Dunántúli Napló, 1973. június (30. évfolyam, 139-168. szám)

1973-06-12 / 150. szám

1973. június 12.

OUNANTOll NAPLÓ

3

Munkásgyűlések a Magyar Kommunista és a Szociáldemokrata Párt egyesülésének 25. évfordulóján

Huszonöt évvel ezelőtt egyesült a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt. Az évforduló alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága levélben köszöntötte a párt minden alapszervezetét és tagját. A pártszervezetek taggyűléseken emlékeznek meg az évfordulóról. Csepelen, Diósgyőrben és Győrött hétfőn ünnepi munkásgyülések zajlottak le. A gyűlésekre nagyszámban meghivták azokat o kommunistákat és volt szociáldemokratákat, akik negyedszázaddal ezelőtt, felismerve a társadalmi halódásért, a szocializmusért folyó harc követelményeit, elvtársi egységben képviselték a munkásosztály, a magyar nép érdekeit, s aktiv szerepet vállaltok a két munkáspárt egyesülésének megteremtésében. A csepeli munkásgyűlésen megjelent Kádár iános és Marosán György. A gyűléseken ott voltak a fiatalabb nemzedékek

képviselői is, akik átvették a forradalmi örökséget, megőrizték és őrzik a párt eszmei, politikai és cselekvési egységét

A munkásgyülések egységes jelszó jegyében zajlottak le: „Éljen a magyar munkásosztály élcsapata: a Magyar Szocialista Munkáspárt!" Az ünnepélyes külsőségek között megtartott gyűlések színhelyét mindenütt vörös és nemzeti színű zászlókkal, Lenin portréjával díszítették. Munkáskórusok felelevenítették a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom hagyományos dalait. A gyűlések a Himnusz hangjaival kezdődtek és az Internacionáléval fejeződtek be. Mindhárom gyűlés forró hangulatú kiállás volt a munkásosztály egysége, a párt vezetése, a szocializmus építése mellett. Az alábbiakban részleteket közlünk a munkásgyülések szónokainak beszédeiből.

Munkásgyűlés Csepelen

A csepeli Sportcsarnokban tartott munkásgyűlést Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának első titkára nyitotta meg. A gyűlésen felszólalt Csicsics Sándor nyugdíjas olvasztár és Szabó Zsuzsa elektroműszerész.

Németh Károly, a gyűlés előadója, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára méltatva a két párt egyesülésének jelentőségét, többek között a következőket mondotta:

— A két párt egyesülésében munkásmozgalmunk több évtizedes tapasztalata öltött testet. A magyar munkásosztály a nehéz sorsfordulók közepette tanulta meg: legfőbb ereje szervezettségében és egységében rejlik. Nem a harc elöl kitérők, hanem a küzdelmet vállalók egységében, amelyet kommunisták és baloldali szociáldemokraták közös erőfeszítéssel teremtettek meg. 1948-ban a magyar munkásmozgalom sok évtizedei, harcának gyümölcse érett be a két munkáspárt egyesülésében, a hatalom meghódításában. Rátérhettünk a szocialista társadalom építésének útjára. A két párt egyesülése ezért nyitott új korszakot népünk és a magyar munkásmozgalom történetében.

— Igaz, voltak viták is a két párt vezetői és tagsága között — mondotta. Ellentétek, türelmetlenség nehezítette az együtt, működést, kölcsönösen követtünk el hibákat is, de ma már történelmi távlatból állapíthatjuk meg: Magyarországon nem lett volna gyors újjáépítés, stabilizáció, nem történhetett volna meg a bányák, az üzemek, a bankok, az iskolák államosítása, nem érhettük volna el a népi és szocialista erők pozíciójának megerősödését a koalícióban, a közigazgatásban, a társadalmi, gazdasági életben, ha a két párt az alapvető kérdésekben nem jut közös nevezőre.

— Hadd emlékeztessek az egyesülést megelőző időszak egyik fontos eseményére, — mondotta - arra, hogy 1948 februárjában itt, a csepeli Sportcsarnokban a felszabadulást követően első ízben ültek össze közös aktívaértekezletre a két munkáspárt tagjai. A csepeli kommunisták és baloldali szociáldemokraták harcos fellépése volt ez az egység mellett.

Együtt követelték a jobboldali! szociáldemokraták eltávolítását és hitet tettek a két munkáspárt testvéri együttműködése mellett. Nagy örömünkre szolgál, hogy mai gyűlésünkön itt üdvözölhetjük annak az aktívaülésnek sok résztvevőjét, előadóit: Kádár János és Marosán György elvtársakat.

— Az egységes marxista—leninista párt létrejötte nemcsak a munkásosztály győzelme volt, hanem egyben az egész nemzet ügyét szolgálta. Olyan fordulat történt, amely a továbbiakban döntő szerepet játszott abban, hogy a magyar nép — a viszonylag békés úton létrejött proletárdiktatúra feltételei között — sikeresen építhette szocialista államát, a Magyar Népköztársaságot. Kiemelkedő sikereket értünk el az iparban, a gazdaságban, a kulturális életben, népünk életkörülményeinek javításában. Fejlődött a szocialista nemzeti összefogás.

Megszilárdult hazánk nemzeti függetlensége: a Szovjetunió szövetségeseként, a szocialista közösség tagjaként nőtt tekintélye a világban. A két munkáspárt egyesülése, — megvalósuló néphatalom, az építő erők szorosabb összefogásának, népünk és országunk emelkedésének nagyszerű távlatait nyitotta meg.

A szónok a továbbiakban kitért arra, hogyan zavarta meg a fejlődést a személyi kultusz, amely az egyesülés utáni eseményekre történelmileg egyáltalán nem szükségszerű módon nyomta rá a bélyegét, majd rámutatott:

— Amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt, az ellenforradalom elleni harc jegyében, 1956 novemberében zászlót bontott, az újrakezdő forradalmárok pártjában együtt harcoltak és dolgoztak volt kommunisták és szociáldemokraták. Együtt indultak harcba az ellenforradalmi erők, köztük az újra szervezkedő jobboldali szociáldemokraták ellen. Nem azt kérdezték egymástól, ki honnan jött, hanem azt, mit vállal a közös feladatokból.

— Az MSZMP leküzdötte a dogmatikus hibákat. Szembefordult a revizionista egységbontással, megszűntette a volt két .párt tagjai közti különbség- tevést, jóvátette a személyi kultusz áldozataival szemben elkövetett bűnöket, száműzte a pártból a bizalmatlanságot. Az egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel rendelkező párttagok megítélésének mércéjévé a szocializmusért végzett munkát tette. A két munkáspárt tagjai minden korábbi összefogásnál teljesebben egymásra találtak.

— A két munkáspárt egyesülése, tagjainak egységbe for-á- sa végérvényesen lezárult folyamat. Nem zárult le azonban, nem ért véget a párt eszmeipolitikai és cselekvési egységének szüntelen erősítéséért végzett munka. A párt és a munkásosztály egysége, a párt es a munkásosztály szoros kapcsolata győzelmeink fontos forrósa volt és marad. A társadalmi fejődés során felmerülő új feladatok sikeres megoldása megköveteli az egység állandó megújulását a pártban, mert így tudjuk maradéktalanul megoldani ezeket a feladatokat együtt a munkásosztállyal, egész dolgozó népünkkel. Mindez megköveteli, hogy tovább növeljük a munkások aktív részvételét a feladatok meghatározásában, megoldásában és ellenőrzésében, hogy a munkásoknak több szava, szavuknak nagyobb súlya legyen társadalmunk valamennyi fórumán. A munkásosztály nagy nemzeti céljaink letéteményese. Vezető szerepe, testvéri szövetsége a parasztsággal, az értelmiséggel, a dolgozó nép nemzeti összefogását erősítő szövetségi poétika ugyanannak a dolognak a két oldala.

— Az elmúlt negyedszázad számvetése arról tanúskodik, hogy dolgozó népünk a munkásosztály és a párt vezetésével maradandót alkotott. A két párt egyesülése a munkásfiatalom megteremtésének, a szocializmus útján történő elindulásának jegyében következett be. A történtek is kitérők ezen az úton, ha előrehaladásunk nem is volt végig zavartalan, mégis amit akkor vállaltunk, amit az egyesült párt programnyilatkozatában megfogalmaztunk, ma már életünk valósága.

— Fejlődésünk immár több mint másfél évtizede töretlen. A Magyar Szocialista Munkáspárt megőrizve az előző évek minden nagy vívmányát, visszaállí- toita jogaiba a marxizmus—le- | ninizmust, a lenini úton járva kétfrontos harcban megvédte és megszilárdította a párt egy- j ségét, a munkásosztály és él- j csapatának vezető szerepét. A népet szolgáló kommunista politika alapján nyertük vissza a tömegek bizalmát és támogatását, amely sikereink záloga volt és az marad a jövőben is. Ez a politika a biztosítéka, hooy következetesen tovább haladunk

KS/D. NAPLÓ, TELEFOTO

Képünkön: Németh Károly, Kádár János, Borbély Sándor és Marosán György

lenséges, onti-marxista nézetek, a visszahúzó maradi gondolkodás és főképp o csak magára néző, individualista, önző magatartás ellen. Az élet minden területén igyekeznünk kell uralkodóvá tennünk a szocialista közgondolkodást. Mozgósítanunk kell azt a milliószemű ellenőrt, amit úgy hívunk:' szoea- lista közvélemény. I

Nemzetközi kérdésekről szólva kijelentette:

— Pártunk politikájának sara szocialista demokratizmus fej- j kalatos tétele, hogy akkor képlesztésének útján, hogy bátran szembenézünk hibáinkkal, tévedéseinkkel, a feilődés során fellépő feszültségekkel és ellentmondásokkal.

Az előadó a továbbiakban napjaink tennivalóiról beszélt. A haza gyarapodása, népünk jólétének fokozása — mondotta

viseljük jól népünk nemzeti érdekeit, ha egyúttal szem előtt tartjuk a nemzetközi haladás egyetemes érdekeit is. Politikánk kifejezi és védi nemzeti érdekeinket, ugyanakkor szolgálja a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a szocialista világ, a béke ügyét. Párvonalat képviselik, védelmezik I gyása mellett. A második elv

még szervezettebb munkát, az 1 tunk arra törekszik, hogy a

ország anyagi es szellemi ereivel való tervszerűbb, jobb gazdálkodást követel: felelős magatartást; teljesebb azonosulást szocialista eszményeinkkel, céljainkkal; tudatos harcot az elmarxizmus—leninizmus elvi alapjain erősítse a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom, egységét. Azokkal tart, akik a nemzetközi munkásmozgalomban a közös marxista-leninista

azt minden jobb- és álbaloldali támadással szemben.

Erős és eltéphetetlen kötelékek fűznek bennünket a nemzetközi munkásmozgalom, a szocialista világ, a haladás élenjáró országához, a Szovjetunóhoz, a szovjet néphez és Lenin kommunista pártjához.

Beszéde befejező részében hangsúlyozta:

— A jelen és a jövő feladatai felé fordulva soha nem feledkezünk meg a múltról, a megtett útról. A Magyar Szocialista Munkáspárt magáénak vallja a munkásosztály évszázados küzdelmének minden nemes hagyományát. Kommunista kötelességünk úgy dolgozni, hogy a munkástradíciók, a szervezett munkásság erényei a gyorsan változó körülmények között is tovább éljenek a soron következő nemzedékekben —, mondotta, majd végezetül elismeréssel szólt mindazokról, akik megvalósították a kor parancsát, a munkáspártok egyesítésének nagy ügyét.

Munkásgyűlés Diósgyőrben

A diósgyőri munkásgyűlést Koszti Lajos, a Lenin Kohászati Művek pártbizottságának titkára nyitotta meg. A gyűlésen felszólalt Tiser Gyula, a Diósgyőri Gépgyár anyagbeszerzője és Sándorfalvi László, a Lenin Kohászati Művek villanyszerelője.

Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára beszédében kiemelte:

— Minden okunk megvan ró, hogy ünnepélyes tisztelettel emlékezzünk a 25 év előtti pártegyesítésre, amely véget vetett a magyar munkásosztály két pártra szakadásának és lehetővé tette a teljes politikai egység megvalósítását.

— Három évtizediq volt két pártja a magyar munkásosztálynak, 1918-tól a Tanácsköztársaság 1 időszakának kivételével egészen 1948-ig, Ezalatt dühöngött a Horthy vezette ellenforradalom és sajnos sikerült konszolidálódnia. Világválság volt és milliók kerültek koldussorba magyar földön, nőtt és mind- nagyobbra nőtt a fasizmus veszélye, míg végül fasiszta uralom lett belőle Európa jórészében. Majd az is bekövetkezett, hogy Horthyék, szövetségre lépve a német és olasz fasizmussal, a második világháború sza- kadékábg rántották az országot. Az emberöltőnyi elkülönültségben a kommunistáknak és az osztályhű szociáldemokrata munkásságnak mindig azonos volt az érdeke, közös volt az ellensége és közös a reménysége. Együtt dolgoztak üzemekben, szakszervezetekben, sőt a mély illegalitásba szorított kommunisták munkát vállaltak legális szociáldemokrata szervezetekben, munkósegyesületekben, együtt küzdöttek a tőkés kizsákmányolás ellen, a Horthy- rendszer elnyomása és antide- moltratizmusa ellen, a nacionalizmus és antiszemitizmus ellen, s-ivükben a hittel, hogy lehet és lesz még szoéializmui a mi

hazánkban. Az elnyomás ellen küzdő kommunista és szociáldemokrata munkás nagyszerű alakja igazi hősi példaként magasodik emlékezetünkben, történelmünkben és emberi ideálként szolgálhat a mai nemzedék számára.

— A megosztottságból eredő veszély azonban mindig is nagy volt. Hiába volt közös a szocializmus célja, lényeges elvi politikai különbségek voltak a két párt között, ezek mindig újraélesztették a szembefordulás veszélyét. A nemzetközileg erőre kapott opportunizmus a magyar szociáldemokráciát is megfertőzte, törvényszerűen alakult meg tehát 1918-ban az önálló Kommunista Párt. A Szociáldemokrata Párt azután sem lett eszmeileg és politikailag egységes. A pártban mindig volt jobboldal, mely megalkuvásra hajlott az ellenséggel és korn- munistaellenes volt, elvetve a munkásegyséq elvét. Ugyanakkor mindig volt baloldal — 1945 utón már döntő pozíciók birtokában, — amely viszont együtt harcolt a kommunistákkal, a munkássáq politikáját követte, és persze mindig voltak középen állók. A szociáldemokrata jobboldalnak a munkásegységet

| bomlasztó tevékenységét kihasz.

| nálta a régi mqgyar uralkodó

j osztály, amely mindvégig a két munkáspárt ellentétére játszott a politikában és ho tehette, maga is élesztette az ellentét tüzét. Sajnos kezére játszott a munkásosztály ellenségeinek a kommunisták némely körében jelentkező szektás szemlélet és magatartás is, amely a szociáldemokrata jobboldal bűneit az egész szociáldemokrácia bűneként tüntette fel,

— A 25 év előtti pártegyesülés történelmi előzményét a fasizmus elleni harc jelentette, attól kezdve vált folyamatossá hozónkban a kommunista-szo| ciáldemokfata együttműködés. A

‘ fOsizrou* mindenütt, ahol fellépett, Olaszországban, Németországban, Magyarországon és másútt brutális módon, embertelen eszközökkel jelentkezett, főleg a kommunisták és a szociáldemokraták ellen. A fasizmus elleni harcban, mindkét párt nagy számban adott mártírokat, akik életüket áldozták azért, hogy a nép szabaddá váljon. Az áldozat nem volt hiábavaló. A sok mártír emléke, a közös ellenséggel Szembeni kézfogás tartóssá, végül eltéphetetlenné tette a magyar munkáspártok kapcsolatát. A fasizmus elleni harc segítette hozzá a szociáldemokraták nagy részét ahhoz, hogy felismerjék és elismerjék a Szovjetunió óriási jelentőségét a társadalmi fejlődés és g béke szempontjából, hogy rájöjjenek: a korábbi qyér és torzított információk meghamisították a szovjet valóságról alkotott képet. Ezután a két munkáspártnak a fasizmus éveiben kialakult együttműködéséről szólt Nyers Rezső, majd így folytatta : ;

— A magyar pártegyesülés okait és magyarázatát saját történelmi fejlődésünk szolgálta. A dolgok ilyen fejleménye azonban nem csupán hazai sajátosság volt, hanem eqy progresszív nemzetközi folyamat része, A háború utáni Európában sok országban volt együttműködés szociáldemokraták és kommunisták között, kormányokon belül és kormányokon kívül. Ez a tény európai méretű fejlődést sejtetett egy népi és szocialista jövő irányába. A szociáldemokrácia jobboldala azonban a hidegháború kezdetén, szinte azonnal Churchill fultoni beszéde után, szembefordult áz egységpolitikával és a kommunistákkal való szakítás útjára lépett. Milyen elmélet alapján tette ezt? Három egymással szorosan összefüggő elvre épült koncepció szerint. Az első elv a politikai hatalom measzerzése volt reformok céljából. o kapitalizmus meghaazt hirdette, hogy a reakció útja és a kommunisták útja nem járható, keresni kell egy harmadik utat és ezen járva a szociáldemokrácia maga mögé gyűjt, heti a társadalom többségét. A harmadik elv arról szólt, hogy a világpolitikában Nyugqt-Euró- pára kell orientálódni, nem pedig a Szovjetunióval való szövetségre.

— A szociáldemokrácia baloldala viszont mindinkább vi- lágosan látta, hogy mindhárom tételnek az ellenkezője igaz és a helyes. Azt vallotta, hogy nincs harmadik út, hogy a haladásért a Szovjetunióval szövetségben tehet és kell harcolni, hogy a kapitalizmus társadalmi rendje megszüntethető — mondotta, majd kiemelte:

— Hangsúlyozni szeretném az egyesülésnek azt a döntő fontosságú' jellemzőjét, hoqy a magyar kommunisták nemcsak o» szociáldérriókfatá balszárnnfat egyesültek, hanem magával a szociáldemokrata párttal, melynek tagsága, kevés kivétellel, magáévá tette az egyesülést. A baloldali szociáldemokraták tevékenysége döntően hozzájárult ahhoz, hogy a szociáldemokrata párt saját kongresszusán megszavazza a marxista—leninista alapon történő irányvételt a népi demokráciára. Ebben is kifejeződött az a tény, hogy az üzemben dolgozó szociáldemokrata munkás nem a párt egyik vagy másik szárnyához, hanem magóhoz a párthoz tartozott.

— Ha feltesszük magunknak a kérdést, — folytatta az előodó —, hogy milyen gyümölcsöt hozott népünknek a munkásegység, nagy politikai hozamot regisztrálhatunk. Már 1945—48. között, ennek bázisán valósult meg o földreform, a stabilizáció, a nagyipar és a bankok köztulajdonba vétele, az üzemi demokrácia alapjainak megteremtése, az egységes állami iskolarendszer, Majd 1948. után éz volt a politikai hajtóerő a szocialista iparosításban, a mezőgazdaság szocialista átalakításában, a tervgazdálkodás ki- , épülésében, abban a dinamikus fejlődésben, mely társadat, mi viszonyainkat, gazdaságunkat és kultúránkat jellemzi.

Ezen a bázison teremthettük • meg az egész magyar nép szoros szövetségét a szocialista Szovjetunióval, a többi szocialista országgal, ami nemzetközi helyzetünket biztonságossá teszi, fejlődésünkhöz ösztönző külső körülményeket teremt. S ha ehhez hozzávesszük azt o milliónyi tényt, amit a munkásszolidaritás mindennapokban yg. ló érvényesülése jelent a munkában, oz emberi kapcsolatokban, a szocialista embertípus formálódásában, akkor valóban nyugodt lélekkel mondhatjuk: sok a gyümölcse és szép a gyümölcse az eqyesülésnek — mondotta, majd részletesen szólt a mai feladatokról.

(f olytatói az 5. oldalón)

I