Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)
1973-08-26 / 224. szám
1973. augusztus 26. DUNANTOLI NAPLÓ 3 Drága volt a PVC-nyomccso Nyakig a költségekben Dynamit Nobel — Pécsi Viz- és Csatornaművek s ami a kettő között van... Ez elment vadászni, az betöltötte, ez meglátta, az meglőtte, emez lenyúzta, amaz hazavitte, ez megsütötte... — Kétségtelen, így megfizethetetlenül drága a vadászlakoma. De mert a mesében igazán nem várhatjuk el, hogy a szereplők cselekedeteit a mieinkhez hasonló gazdaságossági szempontok vezéreljék, szálljunk le a földre! A történet megyeszékhelyünkből való, arról szól, hogyan kerül manapsáq a földbe a PVC vízvezeték nyomócső, ha az történetesen nyugatnémet gyártmány. A Baumhakl házaspár A Pécsi Víz- és Csatornaművek és a nyugatnémet Dynamit Nobel cég közötti üzleti kapcsolat 1969 nyarán kezdődött. A két céget Baumhakl Ferenc, a sásdi fogyasztási szövetkezet üzletvezetője hozta össze. Az importot a Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalat bonyolította, s a külkereskedelem és a felhasználó közé mint közvetítő a Sásdi ÁFÉSZ épült be. A Pécsi Vízmű 3 millió forintért 9000 folyóméter PVC nyomócsövet vásárolt. Az üzleti kapcsolat a következő évben szünetelt, hogy aztán annál inkább megélénküljön. A forgalom ugrásszerűen megnőtt, bővült a termékek skálája, most már különböző kötőidomok is felkerültek az importlistára. Bővült a felhasználók köre is, a múlt évben a Pécsi Vízmű mellett további három vállalat lett a nyugatnémet cég partnere. A Chemolimpex és a felhasználók közé közvetítőként mindig az az ÁFÉSZ ékelődött be, ahol Baumhakl Ferencnek munkaviszonya volt. 1971-től már nem a sásdi, hanem a Déi-pesti ÁFÉSZ a Dynadur termékek hazai közvetítője. Majd 1972 tavaszától társ- közvetítő jelenik meg: Baumhakl Ferencné üzletkötővel színre lép a Tolna megyei Nagy- dorogi ÁFÉSZ. A Bevételi Főigazgatóság Pest r egyei hivatala méq abban az í vben pénzüqvi revíziót tart a Dél-pesti ÁFÉSZ-nél, véget vet a jogellenes tevékenységnek és megindítja az eljárást a gazdasági bírság kiszabására. Baumhakl Ferenc munkaviszonyát az ÁFÉSZ megszünteti és kilép a közvetítői kereskedelemből. — Ugyanekkor Baumhaklné is megválik a Nagydorogi ÁFÉSZ- töJ. Csöbörből vödörbe Azt lehetett volna várni, hogy „rövidebbre zárul” a PVC nyomócsövek útja. De nem. A Baumhaklék távozásával kivált szövetkezeti szektort állami szektor, a Baranya megyei AGRO- KER és egy magyar—nyugatnémet érdekeltségű vállalat, a MERCATOR váltotta fel. A közvetítői lánc tehát nem szűkült, hanem bővült. Míg korábban a műanyag nyomócsövek útja: Dynamit Nobel — Chemolimpex •— Dél-pesti ÁFÉSZ (vagy Nagydorogi ÁFÉSZ) — Pécsi Vízmű volt, az idei évtől kezdve: Dynamit Nobel — Chemolimpex — MERCATOR — AGROKER — Pécsi Vízmű. Ezekután cseppet sem meglepő, Baumhakl Ferenc az új formációban is megtalálta helyét, a MERCATOR KFT cégjegyzőként alkalmazta. Mondanunk sem kell, a közvetítők jelenléte a múltban, de a jelenben is teljesen felesleges. Miután az import szinte teljes eqészében tranzit áruként érkezett a felhasználókhoz, a közvetítők „munkája” lényegében annyi volt, hogy a Chemolimpex számlái alapján új számlákat készítettek a felhasználók részére. Természetesen rátették a mgguk nem kevés hasznát is. A névcsere sem oldott meg sem. mit. az állami szektor részvétele éppen úgy felesleqes és nem kívánatos ebben az áruforgalmi körben, mint az ÁFÉSZ elődöké. Az egészben a naqy kérdés: miért nem a felhasználók, a Pécsi Vízmű és a többi felhasználó kapott a Dynadur termékek importjára deviza keretet, s miért a nagykereskedelmi tevékenységet egyébként sem folytatható fogyasztási szövetkezetek? Ki vagy kik intézték a deviza kereteket? És a Chemolimpex felelőssége. Vajon nézték-e, kinek a megbízására szerzik be a drága PVC csöveket? Háromszor-négyszer, hatszor Lássuk tovább az import műanyag nyomócsövek útját! Ismert, a tanács megbízásából Pécsett jelentős vízhálózat-fejlesztés folyik. A munkálatok kivitelezője a Pécsi Víz- és Csatornaművek, a beruházás bonyolítója a Baranya megyei UNIBER. Már most közismertek a beruházási piac feszültségei, s ettől a cél- csoportos beruházásként megvalósuló pécsi vízhálózat-bővítés sem mentes. A gondokat a hosszú átfutási idő és a bekerülési értéket növelő többlet költségek jelentik. Mindezt azért érdemes említeni, mert a revizorok a beruházási végszámlákból éppen azokat emelték ki, ahol az anyagfelhasználás 95 százalékát a nyugatnémet PVC nyomócsövek képezték. Mielőtt o drága import fölött sajnálkoznánk, egy s mást feltétlen előre kell bocsátanunk. A PVC nyomócsövek vízvezetékhálózatban való hazai alkalmazása újszerű. Magyarországon először a Pécsi Vízműnél, a pécsi ivó- vízhálózat bővítésénél használták fel. Miután az alkalmazott területen múltja nincs, a laboratóriumi kísérleteken kívül más adat nem áll rendelkezésre. A műanyagok térhódítása, sokrétű felhasználása közismert. Árfekvésük azonban a helyettesitett hagyományos anyagokéhoz viszonyítva kedvezőtlen. A revizorok összehasonlításokat végeztek az Import PVC és a hazai AC nyomócsövek árai között. A külföldi nyomócső háromszor-négyszer, nagy átmérő esetén hatszor drágább, mint a hazai. Vajon a használhatósáao és az élettartama is ennyivel több, s vajon esetenként nem teszi-e meg a hazai AC nyomócső? Erről a következőkben lesz szó. Annyit még azonban: 0 nyugatnémet PVC nyomócső árát jelentősen eltorzította a közvetítők haszna és a Pécsi Vízmű különös kalkulációja. Érdekellentétek A Bevételi Igazgatóság revizorai két pécsi beruházás, a bőrgyári szennyvízvezeték és a kertvárosi alapközmű létesítésének költségeit vették nagyító alá. Kiszámították, a beruházási költségek az AC nyomócsöves megoldás esetén a két beruházásnál 2,4 millió forintba kerültek volna, szemben o közel 15 millió forint összegű PVC csőfektetés költségeivel. Ez a megoldás hatszor drágábba került! A többlet költség a bőrgyárnál 6,5 millió, a kertvárosnál 5,9 millió forint. És itt a revizorok a beruházó és a kivitelező érdekellentétére mutatnak rá. A kivitelezőnek az anyaghányad alakulása nem közömbös, még akkor sem, ha a beruházás után annak kezelője lesz. Ugyanis a felhasznált anyagra vetített költségek létesítményenként 850 ezer, illetve 860 ezer forint többlet nyereséget jelentett a Pécsi Víz- és Csatornaműveknek. Természetesen nem mindig az olcsóbb megoldás a gazdaságos. Megfontolandó lett volna azonban, hogy az adott talajviszonyok mellett vajon az AC nyomó- vezeték is megfelel-e? Ezért esett a revizorok választása éppen a bőrgyári és a kertvárosi létesítményekre. A Pécsi Vízmű a Dynadur PVC csövek alkalmazását ugyanis részben azzal indokolta, hogy a hazai előállítású AC csövek ridegek, az alábányászott, rejtett pincékkel ellátott és alámosott területeken beépítésük kockázatos, nem célszerű. Ilyen építéstechnológiai akadályok viszont az említett területeken aligha állnak fenn. Bár ennek az eldöntése műszaki feladat. Ám így legyen, de akkor alapos vizsgálódások után kell dönteni: melyek azok a területek Pécsett, ahol feltétlenül indokolt a PVC csövek alkalmazása, s melyek azok a területek, ahol a lényegesen olcsóbb árfekvésű AC nyomócsövek is megteszik. Egyiknél veszteség, másiknál nyereség A közvetítők hasznát mór említettük. De a beszerzett importanyagok elszámoló árát a Pécsi Vízmű is lényegesen eltérítette. Ezzel a lépéssel megnövelte a beruházások bekerülési értékét, egyben meg nem engedett nyereségre tett szert, amely részarányát tekintve a tisztességtelen haszon fogalmát is kimerítheti. Mivel a PVC csőfektetésre költségnorma nincs, a bonyolító hozzájárulásával az AC csőre megállapított normát alkalmazták. Ez a kalkuláció aztán jelentős hasznot hozott. A PVC- csófektetés ugyanis mintegy hatszor termelékenyebb, az alkalmazott normák tehát indokolatlanul megnövelték a beruházás bekerülési értékét, A Dél-pesti ÁFÉSZ fiktív számlázásain, számlázatlan szállításain nem csodálkozunk, de a bizonylati rend és fegyelem a Pécsi Vízműnél is kívánnivalót hagyott maga után Ezek részletezésétől most eltekintünk. Egy jellemző eset azonban mégis megérdemli még a figyelmet. A Vízmű tavaly a Dél-pesti ÁFÉSZ „feleslegesnek” minősített készleteiből megvett 1900 folyóméter PVC műanyagcsövet, amelyet aztán 80 ezer forintos veszteséggel a Nagydorogi ÁFÉSZ - nek értékesített. (üzletkötő: Baumhaklné.) A fogyasztási szövetkezet ugyanezt az árut 200 folyóméter kivételével — több mint 100 ezer forintos haszonnal továbbadta a pécsi kivitelező vállalatoknak. íme, így alakult át a Vízmű vesztesége az ÁFÉSZ nyereségévé. A csőkészlet nem mindennapos útja: Dynamit Nobel — Chemolimpex — Délpesti ÁFÉSZ — Pécsi Vízmű — Nagydorogi ÁFÉSZ — Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat — UNIBER (mint beruházó) — Pécsi Vízmű, azaz az elkészült és könyvjóváírással átvett vezetékek kezelője. így úszunk most nyakig a költségekben. Miklósvári Zoltán Mérföldkő az 1973/74-es tanév Évnyitó előtt a szakmunkásképző intézetek Korszerűbbé válik az oktatás — Újabb hiányszakmák Minden év szeptember eleje egy újabb nekirugaszkodás. Tanárnak, diáknak egyaránt. Ettől kezdve, tíz hónapon át dől el, hogyan készültek fel a diákok fogadására, hogyan sikerült biztosítani a zavartalan, eredményes tanulás feltételeit. Ez a nyár sem volt tétlen vakációzás a szakmunkásképző intézetekben. Nagytakarítás, tatarozás, oktatási eszközök vásárlása előzte meg valamennyi iskolában az 1973/74-es tanév kezdetét. Jönnek az e'sősök Baranya megye szakmunkás- képző intézeteiben idén több, mint kétezer elsőéves diák kezd ismerkedni valamilyen szakmával. Ez az év sem tért el a hagyományoktól, azaz egyes szakmákra bőven akadt jelentkező, némelyekre pedig egyetlen tanuló sem jelentkezett. A mohácsi 502. sz. Szakmunkásképző Intézetben huszonkettő, a komlóiban tizenkét kőműves tanulóval kevesebb