonnan bevezetett export­adó is apasztja. Hogyan értékelhetjük mind­ezt? A Pécsi Bőrgyár, ameddig csak egy országos vállalat gyár­egysége volt, s hazai piacra termelt, nem volt ilyen gondja, mások gondolkodtak helyette. Időközben önállóak lettek, fej­lesztésekbe kezdtek, s termé­keikkel rövid idő alatt meghó­dították a tőkés piacokat, je­lentős dollárbevételekhez juttat­va az országot. Itt azonban tu­domásul kell venni, a tőkés pia­cok, ez a terep, nem napsütötte pázsit, itt a kereslet—kínálat vas- törvénye uralkodik, a bizonyta­lansági tényezők sokaságával. A kereskedő és a fogyasztó azt a terméket, amelyet ma istenít, holnap esetleg már fanyalogva fogadja. Itt kockázatokkal kell számolni, szüntelenül újdonsá­gokat piacra hozni, ami termé­szetesen nem megy minden zök­kenő nélkül. Dehát, nagyobb léptékben beszélve, kockázat nélkül nincs vállalkozás, s ezt a kockázatot vállalni kell. Még akkor is, ha közben sokasodnak ősz hajszálaink. Mlkfósvári Zoltán Néhány szövetkezetné! több év alatt összegyűlt, az előző években selejtté vált, nem üze­meltethető állóeszközök selejte­zését csak 1972-ben végeztek el, bár a korábbi években ered­ményesen gazdálkodtak és biz­tonsági alapot is tudtak képez­ni. Ez az eljárás lényegében a selejtezésre váró eszközök érté­kében keletkező veszteségnek az államra történő végleges, vagy átmeneti áthárítását je­lenti. Baranya megyében például 4 szanált termelőszövetkezetnél oz előző évhez viszonyítva az álló­eszközök selejtezéséből eredő veszteség 5,6 millió forintra és az előző évhez viszonyítva több mint hétszeresére emelkedett. (Ezen belül például a baranya- hidvégi Közös Üt Termelőszö­vetkezetnél az emelkedés tizen­hatszoros, a szabadszentkiráiyi Béke Termelőszövetkezetnél ti- zennégyszeres volt.) Á számviteli munka A veszteséges szövetkezetek­nél a számviteli munka igen alacsony színvonalon áll. A számviteli hiányosságok hatá­sai a következőkben vonhatók össze: megnehezítik a beruhá­zások tényleges ráfordításainak megállapításait, lehetetlenné te­szik a termékenkénti önköltség- és jövedelemszámítást, nem nyújtanak megfelelő alapot a gazdálkodás eredményének fi­gyelemmel kísérésére, a társa­dalmi tulajdon védelmére, a fe- lelősségrevonásra, a vezetők ré­szére szükséges információra, nem beszélve arról, hogy a ki­egészítő részesedés, illetőleg prémium hiánya miatt a szám­viteli dolgozók cserélődése a számviteli színvonalat még to­vább rontja. A legtöbb üzemben a belső ellenőrzés nem funkcionál, az ellenőrző bizottságok által le­folytatott vizsgálatok nemegy­szer csak munkaügyi, vagy nem jelentős termelési kérdések tisz­tázására szorítkoznak. Külön gond, hogy emellett még a te­rületi szövetségek által végzett revíziók megállapításait sem hasznosítják mindenütt. Általá­nos jelenség, hogy a termelő- szövetkezetek a leltárhiányok okát csak elvétve vizsgálják U és felelősségrevonást sem igen alkalmaznak. Felelősségteljesebben! A szanálások mögött csak­nem kivétel nélkül gazdálkodá­si, szervezési, irányítási, pénz­ügyi és számviteli problémák húzódnak, és nemegyszer olyan megállapításokkal végződnek, melyek a felelősségteljesebb gazdálkodással, a szigorúbb el­lenőrzéssel, a szövetkezeti de­mokrácia megerősítésével és ér­vényre juttatásával, szorosabb beszámoltatással már eleve el­kerülhetők lennének. Cél az, hogy a rosszul gazdál­kodó és főleg ismétlődően vesz­teséges szövetkezetiek köre év­ről évre csökkenjen, az állom rendkívül széleskörű támogatá­sa mellett a szövetkezésben rejlő erők és előnyök érvényre jussanak, a szövetkezetek belső élete fejlődjön, javuljanak az önálló vállalati gazdálkodás fel­tételei. Ennek egyik eszköze, hogy a hiányosságok ne csak feltárásra, de minél szélesebb körben publikálásra, megisme­résre kerüljenek, felhívják a fi­gyelmet és inspiráljanak olyarr intézkedésekre, melyek az em' lített célok megvalósítása érde­kében hatnak. Dr. Buzánszky József, a Bevételi Főigazgatóság Pécsi Területi "Igazgatóságánali igazgatója t i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents