Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)
1973-08-17 / 216. szám
DUN ANION NAPI Ö augusztus 17, Augusztus 16—20. Duna menü népművészeti seregszemle Baranyát a mecseknádasdi tánccsopoit képviseli A Duna menti népek barátságát a népművészet, a zene és tánc kifejezési eszköze is segíthetik, erősíthetik. Ez az egyik legfontosabb célja az immár hagyományossá vált Duna menti folklórfesztiválnak. Erre a negyedik népművészeti seregszemlére augusztus 16. és 20-a között kerül sor Kalocsán, Baján, Dunapatajon és Kecskeméten. Az öt nap alatt a régi és a jelenkori népi kultúrák elevenednek meg a különféle hagyományok felidézésével az együttesek, a szólisták, a népművészek változatos műsorában és természetesen a tárgyi emlékek kióllitásain. A szomszédos szocialista országokon kívül együtteseket várnak Ausztriából, NSZK-ból, Olaszországból, Franciaországból és Törökországból is. Kalocsán augusztus 17-én a táncegyüttesek felvonulnak o megnyitó ünnepségre, amely es?' te hét órakor lesz a szabadtéri színpadon. Az elkövetkező napokban az együttesek gazdag programja szórakoztatja a közönséget, így az István úti menettánc, a versenybemutató, valamint a gálaest. Itt adják át a Népek Barátsága díjat. Ugyancsak Kalocsán rendezik meg az önkéntes néprpjzi és nyelvjárási gyűjtők VII. országos találkozóját. Többek között szó lesz a szakmai tanácskozásokon a szabadtéri múzeumok helyzetéről, a földrajzi nevekről, az aratás hagyományairól, valamint arról, hogy Petőfi és a 48 as szabadságharc emlékei miként élnek a néphagyományokban. Külön kiemelendő az oz előadás, amelyik a Duna menti népek táncfolklórjában érvényesülő kölcsönhatósokkal foglalkozik. A legkiválóbb gyűjtőket az 1973. évi Sebestyén Gyula — emlékéremmel jutalmazzák. A Kalocsai I. István Gimnáziumban találkoznak c népművészet mesterei, az énekesek, hangszerszólísták, táncosak és a rigmusmondók. A Csupa Imre Üttörőházban az Országos Úttörő Néptáncfesztiválon Baranya megyét a mecseknádasdi tánccsoport képviseli. Tárlatok, kiállítások nyitották kapuikat és nyitják Kalocsán: naív festők tárlata, országos csipke- és gyermekrajzkiállítas. Fotók gyűjteménye érzékelteti a Duna menti nemzetek ezerarcú népművészetét. A közönség megtekintheti a Bács-Kis- kun megyei önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtők munkáit, dr. ,Matos Gyula magángyűjteményét és a néprajzzal foglalkozó könyveket is. S természetesen bemutatkozik a Matyóföld és Kalocsa folklórviláqa is. Baján lesz a népdalkörök országos találkozója. Az augusztus 20-i gálaesten a víziszínpadon Bács-Kisltun megye tánc- és népszokásait elevenítik fel. A József Attila Művelődési Központban pedig a népi mesemondók országos versenyét bonyolítják le. Már megtekinthető a népi fafaragók kiállítása és az a bélyeggyűjtemény is, amelynek minden egyes darabja a folklór valamilyen érdekes motívumát ábrázolja. A Sárköz és Bácska délszláv népművészetét szemléltető kiállításokat már szintén lehet látogatni. Dunapatajon augusztus 19- én már a táncpedagógusok országos tanfolyama, 20-án pedig az ifjú népi hangszeresek tábora. Búcsúzóul díszbemutatót tartanak a táborlakók a Szelidi-tó partján lévő szabadtéri színpadon. A halászat és a népi építészet érdekes emlékeivel ismerkedhetünk a kiállításokon. Ellátogathatunk az általános iskolai népművészeti szakkörök országos bemutatójára is. Első ízben kapcsolják egybe a hagyományos kecskeméti Népzenei Találkozót a Duna menti Folklórfesztivállal. Szakmai megbeszélést tartanak — a népzenészek, írók. költők részvételével — például a népzene és az ifjúság kapcsolatáról. S természetesen a népi előadók hangversenye sem marad el. Augusztus 18-án rendezik meg Kecskeméten a népművészet mestereinek országos jubileumi találkozóját. Több kiállítás is nyílt. Ezeken a látogatók gyönyörködhetnek az egykori és a mai népi hangszerekben, a naív művészet alkotásaiban és a Bács-Kiskun megyei díszítő-művészeti szakkörök munkáiban. Kialakulóban a szakosodás és koncentráció a cukorrépa-termesztésben Társadalmi összefogással Szilágy község lakosai a mellékutcákat portalanitott köves úttal látták el. A lakosság részben pénztámogatást, részben pedig tényleges munkát vállalt az útépí* tésnél, és így mintegy 3 kilométer hosszúságban készítették el oz utat Szokolai felvétele Kincsünk és gondunk: a szabadi idő (3.) Közös keringő A cukorrépa-termesztés világszerte egyre inkább kinő a kis termőterülettel rendelkező gazdaságok köréből: a növény- termesztésnek ebben az ágazatában hazánkban is szakosodás és koncentráció van kialakulóban — erről tájékoztatták az MTI munkatársát a MÉM-ben. Az 1969—70. évi mélypont után, amikor — mint ismeretes — a cukorrépa vetésterület több ezer hektárral csökkent, 1971—72-ben figyelemre méltó fellendülés következett be. A korábbinál nagyobb anyagi ösztönzés hatására egyre több gazdaság alakított ki hosszútávú termelési kapcsolatot az iparral; 1972- ben 72 ezer hektárra kötöttek több évre szóló szerződést. Tavaly már 30 szakosított mintagazdaság működött az országban, 8400 hektáros vetésterülettel. Ezek a gazdaságok már komplex módon valósították meg a korszerű agrotechnikai rendszereket, s így az országos átlaghoz képest 12 százalékkal nagyobb termésátlagot értek el. A legújabb adatok szerint 1973-ban a szakosításban tovább léptek a termelők. Nyolc úgynevezett gesztor gazdaság irányításával 16 állami gazdaság és 110 termelőszövetkezet 29 300 hektárról takarít majd be várhatóan jó termést. Négy különféle cukorrépa termelési rendszer működik az országban. ezek a gazdaságok iparszerű, magas színvonalon gépesített módszereket alkalmaznak és területük meghaladja a 16 ezer hektárt A termelés koncentrációja is kialakulóban van, a termelők egyre inkább összpontosítják az anyagi és szellemi erőket. Idén 1217 mezőgazdasági üzemben takarítanak be cukorrépát, emellett még 142 kistermelő ad majd alapanyagot a gyáraknak. A mezőgazdasági üzemek több mint fele egyelőre még csak mintegy 60 hektárral, a termelők egynegyede 60—120 hektárra vetett cukorrépát. Ez még nem éri el a cukorrépa termesztés közepesnek minősített üzemnagyságát, amely 150—400 hektárt jelent. Huszonhat nagygazdaságban azonban már 300 hek- | tár felett van a termőterület, s itt már minden tekintetben a legkorszerűbb eljárások jöhetnek számításba és a termelők anyagilag is jobban megtalálják számításukat. Üssük fel az 1972-ben megjelent „Magyarország" útikönyvet a 271. oldalon, s azt olvashatjuk: „A hagyomány szerint itt élt a Toldi szerelmében említett .pokoljáró Tar Lőrinc', a középkori kóborlovagvilág regényes alakja...” Hol élt? A Mátra nyugati lejtőjén fekvő Tar községben. Miért érdemes elmenni Nagycenkre? (Itt áll a Széchenyi család kastélya.) Melyik község lapul az 515 méter magas Kopasz-hegy tövében? (Tokaj.) Nem utazási ki mit Vezet a július A tájékoztatás mindig Fontos. Soha sem elég egyszer, mert többszöri tájékoztatás ellenére is tömegek maradnak tájékozatlanok azonos ügyben. Ezen kivont segíteni a Pécsi Vízmű is. Nyomatott egy kékboritós tájékoztatót az ingatlantulajdonosok, házkezelők, házfelügyelők részére a vízvezetéki berendezések karbantartására és a vizfogyasztás ellenőrzésére szolgáló Nyilvántartási Napló vezetésére. Elismerendő, sok fontos, hasznos tudnivalót sűrítettek húsz lapocskára. Ilyen például, hogy vízvezetéket földelésre ne használjunk, mert folyamatosan mű- anyagcső-hálózat épül és emiatt biztonsági okokból a vízmű nem engedélyezi. Helyes. De elfelejtették dátu- mozni, hogy mikor lesz ez az állapot, kétezer előtt vagy kétezer után. A mór meglévő vízhálózatra épített földeléseket az in- qatlan tulajdonosa — saját érdekében — átépíteni köteles. Néhány százméternyi műanyagcső miatt, ami eddig városunkba került, felesleges zaklatása ez a lakossáqnak. Ha az összes fővezeték műanyag lesz (mikor?), a házak fémvezetékei akÖnkiszolgáló vízóraolvasás kor is biztonságos földelést adnak. Amikor az összes ház, lakás műanyag vízvezetékcsöves lesz, azonnal végrehajtandó e fontos utasítás. Vajon időszámításunk hányadik esztendejét mutatja ekkor a naptár? Jó tudni: egy köbméter ivóvízért 1 forintot, egy köbméter elvezetett szennyvizünkért 50 fillért fizetünk. Azt is, hogy miként kell javítani, javíttatni a rossz vízvezetéket. Érdemes elolvasni a leglaikusabb lakónak és házmesternek is, mert ezernyi bizonyság van arra. hogy feltűnően sokan hiányoztak a fizikaóráról. amikor a közlekedőedényekről volt szó. A takarékosság hazafias kötelesség — így tovább a Tájé koztató. Ha e szerint tovább nyomorítom a hazafiasság fogalmát, akkor a vásárlás, a fogyasztás, sőt a vízfogyasztás is hazafias kötelesség. A vízvezetéki vízzel is takarékoskodni kell — olvasható tovább a párhuzam a hazafiasságra és a takarékosságra. Miért kell ilyen felelőtlenül dobálózni nagy és jobb sorsra érdemes fogalmakkal? Csak. Mert. Azért, mert az ingatlantulajdonosnak, házkezelő- nek (egyéb rendű és rangúnak) részt kell vennie a vízfogyasztási adatok ellenőrzésében és ingatlana vízmérőit hetenként legalább egyszer leolvasni és a fogyasztást a Nyilvántartási Naplóba bejegyezni köteles. Közük a vízmérő óra ábráját, tudatják, hoay a c-től az f-ig hogyan kell leolvasni, a Nyilvántartási Naplóba bevezetni. Dátum, vízóra gyári száma, köbméter állása, fogyasztás mennyisége, aláírás, illetve aláírások. Ismerjük az öntöltőtoll tinta- tartót? Nem. Hát oz önkiszolgáló vízfogyasztó vízóraleolvasót? Ezt majd megismerjük. FI jön majd a rég várt szép idő. amikor tudjuk, hoqy hol a házban a vízóra, fejből tudjuk gya ri számát, a köbméterek mutatói álmaink csúcspontjai lesznek és köpjük, nemcsak a csapból folyó vizet, de az óra állását is napra készen. Jó, megnyugtató ez a biza lom. Mi lehet még nagyszerűbb, mint a magunk által fogyasztott víz önolvasójának, önfizetőjé- nek, önellenőrzőjének lenni. De mi van akkor, ha mindezt nem S miként sáfárkodnak azok szabadságukkal, egyéb szabad idejükkel, akik négy kerékre ülhetnek? 1972-ben a megkérdezett autótulajdonosok 70 százaléka tett nagyobb hazai _ turistautat — ebben a hétvégi tudót kívánunk játszani az olvasóval, pusztán parányi gyöngyöt ■ kiruccanások nem szerepelnek! emeltünk ki abból a kincsestálból, amely hazánk szépségeit, ér- j —, s száz autós közül 30 kül- dekességeit, jeles helyeit tárja elénk. Az utazás, oz ország- és földre is elment kocsijával, világjárás ma tömegmozgalom. A szabad idő egyrésze ma egyenlő az utazással. Nem kétszerkettő 1955-ben mindössze kétezer magángépkocsi futott hazánkban. 1960-ban 18 500, idén április 30-án már 335 000. 1975-re 600 000. 1980-ra egymillió gépkocsival számolnak a szakemberek. Évente egy gépkocsi átlagosan 13 000 kilométert tesz meg, s e teljesítmény 60 százaléka szórakozási, turisztikai célokat szolgál. Szorozzuk be egymillióval... Aligha kétszerkettő belátni, megtervezni, miféle változásokkal jár a motorizáció! Eddig eldugott, de valami érdekességet kínáló falvak válnak elérhetővé, ám egy-egy étterem konyhája, befogadóképessége igazodik-e majd ehhez? Hol a benzinkút, ahol tankolni lehet? (A legutóbbi két évben 150 benzinkút létesült, 1975-ig további 140-et állítanak fel, de a kiszolgálás előreláthatóan nem lesz fennakadás mentes.) Utak, forgalmi csomópontok, éttermek... s ez maroknyi csak az utazással, o szabad idő eltöltésének a legjellegzetesebb, s ma legáltalánosabb formájával összefüggő teendőkből. S persze, jónéhány marokkal tartogatnak cselekedni valót más területek szintén, ahol ugyancsak a lehetőségek előtt járnak az igények. Mészáros Ottó Következik: Az égő gyújtózsinór Merre, s mennyien indulunk j útnak? 1966-ban 953 000 ma- | gyár ment külföldre — hárommillió idegen érkezett hazánkba —, 1972-ben 1 366 000 volt a világjárók száma, s 6 386 000 látogató érkezett hozzánk. A magyar turisták legtöbbjének útiránya Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia, de például Ausztriában is 102 000 járt belőlük 1972-ben. Újkori nép- vándorlás — mondják a szakemberek. Igaz. Hiszen a szezonban egyetlen hónap alatt — júliusban — 250 000, majd augusztusban 240 000 magyar állampolgár ment külföldre. Ami érdekesség: az utazási irodák forgalma ugyan tíz év alatt az ötszörösére növekedett, de a magyar turisták többsége, maszek-alapon kívánja fölfedezni az ismeretlent, újra megcsodálni az ismertet És idehaza? Az országon belüli turistás- kodás adatai sem szerényebbek. Igaz, az öt év alatt föltudjuk pontosan és hibás, megtévesztő, félrevezető lesz a Nyilvántartási Napló. (Jó lesz vigyázni emberek!) Mert érkezik az ellenőr, aki ellenőrzi az J henve, a megszokott környezetépült 44 szálloda, a tíz év alatt 13 ezerrel gyarapodott szállodai helyek kevésbé csalogatják a közepes- és kisjövedelműeket, mert mitagadás, drágák. A szállodákban tavaly — s ebből vonjuk le a hivatalos kiküldetéseket! — 1,2 millió hazánkfia szállt meg, de átlagosan csak két napot — 2.4 millió vendégnapot töltött ott. Az egyéb szálláshelyeken viszont — s itt már igazi turisták, országjárók lelhetők —, ahová a turistaszállások, kempingek, nyaralóházak és a fizetővendéglátás tartozik, 1,3 millióan fordultak meg, ám 7.4 millió vendégnapot töltöttek ott. Nem nehéz kiszámítani, mi, melyik forma dominál, azaz a fejlesztésnél mit kell előtérbe tolni. Mert igaz, hogy ezeknek a szálláshelyeknek a száma — itt jóval szerényebbek a beruházási költségek, mint a szállodáknál — egy évtized alatt tízezerrel, az egyszerre befogadható személyeké 84 ezerrel növekedett, de a Balaton mellett, más nagyforgalmú területeken sűrűn hiába kopogtat a „bennszülött”, nem nyer bebo- csáttatást A külföldiek ezeknek a helyeknek a jórészét is lefoglalták. (A Balaton mellett például hatvan százalékát.) Holott a törzsvendégek tábora mégiscsak azokból alakulhat ki s erősödhet, akik itthon vannak, s akik egész évi szabad idejük legértékesebb, mert ösz- szefüggő részét, a szabadságukat szeretnék értelmesen, piönkiszolgáló vízóra olvasót. E főember, nyilvánvaló, a foglalkozásszerű vízóra leolvasó tisztes posztról kerül e magaslatra, viselve a hivatallal járó kellő szigorúságot: „Ejnye! Hát maga ezt se tudja? Figyelmeztetem! Mi az, hogy egy hétig nem Volt itthon és nem olvasta le az óra állását? Adja csak össze mégegyszer, hány köbméter ez? Rosszul számolt? Talán bizony szándékosan? Azt a kutyafáját, meg a szabálysértését!" Sokszor szó volt arról, hogy ideje véget vetni a honpolgári önkiszolgáló kényszerítésnek mindenütt, de elsősorban ott, ahol szolgáltatásról, szolqáltató vállalatról van szó, — állítólag, mint a Pécsi Vízmű esetében is. Ha így haladunk, megérjük, hogy mi vízfogyasztók önigazgatjuk a Pécsi Vízműt. De akkor mit csinálnak ők? Az önigäzga tás önellenörei lesznek. Lehet, hogy ez se egy rossz foglalkozás? Köszön Jőzse? tői eltávolodva eltölteni. szerencsések Ok azok, akik valamilyen formában kedvezményes beutalóhoz jutottak, kevés pénzért j megfelelő vagy éppen jó kö- j rülmények között pihenhetnék. Egyszerre 85 000 főnek van erre lehetősége az ország 1700 üdülőjében, s egy év alatt — a szezonjelleget nem feledve, s azt sem, hogy sajnos, az üdülök jórésze nem is alkalmas teljes esztendőn át a használatra — 900 ezren jutnak üdülőjegyhez, tízmillió napot töltve el. Közülük a legtöbben a Balaton déli paitján fordulnak meg, mert az. itteni üdülők a legnagyobbak: egy-egy turnusban 33 000 vendéget fogadhatnak. A további rang sói: o Balaton másik portja és a Mátra. Budapesti kiemelt munkára keresünk KŐMŰVESEKET, ÁCSOKA1, KUBIKOSOKAT, ÉPÍTŐIPARI GÉPKEZELŐKET, VASBETONSZERELŐKET, KOMPLEX BRIGÁDOKAT IS — segédmunkásokat — 16 éves kortól is. Szállítást, étkezést biztosítunk. Jelentkezés: „ÁPRILIS 4," Építőipari Szövetkezet. Budapest, Vili., Auróra u, 23. Munkaügyi osztály. V,