jelentkezett a szükségesnél. Úgy látszik, hogy akik a kőműves szakmát akarják megtanulni, szívesebben jönnek Pécsre. A szigetvári 509-es intézetben ugyanis szintén hiány mutatkozik, itt tízzel kevesebb a kőműves tanuló, ugyanakkor Pécsett, az 506-os intézetben teljes a létszám. A pécsiek eredménye azért is figyelemreméltó, mert az országban mintegy 25—30 százalékos a hiány ebben a szakmában. Néhány évvel ezelőtt még az egyik legdivatosabb szakma volt a villanyszerelés. Idén már itt is hiáAy mutatkozik, például Komlón és Szigetváron. A forgácsolóknál is vannak még üres helyek. Mohácson nyo'c, Komlón két esztergályos tanulót tudtak volna még fogadni. Nem éppen kedvező a fonó- és a szövőipar utánpótlása sem. Hirden két osztályban, összesen negyven leány tanulhatná ezt a szakmát, ezzel szemben idén mindössze tizennyolcán jelentkeztek. Ez még mindig nem jelenti azt, hogy három év múlva ennyi szakmunkásnővel gyarapodik a gyár, mivel évközben is nagy a lemorzsolódás. Annak ellenére, hogy „női szakma" ez, nagy fizikai felkészültséget, állóképességet követel. Mint Pécsváradon elmondták, a sertés-, a szarvasmarha tenyésztő és a húsipari szakmák ellátottságával nincs különösebb gond. A parképítő és dísznövénytermesztő szakmákra is bőven volt jelentkező. Sajnos, nem mondható el ugyanez a zöldségtermesztőkre, a villányi Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Intézetben bőven jutna még hely az e szakma iránt érdeklődőknek. Hosszú idő óta a hiányszakmák egyik listavezetője a vájártanuló. Komlón, az idei jelentkezőkből — a szükséges két osztály helyett — alig tudtak egyet összeállítani. Legsúlyosabb a helyzet a vasbetonkészí- tó és a tetőfedő szakmáknál, az 506-os intézetben elpanaszolták, hogy idén e kettőre egyetlen jelentkező sem akadt. Az ácsoknál mintegy negyven százalékos a hiány, bádogos szakmára a szükséges létszámnak alig egy tizede jelentkezett. Az 500-as Szakmunkásképző Intézet történetében először, idén nyolc leány kezdi tanulni az esztergályos szakmát. Ogy tűnik, a szakmunkásképzésben is megindul az egyenjogúsodós, Szigetváron például a cipész szakmára jelentkezett leányok már nem csak a felsőrészkészítést tanulják. Változások Természetes, hogy minden év hoz vajami újat, ez a szeptember azonban mérföldkőnek számít. Elsejétől a megyei tanács irányítása alá kerülnek azok a szakmunkásképző intézetek, amelyek eddig a Munkaügyi Minisztériumhoz tartoztak. A szakmunkásképzés 1970-ben elkezdett reformja ebben a tanévben fejeződik be. Az óratervek elkészítése a szokásosnál több munkát adott ezen a nyáron az iskolák vezetőinek, tantestületének. Változott az elmélet és a gyakorlat aránya. Az 500-as Intézetben Is megnöve- kedett az elméleti órák száma, így, bár a korábbi évekhez képest csökkent a tanulók létszáma, a tanterem szükséglet megnövekedett Ugyanitt, Idén kezdődik a befejező képzés. A „B"- tagozatos — emelt szintű — osztályokban végzettek eddig valamelyik szakközépiskolában szerezhettek érettségi bizonyítványt, ezentúl itt is működik az esti szakközépiskola, lakatos, villanyszerelő, esztergályos és női szabó szakmákban. Ugyancsak újdonság, hogy az első évi gyakorlati időt a tanulók a tanműhelyben töltik. Ezzel lehetővé válik, hogy módszeresen, egységes tanterv alapján