Dunántúli Napló, 1973. május (30. évfolyam, 109-138. szám)

1973-05-13 / 120. szám

1973. május 13. DUN ANTOll N APtÖ Szénbányászat 1973: Sörcsata — teljes győzelemmel Amíg gyár lett az ispotályból... Kínosabb csend talán még sosem volt egy iparág termelési, értékesitési és gazdasági kérdései körül, mint ahogy mostanában a szénbányászatról hallgatunk. Négyszemközti beszélgetések során telelés gazdasági és műszaki vezetők, vájárok és csillések egyarán' hangot adnak aggodalmuknak: o gazdasági eredmények az idén negatív előjelűek lesznek, a műszaki fejlesztés üteme lassult, fiata­lok alíg-alig jelentkeznek felvételre. Az enyhe tél miatt a bel­kereskedelem jeleptős mennyiségű megrendelést visszavont, az anyagok és szerszámok ára felfelé kúszik — a termelés költségei rohamosan emelkednek. Kimondva-kimondatlanul a gondok létez­nek, hallgatni róla, amikor még az esztendő háromnegyed része vissza van, s amikor még kisebb-nagyobb lehetőségek vannak a helyzet javítására, bűn lenne. Tamási Istvánnal, az Egyesült Magyar Szénbányák elnökével beszélgetünk a szénbányászat ez évi fel­adatairól, gondjairól. Csökkenő tendencia —- A magyar szénbányászat az elmúlt esztendőben 25,8 millió tonna szenet és 1,1 millió tonna brikettet termelt Az idén az utóbbi mennyisége csökken — a széntermelés pedig a fogyasz­tókkal kötött sezrzódések szerint 27 millió tonna körül alakul. A mélyművelésű bányákban csök­ken a termelés — viszont erő­teljesen növekszik á visontai lig­nit mennyisége, 1973-ban mór eléri a 6,3 millió tonnát — A múlt évi és az 1973- ra tervezett széntermelés lényege­sen alatta marad a prognózis­ban előirányzott mennyiségnek. Ennek oka, hogy az elmúlt hó­rom tél a sokévi átlagnál jóval enyhébb volt A fogyasztók szén­készletei már nemkívánatos szintre emelkedtek. Ugyanakkor felgyorsultak az átállások szén­hidrogén tüzelőanyagok haszná­latára. Az elmúlt télen — a szerződésben rögzített mennyi­ségből -- eddig kétszóztízezer tonna szenet és brikettet mond­tak le. — A szénbányászaton belül e Mecseki Szénbányák idei ter­melési előirányzata 3,5 millió tonna szén és száznyolcvanezer tonna brikett Az enyhe téli idő­járás a mecseki szénbányászok termelési és értékesítési elkép­zeléseire is kedvezőtlenül hatott A szén értékesítés kisebb, a bri­kett-termelést jelentősebb mér­tékben érinti — emiatt a nagy- mányoki brikett-üzem már csak csökkentett kapacitással üze­mel — mondotta az EMSZ elnö­ke. Tízéves előrelátás Hogyan lehet az Igényekhez alkalmazkodni? Milyen fogyasz­tói területet képes a szénbányá­szat a lövőben megtartani, le- hetséges-e úgy bányászkodni, hogy csak az igényeknek leg­jobban megfelelő minőségű sze­net bányásszák ki, s a nem megfelelőt elhagyják? — A bányászkodásban leg­alább egy évtizeddel előre kell látni. Egy szint feltárása, s igé­nyeknek megfelelő szénteleD megközelítése nagyon hosszú időt vesz igénybe. így azonnali igények szerinti termelés nem lehetséges. Nincs is erre szük­ség. A jövő azonban feltétlenül a fogyasztók igényének függvé­nye. Ezért az idén felmérjük, hogy a szénbányászat ipari fo- gyasz‘ói 1980-ig mit is várnak tőlünk? A Nehézipari Miniszté­rium vezetésével folyik az évi háromezer tonna feletti fogyasz­tok iqényeinek összegyűjtése, a kisebb ipari fogyasztókat a szén­bányák keresik meg. Annyi már most bizonyos, hogy a belkeres­kedelemre s a MÁV-ra a jövő vásárlóiként nem számíthatunk. Az erőművek gs kokszolóművek maradnak fő vásárlóink. A műszaki fejlődés nem állhat meg Tapasztalataink szerint a ter­melés visszaesése a teljesítmé­nyeket is károsad befolyásolta. Bányászok között járva több her lyen is hallottuk: csökkent a fe­gyelem, változatlanul kedvezőt­len a baleseti helyzet, s talán még a műszaki fejlesztés is le­lassult, pedig éppen a nyűgöd­több légkörben lehetne ezen a téren előrelépni... — így igaz. A III. ötéves terv­időszakban a szénbányászat mü szaki színvonala jelentősen emelkedett, a termelés koncent­rációja, a teljesítmény és bal­eseti mutatók, a bányászok mun­kakörülményei nagyot javultak, a nehéz fizikai munka rohamo­san csökkent. 1970 után azon­ban a fejlődés lelassult. Sajnos, okát éppen a szénigények csök­kenésében és ennek követkéz tében kialakult gazdasági kör­nyezetben kell keresni. Ez a fo­lyamat azonban, mint említet­tem, 1973 után is folytatódik — abba azonban nem szabad be­lenyugodni, hogy a racionizálás és műszaki fejlődés megálljon. Éppen ebben van most óriási feladatunk. A mélyművelési bá- nyákban fokozni kell az üzemi és munkahelyi koncentrációt, o fejtések gépesítését, a vágat­hajtások gépesítését, a föld­alatti és külszíni munkafolyama­tok korszerűsítését, az automa­tika elemeinek elterjesztését. Különös súllyal jelentkezik a műszaki színvonal és gépesítés növelésének szükségessége a Mecseki Szénbányák bányáiban. A lapos dőlésű telepekben ko­molyabb szerepet kell biztosíta­ni a Kossuth-bányán kipróbált pajzsnak, a meredek dőlésű te­lepekben pedig törekedni kell a hidraulikus, könnyű acéltámok általános elterjesztésére. Aztán a munka- és üzemszervezésben vannak olyan lehetőségek, me­lyek a mostani kedvezőtlen gaz­dasági körülményeken Is nagyot lendíthet. Ismeretes, hogy a szén óra maximált — az anyag és gépi berendezések költségéi, így a termelés költségei is nőnek. Ezen látszólag nem lehet segí­teni. Valójában azonban igen: a csökkenő termelés a csökkenő anyagfelhasználást is magával kell. hogy hozza. A műszaki fej­lesztés nem lehet gncélű. A drága pénzen beszerzett gépe­ket maximálisan ki kell használ­ni. Az optimális, s elérhető gép­kihasználás a javítások és át­telepítések figyelembevételével 75 százalékos lehetne. Ezzel szemben ez a magyar szénbá­nyászatban a 65 százalékot sem éri el. A kiválasztás nem a leg­jobb. (gy aztán a súlyos anyagi terhek árán vásárolt, álló gépek egész soráról tudunk. A telje­sítmények az elmúlt esztendő­ben a magyar mélyművelésű szénbányászatban csaknem egy százalékkal csökkentek — egyes helyek például a Mecsekben van nagyon kismérvű javulás: 1229 kilóról 1238 kilóra emelke­dett az összüzemi teljesítmény. Kevés. Kormányzati segítség Mekkora — az aknák és bá­nyamunkások számára gondolok — ma a magyar szénbányászati — A termeléséről már beszél­tem. Nyolcvanhétezer bányász dolgozik a szénbányászatban és 65 akna üzemek S a gazdasági ereje? — A szénbányászat gazdasá­gi helyzetében, mint említettem, az elmúlt esztendőkben számos nehézség jelentkezett, az ered­mények állandóan csökkentek. Különösen 1972-ben volt a visz- szaesés: mindössze 73 millió fo­rint nyereséget produkáltunk. A Mecsek gondjai ellenére ebben u tekintetben is meg Dazisunx tudott lenni. Az idén sajnos fennáll annak o lehetősége. iogy 1968 után elsőízben a ma gyár szénbányászat veszteséges lesz, kormányzati segítségre szo- •ul. — A párt és kormányszervek a/ plmúlt évek folyamán több­ízben is foglalkoztak a szénbá­nyászat helyzetével, határoza­taikkal sokat segítettek. Az el­múlt évi november 14—15-i ülé­sén hozott döntés, miszerint a szénbányászatban meg kell szün­tetni a vállalati nyereség és a bérek alakulásának szoros