Dunántúli Napló, 1973. július (30. évfolyam, 169-199. szám)
1973-07-08 / 176. szám
Mi legyen a szőlővidék sorsa? A felszabadulás után meggyorsult a mecseki szőiőbirto- kok aprózódása. Az 1—2 holdas birtokok önmagukban nem biztosítottak megélhetést, a megművelés is mind több gonddal járt, sokan tehát célszerűnek látták megszabadulni a birtok nagy részétől. Ez a szándék szerencsésen találkozott egy frissen jelentkező igénnyel: a városban élő ember kezdett rájönni, hogy a falak elviselhetetlenül szorítják, közülük tehát ki kell törni, hő fel akar üdülni. A városi ember felismerte: jó kinn a zöldben, jó egy kis kertben eldolgozgatni, szőlőt művelni, gyümölcsöst gondozni - saját szórakozására, s ennek neve is született: aktív pihenés. Pécsett a nyugati mecsekol- dalon indult meg a rohamos birtokosztódás. Ezt a hegyrészt keleten a Bárány út, nyugaton a Magyarürögi út határolja. A terület 508 hektárt - ma még közérthetőbb megfogalmazásban 880 holdat tesz ki. Ennek fele lakóterület, fele szőlő és gyümölcsös. Laksűrűsége 5,2 fő hektáronként — a tanyás rendszer laksűrűségével megegyező, 1952-ben ezen a területen 3200 tulajdonos volt, az átlagos teleknagyság akkor 440 négyszögöl. 1972-ben 1500 (!) telek - könyvileg bejegyzett tulajdonos kezén volt a terület. Igaz, a telkek legnagyobb részt ún. osztatlan közös tulajdon (azok ma is), azaz egy birtoktesten 3—10 tulajdonos is van. így a 94 négyszögöles átlagos teleknagyság tulajdonképpen egy megfoghatatlan valami. S nagyon kell vigyázni, hogy ne is legyen megfogható, mert az a szőlővidék jóvátehetetlen tragédiát jelentené. A város tüdeje A szőlővidék már most sem az, amit e fogalom alatt értünk, de hisz nem is lehet. A kis birtokokkal szabdalt területen nem lehet szó már a hajdani szőlőkultúráról. A hagyományos pécsi szőlőfajták termesztésére nem is lehet kényszeríteni a sok tulajdonost, akiknek mindegyike minél több fajtával kísérletezik több-kevesebb sikerrel. Aztán a szőlők el is öregednek, sok helyen a felújítás helyett gyümölcsöst telepítenek. Mégis miért beszélünk hót tragédiáról a további egészségtelen aprózódás kapcsán? A mecsekoldal - közhelyszerűen hangzik, de így igaz - a város tüdeje. Valamikor ténylegesen, ma (sajnos!) csak hely- lyel-közzel. A város elhasznált levegőjét a zölddel borított hegyoldalból induló légáramlás cseréli ki, s ahogy zsugorodik a zöldfelület, úgy lassul a levegőcsere. A további birtokapró- zódás csakis a zöldfelület rovására mehet, ennek elejét venni tehát - Pécs életfontosságú érdeke! E felismerés nyomán vetődött fel a kérdés: mi legyen hát a szőlővidék sorsa? Sürgetőleg szólt bele ebbe a rengeteg „osztatlan közös tulajdonú” tulajdonos, akiknek többsége építene is valamit a telkén, ha az egyértelműen az övé lenne. Jelenleg építési tilalom van ezen a területen és ezt csak akkor oldják fel, ha lesz elfogadott rendezési terv. Ehhez azonban azt is el kell dönteni, mivé fejlődjön a mecsekoldalnak ez a része. Lakóterület legyen? üdülőterület? Vagy egyik sem, hanem — a hagyományos szőlő- kultúrát valami módon fenntartva - mezőgazdasági terület? Ez is, az is ... Napsütés és szép táj A rendezési tervet az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium területrendezési főosztályának megbízása alapján a Pécsi Tervező Vállalat készítette el. A tervnek meg kellett őriznie a terület történeti jellegét, meg kellett óvnia tájképi értékeit (kerülni a déli lejtők további fokozott beépítését, ügyelni a város felőli nézetek alakulására), kerülni kellett a nagyobb „meleg felületek” (burkolatok, építmények, növénnyel nem fedett területek) tervezését, s mindezt azzal, hogy a terület funkcionális felhasználásának alapja az aktív pihenést szolgáló kiskert-művelés. A terület egy része, amely közvetlenül csatlakozik a már intenzíven beépített területekhez, nyilvánvalóan lakóterületté lesz, Szkókói szőlők Üdülőterület az itt elhelyezhető népesség azonban nem haladhatja meg a 6200 főt. Más része intézményi terület, amelyen az itt élő, pihenő lakosság alapfokú ellátását kell megoldani. Ismét más része véderdő, amelynek az erózió elleni védelmen túl egészségvédelmi szerepe is van. Mindezek után fennmarad egy 270 hektár nagyságú terület, amelynek alapvető feladata: kielégíteni a lakosság aktív pihenési . igényét kiskert-művelés formájában. Jelenleg ez a terület képezi a.vita tárgyát, nevezetesen azt, hogy üdülőterület legyen-e vagy sem. Biczó László, a terv készítője mondja erről:- A napsütésen és a szép támú tulajdonos kezében átlagosan 94 négyszögöl nagyságú telkek vannak. Ez egészségtelenül kicsi. Ha ezekre mindre építkeznének, a zöldterület el is veszne, a város tüdeje megszűnne létezni. A terv úgy találja, hogy a létrehozható legkisebb telekméret 250 négyszögöl lehet (illetve 200 a már kialakult telkeknél). A domborzati adottságok, az úttal való feltárhatóság azonban (mindenki meg akarja valahogy közelíteni a telkét) ennél nagyobb birtoktestek kialakítására adtak lehetőséget. Ilymódon a terv készítése során 1982 telket alakítottak ki, ezek átlagos nagysága 380 négyszögöl (1365 négyzetméter). Ezeknek a telkeknek a zölddel való fedettséA Hattyú úr jón kívül semmi sincs itt, ami a klasszikus értelemben vett üdülést szolgálja. Nincs meg a teljes közművesítés (roppant költséges, új rendszereket kellene ehhez kiépíteni, amihez a városnak nincs pénze, s aligha kaphat ilyen célra a felettes hatóságtól), hiányoznak a jellegzetes üdülőhelyi létesítmények (strand, parkok, kulturális és sportlétesítmények stb.), elégtelen az úthálózat.. . Tehát részben sem lehet üdülőterületté tenni, bár ettől még a lakosság véleményem szerint üdülhet, hiszen az emberek nemcsak „mezőgazdálkodni” mennek oda, hanem pihenni is. Mekkora legyen a teleknagyság? Mi az, ami az embereket elsősorban érdekelheti a mecseki szőlővidék fi részének rendezésével kapcsolatban? Az, hogy milyen teleknagysággal számol a rendezési terv, mit és mikor lehet építeni, milyen többletet tud nyújtani a terv a mai állapotokhoz képest? Lássuk mindjárt az elsőt Említettük, hogy a nagyszöge - szőlővel, gyümölcsössel, nagy biológiai értékű faállománnyal való betelepítése - kötelező. És a második? 1982 telek - csaknem ugyanennyi épület. Hallatlanul nagyarányú építkezésnek lehetünk tehát tanúi a következő években. Nem mindegy tehát, hogy mit és hogyan építenek. Kis alapterületű „toronyházat”, a telken elterpeszkedő kastélyt, kis kulipintyót? . . . Ismét a terv készítőjéé a szó: — Tényleg nem mindegy — városképi szempontból sem -, hogy mit építenek majd itt. Egy biztos: bármit is építenek, az ember pihenési lehetőségét kell biztosítani elsődlegesen. Az épületek 25—45. négyzetméternél sem kisebb, sem nagyobb alapterületűek nem lehetnek (kivéve az állami kereskedelem által forgalmazott faház-típuso- kat), általában egyszinteseknek kell lenniök, a terepadottságok miott azonban a kétszintes megoldások is engedélyezhetők azzal, hogy a párkánymagasság, a lejtő felőli oldalon. 5,5 méternél nagyobb nem lehet. Még egy előírás, amihez mindenképpen ragaszkodni kell: lapos, vagy sátortetővel nem építhetők házak. A lapos tetői azért ellenezzük, mert ilyen méretben szakmailag nehéz jól megcsinálni, ezért általában drágább is, rosszabb is más megoldásoknál. A sátortető, egyébként sem gazdaságos megoldás azonkívül, hogy a teret bővíthetetlenül lezárja. Ezeket a hátrányait leszámítva egy nagyobb tömegű családi háznál még valahogyan kinéz a sátortető, a kis alapterületű hétvégi házon viszont egyenesen elviselhetetlen. Ezért is vagyunk ellene. No és a harmadik? Itt elsősorban azt kell kiragadni a rendezési tervből, ami arra hívia fel a figyelmet, ami napjainkban — minthogy magánterületen vannak — nem szolgálják a közjót. Aki járt fenn a Makárhegy legtetején és körülhordozta tekintetét az eléjetéruló városon, őszintén csodálkozhatott, miért nem tesz- szük ezt a nagyszerű kilátópontot közkinccsé. Ezzel szinte egyenértékű panorámára nyújt kilátást a kisszkókói kőbánya alatti tető, vagy a Bálicsi és Donátusi út közötti tető. Ezeket kiemeli a terv, s ajánlja: lássák el ezeket a kilátást segítő létesítményekkel, megfelelő közúttal, parkolóhellyel. Felemlít még néhány olyan kilátó- pontot is, amelyek ugyancsak kisebb területre nyújtanak szép kilátást, de ez is érdemesíti ezeket arra, hogy közterületté téve sokak számára váljanak hozzáférhetővé. Ilyen kilátópontok vannak a Donátusi és a Kis- daindoli út között, a Felsőcsurgó mellett, a Donátuson a Cinke és a Fácán dűlő mellett, a donótus—makárhegyi vízválasztón, az északi Makártetőn. Szükséges e területen több helyen pihenőhelyeket is létesíteni a kirándulók számára. Nem hanyagolható el a terület vendéglátásának fejlesztése sem, s erre legalkalmasabbnak a régi pécsi szőlő-vendéglők felújítása látszik. És van még egy pont, ami figyelmet érdemel: a Bárány úti kőbánya katlana szinte kínálja magát, hogy kulturális és sportrendezvények céljára alkalmas hellyé formálják. Óvjuk a Mecsek- oldaltl Az elmondottak összefoglalásául hadd idézzünk a rendezési tervből: „Nagyon szigorúan vigyázni kell arra, hogy az új érdekek, az ember természetes mohósága ne hozzon teljes pusztulást erre a területre is, mint ahogy a fejlődés szint minden nagyobb fellendülése egyúttal óriási károkat is okozott a természetben, az ember környezetében. Itt a túlságos elaprózódástól kell tartanunk; a túlzott benépesedéstől, a zsúfoltságtól, az építmények, burkolt felületek tömegétől, a zöldfelület irtásától kell megóvnunk a Mecsekoldalt.” Hársfai István Rendszeresebb körültekintőbb Nem volt hiánycikk a kiállítás 1972 szeptemberétől 1973 júniusáig bezárólag a kiállítások programja, időleges sorrendje, helyi megosztottsága módszeresebb és körültekintőbb volt az elmúlt év hasonló időszakánál. A sajtó is — talán a Kritikai állásfoglalás nyomán — többféle módját kereste és találta meg, hogy jóval több alkotásról kiállításról tájékoztatott. S ha nem tette meg az újság, akkor maga a művész vállalkozott arra hogy tárlatvezetések, előadások, tanfolyam szervezésével hozza közelebb a látogatót. TECHNIKA HAZA 1972 őszén a III. Kerámia Biennále nyitotta meg a li. félév kiállításainak sorát. Országos jelentőségű vállalkozás, ahol tradíció és útkeresés, önálló és alkalmazott kerámia egyszerre kapott zöld utat ezen a kiállításon. A rendező gondos válogatását, a helyzet valóságos keresztmetszetét mi sem bizonyítja jobban, mint ugyanez az anyag — némi helyi múzeumi tulajdonban levő kerámia kiegészítésével — Prágában és Pozsonyban a mai magyar kerámiát képviselte. A Természet — látás — alkotás címet viselő kiállítás egészen új természetű és rendhagyó volt a maganemében. Alapvetően módszertani jellegű, szigorúan átgondolt, logikus felépítésű rendezés jellemezte. A kiállítás segítséget nyújtott a látogatónak, hogy az alkotótevékenység tanulságait szemléletes módon megismerhesse. Az itt jelentkezett összefüggések és törvények a képzőművészet fer- manyelvének axióma tételeit ismertette és értékelte — a vizuális világkép tudatos értelmezését sürgetve. Mindenki megtanul anyanyelvén beszélni, mert olyan közegben él, ahol az egyes tárgyak, jelenségek, fogalmak megnevezését eldöntő vagy értelmező közösség azonos módon viszonyul a világhoz. Egy közösség nyelvanyagában a betűk absztrakt jele értelmes, jelentést hordozó szavakká állnak össze, és alkalmasak lesznek az adott nyelv törvényei és szabályai folytán gondolatközlésre, emberi kapcsolat-teremtésre. Ugyanígy vezetett végig ez a kiállítás a képzőművészet betűvetésétől, jeleitől a szavakká összeálló kompozíció, a gondolatközlő alkotásig. Még nem ismeri mindenki a képzőművészet összes „betűit”, még nem mindenki léphet felsőbb osztályba. De ez a kiállítás megfosztott mindent és mindenkit a művészet misztifikációjától, ihletgon- dóktól és beidegződött hamis illúzióktól. Egy ilyen kiállítás nem csinál tava'szt, de országos sikere — Pécsről indult! A 10 éves Pécsi Műhely vendégváró, alkalmi rendje egyrészt kapcsolódott a Természet — látás — alkotás kiállításhoz, másrészt demokratikus útját járva a demokratikus művészetnek az alkalmazás lehetőségeit villantotta fel. Szintén a Technika Háza nagyterme adott alkalmat arra is, hogy a helyi művészek önálló kiállítással lépjenek a közönség elé. Soltra Elemér Igen gondosan rendezett, pedagógiai igényű kiállítása, Zs. Kovács Diana faliszőnyegei méltán arattak sikert. A somogyi „szomszéd vár1, Kaposvár bemutatkozása a dél-dunántúli szervezeti közösségen túl a szellemi rokonság közelségével hatott. húZEUM, KISGALERIA A Néprajzi Múzeum kiállító helyiségében helyet kapott Keserű Ilona, a Régi pécsi portrék és városképek, Martyn Ferenc, Petőii olvasása közben, Kampis Margit, Sás László és Kemény Éva anyaga. A Pécsi Kisgaléria a Hírlapolvasó termében pályakezdők bemutatására vállalkozott. Deák Zsuzsa és Ferk Anna munkái tehetséges emberekre hívták fel a figyelmet. Szendrö Miklós fafaragásai, Vida Dezső grafikái az alkotó pálya kisebb anyagát ölelték fel. Fotósok, építészek munkái, néprajzi anyag tette elevenné a Kisgaléria ez évi tevékenységét. Ugyanakkor félő, hogy — az egyre kevesebb képzőművészeti anyag helyett — a könnyebben zsűrizhető, hozzáférhető bemutatók nem biztosítják az egyenletes színvonalat Életképesnek bizonyult a me- szesi József Attila Művelődési Ház kiállítási programja is. Részben önálló kiállítások rendezésére vállalkozott: Amatőr képzőművészek seregszemléié, a bolgár Peter Urumov, Cellér B. István szakkörének gyermekrajz kiállítása. Másrészt a Kisgaléria anyagának átvétele jelenti munkájukat. Tizennégy kiállításból hat volt képzőművészeti jellegű, de fotóanyagnak is helyet adtak: Baranyai fejfák, Arany-János, Ságvári Művelődési Ház fotószakköre stb. KÉPCSARNOK A Képcsarnok Vállalót pécsi üzlethelyiségében rendezték meg februárban Altorjai István Derkovits-díjas pécsi festő kiállítását. Az elmúlt hetekben Biai- Föglein István képeit tekinthette meg és vásárolta a pécsi közönség. A Mecseki Fotóklub kiállításai közül kiemelkedett a pécsi Lantos Miklós néprajzi anyaga. Jelentősek voltak még a salgótarjániak, a finnek, (lahtiak) és az osztrák amatőr fotósok bemutatkozó kiállításai. Az időszakos néprajzi kiállításokkal, az állandó múzeumi látnivalókkal együtt nem volt hiánycikk Pécsett a kiállítás. Az 1972/73-as program széles kör- ~ bői merített, s a pécsi tárlat- látogató több információt szerezhetett és több irányú törekvésekkel ismerkedhetett meg, mint bármikor. B. Pilaszanovich Irén A 110 esztendős, különleges, rugós szerkezetű stoppológép ezen o héten került, o Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztályára. Az új szerzemény egy költözködésnek köszönhető, Lipperl Ernőné pécsi nyugdíjas hozta be a múzeumba — az ő nagyanyja még ezzel a szellemes kis l géppel dolgozott. f
