Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)

1973-08-13 / 212. szám

Az őszi-téli divatról * A nő legyen nőies A divattervezők rajzasztalai ! már beköszöntött az ősz és a j tél. Milyen ruhákban divatoznak majd a leányok, asszonyok? Er- i ről kérdeztük Wunderlich József- I nét, a Centrum Áruház árufor- j galmi osztályvezetőjét: — A nőiesség visszatér a di- j vatba. A klasszikus, jól öltözte- I tő formák és a kényelmes sza- J bás hódít újra. A fiatalság most • is viselni fogja a különböző 1 sportos összeállítósokat, csak j kevésbé túlzó formákban. — A kabátoknál mi lesz a zsa­nér? — Az úgynevezett „tubus ka­bát". Egyenes, esetleg enyhén „A”-vonalú, természetes hónal­jú, szögletes vállú, bevarrott uj­jal, egysoros gombolással. A kabát hossza térdkörüli, de új­ra divatos a lábikra-középig érő is. A bővebb kategóriához tar­tozik a trenchcoot, melynek új­szerűsége, hogy háta btúzsze- rűen bővül. — Nadrág, szoknya, vagy kosztüm? — Valamennyi nyújt valami újat, forradalmi változásról azonban nem beszélhetünk. A klasszikus kosztümön kívül a kardigán-stílus került előtérbe. A blúzok hosszabbodtak, csípő­ig érők, vagy annál is hosszab­bak, hátuk teltebb szabás-va­riációkkal készülnek. A szoknya egyenes, gloknis, vagy rakott. Gyakori a széles övrész a de­réknál. A hosszúsága változó, a térdkörülitől a bokáig érő esté­lyi változatokig. ' Legproktikusabb viselet az ingruha. Általában bevarrott uj­jú, ing-nyakas, vagy V-alakú nyakkivágással. Elég gyakran derékban szabott, blúzos, bugy- gyos felsőrésszel. — Mit viselhet az ifjabb kor­osztály? — A jellemző sziluettek: tra- oéz, enyhén karcsúsított, derék­ba szabott, és az úgynevezett festőköpeny (baba) sziluett. A nadrág vasalt éllel és anélkül is készülhet, hajtókával, vagy anélkül is divatos lesz. Egyes jelek arra mutatnak, hogy visz- szatér az ötvenes évek szűkszá­rú nadrágdivatia is. — Divatszinek? — Drapp, őz-, és sötétbarna, pázsitzöld, tirolizöld, aranysár­ga, fácánkék, borvörös és feke­te. — jellemző anyagok? — Kabátra velour, flausch szövetek, de a kockás változa­tok és a tweed mintázatok is változatlanul divatosak. Nagyon divatos a nyomott-mintás hur­kolt kelme ruhákra, blúzokia egyaránt. Változatlanul nagyte­ret hódítanak a kötöttáruk, alapanyaguk többnyire acryl. — No és a cipők? — Továbbra is divat lesz a gömbölyített orrforma, vastag sarokkal. Az alkalmi jellegű ci­pőknél a formák kissé finomod­nak. A csizma divatja idén is hódít, szinte kizárólag a láb­szár vonalát követő forma ural­kodik. Újdonság, hogy a díszí­tőelemek egyre inkább elma­radnak. K. Gy. o vilsényivesii pincesort Gyorssegély a javításra Hagyma, paprika, paradicsom es arany Nagy ovációval Fogadták a napokban a villánykövesdiek és a palkonyaiak az Országos Műemlék Felügyelőség szakem­bereit, ami nem csoda, hiszen a pincéikről és pénzről „döntöt­tek": arról, műemléknek nyilvá­nítják-e a palkonyai pincesort? Kik kapják meg a műemléki népi épületek fenntartására az anyagi támogatást? A festői környezetben álló nagyértékű borospincék gazdái az utóbbi időben — különösen amióta a tv is foglalkozott a té­mával — kutatják a paragrafu­sokat: kinek jár az OMF támo­gatása és mennyi? Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium utasítása szer:nt az OMF „éves fenntartási áta­lányt" folyósíthat, melynek ösz- szege műemléki épület eseten háromezer, műemlék jellegű épület esetén 2 ezer, egyedül- i álló gazdasági épületre és pin­cére 500 forint. Nyújthat az OMF eseti támogatást is, ennek legmagasabb értéke 25 ezer fo­rint lehet. Az eseti táomgatás- ról az OMF szakemberei dön­tenek. A Műemlék Felügyelőség nemcsak pénzt adhat, de sajá­tos építőanyagot is, mint pél­dául nádat, zsindelyt ... Ezért a pincék tulajdonosainak a mű­emléki hatóság előírása szerint kell karbantartani az épületet. A villányi borvidéknek ezen c részén, 1775 táján épültek az első pincék. Villánykövesden 60 pince épült, Palkonyán a pin­cék száma 82. Az Országos Mű­emlék Felügyelőség az elmúlt héten felülvizsgálta a két köz­ség pincéinek állapotát és meg­állapította, hogy a Villánykö- vesdről beérkezett 39 gazda ké­relme indokolt és az igényelt összegeket sem tartották túlzott­nak. A palkonyai pincék 75 szá­zaléka szorul felújításra. Szük­séges a karbantartás, hisz a közeljövőben a pincedombot vé­detté nyilvánítják. M. L. Amulett hétszázötvenért Nepperek a harkányi zugpiacon Egy baranyai öregasszony kálváriája Holttá nyilvánították — pedig él! Hívotalesen kióMitott halotti bizo­nyítvánnyal él Baranyában, a Duna mentén egy falucskában egy idős néni. Azaz, hogy csak a valóságban él. Papíron nem. Már pedig az a fontos . . . Történt, hogy betegeskedései miatt nem tudott elaludni, és be­vett néhány altatót. így aztán mély álomba merült. Férje, aki egyéb' ként nagyothalló, azonnal orvosért sietett. Az pedig kötelességéhez hí­ven meg is érkezett. Hosszas és ala­pos vizsgálat után megállapította, miszerint a néninek bizony csak órái vannak hátra, majd őszinte sajnál­kozások közepette távozott. Ezután nem sokkal a bácsi ész­revette, hogy feleségének korábbi gyenge életjelei is elmúltak. Sietve felöltöztette halotti ruhájába, és el­ment, hogy bejelentse az esetet az orvosnak. A doktor — abszolút biztos lévén a dolgában — kiállí­totta a halotti bizonyítványt. A bá­csi útját innen a tanácsra vette, ahol teljesen szabályosan, az orvos által adott írás alapján, anyaköny- vileg is halottnak nyilvánították fe­leségét. Folytatta volna útját a közeli vá­rosba, hogy annak rendje és módja szerint megvásárolja a koporsót, de épp az orra előtt ment el a komp. így elhatározta, hogy a következő járat indulásáig hazatér. Otthon az ajtóban jogosan hihette, hogy itt az ítélet napja, feltámadtak a halot­tak, mert a felesége fölkelt az ágy­ból és rakosgatta a ruháit. A néni tehát él, de nem gond­talanul. Iratkötegek foglalkoznak ügyével, beadott ugyanis egy kér­vényt, melyben tisztelettel kérte, hogy nyilvánítsák élővé, ha már így esett. Igazán nem nagy az igénye: csupán még szeretne élni egy ki­csit . F. J. — Kéremszépen én azt hal­lottam, hogy a harkányi pia­j con — az autóbusz végállomás- \ nál —, úgy a kora reggeli órák- j ban dinnyét, krumplit, körtét, zöldbabot, barackot, hagymát, paprikát meg paradicsomot árusítanak és ... — ... és aranyat! — Micsodát? — Aranyat. — Kik? — Hát... némely külföldi. — És ki veszi meg? — Hát... némely belföldi. Ért hallottam, s mindjárt ma­gamhoz is vettem a szekrényem­ből, mert a lepedők alatt tar­tom a pénzemet, mintegy 7 fo­rintnyi aprópénzt és egy gyűrött tízest (az egész lakásban ennyi volt csak) és hét-nyolc óra kö­zött betértem a máriagyűdi tsz strand-borozójába egy „Brigo- vácz-fröccsre", majd elsétáltam az utca végén a piacra. Vár­tam a „neppereket", vagyis a zug-kereskedőket, akik adnak- vesznek kopott burmai nadrágtól aranyig mindent. Mert én art hittem, hogy a „nepperek”, af­féle jól öltözött, aranyfogú, illa­tos dohányszagú, gazdagon öl­tözködő, rekedt hangú pasasok. Ilyenekkel nem találkoztam, de a padokon ülő korosabb höl­gyek egyike a nyakát vakarta s a ruhája kivágásában négy-öt arany-amulett fityegett, arany­láncokon. Közelebb lépek, az egész füzért kiemeli keblei fölé és mondja, — erősen tört ma­gyarsággal: — Hétszázötven,..! Kísfete- ségnek ... na! Majdhogynem mit mondtam neki, de lám már körül is áll­ták fiatalabb, idősebb nők, akik­nek gyűrűket is mutatott, s ki­derült, hogy a gyűrű — fonatos, szép mintájú — csupán hat­százötven forint. Egy asszony meg jön, strandtáska a kezé­ben és kedvetlenül szól oda egy másiknak: — Az orrom elől vették meg az imént egy arany karkötőt, kilencszázért, csodás darab volt, lekéstem róla ...! A következő padokon ülő höl­gyek nylonreklám tasakokból sze. dik elő a holmit, mindig csak egy-egy darabot: pulóver, háló­ing, kombiné, hosszúszárú fekete meg piros női alsónadrág, tet­szik tudni ami comb-középig ér, a jóistent a divatjába! — Cézár konyak, 180 forint! — kínálja az öregmama. — Liter Cézár konyak! — ismétli félhangosan. Szép círádás üveg, szögletes fejű üvegdugóval, pe­cséttel ellátva, — Ez csak hétdecis, nem lite­res! — magyarázom neki, de legyint, visszadugja a tasakba. Amott meg két szatyorra való melltartó, fehér, fekete, piros, de még lila színben is. Ennek van a legnagyobb keletje, nyaraló lányaink, asszonyaink körében. Föl is próbálják, persze csak pulóver fölé, de van akinek még így sem sikerül „megtöltenie" a két fél „kagyló" üregét. Azért megveszi. Félrelöknek, de már karon fognak: — Itt van egy negyvenes nagyságú íngpulóver, valódi olasz, magának — ahogy elné­zem — éppen jó. — Ne őrjítsen meg, negyven­ötös inget viselek és fulladozók! A rágógumi — egy dobozzal *— 10 forint, a Vegeta leves­por 9 forint (mint bármelyik boltban ...), használt nylon kombiné 30—40 forint.,. Nem hiszik? Bizisten használt, a vevők morognak is, hogy használt bóv­lival mj a nyavalyának utaznak ide a ... turisták, vagy micso­dák .., Egyszer csak a tasakok eltűn­nek, az árusok felkerekednek és átvedlenek nyaraló, átránduló turistává. Ajaj! Az a két fiatal­ember — kiderült — „civil rend­őrtiszt". Mert ugye .., art mon­dani sem kell, hogy a kedves vásárló — még ha jóhiszemű is — szabálysértést követ el, ha külföldi állampolgártól bármit megvásárol, ha pedig aranyat. .. ékszert . . . Hát ez már súlyo­sabb ügy. És ami a külföldi állampolgárt illeti... előfordul­hat, hogy egy ideig nem láto­gathatja hazánkat.,. Vagyis: nem üzlet ez kérem, jobb abbahagyni .. , Rab Ferenc 30-40 százalék árengedmény a Centrum Áruházban 1973. augusztus 18-ig 40 százalékos engedménnyel női és leányka konf. áru, gyapjú és selyem méter­áru, divatáru, fürdőruhák, konf, fehérnemű, női cipők. százalékos engedménnyel lakástextil, férfi- és fiú­konfekció, kötöttáruk, bőr­díszmű, férfi- és fiúing, pamut méteráru, férficipők. 4

Next

/
Thumbnails
Contents