kap­csolatát, nagyot segített a bá­nyászokon és egyben kifejezésre juttatta azt az álláspontot, hogy a szénbányászattól elsősorban a szénigények maradéktalan ki­elégítését várja el, azért tér mészetesen nem mondva le a gazdaságosság követelményé­ről. Ez azonban bizonyos erköl­csi kötelezettséggel is jár. Mert lehet ám mit tenni: 1965-ben például EMSZ szinten átlagosan 22 folyóméter feltáró vágatot kellett hajtani 1000 tonna szén kitermeléséhez. Ma csak 14-et. Vagy a nyitva levő fajlagos vá­gathossz: 1000 tonna szén ki­termeléséhez ma 55—60 folyó­méter vágatot kell nyitva tarta­nunk. Korábbi esztendőkben ke­vesebbet kellett. A Mecsekben minimálisan javulás volt 1971 és 1972 között: 48,5 méterről 48,2 méterre csökkent. Ebben van a pénz! Csak jó műszaki terveket kell készíteni I — A műszakiak­nak most nem elsősorban ton­nák miatt kell aggódniuk, ha­nem a gazdasági és műszaki szempontok maximális figyelem- bevételével, hatékony szervezett- béggel kell a termelést irányí­tani. Lombosi Jenő Kis túlzással azt mondhat­nánk: a sör egyidős a szomjú- ! sággal. A párizsi Louvre-ban j őriznek egy óbabilóniai kőla­pot. molyén búzát zúznak sör- I íózésliez. Egy másik ködombor- | mű - ie. 3000 bői U'-Niro sumer királyt ábrázolja család- ia körében, amint éppen sort I iszik. De ezek a réges-régi kő- | lapok nemcsak a sör létéről j tanúskodnak, hanem megfejte- I nek néhány mai szólást is. „Be- szívott" — mondjuk megértő mo- 1 sollyal, de nem tudjuk miért. Nos, egy ie. 2900-ból való kő­lap ezt is megmagyarázza, a metszeten ugyanis két alak guggol és szívócsövön sört iszik . . ősi technológia, w « / OSI IZ Százhuszonöt éves a pécsi i sörgyár — s ez sok. ha azt nézzük, hogy mi minden történt ebben az országban ez idő alatt, de alig több,' mint egy röpke pillanat, ha a fenti év­számokra, emlékekre gondo- j lünk. Dr. Harcos Ottó, a Pécsi I Pannónia Sörgyár című monog- rafiájában azt írja, hogy elő- j szőr — az állatokat figyelve —, ) a pásztorok jöttek rá, milyen I ízes is tud lenni a komló. A bronzkor kezdetén már itták elődeink a jóízű árpasört, mely­nek lőzési titka keletről terjedt nyugat felé a népvándorlás végtelen útjain. Ural-mentén maradt roko­naink ma Is isszák a kumiszt, a bozát, — azaz az ősi tejszeszes és méhseres főzeteket, nem olaptalan tehát az állítás: őse­ink már legalább 6000 éve is­merik a seres italokat. Persze Ki a hullámvölgyből! Megszüntetik az újítók kategorizálását — Ismét elmondjuk sirámain­kat, az újítási mozgalom gond­jait Vajon milyen eredménnyel? Miért nincsenek jelen a gaz­dasági vezetők, akik sokat se­gíthetnének nekünk? Bennünket két oldalról ütnek. Egyrészt pz újítók érdekeit kell képvisel­nünk, másrészt pedig a gazda­sági vezetőkkel keveredünk ösz- szeütközésbe. Ilyen és_ehhez hasonló kérdé­sek vetődtek fel a napokban az újítási előadók SZMT-ben ren­dezett tanácskozásán, ahol Bár- kányi József, az Országos Ta­lálmányi Hivatal műszaki és gaz­dasági tanácsadója adott tájé­koz atást a Minisztertanács leg­utóbbi ülésének újításokkal kapcsolatos állásfoglalásáról. Elmondta: a legnagyobb qon- dot az okozza, hogy a műsza­kiak, akiktől a legjelentősebb újításokat várják, visszahúzód­nak. mint külső megfigyelők né­zik az újítómozgalmat. A mi­nisztériumok általában nem fog­lalkoznak az újítómozgalommal, gyakorlatilag teljesen megszűnt az Irányítás a tárcák részéről. Egyedül a MÁV területén segí­tik következetesen az újítóxat. Több vállalatnál nincs megfele­lő tekintélye az újítási előadó­nak, s mindez abból fakad, hoqy az újítási ügyekkel kapcso­latos feladatokat számos más megbízatás mellett szinte mellé­kesen kell ellátniuk. Azoknál a vállalatoknál, ahol nincs füg­getlenített újítási előadó, nem ritka, hogy évente többször is gazdát cserél a műszaki hala­dás szempontjából olyannyira fontos funkció. Nincs biztosítva az újítási előadók továbbkép­zése; a korábban vezetett tan­folyamok, iskolák megszűntek, így viszont nehezen igazod­nak el a feladatok között Nem kielégítő az üzemi szakszerve­zeti szervek újítási propaganda tevékenysége sem. Ezek azok a kérdések, ame­lyek évek óta foglalkoztatják a mozgalom irányítóit, az újí­tókat Az Országos Találmányi Hivatal, az Igazságügy Minisz, tórium valamint a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa már megkezdte az Új rendelet-terve­zet kidolgozását Javaslataikat az illetékes minisztériumokkal egyeztetik, $ még az ősz folya­mán a kormány elé terjesztik. A következő kérdésekben már döntöttek: megszűnik az újítók kategorizálása. Ez minden bi­zonnyal azt eredményezi, hogy a műszakiak ismét aktív része­seivé válnak az újítási mozga­lomnak. Az egészségügyi, mun. kavédelmi, újításoknak nem volt kimutatható qazdasági haszna. Az újítóknak kifizetett díjak vi­szont csökkentették a részese­dési alapot. Hasonló qondok je­lentkeztek a beruházási újítások terén is. Az új rendelkezések várhatóan biztosítják majd a megfelelő alapot az ilyen jelle­gű újítások megfelelő díjazá­sára. A gazdasági vezetők nem tó- moga'ták kellőképpen a moz­galmat. Éppen ezért a Minisz­tertanács utasította a miniszte­reket, hoqy adjanak több se­gítséget a mozgalomnak. A Mi­nisztertanács állástfoglalt abban is, hogy a vállalatok jobban becsüljék meq az újítókat mind erkölcsileg, mind anyagiakban egyaránt A tanácskozáson számos ja­vaslat hangzott el, amit az Or­szágos Találmányi Hivatal a ki­dolgozandó rendelet tervezetben hasznosíthat. Bárkányi József végül beje­lentette, hogy még ebben az évben megrendezik az újítók IV. országos tanácskozását Salamon Gyula azért az első korsó igazi sörig elég sokat kellett várni. Két döntő csato A pécsi sörnek két döntő csa­tát kellett megvívnia. Az egyik a bor ellerv folyt, hisz a gyár bőtermésű borvidéken épült, a másik a külföldi sörök ellen. A századfordulón százával tele­pedtek meg a városban cseh- és morvaországi gránerek; oszt­rák. német iparosok — s ők tudták, mi a jó sör. A bécsi, gróci és pilseni sörök nevét ak­kor már fél Európa Ismerte, a különleges minőség tehát a pécsi sörgyárak számára a fennmaradás alapfeltétele volt. A verseny persze „házon belül” is folyt: 1893-ban például há­rom sörgyár Is volt Pécsett; a Scholcz-féle gyár, a Sörház ut­cai, a Rókusalji Hirschfeld-féle és a Mezőgazdasági sörgyár. Volt amikor hatalmasok és gazdagok voltak ezek a gyárak, volt amikor az igazgató házát is végrehajtók kerülgették. Volt pécsi sőrkartell, voltak a pécsi gyárak a kőbányai ' gyár „hű­béresei”, volt ingyen sör. A XX. század első évtizede a ka­pitalista magyar ipar talán leg­nagyobb lendületű, s ugyanak­kor kétségtelenül legkegyetle­nebb fejlődési szakasza volt: a nagyhalak mindenkit felfaltak, s még a kishalak is marták, pusztították egymást. Hirschfeld 1910 nyarán teljesen tönkre tette Scholczot, de győzelmét nem élvezhette soká: 1910. de­cember 16-án este 10 órakor, a Makár utca 82. sz. alatt levő lakásán szívtrombózisban meg­halt. Hatvanhat éves volt. És a nagy ellenfél, Scholcz — mint valami romantikus regény hőse —, tizenkét évvel később, — te­hát ugyancsak december 16- án —, pontosan azon a