sajátíthassák el a fémipari szakmák gyakorlati alapfogalmait. Ez később az üzemekben Is kamatozik, mivel az oda kerülő másodéveseknek nem kell ma- gyarázgatni a fémipari munkák ábécéjét A tananyagcsökkentés természetesen nem azt jelenti, hogy a tanulónak kevesebbet kell tudni, hanem azt hogy súlypontozzák a tudnivalókat. Elhagyják a kevésbé szükséges tananyagot, részletesebben foglalkoznak a lényegesebbel. A 0] tanműhelyek segítik a szakmunkásképzést heti háromnapos elméleti oktatás bevezetése miatt fokozottabban kell törekedni a gyo^ korlati idő jobb kihasználására, a munka megszervezésére. Ebben sok múlik a vállalatokon. Az 508-as intézetben már rendszeresen folynak a megbeszélések a különböző vállalatok képviselőivel e célok megvalósítására. Mátrai Károly igazgató elmondta, hogy jó eredményeket várnak az olyan üzemekkel való együttműködéstől, mint a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat, a Gázmű, a Porcelángyár, a Cserkút! Gépjavító, valamint több szövetkezet, vállalat. Ezek biztosították idén Is a különféle oktatási segédeszközök nagyrészét, továbbá a gyakorlati képzés egyéb feltételeit. A korszerűbb oktatás, a tanulók jobb ellátása érdekében néhány kisebb iskolát a nagyobbakhoz csatoltak. így például Komlón, a ruhaipari szakmunkástanulók az 501-es intézethez, a hirdi fonó, szövő tanulók az 500-as intézethez, a cipőipari tanulók pedig a szigetvári 509-es Intézethez tartoznak szeptember elsejétőL Újak és űjjásznletőfc Régen várják mór, s végre elkészül az új kétszáz fős tanműhely. Az eredeti tervek szerint 1974 májusára tervezték az elkészítését. azonban a Baranya megyei Építőipari Vállalat elismerésre méltó igyekezettel már idén szeptemberben átadja az 500-as Szakmunkásképző Intézet új létesítményét. 480 tanuló rendszeres gyakorlati képzését valósíthatják itt meg, korszerű eszkőzőkkeL Csak az új szerszámok mintegy millió forintba kerültek, ezenkívül az iskola saját erejéből Is nagy munkát végzett a belső berendezés kialakításában. Az intézet gondolt a tanulók iskolán kívül) foglalkoztatására Ss. 10 000 kötetes könyvtárat létesítettek, olvasóteremmel, ehhez járul még egy kulturális-nevelőtanár alkalmazása. Sellyén, • Mezőgazdasági Gépszerelő Szakmunkásképző intézetben idén ősszel kezdődik, S remélhetőleg egy év alatt befejeződik egy új tanműhely építése, mintegy 3 millió forint költséggel. A szabadidő kellemes eltöltését segíti, hogy a diákotthonban játéktermet, olvasószobát rendeztek be, ezenkívül emeletenként klubszobá-' kát létesítettek. Komlón, a MOM tanműhelye Is bővült, a jelek szerint zökkenőmentesen sikerül megoldani az esztergályos, a műszerész és a géplakatos tanulók gyakorlati képzését. Remélhetőleg október végétől normális körülmények között tarthatják meg a tornaórákat, ugyanis akkorra ígérte a kivitelező a tornaterem építésének befejezését. Több, mint hatszázezer forintot fordítottak az 506-os intézetben az iskola felújítására, ezenkívül korszerű oktatási segédeszközök vásárlására mintegy százezer forintot költöttek. Mohácson is, közel 160 ezer forintba került a karbantartás és a szemléltető eszközök beszerzése. Az iskolák tisztán, kifestve, a lehetőségnek megfelelően felszerelve, jól felkészülve várják a diákokat. Most már rajtuk a sor. Kuni ex Gyula •u I i