Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)

1973-08-19 / 218. szám

4 DUNÁN TÜLI NAPLÓ 1973. augusztus 19. Május 1-én, vagy utóbb? Munkáshiány nehezíti a felüljáró tervszerű építését ISO méteren végig lehet menni — Készül a terelő út Elkezdhetik-e jövőre az északi felhajtó ág építését? .....it írni—HMM in i—hm I LYEN LESZ.,. Három X-szel — bársonyszékben... „A tervezett határidőnél egy hónappal hamarabb elkészült és holnap megnyitják Buda­pesten a Jászberényi úti felül­járót. ” ., A , eredeti tervek szerint Szolnokon az új felüljáró ava­tására 1973. november 7-én ke­rült volna sor, de az érdekelt szervek, vállalatok között meg­kötött szocialista szerződés ré­vén két és fél hónappal a ha­táridő előtt, az alkotmány ün­nepére elkészült”. (Két felüljáró-hír a Nép- szabadság augusztus 16-i és 17 i számából.) Az építésvezető háta mögött o falra kiszögeit — ki tudja, hányszor módosított - ütemter­ven szaporodnak az „elkészült" bejegyzések. Azonosításuk köny- nyű: hét helyen szerepel a be­jegyzés és hét hídmező kész, eggyel több a tervezettnél. A felüljáró már átível a Légszesz­gyár-Verseny utcai keresztezé­sen, elért a vasútvonalig, s a túloldalon is kész egy fél. A 373 méteresre tervezett hídból — műtárgyból — 217 méternyi már elkészült. Elkészült? Tulajdonképpen nem jó a szó, legalább annyi­ra nem, mint amikor egy panel­házra mondjuk, hogy elkészült, amikor a helyén van már vala­mennyi elem. Mert utána jön még a java munka és sok-sok kemény munkaóra pereg le, amíg az „elkészült” elnyeri va­lódi értelmét, A hirdetés sem segít De azért mégrs használjuk a derülátó „elkészült" szót és ez­zel aztán érjük is be. Ámbár ha lehet, próbáljuk az optimizmust egy kissé felfokozni magunkban, hogy az ütemterv „létszám” cí­mű szakaszának látványa elvi­selhetőbb legyen. Grafikon szemlélteti, hogyan tervezték a létszámalakulást a felüljáró építésénél ez év elejé­től 1974. végéig, a teljes befe­jezésig. Júniusban el kellett vol­na érni a maximumot, a 175 főt, s ezt a szintet kellene tar­tani az év végéig. S ehelyett? Júniusban 85 munkás dolgozott a felüljárón (ebből 50 volt a Hídépítő Vállalat Pécsre telepí­tett törzsgárdája), s ez azóta sem változott számottevően. Je­lenleg 100 körül mozog a mun­káslétszám, és úgy látszik, hiá­ba hirdeti a vállalat hétről hét­re a Dunántúli Naplóban, hogy ácsokat, vasbeton-szerelőket, se­gédmunkásokat vesz fel, jelent­kező nincs. A fenyegető létszámhiány már tavaly előrevetette árnyé­kát, pedig akkor még szinte semmi sem volt. Akkor vetődött fel a gondolat (erről mi is hírt adtunk), hogy a Városi Pártbi- zotság koordinációjával pécsi vállalatoktól csoportosítsanak át — természetesen ideiglenes jel­leggel — szükséglet szerinti szakmunkásokat. Az elgondo­lás — elgondolás maradt, a vál­lalatok nem szívesen váltak meg embereiktől, nem akarván koc­káztatni saját feladataik vég­rehajtását. Ez a lehetőség meghiúsult, valami reménysugár mégis fel­csillant, amikor felvetődött a nyári ifjúsági építőtábor gondo- latá. Csakhogy ez a tábor nem az volt, aminek szánták. A há­romnapos turnusok a főiskolá­sok részére a kötelező szakmai gyakorlat részét jelentették, a felüljáró építésén azonban — éppen a rövid turnusok miatt — nem sokat lendített. Bizonyos fokig mégis segítség volt ez, hi­szen a létszámban éppen akkor volt mélyponton a pécsi építke­zés, amikor a fiatalok jöttek. Volt még egy lehetőség — ez lett volna a legcélravezetőbb —, mégpedig az, hogy honvéd­ségi műszaki alakulatot kértek. Csakhogy szakasznyi-kétsza- kasznyi egységet nem tudnak vezényelni, így ez a lehetőség is kiesett. Kéthavi lemaradás És most vessünk egy pillan­tást a grafikonra. A létszám­terv vonala szépen emelkedik, a ténylegesé egyre csökken. A te­kintélyes eltérés hogyan jelent­kezik az építkezésen? Menjünk még lejjebb az ütemterven, s vegyük szemügyre a termelési érték tervezett és tényleges szá­mait és hallgassuk meg Lenti József építésvezető hozzáfűzött megjegyzéseit: — Havonta 4—4,4 millió fo­rint termelési értéket kellene hozni a pécsi felüljáró építésén. Ehelyett 3—3,2-nél feljebb nehe­zen megyünk. — A teljes építkezést nézve mit jelent ez? — A város vezetői azon van­nak, hogy 1974. május 1-én meginduljon a forgalom a fe­lüljárón. Ehhez az kellene, hogy ebben az évben 41 millió fo­rint értéket termeljünk. Létszá­munk alapján 25-öt termelhet­nénk, de az idei termelékeny munka következtében 33—34 millióra számíthatunk. — A hiányzó 7—8 millió?.. — Két hónap lemaradást jelent. — Ennyivel később indul a forgalom? — Ha csak nem lesz szigorú telünk ... A kánikula közepén vagyunk- e, vagy a végén, nem is sejt­jük, itt pedig már azon tűnőd­nek, milyen lesz a tél. Ha eny­he lesz — és miért ne lehetne enyhe? reménykedjünk — akkor talán meg lehet kurtítani ezt a két hónapot, de ha kemény tél köszönt ránk . . , No de inkább azt lássuk, miben is van a pil­lanatnyi lemaradás? — Hát ezt így nehéz meg­fogni — gondolkodik el a kér­désen Lenti József, — Legin­kább ott, ahol segédmunkáso­kat kell foglalkoztatni. Útépítés, hídfőépítés ... A felüljáró meg­lévő szakaszain már lehetne a hídtest gerendaközeinek alsó és felső betonozásán dolgozni. Segédmunkás, segédmunkás és újra csak segédmunkás ... Az építkezés mostani szaka­szában, hogy a későbbiekben ne legyen fennakadás, segéd­munkásokra van szükség. A vá­ros és környéke csakugyan nem tud 70—80 munkást adni ehhez az építkezéshez? 180 méternyi szakaszon máris végig lehet sétálni a felüljárón, év végére pedig akár az egé­szen — hídfőtől hídfőig. Októ­berben a következő emelési szakaszban — addig valameny- nyi pillér áll már — az északi végén az első két mezőbe, valamint a most elkészült sza­kasz folytatásaként egy me­zőbe emelik be a tartógeren­dákat. Az utolsó (januárra ter­vezett) emelését decemberben szeretnék elvégezni, ha a da­rukat Pécsre tudja küldeni a Hídépítő Vállalat. A jelenleg magában álló félig kész mező előtti és utáni szakasz azért marad a végére, mert itt a híd­test egy része helyszínen gyár­tott monolit szerkezet lesz az északi felhajtó ág miatt. Négy rövid hónap van hátra, s addig oly sok mindent kell megcsinálni. A legfontosabb, hogy felké­szüljön a terelőút, A Légszesz­gyár utcából leágazó Pipacs ut­ca folytatásában dózerok dol­goznak már. Néhányszáz méter­nyi utat kell megépíteni és bekötni a Déli ipari út már ké­szülő szakaszába. A Városi Ta­nács építési osztályán elmond­ták, hogy az útépítéssel időre elkészülnek, félő azonban, hogy a közműkiváltások — a szak- kifejezés ez esetben a távfűtő- vezetékek felemelését jelenti — nem lesznek meg addig, akkor pedig az utat kezdetben csak magassági korlátozásokkal le­het használni. Forgalomterelési szerepet szántak a Verseny utcának, amelynek korszerűsítésén dol­goznak. E szándékról azonban már letettek, a MÁV kertészeté­nek elhúzódó kisajátítása miatt az útépítést sem fejezhetik be. Készül azonban egy harma­dik út is a felüljáró árnyéká­ban a Bajcsy-Zsilinszky út foly­tatásaként. A közeljövőben ezen az egynyomsávú úton bo­nyolódik majd az autóbusz­forgalom. Az útépítések egy célt szolgálnak: szeptember végétől meg lehessen szüntetni minden forgalmat a Bolgár Néphad­sereg útján a déli ipari úttól északra eső szakaszon, hogy az építkezést semmi sem akadá­lyozza. Most még lehet forga­lom mellett dolgozni, de egy hónap múlva már nem. Azonnali folytatást És miközben a napi gon­dok megoldása biztosítja, hogy az ütemterv rubrikáiba időről időre bejegyézhessék az „elké­szült" szót, gondolni kell a jö­vőre is, ami ezen a tervlapon már nem szerepel. Szerződés szerint az építke­zés első szakasza a híd, a csat­lakozó csomópontok, oz északi él évvel ezelőtt Indítottuk lapunk hasábjain a lenti címmel portrésorozatunkat, mely olyan fiatal vezetőket mutatott be, akik harmincegynéhány éve­sen — vagy még fiatalabb kor­ban —, kerültek magas, felelős­ségteljes pozícióba. Sorozatunk célja kettős volt. Megpróbál­tunk képet adni arról, hol, mi; lyen területen kaptak igazán komoly feladatokat fiatal szak­emberek, s ami talán még en­nél is izgalmasabb: választ pró­báltunk adni arra a kérdésre - mi kell nálunk a karrierhez? DÉDÁSZ üzemigazgató, tsz- elnök, vállalatvezető, takarék­szövetkezeti elnök, pártbizottsá­gi titkár mutatkozott be soroza­tunk keretében - egyszóval a vezetői munka szinte minden területét sikerült beszélgetéseink alkalmával érinteni. A kiválasz­tás alapja ugyancsak kettős volt: egyrészt olyan fiatal veze­tőket kerestünk, akik első szá­mú vezetők, másrészt olyanokat, akik most, vagy nemrégiben kezdték meg felelősségteljes munkájukat, mert olyan vezető, aki ma már középkorú vagy ép­pen nyugdíj előtt áll, de amikor kiemelték maga is egészen fia­tal volt — természetesén nagyon sok van. A vezetői kiválasztás, vagy mondjuk így: a karrier mozgatórugói minden korban mások. Az államosítás idősza­kában, tehát éppen 25 évvel ez­előtt, százával kerültek egészen fiatal emberek magas vezetői posztokra — s akkor ez termé­szetes volt. Egy egész vezetői garnitúrát kellett lecserélni — volt tehát hely, szinte korlátla­nok voltak a lehetőségek. En­nek az összefoglalónak nem cél­ja értékelni, hogy állták meg helyüket a hőskor kiemeltjei, tény azonban, hogy ma is, szá­mos helyen azok az emberek ülnek az igazgatói székben, akik negyedszázada, alig három X-szel a hátuk mögött lettek ve­zetők — s tekintélyük nagy, ered­ményeik pedig tiszteletre mél­tók, — A fiatalok bátor és töme­ges kiemelése tehát egy, a mai­nál sokkal bonyolultabb és ne­hezebb helyzetben is, szép ered­ményeket hozott. Mert legelső megállapítás­ként ezt keli most is leszögez­nünk: á fiatalítás az esetek túl­nyomó többségében jó „beru­házás". Ahol fiatal az első szá­mú vezető, ott észrevehetően nő a fiatal szakemberek száma- s ez minden vállalat jövője szempontjából létkérdés. Termé­szetesen nemcsak ott figyelhe­tők meg ilyen kedvező tenden­ciák, ahol máris fiatalok állnak a legmagasabb posztokon: jól érzik magukat a fiatal szakem­berek ott is, ahol idősebb veze­tés mellett kannak jelentős fel­adatokat, illetve ahol nem ké­nyes téma a jövő, s világosan megmondják mindenkinek, mi­lyen perspektívák állnak — be­csületes munka, szorgalmas ta­nulás esetén —, előttük. Hogy hány 30 év körüli első számú vezető van Baranyában- pillanatnyilag senki sem tud­ja megmondani, hisz a helyzet állandóan változik. Tény azon­ban, hogy egyre több. Melyek azok a területek, illetve vállala­tok, ahol a fiatalítás a legszem­betűnőbb? Riportsorozatunk bi­zonysága szerint ilyen vállalat a DÉDÁSZ, s ilyen terület a me­zőgazdaság. A termelőszövetke­zetekben minden szakmáját sze­rető, becsületesen dolgozó fia­tal előtt óriásiak a lehetőségek. Ha nem is az elnöki szék, de felhajtó ág csonkjának meg­építésével befejeződik. A má­sodik szakaszhoz munkaterület kell. A Hídépítő Vállalat a fe­lüljáró elkészülte után máris építené az északi felhajtó ág hídszerkezetét, hogy embereit folyamatosan foglalkoztathassa. E területen, az Ipar utcában, azonban még állnak a házak. A város pedig a felüljáróépítés eddigi szakaszához szükséges szanálásokat befejezte — ezt jelentette legutóbb a tervosz­tály a végrehajtó bizottságnak. Mikor lesz a folytatás? Balaskó István tervosztály vezetőtől kap­tuk a választ: — A város is teljes megvaló­sulásában szeretné látni a felül­járót, ezért erőfeszítéseket tesz. komoly beosztás vár szinte min-i den fiatal szakembert. Beszélgetéseink visszatérő kér- dése ez volt: és miért éppen önt — Ezt a kérdést már csak azért is fel kell tenni, mert fel­teszik a beosztottak ezrei is. Nos, ez a sorozat nemcsak az egyes emberek vonatkozásában segített megválaszolni ezeket a kérdéseket, de lehetővé tette bizonyos általános következte­tések levonását is. Például: a KISZ-nek, illetve a KISZ-ben végzett munkának döntő szere­pe van a vezetői tulajdonságok kialakulásában. Sántavy László, a DÉDÁSZ alig több mint 30 éves üzemigazgatója, luhász István, Kossuth-bánya 31 éves pártbizottsági titkára, Czinege Imre, a Mágocsi Takarékszövet­kezet ugyancsak 31 éves elnöke lelkes és eredményes ifjúsági vezető is volt, s ezt nem tekint­hetjük véletlennek. Egy másik közös vonás valamennyi riport­alanyunk karrierjében: a meg­felelő szakmai végzettség, A folyamatos tanulás, illetve a szakma különböző lépcsőfokai­nak bejárása alapköve az előre­lépésnek. És egy harmadik ta­nulsága e beszélgetésnek: hű­ség nélkül — nincs jövő. Sán- távy László a DÉDÁSZ ösztöndí­jasa volt, Czinege Imre mágo­csi, ott született, s ott is élt mindig, Juhász István, Kos- suth-bányán kezdte, mint se­gédvájár, s mindvégig ebben az üzemben dolgozott. Varga Cso- ba, a Nádor igazgatója gyakor­latilag szintén a Nádor nevelt­je, s ugyanezt kell elmondani Dudás Gyuláról, a drávasztáral tsz 26 éves elnökéről, aki szin­tén társadalmi ösztöndíjas volt s ott csinált karriert, ahol született. Fiatal vezetőnek lenni — ez egy kicsit már kötelezővé is teszi a változtatást. Miben vál­toztattak beszélgetőpartnereink? — Vezetéstudományi szempont­ból viszonylag egyszerű a vá­lasz: — A tekintélyen alapuló vezetési módszert a részvételre építő módszer váltotta fef. Va­lamennyi beszélgetőpartnerünk „ars poétikájában” közös volt az a vágy is, hogy nyílt, őszin­te kapcsolatokat alakítson ki munkatársaival, olyan viszonyt, mely megengedi, sőt elvárja az ellenvélemények kifejtését. És még valamit: minden riportala­nyunk leszögezte, hogy a leg­fontosabb vezetői tulajdonság a példamutatás. Példamutatás a munkában, az önképzésben, a magánéletben. Oersze felszínre hoztak ezek * a beszélgetések szoron­gásokat is. Ezek közül most csak egyet: hogy marad­hat az emer népszerű akkor, ha néha nemet is mond? De hogy le. hét becsületes ember az. aki sohasem mond nemet? A veze­tő magányossá válásának ve­szélye a mi viszonyaink között is realitás, hisz a vezetőnek mindig, minden körülmények között tárgyilagosnak kell len­nie, nem tehet kivételt — s ez bizony nem egyszer a barátsá­gok feláldozását jelenti... No, de ez már egy másik ri­portsorozat témája lehetne. Három X-el bársonyszékben — ez volt hat hónapon át soro­zatunk felcíme s most, hogy kö­zelebbről is megismertünk né­hányat a legfiatalabb vezetők közül — tegyünk e mondathoz még két szót: felelősséggel, komolyan ... B. S. hogy a szükséges szanálások mielőbbi lebonyolításával is se­gítse az építkezés szüneteltetés nélküli folytatását és minél gyorsabb teljes befejezését Jövőre mindenképpen szeret­nénk az építési területet biz­tosítani. A vasút fölön mór ott ága» kodik a híd, készülve arra, hogy vasbeton ive a sínek fölé ha­joljon, s eleget tegyen annak a feladatnak, amit a tervező szánt neki. Jelképesnek tűnik, hogy a pillér árnyékában méte­res gaztól belépetten lapul a már elfeledett sorompó piros­fehér árboca. A Rózsa .Ferenc utcai sorompó már ennyire a Hársfai István AMI MAR MEGVALÓSULT J

Next

/
Thumbnails
Contents