napon, amikor „hóhéra” szíve megál't, mecseki szőlőjében öngyilkos lett. ö is 66 éves volt. Ezrekért1 milliók Folyt a sör — és folyt a vér. Az 1848-ban alapított sörfőzde mely akkoriban mintegy évi 5000 hektó sört gyártott, az el­ső háborút megelező években már 70 000 hektoliteres gyár volt. 1911—12-ben 800 ezer ko ronás ráfordítással felújították és bővítették az üzemet. Az eredmény: Pécs megjelenik Pesten, s hadat üzen Kőbányá­nak. Ugyancsak dr. Harcos Ot­tó jubileumi könyvéből idézzük az alábbi röplapszöveget: „Jobb sör, mint a kőbá­nyai...! Az Országos Vendég­lős Egyesület és a Székesfővá­rosi Vendéglősök Ipartársulata a kartellben lévő kőbányai sör­gyárakra kimondja a bojkot­tot... A karteilen kívül álló sö' jó minőségéről mindenki győ­ződjék megI E hó 15-én, dél­előtti fél 11 órától kezdve a Kaszás nagyvendéglőben in­gyen sőrkostoló.. “ A beruházott ezrek milliókat hoztak. A létért vívott harc per- sie nemcsak vállalati méretek­ben folyt: harcolt a munkásság is. A sörösök hűséges és hallat- 'anul szorgalmas munkások vol­tak, de ha összetűzésre került sor, kemény ellenfélnek bizo­nyultak. A két háború közötti időszak a 125 éves sörgyár történetének fekete fejezete. Minden tekin­tetben a hanyatlás, a színvonal csökkenés a jellemző. A felsza­badulás új légkört teremtett, de a gazdasági helyzet még so­káig szegényes maradt. 1951- ben közelítette meg o gyár át 1911—12-es szintet, azaz a 70 ezer hektolitert, s csak 1952- ben szárnyalta jelentősen túl.. Azóta azonban nincs megállós, 1954: bővítik az erjesztót, at ászokpincét, új hűtőbárkát kap a gyár. Az eredmény: 100 ezer hektó. 1955: 198 ezer hektó. 1957: elkészül az új szociális létesítmény. 1963: indul az újabb rekonstrukció. 1965; el­készül az új főzőház — a ha­talmas üvegablakon át százak csodálják az ultramodern be­rendezéseket. Csempék, pál­mák, csillogó rézcsövek. Rek­lámnak is nagyszerű ez at üvegfalú üzemcsoda: ahol ilye­nek a munkakörülmények, >ít nem lehet rossz a végtermék sem,.. A legfőbb titok 1967-ben az ászokpincék születnek újjá: a fahordókat alumínium-tankok váltják fel. üzembehelyezik a zártrendsze­rű hűtőberendezést, elkészül az ÚPászok- és erjesztőpince. Kész az új palackozó üzem is -* óránként 6000 palackot tölte­nek a gépek. A rekonstrukció célja az, hogy a Pannónia Sör­gyár elérje az évi 500 ezer hek­toliteres termelési szintet — s bár a munka még folyik, 1971- ben 575 ezer hektó sört küld három megyére szóló ellátási körzetébe a gyár. 1971-ben elkészül és termelni kezd a Pepsi-Cola üzem: napi 200 ezer palack a kibocsátás. Az egykori kis kóceráj tehát a monumentális számok gyára lett. A sör 88 százaléka víz. Árpa­maláta, komló mindenütt van. A Pannónia titkát tehát másutt kell keresni, fennmaradásának és hódításának magyarázata nem a gépekben, nyersanya­gokban rejlik. Aki ismeri ezt a gyárat, az tudja: sajátos vilá­ga van, már-már varázslatos hangulata. A méretek nagyra nőttek, a létszám megsokszoro­zódott, a szakma szeretete, a családias légkör azonban a ré­gi maradt. Apáról fiúra szállt az elmúlt 125 év alatt a mes­terség minden titka, aki pedig idegenként került a avárba, az egy kicsit maga is átváltozott. Ma hétszázőtvenen dolgoznak a gyárban, köztük 460 munkás. Ebből huszonketten már 1945 előtt is a qyá'ban voltak, öt­venhármán pedig 1949 óta sö­rösök. A titkok titka tehát nem recepttel kapcsolatos. Békés Sándor I I 1 l Sok a kérdőfel Interjú Tamási Istvánnal, az Egyesült Magyar Szénbányák elnökével

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents