Dunántúli Napló, 1973. május (30. évfolyam, 109-138. szám)

1973-05-09 / 116. szám

1973. május 9. DUNÁNTÚLI N APIO 3 HARMINCHÉT IGÉNYLŐ Kölcsönök pedagógusoknak A pedagógusok 1965 óta kapják a lakásépítési kölcsönt. Idén Baranya megyében 37 igénylő jut kölcsönhöz, 28-an községekben, öten Mohácson, négyen Szigetváron építenek. A kölcsön családi és társas­házra egyaránt igényelhető. Két gyermek után a társasházaknál 60 ezer forint a szociális ked­vezmény. A hitel maximum 140 ezer forint lehet. Egy lakás jelenlegi ára — 320 ezer forint. Az előtörlesztés 120 ezer Ft. A kamat 1 száza­lékos, a havi törlesztés 350—400 forint körül alakul. Mégis többen a lakossági kölcsönt vették igénybe. Ennek az az oka, hogy az állami hi­tel a lakásár 75 százaléka, te­hát 320 ezer forintból 195 ezer forint. Az előtörlesztés 65 ezer forint. Igaz, a kamat 2—6 szá­zalék, és a havi törlesztés 600— 700 forint. Megoldást jelentene, ha a pedagóguskölcsön maxi­mumát, a 140 ezer forintot leg­alább a társasház-építésnéi fel­emelnék, hogy az előrefizetés kb. 60—70 ezer forint legyen. (Természetesen a további tör­lesztés egy százalékos kamattal történne.) így fiatal pedagógu­sok is gyorsabban jutnának sa­ját otthonhoz. Színjátszó munkásfiatalok Mágocson Országos sikerek — meg a „falu szája"... Falusi munkásfiatalok színjátszó sikereiről adott hírt egy éve a „Mockinpott úr Mágocson" című televíziós riportfilm. Az ott el­hangzott kérdések és válaszok sok mindent elárulhattak ezeknek a fiataloknak a törekvéseiből, küzdelmeiből. Peter Weiss bohó­zatában például az egyik női szereplő hálóingben jelenik meg a színpadon. A riporter kérdésére —: „Nem fél-e attól, amit erre a faluban mondanak"? — a rokonszenves női szereplő ezt vála­szolta: „Nem érdekel a falu szájd!” ... A valóság persze nem ilyen egyszerű. Lehet annak öt éve is, hogy a mágocsi színjátszó együttes megalakult. Tizenöt­húsz fiatal jött össze a próbák­ra a művelődési házban. Köz­tük egy kislány a gyógyszertár­ban dolgozik, a többiek szak­munkások vagy ipari tanulók. Eleinte versekről, mai irodalmi művekről beszélgettek művésze­ti vezetőjük, Bagossy László irá­nyításával, azután nekiálltak tanulni: az érthető, kifejező beszéd és mozgás alapelemeit. Közönségük elsősorban fiata­lokból adódott, akik megérez­ték, hogy itt valami más készül, mint amit a faluban hagyonjá- nyos szóval műkedvelő színját­száson érteni szokás. Megta­nulták, előadták például Ba­bits Mihály Jónás könyve című megrázó alkotásának dramati­zált, oratórikus változatát. Az­után egyszeresek meghívták őket Pécsre egy versenyre, ahol a 'Magyar Rádió szakemberei — jóllehet négy városi együt­Kiállításra készülnek a megye képzőművészeti szakkörei Május 17-én o Doktor Són- ] Eddig főleg az iskolák képző- dor Művelődési Központban ! művészeti szakkörei küldték el megnyílik a Baranya megyei | kollektív és egyéni munkáikat, képzőművészeti szakköri kiállí- I így a görcsönyi, a dunaszekcsői, tós.--A Baranyai Népművelési J a pécs-meszesi, a Bánki Donát Tanácsadó tavaly a baranyai j úti általános iskolák, valamint fotószakköröknek biztosított fó- j a pécsi Művészeti Szakközépis- rumot a bemutatkozáshoz. j kola. A művelődési házak szak­A képző-, ipar- és népművé- | körei közül beneveztek: a sás- szet különféle műfajaiban kép- í di, a siklósi, a pécsi Zsolnay és viseltetik magukat az Őntevé- I a Puskin. A zsűrire váró gazdag kény szakkörök. A beérkezett al- j műfaj-gyűjteményben grafika, kotósokat a Népművelési Ta- j linómetszet, kerámia, szőnyeg, nácsadó által felkért zsűri bírál- j faszobor, kisplasztikái darab, ja. A kiállított legjobb műveket i rézdomborítás, ötvös falikép és díjazzák is, í épületmakett is található. tesed is vaiaszxnauoK — onei küldték tovább a területi be­mutatóra. Itt mutatták be az országos szakemberek között is nagy feltűnést és vitákat keltő egyfelvonásost: Peter Weiss ,,Mockinpott úr szenvedései’ című groteszk komédiáját. Ez­zel két dijat hoztak el a kazinc­barcikai országos versenyről, amelyen valóban csak az ama­tőr művészeti mozgalom leg­jobbjai vehettek részt. Erre kö­vetkezett a Magyar Televízió riportfilmje róluk és számtalan meghívás az országba. Az el­ismerés, a sikerek mellé per­sze sok helyi üröm is járult. . . Megjegyzések, pletykák, sze­mélyeskedések . . . Falusi fiatalok, modern mű-- vekkel, országos rangon — rit­kaság. Okkal izgat a kérdés: mi tartja össze törekvéseiket; hogyan bírják energiával; kik segítik munkájukat? A választ Bagossy Lászlótól, a sásdi já­rási könyvtár fiatal munkatár­sától várom: — Art hiszem, a közösség ereje itt a legfontosabb. Ez a társaság előbb volt közösség, mint együttes. Azután a baráti időtöltést felváltotta a közös munka, amely kitöltötte érdek­lődésüket. Másrészt — amit so­kan elvitatnak a falusi együtte­sektől —: megértették, amit csinálni akarunk. Új, meghök­kentő módon, a szatíra eszkö­zeivel tükröt tartani önmagunk elé, az emberek elé: lám, ilye­nek vagyunk? ... Ez persze nem mindig hálás feladat... — Azután sokszor a szeren­cse is segített, a véletlen. De talán méq előbbre való: a má­gocsi ÁFÉSZ anyagilag támogat bennünket. És ami ennél is több; a leghangosabb szemé­lyeskedések idején erkölcsileg is mellénk álltak . . A fiatal népművelő elhallgat, újabb cigarettára gyújt rá. A beállt pillanatnyi szünetben ki­mondatlanul is úgy érzem, hogy ez a körülmény, a „patronáló szerv” kiállása, nehéz időkben, rülönös jelentőséggel bír a má­gocsi színjátszó fiatalok mun­kájában, életében. Talán egy kicsit példa is, társadalmi sú- iyában azonban sokkal több. Hány és hány esetet sorolhat­nánk, amikor jobbra érdemes energiák, célok, vágyak meg­keseredve semmivé foszlottak — „a falu^szája” miatt... És va­jon hány évtized, hány generá­ció kell még ahhoz, hogy a közösség érdekében végzett munka valóban méltó társadal­mi megbecsülésre találjon a régi, csontkemény szokások, né­zetek és a maradi ízlés egyed­uralma ellenében? A jelenről szólva próbáljuk megvonni az elmúlt időszak mérlegét. Sikerek és eredmé­nyek — mérhetetlenül sok áldo­zatvállalással, Jelenleg a Gyuf- kó László-féle Don Quijote fel­dolgozásával készülnek a viseg­rádi országos színjátszó feszti­válra. Ot műsorukkal pedig egy új utakat járó „faluszínház”- akcióba kezdtek. Részben a mű­soradás, részben — a Népmű­velési Intézet megbízásából — a hatásfelmérés, céljaival. Há- 'Om községbe (Ág, Magyarszék, Gödre) visznek el olyan új, mo­dem hangvételű egyfelvonásos műveket, amelyek nem annyira egy-egy színpadi történettel, inkább a mai valóságra felelő vagy kérdező problémákkal kí­vánnak hatást gyakorolni a nézőkre. A mágocsi színjátszó fiatalok munkássága tiszteletet érde­mel, 15—20 falusi munkásfiatal itt a maga erejéből az amatőr színjátszás országos élvonalá­ba jutott. A közülük kinőtt Csu­tora Ferenc autószerelő tavaly az orszáqos eqvéni alakítás kü- löndíját is megkapta. És ha mindezt nem i$ tekintenénk, önmagában ez a kis közösség is nagyszerű dolog. Az egész életre szóló belső igényük miatt, amit az élet teljességéhez, itt az irodalom, a művészetek iránt megszereztek. És — mint a mű­kedvelés alapvető célja — ez sem kevés. Wallinger Ede A szigetvári „Mandulafácska” » Egy hét Bulgáriában sikere Jambolban A szigetvári gimnázium Mandulafácska kamarakórusának tagjai a szófiai Nevszki székesegyház előtt. „A tél már messze szállott. A május lénye hiv...” — dalolta 25 szigetvári gimnazista lány bolgár főidre lépve, Ka- lotino határállomáson. Ekkor már közel 700 km-es utat tet­tünk meg. Láttuk Belgrádot, jártunk a történelmi nevezetes­ségű Nándorfehérvár romjai között, majd a virágbaborult gyümölcsfák és orgonabokrok között kanyargó műúton folytat­tuk utunkat bolgár földön. Amióta Baranya és Jambol megye kulturális vezetői először fogtak kezet, egyre több együt­tesünk látogatott el a vendég - szerető bolgár városkába. A szi­getvári Tinódi vegyeskor, a kom­lói Munkáskórus, valamint a Pécsi Nevelők Háza Kamara­kórusa után most a szigetvári Zrínyi Miklós Gimnázium „Man­dulafácska” kamarakórusa töl­tött egy hetet Bulgáriában, A küldöttséget Vass István gimná­ziumi igazgató vezette, tagjai voltak: Kajdy Sarolta megyei középiskolai főelőadó, dr. Mayer Lászlóné tanárnő, valamint Ste­pan Sztankov zenetanár. Érkezésünkkor Jambol vezetői nevében Triton Georgiev, a Megyei Tanács kulturális és művészeti bizottságának elnöke, illetve Sztojan Bucsukov a bi­zottság titkára fogadott őszinte szeretettel éltetve a két nép és a két megye barátságát, mely már akkor kezdődött, amikor a zömmel jamboliakból álló I. Bolgár Hadsereq katonái Bara­nya földjén harcoltak. A kamarakórus vendégsze­replése során három alkalom­mal lépett fel. Már megérkezé­sünk napján szerepeltek a szé­pen fejlődő, iparosodó, Tundzsa folyóparti Jambol Ifjúsági Há­zának termében. Itt abban a kedves megtiszteltetésben volt részünk, hogy jelen lehettünk azon a Petőfi ünnepségen, me­lyen a versekkel illusztrált em­lékbeszédet Ivan Dzsurelov, a jamboli Nemzeti Színház igaz­gatója mondotta, aki a két me­gye közti kulturális kapcsolat kezdeményezője volt. A Guszla kórus Nikolaj Szultanov vezény­letével többek között Kodály: Túrót eszik a cigány-ónok stí­lusos megszólaltatásával bizo­nyította, hogy már járt Magyar- országon, a Pécsett megrende­zett Kamarokórus Fesztiválon és alkalma volt megismerni a ma­gyar kórusművészetet. A jamboli Kamarazenekar, mely ugyancsak szerepelt már Baranyában, Bar­tók: Gyermekeknek sorozatából játszott néhány tételt. Ezután lépett színpadra nagy taps közepette a szigetvári „Mandulafácska” kamarakórus, és Várnai Ferenc vezényletével reneszánsz, valamint romantikus műveket szólaltatott meg őszinte sikert aratva. Majd az est han­gulatához illően Petőfi megze­nésített verseit énekelték. A to­vábbi hangversenyeken, melye­ket Tambolban, illetve a török határ közelében fekvő, gazdag néprajzi múzeummal rendelke­ző Elhovo városban rendeztek, a közönség igen nagy tetszés­sel fogadta a különböző népek hangszerkísérettel megszólalta­tott dalait, szűnni nem akaró taps jutalmazta q Ladom c© kezdetű régi bolgár dal eredeti nyelvű előadását. Várnai Fe­renc: Igoli lány című népdal- feldolgozása olyan nagy sikert aratott, hogy kottáját a hely­beli kórus karnagya el is kérte. Valamennyiünk számára fe­lejthetetlen élményt jelentett, hogy megtekinthettük május el­sején a színpompás felvonulást, melynek végén a festői népvi­seletű jamboli népiegyüttes tag­jai együtt járták a táncot a város és a megye vezetőivel. A szigetvári lányok és a bolgár fiatalok a hangulatos találkozó­kon egymásba karolva fáradha­tatlanul táncolták o kólót, a magyar csárdást, énekelték kő zös nyelven a Kalínká-t. Szerepelt gazdaq progra­munkban két tengerparti utazás is: kirándulás Várnába, séta a nyári idényre készülő, szépülő, épülő Aranyhomok és Napos- part szállodasorán, valamint ta­lán az egész bolgár tengerpart legszebb gyöngyszemének, mű­emléki városának, a nagymultú Neszebar-nak ódon házai kö­zött, Azután ismerkedés Szófia nevezetességeivel, majd 3000 km-nyj út végén, élményekben gazdagodva, a két megyg közti barátságot tovább szilárdítva érkezett hozo a szigetvári gim­názium kamarakáruso, Dr, Nádor Tamás Egységesebben,hatékonyabban |Ó a kezdő sebesség - ol­' __________ vastam a na­pokba n egyik folyóiratunkban a párt oktatáspolitikai határo­zatának végrehajtásáról, mi­után megtörtént a dokumentu­mok tanulmányozása, a helyi tervezés és megkezdődött a végrehajtás. Több dologban máris tapasz­talható a fejlődés. Jó ütemben jelennek meg és realizálódnak az iskolai élet tartalmi és szer­vezeti keretei átalakítását szol­gáló országos és helyi intézke­dések. Egyre általánosabbá vá­lik az a szemlélet, mely a köz­oktatás korszerűsítését átfogó pedagógiai, tartalmi kérdésnek tartja és nem szűkíti le csupán az anyaoi feileSZtésre. Egészsé­gesen alakul az iskolai demok­ratizmus, javul az ifjúsági szer­vezettel való törődés, fellendült a pedagógusok kísérletező ked­ve, az oktatás javítása mellett mind naqyobb figyelmet kap az ifjúsáq nevelése. A kezdeti eredmények biztosí­tékot jelentenek a „kezdő se­besség" fenntartására és foko­zatos növelésére. A párthatározat eredményes megvalósítása nagymértékben függ attól, hogy az iskolai párt- szervezetek milyen erőt, elvi és’ cselekvési egységet képeznek a tantestületben, hogy a kommu­nista pedagógusok hogyan tel­jesítik iskolai feladataikat, mi­lyen példát mutatnak nevelő­társaiknak és tanítványaiknak. A szervezeti élet rendezése fontos része a magasabb szin­tű munkának. Hozzátartozik azonban az is, hogy a kommu­nista pedaqóqusok — mint többségük eddig is tette — ma­gasabb követel ménveket tá­masszanak önmagukkal szem­ben. A párttagok jó munkájuk­kal tudnak leghatékonyabban politizálni, ha kezdeményezők a nevelőmunkájuk korszerűsítésé­ben, ha az új pedaqógiai mód­szereket megismerik és alkal­mazzák, ha a szocialista peda­gógia céljai és elvei hatják át mindennapi tevékenységüket. A párthatározat megvalósítá­sát megkönnyíti az a tény, hogy a pedagógusok közt túlsúlyban van azok száma, akik nemcsak óhajtják c fejlődést, hanem tettrekészek a határozat egyes feladatainak végrehajtásában. Ez a réteq volt a legaktívabb részese a tantestületi értekezle­teknek. Nagyrészt ők a kezde- ménvezői a tanári szobákban napról napra lezajló beszélge­téseknek, amelyek arról foly­nak, hogyan lehetne az oktatás minőségét javítani, a színvonal- különbségeket kieayenlíteni, az önálló gondolkodásra nevelést feilesztení, a szorongás nélküli iskolai légkört megteremteni stb. A közoktatás korszerűsítésé­ben nagyon fontos szerepük van a kommunista nevelőknek. Képviselniük kell a határozat szellemét az iskola vezetésében, a tantestületben és egyéni mun­kájukban. Ehhez a feltételek kedvezők. A pedagógusok kö­zel 20 százaléka párttaq, jelen­tős tisztségeket töltenek be az iskolák testületéiben. A külön­böző vezető testületekben ma­gasabb a pedagógusok szám­aránya, mint bármely más ér­telmiségi rétegé. A párthatározat le9f°n;-------------------------------tosabb céljai egybeesnek a pedagógu­sok érdekeivel, többségük régi vágyával: az oktatás korszerűsí­tésével. Ez komplex, sokoldalú munka. Különböző tényezőinek megváltoztatása — láncreakció- szerűen — más tényezők válto­zását is maga után vonja. Ép­pen ezért nehéz dolog egyes feladatokat kiemelni, rangsor­ban, fontosságban más felada­tok elé állítani. De ugyanolyan nehéz az egész feladatrendszert — bonyolult összefüggéseivel — egyszerre fejleszteni. Egyik az önkényes kiemelés veszélyét rejti, másik a megfoghatatlanság érzését kel­ti. Ebből a dilemmából a leg­jobb kivezető út a jó munka- megosztás, a kölcsönös bizalom és az egységes szemlélet kiala­kítása. Ki-ki o maga dolgát végezze eredményesen és felelősséggel, bízzon abban, hogy a másik is hozzáértéssel és felelősségtel­jesen végzi saját munkáját. Például országos ügyekben, tantervi kérdésekben, óraszám­vitákban ne a tantestület vagy a pártszervezet akarjon dönte­ni. Higgyük el, hogy ezt kellő körültekintéssel végzik az arra illetékesek. Ugyanakkor at is­kolai demokratizmus, a neve­lésközpontúság, a szocialista típusú tanár—diák viszony javí­tásában, a kedvező iskolai lég­kör megteremtésében stb. ne várjunk részleteket szabályozó központi rendelkezéseket. A határozatot széleskörű vita | előzte meg, melynek eredmé- j nyeként a főbb kérdésekben egyetértés keletkezett. Ezeket ; -ögzítette a határozat. Nem ■ szabad megengedni a pártszer- ! vezetéknek, hogy e kérdéseket másként értelmezve, akaratló- ; nul vagy szándékosan félreért­ve újabb viták késleltessék a | fejlődést. Nem a vita elfojtásó- ! ra, hanem megfelelő érveléssel I a határozat szellemében azonos értelmezés és egységes szemlé­let kialakítására kell törekedni. Ezt az igényt nem valami spe­kulatív okoskodás sugallja, ha­nem olyan nem kívánatos jelen­ségek sürgetik, amelyek az utóbbi időben ismét felszínre kerültek. A tananyag csökkentésével az előkészületek idején szinte mindenki egyetértett. Ezt kíván­ta a tanár érdeke és a diák ér­deke. A határozat meghozatal és a végrehajtás első intézke­dései utón viszont egyre gyak­rabban lehet bíráló megjegyzé­seket hallani. Sok pedagógus — saját szaktárgyának presztí­zsét féltve — csak más tantár- [ gyakban látja a túlterhelés for- : rását. Saját tantárgyuk radiká- j lis csökkentését többen sérel­mesnek, igazságtalannak és meggondolatlannak tartják. Az osztályozás me9vá.''----------------------------toztotasa, a tanulmányi átlag hajhászó- sának, a jegyfétisnek csökken­tése ugyancsak általános he­lyeslésre talált. De mi történt az első intézkedések után? Nosztalgia, a megszokott osz­tályozási módszer iránt, olyan vélemények hangoztatása, hogy a pedagógus „egyetlen fegyel­mező eszközét” is elvették. A* osztályozás új elveit sokan fenn­tartásokkal fogadják és idegen­kednek tőle. Nagy helyeslésre talált az az elv, hogy áz iskola ne egész életre szóló zárt ismeretek nyújtására törekedjen, hanem alapismereteket adjon és az ön­művelés képességét alakítsa ki. Ennek realizálásában már meg­oszlanak a vélemények. Egy or­szágos felmérésben a válasz­adó pedagógusok 80 százaléka igennel válaszolt a következő kérdésre: „Teljesen elegendő-e, hogy az iskola csak alapisme­reteket tanít meg a fiataloknak, ha emellett kialakítja bennük az önálló ismeretszerzés igé­nyét?" Ugyanakkor 40 százalékuk helyesnek minősítette • követ­kező állítást is: „Amit az iskola nem tanít meg, azt o gyerekek később sem tanulják meg. . ” A fizikai dolgozók gyermekei- ! nek tanulmányi segítését is so­kon a lényegtől elvonatkoztat­va értelmezik. Egyesek az álta­lános humanizmus jegyében a hátrányos helyzetben levő tanú. lók segítésével, mások a tehet­ségek kiemelt gondozásával azonosítják. Ezáltal valami megfoghatatlan burokba kerül az, ami a valóságban nyílt po­litikai célkitűzés: az egészsé­ges társadalmi mobilitás fenn­tartása, a munkás és paraszt származású értelmiségiek folya­matos újratermelése. Folytatni lehetne a felsoro­lást, de nem törekedtem részle­tes elemzésre, csupán annak érzékeltetését szeretném elérni, hogy több ’kérdésben nem azo­nos az értelmezés és nem egy­séges a szemlélet. A példának hozott jelenségek egy-egy mo­zaikjai annak az összképnek, amelyet a nevelésközpontú, kor- I szerű szocialista iskolarendszer­ről alkotunk. Ha haqyjuk, hogy a mozaikok eltorzuljanak, torz lesz az összkép is. Ezt semmiképpen nem sza­bad megengedni. És elsősorban az iskolai pártszervezetek ere- I jén, jó munkáján múlik, milyen hatékonyan tudnak fellépni a torzítások ellen. Ami a pedagógia nagyjainak ábránd volt, az számunkra va-r. j lóság lehet, mert szocialista tár-- j sadalmi rendünk van, amely i tág teret enged az egyéni al-’ | kotóképesség kibontásának, mert a pedagógusok többsége a haladás oldalán áll, magáé­nak vallja a párt határozatát, sokat tett és sokat akar tenni annak megvalósításáért, az if. júsóg szocialista neveléséért. Antal Gyű!«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents